Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-04 / 2. (155.) szám
(/ÖFlÁfrMT ÉÉ Prága, csütörtök, 1923. január 4. I/In 7i'r£vÁJ? ///» T&T* kJjI sí\Itj/Ul\j111tlJxJt: m&sm **'' - S&rgröiiycim: Hírlap, Praha. II. évfolyam. 2. (155.) szám Prága, csütörtök, 1923. január 4. Blőflxetésí árak bel- és külföldöi. jgész évre 300 KŐ, félévre 150 Kí negyedévre 76 Ké, egy hónapr; 26 Kő. — Egyes szám ára 1'20 Ke — Szerkesztőség: Prága II., Sté- pánská-nliee 40. I. Telefon : 30349. — Kiadóhivatal: Prága I., Liliova nlic* 13. TeYafon : 6797., 9245. u — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A Szlovenszhól és RuszlnszKól Szövetkezett Ellenzéki Pártok A Főszerkesztő: PETR0GALL1 OSZKÁR dr. politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. HS& Azönfentartás szövetsége (g.) Prága, január 3. Egy berlini lajp az elmúlt napokban rendkívül érdekes cikkben számotít be a Gseh-Szlovákiával határos s a kisantantban helyet fotglaJó Lengyelország kisebbségi viszonyairól A cikk ismerteti azt a módszert, amellyel az aikotmányozó lengyel nemzet- gyűlés a -nemzeti kisebbségiek parlamenti szereplését a maga elvakult sovinizmusának megfelelően korlátozni tudta és rámutat arra, hogy ez a korlátozás miképpen nyilvánul meg a választókerületek beosztásánál, a választólista záradékolására vonatkozó szigoritásoknál és a szavazatok ösiszeszám- lááásánál. ..A szejmmandátumok igazságos elosztásának alapelve azért nem fogadható el, mert ez a nemzeti kisebbségek javára -szogálrua“ — ezzel okolja meg Latos-ía wski páter a jobboldali pártok nevében a lengyel -alkotmányba foglalt s a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogfosztást és jogkorláto- ■zást Ez a módszer érvényesült Lengyelország eddigi belpolitikájában s minden eszközzel arra törekedett, hogy a negyven százalék nemzeti kisebbség érvényesülése elnyomassák s az állam nemzeti jellege csorbát ne szenvedjen. A cikk részletezve ismerteti azokat az •üldözéseket, melyeket a legyelországi német, -orosz és zsidó kisebbség ete zen ved itt, 700.000 német kiutasítását Lengyelországból, a német birtokosok és bérlők elűzését birtokaikról, a szabad ingatlanszerzés korlátozásait, a német üzemek gazdasági kisajátításait, a német munkaerő kizárását a gazdasági üzemek életé-bői, melyet a cikkíró a lengyel gazdasági élet elpolonizálására irányuló törekvésnek nevez. Rátér az állampolgárság erőszakos megvonására, a német politikai vezetők bebörtönzésére, az egyesülési és gyülekezési jog korlátozására, a sajtó elnyomására s a valamikor oly virágzó német iskolai és kulturélet teljes szétzüllesz- tésiére s kisjelenti, hogy mindeme rendszabályok érték a többi nemzeti kisebbségeket is: a fehéroroszokat, az oroszokat, a ruthe- •neket és a zsidókat. Hogy ez a helyzet bekövetkezett, ennek legelső oka a versaillesi békeszerződés — állapítja meg a cikikiró —, mert a Wiíson alapelvei szerint létesítendő semleges és tsalk a lengyel lakosságot magában foglaló Lengyelország helyett egy lengyel katonai államot létesítettek, melynek határain belül tekintélyes nem legyei lakosság is kénytelen élni. Ezt a nagy történelmi hibát kiélesitette az állam belső politikája, mely a kormány erőszakos és soviniszta eljárásában merült ki s amely politikával szemben a közös veszedelem szoros egységbe tömörítetté a Lengyelországba élő nemzeti kisebbségeket. „Hogy azokat az igazságtalanságokat, melyeket a választási törvény a lengyel államban élő népkisebbségekkel szemben tartalmaz, kiegyenlítsük, mi, a fehéroroszok, németek, oroszok, ukránok és zsidók képviselői megalakítjuk a népkisebbségek választási -bizottságát" — ezzel a szilárd elhatározással mentek a választások elé a -lengyelországi kisebbségek s ez az összefogás a kisebbségi politika történetében uj korszakot jelent. Ez a kisebbségi blokk úttörő és útmutató lehet. Itt van a magva a német kisebbségek államközi összekapcsolódásának és a nemzetközi általános kisebbségi blokk megteremtésének. Ide konkludál a lengyelországi kisebbségek helyzetének vizsgálódásánál a némer lap cikkírója s konklúziójában találkozik amaz álláspontunkkal, melyet a múlt év augusztusában leszögeztünk s mely kifejtette, hogy a középeurópai, közelebbről véve a kisantantbeli nemzeti kisebbségeknek közös érdekeik védelmére s a védelmi politika egységes irányzata érdekében szövetséget kell kötniök. A lengyelországi kisebbségek helyzete ugyanolyan sérelmekkel teljes, mint a Cs-eh-Szlovákia, Románia és Jugoszlávia területén élő kisebbségeké, jogfosztás methódusait a kisantantbeli kormányzó politikusok úgy látszik egy iskolában tanulták és egy kaptafára alkalmazzák. Vannak nüanszbeli különbségek, lehetnek taktika- eltérések, a kulturális nívó által diktált fokozatok, de alapjában véve s a kisebbségi jog integer alapelvei szempontjából ugyanoly rést ütnek Prágában a kisebbségek számára biztosítandó jogfaiankszon, mint Varsóban, Bukarestben, vagy Beigrádban. A veszedelem tehát közös és egyforma s ha a közös veszély össze tudta boronáim a lengyelországi németet az orosszal, a zsidóval és a ruthén- nel, miért ne épülhetne ki az egyes államokban élő nemzeti kisebbségek közös védelmi frontja is? A politikának a lehetőségeket kell praktikus formába önteni. A kisantantbeli nemzeti kisebbségek antantja lehető és megteremthető, de egyúttal praktikus formája is az önvédelemnek. Ennek megteremtése tehát politikai szükségszerűség, melyet érezniük kell a kisebbségek vezetőinek úgy nálunk, mint nálatok lengyelországi, erdélyi, bácskai vagy horvátországi kisebbségek. Amig ez a történelmi és politikai szükségszerűség meg neim találja a maga pozició és praktikus formáját, addig az elszigetelt küzdelemben nemzeti energiák pusztulnak, nagy akaratok lendületei morzsolódnak föl. Ez a szövetség az Önfentartás szövet ség lenne s a békét szolgálná a békével cé- gérkedő hamis kalmárok politikai trösztjében. Mert rászorítaná a kormánypolitikusokat a v-állalt kötelezettségek teljesítésére, mert súlyt és erőt adna minden elszeparált és erőtől megfosztott nemzeti töredék élet- követeléseinek, mert a reális adottságok keretei között tartaná meg a kisebbségek politikai célkitűzéseit s miért a jog és igazság inaflSBaBBSBEnananflnBF BBBBBBHI álláspontjából indulva ki bizonyos államközi niveilálást is eredményezhetne. A cseh-szlo- vákiai lengyel kisebbség síkra szálihatna a lengyelországbeli kisebbségek érdekében, a lengyelországi ruthének vétót mondhatnának a prágai ruszinpolitika ellen, az autonómista szlovákok tiltakozhatnának az erdélyi fökl- birtokreíormnál anyagilag és jogilag kisem- j mizett cseh-szlovák állampolgárok érdeké- | ben, sőt a szövetség kellő kiépéitése és íde- ■ ális kiszélesítése esetén a kisantantbeli ma- 1 gyarság súlyával és egységes nemzeti akaratával odahathatna, hogy a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek számára a leg- •essizebbmemő jogok biztosi itassanak. Ez a szövetség nem lenne a háborút és öldöklést elősegítő politikai szövetkezés, nem terme (irredentarobbantűsek boszorkánykonyhája, de államok szövetségén belül demokratikus ellenőrző szerv lenne, melynek nagy hivatása volna az európai konszolidáció szembontjából is. S^SBBBBBKBBBBSHiRBBBBBBBaBBflBBBBe Nagy összecsapás a párisi konfcrciclán Az olaszok a franciák oldalán. Anglia meglepő mérséklete. Prága, január 3, A tegnap megnyit párisi konr-ereheia egyelőre a „papírformának" megfelelő eredményeket hozott. Az ülés megnyitása után Poincaré azonnal felolvasta a francia jóvátétel javaslatot, egyben sor került az angol és olasz tervezetre is. Az egyes tételek részletes megbeszélése csak ma délután három órakor kezdődik meg, azonban francia és angol részről már most sem titkolják a diplomáciai hadállást. Többizben kifejezettük, hogy Anglia számára az európai egyensúly ientartása érdekében életbevágóan fontos, hogy Németország teljes tönkretételét megakadályozza. Az előkelő angol folyóirat, a „The Nation" legutóbbi számában Poincaréval foglalkozva nyíltan megmondja ezt: „Anglia sohasem egyezhetik bele abba, hogy Franciaország a Német Birodalom rabszolgasorsba sülyesz- tésével megszerezze magának a kontinensen való hegemóniát s meg kell akadályozni, hogy ezt a célt a Ruhr-vidék annektálásával akarja elérni". A francia kormány szócsöve, a Havas-ügynökség már ma is úgy értesül, hogy az angol javaslatok erősen különböznek a franciákétól s francia hivatalos körökben azokat „teljességgé! elégteleneknek" tartják. A Havas-ügynökség szerint a javaslat több pontja a versaillesi békeszerződés nyílt megszegését jelenti. Az angol tételek szerint Franciaországnak el kell fogadni a négyesztendös moratóriumot, amelynek lejárta után Né! metország évenként 2- 3 milliárd arany- " márkái fizet, A német adósságok teljes összegét az angol Javaslat véglegesen 5u milliárd aranymárkában állapítja meg a élesen szembefordul a zálogok azonnali való Igénybevételével. Londoni hírek szerint az angol javaslat egy Berlinben felállítandó szövetségközi pénzügyi tanács megteremtését indítványozza, amelynek tagjai között a szövetségeseken kívül a középeurópai államok egyik képviselője is helyet foglal. Ámbár hivatalos állásfoglalásra teknikal okokból egyelőre még nem kerülhetett sor a ma délután kezdődő részletes megbeszéléseken heves vitára van kilátás, annál is inkább, mert Poincaré miniszterelnök a legin- tranzigensebb javaslatokkal lép a miniszterelnökök konferenciája elé. E javaslatok szerint Németország csak kétesztendős moratóriumot kapna s azt is csupán a íegrnesz- szebbmenő zálogok (a Ruhr-vidéki szénbányák ellenőrzése, szénadó, vámvonal a Rajna balpartján stb.) ellenében. A helyzet nehézségét még fokozza, hogy az olasz belpolitikai viszonyok megváltozása következtében az olasz javaslat inkább a francia, mint az angol javaslatihoz áll közel. A rossz kilátások közepette az egyetlen reménységet az angol konzervatív kabinet szilárdsága nyújtja s az a nagy erkölcsi presztízs, amely még a távollevő Amerikából is kisugárzik s amely ez alakalomima! mégis éreztetni fogja jótékony hatását. A francia fóváféfeli „Nincs moratórium zálogok nélkül." — Büntetések és szankciók. Paris, január 2. (Havas.) A francia program a következő pontokat foglalja magában: l. A jóvátételi problémának, valamint a szövetségközi adósságok kérdésének megoldása. 2. A márka megszilárdítása és a német pénzügyek újjászervezése. 3. Azonnali határozatok a moratóriumra és a Franciaország által szükségesnek tartott zálogokra vonatkozóan. Franciaország az első pont tekintetében úgy véüii, hogy a német követelések nem helytáll lók, mivel a német birodalom számos mulasztása szembeszökő. Franciaország nem fogadja el a jóvátételi összeg leszállítását, miivel ez már önmagában is elégtelen ahhoz, hogy a nyugdijak és az elpusztított területek felépítésének költségeit biztosítsa. A jóvátételi összeg leszállítását csak akkor lehetne megfontolás tárgyává tenni, iia a szövetségesek beleegyeznének egy más eljárásba, amelynek segítségével Németországgal szemben fennálló követeléseiket behajthatnák. A francia program azután Franciaország álláspontját részletezi a szövetségközi adósságokkal szemben- Anglia ^jelenítette, hogy a maga részéről hajlandó németországi követeléseit elengedni vagy leszállítani. Franciaország számára azonban lehetetlen, hogy adósságainak tőkéjét és kamatait megfizesse, ha a német birodalom az > elpusztított területnek újjáépítésével járó kiadásokat meg nem téríti. Ezek a kiadások majdnem ol(Y nagyok, mint Franciaországnak a német A és B sorozathoz tartozó kötelezvényekben va/ló részesedése. Francaország véleménye szerint Németországnak az uj fizetési határidő előtt teljesített fizetéseit lehetőleg észszerű modor kellene íeszámiiítolim s a külföldi német köW csönöket előnyben- .részesíteni A nénit; pénzügyeik újjászervezésének kérdésében Franciaország véleménye szerint a tervezetnek a következő pontokat kellene magában foglalnia: 1. A német valuta megszálár- diitását célzó tervezet kidolgozása. 2. Rendszabályok, amelyek a német költségvetési egyensúlyba hozhatják. 3. A kincstári jegyeknek a birodalmi bank által való leszámítolása megszüntetendő és 4. erélyes intézkedések a tőke kiözöniiésének megakadályozására. Ezek a rendszabályok a garan- ciaibizottság ellenőrzése alatt állanának, amely elvállalná az egész tervezet végrehajtását a német birodalom által teendő törvényhozási és közigazgatási intézkedések zeniemében. Ha Németország e kötelezettségeinek .'egei nem tenne, úgy mulasztása „szándékos mulasztásnak" tekintendő s a büntető rendszabályok azonnali hatállyal s automatikusan lépnek életbe. Franciaország véleménye szerint Németország 1923-ban abban a helyzetben lesz, hogy az ipari körök együttműködésével rendelkezni fog a fizetési tervezet végrehajtására szükséges erővel. A moratóriumot csupán ama feltétel mellett lehetne elfogadni, ha ez a fizetések végösszegét nem érinti s a zálogokban megfelelő ellensúlyra talál. A moratórium két évnél tovább ne terjedjen. A megszálló csapatok, valamint a felügyelő bizottság költségeinek megtérítéséhez, valamint a készpénzfizetésekhez és természetbeni szállításokhoz továbbra is ragaszkodni kell. A francia program úgy van kidolgozva, hogy német területek újabb katonai meg- száfását elkerüli, kivéve azt az esetet, ha Németország e programból adódó kötelezettségeinek nem fenne eleget. A természetbeni szállításokat a következő zálogokkal kell biztosítani: Essen- be szövetségközi szénelfenőrzőbizott- ság küldendő s a Rajnavidék erdőit a nogg áll a korona? Jan. 3-án fizettek 100 cseít-szlovák koronáért: Zürichben 16.20 svájci frankot Budapesten 7500.— magyar koronát Berlinben 22693.— német márkát Bécsben —.— osztrák koronát 1
