Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-03 / 1. szám

A jóvátétel orvossága (fi.) Prága, január 2. Az uj esztendő első napjaiban máris sötét kérdőjelként mered elénk a jóvátételi prob­léma. A ma kezdődő párisi tanácskozások je­lentősége sokkal nagyobb, semhogy azokat Németország és Franciaország, vagy Német­ország és az antant külön ügyének lehetne tekinteni. A jóvátételi probléma Európa gaz­dasági megújhodásának sarkpontja és a vén világrész békés, nyugodt fejlődésének teher- próbája. Ha igaz az, amit Benes külügymi­niszter mondott, hogy nevezetesen a világ egyre tartó válságának oka a bizonytalanság, a viszonyok állandóságának hiánya és a köl­csönös bizonytalanság: úgy ezért a sivár ál­lapotért a felelősség azokat terheli, akik az állandó bizonytalanság és bizalmatlanság magvát hintették el a Rajnánál, a Dunánál és a Boszporusnál. E pillanatban bajos volna jóslatokat meg­kockáztatni arról, hogy milyen eredménnyel fognak végződni a párisi tanácskozások. Azok a jelentések, amelyek Párisból, Londonból, Washingtonból és Berlinből érkeznek, nagy­jában csak külsőségekről számolnak be, de alig-alig tapintanak rá a lényegre: az érde­kelt kormányok javaslataira. A titkos diplo­mácia módszereit ma csak úgy követik, mint a háború előtti esztendőkben. Cuno német birodalmi kancellár ’ am* burgi beszéde ma csak némi tájékozást nyújt arról, hogy a német kormány megbízottja ut­ján milyen tervezetet fog Párisban előter­jeszteni. A jóvátételi kérdés végleges megol­dása, egy Franciaország részére fizetendő nagyobb összeg, erre a célra Németország számára azonnali külföldi kölcsön, a kölcsön­nek fokozatos kiegészítése, ezek ama pozití­vumok, amelyek Cuno beszédéből kiemelked­nek. Nem derül ki belőle azonban az, hogy a német kormány véleménye szerint milyen nagy az az összeg, amely Németország telje­sítőképességének megfelel, hogy milyen nagy kölcsönt igényel a német birodalom, mikép­pen képzeli a márka stabilizálását stb. A német birodalmi kancellár kijelentései amellett tanúskodnak, hogy a berlini kor­mányt a jóakarat és a lehetőség végső hatá­ráig menő teljesítési készség hatja át. Nagyon kétséges azonban, hogy ez a készség a pá­risi konferencia első napjaiban a franciák ol­dalán is hasonló mérséklettel fog-e találkozni. Poincaré már hetek óta a szankciók és zálo­gok mákonyával izgatja az amúgy is túlontúl sovén közvéleményt. A szociáldemokrata párt nagyon erélyesen tiltakozott ez ellen az izgatás ellen, de nem valószínű, hogy a fran­cia kormány egyedül e tiltakozás hatása alatt taktikát változtatna. Poincarétn em belpolitikai okok fogják az engedékenységre késztetni, hanem az a meg­gondolás, hogy az angol kormány aligha lesz hajlandó őt árkon-bokron át követni. Bonar Law konzervatív kormányának jóvátételi po­litikája lényegében nem tér el Lloyg George liberális kabinetjének irányvonalaitól. Angliá­nak mindenféleképpen érdeke, hogy Európa káosza egyszer már megszűnjön. Ezért végső szükség esetén hajlandó arra is, hogy Fran­ciaországnak engedményeket tegyen ama szövetségközi adósságok tekintetében, ame­lyekkel neki tartozik. A francia köztársaság­nak érdeke tehát, hogy Anglia fölfogásával számoljon már csak azért is, hogy a külpo­litikai elszigeteltség veszélyes zátonyát el­kerülje. A párisi konferencián kétségtelenül Anglia fogja játszani a becsületes alkusz szerepét. A szigetország kormányelnökére vár az a hiva­tás, hogy megfékezze a gall kakast és Né­metországnak a lélekzetvétel lehetőségét megadja. Angliát e nagy föladatában támo­gatja az amerikai testvérnép közvéleménye. Az Egyesült Államok szenátusában az elmúlt napokban az a javaslat hangzott el, hogy egy milliárd dollár kölcsönt nyújtsanak a meg­gyötört német birodalomnak. Ma még kétsé­ges, hogy ezt a javaslatot elfogadják-e. Hughes államtitkár new-hageni beszédében azonban egy olyan gondolatot vetett föl, amely diadalmasan járta be a világnak azo­kat a fővárosait, ahol az emberek tárgyilago­san és elfogulatlanul gondolkoznak. Hughes azt javasolta, hogy a jóvátételi kérdés megoldására és a német birodalom teljesítő képességének megállapítására az ér­dekelt államok közgazdasági és pénzügyi ki­tűnőségeiből összeállított bizottságot kell ki­küldeni. A jóvátételi kérdés, amint azt elő­ször az angol Maynard Kaynes ismerte föl a legélesebben, nem politikai, hanem gazda­Prága, január 2. Aj uj esztendő nem hozott jelentősebb változást abban a hangulatban, amely a pá­risi konferencia előkészületeit jellemzi s * melyből a legerősebben Franciország lep­lezetlen kardcsörtetése hallatszik ki. Mille- rand köztársasági elnök a párisi diplomáciai kar fogadtatása alkalmával azt hangoztatta,' hogy az ujiesztendőnek azt a teljes békét kell meghoznia, amelyet diplomáciai okmányok­ban hiába adnak a világ tudtára, ha szívvel lélekkel nem igyekszik mindenki megvaló­sításukon. Az elnök beszéde különben him­nusza volt a „megkötött szerződéseknek és elvállalt kötelezettségeknek" s természetesen nem hiányoztak azok a megállapítások sem, amelyek szerint Franciaország egyetlen vá­gya a béke minél szélesebb alapokon — természetesen a szerződések alapján — va­ló kiépítése. Ehhez azonban szükség van ar­ra is, hogy a volt ellenségek belássák „* szerződések lojális betartásának kötelezett­ségé t“. Sokkal nagyobb jelentősége van atinaiK a kijelentésnek, amelyre a Daily Mail tudó­sítóját hatalmazta fel az angol kormány s amellyel behatóbban lapunk más helyén fog­lalkozunk. Az angol kormány nagy örömmel üdvözli Hughes államtitkár javaslatait, ame­lyek, mind legutóbbi számunkban megírtuk, a jóvátételi kérdés megoldására nemzetközi gazdasági konferencia egybehivását indítvá­nyozták s Baldwin pénzügyminisztert már meg is bízta azzal, hogy a konferenciára vonatkozó tárgyalásokon az angol kormány nevében járhasson el. Bonar Law haj’andó a jóvátételi kér­dést egy ily természetű konferencia elé utal­ni, ha Párisban eredményt elérni nem len­ne lehetséges. A Daily Mai! jelentése sze­rint Anglia abban az esetben, ha Francia- ország önálló akcióra szánja el magát, minden formális tiltakozás nélkül félrevo­nul. Ez a nagyfontosságu jelentés újabb bi­zonysága. annak, hogy a konzervatív és ex­kluzív jellegű angol kormány nem hajlandó a végtelenségig tűrni Franciaország hatal­mi tulcsapásait. Valószínű éppen ezért, hogy Poincaré alaposan meg fogja gondolni a dol­got, mielőtt kenyértörésre kerülne a sor, an­nál is inkább, mert a Ruhr-vidék és a Rajna jobbpart megszállása, a „produktív zálogok" igénybevétele semmiesetre sem érhet fel Anglia barátságának elvesztésével. sági kérdés. Megnyugtató eliptézése nélkül Európa gazdasági élete sohasem fog vissza­zökkenni a régi, háború előtti kerékvágásba. Kézenfekvő, hogy a gazdasági kór helyes diagnózisát csak szakértők adhatják meg és csak ők írhatják elő az orvosságot. A politi­kusok kapkodása, sokszor oly siralmas dilet­tantizmusa után konzíliumra kell összehívni az orvosokat: a kereskedelmi és ipari élet ve- zérférfiait. Beteget nem lehet gyűlölettel gyó­gyítani, Európát csak megértéssel lehet talpraállítani. Hughes javaslatait azért fogad­juk rokonszenvvel, mert ezekből az igazsá­gokból indulnak ki. "'kancellár hangoztatta, hogy az uj kormány hivatalba lépésének első napjától kezdve Iminden erejével azon vdt, hogy a jóvátételi 'probléma oly megoldását találja meg, ame­lyet Németország magára vállalhat s ame- 'tyet a másik 0*1 dalon is elfogadhatnának. 'Emlékeztet a nemzetközi kölcsönbizottság év júniusában Párisban kinyilatkozta- 'tott véleményére, amelynek minden követ­kező megbeszélés alapjául kellene szolgál­nia. A német kormány általában mindig ösz- •szekaposolta a végleges megoldás lehetősé- 'gét a nemzetközi kölcsönök gondolatával. Ha azt kívánják, hogy Németország j fizessen, úgy nemzetközi kölcsönökre van szüksége, ezeket viszont csupán akkm kaphatja meg, ha teljesilöképpességét tel­jesen tisztázzák. A jóvátételi bizottság augusztus 31-én maga is elismerte Németország fizetéskép­telenségét, nincs tehát szükség annak a to­vábbi bizonyítására, hogy Németország a márka értékét nem szántszándékkal és rendi 'szeresen tette tönkre. Mai gazdasági hely­zetünk a katasztrófa gondolkodásra késztető 'jeleit hordja magán. A szerencsétlen háború 'a német gazdasági életet megfosztotta a biz­tos tények szilárd alapjától, Németországot kizárta a kereskedő népek egyenjogú sorá­ból. Mindennek ellenére kötelezettségeink­nek már eddig is oly mértékben tettünk ele­get, amint arra a legújabb történelemben 'nincsen példa. A német teljesítőképesség ma Vita tárgya. Ennek eldöntése attól függ, hogy 'a pénzügyi világ hajlandó-e Németországnak hitelt nyújtani. Azonban egyetlen hitelező sem fog Németországnak kölcsönt adni addig mig a kölcsön alapjairól világos képe nem lesz. Emellett számot kell vetni Franciaor­szágnak azzal az óhajtásával, amely sze­rint határozott összegre tart igényt. A magunk részéről hajlandók vagyunk meghatározott összeget magunkra vállal­ni s e célból ugyancsak hajlandók vagyunk valamely nemzetközi pénzügyi konzorcium utján nagyobb kölcsönt felvenni. Mivel a német közgazdaságot a legkö­zelebbi éveken minden rázkódtatástól meg kell óvni, az első években fizetendő össze­get közvetetlenül egy kölcsön hozadékából kellene fedezni. Ebben az esetben szándé­kunk lenne a további évek folyamán bizo­nyos meghatározott magasságig újabb és újabb kölcsönöket felvenni. E kérdés tisztásához nagyban hozzájá­rulni az is, ha Európa különböző iparai, így elsősorban Franciaország és Németország Iparai között együttműködés jöhetne létre. Ezen az utón lehetséges lenne a márkát is­mét szilárd értékmérővé tenni s megalapozni; a költségvetés egyensúlyát. A birodalmi kor- j tnáiny meg van győződve arról, hogy a gaz- \ 'dasági erők, különösen az ipari és bankvi­lág hajlandók a kormányt javaslatának ke­resztülvitelében támogatni. A kölcsönbizott­ságnak természetesen minden biztosítékot meg fognak adni. Ha azt akarjuk, hogy gazdaságunk az óriási terhek viselésére alkalmas legyen, szükségünk van arra, hogy visszanyerjük gazdasági szabadságunkat és egyenjogúsá­gunkat. Szükségünk van arra, hogy a Rajnavidék megszállását megszüntessék, Düsseldorfot, Duisburgot és Ruhrortot ki­ürítsék. Csak a teljesen nyílt tárgyalás hozhatja meg a teljes megoldást. Eddigi javaslataink sorsa visszatartott bennünket attól, hogy uj javaslatainkat teljes részletességgel terjesz- 'szük be az ellenkező oldalnak, viszont a bi­rodalmi kormány egyik képviselője a Páris­ban összeülő konferenciának írásban fogja 'beterjeszteni és kifejtem javaslatainkat. Re­mélem, hogy a zálogpolitikával, amely nem gazdasági, hanem politikai célokat követ s végső eredményben szerződésszegést és erő­szakot jelent, nem fogják javaslataink jeleni tőségét megsemmisíteni. A kancellár megemlékezett Hughes ál­lamtitkár beszédéről s azt a német fölfogás­hoz közelállónak jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy Németországnak nincsenek háborús szándékai, amit bizonyít az is, hogy egy semleges nagyhatalom utján Franciaország­nak gye;: Á'get ajánlott, amely szerűit a Raj­nánál érdekelt hatalmak ünnepélyesen köte­leznék magukat arra, hogy egy emberöltőn keresztül' népszavazás nélkül egymás ellen háborút nem viselnek. Franciaország ezt a javaslatot azonban elutasította. Megkezdték a konferenciát Páris, január 2. Ma reggel, a párisi kon­ferencia megnyitása előtt, minisztertanács volt, amelyen megállapították a francia jóvá­tétel javaslatokat. Maga a konferencia ma délután két órakor kezdődött. Bonar Law és lord Carzon már összeállították az angol jóvátételi javasltatokat. A belga delegátusok megérkeztek Párisba. Bergmann nyugalma­zott német államtitkár ma fogja a öoai d’Or- sav-o-n beterjeszteni az uij jóvá tété® javasla­tokat. Amerika mint közvetítő Berlin, január 2. A Lokalanzeiger szerint az a harmadik hatolom, amelyre a birodalmi kancellár a Rajnavidék megszállásának kér­désénél mint közvetítőre gondolt, az Egye­sült Alibim ok. A lap s érint műiden alap meg­van arra a feltevésre, hogy ezt a lépést nem a berlini amerikai követség közvetítésére tették meg, .hanem az egész javaslat már Washingtoniban megbeszélés várgya volt. Az amerikai kormány közvetítő akciójának gyökerei tehát Wasihiinigtomo nyúlnak vissza­Bradbury Párisban Páris, január 2. Bonar Law és az angol delegáció kiséretében a jóvátételi bizottság angol képviselője, Sir Bradbury is tegnap déíután Parisba érkezett. Negatív hírek a párisi konferenciáról Páris, január 2. A Havas-ügynökség je­lentése szerint a mai napon Poincaré, Bonar Law és Gurzon lord nem fognak találkozni. Az angol miniszterelnök a nap folyamán Gurzon lorddal és az angol delegáció tagjai­val a jóvátételi tervet beszélte meg, amelyet a szövetségközi konferencia elé fog terjesz- wmummammammmmmmmmmmmsamxmmmsammmmmmBX lloüy öli a korona? Jan, 2-án fizettek 100 eseti-szlovák koronáért: Zürichben 16.40 svájci frankot Budapesten 7300.— magyar koronát Berlinben 22543.— német márkát Bécsben 213700.—osztrák koronát raetfkezdőiltltt o párisi Konferencia. Az angol kormány helyesli Hughes javaslatait. Cuno a német kormány szándékairól. A francia szocialisták Poincaré kardcsörtetése ellen. Cuno a Rajnavidék kiürítését taríja szükségesnek Hamburg, január 2. Cuno birodalmi ■kancellár az egyik hamburgi kereskedelmi 'egylet gyűlésén hosszabb beszédet tartott, ■amelyben részletesen foglalkozott Nem étel­szag külpolitikai és gazdaságii helyzetével. A ____ J V f '*y oU~ § MM ff71T , ^ * ^íÉL Prága, szerda, 1923. január 3. í4XjrJr/XM\ íMM%£r%Jr7 — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. — \ Szlovenszkói és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: « Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ■MMwaaajii ni1-wiiiiiiiiiiiimhíiiii hu wb^—tsw—ww^gBBwnnBf iii iiwhii iih inni m ii iwiim—ni— MmnmmmmmEmmmmmammummmammmmm

Next

/
Thumbnails
Contents