Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-21 / 16. (169.) szám

Vasárnap, fantidr 21 Berlini levél. (A szenvedés útja. — Háborús álhirek. — A ber­lini tüntetések. — A csendes elvtársak. — Poin- cáré vágj- Cuno. — Berlin és Becs.) Berlin, jflíiüár 19. (Saját levelezőnktől.) A német nép a szen­vedések tövises útját járja, láthatóan irány és cél nélkül. Ezrek emlékében feiujal mást egy régi kép. 1919 nyarán a nemzetgyűlés Weiimar- ból eBrlirrbe jött A R'eichstag .házában • még nem ülésezhetett, mert onnan még nem távolították el a forradalom bántó jeleit, tehát az egyetlen nagy termében gyűlt össze rövid tanácskozásra. Ott ielállott az akkori miniszterelnök és. kancellár: Soheidémann és nagy beszédben állási' fogjaIt a versaillesi béke aláírása ellen. Száradjon el an­nak a keze, aki ezt a békét aláírja, kiáltotta. a képviselők és a hallgatók lelkes tapsa közepette. Nos, a kéz nem száradt el, mert Sciheid-ema.no Utódai aláírták a békét, de az átok a. német né-, pet sújtja. Mert rosszabbul nem mehetett volna a sora ajkkor sem, ha megtagadta volna a: Cle- menccau és WjJson diktálta béke megkötését.;A* elkerülhetetlen katasztrófa' hamarabb bekövetke­zett volna, de talán már a gyógyulás útját járná Európa, ntig ma. a háborút viselt nemzetek kivé­tel .nélkül betegek. Tagadd a tat ionul politikai, meg gazdasági sebektől, vérzők az emberiség • ama résize. amely eddig a. világot uralta'. A lázas betegség tünetei egyre kísértenek és már nemcsak a pesszimisták festik a falra a vv 1-ágfelfordulás rémképeit. Háborús ■ hírek keringe­nek, amelyeknek kiinduló pontja azonban telje­sen és kizárólag a népek érzéseiben és nem a tényekben rejlik. Ebben a keretben sok szó esik Magyarországról is. Vájjon vian-e nemzet a vilá­gon, amelyet annyira elnyomtak, megnyomori- tpttaík, kizsaroltak volna, mint a írómét? És te. a . volt Középeurópában körültekintünk, - ismét csak egy népet látunk, amelyet majd még na­gyobb balsors ért és ez a magyar. A hivatalos köröknek akár Berlinben, akár Budapesten, nin­csenek háborús céljaik, államok, amelyeket !le- ifogyeverezt.ek, amelyeknek minden lépését az utolsó békekötés 'győztesei ellenőrzik, államok, amelyek tapogatózva keresik a boldogulás ui út­jait, nem akarnak, nean akarhatnak és nem is tudnak háborút viselni. A népek sem. De a né­pek lelkében még élnek a régi hagyományok. Még nem pusztult ki sem a saját erejéből fakadó önbizalom, sem a jobb jövőbe vetett hit.. Azután a népek inég érzékenyek is. A hivatalos politika nem ismer elkeseredést, de a, népek millióitól nem lehet követelni, hogy minden sorscsapást önmegtagadással viseljenek. Még a nyomorék, tehetetlen, csqnkji koldust rí -ökölbe. szoríthatja' a kezét, de mit törődik ■ mindezzel Európa győztes felének uralkodó militarizmusa? Vagy ha törő­dik, ha- összerezzén, nrága is mozgósít, ezzel csak a' saját'./erköl'csl'.áilásp.cmtjánák' gyengézését bizony itta volt A háborús álhitekből azonban még nem egy újabb véres ‘ mérkőzés következik, legfeljebb csak az. hogy.' a népek és nemzetek között az újabb gyűlölet csiráit: vetik ei. Vasárnap ott állottam ■-a-, német -nép képviselői között a Reichstag erkélyén. A híres Kőnigs- platzon, amelyet most mindenáron az elvtársuk a köztársaság terének akarnak elkeresztelni, vagy félmillió ember tolongott Hazafias, dalokat éne­keltek. A Deutsehiand-Deutschlámd über Alles dallama. a felhőket ostromolta. Feledhetetlen ma­rad. Berlin polgárságát igy egyesülve látni; pol­gárságról beszélek, mert a munkásak hiányoztak, kétszeresen-feledhetetlen, hisz most volt az .első eset, hogy a szervezetlen polgárság az .első hivó szóra lelkesedésének, összetartozásának, de egy­úttal gyászának is méltó bizonyságát adta. itt nem voltak jelzőtáblák mindenféle furcsa felira­tókkal, nem jöttek egyesületek- zászlóikkal, nem vonultak fel szervezett testületek, hanem egyen­ként jöttek össze százezrek a város minden ré­széből csak azért, hogy megmutassák, hogy... németek. Kaiaplevéve állottak ott órákig. A nyu­gati szél szétverte a felhőket és a meleg nap­sugár bearanyozta a tüntető Berlint. És ami? a párizsi téren a francia követség jól elzárt és őri­zett palotájának lakói remegve gondoltak,a nép- lél'ek kitörésének lehetőségére, ’ amely elöl aüg lett volna menekvés* a. Königsplatzon inkább a német nép jövendő boldogu’ására, mint a bósz- szura gondoltak. Az egész tüntetés nem volt más, mint .a kormánnyal való együttérzés kifejezése. így gondolkodott a polgárság. A munkások, a szervezett tömegek persze külön utakon jár­tak. Az elvtársak, bár a Reichstagban a polgári pártokkal közösen szavaztak bizalmat a kor­mánynak, már tisztán taktikai. okokból nem mer­tek a polgársággal' együtt tüntetni. A Reiclistig szocialista elnöke, , a különben, miden tekintetben kiváló Löb'e ugyan ott volt 'mint házigazda- a tüntetés idején a Reichstag épületében, ott járt, a méptelen folyosókon, be-betekintetl: w termekbe, amelyek ablakaiból a-vezérek szemlélték a Kö- nigsplatz színes képét,' Je nyilvánosan az- erké­lyen vagy a főlépcsőn nem mutatkozott. Amint ő bujdosott a történeti- pillanatokban, úgy buj­dostak az elvtársak röubi vezetői is. Vasárnapi megszokott üléseiken, amd.vék nem is voltak va­lami látogatottak, elité íék ugyan Poincaré erő­szakoskodását, de min len következtetéstől óva­kodtak. Hisz ma ők nem ülnek a kormányon, nem viselik a felelősséget, minek is próbáljanak valamelyes kiutat keresni. Ez e pillanatban a. pol­gári pártok kötelessége. Maid ha ők a' kormányra kerülnek, amely órát alig várják, megpróbálják rögtön Németország bajain segíteni.' Régi tak­tika, régi hiba. Teljesen egységes nem lehet a német nép soha. Vagy a szocialisták duzzognak, .vagy a polgáriak egyik vagy másik része. Majd balról várják a fordulást, majd jobbról. Majd Berlin a1 bűnbak, majd München. És Paris mindég reméli, hogy egyik vagy másik szögletből újabb jék-et verhet a német népbe. Ebből a nézőpontból érthetők a belső rém- J hírek. Majd az, hogy az elvtársak az utolsó erő- ; próbánál is Poincaré előtt való meghajlásra iog- j ják kényszeríteni a kormányt. Majd hogy a koan- j műn isták egyesülve a szervezetlen munkaavélkü- j Hőkkel véres lázadásokat fognak szítani a na­gyobb városokban. Majd hogy ismét csak a kommunisták mozgalmaival kapcsolatban a vi- lá forradalommal fog újból kísérletezni Moszkva, mert szerinte kedvezőbb alkalom még sohsem jkinálkozctt a szovjetet el nem ismerő nyugati [ Európa ellen sorakoztatni a legyőzött nemzete- ■ kei Vagy, hisz az álhirek e! sem fogynak, a dél- i német különvállás lehetősége is izgatja a 'elke- | két, a müncheni francia1 követ visszatért vánat- I lanul és hívatlanul állomáshelyére és megkezdette : működését, ami más szóval azt jelenti, hogy a bajor fővárosból intrikál Berlin ellen. Es mig a bajor kormány lojálisam és nagy melegséggel so­rakozik a központi kormány mögött. München­ből jön a hír, hogy a királyság proklamáiásáva.1 szét ákarják törni a birodalom egységét. E sok­féle híresztelés való és valótlan, nyílt és titkos ellenségektől gyártott, csak azt az örvényt vilá­gítja be, amelynek szélén a német nép jár. De a németség nem bukik le egyedül. Ezért szól ina' a probléma úgy; Poincaré vagy Cuno. Amíg odaát Poincaré a lelkek és a tettek ura. változás asz európai politikában alig vár­ható, hisz Anglia' lassan közeledik a teljes elszi­geteltség íAj'é és sokan vannak a Szigetország­ban, akik azt vélik, hogy a legjobb politika ;esz, nyugodtam és türelemmel bevárni ? kontinens alakulásait. Ha pedig Poincaré marad. Berlinben sem fogják elejteni Cunot, akinek egyetlen fel­adata, szervezni az ellentállást, nem a katonait, hanem a gazdaságit, a francia’ eröszkoskodás el­len. Természetesen, ha a német más utat kívánna követni, akkor Cunónak meg kell válnia óvásá­tól, ami különben akkor is bekövetkezhetne, ha nem maradna ura a belső helyzetnek, vagy ha a gazdasági nehézségek veszedelmesen megzavar­nák a belső rendet. A Cuno-koruiány kétségtele­nül nem tört a mai történeti szerepre, de vállal- nöa kellett, mert azt a problémát, vasion a Ver­sailles! béke holt betűivel belátlitatlau időkre bé- kókibia szabad-e verni egy nemzetet, végre fel kellett vetni. Poincaré elől nem volt kitérés, ő maga' is kereste a tragikus fordulatot és kérdés csak az, hogy melyik oldalon fog elbukni a ve­zető, Parisban vagy’ Berlinben. Berlin bízik a maga igazában, Páris miiitarizmusa hatalmában. Ez a mai helyzet, mely kínosabb, veszedelmesebb mélyebb örvényeket ingában rejtő, mint a világ­háború sok más nevezetes fordulata volt. Közben Berlin lecsúszott Becs nívójára. Az ezresbankó mia már csak filléreket cr. Az árak oly fasntasztikiusok, mint a közeli napokban az osztrák császárvárosban voltak. Az emberek már milliókban kezdik elszámolni napi kiadásai­kat De amig Becsről csak mosolyogva beszéltek, Berlin, a volt világmetropolis sorsa, már mélyebb érzéseket kelt. Végre is Becs ma Európa egyik legapróbb állam ócskájának a fővárosa, mig Ber­lin most is egy hatvan milliós respublika' köz­pontja. Az osztrák korona nagyobb szerepet so­hasem játszott a nagy’ összeomlás ’ ta. viszont a márka annyi változás közepette sokáig tisztes magasságban tartotta magát és értékes pénz volt, .szívesen vették, adták, hogy’ ma szívesen felcseréljék — az osztrák koronává.!. Persze, a külső jelenségek, teljesen azonosak, a sSberek, a ki zsákmányol ók, a pénzükkel tüntető idegenek Berlint csak úgy egr tündérvárossá varázsolták, amint az Beccsel is történt. A színházak milliár- do-kat keresnek, a mulatókban nincs hely, fényes gépkocsik robognak az Unter dem L ind értén, az árukat szinte kapkodva veszik, valóban úgy tet­szik, hogy’ egy boldog, gazdag, vagyonos, műi­den jóban dúskáló város él a Spree -partján. Pedig ez a város szegény, nyomorog, nincs szene, nincs pénze, nincs betevő falatja, de a fényes kulisszák elfedik e bántó képet Ilyen cifra nyomorúság még napi volt a világon... NAPIHÍrÍk Alleluja. A szerelmes dalnak vége lett Fehér ruhában járok újra. Alleluja! Alleluja! Szemem kisírtam. Összetörtem. A sárt ruhámról letöröltem. .Alleluja! Alleluja! Lelkembe ni sugárt nyitottak A zord utak, az elhagyottak. Alleluja! Alleluja! Feltámadott a hit szivemben S az enyhülést már megkerestem. Alleluja! Alleluja! (Becs). Mátrai Ferenc Béla. Mondottam: ember . . . Küzdj. Küzdj, hogy élhess. Élj, hogy’ küzd- hess. Bízzál. Bízzál, hogy’ legyen miben csalódnod Csalódj, hogy újra kezdődjék elölről a bizva-bi- zakodá.s. Ez. az ádárni sors képlete az életnek, ren­deltetése az embernek, tartalma a földön való szerepjátszásnak. Ezt az ádárni sorsot Madách tétette bele szóban kifejezve, gondolatban kiíaragva a tuda­tunkba. Az ember tragédiáját gondolta végi? s eljutott idáig: Mondottam: ember . . . * Amit mondott, azt a lelkűnkben hordjuk. Hordom én is éiletíényességek szerelmese, kopott álmokat melengető ember a sok ember között Hordom és ■ szorongatom, mint a megfakult utosó garast hídpénznek az élet hídjára. Hordom és élek vele, éltetem vele önmagamat, mint a szá­raz kenyérharapással az eltévedt csititja a gyomrát Az enyém az a kötelesség: küzdők, az enyém az a hit s bízom, az enyém ez a tragé­dia: élek és elbukom . . . ember vagyok az em­berek között. • És hordjátok mindny’ájan, társaim, akik mentek mellettem, mintha nem volnátok sorsban és küzdelemben egyformák velem, hordjátok és ha boldogok vagytok, akkor ez az örökség festi a mosolyt az arcotokra, mert minden boldogság a küzdelemből és a bizakodásból ered. Hordjátok és nem gondoltok reá. Nem gon­doltok arra, hogy az életnek célja és belső ér­téke van. Hogy az élet több és hatalmasabb, mint az a valóság, amit magatok körül kulisszáz- tok ... az élet Ádámtól egy húron pétidül, néha romantikus szimfónia, néha vad vértmegmozgató induló, néha az elalvás csendes melódiája, néha egy elfutó dal . . . sokszor egy kegyetlen, bántó gőgszer. Nem gondoltak árra, hogy a sorsotok ki­mért bolygópálya. Percre beosztott keringés, a ma nem más, mint megvadult össze-visszaság, fejétvesztett íelvonáköz az ember tragédiájának két képe között. Sokan azt hiszik, hogy a függöny’ felgördül s jöhet a faílankszter-jelenet, sok jel arra vall, hogy a sok eszkimó és a kevés fóka hideg vi­lága jöhet csak reánk, mások lepergett képek reflexmorzsáiból élnek ... én látom, hogy a. je­len nem más, mint egy kimaradt, meg nem irt, lerongyolt lelkű Ádámok és Évák sorsát megraj­zoló jelenet. Ezt' látom, mikor beletemetem kábult önma­gamat, a magyar lelkemet a mába és holnapba, mikor a Madách gondolatába kalandozom, mikor küzdelemnek érzem azt, ami hétköznapi nyelven élet s bizva-bizom, hogy’ nem hűlt még ki a su­garat és meleget adó napgolyó. * Küzdők és bízom. Ez a sorsom és ádárni hi­vatásom. Ádámnak lenni szép, jó, nagyszerű . . . Ádámnak lenni keserves, küzdelmes, fájó össze­omlás. Ez a tragédiánk. Ezt kaptuk örökül s a testa­mentumunkat te veted tolira, aki mondottad: em­ber .. . glin. — (A P. JA. H. ujj regénye.) A P. M. H. tegnap befejezte Nyirő Józsefnek Arany- kehely cimü regényét. Legközelebbi regény- ujdonságunk közlését a jövő hét folyamán kezdjük meg. Uj regényünket Haynik Miklós irta, az a jónevü és talentumos magyar író, akinek tollából tegnapi számunkban közöl­tünk tárcát, A regény címe: A KIRÁNDULÁS. Az uj regény közlését megelőzően egy hosszabb folytatásos elbeszélést fogunk a regény részére fönntartott helyen közölni. i \ s : Nemzetközi művészi kabarét i RestfaUITfBni I CENTRAL I RESIDENZ j S Hybernská 10 : Vodicková a Ceská Banka palotájában S a *' S 8 : s j fa 9 Sor ^ | Hetes ebéd és vacsora [ attrakciós műsor 5 : Zenes Tánc 5 i FIVE O CLOOK! Karmester:.B. Wolf 5 I : S AaiiuiiaaiiaMiaiaiHiiniiiiiHiniiiHiiHuniuinniiniinHiaiinnniinaiiiuiiniiiMi % — (A prágai ineteorologlal Intézet Jelentése.) Idöjóslás: Változó Időjárás várható fagypont alatti hőmérséklettel, erős északnyugati széllel. * — (Benes nem utazik el.) A ma reggeli lapok közlik azt a hirt, hogy Benes külügy­miniszter Prágában marad és nem utazik e! sem Geníbe, sein Parisba. — (Rassay az ÉME föíoszlatását köve­teli.) Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése; Rassay Károly, a Fővárosi Színház elleni merénylettel kapcsolatban a belügy­miniszterhez interpellációt intéz és kéri az Ébredő Magyarok Egyesületének feloszla­tását — (A reggelieknek készült a Baeran* Ítélet.) A Baeran-pörbeti a tegnapi itélet- várás érthető izgalomban tartotta az em­bereket, nemcsak itt Prágában, a főváros­ban, de egész Cseh-Szlovákiában. Az ut­cán járókelők közt ez volft a téma s a ká­véházakban is az ítélet-esélyeket találgat­ták az emberek. Ahogyan a háborúban Comráiddá alakult minden kávézó polgár, most Eötvös Károllyá és Polónyivá lépett élő még a pikko!ógyerek is- A főérdeklö- dés persze most is a lapok szerkesztősé­geiben volt, A lapoknál szinte bőrre és zsebre megy sokszor a tízperces különb­ség is a szenzációknál. Amióta kiszélese­dett a hírszolgálat s megsokasodtak a la­pok, amióta vannak nemcsak reggeli, de délelőtti, délutáni és esti újságok is, azóta minden nagyobb, vagy érdekesebb ese­ménynél megindul a szerkesztőségi tjppe- ilés. A reggeli vágj’ az esti lapok hozhat­ják -e majd először az eseményt. A Párisi Niagy Áruház Budapesten az esti lapoknak égett le, Vilmos császár is az estieknek esküdött meg második feleségével. Rasin elvetemedett merénylője szintén azoknak taz újságoknak készítette a revolverlövést, amelyek délután jelennek meg. A reggeli lapok főképpen a külföldi eseményeket ha­lásszák el. Itt ők vannak fórban. A Baeran-itéletnél óráról-órára változ­tak az esélyek s a legöregebb szerkesztő­ségi róka sem volt bizonyos benne, hogy kiknek készül? A törvényszéki tudósítók is nagy zavarban voltak. Voltak, akik már délelőtt tizenegy órára számítottak reá. Később azonban úgy alakult, hogy öt óra ■ is' tesz, mire az elnök kihirdeti az Ítéletet. Igen ám, de za esküdtek áthúzták ezt a számítást, ők általában sok kombinációt áthúztak. Órák hosszat folyt a tanácskozá­suk. Minden tekintet, a messziről leső sze­mek tekintete is az esküdtek ajtajának ki­lincsén vibrált. A kilincs azonban csak nem mozdult. Háromnegyedbéikor végre kitárult az ajtó s megjelentek az esküdtek. Elől a vezetőjük, Makovicska ur. Mako- vicska ur előadta a verdiktet. Még úgy adta elő, hogy a Prágai Magyar Hírlap szédületesen gyors telefonkapcsolás és a gyorsíró-ceruzának helyzetátérz.ő gyors- ródlizása révén, még este leközölhette, de a prágai délutáni lapok azonban már erről is egészen lecsúsztak. Este a kávéházak­ban mindenki a Prágai Magyar Hírlapot kérte. Még az is, aki egy szót sem értett belőle. Azaz, hogy kettőt mégis megértett. Az igen-t és a nem-et. Az esküdtek igen­jeit és nemjeit a megszámozott kérdésekre. Ebből aztán már következtetni lehetett az Ítéletre. Erre már a Coníinentál-kávéház, a törzskávéházunk pikkolója is jobb kezé­vel megtámasztotta az állát.és határozott biztonsággal mondta ki a szakértői véle­ményét: — Alsó vier Jahre. És Iám, eltalálta. A bírói Ítéletet este féltizkor hirdette ki az elnök. Este féltiz után már berregtek, szóltak a telefonok minden világtáj felé. Este tízkor már sokfelé tudták, hogy mi­képpen szól az igazságszolgáltatás döntése a Baeran-féle bűnügyben. Este tízkor a törvényszéki tudósítónk is kipótolta azokat a feketéket, amelyeket a tárgyalás nyolc kemény napja alatt nem ért rá meginni. — (A Prágai Magyar Hírlap) kiadóhivatalá­nak uj diné: Prága, Szmichov, Petrinska ul. 5, I. etn. Kiadóhivatalunk a prágai nagy lakásínséggel küz- ködve és végre megküzd ve, tágabb, kényelme­sebb, megfelelőbb helyiségekbe költözött, ame­lyek a napról-napra szaporodó munka kielégítő elvégzését lehetővé teszik. — (Házasság.) Murik József és Löwy Olga február hó 4-én déli 12 óraikor tartják esküvő­jüket Bánská-Bystrfcán. (Minden külön értesítés helyett.) Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindiíSska 6. szám

Next

/
Thumbnails
Contents