Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Szerda, .fanná - 3. Msl wroszols «flura€&i Atiosafücterácfi'őtf f«aWaM@09fl*«ífc Prága, január 2. A lausannei konferencia egyelőre még mindig a jegyzókváltások jegyében folyik. Most a szovjetdelegáció nyújtott be a konferencia elnökének hosszabb emlékiratot, amely többek között a következőket mondja: Mivel Szovjetoroszország semmisnek nyilvánította azokat a titkos szerződéseket amelyek Konstantinápolyi számára biztosították, nemcsak Törökországot, d.e Románia és Bulgáriát is kimentette a közvetlen veszélyből. Az orosz delegáció éppen ezéri felszólítja a két országot, hogy emlékezzenek meg erről abban a pillanatban, amikor kedvező szemmel nézik a Szovjetoroszország ellen megindított kombinációkat. Törökországon kívül az arabok is sokban hozzájárultak abhoz, hogy a függetlenségükért folytatott harc következményeképpen a sév- resi békeszerződést megváltoztatták. A keleti konfliktusok csupán akikor szünhetneK meg végképpen, ha az imperialista hatalmak lemondanak arról, hogy a mohamedánokat alárendelt népeikként kezeljék. A törököknek gazdasági, jogi és pénzügyi berendezkedéseikben teljesen függetleneknek kell lenniök. Az orosz, ukrán és georgiai delegációk már most kijelentik, hogy minden oly engedményt, amely a szokásos jogon kivül áll s amelyeket Törökországra csupán a hatalmak nyomása kényszeritett rá, erkölcsileg és jogilag értéktelennek tartanak. Az orosz delegáció már most figyelmeztet arra, hogy a világbéke érdekében feltétlenül le kell mondani minden közvetlen, vagy leplezett hódításról. Csupán egyetlen eszköz van arra, hogy a dunai területeken, valamint a Balkán-félszigeten végre békés viszonyok uralkodjanak: e területek népeinek, autonómiájuk föntartása mellett föderaiiv állammá kell alakulniok. bíísí képeslap. — Jegyezzetek aranykölcsönt. — Az ellenőrző biztos és a takarékossági biztos. — Régi akták eladók. — Negativ karácsony. — A betiltott kre- matorium. — A jobb 1923. év. — Irta: Hirschíeld Lajos. Bécs, december 30. Ha megállunk a színházi plakátok előtt, hogy kiválogassuk az ünnepekre való műélvezeteket, ha szórakozott elmélyedésben a villamos- vasú tak ablakplakátait tanulmányozzuk, ha a moziban ülünk vagy bárhol másutt, szemünkbe ötlenek a kerek piros-zöld vignetták, amelyekről lekiált a kategorikus parancsszó: „Jegyezzetek aranykölcsönt!** Vágj'- „Jegyezzetek az jegybank részvényeiből!“ És alatta magyarázó szöveget találunk, mely ennek a jegyzésnek erkölcsi és pénzügyi előnyeit világija meg: a pénzérték és a közgazdaság újjáépítése, legjobb tőkebefektetés, amnesztia minden adóbünért, amelyet eltitkolt valutával és valutanyereséggel követtünk el. Ez mindenesetre nagyon szép és jó. Csak ne hasonlítana csábításaiban és ígéreteiben ez az Ausztria szanálásának érdekében most már véglegesen megkezdett propaganda ahhoz a másik végzetes propagandához, amelynek pusztító eredményét mindnyájan még most is nyögjük: „Jegyezzetek hadikölcsont!“ Akkor a hazafias polgároknak ugyanazt ígérték és milyen keveset tartottak be abból. Nem is vall a kormány okos magatartására, hogy ugyanabban a pillanatban, amikor az aranykölcsön számára toboroz, időelőtt érzékeny veszteségekkel akarja beváltani a' ha- dikölcsönöket. Az bizonyos, hogy az osztrák népesség többségének nem kell, hogy fájjon a feje az aranykölcsön és a jegybankrészvény biztonsága és rentabilitása miatt, mert ennek a népességnek nincs is meg a jegyzéshez szükséges valutája. Ez a propaganda kizáróan a régi és uj gazdagok, a keresők, a valutahalmozók, az adó- eltitkolóknak kedvező hazafias alkalom, hogy •könnyithessenek Ielkiismeretükön. A két kibocsátás nagy eredménj'éből azt kell következtetni, hogy a polgártársaknak utóbbi fajtájából elég számosán vannak és igy tulajdonképpen a szanált uj Ausztriát az öreg valuta- és adóbünök alapjára fogják fölépíteni. Elvben, a törvény papírján, ugyanis már felépültünk és megmen eked tünk. Mindent megtanácskoztak, elhatároztak és elintéztek már a karácsonyi ünnepek előtt: az adókat, a vámokat, a csökkentéseket, a reformokat és most tulajdonképpen már semmi sincsen hátra, minthogy mindezt a valóságban is végrehajtsák és hogy a népesség ki is bírja. Végrehajtó és ellenrző hatalmak bőven állnak rendelkezésre. A kormányon, a nemzetgyűlésen és a szövetségtanácson kívül ezentúl egy külön kabinettanács is kormányoz minket és a már ideérkezett népszövetségi főbiztos, valamint takarékossági biztos, akik majd közigazgatnak bennünket örvendetes, hogy ez a főbiztos, Rotterdam város eddigi polgármestere Zlmmormann Alfréd drn szakavatott és tárgyilagos férfiú, aki már a vitás Burgenland- kérdesben is bevált és akinek, reméljük, megvan a kellő energiája ahhoz, hogy belenyúljon az osztrák darázsfészekbe. Hornik dr., a takarékos- sági biztos, úgy látszik, szintén kellő eréllyel rendelkezik. Erről tanúskodik nemcsak az a néhány ezerre menő csökkentése a nagyobb és kisebb tisztviselőknek és hivatalszolgáknak, hanem sok egyéb rokonszenves intézkedése is, amelyek között a hivatalos szolgálati autóknak apasztása és a száz éves poros akták kiselejtezése egyelőre a legrokonszenvesebbek. A íalnyi magasságú polcok és faszcikulusok, a haszontalan, de szent ó-osztrák akták, amelyeknek penészszaga a hivatali helyiségeknek látogatóját ijesztően fojtogatta, végre eladják annak, aminek már régen tudtuk: makulatúra-papirosnak. Ezzel fontos rést ütöttek egy olyan rendszeren, amelynek mindig az akta volt a fontos, nem pedig az ügy maga és nem volna szerencsétlenség, ha ennél az alkalomnál az ó-osztrák törvényeknek néhány métermázsáját is a papirm alomba taposnák. Ez azonban még nem a nagy tisztogatás, amelyre okvetlenül szükségük van, de kezdetnek mindenképpen biztató. Emellett nem szabad túl érzékenynek lennünk, mert az egyesek erdeiéinek sérelme nélkül nem lehet Igazában tisztogatni. A fölépülés ugyanis fájdalmas dolog és kü- önben Bécs érzi fájdalmas betegségnek a föl- épülés processzusát. Az idegen-csökkentés és a befejeződött valuta-, tőzsde- és i bőrzekábulatból /aló kijózanodásra teljes kacenjammer követként: negativ index, fizetésleszállitások, elfoocsá- ások, munkanélküliség, kimerült vásárlóerő: ál- andóan apadó árak mellett. A reménytelen na- K>k idején a karácsonyi üzlet nem volt olyan ossz, mint ezekben a reménykedő napokban, külsőleg, de csak a látszat szerint, igazi karácsonyi forgalom volt: ragyogó kivilágítás, em- jertömegek, a legszebb és legizlésteíenebb társakkal telerakott kirakatok. De a legtöbben negeléged'tek azzal, hogy megálltak a kirakatok előtt és emigy határoztak: ez még mindig túl drága, inkább bevárom, amíg miég olcsóbb lesz. A kereskedők és az eladók nagyon erőlködtek: szere tetre méltóak voltak és előzékenyek, mindent a vevő szeme elé cipeltek, engedték, hogy alkudjunk és mégis csak azt vettük, amire okvetlen szükség volt: a legközelebbi hozzátartozók, a gyermekek, a háztartásbeli alkalmazottak és a portásnak szóló ajándékot. Ezeket is igen szerény összegekért csak, mert a tradicionális karácsonyi libát és karácsonyi fánkot a szánktól megvont pénzből takarítjuk meg. Az ember egy egész kicsiny íácskát vett, hitvány disszel és lemondott a karácsonyi Samrrnering-utazásről. Es mégis a három ünnepnap néhány milliót elnyelt. Persze, ezek még a régi rossz koronák, de hiszen nem lehet tudni, hogy milyen jók lesznek az újak. De hogy az osztrák élet a csupa fölépüléstől ne váljék egyhangúvá, arról jócskán gondoskodnak a hatóságok és politikusok. Egyszerre eszébe jut a bécsi rendörxőigazgatónak, Schobei ir.-nak, aki oly okos szövetségi kancellár volt, hogy azok a párocskák, n^ik a vendéglők sze- paréiba mennek, nem-e tesznek a végén olyat, ami erkölcsi szempontból aggá’yos... Mert hogy bizonyos, hogy ilyenkor nem jegyeznek arany- rcölcsönt. Ennélfogva razziákat rendel el, helyszíni szemléket és uj hatósági üzemszabályzatot a szeparék számára. A kérész tény szociális-párt s szükségesnek tartja magát észrevétetni és aépszerüséget keresni, amire kedvező alkalom a szociáldemokrata községi többség által létesített első krematórium. Egy katolikus országban, min1 Ausztria, csak temetkezni lehet és noha a halotthamvasztást a törvény kifejezetten nem is ti!íja. azt nem is engedi meg és igy — érvel a/ ugyancsak keresztény szociálist a népjóléti miniszter — ami nincs megingó. Ive. az ti tva van Eitc kölcsönös vad vihar keletkezik, amelyet politikai nyelven kultúrharcnak neveznek... Meg kell adni: egy olvan városom, aho. arnyi embernek nincs miből élnie, fölösleges, hogy éppen most gondoskodjanak a haotbikrói és miiliárdokat költsenek krematóriumra. De mivé' már fölépítették és a hamvasztás valóban hlgienikusnbb és ami a fő, olcsóbb mint a temetkezés, ez a , kul- turharc** teljesen föl Vegem ak látszik. Akár temető, akár krematórium, hagyják pihenni a holtakat: és ne használják föl őket arra, hogy élő választókat fogjanak. Ilyen barátságosan végződik Bécsnek 1922-ik éve, amely az öt Ínséges év között a legnyomo- ruságosabb volt, a minden tekintetben legborzalmasabb és legvigasztalanabb és amelynek vé- , gén mégis valamely remény csillan föl. Mindazok, akik tudják, vagy legalább tudniok kellene, arról biztosítanak bennünket, hogy most már túl ^ vagyunk a legrosszabbján, hogy végre szilárd , a lábunk alatt a talaj, amr' -en az uj Ausztriát ^ felépítik. Ám a következő év még mindig a ne- 1 héz megpróbáltatások éve lesz. Azonban ezek- után az alapos készületek után remélhetően ki- ; bírjuk és az 1923-iki szüveszterestét mint boldog c és felépült, tízezerrel osztott aranykorona-tulaj- ;I donosok fogjuk ünnepelni. Legközelebb} életper- f spektivánk tehát hasonló a Nestroy kishivatalno- c kéhoz: a legtöbbnek ugyan nem lesz semmije J sem. de ez legalább és re™ Tietőén biztos les'T. ^ 1AP1HHIEK Pesti rajzok. A Ruszwurm. Budapest, december vége. Menj tel a Várba, a Szentlélek-utcába, meg kell állnod egy cukrászda előtt Ki van írva a táblájára: „Alapittatott 1827“. Most már be is kell menned, meg kell fognod a kilincset, akár akarod, akár nem. Sárga cseresznyebutor mosolyog rád s a Bie- dermayer-müvész halksóhajos intarziái halványának a sárga alapon. Megcsap a cukrok, a sütemények lehelete, s zöfld ülését nyújtja alád a ripszdivány, mely kecses hullámú fakerettel húzódik hosszan a fal mentén. Minden a régi még. Régi az óra a süteményállványok homlokzatán, mely fából faragott napsugarak közepette méri egykedvűen az időt 1827 óta méri; még nem unta meg. Szeretném kérni, hogy siessen, nagyon siessen, vigye d a mai napokat a múltba. De az óra hideg méltósággal tik-tak-ol. Talán csak azokat a napsugarakat érzi, melyeket 1827-ben müvészkedett köréje egy már régen lehanyatlott kéz. Az üvegtáblák mögött alig értett diszek szoronganak. Aranyos figurák, melyek valamikor az udvari ebédeket tették fényessé és hangulatossá. Gyümölcstartók, süteménytartó dobozok, melyek alól kicsúszott az idő, az asztal és az udvar. A bolthajtás közepéről gázcsillár függ alá, hogy megkímélje a falakból kiálló aranyozott fagyer- tyatartókat a csepegő gyertyák tartásától. A régi kőnyomatok magyar, francia és angol nyelven magyarázzák a képek tárgyát Két sötétbe borult tenger áraszt ódon bárkáival ódon hangulatot Egyik kőnyomaton „Rezső trónörökös vadászata** látható a Langbarth tavánál. A pult mögött öreg nénike ül. Cukrot csomagol selyempapírba. A haja olyan fehér, mint a selyernpapir. Két budai cukrászkisasszony kisvárosi egyszerűséggel szorgoskodik a sütemények feltornyozásában. Bejön egy gróf. Haschét kér. Állva fogyaszt el két darabot. Jó ismerősként slmitgatja tekintetével a sárga cseresznyefa-bútorokat, a halvány intarziát s az udvari asztal egykori diszeit. A nagyapja valószínűleg sajátkezűiig szedett az udvari ebéden az akkor még ragyogóbb gyümölcstartóból. A vaskályhában csendesen lobog a tűz. Egy öreg néni — most jött be — közel húzódik hozzá. Divatja múlt kalap van a fején, zöld kötött kendő a vállán; a ruhájának feketesége valami barátságos patinát kapott. Nem is a saját fogával eszi a fehér habos indiánért. Szemügyre veszem. Ösz- íönszerüleg keresem rajta az évszámot, az 1827-et. Itt nem érhetnek kalandok, mint a zajos, füstös, hivalkodó pesti cukrászdákban. Ide csak egy haboskávéra jön az ember, egy friss haschéra, egy tortácskára, vagy egy kis cukrot venni, ilyenkor- téli ködös időben, amikor minden a lélekre és a tüdőre száll — Aus dem savanyu, — mondja egy krákogó néni, szigorúan nézve pápaszemén át az üveg- kelyheket. Szép, rózsaszín arcú, fiatal leány jön be. Süteményt csomagoltál Viszi haza. Siet Nem jön vele senki. Az utcán sem várja senki. A bejárat fölé faragott istenszem, mintha mosolyogna. Az emberek csendesen jönnek, csendesen mennek. Nincs miért zugolódniok. Nem várják dicséretüket. Itt minden természetes, mint az élet és a halál. Az ablak között muskátlik, várják a tavaszt s egy időjelző házikó jelzi a derűt és borút. A Szentháromság-utcán csak a csend sétál s a se- lyempapir karácsonyra zörög. A pult mögött sóhajt a cukrászné: — Istenem, mi bánata lehet annak, aki 1827- ben él? Falu Tamás. — (A prágai meteorolőigai intézet jelentése), ídőjóslat: Átmenetileg túlnyomóan száraz vagy ködös, faggyal járó időjárás várható, gyenge keleti szelekkel. Narutowiez gyilkosát január 24-én végzik ki. Varsó, január 2. Niewiadowskinak, Naru- towicz elnök gyilkosának halálos Ítéletét valószínűen csak január 24-én hajtják végre, ha időközben nem él jogorvoslattal. (ínség Vágbeszterce vidékén.) Trencséní tudósítónk jelenti: Vágbeszterce vidékén a lakosság legnagyobb része szegény mezőgazdasági munkás. A legtöbben rendesen Magyarországba, Morva- és Csehországba mentek mezőgazdaság! munkára. A mull évben azonban nem kaptak sehol munkát s igy kénytelenek voltak otthon maradni. A tél beálltával ezek az emberek a legnagyobb nyomorúságba jutottak. A népjóléti minisztérium kiküldött bizottsága több községben: Felsőfoévén, Váralján, Vághévén és Kosfalván élelmiszert és ruhát osztott szét. — (A gömöri közigazgatás.) Gömöri tudósítónk jelenti: A gömöri zsupáni hivatal december 30-án beszüntette működését. A rimaszombati megyeházára beköltözött a rimaszombati járás főszolgabírói hivatala, melynek vezetését az eddigi zsupáni tanácsos, ttanesz Emil volt tiszolc! ,ev. lelkész veszi át. (Ha jól emlékezünk, a Kál- lay teljhatalmú miniszter nemrégen kijelentette, hogy a közigazgatás vezető tisztviselői arra kvalifikált egyének lesznek. A szerk.) Elhagyja hivatalát a rimaszombati rendőrkapitány Rajfchár is, akit Komáromiba neveztek ki jegyzőnek. — (Nefelejcs egy zsupán virágos kertjéből.) Szlovenszkóból Írják nekünk az alábbi jellemző esetet, melyet a hely és a nevek említése nélkül közlünk. Egy szlovenszkói városban hónapokkal ezelőtt lemondott állásáról a református kántor, aki egyházától természetbeni lakást élvezett. A kántort máshová választották meg s igy otthagyta a* eddigi eklézsiát- Amint a kántor kiköltözött a természetbeni lakásból, azonnal jelentkezett a lakáshlvatalnál egy bevándorolt mérnök s kérte a lakás rekvirálását. A rekvirá- lási eljárás meg is indult. Az egyház lelkésze erre fölkereste a vármegye zsupánját és fölvilágosította arról, hogy az egyház rövidesen uj kán- I tort fog választani, akinek szüksége lesz a lakásra s Így kérte, hogy addig, mig a választás megtörténik, teflontsenek el a rekvirálástól. A zsupán kijelentette, hogy a lakásra momentán szükség van, de amint az egyház megválasztja 1 az uj kántort, azonnal intézkedni fog a lakás ki- 1 ürítése Iránt. A lelkész, aki valószínűleg hallott már zsupáni ígéretekről és azoknak értékéről, Írásban kérte ennek biztosítását. Az Írást me-g- 1 kapta. Az egyház tehát nyugodtan kihirdette a 1 kántori állásra a pályázatot s a feltételekből nem ; hagyta kfi a természetbeni lakást sem. A pályázat ‘ lejárt s az uj kántort megválasztották. Mikor az 1 uj kántor a lakást el akarta foglalni, a rekviráló | mérnök kijelentette, hogy esze ágában sincs a lakásból kimenni. A lelkész fölment tehát a - zsupánhoz s felmutatva az írásbeli biztosítékot, ; kérte intézkedését. A zsupán erre a zsupánok : megszokott mosolyával válaszolt, kijelentve, hogy a mérnök ur nem fog kimenni a lakásból, ' mert ott nagyon jól érzi magát s hogy az irás- ; beli biztosítéknak semmi jelentősége sincs, hiszen • ő azt csak azért adta ki, hogy annak ideién : könnyebben hozzájuthassanak a lakáshoz. Ebből zsupánból egy nagy-megye zsupánja lett, megérdemli! — (A románjában elbocsátott tísztvlse- ; lök megnyerték porukét az állammal szem* ben.) Kolozsvárról jelenti tudósitónk, hogy a : román kormány a múlt év elején a több ávi szolgálattal rendelkező tisztviselőknek egész' ■ seregét bocsátotta el. anélkül, hogy nyugdijáról gondoskodott volna. Az elbocsátott tiszt■ viselők nem hagyták ennyiben a dolgot és ’ hepörölték a kincstárt. így Kolozsvárt a volt egységesitőbizottság és a népjóléti vezér- ' igazgatóság tisztviselői is pert indítottak az államkincstár ellen. A bukaresti legfelsőbb semmitőszók hónapoko í keresztül nem holott Ítélete: a feknoncüs nélkül elbocsátott tisztviselők ügyében, mig végre a napokban tárgyalásra került az ügy. A semimitőszék egyelőre csak a volt egységesitőbizottság hivatalnokainak ügyét tárgyalta le s általános megelégedést keltett, hogy a pénzügyminiszter álláspontjával ellentétben a tisztviselőknek adott igazat. A semmitőszék kötelezte az államkincstárt, hogy az elbocsátott tisztviselőknek az elbocsátástól mostanáig járó legutolsó fizetésüket végrehajtás terhe mellett azonnal fizesse ki, a tisztviselőket azonnal helyezze vissza állásukba, vagy pedig helyezze rendelkezési állományban és az elbocsátás időpontjától kezdve egy évig folyósítsa fizetéseiket. Az Ítélet elvi jelentőségénél fogva igen nagy fontosságú, miután eddig mintegy négyszáz elbocsátott tisztviselő tett pert folyatni atha az államkincstár ellen. Ezek után valószínű, hogy a semmitőszék ezeknek az elbocsátott tisztviselőknek az állammal szemben fennálló követeléseit is meg fogja ítélni. — (Az árvaszék megszüntetése Gömörben.) Gömöri tudósitónk jelenti, hogy a nagymegyerendszer életbeléptetésével megszűnik Gömör- és Kishontvármegye árvaszéke is s a gyámhatósági teendőiket a járásbíróságok veszik át. Az igazságügyminiszter rendelkezése folytán a rimaszombati, rozsnyói és nagyrőcei járásbíróságok végzik majd Gömörbep az árvaszéki teendőket, a feledi és tornaijai járásbíróságok nem lesznek ezzel a jogkörrel felruházva. E két járás gyámügyei az említett három járásbíróság között oszlanak meg. Az árvaszéki ügyek intézésére a rozsnyói s nagyrőcei járásbírósághoz egy-egy uj bírót neveznek ki, mig a rimaszombati járásbírósághoz a mai árvaszék egyik ülnökét, Bállá volt verebéíyi szolgabírót osztják be — (Erdélyben újból a helyi hatóság ad Illetőséget.) Nemrégen a Prágai Maigyar Hírlap is megemlékezett a román belügyminiszternek arról a rendeletéről, hogy a városok csakis a belügyminiszter előzetes jóváhagyása mellett adhatnak illetőséget. Ez a rendelet egész Erdélyben jogos elkeseredést keltett. A belügyminiszter tegnap több illetőségi ügyirat leküldésével kapcsolatban arról értesítette -Arad város vezetőségét, hogy a tegnapi naptól felfüggesztette előbbi rendeletét s visszaadja a városoknak azt a jogát, hogy saját belátásuk szerint adhassanak illetőséget azoknak a polgároknak, akik arra jogosultak. — (A gömöri gazdabál-) Rimaszombatból jelentik: A gömöri farsangot az Országos Magyar Kisgazda-, Földmives- és Kisiparos-Párt rimaszombati bálja nyitja meg, mely e hó 6-án lesz a Hungáría-szálló termében. A bálon résztvesz Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, a párt elnöke és Szilassy Béla dr. az ellenzéki párt- szövetség elnöke is s rajtuk kivül a gömöri és nógrádi magyar politikai életnek számos vezető egyénisége. A bál elé nagy érdeklődéssel tekint Gömör egész magyarsága.
