Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-28 / 22. (175.) szám

55

Vasárnap, Január 28.

rancsnok intézkedést tett, hogy a lakosság támadása esetén a katonaság fegyvert használjon és arra figyelmeztette az esseni rendőrigazgatóságot, hogy az esetben, ha a rendőrség nem lenne képes föltartani a tömeget, vonuljon a rendőrlegénység a francia katonaság háta mögé, mert ez esetben a francia katonaság lőni fog. Az esseni rendőrigazgató kijelentette, hogy a német rendőrség sohasem fog a francia csapatok védelme alá menekülni és sohasem fogja kiszolgáltatni német honfitársait a francija fegyvereknek. A rendőrség az utolsó pillanatig • teljesiti kötő* lességét, hogy megakadályozzon minden ösz- szeütközést a katonaság és a lakosság között.

• Düsseldorfi jelentés szerit a kormánybiztos és az összes hivatalfőnökök kijelentették a megszálló hatóságok előtt, hogy az esküjük, a becsületük és a lelkiismeretük kötelezi őket arra, hogy egyedül a birodalmi és országos kormány rendelkezéseit teljesitsék.

Anglia visszavonja csapatait?

A ruhrvidéki eseményekkel kapcsolatban egyre nagyobb érdeklődést vált ki Anglia szerepe és az írrtransigeant megbízható forrásból azt a hirt közli, hogy Anglia vissza fogja vonni a Ruhrvidéken lévő csapatokat. A lap megjegyzi, hogy ez nem történhetik Franciaország iránti barátságtalan érzelme folytán, de ennek oka az. hogy Anglia szabad kezet akar engedni Franciaországnak a Ruhrvidéken és el akar kerülni minden ösz- szeütközést a francia csapatok és az angol katonák között. Az angol minisztertanács tegnap délután foglalkozott a Ruhrvidék kérdésével, de sem hivatalos, -sem félhivatalos közlést nem adtak ki. Az angol munkáspárt parlamenti frakciójának elnöke, Ramsay Macdonald hétfőn délutánra összehívta a párt képviselőit, hogy megtárgyalják a ruhrvidéki helyzetet.

A mai nap folyamán Európának eme sorsdöntő eseményeiről a következő távirati és telefonjelentéseink adnak kiegészítő képet:

Svájc mozgósít ?

Zürich, január 26. (Saját tudósitónktól.) Scheurer szövetségi elnök a svájci hadsereg mozgósításáról szóló híreket koraiaknak mondotta, de kijelentette, hogy minden előkészület megtörtént arra nézve, hogy meglepetések ne érjék Svájcot.

Németország egységesen küzd a francia erőszak ellen

ííelfíerich a monarchisták nevében nyilatkozott.

Berlin, január 26. (Wolff.) A birodalmi

költségvetés tárgyalásánál Helíferich német nemzeti képviselő követelte, hogy a Ruhr- betörés folytán szakítsanak meg Fraciaor- szággal minden diplomáciai összeköttetést. Barátai nevében is követeli, hogy monar- metország szabadságáért és életéért. Helffe- ják, mint ahogy ő respektálja a köztársaságiak álláspontját. Biztosított arról, hogy nem fogják fölhasználni a német haza nehéz helyzetét belső zavarok fölidézésére. Ma csak

í egy ellenséget ismernek, azt, aki erőszakosan j J nyomult be a német birodalom testébe és j | csak egy céljuk van, megmenteni a hazát a j | szolgaság és a pusztulás elől. Meleg szere-1 ! tettel üdvözli a Ruhrvidéken küzdő testvégeket. Aki hátbatánmdia ezeket, az áruló. Ö és barátai harcra hívnak minden németet Né- rnetorszá szabadságáért és életéért. Helffe- j richet lelkesen ünnepelték beszéde befejezése ! után. Ezután Breitscheid szocialista kijelen- j tette, hogy a német szocialisták vádat emel- : nek a világ előtt Poincaré ellen, aki az elkép- j ízelhető legsúlyosabb csapást mérte a német | demokráciára és a köztársaságra. A Ruhr- j vidék munkásai nem dologznak francia ba-1 jonettek előtt. A német munkások nem csak I Németországért, de egész Európáért küzde-1 nek. Korell demokrata képviselő kijelentette, 1 hogy Helfíerich szavait minden demokrata ! aláírhatja. Ami Mainzban lejátszódott, az ha-! talmas kitörése annak az érzésnek, hogy nem | akarunk tovább szolgák lenni, — mondotta, j Bocker Arnsberg centrumpárti képviselő ki-1 jelentette, hogy a ruhrvidéki munkások, akik j a centrum mögött csoportosulnak, megtánto- i nthatatlanul folytatják a küzdelmet a francia j erőszak ellen. Remmele kommunisa kétségbe-! vonta azt, hogy Franciaország dolgozó népe Poincarét támogatná. A német kommunisták készek a szociáldemokratákkal egy frontban a proletariátus érdekében küzdeni.

Újabb letartóztatások

Düsseldorf, január 26. (Havas.) A város főpolgármesterét és rendőrigazgatóját ma letartóztatták, mivel állítólag ők felelősek a tegnapi tüntetésért. Ezenfelül három vámfelügyelőt Gelsenkirchenből és a neuss: fő- vámhivatal titkárát tartóztatták le, továbbá Koblenzben a postaigazgatót és az állami tulajdonok igazgatásának elnökét.

Spahik kardlapozzák Trierhen a német lakosságot

Berlin, január 27. A mai 1 apóik jelentik, hogy a régi megszállott területen és Ruhrvidéken a franciáik és a1 belgák magatartása folytán a lakosság izgatottsága tetőpontra hágott. Több városban a megszálló seregek a védtelen polgárság ellen támadtak. így

Duisburgban egy bdga osztag kardot rántott azokra a hivatalnokokra, akik feljebbvalójuk le> trtóztátása ellen tiltakoztak. TriebeiT z ostromállapot kihirdetése után számos egyént, köztük gyermekeket és asszonyokat, megsebesítettek a franciák. Vad spahik rontottak a városra és karddal támadtak az utcán járókelőkre.

Minden forgalom megakadt. A posta- és táv- irdahivatailnokok beszüntették a munkát és a franciák hasztalanul kísérelték meg saját személyzetüket a1 vasútüzemnél felhasználni. Koblenzben kihirdették az ostromállapotot a bánya- igazgatók mellett rendezett tüntetésre hivatkozva.

A kereskedők, iparosok és vendéglősök Es- senben közzétették amaz elhatározásukat, hogy

Szemíől-szembe — a pokolban. ?

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — I Irta: Csermely Gyula.

Vasárnap délelőtt volt; ólom szinti égboltozaton alacsonyan járó felhőket' tolt lomhán maga előtt az őszi szél.

A bány agyakornokok és a segédmérnökök mind együtt voltak az üzemvezetőség | irodájában, hivatalos öltönyükben, díszben, j mert igy kívánta a főmérnök ur, és nyűgöd- j tan várták, hogy a nagy falióra kolom.pszó-1 na emlékeztető hangon tizenegyet üssön.! Akkor ugyanis nyílik a szomszédszobából j ide vezető ajtó, a küszöbön megjelenik az ; üzemvezető főmérnöknek, Prauger urnák j magas, szikár alakja és elhangzik a hosszaj hónapok óta megszokott és vasárnaponkint j meg-megismétlődő rövid három szó: Kérem i az urakat.

Amolyan kaszarnyaizii, katonai rapport- j hoz hasonló valami volt ez a hetenkint való j köteles jelentkezés; unták is az alantas tisz- J fék, mint a diákok az ad verbumot vagy a prédikációt, de a szigorú fegyelmet tartó főmérnök ur így követelte, annak tehát így kellett lennie. Ha tetszett, ha nem tetszett: nem törődött vele.

Utolsónak Hajdú mérnök érkezett az üzemvezetőség irodájába- Máskor piros, egészséges arca most szokatlanul sápadt volt és egy ideges rángatózás, mely szemétől szája szegletéig minden pillanatban barázdát vont az arcán végig, jól mutatta, hogy kebelében valami szokatlan ■ indulat erős vihara tombol.-- Jó szerencsét, bajtárs! Tudod-e már, mi történt? —• kérdezték suttogva a fia bal emberek. A főmérnök ur neje ma reggel hirtelen elutazott.

— Tudom, én is tudom — felelte fojtott hangon Hajdú és a fal felé fordult, hogy a naptárt nézze. — Elutazott? Dehogy! Csúful elkergette — gondolta lesújtva. — És annak, hogy elűzte, én vagyok az oka.

Hátrakulcsolt kezekkel állt és a naptári nézte, de szeme valójában nem az egymásután következő napokon siklott végig, hanem keményen, mereven egyetlen helyre szegezödött. Azt a vonalat nézte, amely a naptár papirosán a tegnapot a mától, a tegnapi szombatot a mai vasárnaptól elválasztotta és ez a mozdulatlan nézés úgyszólván külső megnyilvánulása, jellemző kifejezőié volt annak, hogy gondolatai egy fix határhoz értek. Mint a kétéves gyermek csak tizig tud olvasni és a tízhez érve fogalma sincs róla, hogy mi is lehet a számsor folytatása, úgy Hajdú gondolatai is annál a pontnál állottak meg, hogy Pranger mindent tud. De hogy ezután mi lesz, arról sejtelme sem veit. Ami a tegnap és a ma között volt, a tény, hogy főnöke a titkos viszonyt fölfedezte és feleségét el- vagy hazaküldte: ez volt az a fix határ, az a tömör fal, amely gondolatait megállásra kényszeritette. Hogy mi lesz holnap és azután, vagy akár csak nyolc vagy tiz perc múlva, amikor majd szemtől- szemben áll az emberrel, a főnőkkel, akit meggyalázotf, rutul megcsalt: erre a kérdésre már nemi tudott választ. Agya működése megállt, mint az óra, melynek kerekei közé egy kötőtűt dugtak vagy effélét.

És míg Hajdú a külső szobában állt és a lepedönyi naptárt nézte, azalatt bent a belső szobában egy márványáról, hideg ember az ablakon át a felhős égre bámult. Prauger volt, a főmérnök. Lomhán jártak a felhők, jóllehet szél fújt, de Pranger gondolatai, mint a megriadt madarak, hol előre, hol hátra repültek. Hol a múltra, a tegnapra, gon! mától kezdve árut, ételt és italt a trancia és belga katonaságnak, valamint a francia és belga polgári egyéneknek nem szolgáltatnak ki, mert a megszálló sereg vásárlásai az árukészletet óriási mértékben csökkentik és az árakat iölhajíják.

Amerika nem küld hivatalos

tagot a jóvátétel! bizottságba

London, január 27. Reuter jelenti Washingtonból: A szenátus külügyi, bizottsága

bizalmas ülésén bizonytalan időre elnapolta Robinson szenátor ama javaslata fölött a határozathozatalt, amelyben előterjesztést tett a jóvátételi bizottságba kinevezendő képviselőre nézve.

A német kommunisták az általános sztrájk ellen

London, január 27. (Havas.) Az esseni lapok jelentése szerint a kommunisták akként határozták, hogy a ruhrvidéki általános sztrájk eszméjét elvetik és azt elitélik.

A francia vasutasok csődbe vitték a közlekedést

Essen, január 27. (Saját tudósítónktól.) A Ruhr vidéki helyzet tarthatatlannak minősíthető. A lakossás elkeseredése a véres összeütközések következtében a1 végsőkig iokozódott. Több vonat, amelyet francia vasutasok vezették, kisik- lott, mert a francia váltókezelők nem ismerik a német rendszert. A jelzőkészülékeket teljesén leszerelték, úgy hogy a vasutak minden jelzés nélkül közelednek természetesen csigalassúsággal.

Nem valósziaü az angol csapatok visszahívása

London, január 26. (Havas.) Az angol csapatoknak a Rajna vidékéről való visszahívását jelenleg nem tartják valószínűnek. Jólértesült helyen kijelentették, hogy a tegnapi minisztertanácskozás nem végződött határozattal. A kormány többsége amaz állásponton van, hogy nincs kellő ok arra, hogy Anglia megváltoztassa Franciaországgal és Belgiummal szemben viselkedését.

Cseh-Szlovákia és a Ruhr-megszállás.

Lukavszky képviselő a nemzeti demokraták fiatalságának pilseni gyűlésén kijelentette, hogy teljesen kizárt dolog az, hogy Cseh* Szlovákia a ruhrvidéki harcban közvetítsen. Tulságósan kicsinyek vagyunk ahhoz — mondotta —, hogy ebben a nagy harcban sikerrel léphetnénk föl. Nem használhatnánk sem Franciaországnak, sem a német munkásságnak és legkevésbé önmagunknak. Azt a szerepet kell játszanunk, amelyet az államunk előnyei diktálnak.

add át a lapfff

tétaváxá ismerősMneft, versig me$ nem g&si&dilk atre&g. faogw j?rd&ai yfflZa&vtax J£ix- fap a ma&istsxaáL& érdefteö 9xaí£ál$a 7

dőlt, hol a jövőre, a holnapra, de nem sokáig tartott nála ez az összevissza zavart állapot. Pontossághoz, rendhez, számokhoz szokott, fegyelmezett agya hamar rendbehozta, egy irányba terelte a szerteröppenő gondolatokat. Az asszony, az a szőkehaju, ibolyasze- mü, hidegarcu szépség, akit messze északról idehozott s aki itt, a délmagyar nap perzselő sugarán forróvérű nővé érett: ez az asszony a múlté, ezzel leszámolt... vége. Nemcsak a matematikában van egy művelet, amit eliminációnak hívnak; előfordul ennek kény- szerűsége olykor az életben is. Az asszonyt eliminálta, ezzel többé nem számol, ez megszűnt létezni. Az asszony a tegnapé ... fűit. A tegnap hát már nem tényező, a jövő pedig bizonytalan, még a valószmüség-számitás is sokszor csődöt mond, ha a jövőre alkalmazzuk.

De a ma: az a miénk!

A ma, az a miénk: ez volt az utosó pont, melyhez Pranger gondolatai értek. Ma,.. ma .... ma kérdőre vonja Hajdnt és ma le- is számol vele, másra semmi gondja.

Pengével, pisztollyal? Egyikhez sem ért, de azért neki mindegy. —- Mégis, inkább pisztoly -r vélte szünet múlva. Hal ál tiiozó pisztoly; egyiknek közülük folyjon el a vére. Ncki-e, vagy Hajdúnak: igy is jó lesz, úgy is.

— Tehát párbaj! — mormolta Pranger, ámde nyomban rá eltorzult az arca, mintha valahonnan a rothadás bűzét hordta volna feléje a szél. Mint majdnem minden ember, aki belső értékkel bírónak tudja magát, úgy ő is szinte megvetéssel gondolt arra az avas ostobaságra, amit az úgynevezett lovagias felfogás fegyveres elégtételnek nevez- Az ember él és dolgozik — gondolta keserűséggel — és kivívja magának a munkás társadalom becsülését. A verejtékes rn-ult megteremtette és a komoly tevékenység közt

A párisi Sorbonne Petőfi-ünnepe.

Párls, január 27.

(Saját tudósítónk távirati jelentése.) A Sorbonne tegnap délután nagy ünnepség keretében áldozott a Petőfi-centennárium alkalmából a halhatatlan magyar költő emlő-, kének. A Sorbonne disztermét nagy és előkelő közönség töltötte meg.

Pékár Gyula ünnepi beszédében rámutatott ama körülménynek rendikvüli jelentőségére, hogy Petőfit a Sorbonne ünnepli, az a Sorbonne, amelynek ormán a világ minden sarkából látható planéta. Tolmácsolta a magyar nemzet köszönetét, majd igy folytatta beszédét:

— Az a nagy szerencsétlenség, amely bennünket ért, megváltoztathatta a fizikai Magyarország külső képét, de a szellemi Magyarország belső határai, a magyar eszmevilág, a magyar gondölatbirodalom és az ezer éves magyar kultúra határai érintetlen integritásban megmaradtak. Ez Petőfi lángelméjének teljes Magyarországa. Vázolta ezután Petőfi életét, Petőfi halála — mondotta tovább — csak folytatása az ezeréves Magyarország dicső hagyományának, amely Erdélyből bástyát emelt: a nyugati civilizáció bástyáját. Ennek köszönhető, hogy az európai kultúra szabadon fejlődhetett. Petőfi nemcsak a mienk magyaroké. Petőfi az egész emberiség közkincse.

Pékár beszédére Franciaoszág nevében Monsie szenátor s Thysseyre képviselő válaszoltak. E felszólalások az ünnepnek politikai jelentőséget kölcsönöztek, jólehet a kezdeményezői kizáróan irodalminak és művészinek tervezték. Thysseyre megemlékezett magyarországi benyomásairól és azt mondotta, hogy a magyarok körében a íran- ciabarát érzelmekre talált. Hangoztatta, hogy a franciák rokonszenveznek a magyarokkal és reménységét fejezte ki, hogy a modern Magyarország követni fogja Petőfi hagyo- mágyait.

Utána de Monzie szenátor emlékezett meg Petőfi politikai életéről és hangoztatta, hogy Petőfi bámulója volt Franciaországnak. Arról álmodozott ő, hogy a negyvennyolcas forradalom meghozza Magyarország nagyságát. A. negyvennyolcas forradalom sokban hasonlít a fraheia forradalomhoz.

Monsie szenátor beszédében kiemelte, hogy Magyarországot fekete listára tették, pedig megérdemli, hogy rokonszenvveí érdeklődjenek iránta azok a franciák, akik eddig még nem tudták, hogy milyen magatartást foglaljanak el Magyarországgal szemben.

A szavalatok során Paulay Erzsinek, a Nemzeti Szinház művésznőjének igen nagy sikerben volt része. A közönség, amikor nemzeti díszruhájában megjelent a dobogón zugó tapssal fogadta. Tiszta francia kiejtéssel szavalta el Petőfi „Szeptember végén14

tovasietö jelen megacélositotta benne a polgári önérzetet, de útjába kerül egy fiatal akárki és a becsületes polgár lovagnak kénytelen mutatkozni hogy továbbra is becsületes, azaz megbecsült polgár maradhasson!

— Nohát, csak azért sem — mondta dühös daccal. — Inkább a csizmám sarkával taposom kásává azt a gazembert, azután agyonlövöm magamat. Inkább igy torolom meg a rajtam esett sérelmet, de párbajt, azt nem vivők. Hazug cselekedet lenne részemről az a párbaj!

Pranger tovább nézte a gomolygó felhőket és csak akkor fordult meg, mikor hallotta, hogy nyílik az ajtó. Kindridh volt, a fővájár, egyik legrégibb altisztje, aki komoran jelentette, hogy a Dezső-tárna alatt a négyes számú szintbe nagymennyiségű bányalég szivárgott.

— Köszönöm, Kindrich, rögtön intézkedem — mondta rendes nyugodt hangján Pranger, de mikor a fővájár kiment és ő ismét egyediül volt, acélszürke szeme valami zöldes lobbot vetett. — Bányalég, bányalég, soha jobbkor, soha — mormolta szinte önfeledten. Ezt az isten küldte, a bosszúálló isten...

Az első Öraütésrc Pranger kinyitotta az ajtóf és a kint várakozók a szobájába lép* tck. Hosszú, egyenes sorban állottak fel az íróasztala előtt; Hajdú, rangjának megfelelően, a jobbszárny legszélén állott, mereven, mint a cövek.

Pranger a balszárnyon kezdte, ahol félve és szorongva a gyakornokok álltak- Az egyiket dicsérte, a másikat korholta, ki hogy megérdemelte, azután a közvetlenül alá ja rendelt mérnökökre került a sor. Ezeknek már itt-ott szakszerű dolgokat fejtegetett, ahogy az elmúlt hét munkája és a jövő hétre megállapított munka-terv kívánta, azután rá-