Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-10 / 6. (159.) szám

Szerda, Január fff. 3 Vosániop délelőtti riport. Három óra egy meghalt festő képei között. NAPIIIIItEK Rozsnyó, január 8. — Ott, túl a rácson egy más világ van... Tichy Kálmán. Töltöttek már el vasárnap délelöttöket be­havazott kis városokban? Ahol a harangszó szinte megtisztítja a levegőt s a templomból ki­özönlő nép csendes áhitatos külsőt kölcsönöz a négyszögü piac komor házainak s az ember azt hiszi, csak ki kell lépnie és megtalálja — okvet­lenül megtalálja valahol elvesztett hitét. Elindul s keresi... a szembejövők arcán van ■talán, vagy ott lebeg .a nyitott templomaitok kö­rül? Tán eltemette a csillogó, ragyogó bóiepel, mely a Rákos szegény, didergő fáit csodás csip­ke ruhába öltöztette? Idegen a korzó képe. Nem leli sehol. A kis város képe olyan ide­gen. A püspöki rezidencia előtt egyenruhák sűrű sora tarkáink s én mélábus mosollyal gondolok azokra' az időkre, mikor nálunk az egyedül ural­kodó egyenruha a papi reverenda volt... fekete és fehér vegyesen s egy-egy csinosabb fehérpap láttára össze villantak huncut ragyogásu lány­szemek és csendesen, néha mosolyogva; néha sóhajjos szájjal indult az ég felé egy-egy fohász: —• Jaj Istenkém, de kár is rá ez a reverenda. Akik elmentek. A premontrei rendház elé érek. Nyitott ajta­jából szinte várom Kiss Kolos drága mosolygó alakját és hallom békétlenkedö dörmögését, amint a vöröskereszt kórház ápolónőivel zsörtölődik: — Már megint nincs pipa a sebesültek szájá­ban ... persze ... persze, nem voltam itt teg­nap, szegény katonák most félthetnek hideg száj­jal, mint az apácák. Már bontja' is csomagját és osztja a cigarettát, dohányt és jóságos szivének minden szeretetót. Elment s utána tűntek Tomi az öreg bohém, Gabi a bús magyar nóták hegedűse és hiába nyílik tavaszkor ablakában az orgona pazar pom­pája, nem jön vissza az elegáns báró s fiatal ba­rátja a szőke kis fiú. Elmentek mind s a rendház folyosóm idegen hangzású felirat hirdeti a „bemy urad" s egyéb üdvös intézmény uralmát s a'z öreg Szabó Ist­ván patinás szobra a rendház előtti kiskertben fel-fel riad gyönyörű álmából s eltűnnek mellőle Homérosz szépséges gondolatai, melyek életét örökszéppé varázsolták. Nézem a jóságos fejet és a szobor hálás... eszembe juttatja, hogy a’ rendház nem csak „bemy uradct“ s egyéb jót rejteget, de otthont let benne a művészet is: itt van Tichy Kálmán műterme. Látogatás egy műteremben. Belkopogtatok hozzá. A szobákban nincs mű­vészi rendetlenség; inkább egy rendet szerető asszony szobájának nézném. Elmondom jövetelem célját s Tichy Kálmán mosolyogva készséggel rendelkezésemre áll; csak éppen nem enged körülnézni a szobában, de egy mappát ad a kezembe s mialatt annak lapjait forgatom, nem látom többé a mellettem ülő művészt, nem hallom hangját, de feltűnik a közelmúltból egy kedves, elmosódó kép: meg­világított ajtónyilásban sötét festői redőzetü gal­lérral vállán, álmokat kergető szemekkel előttem ál! Tichy Gyula. Tichy Gyula rajzai között. Az ő finom, tompított hangját hallom újra és látom gazdag, gyöngéd lelkének megnyilvánulá­sait. Utolsó éveinek munkája e tollrajzok és réz­karcok legtöbbje. A teste a halállal viaskodott, ■a lelke nem akart róla tudni semmit, fényességet, szépséget keresett. „Az élet kristálylapja" ez a cirne egy réz­karcnak. Egy leheletfinom akt térdel életének kristálylapja előtt; védi annak tükörsimaságát, ha'rcol érte. de az élet: egy boszorkány könyör­telen kézzel köveket dob feléje. Még érintetlen a kristály, még egy kavics sem érte, de a hát­térben kacag már az ördög, miért tudja, hogy hiába minden, az a tükör'ényesség nem tarthat soká, a’ végzet, a sors előbb vagy utóbb össze­vissza zúzza. A háború mérlegét mutatja a másik: ember­koponyák halmaza a mérleg egyik oldalán, a másikon a győzelem istennőjének pici szobra' s a háttérben a világ fájdalmát zokogja egy akt. Ez a megtestesített világfájdalom megráz. Láttam linoleummetszeteket, melyeken , a meseországnak minden csodája szikrázik, ragyog. A tollrajzokban fehér papíron fekete vonallal tün­döklő kincseket ad nekünk Tichy Gyula. Oh, nem pusztán művészet ez; egy búcsúzó, távozni készülő lélek sietve, két kézzel szórja közénk minden kincsét s tnig könnyes szemmé1 nézem, Kiss József költeménye cseng fülembe: „Bóditó virágból fonom füzérem Munkába veszitek majd éjét, napot S rideg, száműzött királynál büszkébben Odadobom nektek — aztán meghalok." Mindent ideadott; a lelkét,- az álmát s törhe­tetlen magyar fajszeretetét. Ideadta' a bánatát, csalódásait Ott remeg mind a kettő „Dalmácia" című tollrajzában. Zá­tonyra került egy szegény álmodozó összetört hajója, sülyed már, nem bánja... nem érzi, ke­gyetlen kézzel fojtogatja a szerelem: A férfi meg­hall, a nő szenvtelen, közönyös arccal néz a freramibe, jij áldozatot keresőn. „A lakatlan Velence", „Velencei márvány" a szép, emberektől el nem csúfított Velencét mu­tatja. Márványpaioták gyönyörűségét, mozaik­padlók ragyogását látjuk; élő ember nincs sehol, és a müvészképzelet alkotta látományai egy cso­daszép nő — a szárnyaló művészet talán — s egy púpos gnóm a röghözköíöttség megszégye­nítő tudatra. A másik képen nincs már semmi rut; diadalmasan, hóditóan áll a márványmozaikon a szépség, lábainál egy páncélos halott. Egy újabb rajz: „Aranypor" a címe. Záró­jelben Csajkovszky neve van. Azalatt született, míg Tichy Kálmán egy Csajkovszky darabot ját­szott a zongorán. A művész úgy érezte: aranypor száll a levegőben, csillogó arany tölti meg lelkét s hogy még több legyen — egész aranyhegy, megszületett -a papíron aranyat bányászó embe­rek csapatja s hullt az aranypor a hangokból s hullt az aranypor a -toll nyomán... És van egy képe: ott égett mindnyájunk lel­kében a szarajevói merénylet után: „A háború elöérzete". Szakadék felé rohan egy ember, űzi, hajtja egy mondhatatlan tudat sejtése ... a nyo­mában zer láb lépked, menetelő katonalábak er­deje. „A tudós magányla" a következő kép. Önarc­kép, de a művésznek sokkal nagyobb gondja volt, faragott karszékének és magyar ruhájának rajza mint arcáé. Könyvek körülötte s előtte a csillagos eget kutató távcső; keze ügyében kedvenc fizi­kája és vágyai vágya: egy tükrös távcső. A csillagos ég szerelmese. Mert Tichy Gyula nemcsak festőművész, de tudós is volt s a csillagos égnek szerelmese. Megleste minden titkát. Komáromi Katz Endré­hez meleg barátság fűzte, bár művészetükben el­lentétesek voltak; de amit elválasztott az ecset, összehozta az éjszaka csillagvilága: egy könyvet készültek együtt kiadni; meg van a beosztása, vázlatos terve, címe: „Gyakorlati útmutatás mű­kedvelő csillagászok részére". Újabb mappa jön a szomszédban óraütés csendül... Három teljes órát töltöttem el és nem vettem észre, hogy az ebédidő régen elmúlt és a vendéglátó gazdám ember és így éhes is lehet. Nem, nem nyitom fel a lezárt füzetet, bár Tichy Kálmán elmondja, hogj* Madách, Petőfi, Körösi Csorna Sándor — egy egész magyar hős- költemény ez a sorozat. Nem nézem meg őket, de ha kedves volt Tichy Gyula szép álmok raj­zolója, elhozom máskor Tichy Gyulát, törtszivü magyarok veretlen vitézét. —• Bocsásson meg, mester, hogy Gyulától nem láttam meg Kálmánt — mondtam s a Tichy Kálmán arcán diadalmas mosoly ragyogott Hazafelé, Haza indultam. A sétatér fáit meg-megrázta a szél, nyomában gyémántfelhö szikrázott a nap­ban; a sok képből egy elkísért utarnra: egy szik­lahasadékba egy ember mérőónt bocsát, a társa lesi az eredményt. Az emberi lélek mélységeit kutatják. A kép Hangay Sándornak volt szánva és ez volt ráírva: „Sándorkám, lelkem! Teljes három collal mélyebb, mint ahogy te megírtad!" Teljes három collal! Tichy Gyulánál ez a há­rom coll szeretettel volt tele. Teljes három collal! Néha szeretet tölti be, néha a fékevesztett emberi gonoszság. A mérőón a levegőben leng. A harang délutáni imára hí... nyitva a templomok ajtaja, mint egy nagy száj nyeli az embert, kinek lelke mélyén nehéz harcot vív a jó a rosszal és keresi, keresi a lelke mérőszalagját, mely megmutatja neki a helyes utat. Tichy Gyulának megmutatta. Az ut rövid volt; tövissel teljes, rajta a rózsa oly kevés; nem bánta, nyílt a szivében ezer szép virág, útja rózsáit ezzel tetézte s gazdag örökségül itt­hagyta nekünk. Madame sans géné. 9999999Q999®Q®®®999Q®&3G99999®9Q Seipelt nem látják szívesen Belgrádban. Zágráb, január 8. Az Agramer Tagiblatt Seá- pel osztiráik kancellár budapesti látogatásához a következőket jegyzi meg; Seipel dr.-n&k szándé­kában van Ejud;apest után Belgrádban is látoga­tást tenni. Akt hisszük, hogy e látogatásra senki sem kérte föl, mert azokat a politikai vendége­ket, akik előzőleg Budapestet látogatták meg, Beu­gródban érthető módon nem fogják különös öröm­mel fogadni. MilJerand elnök merénylőjét elítélték. Paris,) január 8. (Havas.) A Szajna-kerü- leti esküdtszék Bouve-t, aki múlt év jatiuái 14-én Miller and elnök kíséretére több lövést adott le, öt évi kényszermunkára Ítélte. Jliftndennop add út a lapot e&y tétOTÚikú ísmczosíídneft. meé nem ^vőzödiA annéf. ftoéw a írásai Jlía^ar Jf€ir~ fop a ma^uarság ér deficit — (A prágai mcteoroicgiai intézet jelentése.) Idöjóslás: Az időjárásban változás nem várható­* — (A nagyzsupánok Masaryk előtt) Masaryk elnök Tátralomnicon Kállay dr. sziovenszkói minisztert és a nagyzsupánokat ■kihallgatáson fogadta. — (A miniszterelnök állapota.) Svehla mi­niszterelnök állapota mára annyira javult, hogy tegnap délelőtt fogadni tudta Udrzal és Malyper minisztereket. Délután Bechyne, Sramek és Strib- rny miniszteriek jelentek meg a miniszterelnöknél. — (Pasin állapota továbbra is javul.) Rasin dr. pénzügyminiszter állapotáról ma ■délben 12 órakor a következő bulletint ad­ták ki: A tegnap megindult javulás tovább tart. Hőmérséklet 36.8, éreverés 88. — (A kassai polgármesterválasztás.) ■Kassai tudósítónk táviratozza: Tegnap dél­után tartották meg a rendezett tanácsú vá­rossá degradált Kassán a polgármester és a várgsi tanácsi választásokat. Kassa város ■közigazgatási bizottságának 14 keresztény- szociális, 12 konummsta, 7 cseh-szlovák szo­ciáldemokrata, 7 cseh-szlovák nemzeti szoci­alista, 3 magyar szociáldemokrata, 3 zsidó- párti, 2 agrárpárti és 8 szakember tagja van. •Ez utóbbiakat nemrégiben nevezték ki a bi­zottság tagjaivá. Az első választásnál 53 'szavazatot adtak le a polgármesteri állásra, ■amelyek a következőképpen oszoltok meg: Stuhlik Jaroslav dr. (cseh-szlovák szociálde­mokrata) 16, Pollák Gyula dr. (keresztény- szociális) 14, Mizsik József (kommunista) 12, Novák Pál (agrárpárti) 7, Virányi Berta­lan dr. (zsidópárti) 3 szavazatot kapott. Eme öt ember közül fogja a kormány Kassa vá­ros polgármesterét kinevezni. A választás megtartása előtt a magyar kereszténysze- ciális, a kommunista és a magyar szociálde­mokrata párt megbízottai nyilatkozatot ol­vastak föl, amelyben. tiltakoztak az ellen, hogy a kormány Kassát rendezett tanácsú várossá degradálta és hogy a községi képvi­selőtestületi választásokat még mindig nem írták ki, jóllehet a köztársaság nyugati ré­szében-eme választásokat már megtartották. A választásnál a magyar szociáldemokraták üres lappal szavaztak. A városi tanács tag­jaivá a következőket választották meg. Pajor .Miklós dr., Sípos Aladár dr., Wi/rth Gyula (magyar keresztényszociális párt), Kasparik Gyula, Gordas és Síier Béla (kommunista párt), Gulyás (eseb-szlovák szociáldemokrata párt) és Just, Tompa és Nejedl (cseh-szlovák nemzeti szocialista párt). A kormány értesülésem szerint való­színűleg Novák Pál dr.-t, Kassa város jelen­legi tiszti főügyészét nevezi ki polgármes­terré. Alpolgármesterek előreláthatóan .Stuh- lik d!r. és Pollák Gyula dr. lesznek. — (A magyar postatakarékpénztári bankje­gyek kicserélése.) Budapesti szerkesztőslégiink jelenti: A pénzügyminiszter rendelete értelmiében január 8-íkávaJ kezdték meg a magyar királyi postatakarékpénztár aláírását viselő 20. 10 és 5 koronáról szóló pénzjegyeknek államiegyieíkre való kicserélését. Az említett jegyeket 1923. évi február 44g bezárólag az állatni jegyintézet és az állampénztáraik levonás nélkül cserélik ki ál- !am jegyekre. E határidő létei téve’ február 28-ig bezárólag e pénzjegyeket már csak az állami jegy intézet és a pénztárak kötelesek fizetésképp elfogadni, vagy ui állam jegyek re kicserélni. — Kassa munkásságának Peíöfi-ünnepélye.) Kassáról jelentik, hogy az ottani keresztény mun­kásság január 7-én áldozott Petőfi emlékének Sikerült emlékünnep keretében. Az egyesületi ze­nekar „Honvéd induló “-la irtán Kerekes Lujza hatásos szavalata, azután Ványai István szak- szervezeti titkár Petőfiről szóló tartalmas ismer­tetése következett, melynek keretében Fischer Károly, Molitorisz, Jakubesch Olga, Bajzáth Edith a szakszervezetek jc-kópességü szavaiéi tarkí­tották a szebbnél-szebb élőképeket. Végezetül Demény Arthur a nemzeti színház kitűnő teno­ristája énekelt Petöfi-öalokat Fischer Károly színházi karnagy művészi kíséretében. Az elő­adást „Petőfi apotheozfe'a" cimü élőkép zárta be. A rendezés fárasztó munkájában Konrády Lajos prépost kanonok, Ványai István, Stefányi Ernő és a kér. szoc. szakszervezeteik agilis tagjai fá­radoztak. Az ünnepségen, melyet a kassai ke­resztény szociális párt rendezett, a kassai magyar munkásság zsúfolásig megtöltötte a Icah. legény- egylet dísztermét. — (Öt uj letartóztatás a Rasin merény­let ügyében.) A Rasin dr. pénzügyminiszter ellen elkövetet merénylet vizsgálata folya­mán újabb öt személyt tartóztattak le, akiket bünrészeséggel gyanúsítanak. A letartózta­tottakat már át is adták a rendőrigazgatóság •biztonsági osztályának. — (Megszüntették Lengyelországban az ost­romállapotot). Bécsi szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Varsóban ma ^délelőtt megszüntették a december 16-án kihirde'. ett ostromállapotot — (Kommunista kémkedés Ruszinszkó- ban.) A Venkov jelenti: A kommunista agi­tátorok Ruszinszkóban a legutóbbi időben különösen a katonaság között fejtettek ki agitációs tevékenységet. A katonákat arra akarták rábírni, hogy katonai dolgokat adja­nak át nekik. A kommunisták kaptak is je­lentéseket a cseh-szlovák hadsereg állapotá­ról s eme jelentéseket futár utján külföldre •küldték. Munkácson több egyént letartóz­tattak. Terhelő adatokat találtak náliulk. A íőbünös Tebens kommunista agitátor, aki az 'Oba-ni dohánygyárnak volt alkalmazottja. — (Tízemeletes szálloda Prágában). Mint a Tribuna jelenti, a Cseh-szlovák automobilklub sa­ját klubépületet és szállodát akar építeni. A re­prezentációs házban levő klubhelyiségek már ré­gebb idő óta szűköknek bizonyullak, mert az autóklub tagjainak száma legutóbb ezeren fcliiT emelkedett. A terv az, hogy az uj Auto-szállodát tízemeletesre építik négyszáz szobával és diszes egyesületi helyiségekkel. Az építkezést talán már négy hónapon belül meg fogják kezdeni. — (Kínában agyonvertek egy cseh tudóst) Csieh lapok jelentései szerint Kínában egy fölkelés alkalmával Panek dr.-t a prágai cseh nőgyógyá­szati klinika volt asszisztensét agyonverték. — (Tószegi Freundék sajtópörébon fölmentet­ték az újságírókat.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti, hogy a tószegi Freund-család azok ellen a lapok ellen, amelyek Ft sund Adolfnak Fonyó­don ,a kommiin bukása után történt kivégzéséről írtak, sajtó port indított. A törvényszék Serényi Gusztáv és Rákosi Endre hírlapírót pénzbüntet- tésre ítélte, de a tábla a bizonyítási eljárás ki- egésziítése után fölmentette őket s a Freund-csa­ládot a költségekben elmarasztalta. — (Romániában érvénytelenítették a magyar egyetemi okleveleket). Kolozsvárról jelenti tudó­sítónk, hogy a hivatalos lap legutóbbi szánra a közoktatásügyi miniszter egy rendeletét közli, amely a magyarországi egyetemeken szerzett ok­levelek érvénytelenségéről szól. A miniszter töb­bek között igy rendelkezik: Tekintettel arra, hogy a magyarországi szegedi magyar egyetem a „Kolozsvári Kit. Egyetem" nevet viseli és ok­leveleit úgy állítja ki, mintha ma is Kolozsvárt működnék, tekintettel továbbá arra, hogy a ma­gyar kormány nem ismeri el érvényesnek a ro­mán egyetemek által kiállított okleveleket, el­rendeljük: A magyarországi egyetemek által 1916 augusztus 15—28-tól kezdve kiállított oklevelek Románia területén érvénnyel nem birnak. Kivé­tetnek azok az Erdély Romániához csatolása folytán román alattvalókká lelt állampolgárok diplomái,’amelyek a kolozsvári egyetem megnyi­tásáig, tehát 191,9 október 1-ig állíttattak ki, va­lamint azon román állampolgárok oklevelei, akik ezen időpontban tanulmányaik második évét folytatták, vagyis okleveleik legkésőbb 1921 no­vember 1-i kelettel birnak. — (Kitiltott újság.) Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A kereskedelmi miniszter a Becsben megjelenő Halmi József riportlapja cimü újságtól a postai szállítás jogé' megvonta. — (Egyetemes kamarai gyűlés Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Győrött az ország valamennyi kereskedelmi és iparkamarája tegnap ülést tartott. Elhatározták, hogy a kamara intézmény fökérdéseinek rendezé­sére február 8-án Budapesten egyetemes kama­rai gyűlést tartanak. — (Prihoda, a csodahegedüs, elmondja élet­történetét). Aradról jelentik: Prihoda Vasa világ - hirü hegedűművész, akit az „uj Paganininak" ne­veznek, abból az alkalomból, hogy az aradi Kul­túrpalotában hangversenyt rendezett, egy újság­írónak igy mondotta el élettörténetét: 1900 aug. 24-én születtem Vodnani csehországi mezőváros­ban és még mielőtt az elemi iskolákat látogat­tam volna, leküzdhetetlen hajlamot éreztem ma­gamban a zene iránt. Szüleim és rokonságom se­gítettek vágyaim teljesülésében és némi büszke­séggel mondhatom, hogy már nyolc éves korom­ban elismert hegedűs voltam. Tízéves koromban Prágába kerültem, ahol Maxak tanár keze alatt tanultam és ezalatt tanítottam is. Öt évig voltam a prágai zeneakadémia növendéke és 1918-ban, nyomban a fegyverszünet megkötése után Olasz­országba mentem. Előbb Páduában, majd Milánó­ban tartózkodtam, de sehol támogatást, segítsé­get nem találtam. Az első békeév karácsonyakor egy fillér nélkül járkáltam Milánó utcáin. Egé­szen kis, harmadrangú korcsmahelyiségbe szer­ződtem el, ott kerestem meg keserű kenyeremet addig, mig nem részesültem abban a szerencsé­ben, hogy az Itália-kávéház tulajdonosa egy este megengedte, hogy ebben a fényes helyiségben játszhassam. A kritikusoknak megtetszett játé­kom, mert másnap az olasz lapok hasábokat Ír­tak rólam, az impresszáriók tömege rontott rám, hangversenykörutat, diadalmasat rendeztem Olaszországban, szóval arrivé voltam. Később Délamerikába vittek körútra és száz hangverseny után már vagyonról beszélhettem s ezzel tértem vissza Európába, ahol mindenütt hangversenye­ket rendeztem. A vágyam most. hogy egyszer szükebb hazámban szólaltassam meg hegedűmet. Látni akarom falumat és szüléimét, akik ugyan több ízben meglátogattak, de ez a látogatás ide­genben mégis csak nem az igazi. Azután a mű­vész elmondotta, hogy naponta 2—3 óráig gya­korol. azután elintézi nagy postáját és ha lehet, egyedüli szenvedélyének hódol: a halászatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents