Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-09 / 5. (158.) szám

4

MKIir.’ •'■u'K.- -. v •wB.napt^HUBIim.’r , tSJtLdlSKJOJk__í«WJ*l»»ít^''-v ■ J&&

Ke

dd, január 9.

H sziovmsxlcől kemmunisia párt

és ai aistenémia.

A kommunista párt feeszterczebányai kongresszusa. — A lo^onczi tiltakozó

népgyülés.

Besztercebánya, január 7.

(Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói Kommunista párt tegnap tartotta Besztercebányán kerületi kongresszusát. A kongresz- szus foglalkozott a munkanélküliség kérdésével és általában a súlyos és katasztrofális gazdasági válság következtében a munka- nélküliség helyzetével. A kongresszus tárgyalási alapul elfogadta a losonci pártvezetőség által beterjesztett határozati javaslatot, amely megállapítja, hogy A párt — noha ez programjával sokban ellenkezik — a mai válságos helyzet leküzdésére az egyedüli eszközt a több? ellenzéki pártokkal való együttműködésben látja s az együttműködés akadályául nem ösmer el sem nemzetiségi, sem osztálykülönbséget.

Elfogadta tárgyalási alapul a kongresz- szus a losonci pártvezetőség határozati javaslatának ama részét is, mely az együttműködést az autonómia alapjára kívánja helyezni.

A kongresszus határozata fölött a Prágában- február hó 2-án megtartandó országos kommunista-kongresszus fog dönteni.

Kommunista népgyülés Losoncion.

Losonc, január 7.

(Saját tudósítónktól.) A losonci kommunista párt ma délelőtt nagyszabású népgyü- lést rendezett Losoncon. A népgyülésen a városi polgári párt is képviseltette magát, kifejezésre juttatva azt, hogy a kommunista munkásság és az ellenzéki politika egy fronton küzd a gazdasági elnyomatás ellen. A népgyülésen több mint ezer ember vett részt. A népgyülés szónoka Darula kommunista nemzetgyűlési képviselő volt, aki szlovák és magyar nyelven mondott kemény kritikát a szlovenszkói politikai és gazdasági helyzet fölött. Erős támadást intézett beszédében ama politika ellen, mely Szlovenszkói az elnyomatás kálváriájára juttatta, mely munkanélkülivé teszi a munkást, megfosztja a dolgozó embert kereseti lehetőségétől s amely a militarizmus mtdochját hizlalja. Szólt a nemzetiségi elnyomásról is s a szabad élet föltételeit követelte a nemzetiségi kisebbségek részére.

A gyűlésen íölszólalt Nagy Sándor, a városi polgári párt alelnöke, az ellenzéki pártok megbízottja is, aki beszédében utalt arra, hog ya gazdasági válság egyaránt sújtja a munkásságot és a polgári társadalmat s kijelentette, hogy a mai gazdasági elnyomatás s a kormány gazdasági politikája elleni küzdelemben a munkásság mindig számíthat az ellenzéki polgárság támogatására.

Hasonló népgyülés volt e hó 5-én Zólyomban s e hó 6-án Füleken. Mindkét helyen Darula kommunista képviselő mondott beszédet.

Egy kommunista képviselő az akuális kérdésekről.

Ruttka, január 7.

(Saját tudósítónktól.) A fülek—ruttkai vonalon mohón falja a kilométereket a Belsőéről indult s Pozsonyba haladó gyorsvonat. Az első osztály folyosójára szorulok, mert a második osztály zsúfolva van. Végigjárom a folyosót és az egyes fülkékben tarka politikai együttest találok. Az egyik fülkében a szlovenszkói magyar politika reprezentánsai ülnek, a másikban a Srobár-párt egyik főmozgató embere magyaráz valakinek, a harmadikban egy pápaszemes, sovány ember ül: Darula kommunistái képviselő. Az első fülkében otthon vagyok, a másodikban a csömörlésig ismert kormánypolitikai frázisok fölmelegitése nem érdekel s igy a harmadikban teszek látogatást, hogy megtudjam, miképpen gondolkodik egy szlovenszkói kommunista képviselő a mai helyzetről.

Darula szívesen fogad és szívesen beszél. Ezeket mondotta:

— Három népgyülésen beszéltem a lefolyt három nap alatt. Mindenütt ismertettem a gazdasági és politikai helyzetet s kifejtettem, hogy a kormány mai politikájával a tűrhetetlen gazdasági válságon segíteni nem lehet. A mi álláspontunk szilárd és odairányul, hogy meg kell nyitni a határokat s a gazdasági forgalmat kelet felé kell irányítani, mert a nyugati államokkal nem versenyezhetünk. A politikai helyzeten csak az uj választások segíthetnek. Beszédemben kimutattam azt, hogy a kormány pénzügyi politikája oly adóterheket ró a lakosságra, melyek elviselhetetlenek s hogy a fegyverkezés elnyeli a milliókat a kórházak és iskolák elől. Erősen állást foglaltam a szlovák fascisták ellen.

Az autonómia kérdéséről és a kormány nemzetiségi politikájáról az a véleményem, hegy a kommunisták bizonyos kikötésekkel egyetértheínek az auíonómis- tákkal. Erről a kérdésről a prágai kongresszus fog döntő határozatot hozni, A mi álláspontunk ' az, hegy Szlovénszkőbaii elsősorban annak van joga élni és boldogulni, aki itt élt. A kisebbségeknek — ha mái* „behatároltuk" őket — meg kell adni az őket megillető jogokat, A szlovenszkói ellenzéki pártokkal hajlandók vagyunk időlegesen együttműködni, hegy a mai kormányt megbuktassuk.

Ezeket mondotta Darula.

A vonat egy hosszú alaguton szaladt keresztül. Sötét éjszakába siklik át az este s a kivilágított fülkékben politikai gondolatok ébrednek, viaskodnak. (ta.)

OOOOOCXXX30CXXXXXXXXXXXXX»COOOCOCOOCCOÖC OQGGGQGCaaQQaQZOaaOQOOOC^

Az M®ftif€»s8 MisfisuflasittMmiwes* I€!slit>ar®§$"ia©i®,í mnaszoifflNiH Körzetének választ utómul illése.

A magyar kisgazdapárt a Hliaka politikája mellett, — ciseai-Ivány József beszéde. — A gazdasági és ipari sérelmek.

Rimaszombat, január 6.

(Saját tudósítónktól.) Az Országos Magyar Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Párt szervezetének egyik leghatalmasabb része, a párt rimaszombati körzete ma tartotta választmányi ülését Rimaszombatban a Hungária- (Tátra-) szálló nagytermében. Az ülésen a körzethez tartozó községi szervezetek közül 112 képviseltette magát több mint 800 kiküldöttel. Kisgazdák, földművesek, föld- birtokosok és kisiparosok impozáns tömege töltötte meg a Hungária-szálló nagytermét, de a városi értelmiség s a kereskedővilág is szép számmal volt képviselve, igazolva azt, hogy a párt Gömörben szilárd talajjal bir s a magyarság egyetemét öleli föl.

Az ülésen résztvett Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, az országos párt elnöke is, akinek elmondott beszéde különösen az autonómia kérdésében fontos és történelmi jelentőségű megnyilatkozása volt a szlovenszkói magyar politikának. Résztvett a gyűlésen Szilassy Béla dr., az ellenzéki pártszövetség elnöke, Petrogally Oszkár dr., a losonci központi iroda igazgatója, lapunk főszerkesztője is .? rajtuk kívül a pártnak több vezető egyénisége.

Az ülésen Törköly József dr. körzeti

■elnök elnökölt. A megjelentek üdvözlése után j nagyszabású megnyitó-beszédet mondott. j Á megnyíló beszéd, j

Nem titkolja el — mondotta —. hogy a j közelmúlt eredményei nem jelentik számára! a teljes megelégedést, mert sötétséget lát. í amely nem akar könnyen szétoszlani. De j tudja azt is, hogy az éj szüli a hajnalt s hiszi, j hogy a kitartás, a fokozottabb kötelességtel- j jesités meg fogja hozni a megelégedést nyújtó j eredményeket.

Utalt azokra a szerződésekre és okmányokra, melyekben a kisebbségi jogok írott betűi megtalálhatók s kifejezte abbeli meggyőződését, hogy a kisebbségi jogvédelem íeghathatósabb jogvédelme nem ezekben, de magának a kisebbségnek a kezében van letéve, mert a kisebbségi jogok igazi érvényesülése attól függ, hogy a kisebbség tagjai tel- jesitik-e nemzeti kötelességüket. A magyar nemzeti kisebbségnek kötelessége minden akcióját a törvények keretén belül tartani s egész életét a szabadság és igazság elveire fektetni.

„Rászakadt a végzet minden keserűsége a nifgyar népre. Földönfutó vagy tűrt kisebbség: választás csak e kettő között van. Az, ősi rögöt is indítják már a lábunk alatt, de a szivünk érzését megölni nem lehet"

A főtitkári jelentés.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Nagy Sándor főtitkár terjesztette elő jelentését, mely részletesen vázolta a pártkörzet működését és a jövőre nézve adott fontos és jelentős célkitűzéseket.

A jelentést a választmányi ülés egyhangúan elfogadta.

Ezután Szent-Ivány József képviselő, a párt elnöke mondott nagyjelentőségű politikai nyilatkozatnak minősíthető beszédet.

Szent-Ivány beszéde.

Utalt arra, hogy a párt programja részletesen felöleli az összes politikai kérdéseket, útmutatást ad a követendő politikai munka minden részletére és kötelességünkké teszi azt, hogy alkalmazkodjunk hozzá. De a szükség azt rendeli — mondotta —, hogy politikai munkánkat mindenkor a fönnálló viszonyokhoz alakítsuk és ez által pártunk programjának életlehetőséget adjunk, anélkül természetesen, hogy az alapvető kérdések változást szenvednének. Hiszen a szó: politika semmikor sem jelentheti az érzelmek puszta követését, de higgadt és számitó elgondolását annak, miként lehetséges céljaink elérése, vagyis a lehető legjobb fölismerése azoknak az eszközöknek, annak a taktikának, mely a mindnyájunk előtt szent óhajt: a nemzet jövendő nagyságát, szellemi és anyagi erejének fölnövekedését hivatott megvalósitani.

Szlovenszkó autonómiája.

Ma a szlovenszkói ellenzéki politika előterében Szlovenszkó autonómiája áll. Pártunk programja elejétől kezdve magában foglalja Szlovenszkó autonómiájának követelését és a kérdés a programalkotás óta sok esetben képezte vita tárgyát pártunk tagjai között, különösen akkor, amikor az önkormányzat gyakorlati jelentőségű kérdéssé vá- lott a szlovák néppárt által benyújtott alkotmánytervezet nyilvánosságra hozatalával. Magam is nem egy Ízben találtam alkalmat arra, hogy a kérdésről véleményemet elmondjam s szeretném, ha fölfogásomat pártunk minden tagja magáévá tenné.

Szlovenszkó önkormányzata abban a formában, mint ahogy azt az említett törvényjavaslat körvonalozza, nem az, amely megnyugvással tölthetne el bennünket kisebbségi jogaink megfelelő védelmét illetően és amikor mégis támogatjuk, tesszük ezt a szlovák nép törekvései iránt való szimpátiánk kifejezése céljából és mert —■ meggyőződésem szerint — a magyar és szlovák nép közötti jó viszony fönntartása egyike a magyar nemzet legnagyobb érdekeinek s nekünk elsőrendű föladatunk a szlovák ellenzéknek segítségére á’lani önkormányzatának kivívása és a tervszerű és nyilvánvaló elcsehesiíő politika ellen folyó harcában.

De támogatnunk kell azért is, mert nemzeti kisebbségi jogaink biztosítását — ez mindinkább bizonyossá válik — a keresztény alapon álló politikától várhatjuk. Pártunk egész politikai programját a keresztény erkölcsi fölfogásra állította. Szükségét láttuk annak, hogy a kereszténység, nagy eszméi az emberek leikébe hatolva lehetővé tegyék a különböző nemzetek, társadalmak egymás mellett való békés testvéri együttélését és szükségét láttuk annak, hogy ezeknek a kereszténységben rejlő értékeknek a nemzet és az egész emberiség javára való fölhasználása a törvényhozás által elősegittessék, mert érezzük és tudjuk, hogy nemzeti fönnmaradásunk, nemzeti fejlődésünk csak a keresztény 'demokráciára alapított közélet, csak keresztény igazságosságra állított törvények és a keresztény szellemi erők állandóan építő, és sohasem romboló hatása és elete segítségével lehetséges. Hisszük, hogy a szlovák néppárt céljai megvalósítása esetén ebben.a szellemben fogja a mi nemzeti kívánságainkat kezelni, illetőleg az autonóm Szlo- veuszkóban ilyen irányban fogja érvényesíteni befolyását. A keresztény- és vallásellenes pártok szerepléséről szomorú tapasztalataink vannak. Láttuk, hogy azok egyik oldalon hajlandók hozzászegődni a csehszlovák álfameszme harcosaihoz, félretéve .létezésük alapját, nemzeti önrendelkezés, vagy önkormányzat programját még ebben a jellegzetes nemzetiségi államban is. A másik oldalon, mint ellenzék, mereven ragaszkodik elveihez és teljesen alkalmatlan az ellenzéki front erősítésére. Persze mi nem tudunk miniszteri tárcát, sőt még zsupaságot sem juttatni.

A magyarság küzdelme.

A küzdelem, melyet a cseb-szlovák köztársaságba kényszerült magyarság nemzeti létéért folytat, egyetlen pillanatot sem enged a nyugalomnak. Állandó és folytonos munkát parancsol reánk a hatalom újabb és újabb támadása mindama jogok ellen, melyek bennünket az emberiesség és a nemzetközi szerződések szerint kétségtelenül megilletnek. Az államhatalmat képviselő kormány és politikája kimerül abban a tervszerű munkában, miként lehetne kijátszani a vállalt kötelezettségeket, miként lehetne újabb és újabb, látszólag alkotmányos utón létrejött törvényekkel és intézkedésekkel még inkább lehetetlenné tenni a nemzeti kisebbségek kulturális és gazdasági életét és miként lehetne mentői kisebbre szorítani nyelvi jogait. Egy egész állami organizmus, mint sokszázfejü hydra, óriási étvágyával veti magát a mi erősségeinkre, illessék azok akár lelki és szellemi életünket, akár zsebünket.

A gazdasági válság.

Az elmúlt esztendőnek politikai életén keresztül, mint egy rikító vörös sáv húzódik végig a gazdasági és pénzügyi kormánypolitika hatása. A valuta értékének mesterséges és minden államraison ellenére való oktalan emelése romba döntötte az ország iparát, kereskedelmét és mély sebeket vág a mezőgazdaságon, melyet teljesen tönkre tenni még nem tudott, mert a kegyelemdöfést: a va- gyondézsmát még be nem szedte. Az állam pénzügyminisztere azzal a világraszóló hazugsággal magyarázta a valuta emelkedését, hogy az állam iránti bizalom a külföldön megerősödött, hogy a belső konszolidáció folyamata már teljes, hogy az állam külkereskedelme virágzó és nagy lépésekkel haladt előre, hogy az államháztartás mérlege egyensúlyban van. Csak a bennfentesek tudták, hogy a pénzügyminiszter valutapolitikája, amely még a cseh koalícióban is jóidéig elszigetelten állott, a közvetlen és egyedüli oka a valuta emelkedésének és hogv a külföld bizalma tulajdonképpen nem volt egyéb, mint a kormány pénzügynökeinek a munkája a különféle külföldi tőzsdéken. A múlt hónapban valóságos pánikot idézett elő a cseh korona zuhanása és egyszerre rávilágított arra,, hogy az árfolyam már nem tartható az eddig bevált eszközökkel, a „külföld bizalma" megrendült és elő kellett venni a külföldi kereskedelmet teljesen megbénitó szigorú meg- rendszabályozását a devizaforgalomnak.

Hogy fest a konszolidáció?

A belső konszolidációra való hivatkozás sem állja meg a helyét. Mindenki által ismertek a közbiztonsági állapotok, a jogszolgáltatás rendszere és vájjon lehet-e politikai konszolidációról beszélni akkor, amidőn, az állam törvényhozása a legképtelenebb nehézségek árán szüli meg az egyik vagy másik konszolidációs törvényt, ha ugyan egyáltalán hozott már ilyet. A gazdasági konszolidációról lehet talán szó akkor, amikor az állam összes intézményei: a vasút, a posta és minden egyéb oly drága, hogy ma már a közgazdaság egyetlen ága sem bírja el, és a mikor a munkásság százezrei állanak munka nélkül és ennek következtében mind nagyobb és nagyobb tömegekben találnak rnenhelyet a Moszkvából diktált politika táborhelyein? Az államháztartás egyensúlyának létrehozása csak úgy volt lehetséges, hogy az állaim egy csomó kötelezettségét egyszerűen törölte a teljesitendők közül.

Példátlan az a hang és modor, amely- lye! saját államának polgárai jogos követelését, például a hadikölcsönbeváltast, elutasítja a kormány és vájjon mennyit tesz ki az állam tartozása az elbocsátott és nyugdíjazott tisztviselőkkel szemben, melyet a költségvetés egyáltalán nem vesz figyelembe, de amelynek megfizetésére a saját bíróságai fogják kötelezni.

De mert mindez a magyarok, vagy a németek és a magukat elcsehesiteni nem hajlandó gerinces szlovákok bőrére megy, lehetséges, még talán a legnyilvánvalóbb panamák és visszaélések árán is. Lehetetlenné kell tenni a kisebbségeknek saját nyelvükben és nemzeti hagyományaik szerint való életét. Ennek kedvéért a legválogatottabb alattomos eszközökkel szorítják szükebbre és szükebbre kultúránkat, de nem felejtik el, a szociális reformok, az állam pénzügyi szanálása és más, szebbnél-szebb jelszavak használata közben, kilopni zsebünkből a pénzt, magtárainkból a búzát, istállóinkból a marhát, hogy végi?!, amit még a liszt, a műtrágya, a forgalmiadó meghagy Szlovenszkó népe kezén, azt szépen elvigye a magas valuta, a vagyondézsma és a bank.

Kötelességünk: a védekezés.

A mi kötelességünk önmagunk, utódaink és nemzetünk iránt: a védekezés. A védekezés politikai, kulturális és gazdasági téren. Helyesen mondta égjük politikai barátom: ma politizálni mindenkinek kötelessége, mert ha tétlenül, összetett kézzel nézzük az események folyását, akkor megérdemeljük a pusztulást. Mindenkinek sietni kell a zászló alá. Mindenkinek oda kell adnia szel- politikai és gazdasági szervezteeinket, isko-