Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-06 / 4. (157.) szám

Szombat, Január 6. ,Tf&(WMA(Xjw7finrAP 3 ■ A küzdi keid eseményei. A lausannei konferencia vontatottan halad. Újabb kísérlet Görögország bevonására a kisantantba. Mi készül a Balkánon, Kiaáaaiában ét Indiában? Prága, január 5. A lausannei konferencia vontatott tem­póban halad előre. A mossuli petroleumterü- let még mindig ütközőpont a törökök és az angolok között. A párisi események hatása érezhető a Genfi-tó partján is: a francia de­legátusok még jobban eltávolodtak Angliá­tól. Valószínűnek látszik, hogy a lausannei konferencia nem fog nagyobb eredményekre vezetni. Azok a hírek, hogy csak előzetes békeszerződést fognak kötni Lausanneban, erre látszanak mutatni. Azalatt, mig a lausannei tanácskozások folynak, a Keleten nagyobb események kör­vonalai bontakoznak ki. Ismét arról van szó, hogy Görögország szorosabb kapcsolatot lé­tesít a kisantanítal, sőt egyes hírek már arról is beszámolnak, hogy katonai készülődések folynak a Balkánon. Nem érdekesség nélkül valók azok a hirek sem, amelyek arról szól­nak, hogy a hindu nacionalisták mind széle­sebb körben terjesztik ki a törökök iránt ér­zett rokonszenvüket. A keleti eseményekről alábbi jelenté­seink számolnak be: Uj balkánháboru készül? Berlin, január 5. (Saját tudósítónk jelentése.) A „Dér Tag“ jelenti Londonból: A török nemzet­gyűlés több óráig tartó titkos ülése, amelyen he­ves nacionalista vitákra került a sor, élesen állást foglalt Angliának Mosszul és a tengerszo­rosok kérdésében követett politikája ellen. A nemzetgyűlés úgy véli, hogy a londoni kormány a béke megkötését, a török előzékenység elle­nére, el akarja ódáznl. A nemzetgyűlés egyhan­gúlag elhatározta, hogy a nemzeti szerződést fenntartja. Ugyanez a lap azt jelenti Belgrádból, hogy egy Sándor király elnöklésével tartott miniszter­tanács, Baiugslcs átéri! jugoszláv követ jelentése szerint, foglalkozott azzal, hogy Jugoszlávia mi­lyen Intézkedéseket tegyen a török események láttára. Az aténi Jelentések szerint ugyanis Tö­rökország uj katonai előkészületeket tesz, ame­lyek nagystílű akcióra engednek következtetni. A belgrádi kormány a közötte és Atén között fennálló megállapodások értelmében olyan kato­nai rendszabályokat határozott el, amelyek egy részleges titkos mozgósítással egyet jelentenek, Belgrádban ugyan tagadják, hogy a katonai rend­szabályok éle Olaszország ellen Irányul, de fel lehet tenni, hogy a belgrádi kormány minden esetre fel akar készülni. Athéni jelentések megerő­sítik, hogy Görögország a számításba vehető katonaságot fegyverbe hívja. Uj harcok kitörüse ma már nem látszik kétségesnek. További kom­plikációkkal számítanak a Balkánon és a katonai rendszabályok Is erre mutatnak. Az indus nacionalisták fölfogása London, január 5. (Saját tudósítónk jelen­tése.) A Reuter-íigynökség jelenti Gayafcól: A nacionalista indus kongresszus elhatározta, hogy abban az esetben, ha Törökország uj há­borúba keveredik, azonnal a passzív reslsten- ciát proklamáija és a rendőrség, valamint a hadsereg körében propagandát fognak kifejteni az ujoncozás és a hadi kölcsönök jegyzés* al­lén. Elhatározták azt is, hogy abban az eset­ben légiót alapítanak, amely az angoral kor­mánynak aláveti magát. Elvi ellentétek vannak a mossuli kérdésben Lausanne, január 4. (Havas.) Az angol és a török katonai szakértők ma •először összeültek, hogy tanácskozzanak a mossuli kérdésről. Megállapították azonban, hogy elvi elemiét forog fönn. A törökök azt kí­vánnák:, hogy az egész problémát vitassák meg, amennyiben a mossuli vilajet sorsára vonatkozik, az angol delegáció azonban csak az északi határ megváltoztatátását óhajtja megfontolás tárgyává tenni. Úgy látszik, hogy további ülésre nem kerül sor. Görögország és a kisantant Belgrád, január 5. Baukcsics athéni kö­vet jelenléte aláikaknából politikai körökben ismét foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy Görögország belépjen a kisantantba. Ba’uk- csics Nincsics külügyminiszternek Jelentést tett a görög kormánynak arról az intézkedé­séről, amely Jugoszláviának a Szaloniki ki­kötőben biztosítandó szabad (kereskedelmi zónára vonatkozik. Vontatottan haladnak a tárgyalások Lausanne, január 5. A nemzetiségi kérdéssel foglalkozó albizottság eredménytelen vita után ma a jogi szakértőkhöz tette át a nemzetiségek elismerésének, a honosságnak és a honosságtól való megfosztásnak kérdését. A török küldött­ség nem volt hajlandó a régiségek és régészeti ásatások kérdését a szerződésbe felvenni, mivel e téren minden ország saját törvényen és exle!- kezései irányadók. A gazdasági kérdésekről folyó szakértői tárgyalások során különösen a magán- szerződések és magánadósságok kérdésében jobb eredményeket értek el. A Törökországban talál­ható német vagyon kérdésében a törökök nem akarnak a Versailles! békeszerződés álláspontjára helyezkedni, hanem azt kívánják, ho«y a szövet­ségesek igyekezzenek más utón a német tulajdo­nosok a tulajdom^srukró' vHó önkéntes lemon­dásra késztetni. Értesülésünk szerint a tenger- szororsok kérdésében ma a szövetséges és török képviselők között számos magánjellegű megbe­szélés folyt. Az első bizottság legutóbbi hivata­los ülésén az orosz küldöttséget nem vonták be a tanácskozásokba. TorSkerszáj nem enged London, január 4. A Reuter-ügy nőieség jeleníti Konstantinápolyból1: Reníff bej, az angórai kormány mini«ter*lnötee tajmp a nemzetgyűlés nyilvános ülésén igen fontos nyilatkozatot tett. A nyilatkozatban szilár­dan ragaszkodott Törökországnak Tráciára, a tengerszorosokra és a kapitulációkra vo­natkozó követeléseihez s azt a javaslatot tettig kur AmariWa te Örményeknek ame­rikai területen nemzeti otthont adjon. A bolgár delegáció emlékirata Lausanne, január 4. (Sdhweiz. Dep.-Ag.) A bolgár delegáció a konferenciának emlék­iratot nyújtott be, amely Bulgáriának az Égei-tengerhez való bocsátását tárgyalja. Bulgária Nyugattrácia egy részének, neve­zetesen a Marina és a Sviitengraditól Makojig terjedő bolgár határ közötti terület vissza­adását kiváinja, vagy pedig a damzigi kérdés megoldásának mintájára, e korridornak a nagyhatalmak és a népszó'vétség ellenőrzése alatt létesítendő autonómiáját A memoran­dum azzal a megállapítással záródik, hogy a sízóbanforgó területet jobbára bolgárok lak­ják, ami a javasoLt megoldást: még elfogad- hatóbbá teszi. •©©©eső©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©© Ktiil»aeseÉtf mwl!«sü feéifiéS®. kössenek. Hughes hozzátette, hogy abban az esetben, ha Jusserand Párisból bátorító vá­laszt kapna, föl fogja szólítani a német kö­vetet, hogy tervét írásban is leszögezze. A francia válasz nem volt kielégitő. Poincaré a javaslatot a németek manőverének mon­dotta, amellyel a párisi konferencia előesté­jén akarták a világot meglepni. Poincaré egyszersmind arra is hivatkozott, hogy a francia alkotmány a hadüzenet és a béke­kötés jogát a nemzetgyűlésre ruházta, mintha bizony ilyen esetben az alkotmányt nem lehetne megváltoztatni. Ugyanakkor azt az Ígéretet is követelte Angliától és Ameri­kától, hogy katonai biztosítékokat nyújtsa­nak Franciaországnak. December 21-én Jus­serand Hughes államtitkárt értesítette Poin- caré fölfogásáról. Az államtitkár a nagykö­vetnek egy jegyzéket nyújtott át, amelyben a német követ időközben irásbelileg lefek­tette Németország javaslatát. Erről a jegy­zékről a francia követ nyomban értesítette kormányelnökét. Poincaré válaszolt és félre­érthetetlenül visszautasította a tervezetet. Ismét Németország durva manőveréről be­szélt és arra szólította föl a követet, hogy Hughessal közölje azt, hogy a német ajánlat veszélyes képmutatás. Prága, január 5. A párisi konferenciának függönye köz­vetlenül azután gördült föl, hogy Cuno német birodalmi kancellár Hamburgban, a „tiszte­letreméltó kereskedő14 házában mondott be­szédében azt az óriási fontosságú kijelentést tette, hogy a német birodalom egy idegen hatalom közvetítésével azt az ajánlatot tette Franciaországnak, hogy a Rajnánál érdekelt hatalmak egy emberöltőre olyan megállapo­dást kössenek, hogy csak abban az esetben indítanak egymás ellen háborút, ha azt nép­szavazás határozná el. Cuno beszéde után nemsokára kiderült, hogy ez az idegen hata­lom nem más, mint Amerika. Európa népei feszült figyelemmel lesték, hogy a német kancellár nagy horderejű kije­lentésének hátterében milyen részletek rejle­nek. A párisi félhivatalos sajtóügynöksége, az Agence Havas rövidesen meg is szólal­tatta diplomáciai tudósítóját, aki úgy nyilat­kozott, hogy mivel Amerika a német aján­latot nem továbbította Párisba, a francia kormány nem is tehetett elutasió ajánlatot. Néhány órára ezután Washingtonból az a hir érkezett, hogy a kancellár által említett javaslatot Hughes államtitkár formálisan azért nem továbbította, mivel a nemformális jellegű puhatolózás arra az eredményre ve­zetett, hogy a paktumot Franciaország nem tartja elfogadhatónak. Erre Poincaré szüksé­gesnek tartotta, hogy a párisi sajtót tájékoz­tassa az eseményekről. December 18-án Hughes arról értesítette Jusserandot, Franciaország washingtoni nagykövetét, hogy Widfeldt német követ kormányának megbízásából azt az ajánlatot tette, hogy Németország, Anglia, Franciaor­szág és Olaszország között békepaktumot így esett kútba az a javaslat, amely Európa békéjét egy nemzedék életére talán megmentette volna. Poincaré válaszol Rosenbergnek Paris, január 4. (Havas.) Poincaré a washingtoni párisi követnek táviratot kül­dött, amelyben fölkérte arra, hogy tekintet­tel Rosenbergnek az Associated Pressben közzétett nyilatkozatára, amely a békepak­tumra vonatkozik, közölje Hughes államtit­kárral, hogy a német javaslat arra irányult, hogy — amint ezt Rosenberg is elismerte —• Franciaország a jóváíételi kötelezettségek teljesítése előtt határozza el magát a Raina balpartjának kiürítésére. Közölje továbbá, hogy az a föltevés, mintha Németország a Népszövetségbe való belépése előtt nincsen alávetve a versaillesi szerződés minden zá­radékának és ennek folytán ma jogában áll Franciaország megtámadása, helytelen. Né­metország javaslata teljesen nyitva hagyta az utat arra, hogy a szövetségeseket, külö­nösen Lengyelországot és Cseh-Szlovákiát, sőt a semleges Dániát Németország megtá­madhassa abból a célból, hogy azokat a te­rületeket. amelyeket lengyelek és dánok lak­nak. ismét visszahódíthassa és Európa fölött való hegemóniáját újra előkészíthesse. Na­gyon jól tudiuk — mondja Poincaré —, hogy Németország, ha ismét háborút akar majd indítani, a kis népekre fogja magát vetni. Békepaktuma erre jogot nyújtana neki és bennünket megfosztana attól, hogy ezeknek a népeknek a segítségére siethessünk. tfseiaxffí. t<aartsA &i$éeie'8Bé$edimeíi aj$ titivG&et £» s*®aee®¥tif a hogy a kert aiz utcától messze van, senkise hallaná a hangomat Ha pedig meghallaná, hogy magyaráznám ezit a furcsa esetet? Mindenki luaizugságimak gondolná és kine­vetne. Belátta, hogy csak a türelem segíthet. Végre azt mondták, hogy félkilencre haza­jönnék, nem maradhatnak tovább. Addig aizonban öt teljes óra van. — Szóval — dünnyögött —, ötórai fogság. Mióta elmentek, alig műit el több har­minc percnél, pedig úgy érezte, hogy leg­alább másfél órája nincsenek itthon. Nézte az óráját, a nagy- és kismutatót s a perc­mutatót is, mely szabályosan baktatott végig a számára leirt kis köröcsíkén, lassan, na­gyon lassan, majdnem unatkozva az örökké egyforma munkától. Egyszerre elöntötte a düh. — Hiába, ebben a házban soha sincs rend. Évek óta eredménytelenül küzdők el­lene, a fejetlenség natpról-napra nagyobb. A gyerek vásott, a nevelés el van hibázva, de nemcsak ő a hibás. Mindenekelőtt az anyja a hibás, kinek olyan sajátos nevelési elvei vannak, hogy mindent ráhagy. Most is mindjárt kézen foghatta volna a fiút s akkor semmise történik. Aztán a szobalány soha­se ügyd semmire, az is a külső zárban hagy­ja a kulcsot, mellyel akárki bezárhatott volna. A falusi tehén. Lehetetlenség igy to­vább élni. Ez nem családi kör, de bolondok háza, idegklinfca, tébolyda. Ökölbe szorult a keze és lihegett, hogy ilyen megalázó, behózati helyzetbe került, tehetetlen haragjában rombolni szeretett vobifl. Szeme kígyóit és t vér fajéban nyar­galt Odament a kilincshez és teljes erejével rázni kezdte. Ez a birkócás, aielyba Matatta egéci erejét, semmi eredménnyel se Járt. Sokkal gyöngébb és ügyetlenebb volt, semhogy ki- sziakibhiatta volna az ajtót. De azért újra és újra nekiesett, szrkráeó Rsemmek szitko­zódva. Csüggedten hiuiott la a kilincsről. Miért is akarná kinyitni? Hlaeen nem szán­dékozott az utcára menni, a mtsk szobában se keres semmit. A gyü’ölat lángoló para­zsai lassanként halványodni kezdtek benne, csöndesem kialudtak, megszürkültek s hideg, unalmas hamu körülvette öt és beporozta. Leült egy székre. Közönyösen, tompa meg­adással. Lehajtotta a fejét. Mélyet sóhajtott. Egészen úgy, mint azok, kiket oly sokat lá­tott és most macának se akart »*«reeverni. Azon gondolkozott, hot'y aant tiegyen, mert se dolgozni, se olvasni nem volt képea, az idő pedig oly lassan múlt. Kérésié a szi­vartárcáját, de nem találta, ai ebédlőben fe­lejtette. Szomorú sóhajjal lemondott a szi­varról is. Talán elaludna. Egykor, mikor so­kat kellett utaznia, hátradőlt a vasúti fülké­ben ésmtadíg álommal csalta meg az időt. Most nem tudott aludni. Szemét tágra meresztette és úgy nézte a menyezet ár- -nyékfoiltjait. A dühroham után elfáradtam he­vert, «nr darab fa, nem lázadott többé, egészen átadta magát a közönynek és névte­len unalomnak. Zsibbadtam az élete járt a fe­jében, a diákévei, a kedves és vidám gyer- wakkora s a háza*aága, után a gyermeke, akit nagyon szeretett. Eddig sohasem szen­vedett igazán. Tavaly spanyolnáthá­ban feküdt, két hétig, kis lázzal. Diákkorá­ban megszűr a nyakát egy darázs. Aztán harminc éves korában kihúzatta két fogát, mindkettőt érzéktelemzéssel. Mindössze eny- nyire emlékezett. Szokása szériát egy nagy víztükröt kép­zelt el, óriási, egyre növekvő vízkörökkel, mint mindig, mikor mesterségesen akarta előidézni az álmot. Ennek se volt eredmé­nye. Újra és újra kinyílt a szeme, éber tűz­zel égett benne az álmatlanság és szövö- gette-fomogatta annak az ügynek a szálait, amellyel délután foglalkozott. Vas Gábor, igen, igy hívták a vádlottat. Még a nevére is emlékezett, pedig azt hitte, régen elfelej­tette. Unalmában kirajzolta az artát is, na­gyon pontosan, holott csak egyszer látta, Afféle közönyös arc volt ez, mitha fából fa­ragták volna, színtelen és jelentéktelen gyá­ri munka és a szemei is merev nézésű, üres üvegszemek. Ezekkel a szemekkel azonban néha nagyon meghatóan tudott nézni. A' szűk homlokában is volt valami szánalomkei- tő. Valahogy a természet pogány müvének tetszett ez a homlok, mely az ősidők erejét leheli és nem ismer se Írást, se törvényt, a vak ösztön forrósága vezeti személyes cé­lok felé. Az ügyész fölkelt a divánról, mert fá­zott. Közben a tűz is kialudt. Kapargatta a döglött parazsat, de már nem tudta fölélesz- teni, éhes is volt kissé, minthogy korán ebédelt. Hét óra felé újra elővette az ügyirato­kat, olvasgatni kezdte. Átnézte a szakértői szemléről szóló jelentést s most meggyőző­dött, hogy a szekrényben, melyből az arany­óra eltűnt, bennmaradt a kulcs és valószínű­en be se csukta a tulajdonos. — Ha ez igy van, akkor az ügy lényege­sen változik — mondotta. Aztán eloltotta a lámpát. Künn már öregéjszaka volt, barátságtalan, osill'agok nél­kül és egy pillanat alatt elborította a szobát. Csak az udvar fái küldöttek vaksi és bor- zongó ezüstfényt, melytől a sötétség z, ászos csillogást kapott. Az ügyész leült egy ala­csony székre. — Érdekes — gondolkozott — az előbb észre se vettem ezt a részletet. Aztán Vas Gábor gyakran járt a kasznárhoz, nála dől­kúrák otthon. (Stt , évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következmenyei ellen u, m. étvájy éa aoséastéaUáay, UtfwvtaUa, aárf-ág, nfa| és Mpkfaaat, aranyér, dküvéradés, a^yvértódulás, vérbőség stb. i22 ____________So»€ etetben elcsend# msftur néhány evőkanállal is*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents