Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-21 / 16. (169.) szám

Madách Imre. (fi.) Prága, január 20. Még nem hervadtak el a koszorúk, ame-j íyeket Petőfi születésének százéves évfor- i dulójára fontunk és máris uj virágokat sza-: kasztunk Madách Imre centennáriumának I méltó megünneplésére. A költészet nem tője; kegyes volt a mi árva magyar nemzetünk-! höz: három héttel Petőfi Sándor születései után uj csodát tett velünk s nekünk adta a! világ legnagyobb költőfilozófusát. Lelkűnkben holnap elzarándokolunk 'Alsósztregovára, a kis nógrádmegyei faluba, ahol a százados vén kúriában Madách Imre született, élt, irt és szenvedett. A . szlovén- j szkói magyarság hálás megemlékezése k'é- \ szí tette elő a holnapi ünnepséget, amelynek? csöndes méltósága azonban meg fogja do-j bogtatni mindazok lelkét, akik Madách Imrét akár mártiromos magyarságáért, akár mű­vészetének mélységéért csodálják. A sztregovai remete költészete ismét arra emlékeztet bennünket, hogy az; alig tiz-i milliós magyarság, amely Európa szívében izmos karjával védte és más népek előtt is­meretlen nyelvén művelte a kultúrát, fejlő­désének minden szakában legszorosabban belekapcsolódó** az emberiség egyetemének minden eszmeáradatában. Ahogy Petőfi tüzerígényü apostola lett a francia íornada-! lom eszmélnek és.sökhuru lantosa a- költészet naturalista irányának, úgy lett Madách tol­mácsa a hegeli filozófiának és magyar nyel­ven művelője a bölcseleti drámának, amely­nek első kezdeteit csak röviddel előtte te­remtették meg Goethe és Byron. Tévedés volna > azonban azt hinni, hogy Madách szolgai módon ültette át magyar nyelvre azt, amit a nyugati népek könyveiben olvasott öserejü gondolatainak és önalkotta formáinak segítségével egyéniségének ko­hójában uj nem*es fémmé és eddig ismeretlen ötvözetté olvasztotta össze azt, amit mások gondolataiból merített azzal, amit önönma­gából adott. Az Ember tragédiája ilyen ne­mes és eddig ismeretlen.ötvözet. Mig Goethe Faustja, Byron Kainja, vagy Ibsen Peer Gyntje az egyes ember, az individium vá­gyasak és nyomorúságának éposza. addig Madách fönséges jambusain át az egész em­beriség legmagasabb célkitűzéseinek és legmélyebb szenvedéseinek, tehát az emberi nem egész élettartalmának epopöiáia gördül fel előttünk. A filozófusköltő szellemének magas ho­rizontjáról áttekhiíetíe az egész emberiség múltját, jelenét és jövőjét. A hatalmas fáraó, az athéni Miiíiades, a dözsölö Sergiölus, a ke­resztes Aankréd, a tudós Keppier és forra­dalmár Danton azokat a célokat testesítik meg nála, amelyekért az emberiség százado­kon át élt, szenvedett és küzködötí és ame-1 lyekben végül mégsem találta fel létének! végső értelmét. A tizenegyedik. szín a XIX, j század Angliáját: a „laisser fairé, Jaisser aller“, a liberalizmus és szabadverseny kor- \ szakát, tehát a költő korának és a mi ember- j öltőnk torzképét vetíti elénk. A falanszter gépembere pedig a talán soha meg nem.szü-j létő kollektivista társadalom egyik ember- \ példányát varázsolja elénk a jövő ködéből.; A múlt, a jelen és a jövő mint a vanítatum va- nitas disszonáns akkordjaiban olvad, össze-a költő lelkében. Madácli az eszmék folytonos vonatko­zását, az ideálok relativitását és az emberi­ség törekvéseinek állandó hullámzását állítja be a történelem középpontjába. Az emberi­ség soha nem találta meg a boldogságát a múltban, nem boldog a jelenben és a jövőben sem fogja elérni a boldogság ormait: ez a refrénje az Ember tragédiája minden jelene­tének. Tévedésből tévedésbe bukdácsolt és századokról századokra uj dé:'bábokat ker­getett az crrb rí nem. Szomorú vergődésé­nek a mi Madáchiink volt a legnagyobb fes­tője. Madách. irta: SchőpfHn Aladár. vadnak fel, úgy ennek oka csak az lehet, hogy’ Madách hisz a küzdelemre teremtett emberiség hivatásában. A „mondottam, em­ber: küzd és bízva bízzák4 apokaliptikus Ígé­rete megnyugtatta Madáchot, a szenvedések iskoláját megjárt embert. E mennyei szó le­gyen vigasza minden szenvedőnek, e vigasz­ból merítsen erőt a magyar nemzet, amelynek ma bátorításra csakúgy szüksége van, mini akkor, amikor Madách a Világost követő szo­morú éjszakában, halhatatlan mestermüvét megírta. Áz örök harc. Az országos Maciáeh-emlékönnepéíyre írta: Walíentinyí Dezső. A Paradicsom kapulátók át özönvízen, Golgothákon Űzik egymást.Szellem s Anyag. — Ez az örök csata; az Ember. Tragédiája ez az álom. Vércsatakos a lábanyomja. Csiflagtüzii szemének fénye. Maga te anyag. Térdig süpped a földi sárba. S mégís-mégi# Kivágyődik magasba. Égbe. A. Már régtől fájt nekem a harcok. Győtrött, kiűzött, százszor, nagyon Buktam százszor. S százegyedszer is hiszem a Szellem lázadását; Tfogy győzni fog az Anyagon? Bolond vagyok?. , , Az éj orkánzón megdörgetí az ablakot . , „ Ádám!. . ö Ádám! Cséndül fífJamV . , Á kályha rö£„ S át. Öreg őrá Elveri a —* tizenhatot Ml az?! Ki az?! Őrület? Álom? Látomás? Szellem? Babona^ Harsog, zeng a nagy vlaskodás: Isten-Luclfer őrök harca, Szintér; a Világ, Vég: soha, , , , Körüliem; Velem. S bennem Is, — Áll, dúl öröktől-örökig E viaskodás reve: Élet. (Mig a Szellem ál az Anyagban; Bölcső-csöktó! balé rögig). Vak, istentől nyert, ősi daccal idézek, kérdek, akarok. Babonás-éji szellem órán: „Vátes! Itt vagy? Uj titkot!'* — Csönd lesz- S rádöng a Vész: „Jelen vagyok". Én kérdezek. És ö felel rá. „Ó mondd, honnan jössz? Merre tartsz? .Istentől Istenig a pálya" . . . „Ó mondd, győzni, győzni fogunk-e?" És ráfelel: ,A lét a — harc". Tovább ostromlom. Arca sápadt. Neve Madách . . . Adám... Te... Én... S a minden ember minden kinja ott ég, ott sir, ott vilíámozik Szeüernnézésü nagy szemén. „— Egyiptom földje Pháraó-sir. Homok. Számun-ut csal: hamis. Egy miatt milliók temetője. — S nem kevésbé rémes a másik, A Miltiades sorsa is. — Én már szívtam Hippia ajkán a kéjbe menekült gyötört. Voltara Tankréd lovagi kardján Bizánc csorbája, ahogy dőrén A klastrom lépcsőn összetört. — Keplerre! lestem égcsudákra, s osztottam szóban jós-italt. S mig nőm megcsalt, csókolt, nem értett, — beszédülve a Végtelenbe. Álmodtam forradalmi dalt — Haltain már hulló guiilctintőL Láttam clni a nép fiát. De nem tárco’íák soha többen. — í.öndon vásárában se jobban! — Mint ma a gyilkos orgiát ..." „Itt vagyunk. Szelletn-ös! Felelj. — Fájnak a célok és okok. . . . Borzadsz?! MU? Nincsen inár menekvés? — Én ezrek tobzódó zajában ön koporsónkon dobolok. —r Markolás zok a Végtelenbe. És gyökeret-vert térdemen Az Urat akarom ölelni: A Ma Szivét: a mi szivünket Reszketve Neki emelem.-- Könnyünk kiapad. Vérünk elfogy. Erőnk elfut. A Rossz legyőz. Ily korcs sohse volt még az Ádám. Mondd: Mi ez a roppant vajúdás • Tavasz-láz, vagy eröüen-ösz? — Mondd: Isten jobbján ülve, értünk az Ö szeme ránk nézni mer? Mikor görnyed már halíelujás dicsőségére szégyemiíten A Bőn s Ész fia: Lucifer? — Megváltást várunk! Megváltás kell! Gyengék vagyunk, esettek, bósak. Egy szót Még a Tragédiához! Egy szót!!" S nem bírtam tovább. Lehulltam . . . Künn az ágak zúgtak . . . S megváltó szava várt soká. Ma sem kell jobb szer rég? írná!: Ádám örök. Sorsa a Múlt. Én az Urraí szóivá: Megmondottam, Hogy; Ember küzdj! És ,bizva-b;zzál! Ember! küzdj! . . . merj! -- És bízva-bízzál!" Szólt. Eltűnt. — Messze éjszakákig, Nem is jön többé vissza. Sorsunk: Hogy esett fejje! két kezünk A Végtelenbe markoUjszik. v - És uera fog semmit. Csak akar. Hadonászva üresbe iur. Mert méltóságom hallgatással eltitkolja a végső Titkot, Ki mégis vigyáz ránk: az Ur. S maradt a Jó, Rossz nagy csatája. De Megváltás jön. És csodát tesz. — S amerre eltűnt Szellemed, — hitünk, adónk szent maradékát Küldjük Neked, utánad, Vátest Budapest, január 19. Petőfi mán alig három hétre következik > Madách. A géniusz Babits Mihály szép ! szava szerint — fürtös virág és a múlt szá- í zad elején különösen dús fürtöket íermeu j magyar földön. Igaz, hogy évszázados pihe- | nés után, mert a 18. század minden más szá- ; zadnál szűkösebben terrnette a nagy magya- | rókát. A sokáig parlag talajhoz hasonlóan <aztán a 19. század annál bővebb termést ka­Í pott. Három nagy generáció következett egy­másra és ez a három generáció behozta Európát Magyarországba, az elmaradt, téri- ígődő szellemi életű, a tehetetlenné merevült, I kőzépkorías állami rendszerű és aluszékony gazdaságú ország pezsgő, izgatott szellemi munkát, heves politikai reformtörekvést, a modern gazdálkodás felé törtető gyorsiramot kapott. Az irodalmat is. amely a 18. század­ban még alig pislákolt, ötven év alatt a nagy ‘f európai Irodalmak magaslatához hozta közel, íj a magyar nyelvet a legfinomabb és legmé- jjlyebb mondanivalók kifejezésére alkalmassá | tette s a magyar gondolatot felröppented;? 4 jkuítöra legmagasabb régióiba. Ez a ftentze- M#* kdtü. Matááchot is: a"nk'gyar szeííemnéE'^ Petőfi meliptt második főreprezentánsá* Európa színe előtt. A lírikus költő és szabad sághős mé'ljed Madáchot méltatta legkorno lyabban a külföld a magyar költők közül. At előbbi a magyar érzést ismertette meg a vi­lággal, a maga szűz tisztaságában, ifjúi len­dületében, minden más népétől elütő színek ben foszforeszkálő eredetiségében, — ez utóbbi a magyar gondolat szárnyalását mu­tatta, amint mélység és magasság végtelenbe vesző távlatain röpül át és keresi bennük az emberiség Örök enigmájának megnyugtató megoldását Minden más magyar költőtől az külön­bözteti meg Madáchot, hogy az ó szelleme közvetlenül ragadja meg az egyetemes em­beri gondolatot. Többi költőink közül Vörös­marty, Petőfi, Arany, Kemény Zsigmond is eljutnak ehhez a gondolathoz, de a nemzeti gondolat közepén keresztül, a partikulárisból jutnak az egyetemeshez. Madách egyenesen az egész emberiség történetének vonalát nézi, ennek a vonalnak a tendenciáját és a perspektívát, amelybe beletorkollik s ebből a nagyon magas szempontból nem látszik meg külön sorsa az egész egy olyan kis tö­redékének, mint a magyarság. Ö az igazi européer a magyar költők között, aminthogy életében is européer volt a magyar glóbusz világában, tagja a negyvenes évek centra­lista poliiikai csoportjának, amely radikáli­san, átmenetek nélkül akarta Magyaror­szágba átplántálni a francia forradalomból született francia liberális állami szerkezetet és az ősi alkotmánynak még a romjait is el akarta takarítani. Általában a legszélesebb áttekintést? szellemek egyike volt a múlt század középi magyar világban. Műveltsége átfogta a kor jóformán egész műveltségét. Az alsósztrego- vai öreg kastélyban a gazdálokdás bajaival és az omladozó családi élet gyötrelmeivel küzdő magyar ur agyában ugyanazok a gon­dolatok forrongtak, amelyek akkor Európa legjobb szellemeit, Páris, London, a német egyetemi városok eszméikedő elméit foglal­koztatták. Csodálatos volna, hogy egy ak­kori magyar ember, aki a még kicsinyes Pestnél nagyobb és műveltebb városban so­100 cseü-szi. koronáért fizettek ma, január 20-áui: Zimchbentfijo^)^14,875 svájci frankot Budapesten —,— magyar koronát Bécsiben \ —.— osztrák koronái Berlinben 53865.— napáét márkát J )jRÁfrfcr I Prága, vasárnap, 1923. január 21. I imniiii III iHIIIii wmocik, jSHt j&f — - - - —,.IM, Előfizetési árak bel- ©e külföldöt}, &Jm 1 m* jpSm Jmvk Jm JfL* JSST8^ mm W ^ ***** évre 300 Ke, félévre iso kc ■ /mm z,W /á*JLm*wHrm.JLJPm/Ej W I® EEr jSlr iEE Ew .Jly *SES^^^^ — SzerkesstöBéK: Prága II., Stfi- I " m MF jM'W i ff ® MW ÜST mS JrBT pánakA-nltce 40. I. Telefon: S0848. ■ w%XJf-«7 MwLM/ UL *jmx&gfSSBt I — Sürs-ünyeim: Hirlap, Praha. — I A sziovenszkOf és RnszSnszüdf Szöreiftezest osenzéht Pártok politikát napilapja I Szlovenszkői szerkesztő: « Felelős szerkesztő: I _________TELLÉRY GYULA ____________________Ffeserkesztő: PETROGA1L1 OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. [ A> hinduk legnagyobb éíö költője az európai kultúra fejlődésének egyik jellemző vonását abban látja, hogy az egyik levédés­ről a másikhoz vezet. Hozzáteszi azonban, hogy e tévedések ellenére az aurópai civili­záció mégis egyre előbbre haladott, mert okul a tévedésein. Madách Imre is látva látja az emberi tévedések szakadatlan sorát. Ha fönséges költeményét mégis e szavakkal fe­jezte be: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bizzár, ha pesszimizmusának sötét színei végül mégis világosabb színék tónusában ol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents