Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-10 / 6. (159.) szám

Szerda, Január 10. 3 A Baeran-iigw tárgyalásának második napla. Baeran védekezik* — Folynak a tamikihall^atások. Prága, január 9. t (Saját tudósítónktól.) A Baeran-ügy teg­nap esti folytatólagos tárgyalásán az elnök további keresztkérdések alá vette Schwabét és azt akarta belőle kivenni, hogy miért adta éppen Bajmóczynak az iratokat. Schwabe kitérő válaszokat adott. Az ügyész kérdései. Ezután az ügyész intézett kérdéseket Schwabéhoz. Azt akarta megtudni, hogy miért adott át Bajmóczynak Baeran részére akkor is iratokat, mikor Baeran le volt tar­tóztatva. Schwabe azt felelte, hogy minden pillanatban várták Baeran kiszabadulását. Kijelentette, hogy bizonyos dolgokról eleinte azért nem tett vallomást, mert becsületszava kötötte. Csak akkor vallott be mindent, mikor látta, hogy Baerant igaztalan dolgokkal vá­dolják, Eközben az ügyész és az elnök, vala­mint Goller dr. védő között incidens játszó­dott le. Goller tiltakozott az ellen, hogy az elnök presszionálja a vádlottat és nem engedi szóhoz jutni. Maja Ste-in és Goller védő in­tézett kérdéseket a vádlotthoz. Baeran vallomása. Az elnök azután a tárgyalást fölfüggesz-, tette. A tárgyalás újból való megnyitásakor a börtönőrök bevezették Baeran Alajos dr. vádlottat. Az elnök németül azt kérdezte a vádlot­tól, hogy kiván-e a vádirathoz hozzászólni. Baeran dr. az esküdtekhez fordulva mon­dotta el beszédét, megy közel egy óra hosz- szat tartott. Kijelentette, hogy alaptalanul vá­dolják őt kémkedéssel. Azt, amit tett, köte­lességből tette. Mint a képviselőház költség­vetési bizottságának tagja, különösen kato­nai, belügyi és külügyi dolgokkal foglalko­zott Az ellenzéki képviselők a képviselő- házban csak négy percig beszélhetnek és mondanivalóikat nem fejthetik ki. Ezért kel- lett neki beszédeket mondania választói előtt és cikkeket írnia. Rámutatott arra, hogy az állam költségvetésének harminckét százalé­kát a hadügyi kiadások emésztik föl. 3,3*3 millió koronát költenek évente csendőrségre ős rendőrségre. A hadseregnek 82 tábornoka, 336 ezredese, 711 alezredese, 3163 őrnagya s 40.000 tisztje van. A hadügyminisztériumban 1900 alkalmazottat tartanak, holott a párisi hadügyminisztérium csak 1400 embert foglal­koztat. Légi jármüvekre milliókat költenek, mégis rosszak. Bécsből egy Bruch nevű ke­reskedő utján ágyukat vásároltak s amikor három év előtt Bruch meghalt, tizenhét mil­liárd (osztrák) koronát hagyott hátra. Köte­lességének tartotta ezeket a dolgokat a nem- zegyülés elé vinni. Hogy ez adatokat hon­nan szerezte, az mellékes. A katonai csopor­tosításokról is beszélt. Ezt azért tette, mert meggyőződött róla, hogy ezek az elcsehesi- tés politikáját szolgálják. Brünnben a kom­munista tüntetés alkalmával dum-dumgofyó- val lőttek a népre. Leginkább azon háboro­dott föl, hogy az ellenzéki képviselőket nem­zetiségre való tekintet nélkül a rendőrség spiclikkel figyeltette. Ezért szerezne be az adatokat. Nem követett el sohasem kémke­dést. Nem is szólított íö! arra senkit. Schwa- bet nem mutatta be Bajmóczynak. Schwabe- tól csak kivonatokat kapott, nem pedig fény­képeket vagy eredeti dolgokat. Phiíipp fő­hadnagy, aki lakkban és frakkban a parla­mentben nem csak a németekkel, hanem a csehekkel is tárgyalt, szintén adott neki anyagot. így a mozgósításkor be nem vonult hadkötelesek névjegyzékét, amely minden képviselőnek megvolt, ő is Philipptől kapta. Wurmban nem bízott meg. Wolfot még ma sem ismeri. Novakowskyt most fogja csak megismerni. Arra a vádra, hogy a magyar irredentistákkal érintkezett, azt mondotta, hogy ő a nyugaímagyarországi németek ér­dekében tárgyalt Bleyer magyar miniszter­rel, de sohasem tárgyalt a magyar kormány- nyál a cseh kormány ellen. Beszédéi a kö­vetkező szavakkal fejezte be: — Vizsgálati fogságom igen nehéz volt. Amikor láttam, hogy a vizsgálatot miként vezetik — egy anyát, egy leányt és egyetlen fiamat letartóztatták, mikor ki­vettem a vizsgálóbíró viselkedéséből azt, hogy a vizsgálatot hónapokig akarja el­húzni —megtagadtam minden kérdésre a feleletet Hogy Budapesten nyilvános ká­véházban láttak engem irredentistákkal tárgyalni — nevetséges vád. Igaz, hogy a budapesti lapok ünnepeitek engem, de kije- jelenthetem, hogy a magyar irredentizmus egyáltalán nem veszélyes a cseh-szlovák köztársaságra, mert azok az emberek fa­natikus álmodozók. Ártatlanul vagyok már három hónapja a legszigorúbb vizsgálati fogságban. Azután az elnök intézeti kérdéseket Baeranhoz, aki elmondotta, hogy 1906-tól a forradalomig tagja volt a morva országgyű­lésnek s politikával már kora ifjúságától kezdve foglalkozott. Schwabétó! két-három- szor kapott adatokat. Ezeket Nussbaum párttitkárral leforditíatta és kivonatoltatta. Schwabenak költségek fedezésére adott pénzt, de pontosan nem tudja, mennyit. Baj- móczyva! a képviselőházban ismerkedett meg, de tőle személyesen sohasem vett át iratokat. Meglehet azonban, hogy ama ira­tokat, amelyek Schwabetól eredtek és pos­tán érkeztek hozzá, Bajmóczy küldte el neki. Az adatok nagy részét nem német, hanem cseh tisztektől kapta. Nevüket — természe­tesen — nem mondhatja meg. A költségeket a pártalapból fedezte. Eisner védő átnyújtott az elnöknek egy Bajmóczyval Magyarországon fölvett jegy­zőkönyvet és kérte annak fölolvasását. Az ügyész ezt ellenezte. Az elnök a késő esti órákban a tárgyalást berekesztette és foly­tatását rna délelőtt félkilencre tűzte ki. . Á mai tárgyalás. A mai tárgyalást liáromnegyedküenckor nyitotta meg Kratochwiíi elnök. Folytatta Baeran Alajos dr. kihallgatását. Elnök: Honnan ismerte Philippet? V á d 1 o 11: Phiíipp hozzám jött és azt mondta, hogy egy Müller nevű őrnagy pon­tos katonai adatokat fog szerezni nekem. Müller őrnagy azonban figyelmeztetett ben­nünket, hogy óvakodjunk Philipptől. Én egy­szer egy levelet írtam Müllcrnek, amelyben arra kértem, hogy keressen föl a parlament­ben. Az ellenkémszervezet. Elnök: Ismeri ön Holdingért, aki egy­szer a vizsgálat alatt meglátogatta? V á d I o 11: Megmagyarázom az esetei 1922-ben a brünm dalkör Németországba ment. Útközben hozzájuk csatlakozott egy ember, aki MülJernek mondotta magát. Ez az ember a cseh-szlovák köztársaság ellen be­szélt és azt mondotta-, hogy azon kell dol­gozni, hogy a cseh-szlovák köztársaságot el­pusztítsuk. Mikor a dalkör visszajött Német­országból, jelentette nekem az esetei Én azt mondtam nekik, hogy vigyázzanak, mert ez csapda. Akkoriban az esetet a parlament eié is vittem. Ez volt az úgynevezett hradzsini kémkedés, amelynek élén az ebben a terem­ben ülő katonai szakértő: Mauswiíz őrnagy volt. Hauswitz Őrnagy Borosaiéban, Becs­ben, Drezdában, Münchenben és Budapesten kereskedelmi társulat leple alatt kémkedési irodát tartott fönn. Kaptam egyszer egy le­velet, amdyben Müller és Holdinger azt ajánlották nekem, hogy adatokat szereznek. Holdinger egyszer a lakásomon is fölkere­sett, én azonban csak tanuk jelenlétében be­széltem vele. Láttam mindjárt, hogy miről van szó. Holdinger azt mondotta nekem, hogy katonai iratokat kell beszerezni. Örüle- íes dolgokat adott elő és őrületes dolgokra akart rábirni engem. Pártunk kiküldött egy embert Boroszlóba, aki megtudta, hogy Hol­dinget' közönséges betörő, aki Lengyelor­szág, Németország és a cseh-szlovák köztár­saság javára kémkedik, de ugyanakkor, azok ellen is. Láttak nála egy pénztárcát, amely­ben igen sok és különféle államokból való pénz volt. Ez az ember agent provocaíeur volt Sziléziában, fegyvereket osztott szét a polgároknak, egy óra múlva azonban ugyanazokat az embereket följelentette a csendörségnél. Holdinger mondta azt, hogy irredentizmust kell szervezni Csehországban és Szlovenszkóban. Prágában, Brünnben és Pozsonyban állítólag erre a célra tiszteket is megnyert. Egyszer, mikor a letartóztatásom alatt a vizsgálóbíró magához hivatott, a vizsgálóbírónál legnagyobb meglepetésemre Holdingért találtam, aki egy német diáknak a címét kérte tőlem. Holdinger fölkereste Ka­rina képviselőtársamat is a parlamentben, ott vele fegyverszállításokról, Masaryk el­nök és Benes külügyminiszter meggyilkolá­sáról beszélt. Azt mondta Kalinának, hogy én küldtem hozzá. Kalina azonban nem ug­rott be a csapdába. Ez az ember tehát egy ellenkémkedési szervezet embere volt. Le akartuk őt tartóztatni, ez azonban nem si­került Elnök : Ismeri Lombardinit, aki magát Budapesten látta? Vádlott: Nem. Elnök : Majorost ismeri?. Vádlott: Nem. Elnök: Post hadnagyot ismeri? V á d I o 11: Kaptam egy levelet tőle, amelyben arra kért, hogy járjak közbe az érdekében. Öt ugyanis utíevélr.élküli határ- átlépés miatt egy szlovák miniszter unoka- Öccsével letartóztatták. Én egyenesen a mi­niszterhez intéztem kérdést, hogy mi igaz ebből a dologból. A miniszter azt felelte, hogy nem unok2-öccséről, hanem egy távoli rokonáról van szó. Postot én nem ismerem. Kérdem az elnök urat, kihallgatták-e már Postot? Elnök: Igen. V á d 1 o 11: Én vizsgálati fogságom alatt nem kaptam meg erről a jegyzőkönyvet. Most hallok először Post kihallgatásáról. Elnök: Hányszor volt Magyarorszá­gon? Vádlott: Két-háromszor, a nyugat­magyarországi kérdés idejében. Elnök: Az önnél tartott házkutatás alkalmával több olyan levelet találtak, amelyből arra lehet következtetni, hogy többször járt Magyarországon. Vádlott: A leveleinket állandóan föl­bontják. R a d d a védő: Még a védő leveleit is. Goller védő: Legyen nyugodt, vádlott ur, éu egy hete, mióta Prágában vagyok, postát nem kaptam. Minden levelem elve­szett. Elnök: Mikor volt Magyarországon? Vádlott: 1920-ban és 1921-ben. a nyugatmagyarországi események idején. De mindig képviselőtársaim megbízásából. Elnök: Az útlevele láttamozva volt? Vádlott: Magyarországra nem, csak Ausztriába és Németországba. Az első alka­lommal Bleyer miniszterrel autón utaztam Bécsből Magyarországba. Különben is kép­viselői kötelességemnek tartottam, hogy a szomszédos államok helyzetéről információ­kat szerezzek. E1 n ö k : Kapott Schwabetól fényké­peket? Vádlott: Sohasem, sem személyesen, sem közvetítő utján. Az ügyész kérdez. Ügyész: Szolgált a hadseregben? Vádlott: 1915-ben 43 éves koromban önként jelentkeztem. Együtt szolgáltam a fiammal, aki mindig feljebbvalóm volt nekem. Óthónapi kiképzés után a frontra kerültem. Annyit értek a katonai dolgokhoz, mint a kínai grammatikához. Ügyész: Honnan vette a tegnap föl­sorolt adatokat? Vádlott: A költségvetési bizottság naplójából. Ügyész: Csodálkozik és nem tudja a dolgot megérteni. Radda védő: Elég szomorít, hogy az ügyész ur nem érti, hogy a költségvetési bi­zottság naplójában ilyen adatok is vannak. A temperamentumos esküdt. Radda dr. eme szavai után az egyik es­küdt fölszólalt és arra kérte az elnököt, hogy utasítsa rendre a védőt, amiért sértegeti az ügyészt. A védők eme szokatlan és a bíráskodás történetében páratlan eset fölött megütközé­süket fejezik ki. A btízbomb£-ügY Ezzel Baeran képviselő kihallgatásának ama része, amely a kémkedésre vonatkozik, befejeződött. A bíróság áttért a büzbomba- dobási ügy tárgyalására. Elnök: Megkérdezi Baeran dr.-t, hogy van-e valami megjegyezni valója a vádiratra. Miért dobta Baeran a büzbombát? Vádlott: Büzbombát dobtam. De ez­zel nem az volt a szándékom, hogy a Ház elnökének életét veszélyeztessem, vagy pe­dig a Ház rendjét fölborítsam. Demonstrálni akartam csupán. Ezt előzőén megmondottam képviselőtársaimnak is s a tett elkövetése után is bevallottam. Nem igaz a vádnak ama pontja, hogy én a tett elkövetése után meg­szöktem volna. Aznap, mikor a bombadobás történt, két vidéki gyűlésen is részt kellett vennem, ezért utaztam el rögtön Prágából. Nem igaz. hogy a bomba tojásnagyságu és tartalma életveszélyes volt. Schotek vegyész biztosított engem arról, hogy a bomba sen­kiben kárt nem okozhat. Nem igaz, hogy a bombát egy méterre a képviselőház elnöké­nek feje fölé dobtam, de igaz az, hogy há­rom méterre az elnöki emelvénytől és három méternyire az elnök leje fölött. Én az orgona mögé akartam a bombát dobni, de célt té­vesztettem. A vegyészi szakértők véleménye téves. Moller dr. bécsi egyetemi tanár kije­lentette, hogy egy büzbomba a szemet soha­sem sebesltheti meg. Jettem obstrukcíó volt, az ügyész ur szerint azonban minden ob* strnkelő bűntény. Ilyéu értelemben bűntény­nek vehető az is, amikor a régi cseh ország­gyűlésen tintatat tókat dobáltam 1 hun grófra. Akkor azonban iegiöijebh az ülést íüggesz- leiték föl. En vagyok az első képviselő, akit ebben a szabad dvmokratikus köztársaságban obstrukció miatt vád alá helyeztek. Elnök ; Fölolvassa a parlamentbe ki­küldött bizottság jelentését és egy tapétán illusztrálja a bombadobás körülményeit Majd az esküdteknek a helyszínen készült fényképíölvétcleket mutat föl. Vádlott: Első vizsgálati fogságom idejében a törvényszék elnöke azt mondotta nekem, hogy ez az ügy nem tartozik a bíró­sághoz, hanem intézze ezt el Tomasek elnök a házszabályok értelmében, ilyen vélemé­nyen volt több vezető politikus is. Az ügyészség megvizsgáltatta elmeállapotomat is. Mikor az. orvosszakértök megállapították, hogy tettem elkövetésekor beszámítható ál­lapotban voltam, telefonon fölhívott engem az ügyészség egyik tagja és azt tanácsolta, hogy vállfám azt, hogy tettem elkövetésekor nem tudtam, hogy mit cselekszem — és ak­kor nyomban szabadon engednek. Erre nem voltam hajlandó és igy továbbra is vizsgá­lati fogságban maradiam. Képviselőtársaim amnesztiát akartak kérni részemre Masaryk elnöktől. Én kértem őket, hogy ezt ne te­gyék. Nem hittem ugyanis azt, hogy ez az ügy bírósági tárgyalás elé kerül. A legfel­sőbb bíróságnál is azon a véleményen voltak, hogy a vádat el fogják ejteni ellenem. Nem tudom, tisztelt esküdtek és magas törvény­szék, hogy az ügyész ur miért ragaszkodik a vádhoz. Nem hiszem, hogy ezt komolyan veheti Ha az ügyész ur tényleg megmarad a vád mellett, úgy többet árt vele az állam­nak, mint használ. Tanúkihallgatások. Az elnök félórás szünetet rendelt el, majd a bíróság áttért a tanuk kihallgatására. Az első tanú Sipek alezredes: Előadja, hogy Nowa- kowsky ordonáncfisztje volt Podhajeszky tábornoknak és az vént a kötelessége, hogy az aktákat a tábornoktól a referensekhez vigye. Az elnök ezután fölmutatja az összes katonai okmányokat, amelyekről Sipek alez­redes megmagyarázta, hogy mit tartalmaz­nak és hogy azoknak egy Idegen államnak való kiadása milyen károkat okozhatott volna a cseh-szlovák köztársaságnak. A következő tanúnak Soupek őrnagynak kellett volna lennie, aki azonban nem jelem meg a tárgyaláson. Az elnök- a tárgyalást ekkor újból fölfüggesztette és folytatását dél­után négy órára tűzte ki. A délutáni tárgyalást Kratochwiíi elnök félötkor nyitotta meg. Elnök (még egy kérdést intéz Sipek tanúhoz): Tudott-e tanú ur arról, hogy Bae­ran és Schwabe együtt dolgozott Nowa- kowskyval? Tanú: Erről nincs tudomásom. Soukup alezredes volt a következő tanú: Megbízást kaptam arra, hogy kutas­sam ki, kik kémkednek a cseh-szlovák had­sereg ellen. Megtudtam, hogy Bajmóczy ma­gyar követségi titkár, aki tulajdonképpen aktív tiszt és Prágában a katonai attasé sze­repét játszotta, kémkedik, 1921-ben nem tud­tam ellene bizonyítékokat fölhozni. 1922 jú­liusában megismerkedtem Bajmóczy egyik benfentesével, aki elmondta nekem, hogy Bajmóczy Schwabetól katonai iratokat kap. Ugyanettől az egyéntől fényképmásolatokat kaptam, amelyek Bajmóczy tulajdonát ké­pezték. Megtudtam, hogy a lengyel követség katonai attaséja és Bajmóczy között szoros összeköttetés van, valamint arról is értesí­tettek engem, hogy Schwabe a lengyel kö­vetségre is járt. Elnök: A tanú elé tárja a vizsgálat során lefoglalt katonai iratokat. Lapunk zárásakor a tárgyalás tart. Elindult 38 francia katonavonat. Essen, január 9. (Wolff.) Megbízható helyről szerzett értesülések szerint Malnzbóí 38 francia katonavonat indult el s tegnap délután óta Ratin- gen Mühlhelm Dujsborg és Dtilsburg fíochfeid állomások között közlekednek. Fontos megbeszélések lesznek Londonban. London, január 9. A Reuter-iigynökség értesülése szerint a jóvátétel! kérdés lég-, utóbbi eseményeinek megbeszélésére az an­gol minisztertanácsot még mindig nem hív­ták egybe, azonban e héten még nagyíontos- sáigu megbeszélésekre kerül a sor. Jól érte­sült körök mindazonáltal nem hiszik, hogy a minisztertanács eredményeként Anglia poli­tikát változtatna. Az angol politika lehető­ség szerint igyekszik együttműködni Erau ciaországgal. J *****

Next

/
Thumbnails
Contents