Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-28 / 22. (175.) szám

Vasárnap, január 28, — (Megrövidítik a paris—bukaresti expressz menetidejét). Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A legutóbbi nemzetközi menetrend-konferencián, amelyen az utódállamok is resztvettek, a delegá­tusok megállapodtak abban, hogy a dunai álla­mokat közelebb ke!! hozni Nyugateurópához. En­nek érdekében elhatározták, hogy a london—pá­risi, valamint a bukarest—konstantinápolyi ex- presszjáratokat közelebb hozza egymáshoz. Legközelebb megrövidítik a páris—bécs—■buda- pest—bukaresti orientexpressz menetidejét is. A menetidő rövidítése a páris—bécsi szakaszon fog történni. A páris—bécsi szakasz ezentúl csak 25 és fél óráig fog tartani. Ezzel az intézkedés­sel nemcsak Becs, hanem Budapest, Erdély és Bukarest is közelebb kerül Párishoz. A másik határozat Jugoszláviára nézve bir nagy jelentő­séggel. Az elmúlt nyáron ugyanis kitűnt az, hoc a Németországból, illetőleg Ausztriából Jugo­szláviába és Olaszországba haladó gyorsvona­tok állandóan tömve voltak és alig bírták a na< forgalmat lebonyolítani. Éppen ezért a tavasz vé­gén uj gyorsjáratokat fognak létesíteni a mün- chen—villach—trieszti és a mtinchen—viliach— laibach—zágrábi vonalakon. — (Az uj orosz dlpomácia.) Az orosz kor­mánynak a keletázsiai országokban kifejtett pro­paganda-munkájáról és daplomáciai tevékenysé­géről a Le Figaro legújabb számában a kővetkező érdekes és uj adatokat olvassuk: Most,már be­bizonyított dolog, hogy az 1919-iki indiai lázadást Moszkváiban szervezték meg és onnét irányítot­ták. Azóta az orosz propaganda teljes erővel rá­vetette magát Kis-Ázsia muzulmánjaira. A szov- jetdlplotmácia és a propaganda vezetői úgy tün­tetik fel magukat mint a mohamedán világ védel­mezőit, akik föl akarják szabadítani Ázsia moha­medán vallásu lakóit az európai kapitalista or­szágok rabsága alól. Egyik jellemző szoyiefcstt- •Itrsban fogalmazott kiáltvány a többek között a következőket mondja: „Világ muzulmánjai, w ka­pitalisták áldozatai, ébredjetek. Oroszország ab­bahagyta a cárizmusnak ti irántatok ellenséges politikáját és segítséget nyújt nektek abban, hogy az angol zsarnokságot lerázzátok magatokról. Oroszország meghozza nektek a vallási szabad­ságot és az autonómiát. A Dardanellák a tietek marad és Konstantinápoly lesz a muzulmán világ fővárosa. Tőletek viszonzásul csak annyit kivá­lnunk, hogy harcoljatok a kapzsi kapitalisták ellen,, akik ki akarják zsákmányolni országotokat és azt gyarmattá akarják tenni.** Az elmúlt esztendőben — írja a Le Figaro munkatársa — az ázsiai sárga népeknél rendkívüli mértékben megerősödött a szovjetpropaganda. Amióta a japánok Mandzsúriát és Vladivosztokot kiüritették, a szovjetkormány direkt összeköttetésbe lépett Pekinggel. A kínai propagandának az a célja, hogy a kínaiakat rá­bírja az indusokkal való szövetségre, hogy azután együtt támadják meg az angol uralmat. — (Tűzvész Sopronban.) Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Sopronban a Szent lMíhály-«iteáiban nagy tűzvész dühöngött, igen sok ház melléképületeivel együtt leégett. — (A berlini reggeli lapok ismét ugyanaznap érkeznek Prágába). Tegnap óta a berlini reggeli lapok ugyanaznap, még pedig este IS órakor ér­keznek Prágába, ugyanúgy a levélposta is. 1914 óta tegnap először történi ez. — (Milyen volt Jézus arca.) Egy olasz folyó­iratban — „Női e il mondo“ — olvassuk az alábbi­akat: Hogy milyen volt Jézus arca, amíg élt, azt nem tudjuk. Az Istenember valódi arcvonásai el­tűntek a sírboltban, anélkül, hogy valaki hitelesen megrögzitette volna az emberiség számára. Épp ezért egyetlenegy festői vagy szobrászati hason­mása’ sem tekinthető Jézus arcképéül, az eredeti vissza tükrözéséül. Igaz ugyan, hogy a Jézusról készült első rajzok a szent Calixtusról és szent Cecíliáról elnevezett katakombákban vannak, de az is igaz, hogy a rajzok gyermekded kezdetle­gességük ellenére is legalább is három évszázad­dal keletkeztek Krisztus születése után. Az első egyházatyák, kik az Üdvözítő testi megjelenésé­ről is beszélnek, állításaikat nem kézzelfogható hagyományokra alapítják, hanem érzésükre. Több­nyire azt hangsúlyozzák, hogy Jézus- te®ti meg­jelenéséiben leikies volt, távol mindattól, amit földi szépségnek nevezünk Justinianus mártír és alexandriai Kelemen határozottan állítják, hogy minden emberi szépség híján szűkölködött. En­nek a megállapításnak ellene szól a következő századok érzülete. Akkor mindnyájan azt hang­súlyozzák, hogy tekintetében, hangjában, mozdu­lataiban elbűvölő varázs lakozott. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy azok az arcképek, melyeket a festők, a leghíresebbek is festettek róla, nem a testi hasonlóságon, csak a képzeleten alapulnak. xx (Mautner Frigyes dr.) ügyvéd, törvény­széki hites •magyar tolmács, Prága I., Mikulásba tfida 28. Telefon 46—08 Vállal fordításokat a ma­gyar nyelvből német és cseh nyelvre és megfor­dítva. xx (Rbeuiíia, fog- és fejtá’ás, izomfájdalmak és hülés ellen az „ALPA" -mentbőlsósbor,szesz a legjobb. — (A bűnbánó férj.) A következő mulatságos, de igaz történetről ad hirt egy londoni lap. Egy belfasti asszony észrevette, hogy az ura meg­csalja. Elhatározta, hogy nem fog neki szemrehá­nyást tenni, hanem felkeresi egyházközsége lel­készét és arra kéri, hogy vasárnapi prédikáció­jában ostorozza a házasságtörést és hogy igy megbánásra bírja hűtlen férjét. A lelkipásztor megható beszédet tartott, amelyben azt mondta', hogy a hívők között van egy házasságtörő, akit természetesen nem fog megnevezni. De térjen magába ez a férfi és bűnbánati’ jeléül adomá­nyozzon c.gy aranypénzt a szegényeknek, ami­kor az istentisztelet végén gyűjteni fognak. Ami­kor aztán vége volt az istentiszteletnek és a gyűj­tést befejezték, a csengős gyüitőperselyben har­minchét darab aranypénzt találtak, mert ennyi volt -a" hitközség házasságtörő férjeinek száma. — (Cseh-Szlovákiábaai mindössze harminc­ezer betegágy van). A statisztika legújabb kiinu- tása szerint Cseh-Szlováki'ábau kerek számban mindössze harmincezer betegágyas van, liároin- ezerötszáz ápolónővel. Tizenhárom és félmillió lakos részére kevesebb már alig lehet. IROSAlOn ÉS PiKVÉSZET Szendrey Júlia és keserűi Fráter Erzsébet. Szlovenszkó, jubileumok hava. Petőfi—Madách—Juliska—Erzsiké! Mind régen pihentek már! Eliramlott az élet, ki­hűltek a lángoló szivek! Szerelem, boldog­ság, fájdalom, bu, vágy és remény, szépség, bűbájos kacagás, sirás és dal, mind elhallgat­tatok. Erdőd—Költő—Szíregova! Felkeresem a bokrokat, melyeket még Juliska ültetett, az elyadult rózsatöveket, melyekről hajdan a feleségek-felesége virágot tűzött a Iegsze- retőbb költő mellére, felkeresem a sztregovai angolpark hársfáit, vadgesztenyéit, ahol a boldog Éva paradicsomi napjait élte, ahol Erzsiké vidám kacajjal vonta keblére urát, hogy fülébe sugdossa az élet bajai közepette: „küzdj és bizva bízzál!“ Fényt látok, hogy ebből kikerülve, annál nyomasztóbb sötét bo­ruljon lelkemre, amikor belé botlik két, elha­gyott sir dombjára, az egyikbe a kerepest a másikba a nagyváradi temetőben. Látom a sárga avart, a piszkos hófoltok alatt, mely épp úgy megülte a két sirt, mint az emberek közönye, feledése, tisztátalan mendemondája a ti emléketek, két szegény asszony! Felke­resem ami még megmaradt belőletek, amit el nem pollasztott a homok, vágj- agyag, a nagyképü álszenteskedés, vagy hazug szó. Nem látom a két összetett csontkart a két dobogó kebel helyén, melyeket azóta ta­lán a századik pókivadék font át meg át szemfedő szálaival, nem a csábos ajkak, a su­gárzó szemek halotti torz üregeit, ahonnan egykor annyi édes hang fakadt, annyi biibáj sugárzott. Nem! Jelenjetek meg nekünk olyan alakban, aminők voltatok. Legyetek újra szépek, boldogítók, csábosak! Szeret­ném gyenge szavaimmal emléketekről lefu- vogatni a port, amely ezt megülte, lefogom veregetni a sarat halotti köntöstökről, ame­het oly sokan beszennyeztek. Oda üzenem a Ivét nagy léleknek a Marsba vagy Siriusba: Juliskátok, Erzsikétek nem bántja már senki- sem! A harmadik, vagy negyedik nemzedék szférájában tiszták, megdicsőültek ők is, mint ti magatok. Szendrey Júlia és Fráter Erzsébet, bár az életben sohasem találkoztatok, sőt talán nem is hallottak egymásról, mégis ikertest­véreknek mondhatók. Születésük, a miliő melyben élnek, szerepük és bukásuk ilyennek avatják őket. Mind a kettő származásában, gondolkozásában, előnyeiben és fogyatkozá­saiban tipikus magyar urileány. Az erdőd! inspektor és a cséhtelki zsentri magyar le­ánya egy és ugyanazt a levegőt szivják ma­gukba, azt a levegőt, mely telve idealizmus­sal, költészettel, lángoló nemzeti érzéssel, de sajnos sokszor hiú ábrándozással is. Aki költő, aki művész, vagy szónok, aki csak egy fel fejjel emelkedik ki a köznapi emberek kö­zül, az előttük már inkarnált. A íőzőkanál, a varrótű helyét elfoglalja a sok naplóirás, le­velezés, olvasás, egy-egy ábrándos Schubert dal, vagy a cigánymuzsika. Nemcsak Júlia találja fel Petőfiben az ideált, aki előtt ekkor már az egész magyarság hódol, hanem Frá­ter Erzsi is felismeri az akkor, vőlegény ko­rában még csak 22 éves ifjú Madáchban az emberfeletti lényt, akinek szive, lelke később hivatva leend a költészet lángjává! bera- gyogtatni. az egész világot. Sokat vitatott kérdés, vájjon Juha nélkül birnánk-e a „Talp­ra magyart**, a „Szeptember végét1*, az „Egy gondolatkot s mindazt, amit 1846-tól 1849 július 31-ig elzeiigett a Petőfi lant. Ám abban már ma senki sem kételkedik, hogy Madách Imréné nélkül sem olvashatná az Ember Tra­gédiáját. Mind a két nő, Juliska és Erzsiké egyaránt mosolygott, kacérkodott, ölelt, csó­kolt, szerető és jó hitves volt. Mindkettő bol­dogított s szive dobogásával zengésbe hozta azt a két lantot, melynél édesebben, méláb­ban más hangszer eddig nem szólalt boldog­ságról, fájdalomról, emberi sorsról e földön a küzdőknek és bizva bízóknak. De hasonlítsuk össze tovább a két köitöfeleség sorsát egy­mással. Petrarka Laurája öreg napjaira korcsmát nyit. Szegedy Róza, mint a legpéldásabb fa­lusi gazdaasszony viseli fején a sümegi Kis- íaludy-ház koronáját. Csokonai Lillája mint sok gyermekes falusi rektorné mesél unokái­nak a bohém poétáról, aki ivott, verselt és vándorolt az egyik portáról a másikra. Arany Jánosné azit válaszolta a nagyszalontai üd­vözlő küldöttségnek, amikor koszorút, virá­got hoznak Toldi Írójának a csonka torony tájáról: „Szép, szép, édes leikeim, de bár hoztak volna inkább valami kamarába valót, mert idefenn nagyon nehéz ám' az élet.** Laborfalvy Róza a háztartásban nem Gertrudis, nem Noémi, vagy Baradlayné. hanem Jókai Mór felesége, aki pöröl, veszek­szik a mindenessel, aki nem restell saját megénekelt, körülrajongott rózsás körmeivel neki feküdni a padlónak s aztán elő a súroló keiével. Szendrey Júliát és Fráter Erzsébetet nem rendelte ily szerepre a sors. Lelkűk előbb átérezte azt, amit Reviczky 50 év után mond: „A világ csak hangulat**. Szép, dicső, felemelő hangulat, a forradalom már­ciusától, dalaival diadalról diadalra törő hon­védéivel élükön Petőfivel. Idilli a hangulat a csesztvei, majd a sztrogvai úri kastélyban $hol épp oly egymást boldogitóan élnek és szeretnek, mint Koltón Sándor és Juliska an­nak idején. De im elsötétül a nézőtér, válto­zik a kép. Sándor eltűnik, Isten felragadja magához, mint Illlést tüzes szekerén. Imre fogságba kerül, Juliskát a kis Zoltánnal Szendrey apa fogadja Erdődön, legkevésbé barátságosan. Erzsiké a legelőkelőbb gondol- kozásu, de egyben a leghatározottabb akara­tú anyós, az öreg méltóságos asszony hatal­ma alá kerül Sztregován. Juliska hamar, alig egy évvel a segesvári csata után szegre akasztja az özvegyi fátyolt s mint Horváth Árpád egyet, tanár, később elvált neje küzdi át exentrikus életét. Egy-két kortársán kivől alig bántja valaki azért, mert a Petőfi kul­tusz köréből kilépett. Elfeledve halt meg 1868-ban, tizenkilenc évvel élve túl férjét, a szabadság, szerelem dalnokát. Fráter Erzsé­bet körül, amint férjének kezére a zsandár bilincset rak, elcsendesedik, elkomorodik minden. Ilyenkor volna a fiatal asszonynak a legnagyobb szüksége egy megértő, szerető, bizalmas szívre, egy rokonkebelre. A szegény asszony ezt a Madách-családban nem találta. Levelei, amelyekkel férjét Pozsonyban, majd az Újépületben, Pesten felikeresi, szomorú bizonyságai annak a csendes kálváriajárás­nak. amelyet élni kénytelen. Az úgy szelle­miekben, mint előkelő, nemes s korrekt föl­fogásban épp oly kiváló, mint energiájában, büszkeségében, határozottságában párjára nem találó anyós, id. Madách Imre kamarás özvegye s a naiv, gyermekes kedélyű, gyá­moltalan, otthonhagyott asszony éppenség­gel nem férnek meg egymással. Az egyik csak parancsom, előkelő tekintetével még né­mán is az egész házat katonai példás rend­ben tartani, a másik csak érzékenykedni, duzzogni és sírni tud. Szembe kerül egymás­sal a tiiz és víz, az abszolút pedantéria és korrektség, meg a hangulat. A nagyanya azt tartja s joggal, hogy amikor az egész nemzet i Udvaros Ferenc, Noveiámkg-frsehnjvár I ajánlja mélyen leszállított áron saját gyártmányú kolbászáruit lapítva 1350-b4zn. Jfíir&nattai oxonnaí fttíld úrjcgwxíiftet. Sielefonssdni; lOO. gyászol, a Madách-kastéíy tor nyílt l fél- árbócra keli bocsátani a zászlót, azt * vau­ja, hogy a gazda távollétében csukva legyen a kapu s miközben az unokák imádkoznak a fogoly atya hazatértéért, ne zavarja meg semmi profán zaj a magábaszállás óráit. Erzsiké azonban épp ellenkezője az nyósnak Ö bánatában szórakozást keres, az 5 nett kevésbé szerető szivét s ennek fájdalmá' csak a vidám baráti kör tudja elzsongitam Igazi Éva ő. Urát elkíséri a teremtéstől kezd ve, ha kell egész az eszkimó országig, ami; ennek erős kezét, forró leheletét önmagái érzi, mihelyt azonban Ádámot nem látja, le" ’ ke elcsapong s szórakozást keres. Fráter Erzsébet semmivel sem rosszab: — ha szabad e kifejezéssel élni — Szendrey Júliánál. Ez is csak addig marad a feleségei felesége, mig ura él, mig a dicsőség tart s mir a szepfembervégi jóslat be nem teljesedett Madáchné egy egész boldog élet töláldozásá val fizet azért az épp oly ártatlan, mint meg gondolatlan flörtölésért, melyet egy-két férfi ismerősével folytatott. Mint elvált asszony vezekel, más férjet nem választ, más neve’ föl nem vesz s a láng. mely egykor a világ egyik legnagyobb költőjét hevité, mint ön-' emésztő tűz, öt magát sorvasztja el tizenegy évvel Madách Imre halála után a nagyváradi kórházban. Régi morál-filozófiai fölfogás, hogy a zseniális, a rendes ídegrendszerü egyénektől eltérő személyek erkölcsi szempontból más elbírálás alá kell, hogy essenek, mint az át­lagemberek. Sem Szendrey Júlia, sem érke- serüi Fráter Erzsébet nem mondhatók köz­napi lényeknek, mindennapi gondolkozásu nőknek. Mind a kettőben több volt a tempe­ramentum, mint amennyit az akkori idők eti- kettes, exkluzív fölfogása el tudott viselni. Egy félszázaddal haláluk után, amikor már mind elpihentek, akik szerették vagy gyűlöl­ték, dicsőítették vagy ócsárolták egymást, más nézőpontból vetítünk világot a két kü­lönc lény, Juliska és Erzsiké alakjára. Amit a kortársak nem jónak, nem szépnek láttak rajtuk, megtisztult már mind az öíven év tisztító tüzében. Akit egykor Petőfi és Ma­dách ringatott szivében, azt mi nem helyez­hetjük a nyárspolgári fölfogás, a kisvárosi szatócs vagy- a falusi fosztónénikék mérlegére. Csak hódolat illeti meg emléküket részünkről és nem Ítélet. De folytassuk elmélkedésünk fonalát tovább. A nő szivének értékét nem­csak a szerelmi mámor foka, hanem az anyai kötelességek mikénti teljesítése is szabá­lyozza. ' Úgy Szendrey Júlia, mint Madáchné jó anya. volt. Madáchné a neki ítélt lánykát hű­ségesen nevelte mindaddig, mig az anyagi nélkülözések terhe alatt össze nem roppant. Gyakran fölkereste szóval, üzenettel, vagy írásban az előle elzárt többi kedveseit. Jele ez annak, hogy a „Travlata** megbélyegzés­sel egyes kortársai őt a legméltatlanabbul illetik. * Az 1823. év telén két csillagot vetett le a firmainentumról valamely jószivü angyal keze. E két csillagból, mire főidet ért, emberi szív lett ott a kiskőrösi kunyhóban és a sztregovai úri palotában. És e két szív, amint nőtt, még egyre gazdagabb lett s egyre pa- zarabbul szórta kincseit, virágait, úgy. hogy nemcsak a szegény, elárvult magyar nem­zetnek, hanem az egész világnak is jutott be­lőlük. És aki e két termő szivet csókjaival fölmelengette, dalra késztette, két gy-arló nő. de mégis csak magasztos lélek, mert akit Pe­tőfi és Madách szeretett, az méltó rá, hogy maga is részt kérjen a halhatatlanságból. Petőfi és Madách szobrán a legszebb rózsacsokor Juliska es Erzsiké jeltelen sírja' illeti. Hrisovenyi Béla. Látogassak meg is állítsanak ki § ¥1. nemzetközi prágai mlniavásáriF 192$ márc. IM0125-ig [Tötbb mint 3000 efeő rendű tkiéittitö cég. ;százalékos utazási kedvezmény. Biat.« síi,ott szállás. Tolmácsszolgálat. Szál kongresszusok. Külön gyorsvonatok. - Igazolványokat 25 Kft-ért, illet ve 300 mái káért kiadnak a Csehszlovák köztársaság külföldi képviseletei és a Vásárhivatal tZrága f-. Tórosfiáta Nézzelek meg Prágát a világ egulk legszebb városát! Vll.pragai őszi vásár: szept.2—9 ig ion s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents