Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-01 / 25. (178.) szám

A nagy szakadék. Neoszlávizmus. — Masaryk vallása. írta: Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő. Kassa, január 31. Akiben bármiféle nemzeti érzés él, an­nak nemcsak meg kell érteni, de tisztelettel meg is kell hajolnia az előtt a nemzeti, vagy helyesebben faji törekvés előtt, amelyet neo­szlávizmus elnevezés alatt ismerünk s amely a szláv faji egységnek, politikai és kulturális kölcsönösségnek a pánszlávizmussal szem­ben kialakult uj iránya. A pánszlávizmus lényege a szláv egység volt orosz nyelvi, irodalmi, művelődési és politikai vezetés alatt. Erinek az irányzatnak győzelme esetén az egyes különálló szláv fajok külön nemzeti sajátságai bizonyosan áldozatul estek volna. Innen a magyarázata annak, hogy a saját külön nemzeti kultúrá­jukra féltékeny csehek körében született meg a neoszlávizmus eszméje, melynek bevallott célja: előmozdítani az egyes szláv népek kul­turális és gazdasági kapcsolatait és közöttük a demokratikus eszméket tenni vezetőgon­dolattá. Kramár szerint — ^ki a neoszlávizmus atyjának tekinthető s aki egész életét ennek a gondolatnak fanatikuson buzgó .sj^á'íKá­ban töltötte — az osztrák-magyar monarchia szláv népeire várt az uj irányban való uttö- rés feladata és pedig elsősorban a csehekré. A japán háborúban súlyos vereséget szenve­dett orosz birodalmat ugyanis nem tartotta már alkalmasnak arra, hogy az belátható időn belül fölléphessen mint az európai szlá­vok protektora, tehát a szlávság vezetését — a szláv nemzetek egymással való teljes egyenlőségének és szabadságának elve alap­ján — a szlávság legműveltebb törzsének, a csehnek kell átvennie és ecélból Ausztria olyan átalakítását kellett célul kitűznie, hogy abból egy olyan szláv jellegű vezetőállam alakuljon, amelyben a politikai vezetés a cseheké. Miután azonban a csehek ehhez a nagy feladathoz — kulturális és gazdasági fejlettségük dacára — gyöngék, mert keve­sen vannak: a szlovák nép arra való, hogy beolvadva, illetve beolvasztva a cseh nem­zetbe, neki e feladatához a szükséges tömeg­erőt megadja. j. A világháború kitörése és kimenetele a aeoszlávizmust céljaihoz hozzásegítette. Az osztrák-magyar monarchia nincs többé és annak helyén három uj szláv állam alakult. Lengyelország, Cseh-Szlovákia és Jugo­szlávia. Az álom betelt és a neoszlávizmus ideál­jai immáron akadálytalanul megvalósíthatók lennének. És mégis bajok vannak. Jugoszlá­viában a szerbek — Bizánc neveltjei — nem tudják megértetni magukat a Róma gondolat- világában megizmosodott, mondhatnám meg­csontosodott horvátokkal. A két testvérnép, dacára a nyelvközösségnek, nem képes egy­mást megérteni. Tűz és viz választja el őket egymástól; két világnézet áthidalhatatlan nagy szakadéka tátong közöttük. És a cseh-szlovák köztársaságban ho­gyan áll a dolog? Kétségtelen, hogy a pitts- burgi szerződésben íinnepies formák között garantált szlovák autonómia elsrkkásztása és a rövidlátó szlovenszkói politika rengeteg hibája magukban véve is alkalmasak meg­magyarázni azt az ellentétet, amely a csehek és szlovákok között a négyévi állami közös­ség ideje alatt kifejlődött, de igazi magyará­zata ennek az elkeseredésig kiéleződött el­lentétnek még sem ez, hanem valami egyéb, amire egy reflektor fényével világit rá az a több világnyelven megjelentetni szándékolt könyv, amelynek cseh eredetije és német for­dítása alig néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót. „Masaryk müveiből. Szemelvények.*1 Skrach Dánieltől cini alatt a köztársaság el­nökének magántitkára adta ki a könyvet és Prof. Flusser fordításában „Aus Masaryks ] Werken. Eine Auswahl11 cim alatt német nyelven is megjelent. Ezzel az antológiával részletesen foglalkozik a Bécsben megjelenő ,.Wochenschrift“ cirríü folyóirat, amelynek 1923. évi január 13-án megjelent 15. számá­ból vesszük a következő érdekes megállapí­tásokat: A köztársaság elnöke arra a históriai előzményeken fölépülő megállapításra jut, hogy a cseh népnek és a cseh államnak tör­ténelmi hivatása a keresztényellenes és egy­házellenes humanitárius eszménynek a szol­gálata. — „Damit weist er (Masaryk) seinem Volk und seinem Staat eine direkt antikirch- liche und antichristliche Sendung an, zu dér ihm seine Nation schon von dér Geschichte her bestimmt erscheint.** A köztársaság elnöke az egyház tekin­télyelven fölépülő tanitói hivatásának Húsz Jánosban és a cseh testvérek által történt megtagadásában látja az emberiség fejlődé­sének megindulását a vallási autonómia, a szubjektivizmus és az emberiségeszmény felé. ö, éppen úgy, mint Palacky, ebben a cseh reformációban látja nemcsak a cseh, de az egész emberiség történetének legkima­gaslóbb pontját. A huszitizmus az ő szemé­ben az első állomása a reformmozgalomnak, amikor az emberek először kezdtek el önál­lóan gondolkodni és cselekedni. „Húsz volt az, aki a lelkiismereteí íöIszabadiíotiaA' A Húsz által megindított mozgalomnak erkölcsi oldala ennélfogva, éppen abban van, hogy minden tekintélynek elvetésével az egyén, a személyiség megújhodását („die Reform des einzelnen**) kezdeményezte. Ezt a reformá­ciót, minden egyháztanitói tekintélynek (kirchliche Lehrautoritát) ezt a megtagadá­sát, ezt a harcot a „lelkiismeretszabadság- ért“, amely magában foglalja egyúttal min­den kinyilatkoztatás tagadását is, nevezi ő (Masaryk) népe vallási küldetésének. Húsz és elvtársai hagyatékának. „A mi reformá­ciónknak ez a jelentősége szab irányt egész nemzeti jellegünknek. A cseh nemzetnek minden öntudatos fia a mi reformációnk tör­ténetében találja föl saját népideálját.1* Legyen elég ennyi a „Wochenschrift** ismertetéséből. Ha már most tudjuk, hogy a köztársaság elnöke mint professzor generációkat nevelt föl ebben a szellemben és mint európai tekin­télyű tudós természetszerűleg praedomináló befolyást gyakorolt a ma élő cseh intelligen­cia lelkivilágának kialakulására, úgy ezzel már meg is találtuk a kulcsát annak, hogy a keresztény világnézet emlőjén vallásos meg­győződésben fölnevelt liitliü katolikus szlo­vák népnek a leikéhez miért nem tud a cseh testvér hozzáférkőzni. Pedig régen próbál­gatja, keresgeti a kulcsot hozzá. A cseheknek a szlovákokkal való szoro­sabb érintkezése ugyanis nem mai keletű. Kisebb jelentőségű kísérletektől eltekintve, 1896 május 7-ike az a dátum, amely a szlo­vák nép nemzeti törekvéseit a csehekével egybefüzte. Ekkor alakult meg a Ceskoslo- venska Jednota, amely már nem ismert kü­lön szlovák érdekeket és nem a szlovák nép kulturális erősítését tűzte ki célul, hanem an­nak megszervezését a cseh politikai törekvé­sek céljaira és a szlovák föld annexióját. A türócszentmártoni vezetők kezéből a csehek kezébe siklott át a vezetés és a szlovák tö­rekvések központja Prága lett; ahol az agi- tációt Rieger és a szlovák fiatalság vezeté­sét a köztársaság mai elnöke, mint egyetemi tanár, vette kezébe. 1898-ban cseh anyagi forrásokra támaszkodva indult meg Szakol- cán a „Hlas“, 1903-ban pedig a „Slovensky Tyzdennik**. A csehek 1901-ben nyílt hadat üzentek a szlovák mozgalomnak egy (Mea- kuípinsky: Cs. t.—ti Slováky?) röpirattal, amelyre a szlovákok nevében Cambel azzal válaszolt: „Fogadjuk védelmünkbe a tótok nyelvét a cseh nyelv hóditó akciójával szem­ben, mert különben szemeink láttára végleg átevez a 2 milliónyi honpolgárság egy olyan kultúra medrébe, melynek szelleme nem egyez a magyar honpolgárság szellemi vi­lágával." Az átevezés azóta megtörtént. Nem is evezők, de egy állami gépezet koncentrált erői viszik-sodorják a hajót s ime, az még Prága, január 31. Ma érdekes és értékes napja volt a ma­gyar nemzetgyűlésnek. A képviselők szokat­lanul nagy számban jelentek meg. Apponyi Albert gróf beszédét mentek el meghall­gatni. A magyar közéletnek ez a köztisztelet­ben áliló személyisége mély csöndben mondta el hatalmas, két óra hosszat tartó beszédét. Közbeszólás nem hangzott el, áhitatos mély csönd honolt a magyar törvényhozás termé­ben, csak olykor-olykor zúgott föl a helyeslő tapsvihar. Apponyi hatalmas beszéde világ- politikai szempontból is igen figyelemre­méltó. Vaslogikávál mutatott rá mindazokra a sebekre, amelyek Európa testén vannak és ráirányította a figyelmet Magyrország súlyos bajaira is. Minket, Cseh-Szlovákiában élő magyarokat Apponyinaik az megállapítása (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed tizenegykor nyitotta meg Szcitovszky Bédia elnök. Fölolvasták az interpellációs könyvet, majd az elnök bejelentette, hogy a Ház az interpellációk meghallgatására dél­ben tér át. Ezután harmadszori olvasásban egyhangúan elfogadta a Ház Magyarország­nak a népszövetségbe való belépéséről szó­ló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés ezután áttért a napirend értelmében a népszövetség egyezség okmányainak módosításáról szóló javaslat tárgyalására. M ó z e r Ernő előadó ismerteti a javas­latot. A vita első szónoka Apponyi Albert gróf, aki nagyszabású beszédében kiterjeszkedett mindama kérdé­sekre, amelyek a magyarországi kül- és bel­politikát irányulják. Mindenekelőtt bocsána­tot kell kérnem a Háztól, — mondotta — hogy tegnap nem voltam itt és csak ma van módomban kifejteni véleményemet Ma gyarországnak a népszövetségbe vadó belé­péséről. Mindig hive voltam annak és mindig hangoztattam szükségét, hogy Magyarország tagja legyen a népszövetségnek. Ha ennek talán most pillanatnyilag nem is fogjuk érezni hatását, nem szabad elfelednünk, hogy Ma­gyarországra igen nagy hatással lehet még ez a tény. A népszövetségnek az a célja, hogy a nemzetek egymás között fölmerült inci­denseit békés utón igyekezzék elsimítani. Egész politikai pályafutásom ideje alatt hive voltam annak és hive is maradok mindig hogy a népek egymás közötti incidensei bé­kés utón intéztessenek el. Azt mondják so­kan, hogy a népszövetség ma még néni az a fórum, aminek lennie kellene és nem más, mint az antawthatalmak szövetségének más alapon való föntartása és mód arra hogy a nagyhatalmak mindenkire rátukmál­hassák akaratukat. Be kell vallanom, hogy sok igazság is van ebben. — Igaz, hogy a népszövetség magán vi­seli a háborús eredet bélyegét, c^óremélnünk és bíznunk kell abban, hogy idői#) folyamán scin halad úgy, miként a kormányosok sze­retnék, mert a hajónak le nem szerelhető vi­torlái is vannak, amelyekbe belefeszül a föl­ébredt szlovák öntudat elemi erővel feltörő hatalmas áramlata és a kétezeréves keresz­tény hitnek a lelkekben izzó ereje. érdekel leginkább, amely a magyar—cseh­szlovák viszonyra vonatkozik. Apponyi Al­bert gróf békejobbot nyújtott Benes cseh- - szlovák külügyminiszternek és Benes tegnapi beszédét alkalmasnak tartja arra, hogy a bé­kés nyugalom helyreállítására irányuló mun­kának első állomása legyen. Magyarország csak egyre vágyik: békére, de nem tűrheti, a maga fölött való gyámkodást és követeli jogainak tiszteletbentartását. Ugyanígy nyi­latkozott Daruváry Géza külügyminiszter is. A magyar politikai élet eme két kimagasló tényezőjének őszinte megnyilatkozásai elöl nem szabad Benesnek sem kitérnie és el kell fogadnia a feléje nyújtott becsületes jobbot. Félre kell tenni a múltat, szakitani kell a gyanusitgatás módszerével és együtt kell keresni az igazságot és a békéhez vezető utat. javulni fog a helyzet. A népszövetség tagjai között, főként a semleges államok hatása alatt mindinkább kezd tért hódítani a józan és tár­gyilagos belátás. A népszövetség a legjobb utón van ahhoz, hogy kialakuljon belőle egy pártérdekeken és hatalmi érdekeken fölüiálló pártatlan fórum. — Magyarországnak a szövetségbe való belépése olyan előnyöket jelent, amelyek elől nem szabad elzárkózni. Itt van a tizen­negyedik szakasz, amely a szövetség minden tagját fölhatalmazza arra, hogy a békét ve­szélyeztető bármely körülményt a szövetség tudomására hozza. Ugyanez a szakasz biz­tosítja azt a jogot is, hogy az esetleges vi­szálykodások elsimítása céljából bármely nemzet követelheti a tanács összehívását. A tizenharmadik szakasz egyenesen megtiltja, hogy a népszövetségnek bármelyik tagja a szövetség más tagjával szemben támadólag föllépjen és ellenséges cselekedetet véghez- vigyen, mielőtt indító okait a szövetség tu­domására nem hozta és amig a békítő eljá­rás nem történt meg. A kétféle nemzetközi jog — Koncedálom, hogy amig kétféle nem­zetközi jog van: a győzök és a legyőzöttek joga, nem beszélhetünk békéről, hanem csak a háború további folytatásáról, a vérontás ideiglenes fölfüggesztésével. Amikor 1921 októberében szomszédaink fegyverkeztek el­lenünk és a népszövetség nem avatkozott bele a dologba, a dolgot úgy magyarázták meg nekünk, hogy a népszövetség intézke­déseit csupán a népszövetség tagjai vehetik ——hwmi m i .iuwijui 100 cseh-szl. Korongért fizettek ma, január 31-én: ZürichbenJJrako?)'15.325 svájci frankot Budapesten 7600.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 134662.— német márkát Apponui és Oaraawésrsf €■ i$é9cés eginüÉininüMü'Süésréi!. 3HHHHaHBanHi!Hniia&BnBapgiaBBaasaaiiBHHBfBR9mRiQinaR9Bj!(nprKnnHattBa»pasiR \ magyar kannám bekejobbot imujjt ai iMMiamobiax Apponyi és Daruváry külügyminiszter Benes beszédéről. Megvan a remény a békés megegyezésre. J ^IRÁfírTk T 11 ^25 ™ “*■ Prága, csütörtök, 1923 február 1. ^onDp Jh$$¥ B&b fmíMciiimRpfflkk. MHHp (HMM Llőflzotésí árak bel- és külföldöd, 7^f£STiTJ&'rrFM&T/bTM f M Ér áff m Jm m - szerkesztőséit : práW n„ st*. f Lídiái Jár áW m im Mi Sál Jr M Jm pánská-ulice 4U. l. Telefon: 30349.-i-xjB&íf W VsK— £Fm flKp JsSF JShF wbL MS jjF * — Kiadóhivatal: Práirn-Sraichov, •JPr .uéPBEh i?mii títiFr Petfinskn ulice. ■. sz„ I. emelet. — Sürgönyeim: Ilirlap, Praha. — A szlovenszkói és Ruszlnszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: ti Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents