Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-04 / 2. (155.) szám
4 Csütörtök, január 4. «»«*!* lesz. Berlin és Páris. — Pillantás a jövendőbe. — Harc a nyolcórás munkaidőért. Berlin, január eleje. (Saját levelezőnktől). Talán csak kevesen sejtik, hogy az uj esztendő első napjaiban dől el Páris és Berlin jövendő sorsa. Végre is valahogy tisztázni kell a nagy kérdést, vájjon Németország tudja-e a jóvátétel aranymillióit, avagy a papi- rosmilliárdjait fizetni és vájjon lehet-e a német birodalom gazdasági helyzetén javítani. Itt többről van szó, mint Poincaré ármánykodásáról, többről, mint az antant fenmaradásáról, többről, mint a francia pénzügyek szanálásáról, úgyszólván egész Európa jövendőjéről. Itt nem használ francia pártpolitikai szemüvegen keresztül nézni és bírálni az eseményeket, nem használ tévesen az angol gazdasági érdekeket tolni a homloktérbe, nem használ Mussolini imperializmusa, sőt még Amerika óvó szava tettek nélkül sem tudja a nagy katasztrófát feltartóztatni, az antantnak szint kell vallania, vájjon meri-e a versaillesi béke merev keresztülvitelét életfeltételévé tenni, avagy hajlandó-e az óvilág mai helyzetéből levonni a következéseket. Ebben a keretben Magyarország csak újból belekapcsolódik a német politikába, mert a magyar jóvátétel kérdése a német reparáció árnyékában kísért és Magyarország is több megértésre számíthat, ha az antant a német birodalommal szemben kénytelen lesz békésebb politikát követni. Vájjon szabad-e ilyen fordulatról beszélni? Nehéz, majdnem lehetetlen a jövendőbe egy pillantást vetni. A német világban az utolsó esztendőkben szinte divattá lett, bizonyos fanatizmussal várni az eseményeket. Öröm vagy lelkesedés, félelem vagy aggódás lassan ismeretlen fogalmakká válnak. Bánffy Dezső báró nagy elszólása, hogy valahogy csak lesz, mert még úgy nem volt, hogy valahogy ne lett volna, itt valóságos programjává lett millióknak. Amit Poincaré az utolsó londoni konferencián szemére vetett a németeknek, hogy sohasem jönnek nagy és mesz- szemenő tervekkel, hogy mindig csak a sötétben tapogatóznak, hogy csak átmeneti javaslatokkal kísérleteznek, az uj világfelfogás egyik következése. De a németnek is igaza van, amikor azt állítja, hogy hiábavaló minden. Páris mást akar, mint Berlin, Poincaré Németország anyagi romlását, a német világ anyagi és erkölcsi újjáéledésének végleges megakasztását tartja életcéljának, ily tervekkel, ily törekvésekkel szemben tehát alig használhat valamit oly javaslatokkal előál- lani, amelyek egészen más irányban próbálnák a nagy Viláproblétnát megoldani. Ha Németország újból meg' újból csak a francia szankciókról hall. ha lassan kidomborodnak Poincaré tervei, amelyek a Ruhr-vidéke gazdaságilag el akarják szakítani a birodalom területétől, ha a márka stabilizálása csak arra legyen jó, hogy Francia- ország egy darabig még jobban kiszipolyozhassa Németországot, vájjon ki várhat a berlini kormánytól valóban messzebbmenő javaslatokat? Persze, azt mondják, sok függ Amerika magatartásától. Akik az uj világból jönnek, mind tanúságot tudnak tenni a lelkeit nagy változásáról a tengerentúl. Talán még nem lehet arról beszélni, hogy az amerikai nép a régi rokonérzéssel viseltetik a német nemzet irányában. De tény, hogy mindinkább uralkodóvá válik az a felfogás, hogy Amerika nem nézheti többé összetett kezekkel Európa gazdasági felfordulását a francia jóvátétel ábrándjaiért. Ha az Egyesült Államokban a demokraták az utolsó választásokon a homloktérbe nyomultak és váratlanul, sokak szemében érthetetlen okokból válságba kergették a republikánusokat, úgy e változás egyik oka mégis csak az a tény, hogy Harding eddig nem akart újból az európai politikába beleavatkozni. Baj az. hogy a kedvezőbb felfogás egyelőre tisztán a tettekre való készülődést jelenti. A terv: amerikai vagy más világszakértőkkel megvizsgáltatni Németország pénzügyi helyzetét, még keveset mond, hisz Németország fizetőképessége minden kétségen felül áll, ha könnyitenek béklyóin, hitelt nyújtanak neki és nem engedik, hogy a világ nagyobbik fele valutájának nyomorúságából tőkét kovácsoljon magának. Hogy a német valuta romlása a német ipar és kereskedelem mai látszólagos virágzásának egyik főoka, nem változtat az elmondottak igazságán. Mert a német ipar és kereskedelem más életviszonyok közepette is megtalálná boldogulásának útjait Különben is a jóvátétel kérdésében a nagyipar és a nagytőke jelentős, majdnem döntő szó repet játszik. Amikor Parisban minduntalan arra utalnak, hogy vagy egy félszázaddal ezelőtt az utolsóelőtti francia-német leszámolásnál a iran- cia nép az ötmilliárdos hadikárpótlást nemzeti föllángolással egyszerre, idő előtt megfizette, hogy mentői gyorsabban megszabaduljon a hosszabb ideig tartó német megszállástól, azt akarják mondani, hogy a német nép nem képes ily nemes és kétségtelenül páratlan nemzeti tettre. Persze, nagy a különbség az akkor követel hadikárpótlás és a versaillesi béke lehetetlen feltételei között, nem is említve, hogy Franciaország a német hadikárpótlás mellett még a Rajna vidékének örökös megszállására Ls gondol. Mégis a valóság az, hogy a német ipar jótállása mellett a birodalom legalább is annyi külföldi tőkét tudna esetiéig kapni, ami elegendő volna a jóvátétel egy-két részletének megfizetésére. Az annyira szükséges időt uj erők gyűjtésére, tehát Németország moratórium nélkül, saját fiai áldozatkészségéből is, •térhetné. A nagyipar hajlandó is a birodalom sebeit gyógyitgatni, azonban oly feltételek alatt, ^melyek inkább az amerikai nézőpontoknak hódolnak és nem fedik teljesen a nemzeti áldozat- készség fogalmát. A Cuno-kormánynak égjük legelső feladata, a német nagytőke hatalmát nemzeti célokra felhasználni. Egy pontban azonban, legalább minden jel arra mutat, kérlelhetetlen lesz a német nagykereskedelem és ez a nyolcórás munkaidő revíziója. Stinnesnek igaza van, amikor mind hangosabban hirdeti, hogy egy népnek, amely a világ legnagyobb háborúját elveszítette, többet kell dolgoznia, mint a győztes nemzeteknek. Ez a többlet pedig csak úgy kerülhet ki, ha szakítanak a különben már törvényes nyolcórás munkaidővel, vagy legalább is bizonyos feltételek alatt kötelezővé teszik, hogy egyes iparágakban, a szükségnek megfelelően, az emberi munkaerőt jobban kihasználhassák. Hogy a mai viszonyok közepette a több munka a munkások számára jelentősen több bevételt is jelentene, csak természetes. Nagy baj azonban, hogy a szocialisták nagyobbik fele és velük a munkásság nagy tömege mereven ragaszkodik az uj törvényhez és a kommunizmus már árulásról beszél, amikor nemzeti érdekből a többtermelés megvalósítására el akarnak térni a különben nemes célokat szolgáló és a megálmodott örök béke keretébe tartozó követeléstől. Azt sem szabad feledni, hogy Németországban a nyolcórás kötelező munka bizonyos groteszk formákat öltött., hisz itt még az utolsó portási vagy váiltóőri állásra is három embert kellett alkalmazni, nehogy valaki közülük véletlenül, akár egy perccel is, nyolc órán túl munkában álljon vagy üljön. A harc a nyolcórás munkaidőért tehát mind élesebbé válik és rövidesen már a Reichstagnak is állást kell majd foglalnia a kérdéssel szemben. Látszólag polgárság és munkásság fognak egymással szemben állani, pedig a valóságban csak arról lesz szó, vájjon a nép hajlandó-e saját akaratából a birodalom belső megszilárdulásáért áldozatokat hozni. Ha az elvtársak a kormánypadon ülnének, könnyebben menne a dolog, mint most, amikor elveszett hatalmukat próbálják visszanyerni, mégis aligha lesz más mód a jóvátétel belső problémájának megoldására, mint megkísérteni a lehetetlent és a respublika egyik nagy vívmányát legalább ideiglenesen és óvatos korlátozással Ismét csak a jövő nagy reményei közé sorakoztatni. U. BBBaBBBBBBBBaBBllBBBSaBMBHBiSBBBB Csen Snbcfsmerfó. Prága, január 3. A 28. Rijenben egy Birna nevű író hosz- szaibb ciiklkben foglátkozik a csehek; hibáival, amelyet Szlovenszkón elkövettek és a többi között ezeket Írja: A viszony a csehek és szlovákok közt nem a legjobb. Igaz ugyan, hogy a panaszok az ellenség táborából jönnek nagyobbrészt s nem mindig megokoltak, de a csehek sem mentesek a hibáiktól. Nagy hiba már az is, hogy hiányzik egy erős kéz a gazok e.len. Az állam ellenségeinek a humanizmus sohasem fog imponálni. Azonban Szloveszkóban nemcsak gazok vannak, mert Szloveszkóban is van az embereknek eszük. A szlovák diákok, amikor Csehországból hazamennek, azon panaszkodnak, hogy nemzeti ünnepségeiken nem éneklik a szlovák himnuszt. Panaszkodnak azért is, hogy még a szolgák és alkalmazottak állásait is csehekkel töltik be. Azokat a cseheket, akik a szlovákok rovására kerültek valamely hivatalba, tehát vissza kell hívni. A cseh hivatalnokok kivezénylésénél is történtek hibák. Kivezényeltek fiatal hivatalnokokat, tanítókat, anélkül, hogy kitani- tetták volna őket, mit szabad és mit nem szabad Szlovenszkón megtenni. Még ma is sokan vannak, akik négy év után sem tudnak szlovákul. A vasutakon és postán csak cseh feliratokat látni. Ezt még az sem tarthatja helyesnek, aki a cseheket és szlovákokat egy nemzetnek tartja. Maleboleslávban sem tetszenék az, ha ott szlovák feliratok vonlának. Szlovenszkón midenütt és mindenhol a szlovák nyelvet kell terjesztem nemcsak elővigyázatosságból, hanem a nép iránti kötelességből s politikai szempontiból is. Vannak tanítónők — írja Bima — akik elferdítik s rósz- hiszemüen tanítják a hittörténetet: vannak tisztek, fiatal urak, akik nem tudják mi az illem s hogy társaságban hogyan kell viselkedni. Aki Szlovenszkón dolgozni akar, annak azt is kell tudnia, hogy miképpen lehet és szabad ott cselekednie. Jelentékeny többtermés és mégis nagy műtrágya- megtakaritás kulcsa a ssrfeantritiázás Kérjen prospektust és árajánlatot sorbánt rápryázó és sorljavetö Képekre a Losonci ücziigaztógi Gépgyári!)!, Luoenec-Losonc Gyárt, egyszerű vetői/épeket, pabouatisztitó rostát, és e£yéb 300 mezőgazdasági gépeket is 1“ m w i r m rfoN Narut©wiíz gyilkosa emlékiratokat ir. Varsó, január 3. A lapok jelentései szerint Niewiadowski az itéiet után teljes nyugalommal viselkedik. A főtárgyalás befejezése után azonnal Írószereket kért s azóta éjjel-nappal emlékiratait Írja, amelyeket valószínűen a sajtó utján fog nyilvánosságra hozni. Ha a védő tizennégy napon belül az ítélet elen nem felebbez, akkor Narutowicz elnök gyilkosát január 25-én kivégziik. A Kuryer Polski munkatársa beszélgetést folytatott Pilsudski államfővel, aki a többi között kijelentette, hogy Niewiadowski cselekedete annak az atmoszférának az eredménye, amely annak idején a kongresszusi Lengyelországban annyi bajt okozott. Arra a kérdésre, hogy a meggyilkolt elnök az ő jelöltje volt-e, Pilsudski nemmel válaszolt, mivel ő személyesen Narutowicznak a jelöltség elutasítását ajánlotta. Poincaré a ütmet treuga Beiről Páris, január 3. Poincaré a sajtónak nyilatkozott Gumó birodalmi kancellár hamburgi beszédének arról a részéről, amelyben arról volt szó, hogy Franciaország elutasította Németországnak azt a javaslatát, hogy harminc éven beliül a nép megkérdezése nélkül egymás ellen háborút ne i*nditihassanak. Poincaré ezzel szemben azt áiHitja, hogy Hughes államtitkár december 18-án közölte a washingtoni francia követtel a német kormány javaslatát. Poincaré a francia követet táviratban értesítette arról, hogy a fölajánlott egyezmény kétségtelenül a német kormány manőverének tekinthető, amellyel még a párisi konferencia előtt bizonyos sikereket akar elérni. Különben is, ha a német kormány a háború minden veszélyét lei akarja küszöbölni, miért korlátozza a tervezett egyezmény érvényességét harminc esztendőre. A francia alkotmány a döntést háborúról és békéről a nemzetgyűlésire ruházta s az alkotmány revíziója nélkül ezt a jogot tőle elvenni nem lehet Hogy a német Ígéretnek valaminö ' értéke legyen, ehhez szükség lenne arra, hogy Ang'la vagy az Egyesült ÁTamok pozitiv kötelezettségeket vállai áriak Franciaország irányában. A washingtoni német követ által benyújtott ajánlat szósz érint következőképpen hangzik: „Németország, Angliát Franciaország és Olaszország kormányai ünnepélyesen köte- 'ezik magukat egymással és az Egyesült Államokba! szemben arra, hogy egy emberöltő, tehát harminc év tartama alatt egymásnak hadat nem üzennek, kivéve azt az esetet, hogy azt népszavazás határozná el, ami a háborút csaknem lehetetlenné tenné." MINDEN Iiere#!te€i᧠Skm mi?EAjíd&É mfmmifa, fka aS^sslrmaxattat ieres fka iixfetet perarai vagy eí<mtkan. Iparos fka wsnami&ái és fa&Ialfca- xás$ átikajt va&w &ésxit~ vmémiaeit eiaárné «eüraw$a, Üfistltii fka foivtatfiat venni vui$vj eíaánv számáét* a xife, ha gaxáméisxiet vmgwj más mwMmtkaerai Szenes. $t|ároo fan gatmát növetnű és ^Mfántmántfait etaámi áfsaHia, alkalmazott ám áttást Szeres vagyi megfenő átfását váttax- tatai átkaftja. Iiirdess e n s Mp ip Hírlapban, lAPIHIIIgK — (A prágai meteorologial intézet jelentése.) Idöjóslás: Túlnyomóan borús, csapadékra hajlamos, melegebb Idő várható gyenge délnyugati szelekkel — (Svehla miniszterelnök betegszabadságra megy?) Megírtuk már, hogy Svehla miniszterelnök újév előtt megbetegedett. A miniszterelnök régi vesebaja fölujult s állapota újév előtt nagyon súlyos volt. Most már javulás állott be, de a cseh lapok jelentése szerint hosszabb gyógykezelésre van szüksége. így kérdéses az, hogy megtartja-e miniszterelnöki tárcáját. Lehetséges az is, hogy Svehla hosszabb szabadságra megy s ezalatt egyik minisztertársa helyettesíti. — (A pozsonyi Toldy-kör Petöíi-ünnepe.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A Toldy-kör január 7-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a pozsonyi vigadó nagytermében Petőfi-ernlékünnepet rendez, amelynek műsora a következő: 1. Szeredai-Gru- ber Károly dr.: Prolog, szavalja Trsztyenszkyné Baróti Irma. 2. Megnyitó beszéd, mondja Rajcsá- nyi Gyula dr. 3. Énekkar: Petőfi-dalok. 4. Várady Aranka, a Nemzeti Színház művésznője: Pe- íi-költemények. 5. Ünnepi beszéd, mondja Jan- kovics Marcell dr. 6. Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze: Petőfi költemények. 7. Erkel- Eötvös: „Végrendelet14, énekli a Dalegyesület. Az ünnepre a jegyek már válthatók a Stampfel- féle könyvkereskedésben, (Mihály-utca 4). A jegyek árai: I—IV. sor 20 K., V—X. sor 15 IC, a. tö'bbi ülőhely (földszint és karzat) 10 K. — (Szlovenszkó és Ruszinszkó határai.) A december 21-ilki kormányrendelet 2. szakasza úgy rendelkezik, hogy a volt Ung- megye 35 községe, amelyek sorsa a ruszin közvéleményt nagy mértékben izgatta, egyelőre megmarad az eddigi közigazgatási beosztásban. — (A holttányilvánltásról szóló magyarországi rendelet kiegészítése.) Budapestről jelentik, hogy a háborúiban eltűntek holttányilvalutásáról szóló kormányrendeletet az igazságügyiminiszter fontos rendelkezéssel kiegészíti A kiegészítő pont szerint a holttányilvánitási végzést a holttányil- ván'itott vagy meghalt egyén születési helye szerint illetékes anyakönyvvezstövel kell közölni, akkor is, ha a holttányilvánitott vagy meghalt egyén községi illetősége Magyarországtól elcsatolt területen van. Ha a születési helye is az utódállamok területén vagy egyéb küTöldön van, a végzést a budapesti IV. kerületi anyakönyvvé- zetővel kell közö'ni. —• (A pozsonyi polgármesterválasztás előtt.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A polgármester választása január 8-án lesz. Ivánka dr., akit az összes pártok polgármesternek jelöltek, eddig még nem nyilatkozott arról, hogy az állást elfogadja-e. Ha Ivánka nem vállalná el az állást, akkor legtöbb kilátása Taub dr. szociáldemokratának és Okanik dr.-nak van. — Eddig negyven városi hivatalnok nyújtotta be nyugdíjaztatás iránti kérvényét. — (Egy morva városban Kramar királlyá kikiáltásának híre terjedt el.) A Ceske Síovo írja, hogy a morvaországi Freibergben a napokban nagy izgalom volt. Szájról-szájra járt,a hír, hogy az egyik máhrisch-ostraui napilap rendkívüli kiadást adott ki, amelyben az áll, hogy a cseh monarchista-faseísta szervezetek Kramárt zseh királlyá kiáltották ki. Mahrisch-Ostrauban llitóan fegyvereket is találtak, amelyeket Németországból csempésztek be. A freibergi polgárság a déli órákig várakozott a város főterén a ..reud'k'vüíi kiadásira s csak amikor a hatóság megnyugtatta, hogy felültették, oszlott csak széj•o1_ — (Mi újság a kassai építkezésekkel?) Kassai tudósítónk jelenti: A kormánylapok értesülése szerint Kassán nagyszabású állami építkezések vannak készülőben. Fölkerestem az építkezési ügyosztály vezetőjét, hol a kormány*!apók állításait homlokegyenest megcáfoló következő értesítéseket kaptam: Építkezésről az uj esztendőben az eddigi jelek szerint alig van szó. Kassán mindössze a vasutasok és postások építenek negyvenöt uj lakóházat, a beígért nagyszabású állami építkezések azonban elmaradtak. A magánosok körében semmi kedv nincs az építkezésekhez. Mindenki fél az adóktól. Az építkezés ma olyan drága, hogy a legbiztosabb egzisztenciák sem kockáztatják a pénzüket. Az uj múzeum tervei pihennek, mert a prágai minisztériumban a Fazekas-utcai Hóhér-bástya lebontását elenzik a régiségügyi- szakértök s így az uj múzeum és a szomszédságában tervezett postás bérpalota is a jövő zenéje marad. — (A pozsonyi németek kisebbségi jogaikért) A Národni Listy közlése szerint a pozsonyi németek a haladó szabadgondolkozó (?) képviselők közvetítésével azt az indit- ványt akarják a belügyminiszter és Szloven- szkó telhatalmu minisztere elé terjeszteni, hogy a Pressburg nevet hivatalosan ismerjék el és vegyék tekintetben a 29 százalék pozsonyi kisebbség nyelvének jogait.
