Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-13 / 9. (162.) szám

5 Szombat, Január 13. , (7^(MlMÁ<TíAKJáRTAP A pártnapon a Keresztényszociális pár­tot Lelíey Jenő dr. 'képviselő, a Magyar Jog­pártot Tarján Ödön képviselő fogja kép­viselni; a Zlpser Deutsche Partéi, a Ruszin- szkói Pártszövetség, valamint a csehországi Bund dér Landwirte is képviselteti magát­A pártnap alkalmából január 17-én este nagyszabású hangverseny, 18-an este pedig a párt kulturális osztályának népszínmű- pályázatán pálya dijat nyert népszínmű, Tichy Lajos „Zsuzsika rózsája" bemutató előadása lesz. Budapesten, jtouár eleién. Még mindig nem olyan egyszerű az utazás, mint régen. Különösen az országhatárok átlépése minden alkalommal lelki tortúra'. Régi, boldogabb idők szabad gyermeke ilyenkor rendszerint úgy érzi, mintha rendőri felügyelet alatt állna és be­csületéhein támadnák. A vízumtól a szilvásgombócig. Már jó néhány nappal az utazás élőit meg­kezdődik a hecc. A Berlinben élő külföldi vezeklő útja kerületének rendőrségi szobájától az nrió- felügyelőségliez, innen pedig a központi rendőr- kapitánysághoz vezet. Azután következik az ácsorgás a vízumodéért. A készülődésre legjobb esetben is rámegy vagy három délelőtt. Az adó- felügyslöségen az ember szivébe és zsebébe mar­kolnak. Okvetlenül fölfedeznek valamelyes mu­lasztást Rátalálnak valamilyen „pótedó cédulá­ra*1, amelyet ők elfelejtettek nekünk beküldeni és ez okiból természetesen ránk fogják, hogy adó kerülőik vagyunk. A külföldi utasok ügyeit lebonyolító közegek gorombaságra vannak bangóivá. Külföldre utazni mindnképpsn gyanús dolog. Berlinben kezdetét veszi a nyaggatás és a határállomásokon folyta­tódik. Motozzáik, faggatják, inkviralják az embert. Mire célhoz ér, minden energiaforrása kiapadt. És megfogadja, hogy legalább két esztendeig nem ül többé vonatra ... És mégis, — maradt valami az utazás ősi romantikájából is. Még mindig vidáman zakatol a gőzös, ha hazafelé visz. Hősiesen szál lünk szembe minden vésszel és k arámi fással, mint a mesebeli lovag, aki csak hét vár ostroma, sár- irányok és boszorkányok leküzdése árán találhat rá szive Puskájára. Újra megindult az oderbergi forgalom. Ez kedves dolog, visszaidézi a régi, békebeli uta­zások emlékét, amikor délután négykor ültünk’ fel Berlinben, és következő reggel beértünk Pesten a nyugatira. Most sem tart sokkal tovább. De hová lett a hajdani vasúti éjszaka csendje, amikor az ember a kalauznak adott két korona borravaló ellenében tíz órán át adhatta az édesek álmát, melyet még az oderbergi vámvizsgálók is res­pektáltak? Tudj* az Isten, az öreg Középeurópa még sem volt minden ráció htján. Hiába fogadjuk meg, nyolc év • ezer' "csalódása" után,' hogy nem politizálunk többé, — ha Oderbargibeil az állomás perronján . fagyos téli éjszakán félórán keresztül hosszú libasorban kell álhumik, ha útközben egész sereg finánc, utleyélszemlélö, kalauz és ellenőr tekintete tapad rajtunk, málhánkon és pénztár­cánkon, önkéntelenül a közállapotokra terelődik a szó, ezekről a kis és nagy antantra, a külön­böző kormányfőkre és a konferenciákra és ennek a' cudar világnak minden nyomorúságára. Világszerte ve széké s znék az emberek. De útközben valahogyan mégis csak összetalálkoz­nak. A vasúd fülke szűkében megleljük a rokoii- vonásekat egymás lelkében. Néhány technikus diáikkal utazom együtt, aki szünidőre hazafelé tart Pestre, Temesvárra, Brassóba, no meg egy csinos brünni lánnyal, aki hosszas családi harc után kivitte, hogy' a szülei Berlinbe engedték sziniiskolábu. Berlinről folyik a szó. Versenyt firtatjuk a német kultúra előnyeit, de mennél inkább . eltá­volodunk a porosz fővárostól, annyival éleseb­ben szemünkbe ötlfk ennek a kultúrának minden­féle kulturált!anságu. Szidni tudjuk a német nyárs- polgárt, a’ konvencionális tömeget, egyszerre megannyi egyéniségnek érezzük magunkat, akik szebb hazába tartunk, az egyéniségek paradicso­mába. Kritikánk során persze nem piméljük a né­met kosztot sem. Hosszú hónapok folyamán az ember csak megszokja valahogy a „Griitze", a „Blümchenkaffee" és a „Kartoff el puffé r" ízetlen kéjét, “de most étvágygerjesztöbb tájak felé tör­tetve, az emlékezéstől kifordul a gyomrunk. Müt- már érezzük a töltött káposzta, túrós rétes és paprikás csirke távoli illatát A brünni szini- növendék ,.Poviidligombócról“ álmodik. Szlovenszkóban. Milyen furcsa világot is élünk! F-gy kis -vas­úti híd, egy színes jelzőlámpás elegendő ahhoz, hogy a svájci frank és az osztrák korona, a né­met márka és a cseh korona’ uralmát egymástól elválassza. És mindnyájan, c'kupáivá az utolsó esztendők Val u ta ^ör ü letét öl, szenzációs hangu­latban várjuk a csodát, amely majd a határon íül megnyilatkozik előttünk. Kell, hogy a rég nem látott bőségnek gondtalan képe, a varázslatos békebeli jelenések egész serege első pillanatban elárulja nekünk a „nemes valuta" éltető hatását De ime, a német-cselt határ érintésekor az ujjongó jólétnek semmiféle hozsannája nem zeng felénk és ugyanaz marad a levegő. A határállo­más pislogó lámpái semmi újra sem derítenek fényt A jómódú utasok hadában meghúzódnak az ország rongyosai, akikből — mint ahogy égy derék cseh cívis sietve világosit fel berniünket — éppen a magas valuta okozta krizis folytán bő­ven jut. Nyomorúság, kedvetlenség itt is, ott, is, mindenütt .egyaránt panaszkodnak az emberek. A pénz egyeduralmának régi fikciójában meg’rög­annyi.au, bármely valuta szférájába tartozzunk is, egyaránt áldozatai vagyunk. Zsolnán nagy g&rrai' narancsot és sonkás- zsemlyét árusítanak. Az árus éneklő vásári hang­lejtésben három nyelven kínálja darabját' négy cseh koronáért; olyan kicsike szám és mégis olyüm horribilis összeg az értéktelen ezresekhez szokott berlini jövevénynek! A hango-s kínálat­nak alig ül fel valaki. Fogyasztjuk a magánkkal hozott elemózsiát. Zsolna körül vékony, lassan olvadó hóréteg takar mezőt, fenyvest. A tél ün­nepi köntösében „idegen ország" meghitt tája kö­szönt bennünket. Az uj cseh hangzású leírások, a kalauzok okvetetíenkcdése nem torzíthatja el számunkra' Szlovenszkó üde, kedves körvonalait Párkány-Naná tói Szobáig, az uj, Budapest szomszédságába eső magyar határig mindössze öt kilométer az ut. A vonat Párkány-Nánán ma­gyar vasutasok kezelése alá kerül, Szobor meg sem áll. Pest határán újra sötétbe érünk. De azért repeső szívvel ismerjük meg Rákospalota' szét­szórt házacskáit, a városligeti állatkert szakla- tömbjeit és a Feróinándbid pilléreit. A ködös est­ben Ígéretesen hangzik fel a Nyugtéi pályaudvar hordár járásik lármás irama. Budapesten. Első élményünk persze a konflissal való ék­telen veszekedés, Százötven szeres taksát mond be, amikor még százszoros járja és hatvan koro­nás borravalóért hangos káromlás a köszönet. Ez az élmferiy hozzátartozik Pest természetrajzá­hoz, nem is esnék jól, ha elmaradnia. Következő délelőtt sűrű ködlen neki vágta­tunk a rég nem látott pesti utcának. A köd sok hepehupás szemetet, a háború utáni zavargások sok szomorú emlékét jótékonyan eltakarja'. Valami maradi renyheség jellemzi most. a mi, azelőtt oly rohamosan fejlődött fővárosunkat. A villányos- vasufek forgalma a régi keretek között sínylő­dik és — mint télviz idején mindig — az elaggott alsó vezeték erősen érezteti torlasztó hatását. A berlini utca fegyelmének üt semmi nyoma. Dé azért de szép is ez a Pest,-istenein, de szép! Az elegancia, itt nem reklám vagy utánzás, haném Vérmérséklet kérdése és a könnyelműség szép, mert tormíészetes. Itt nincs expressziouiizmus, nincs olyan per­verz tobzódás, mint Berlin legújabb bohémtanyá- in- Az uj bárokban is <a régi módszer szerint zülh'ink és a- shfemy tulmioinodött figuráiba be- lerezdül valami.a hajdani magyar. tánc djuihajsá- gából. Hosszabb időn át kell a hazától távol él­nünk, h-ogy ujjongva ismerjük fel azt, ami ben­nünk elpusztíthatatlan. Miért téétsógbeesnünk, mi­kor „annyi balszerencse közt" a sorstó! rendület­lenül] vigadnunk adatott? A hazatérő, az uíon- utfélen felénk csörtető disszonanciák ellenére is minden rögből a szívós éltet dallamait hallja fel­csend ülni. Szegényeik vagyunk, 'de jól élünk. Régi'ínyenc természetünkből egy csipetnyit sem engedtünk. Jut bőségesen karácsonyi patkóból, újévi malac­ból, párolog a töltött káposzta és a frissén sült túrós rétes illatoz. Karácsonyi idill. Jelige: „Elkeseredésében ml telhetett tőle, Nagyot ütött botjával...“ ; Más... berregi nyújtottam a „Telefon Hír­mondó", a magyar technikának ez az utá.nozat- lanul maradt specialitása. A pesti karácsony, nvost, január derekén, már ugyancsak elvesztette aktu­alitását De ez a kis jelenet álljon itt, mert olyan jellegzetesen, olyan petöiiesen magyar. A Dunaparton kar ácson y iayásár folyik. Szo­morú vásár, mert a szent est közeledtével egyre gyérülnek a fák. Végül egészen elfogynak... A miánadékot, néhány törpe luc- és borókafenyőt együk félóráról a másikra geometriát! Írtadvárny­ban növekvő uzsora áron dobják piacra. Egyebek közt Trianon óta a fenyőt is importálnunk keik A karácsonyfáért ácsorgó tömeg közepette c-gy elmés atyafi ráikezd a Pefőti-versre, hagy: „Mit nekem, te zordon Kárpátoknak, •.“ Serényen folyik a szegényes fenyő-gallyak és ü csonka, dísztelen fák árverezése. Az emberek magasán lobogtatják az ezresbankóksat. Szegény emberek is nagy áldozatra készek, hogy k:s gyermekeik szivében meg ne csorbuljon a Jé­zusba’ jóságos eljövetelébe vetett hit. Mellettem egy faluhelyről Pestre szakadt jóizü törzsökös polgártárs áll. Kezében görcsösen szorít egyetlen egy ezres bankjegyet, akkor is még, amikor már a legkisebb fákat három-négyezer koronájával árusítják. Esteledik, fogy a remény. Lassan oszlik •a tömeg. A mi emberünk derék, alföldles tekintete búiba borul. Úgy látszik — mondja: „ez idén a mi kis Pistánknak nem gyújthatunk karácsonyfát4*. Egye fene, üsse kő... Majd rágyújtok az' ezer- koronásra'. Petőfi jegyében. Az idei szilvesztert a Petőfi-jubileum magyar szilveszterré avatta. Ilyen mimdannyiirnkat egybe­forr asztó emlékünnep alig akadt a ntilleniium emlékének. Sok Petöíi-matiné elmaradhatott volna giccses szavalataival és a Petöii-fümet ugyan­csak színsen elengedtük volna. Hogy Petőfi nem­csak a mienk, hanem az egész világé is volt, hogy gémeiében lüktetett valami a mindenség rit­musából, ezt kevés méltatás éreztette. Eredeti hangot igen keveset hallottunk. Ezeknek tíz ünnepi napoknak legigazibo él­ménye kétségkívül a Nemzeti Muzeum Petóíi-ki- állitiása. A Petőfi-féle kéziratok gyöngybeiüi eli- bénik varázsolják a költő lelkét A forradalmi na­pok levegője árad felénk. Mozaikszerüeu tevő­dik össze a sok meleghangú levélből és nyilat­kozatokból Petőfi pazar, ösztönös, mély kultúrájú egyénisége. És ha Arany első levelét olvassuk Petőfihez, amelyben Szaloniára hívja és csaló ha­tónak felesége pompás töltött káposztájára hivat­kozik, akkor felbuggyan valami tí próza poézisé- ből, ami a nyolcvan év előtti és a mai Magyar- ország között való szakadékot áthidalja. E. G. BaBHflSSBtBBESSDnBSBBBBBBSBflliBBBflB Be kel! hozni a legyet vagy a „mívészeti nemzseísig" a parlamentben. Szlovenszkóban a cigányokat nem is­merik el nTügyaroíknák, azzal, hogy a ci­gány egy külön nemzetiség. Az egyik ci­gányprímás most kisütötte, hogy ha ők külön nemzet, akkor politikai pártálafcitás- ta.is van joguk s cigányikóp visel öt válasz- szanrA a következő választásnál. Ez a tu­dósítás arról • a képviselőházi ülésről szá­mok be, amelyben majd az első cigány- képviselő, mondjuk Szurtos Laci, először felszólal. Tehát: A képviselöház maii ülésén, a költségvetési vita során Szurtos Laci eigánypánti képviselő a következő szónok. Az ülésteremben élénk ová- cióval fogadják az uj honatyát, aki szmokingban, hegedűvel a hóna alatt, lépett a szónoki emelvény­re. Fölstimmeli a hegedűt, meggyaníázza a vonót, miközben nagy érdeklődés nyilvánul meg minden oldalról. —• Malijuk! Halljuk! — Hol maradt .a ■ banda? — Csárdás! Csárdás! — kááltjiák a cseh pa­dok felől. Szurtos Laci képviselő: Ti síelt házs! Niaccságos és tekintetes elmeik ur! Most az elsé eset, hogy ami vésze ti nemzisetsig is beleszólhat a törvönycsmáláisba. A cigány eddig csak engedel­meskedett tí tervaiyniak, amikor a niaccságos fé- solgabíró ur. a megyei fáskamrába bezsárta. Pe­dig ha régebben hozzászólhattunk volna ázs or- sáigos keltsfégéfchez, bizonyosan jobb lett volna. Mert hogy--mi ismerjük már ázs' kéltségeket, ma­gam is már n'éhány sázs balokat és mulatságokat végigmüzsikiáltam. Misen, nacoságos urak — a- devla vigye e! — valamikor á mlv'észeti nemzset- sigben is baj volt a kéltségekkel, de azsután rá­vettünk, hogy mire teremtette ázs Úristen á legyet. A tányérosnaik, mielőbb a tányérval el- ihidu!, élő legyet dugunk a másik, markába és ázst azsonmód kell visszahoznia. Azsóta rendben fe . vannak á kéltségek. Hát tistelt bázsí Ázs or- sá.gos pénzs-'éekné’l is hé kell hozsni a legyet (Élénk zaj és tetszés.) — Halljuk! Halljuk! Szurtos Laci képviselő: Légy van ázs or- ságban.elég, bfeen egyéb sincsen, már csak legyek vannak, A mívészeti nemzetisig résziről ajánlom á legyet beletenni á tervinybe és azs őrsig tá- nyórosiarmák ázs markaiba. Mert ha nem, akkor bajok keveíkezsnek. Ritka lesz a búza, nem lesz se kenyér, se csipé, se gyántá. És akkorára már a legyek Is meg fognak d egei ni. Szurtos képviselő befejezésül előveszi a hóna aló! tí hegedűt s egyik-másik honatya utána is énekli, hogy: Ritka búza .ritka árpa, ritka rozs. PitÜca* kémény, oki füstöl most. A képviselők táncra perdültek, ropog a csár­dás. Az 6$ok csenget. A képviselőház a legyet a költségvetési bizottsághoz utasítja. (—kách) A jóvátételi bizottság holnap ül össze. Paris, január 12. A jóvátételi bizottság Né­metország november 13-iki moratóriumára vonat­kozó jegyzékének tárgyalását holnap, szombaton kezdi meg. A Petit Párisién szerint a tanácskozá­sok megkezdésének időpontját azért kellett ki­tolni, mivel a francia delegáció a jóvátételi bi­zottságnak Seydoux miniszteri tanácsos segítsé­gével kidolgozott garanciatervezetet fog benyúj­tani. Tekintettel akarnak lenni a szövetségesek esetleges tanácsaira, különösen pedig azokra, amelyek Mussolini tervezetében foglaltatnak. A Petit Párisién megjegyzi, hogyha az angol dele­gáció a francia tervezet ellen szavaz, vagy pedig tartózkodik a szavazástól, úgy a moratóriumot a 8. fejezet 2. függelékének 13-ik paragrafusa sze­rint szótöbbséggel is meg lehet adni. Az egyesült szocialista párt kiáltványa. Berlin, január 12. Az egyesült szocalísta párt vezetősége kiáltványban tiltakozik az imperializmus és a Ruhrvidékre való bevonu­lás ellen. A kiáltvány fölszólítja a német né­pet, hogy megfontoltan és szilárdan lépjen fö! az önrendelkezése érdekében. MAPIHIBEK A Szív s a Rög. Mit akartok az én szivemtől? Ha nem elég a sáska-had, Megmondom. Itt van: nyersen, búsait: A rög köti. S rög rög marad. Belejár az utszéli tüske. Megfejcsóválja a paraszt. Hiába nőttek mind egy tőből: A rög köti. S a rög maraszt. Áldása, átka iker-egyek: Vinné bosszús egekbe löl. De sározza, töri a szárnyat — A rög éltet. S a rög megöl. Wallentinyi Dezső. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése). Idöjóslás: Változóan felhős, hűvösebb időjárás várható, jelentéktelen csapadékkal és gyenge északi szelekkel. * — (Előfizetőinkhez.) Miután az utóbbi időben kiadóhivatalunk levelezése rohamosan emelke­dett, a postai költségek megtakaritása céljából igen sok kérdezösködést, választ vagy elintézést csupán a kladóhlvatali üzenetek rovatában {(Ht­juk közölni. Ennél fogva felkérjük a t. előfizető­ket, jóbarátainkat, hogy a jövőben a kjadóhívatali üzenetek rovatát figyelemmel kísérjék. — (A köztársaság elnöke meglátogatja a Ja- vorinát). Lengyel lapok jelentése szerint Masy- ryk elnök e napokban meglátogatja a Jávor ma­vidéket. — (Jubilál az olló.) Több ízben irtunk arról, hogy egyes utódállarnbeli, magyar- országi és vidéki lapok a forrás megneve­zése nélkül közük le a P. M. H,-ban meg­jelent eredeti cikkeket és riportokat. Egyik ilyen riportunk az ollózás jubileumához ér­kezett tegnap: tizedszer látott napvilágot. Mind a tíz esetben elfelejtette a redakció megjegyezni azt, hogy a riport a P. M. H hasábjairól vándorolt át az ő lapjának ha­sábjaira, sőt valamennyi úgy tüntette fel a dolgot, mitha eredeti tudósításáról len­ne szó. A jubiláló riport a Madách szülő­házában történt látogatásról szól, amelyet a P. M. H. ezt a riportot október elseji ün­nepi számában közölte. Azóta megjárta Magyarországot, Amerikát, Erdélyt és Ju­goszláviát és most visszatért jubilálni egy szlovenszkói napilapba. — (Konstantin volt görög király meg­halt.) Palermóból jelenti a Stefani-ügynök- ség, hogy Konstantin volt görög király meghalt- Római távirat szerint a volt királyt szélütés érte. A legutóbb Görögországban történt vérengzések teljesen megrendítették egészségét és teljesen visszavonultan élte napjait. A királyt szombaton temetik. Konstantin, 1. György király legidősebb fia' 1868 augusztus 2-án született, dán származású. Már mint trónörököst is erősen támadták, mert őt tekintették a bűnösnek abban, hogy Török­ország 1897-ben megverte Görögországot. Pedig ezt a feltevést sokan igazságtalannak tartják, mert Konstantin kiváló és nagytudásu katona volt. 1889-ben feleségül vette Zsófia porosz her­cegnőt, hosszabb ideig Németországban élt s 1912-ben, tí Balkán-háborúban átvette a görög hadsereg főparancsnokságát. Szaloiüki és Janin a bevételékor nemzeti hősként ünnepelték Atyjá­nak 1913-ban történt meggyilkolása után. mint I- Konstantin trónra' került. A világháborúban, mi­niszterelnökével, Venizelos-szal szemben a sem­legesség álláspontjára helyezkedett, erről a sem­legességről azonban, a venizeEsták háborús uszí­tásainak hatása alatt le kelleti mondania. Amikor az antant Görögország elnyomását kezdte, fia., Sándor javára lemondott a trónról és családjához Svájcba vonult vissza'. Amikor fia meghalj, Veuí- zelos bukása után angol segítséggel és a görög nép tolongása között visszatért Athénbe s átvette- az uralkodást. Az utóbbi görög vereségek idején a venizelisták újból való felüíkerekedése miatt ismét lemondott. Elhagyta Görögországot és Pa- lemiába költözött, ahol most 'befejezte hányatott életét. — (Milyen büntetést kaphat Rasin merény­lője?) Sotrpal, Rasin merénylőié a büntetőtörvény- könyv szerint, tekintettel arra, hogy még nem töltötte be huszadik évét, nem kaphat halálos Íté­letet, sem pedig életfogytiglani {egyházi bünte­tést. A büntetés nagysága a Soupal esetére nézve, ha á halál nem következük be, 5—10 esztendő, ha.1 a merénylet halállal végződik, 10—20 esz­tendő, — (Héjjas Ivánt fölmentették az izgatás vádja alól.) Budapesti szerkesztőségünk je- enti telefonon: Ismeretes, hogy a budapesti államügyészség Héjjas Iván ellen izgatás miatt bűnvádi eljárást indított ama kijelen­tése miatt, hogy ha Budapesten újra felüti a fejét a destrukció, akkor ö lesz Budapest számára az Isten nyila. Az ügyet először a járásbíróságon tárgyalták közcsendlhá.bori- tás címén, a járásbíróság azonban izgatás esetét látta fennforogni és leszállította az illetékességét. A budapesti törvényszék ezt az ügyet ma délelőtt tárgyalta le. A bíróság Héjjas Ivánt fölmentette az izgatás vádja alól. ződvte túlbecsüljük a háború utáni esztendőik pénzügyi trilkkjeiirelk hatását, melyeknek rrtónd­óta. Persze, a-z ünneplés tenorjába vegyül sok profán hang is. Nem minden vezércikk,, nem min­den rögtönzött kabarészám hódol méltóan Petőfi IlcrlIiiiMíf hazafelé.

Next

/
Thumbnails
Contents