Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-05 / 3. (156.) szám
II. évfolyam. 3. (156.) szám. Prága, péntek, 1923. január 5, Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A szlovenszftöi és Ruszlnszftóa Sz&velKezetf Ellenzéki Párloh politikai napilapja a Főszerkesztő: PETR0GALL1 OSZKÁR ér. Előfizetési árak bel- és külföldöd egész érre 300 Kö, félévre 150 Ké negyedévre 76 Ke, egy hónaprí. 26 Kő. — Egyes szám ára 1'20 Ke. — Szerkesztőség: Prága II., Sté- pénské-nlice 40. I. Telefon : 80349. — Kiadóhivatal: Prága I., Llliova nlice 13. Telefon: 6797.. 9245. ss. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Kisebbségi jogok és uj párt. , (p.) Losonc, Január 4. Kállay miniszter ur egy uj párt megalakulásával kapcsolatiban a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatot tei közzé. Nyilatkozatából nyilvánvaló, hogy tudomással birt egy olyan tényről, amely csak nagyon kevesek előtt voit ismeretes, t. I, hogy a magyar közvélemény elégedetlen lévén a létező magyar politikai pártokkal, egy uj magyar politikai párt van létrejövőben, sőt már a megalakulás előkészületei „előrehaladott'1 stádiumban vannak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy különösen az itteni magyar közvélemény előtt ez az esemény egészen az újdonság erejével hatott, azonban azok közé az újdonságok közé tartozik, amelyek mintegy hirtelen kifújt sz&panbuborék, hamar és nyom nélkül eltűnnek. A nyilatkozatból azonban az is nyilvánvaló, hogy a miniszter urnák nincsen tudomása azokról a jogszabályokról, amelyek* nek tartalmáról a nyilvánosság részére frányldó kijelentéseket kíván tenni. A miniszter ur ugyanis az uj párt alakulásával kapcsolatban egy kissé homályos összefüggi. - ben azt a teteit állítja fel, hogy egy áilarfi keretein belül a nemzeti kisebbségeknek ügye nem lehet nemzetközi kérdés, az kizárólagosan beiügy, amely az állam iránt egyik fél és az illető panaszt tevő kisebbség mint másik fél között intézendő el. Ennek az állításának igazolására hivatkozik a Népszövetség előadójának 1922 szeptember 2l-én tett kijeelntéseire és a cseh-szlovák alkotmánylevélre. A miniszter ur mielőtt nyilatkozatát megtette volna, egy kissé hamfckodott, úgy mutatta, mintha nem volna kedvére való a megnyilatkozás, ezt azzal indokolta, hogy ő nem „politikus" miniszter. Valószínűleg azt akarta mondani, hogy nem „politikai" miniszter, mert nem az állása, csak a nyilatkozata nem „politikus". A prágai kormány Káb.y miniszter urat kinevezése alkalmával felruházta a teljhatalommal, de elfelejtette felruházni nemcsak a teljes, hanem az azzal szükséges tudással “s, amely a miniszteri állás helyes betöltésénél, sőt még ilyen nyilatkozatok megtételénél is nélkülözhetetlen. A miniszter ur nem ismeri a saint-genmain &a laey-i szerződés szabályait és nem tudja, hogy az ebben a szerződésben foglalt szabályok a cseh-szlovák köztársaság alkotmányának alapvető szabályait alkotják, amelyeknek betartása nemzetközi garancia alatt áll s amelyek az itteni törvényhozó hatalom akaratával sem változtathatók meg. Ezek a szabályok megállapítják azoknak a jogoknak a minimumát, amelyet az állam köteles a nemzeti kisebbségeknek biztosítani. A csehszlovák köztársaság létrejöttének előfeltételét képezte az a tény, hogy ezen szerződéshez hozzájárult és annak megtartására magát kötelezte. Kállay miniszter urnák első súlyos tévedése tehát ott kezdődik, amikor a kisebbségi jogoknak teljesítését úgy tünteti fel, mintha az a kormány, vagy a többségi nemzet kénye-kedvétői függne. Nevezetesen a miniszter ur beállítása szerint a magyar nemzeti kisebbség nemzeti jogainak méltá- nyosabb elbánását várhatná abban az esetben, hogy ha a mostani magyar politikai pártokat elhagyná és csatlakoznék a Kállay miniszter ur útmutatásai szerint megalakulandó magyar polgári demokrata párthoz. Nekünk nemzetközi szerződésben biztosított jogaink vannak és ezeket a jogokat garantálja a népszövetség és a népszövetség utján mindazok a nagy és kis nemzetek, amelyek fi szövetségnek a tagjai. Éppen ezért egy kissé exotikusan hangzik, amikor Kállay miniszter ur arra hivatkozik, hogy ez az állam: „hü fiait atyailag felkarolja". Exotikus, meri ez a patrimonialis, elavult kifejezés sehogy- sem illik a modern demokrácia frazeológiájába, amelynek felkent. lovagjaként állitja magát oda a miniszter ur. Itten nem a jó fiuk atyai felkarolásáról, hanem egy vállalt és e! nem hárítható kötelezettség teljesítéséről van szó. Téved a miniszter ur, amikor az alko?- mánylevelet idézi és azt hiszi, hegy elegendő, ha az alkotmányievél bevezetésének és egyes szakaszainak szövegéből tudja kimutatni, hogy azok itt-ott megfelelnek ama nemzetközi szerződés szabályainak, amely már eleve irányiadé kereteket áldott fel a meghozandó alkotmány részére. Ez a nemzetközi szerződés nemcsak arra kötelezte a köztársaságot, hogy megfelelő törvényeket hozzon, hanem egyúttal arra is, hogy ezzel teljes összhangban legyen azoknak végrehajtása és a kormányhatóságokmak minden intézkedése. Nem elég, hogy az alkotmány- levél bevezetőjében a forradalmi nemzetgyűlés kimondotta, amint azt a miniszter ur is idézi „a nemzetek szövetségéhez, mim müveit, békeszerető, demokratikus és haladó nemzet akarunk csatlakozni". Ez a kijelentés kötelezettséget hárított ez ország minden kormányzatára, de ezt a kötelezettséget eddig egyáltalán nem tartották be, mert amit itten eddig tettek a valóságban, az nem volt se mmüvelt, sem békeszerető, még kevésbé demokratikus és haladó irány. A miniszter ur tévesen értelmezi a nép- szövetségnek a kisebbségi kérdésben elfoglalt álláspontját. Ez a tévedése azonban teljesen jóhiszemű, mert téves állításának cáfolatáról maga gondoskodik, amikor nyomban idézi a népszövetségi előadónak előterjesztését, amelyet én is szószerint közlök: „kívánjuk, hogy a konfliktusok a Tanács jóakaratu félhivatalos intervenciója által simitassanak el és csak kivételes esetekben, ha az összeütközések másként el nem intézhetők, döntsön az állandó, nemzetközi bíróság". Nekem nincs szükségem arra, hogy további argumentumokat hozzak fel Kállay miniszter ur ellenkező állításával szemben az igazságnak kimutatására, hogy a kisebbségi jogoknak teljesítése nem az állam, vagy helyesebben nem a mindenkori többség jó, vagy rosszakaratától függ és ha jogainkban magunkat sértve érezzük, itt élő törvények biztosítják nekünk azt, hogy ha orvoslást nem találunk itt, úgy azt kereshetjük odakint a nemzetközi fórum előtt. Ez a mi nemzetünknek egy értékes joga, amelyről mi csak akkor mondhatnánk le, ha árulást akarnánk elkövetni nemzetünkkel szemben. A miniszter ur az uj párttól még azt is kívánja, hogy feltétlenül „lojális" legyen és ne legyen reakciós. A miniszter ur meg lehei nyugodva, azok az ismeretlen urak, akik a pozsonyi minisztériumból kiindulva meg akarják alakítani az uj pártot és azok, akik hozzájuk fognak csatlakozni, ezt és még ne- táni egyéb kívánságait is fentartás nélkül honorálni fogják. De nem szabad, hogy kétsége legyen a miniszter urnák aziránt, hogy minden erre fordított fáradtság és pénz hiábavaló lesz, mert abból a pártból, amely a mostani kormányzati rendszernek protektorátusa alatt alakul meg, hiányozni fog a magyar nemzet. Minket közömbösen érintett eddig és fog érinteni a jövőben, hogy neveznek a kormány berkeiben reakciósoknak, sőt nyugodtan állítjuk, hogy igen is a mi politikánk határozott reakciója a mostani rendszernek. Nem törődünk azzal, .hogy Kállay minisztei ur, éppen úgy, mint az előtte voit és már letűnt, vagy az utána jövő majd csak feltűnő hatalmasok milyen véleményt formálnak rólunk. Minket csak egy szempont vezet. Teljesítjük kötelességünket a nemzettel szemben, amelynek fiai vagyunk és azzal a földdel szemben, amelyet nem egy háború eredménye tett hazánkká, hanem a magunk és már porladó őseink munkája és szenvedése.----------*------------ - ■ — 1 ¥á Ifosaf fanul feszült a helyzet Párisban. Az angol delegáció elutazása előtt ? Prága, január 4. Az a három javaslat, amelyet angol, francia és olasz részről a párisi konferencia keddi első teljes ülésében előterjesztettek, annyira eltér egymástól, hogy az ellentétek kirobbanása elkerülhetetlen volt. Előrelátható volt, hogy Pvincaré erejének minden megfeszítésével szemben fog helyezkedni Bonar Law tervezetével. Számolni kellett továbbá azzal is, hogy az eltérő javaslatok összeegyeztetése csak mindegyik javaslat lényegébe vágó kompromisszum utján lesz lehetséges. A francia kormány álláspontja Bonar Law eredeti tervezetétől a tegnapi minisztertanácson szögezték ie, amelyet Miller and államfő elnök-lésével tartottak meg. A hivatalos kommüniké megállapítja, hogy az angol javaslat egyértelmű a versaillesi szerződés egynémely pontjának föladásával. Poincaré pedig a sajtó képviselőinek adott nyilatko- j zatában hozzáfűzte még azt, hogy az angol ’ tervezet elfogadhatatlan. Eeik a mondatok csendültek ki Poincaré ama nagy beséd'ében is, amelyet a konferencia tegnap délután tartott ülésében mondott:- A helyzet tehát fölötte komoly, — de amint Londonból jelentik mégsem teljesen reménytelen. A közvetítés szerepe Belgiumra és Olaszországra vár. Theunis belga miniszterelnök tegnapi beszéde Poincaré fölfogásának hatását tükrözteti vissza. Londonban azonban — mint egy Reuter-távirat mutatja — bíznak a belgák mérséklő befolyásában. Olaszország Della Toretta utján állítólag kompromisszumos javaslatot fog előterjeszteni. A megegyezés persze attól függ, hogy Anglia hajlandó-e a javaslatain lényeges változtatásokat tenni. Párisi jelentések szerint azt lehet várni, hogy a jóvátételi összeg általa javasolt megállapításhoz nem fog ragaszkodni és hozzá fog járulni ahhoz is, hogy a moratórium csak két évre terjedjen. A rna délután kezdődő ülés előtt bajos volna megmondani, hogy létrejön e az egyezség és ha létrejön, milyen formában. Az, hogy az angol javaslatok a német közvéleményt kielégítették, senkit sem lepett meg. A párisi konferencia legújabb eseményeiről az alábbi távirataink számolnak be. A konferencia második teljes ülése Paris, január 3- A szövetségesek második ülése a jóvátételi kérdés szabályozásával foglalkozó angol javaslatot tette bírálat tárgyává. Poincaré anm kijelentése után, hogy az angol, tervezet Franciaország számára teljességgel elfogadhatatlan, Theunis belga miniszterelnök megállapította, hogy az angol emlékirat a belgáiknál csalódást váltott ki. Theunis azt hangoztatta, hogy Németország állandóan taniujelét adta rossz- akaratámak. Teljesen csatlakozott Poincaré megjegyzéseihez s abbeli kívánságának adott kifejezést, hogy a konferencia lehetőleg ideiglenes megoldással fejeződjék be, olyképpen, hogy a szövetségiközi adósságok kérdését kizárják s a francia programot egy esztendő tartamára elfogadják. Delíla Toretta közölte, hogy holnap kifejti O’tszors'zág álláspontját. Bonar Law ezután elismerését fejezte ki Poincarémak azért az érvelésért, amellyel sikraszált az angol tételek ellem s hozzátette, hogy a francia ellenvetésekkel másnap fog foglal- kozni. Visszavonta az angol tervezetnek azt a részét, amely a belga prioritást törölte volna, kijelentette azonban, hogy Anglia továbbra is tiltakozik minden zálog ellen. Nincs kizárva, hogy Olaszország kompromisszumos javaslatot terjeszt he, a döntés azonban csak holnap fog megtörténni. Ha a szövetségesek egyetértésre nem jutnának, Franciaország önállóan fog eljárni. Az ülést ezután megszakították s a tárgyalások csuk délután félteikor kezdődtek meg újból. Theunis kifejtette expozéját Belgium álláspontjáról, amelyhez Bonar Law és Della Toretta különböző megjegyzéseket fűztek- A szövetségesek legközelebbi ülése csütörtök délután lesz. A német sajtó fölbáborodása Berlin, január 4. Berlini szerkesztőségünk jelentése: A ma! berlini lapok rendkívül élesén fordulnak a francia javaslatok ellen. A Deutsche Allgemeine Zeitung Poincaré tervezetét a rablási vágy szemérmetlen leleplezésének és európai gazságnak nevezi. A Vorwárts nem bizik Amerika interven dójának lehetőségében, mivel Amerika eddigi szándékai, hogy az európai viszonyokba aktív módon belenyúljon, a helyzet zavarossága miatt mindig meghiúsultak. A Havas-ügynökség hamis jelentése a békepaktiimró! Berlin, jtaínuár 3. (Wollff.) Roseniberg birodalmi külügyminiszter nyilatkozott az Associated Press berlini tudósi tójának Poittpa- rénak a párisi konferencia előtt tett kijelentéseiről s megalapította, hogy a francia kormány ama kérdése, hogy Németország az általa indítványozott rajnai egyezmény érvényességét miért korlátozta egy emberöltőre, nem is érkezett meg a német kormányhoz. Ha a francia kormány — mondotta Rosemberg —- hosszabb időtartamot ajánlott volna, úgy a német kormány örömmel eleget tett volna ennek az indítványnak. Poincaré megdönthetetlen tényként beszél a német revanipolitikárók amelynek Németországban azonban minden tárgyi és lelki előfeltétele hiányzik, ha csak azokat Franciaország maga meg nem teremti- Németországnak semmi kifogása nem lett volna az ellen, ha Anglia vagy az Egyesült Államok az egyezményt Franciaország érdekében külön biztosítékokkal egészítették volna ki. Ezért is hangoztatta az indítvány, hogy Anglia is kapcsolódjék bele az egyezménybe s Amerika játssza a kezes szerepét. Hogy a népszövetségi egyezmény 10. pontja a Németország által javasolt paktumot nem teszi fölöslegessé, azt maga Poincaré is elismeri, mikor utal arra, hogy Németország — nem lévén tagja a népszövetségnek — nincsen alávetve a 10. pont kötelezettségeinek. Pom- carénak a konferencián tett közlései után megállapitható, hogy a Havas-ügynökség tegnapi jelentése, amely szerint a német jaHogy áll a korona? Jan. 4-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.— svájci frankot Budapesten 7400.— magyar koronát Berlinben 24089.— német márkát Bécsben 204700.— osztrák ** /
