Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-13 / 9. (162.) szám

Szombat, Január 13. Berlin tiltakozik. Berlin, január 12. A birodalmi gyűlés polgári pártjai a berlini lakosságot fölszólí­tották, hogy vasárnap tizenkét órakor a Lustgartenben nagy tiltakozó gyűlést ren­dezzen a Ruhrvidék megszállása ellen. A né­met demokrata párt vezetősége „Cselekedni és elviselni14 címmel kiáltványt bocsátott ki, amely a következőket mondja: „A francia hatalmasok jogsértően ismét megszállottak újabb német területeket. Céljuk világos: erőszakos csínnyel akarják elérni Németor­szág teljes politikai és gazdasági inegsemmi- sit,ésé>t.“ A szociáldemokrata párt vezetősége a munkásság nevében tiltakozik a megszál­lás ellen s megállapítja, hogy az újabb meg­szállás csak annak bizonyítéka, hogy a há­ború után négy évvel a francia militarizmus még mindig a háború eszközeivel dolgozik- Bizonyitéka annak, hogy a népszövetség el­lenére Európában még mindig nincs béke. A szakszervezetek hasonló tartalmú kiált­ványt bocsátottak ki. Ae amerikai kormány álláspontja. London, január 12. A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból: Miután a Ruhrvidék megszállása folyamatban van, a washingtoni kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a világ helyzete most a németországi események fejlődésétől függ. Hivatalos he­lyen kijelentik, hogy az amerikai kormány pillanatnyi célja e kritikus periódusban min­dent megtenni, amivel a veszélyesebb surló- d ás okát és félreértéseket megakadályozhatja. A washingtoni német követ tiltakozása. Washington, január 11. Wiedíeld német követ ma átnyújtotta Hughes államtitkárnak Németország jegyzékét, amelyben a Ruhr- vidékre való bevonulás elten tiltakozik. A megszállás részletei. Essen, január 11. A francia csapatok be­vonulása után Essenre azonnal kihirdették az ostromállapotot. A lakosságot fölszólítot­ták a fegyverek beszolgáltatására, minden férfit köteleztek arra, hogy fényképes iga­zolványt hordjon magánál. A lapokat hadi­törvényszék elé való állítással fenyegették meg arra az esetre, ha a megszállás ellen írni merészelnének. Degoutte tábornok, a megszálló csapatok főparancsnoka, délután vonult be a városba s közölte a polgármes­terrel a megszállást, aki ez ellen formálisan tiltakozott. Itt arról beszélnek, hogy a szén­szindikátus elköltözésének megtorlása gya­nánt az egész Ruhrvidéket meg fogják száll­ni- A csapatok bevonulása előtti éjszakán Essenben német és franoianyeivü plakáto­kat ragasztottak ki, amelyben a kommunis­ták fölszólítják a katonákat, hogy a nemzet­közi tőke erőszakos akcióját ne hajtsák végre. A francia megszállás kiterjesztése, Berlin, január 12. (Saját tudósítónktól.) Párisból érkező jelentések szerint a francia megszálló csapatok főparancsnoka oly utasí­tásokat kapott, amelyeknek értelmében a szénszlndikátus áthelyezésének megtorlása­ként a francia megszállási zónát egészen a keleti határig fogják kiterjeszteni. E hír sze­rint Bochumot és Dorímundot is megszállják. Olasz lapvélemények, Róma, január 12. A Tribuna szerint a Ruhr-vidék megszállásának nincsen katonai jellege. Franciaország tehát Olaszország kí­vánsága szerint elkerülte a konfliktus kiéle- sitését. A lap azt hiszi, hogy az uj olasz ja. vasiatokat nem jegyzék formájában küldik Párisba, hanem maga Mussolini szóban fog­ja azokat közölni a szövetségesek képvise­lőivel. A Corriere d'Italia megállapítja, hogy a francia akció ellentmond a tegnapi reme nyéknek. Az olasz kormány javaslatában ra­gaszkodott a Németországgal való együtt­működéshez, azonban a Párisból érkező je­lentések erre nem reagálnak. A helyzet min­den esetre aggasztó. A Giornala ddtalia sze rint ámbár Parisból eddig válasz még nem érkezett azonban az itteni missziók hangulata kitűnő Kik szavaztak Poincaré ellen ? Páris, január 12. (Havas.) Mint már je­lentettük, a kamara a kormánynak 452 szó­val 72 ellenében bizalmat szavazott. A kor­mány ellen szavazott 15 kommunista, 50 szo­cialista, 2 radikális és 5 más képviselő. 47 képviselő tartózkodott a szavazástól. Köztük 35 radikális és 8 független szocialista. A radi­kális csoportnak több mint a fele Poincaréra adta szavazatát. (A (táviratok folytatása az 5. oldalon. A blizbojnfeo-affiér €MZ €5ülfÜ€l.lillr€iSÍlÉ rfŐítf. A i$€fl©r£fis&-ipé»ar aVtfteánialKc IMttdftU n«Bi»j|«n. Tomraiselc Tanú: Két év óta. Elnök : Jogában állt önnek Baeran dr. magánpostáját is fölbontani? Tanú: Távollétében igen. A cseh nyelvű iratokat lefordítottam a képviselő ur­nák, de sokszor magam $ is intéztem. Elnök : Küldött Schwabe iratokat Bae­ran doktornak? Tanú: Nem. De a képviselő ur két- három ízben adott nekem olyan iratokat, amely Schwabetól származott. Elnök : Milyen tartalmúak voltak ezek? Tanú: Az elsőben a német legénység és tisztek névsora volt. Elnök: Emlékszik más iratra is? Tanú: Egy katonai korrupcióról szóló iratra is emlékszem. Elnök: Kerültek az ön kezébe mozgó­sítási tervek és katonai fölvonulásokról szóló iratok? Tanú: Nem. Elnök: Ismeri Schwabet és éríntke­zett-e vele? Tanú: Ismerem, de nem érintkeztem vele. Elnök: Beszélt önnek Baeran Schwa- beról? Tanú: Egyszer említette, miko. Schwabe a névjegyzéket hozta el, hogy há­romszáz koronát fizetett érte, de nem ér meg annyit. Elnök: Ismeri Bajmóczyt és Nowa- kowskyt? Tanú: Bajmóczy nevét az újságból is­merem, Nowakowskyt nem ismerem. Elnök: Adott Schwabe át önnek ira­tokat? Tanú: Sohasem. Cerny bíró: Tudta e Schwabe önről, hogy Baeran titkára? Tanú: Igen. Cerny: Tudta-e ön mindig, hogy hol tartózkodik Baeran? Tanú: Ha szabadságra ment, nem tudtam. Cerny: Baeran távolléte alatt nem adott Schwabe önnnek iratokat? Tanú: Volt nálam, de iratokat nem adott át. Ügyész: Mikor látta Schwabet Bae­ran Arduiánnal beszélni? T a n u : Pontosan nem emlékszem Má­jusban lehetett. Elnök (Baeranhoz): Mikor lakott a fia önnél? Baeran: 19l9-től 1920 nyaráig. (A ta­núhoz:) Azt állítják rólam, hogy a Brünner Montagszeitung az én tulajdonom. Tanú: A lap egy konzorcium tulaj­dona, amelynek a képviselő ur is tagja. Elnök: Irt a képviselő ur cikkeket a lapba? Tanú: Igen, de mindig teljes névalá­írással. Baeran: Tud valamit azokról a röp­cédulákról, amelyekben az újoncokat a be­vonulás megtagadására szólították föl? Tanú: Tudok. Beszéltem erről a kép­viselő úrral és ő azt jegyezte meg. hogy ez nem lehet a nép javára. Prága, január 12. (Saját tudósítónktól.) A Baeran-pör teg­nap esti folytatólagos tárgyalásán több jegy­zőkönyvet olvastak föl. így a többi között a hadosztálybiróságnál elitéit Wolff és Wurrn századosok vallomását, a brünni rendőrség jelentését, szakértői véleményeket, végül pedig Baeran dr.-nak a nemzetgyűlés költ­ségvetési bizottságában, népgyüléseken és egyesületekben elmondott beszédeit.. Az el­nök ezután a tárgyalást a késő esti órákban berekesztette és folytatását ma délelőttre tűzte ki. Bruimer képviselő vallomása. A ma délelőtti tárgyalást Kratochwill el­nök háromnegyedkilenckor nyitotta meg. Először Brunnár német képviselőt hallgat­ták ki. Elnök: Ismeri Holdinger nevét? Tanú: Igen. Elnök: Mióta? Tanú: Pontosan nem emlékszem. Ér­tesítettek minket arról, hogy egy Holdinger nevű egyén, aki a boroszlói Hajza nevű ke­reskedelmi társaság embere, közeledést ke­res a német képviselőkhöz. Azt is megtud­tuk, hogy ez az ember a német nemzeti cél leple alatt igyekszik hozzánk férkőzni. El­utaztam Boroszlóba, hogy érdeklődjem ez után az ember után. Boroszlóban megtud­tam, hogy Holdinger gazember, aki Lengyel- ország és Cseh-Szlovákia javára kémkedik és hogy mindenre képes, jellemtelen ember. Ismerősei azt sem tudták megmondani, hogy honnan szerezte azt a sok pénzt, ami nála volt. Elnök: Ezeket az információkat Bo­roszlóban szerezte? Tanú: Igen. Elnök: Kitől? Tanú: Ismerőseimtől. Elnök: Ezután mit csináltak? Tanú: Holdinger magát a Hajza igaz­gatójának, Mülíert pedig vezértitkárának mondotta. Holdinger folyton hangoztatta, hogy a csehországi német kereskedőknek összeköttetést és kapcsolatot kell létesíteni a birodalmi német kereskedőkkel. Elnök: Ismerte Holdingért személye­sen? Tanú: Nem. Személyesen nem ismer­tem. Egyszer telefonon fölhívott engem és autót kért tőlem, mert a vonatot elkéste. Meg akartunk győződni arról, hogy mindaz, amit Holdingerről Boroszlóban hallottunk, igaz-e. Próbára tettük. Egy bizalmas barátunk ál­tal tudomására adtuk neki azt az álhirt, hogy Németországból fegyvereket fognak Cseh­szlovákiába szállítani. Később megtudtuk, hogy azon a napon, melyről mi azt mondtuk, hogy akkor száliitják a fegyvereket, a határt titkos rendőrök lepték el. Továbbra is fönn­tartottuk az összeköttetést Holdingerrel. El­mondottuk neki, hogy 1921 november 27-én este 10 órakor fegyvereket fognak hozni a német határ mentén fekvő Zuckermantel községbe. Én ekkor nem voltam idehaza, de ismerőseim mondották, hogy ezen a napon 12 csendőr és 4 detektív érkezett Troppau- ból Zuckermantelba. Holdinger Prágából Bo­roszlóba utazott, ahol nemsokára Lengyel- ország javára való kémkedés miatt letartóz­tatták. Azt tudom még, hogy Holdinger egyetlen kereskedelmi üzletet sem bonyolí­tott le Prágában. Ezeket az adatokat bizal­mas barátaimtól kaptam. E i s e 11 védő: Doktor ur, ön közjegyző, meg tudná mondani, hogy szavatolhat-e bi­zalmas emberének, szavahihetőségéről? Tanú: Én ezt megtehetem, mert az adatok fedik a valóságot. Én magam láttam, hogy igazat mondott. Elnök : Ez volna minden? Tanú: Láttam Holdinger útlevelét, amelyen először díjmentes vizűm volt. A második alkalommal már fizetett a vizűmért. Stein védő: Tud valamit arról, hogy a hadügyminisztériumban hírszolgálati hivatal van és hogy ez a hivatal ellenőrzi az ellen­zéki képviselőket? T a n u : Emlékszem. Baeran dr. mon­dotta nekem, hogy ellenőriznek, Radda dr.- ral pedig azt közölte, hogy őt (Baerant) és Raddát is megfigyelés alatt tartják. Goller védő: Tudja-e, hogy honnan kapta Baeran ezeket az adatokat? Tanú : Nem. Ezt nem tüdőm. Azonban figyelmeztettek bennünke'. arra. hogy postán­kat kézbesítés előtt fölbontják cs hogy. kül­földre küldött leveleinket is ellenőrzik. Elnök: Melyik pártnak tagja? Tanú: A német nemzeti pártnak. En­gem is kémkedéssel gyanúsítottak. Felesé­gemet kihallgatták és azt mondották neki, hogy én Boroszióban porosz képviselőkkel jövök össze, tehát engem még Boroszlóban is megfigyeltetnek. Radda védő: Tanú ur, ön azt mondta, hogy Holdinger nem foglalkozott kereskede­lemmel. Értesült ön arról, hogy mit csele­kedett? Tanú : Határozottan nem tudom, hogy mit csinált. Holdinger, ha tárgyalt valakivel, előbb kereskedelmről beszélt, majd áttért a politikára s azt mondotta, hogy a csehszlo­vák köztársaságot tönkre kell tenni és irre­dentizmust kell szervezni, ő majd megszerzi ehhez a szükséges pénzt. Radda védő: Tud-e ön arról, hogy a katonai hatóságok politikával is foglalkoz­nak? Tanú: Egyes esetekből arra következte­tek, hogy igen. A határőrség parancsnok­sága rólam azt a jelentést tette a Rechtleben Róza-féle kémkedési ügyben, hegy a kémke­dés szálai az én házamban futnak össze és hogy ezért kaptam a sziléziai Sas-rendet. Radda védő: Ön tagja a hadügyi bi­zottságnak. Kapott több adatot, amelyek a cseh-szlovák hadsereg bel- és külföldi tevé­kenységére vonatkoznak. Tanú: Igen. A német katonai referens­től, de másoktól is. Ezek a katonákkal való rossz bánásmódról, valamint a Németország és Magyarország elleni fölvonulásokról szól­tak. Hauswitz katonai szakértő: ön azt mondotta, hogy Baeran bejelentette önnek, hogy az ellenzéki képviselőket csendőrség figyeli meg. Tehát ön a csendőrséget is spic­linek tartja Tanú: Erre nehéz felelni. Én minden­kit spiclinek tartok, aki más embert politikai fölfogása miatt ellnőriz és megfigyel. Ügyész: A csendőrség a belügyhöz tartozik. Eiselt védá: De katonai szervezet. Fgy esküdt: Kitől kapta tanú ur az iratokat? Tanú: Erre nem felelek. Elnök: Kitől kapta? Tanú: Nem nevezem meg. Baeran : Én bejelentettem, hogy nem­csak a csendőrség, hanem postamesterek és házfelügyelők által is megfigyeltetnek ben­nünket. Baeran titkárának vallomása. A következő tanú Nusbaum Károly, Bae­ran magántitkára volt. Elnök: Mióta titkára ön Baeran dok­tornak? ¥«®hs®shs®1* Icéipwfselőiftígxxl elnök m bflzbomlm-üflgröi. A bíróság ezután, mivel több tanú nem jelent meg, a kémkedési ügyre vonatkozó bi­zonyítási eljárást félbeszakította és áttért a büzbomba-ügy tárgyalására. Az első tanú Tomasek képviselőházi elnök volt, aki ülve felelt a hozzá intézett kérdésekre. Elnök : Tanú ur, ön a képviselőház elnöki emelvényén ült, mikor Baeran képvi­selő ur a büzbombáf dobta. Méltóztassék ne­künk erről az ügyről valamit elmondani. Mi­ről tárgyaltak akkor a képviselőházban, nem az ülés föifüggesztéséről? Tanú: Cech dr. képviselőházi alelnök hozzám jött és kért, hogy függesszem föl az ülést, én azonban kijelentettem, hogy terror­ral nem hagyom magam befolyásolni és csak a tárgyalás alatt lévő javaslatok vitájának befejezése után fogom fölfüggeszteni az ülést. Ekkor hirtelen kellemetlen szagot érez­tem. A mellettem állók figyelmeztettek a fe­jem fölött lévő tapétán esett foltra. Elnök : És azután? Tanú: Ott volt velem együtt Burlval és Hrubán alelnök. Az ülés féltizenkettőkor kezdődött és a kommunisták állandó közbe­kiáltásokkal zavarták. Arról volt szó, hogy Hacke kommunista képviselő beszédének egy részét a gyorsirási jegyzetekből ki kell tö­rölni. Elnök: Melyik párt lármázott? T a n u : A kommunistákon kiyül a német nemzeti és a német szociáldemokrata képvi­selők is. Valaki azt kiáltotta felém: rendőr­főnök. Elnök: És ön fölfüggesztette az ülést? Tanú: Nem. A bűz ellenére leültem és kijelentettem, hogy áttérünk a tárgysorozat második pontjára. Hrubán alelnök asztalán üvegszilánkokat találtam Bejelentettem, hogy három kommunista képviselőt öt ülés­ről kizárok és a büzbomba-esetet bejelentem az elnökségnek. Csak azután függesztettem föl az ülést. Az elnökség összeült és elhatá­rozta, hogy ismeretlen tettes ellen följelentést tesz. Ekkor már hallottam Baeran képviselő nevét említeni. Azután újból megnyitottam az ülést. Lodgmann dr. képviselő ur fölszólalt és bejelentette, hogy Baeran képviselő dobta a büzbombát. Egyben pártja nevében az eset fölött sajnálkozását fejezte ki. Bejelentettem, hogy az elnökség elhatározta, hogy ismeret­len tettes ellen följelentést tesz, most azon­ban, Lodgmann képviselő ur kijelentései után, újból össze kell hivni az elnökséget. Az elnökség ekkor úgy határozott, hogy Baeran dr. ellen tesz följelentést és kiadja őt. Elnök: Mit gondol, tanú ur, mi kész­tette Baeran képviselő urat arra, hogy a büz­bombát eldobja. Az volt-e a célja, hogy az ülést fölfüggesztesse, vagy pedig a parla­ment tanácskozásait akarta lehetetlenné tenni. Tanú: Én azt hiszem, hogy ő az ülés fölfiiggesztésére gondolt. Elnök: ön látta Hrubán alelnök aszta­lán a bomba szilánkjait. Milyenek voltak azok? Tauu: Üvegszilánkok voltak. Az a gondolatom támadt, hogy abban az esetben, ha a szilánkok szememet érik, megsebesítet­tek volna. Elnök: Meg tudná mondani azt hosn*

Next

/
Thumbnails
Contents