Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-31 / 24. (177.) szám

Szerda, január 31. megszüntetése ügyében beadott szociálde­mokrata javaslat fölött a szavazástól tartóz­kodtak fegyelmi eljárást indítsanak. A jobb­szárny azzal érvvel, hogy amikor arról volt szó, hogy egy szociáldemokrata indítványt leszavazzanak, minden elvi álláspontot ki kell kapcsolni. Ezzel szemebn az egységes párt liebrális érzelmű képviselői azzal érvelnek, hogy alyan fontos elvi kérdésnél, mint a nu- merusz klauzusz, jogukban van legalább azt megtenni, hogy a szavazástól tartózkodnak, A propaganda fél miihödik. Prága, január 30. A prágai kormány külföldi propagandája drága, de jól funkcionáló szervezet. Az euró­pai válságos helyzet közepette minden alkal­mat megragad, hogy a külföldet saját szem­pontjából kiindulva tájékoztassa. Volt alkal­munk többször rámutatni arra, hogy a cseh­szlovák propaganda céltudatosan azt a hirt terjeszti, hogy Magyarország a cseh-szlovák köztársaság ellen háborúra készül. Bebizo­nyult, hogy ez a hir tendenciózus célokat szolgál és valótlan. A propaganda azonban továbbra is folytatja vakmerő játékát. íme a legújabb példa: A cseh-szlovák kormánynak Párisban megjelenő kitartottja, a „Journal des Debats“ a cseh-szlovák politika főirányával foglalko­zik. A lap helyesli a prágai kormánynak a francia okkupációval szemben elfoglalt állás­pontját. A cseh-szlovák politikának jellemző vonása a magyar kérdés is, — írja. A lap figyelmezteti a francia közvéleményt Ma­gyarország fegyverkezésére. Hangsúlyozza, hogy a magyar határokon legutóbb lejátszó­dott incidensek nem a véletlen következmé­nyei, hanem rendszeres és tervszerű esemé­nyek. Ezek azt igazolják, hogy a magyarok sem akarják a békeszerződést betartani. A szlovák kérdés csupán a magyarok meg nem engedett propagandájának ered- ménj^e. A valóságban nem is létezik. Szlo- venszkó már teljesen rendezve van. Az uj megyei beosztás decentralizálta a közigaz­gatást s ennek áldásos következményei csak a jövőben lesznek érezhetők. A prágai kormány párisi kitartottja, úgy látszik, nem hiába zsebeli be a prágai szub­venciót — igyekszik megszolgálni azt... ü régi nyiigűijasok Helyzete. Szlovenszkó, ianuár 30. Á cseh-szlovák kormány hivatalos tör­vény- és rendelettára 1922 augusztusban a 247. és 248. számú kormányrendeletekben igazi örömhírt közölt a szlovenszkói és ru- szinszkói eégi nyugdíjasokkal. Nevezetesen azt, hogy az 1921. évi 99. számú törvény mél­tányos intézkedéseit kiterjesztik Szloveu- szkóra és Ruszinszkóra is. Ez a törvény „az állami tisztviselők, alkalmazottak és hátra- maradottaik nyugdíj- s elláttnányi illetménye­iknek szabályozását1* tartalmazza. Rendel­kezései 50—80, sőt 100 százalékkal kedve­zőbbek, mint a szlovenszkói és ruszinszkói régi nyugdíjasok mostani ellátása. „Életbe­léptetése által ezen illetmények most már Csehországéval egyczőek lesznek és az uni- fikáció e téren végrehajtatik.** Ezt a „végrehajtatik“-ot az érdekeltek só­hajtozva várták-lesték az elmúlt őszön és a télen át, de mindeddig sajnos hiába. A ked­vezőbb illetmények folyósítása helyett jól­értesült hivatalos körökből az a rémhír röp­pent ki, hogy előbb a különféle szakszám­vevőségekben megszerkesztik az uj nyug­dijakra jogosultak hiteles törzskönyvét. De ehhez még január közepén még hozzá sem fogtak. Vagyis „majd“ újra kezdődik a régi nyugdíjasok kálvária járása, tlz-tizenőtféle igazoló okirataik összeszedése körül. De talán még sem! Mintha a forrón kí­vánt közeli végrehajtást sejtetné a különféle hírlapokban néhány nap előtt közölt s állító­lag hivatalos fölhívás, mely szerint: „A folyó évi január hó 1-e előtt nyugdíjazott állami tisztviselők, vagy azok hátramaradottai, drá­gasági, családi pótlékokra tartott igényeiket bélyegtelen kérvényben jelentsék be a bra- tislavai vezérpénziigyigazgatósághoz, a kö­vetkező mellékletekkel (a bejelentésben a legutóbbi nyugdijrendező leirat folyószámát is meg kell jelölni): 1. A feleség után járó családi pótlékhoz csatolandó a házasságlevél, az anyakönyvi, vagy plébániai hivatal nyi­latkozatával, hogy együtt élnek s a községi vagy politikai hivatalnak megerősítésével, hogy a nőnek nincsen önálló keresete és nin­csen esetleg nyugdíjban; elválás esetén an­nak igazolása, hogy a nyugdíjas van kötelez­ve és mily összegig a nő eltartására. 2. A gyermekpótlékoknál melléklendő a kereszt­levelek, a községi hivatal megerősítésével, hogy a gyermekeknek nincsen önálló kerese­tük és hogy nincsenek valamiként ellátva; a 18 évnél idősebb gyermekeknél annak igazo­lása, hogy tanulmányaikat folytatják; vagy az életkor és esetleges betegség megjelölése, amely keresetképetelnekké teszi őket. A kérvények beadási határideje február hó 15.“ E bejelentésekre válaszul az 1921. évi 99. számú törvény I. A) és B) s II. A) és B) tábláiban kimutatott s a családtagok számához mérten évi 900 K-tól 6720 K-ig emelkedő uj drágasági pótlékok folyósításának kellene bekövetkeznie. És pe­dig visszahatóan 1921 január 1-től kezdődve s a már letelt féléves várakozás után minél gyorsabban. De a régi nyugdíjasok eddig már kétszer olyan kedvezőtlen tapasztalá­sokat szereztek uj és újabb illetményeik fo­lyósítása körül, hogy e legújabbak kiutalá­sát remélni merészelik még egy fél év el­múlta előtt. Pedig ha a önt idézett kormányrendele­Prága, január 30. A németek szívós ellenállása francia el­lenintézkedéseket vont maga után s Degoutte tábornok szigorított ostromállapotot rendelt el a megszállott területen. A rendelkezések értelmében este tiz órától reggel öt óráig ti­los az utcákon közlekedni. A posta-, távirda- és vasúti hivatalnokok agitációját és ellen­állását a megszálló hatóságok fegyveres erő­vel akarják megtörni. Betiltották az összes gyűléseket, valamint az összes előadásokat, amelyek a megszálló csapatok biztonságát veszélyeztetik. Büntetésként ötévi börtönt, vagy tiz millió márka pénzbüntetést, vagy mind a kettőt együtt szabják ki. A Lokalanzeiger jelenti Koblenzből, hogy az ottani vasúti állomásról a franciák tizen­három mozdonyt akartak elszállítani. A né­met vasutasok azonban a meg nem szállt te­rület felé vezették a mozdonyokat, azok ke­resztülhaladtak Diez állomáson, ahol a fran­ciák hiába igyekeztek a gyorsvonati sebes­séggel haladó mozdonyokat föltartóztatni. A mozdonyok eljutottak a meg nem szállt terü­letre. A franciák erre fölszakitották Dieztőí kezdve háromszáz méter távolságra a vasúti töltést, úgy, hogy a vasúti közlekedés ezen a vonalon teljesen megszakadt. Jarres duisburgi főpolgármestert kiutasí­tották. Heffke clewei erdészt letartóztatták és négyheti fogházra ítélték. A Ruhrvidék körülzárása teljesen meg­történt és február 1-én éjjel érvénybe lépte­tik a gazdasági rendszabályokat is, vagyis megkezdik a Ruhr-vám szedését. Ezt az in­tézkedést a franciák azzal okolják meg, hogy a németek nem tettek eleget január 31-én esedékes 500 millió aranymárka fizetési kö­telezettségüknek. Az Intransigeant előtt egy előkelő fran­cia politikus kijelentette, hogy a Ruhrvidék a Rajna balpartjának területeivel egységes vámterületet fog képezni, amelyben Francia­Berlin, január 30. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Ruhr-vidékről ér­kezett hirek szerint a franciák most a kiutasí­tásokkal vannak elfoglalva. A wiesbadeni, a speyeri, trieri és acheni kormánybiztost ki­utasították. Az elitéit bányatulajdonosok mellett rendezett boppardi tüntetés követ­kezményeként Boppartban számos tekinté­lyes polgárt letartóztattak. Amikor a letar­tóztatottakat Kericnachba akarták szállítani a vonattal, hogy ott hadiörvényszék elé állít­sák őket, óriási néptömeg vette körül a vo­natot, úgy hogy az kénytelen volt megállani. A francia vonatkísérő személyzet kénytelen volt a letartótatottakat szabadlábra helyezni. Később ismét letartóztatták őket és automo­bilon szállították Kreiznachba. Parisból kap­juk azt a hirt, hogy az Echo de Paris jelen­tése szerint Boppartban tegnap komoly összeütközés volt. A város polgármestere megtagadta a francia rendelkezés teljesítését, erre letar­tóztatták. A letartóztatás hatalmas tünte­tésre adott okot s a tüntetések következ­ményeként a francia csapatok fegyvert használtak. A lakosságra Irányított sortüz véget vetett a tüntetésnek és a tüntetés helyén húsz német halott laradt. A Berliner Tageblatt irtai száma jelenti Düsseldorfból, hogy az ottani távirdahivatal francia megszállása alkalmával a francia tisztek a hivatalban Iklmzott leányokt lovag­tek urai közvetlenül látnák azt a didergő nyomorúságot és kétségbeejtő nincstelensé- get, amiben a szlovenszkói-ruszinszkói régi nyugdíjasok már valóban csak az Isten kü­lönös kegyelméből tengődnek s hallanák fáj­dalmas följajdulásaikat az irgalmas megsegí­tés gyorsításáért: bizony sietősebb ütemben végeznék el ama jószándéku kormányrende­letek végrehajtó munkáit. Nem lehetetlensé­get kémek a siránkozva panaszkodó régi nyugdíjasok, hanem csak azt, hogy a rende­let kibocsátása után 5—6 hónappal legalább egy-két jelét lássák az utasítás megtestesü­lésének. Ne várakoztassák valamennyit ad­dig, mig befejezik mindnek a törzskönyvelé­sét, hanem utalják ki a már rendben levők illetményeit, hogy a többi legalább tovább tengődő reményt nyerhessen sanyarú hely­zetének „valamikor** megjavulására. öreg régi nyugdíjas. ország a legtöbb kedvezménnyel biró nem­zet szerepét fogja játszani. A német tisztvi­selőik passzív magatartásával szemben, amint a Temps Írja, a szövetségesek elhatározták, hogy az összes magasabb állású német hiva­talnokokat kiutasítják. Le Trocqueur minisz­ter és Weygand tábornok a vasúti közleke­dés teljes átvétele ügyében tárgyalnak. A Temps amelltet foglal állást, hogy a vasuta­kat a szövetségesek teljesen vegyék kezükbe. Az Intransigeant jelentése szerint Bran- ting svéd miniszterelnök a Poincaréval való tárgyalás után elállt attól a szándékától, hogy a Ruhr-kérdést a népszövetségi tárgyaláson szóba hozza. Mai jelentéseink: Poincaré szépítheti a Ruhrakciót Páris, január 30. (Havas.) A francia és amerikai hirlaptudósitók előtt Poincaré kije­lentette, hogy Franciaországnak nincs szán­dékában a Ruhr-vidéket annektálni. Határo­zottan utalt arra, hogy Franciaország a né­met területeket csak addig akarja megszáll­va tartani, amig Németország eleget tesz kö­telezettségeinek. A Ruhr-vidék további zá­log a mi kezünkben, éppen úgy, mint a Rajna- vidéike — mondotta. — Az 1870—71-es há­ború után a poroszok addig ültek a francia helyőrségekben, amig a hadikárpótlás utolsó centiméjét le nem fizette. Franciaország egyetlen katonáját sem mozgósította. Csak azokat az embereket használtam föl — mon­dotta Poincaré — akik katonai szolgálatban állottak. A Havas-ügynökség cáfolata Paris, január 29. A Havas-ügynökség megcá­folja a Woliff-ügynökségnek azt a jelentését, hogy a lengyel hadügyminiszter fölszólította azokat, akik azelőtt német technikai alakulatokban szol­gáltaik, hogy álljanak a Ruhrvidéki francia meg­szálló hatóságok rendelkezésére. lóostorral verték ki az épületből. A vasúti közlekedés Aachen, Düren, Düsseldorf és Recklinghausen vidékén teljesen megakadt. A franciák megszállották a vasúti állomáso­kat és ennek következtében a német vasuta­sok elhagyták a pályaudvarokat. Harminc­hat rendkívül fontos állomáson nincs egyet­len vasutas sem. Párisból vett hir szerint a Petit Párisién azt a hirt közli, hogy jelenleg háromezer francia vasutas van a Ruhr-vi- dékén. Az esetben, ha német vasutasok to­vábbra is vonakodnak szolgálatot teljesíteni, a franciák lefoglalják a vasutakat. Le Trocqueur és Weygand Brüsszelben Brüsszel, január 30. Le Trocqueur és Weygand tábornok Düsszeldorfból ideérkez­tek és holnap délután tárgyalnak a minisz­terelnökkel és külügyminiszterei. Az angol munkáspárt követeli a parlament összehívását London, január 30. (Saját tudósítónktól.) A munkáspárt képviselői Ramsay Magdonald elnöklete alatt tegnap ülést tartottak és fog-J lalkozta'k a Ruhr-vidéki helyzettel. Hivatalos kormunké szerint elhatározták, hogy fölke­resik Bonar Lawot s követelik hogy komoly j helyeztre való tekintettel az angol parlamen­tet február 13 előtt hívják egybe. Magdonald I W®s*®s iiií&atetós Húsz halott. — Letartóztatták a polgármestei t. — A Grand Nation tisztjei lovaglóostorral verik a német távirdászlányokai. HBSBBHSnSBSffllBHBIIHBiaüUSr ■■KEEHBBBannH Szigorított osiromófiopoá cb Ittilir-vicIélceiB. Erőszakoskodnak a franciák. Poincaré szerint Franciaország nem akarja annektálni a megszállott területet. a 'tanácskozás után hosszabb megbeszélést folytatott Bonar Lawval. Angol szén Németországnak London, január 30. (Havas.) Németor­szágból továbbra is nagy szénrendelések ér­keznek. A legközelebbi három-négy hónapra megrendelt szénmennyiséget háromszázezer tonnára becsülik. A memeli felkelők nem szerelnek le Kovno, január 30. (Elfca.) Az antantbi­zottság fölhívta a memeli fölkelőket a lesze­relésre. A felkelők kormányaként szereplő direktórium kijelentette, hogy ez a követelés a fegyverszüneti szerződés megszegése. A Szlovák az eperjesi gyűlésről A va­sárnapi eperjesi eseményekről tegnap rész­letes tudósítást közöltünk. A cseh lapok az eseményekről csak röviden Írnak s főképpen arra akarnak rámutatni, hogy Hlinkáék most már nyíltan az állam ellen foglalnak állást s a legszigorúbb intézkedéseket követelik a kormánytól. A Slovák vezércikkben foglal­kozik az eperjesi gyűléssel s a többi között ezt Írja: A jó, sárosi nép úgy jött Hlinkához: mint a gyermek atyjához s meghallgatta Hlinka atyai beszédét. Erről a népről senki sem állíthatja, hogy rögtön a színhelyen Ítélte el Krejcsi titkárt, amikor ez folytonosan za­varta Hlinka beszédét. Annyit azonban csak megérdemelt a sárosi nép az agráriusok tit­kárától, hogy a vendég Hlinka beszédét meg nt zavarja. Az agrárius titkár még nem áll azon a színvonalon, hogy másnak a beszédét nyugodtan meghallgatná. Erre kellett a nép­nek őt már az udvarban is kitanitania. A cseh lapjelentések — írja a Slovák — élesen elitélik a néppártot. A szlovák agráriusok az­ért tartanak cseh titkárt, hogy amögé búj­hassanak. A cseh lapok is azt írják, hogy cseheket ütöttek, nem pedig az agrárpárt tit­kárát. Több eszük lehetne a cseheknek s ne hagyják magukat kihasználni. A csehek még agyonütni is engedik magukat, az agráriusok pedig banketten mulatnak. Nincs itt szó a csehek kiűzéséről, hanem a nép pálcát tört Eperjesen és Sárosban az agráriusok felett. Ezeknek ott befellegzett, nincs már talaja s éppen azért ajánljuk a cseheknek, hogy az agráriusokért ne ekszponálják magukat, ha­nem csak a saját dolgukkal törődjenek. A cseh-szlovák politikai pártviszonyok. Hayn Alajos a megszűnt Gas utolsó számá­ban hosszabb cikkben, ismerteti a politikai pártviszonyokat. Kifejezést ad ama óhajá­nak, hogy a nemzet szellemi nagyságai, akik a nép politikai irányítására hivatottak, nem tekintik a politikát becstelen dolognak, ha­nem a sorompók elé lépnek s eszméikkel szolgálni fogják a közjólétet. Sokan azt gon­dolták — írja Hayn —, hogy a cseh-szlovák köztársaság megalakulása után már semmi tennivaló nem volt. Pedig „aki nem halad, az marad**. Az alkotó munkában nem sza­bad szünetet tartani. A közéletben az alkotó munka hiánya nagyon is meglátszik. Beállott iaz eszmék stagnációja. A szocialista tábor szétszakadt s e-1 gyengült. Nincsen haladó kö- zóppárt. A jobboldal reakciója ennek folytán erősbödiik. A mai vigasztalan helyzetben leg- szomorubb az, hogy a haladó intelligencia közömbösen nézi a pártküzdelmeketi Pedig az intelligencia kötelessége volna uj eszmék felvetésével a helyzeten segíteni s a politikai pártalakulatok szükségessé vált átépítését megkezdeni. A cikk irója felhívja még a figyelmet a köztársaságban élő harminc- három százaléknyi (?) nemzeti kisebbségek­re. Komoly politikusnak ezek ittlétével ok­vetlenül számolnia kell. A köztársaság terü­leti nagyságával nem imponálhat az európai koncertben. Arra kell tehát törekednie, hogy kulturális súlya, erkölcsi tulajdonságai s mű­veltségének magas színvonala illő helyet biztosítson számára. Qmeqa

Next

/
Thumbnails
Contents