Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-14 / 140. szám
A star alkonya. f (fi.) Prága, december 13. Rég megszoktuk már, hogy Benes, amint az egy diplomáciai commis voyageur-höz illik, a külföldön minden alkalmat fölhasznál arra, hogy nyilatkozatainak áradatával a cseh-szlovák köztársaságnak és magának minél nagyobb reklámot csináljon, mig idehaza lehetőleg ritkán, akkor is nagyon tartózkodó formában tájékoztatja a törvényhozást arról, amit az államnak igazi, vagy vélt érdekében a külpolitikai viszonylatokban megtenni vagy elmulasztani szükségesnek tartott. Ez a módszer nem Benes találmánya. Taleyrand, Metternich, Qoluchowsky és Aehrenthal szintén nem cselekedett másként. Furcsa csak az, hogy ezt a módszert olyan ember követi, aki abból a diplomáciai iskolából került ki, ahol még nem rég a titkos diplomáciáról úgy beszéltek, mint az ördög találmányáról, amelyet az emberiség érdekében örökre száműzni kell a kabinetekből. De mi nem voltunk soha annyira naivak, hogy ezeknek a szólamoknak őszinteségében hittünk volna. A szenátus költségvetési bizottságának sürgetésére Benes tegnap mégis számos aktuális külpolitikai kérdésről nyilatkozott a kamara külügyi bizottságában, amelynek nyugodalmas légkörét — úgy látszik — nagyon megkedvelte. Tegnapi nyilatkozatai is ; nagyon kimértek, óvatosak voltak és egy pn- tenatra sem tévesztették szem elől a „nesze semmi, fogd meg jól“ bevált elvét. Bennük mégis valami uj momentumot fedeztünk föl, egy momentumot, amely Benes eddigi kijelentéseiben hiányzott. A benyomásunk úgy:'*1 is az volt, hogy a külügyminiszter ez alkalommal védőállásba volt kénytelen helyezkedni. Úgy hisszük, hogy nem puszta vé- íetlenség, hogy egymásután olyan kérdések kerültek szőnyegre, amelyeknek már a fölsorolása is a vereségeknek a látszatát kelti föl bennünk. Egy őséül nemzeti demokrata szenátor mindenekelőtt azt az indiszkrét kérdést vetette föl, hogy miért nem hívták meg a csehszlovák köztársaságot Lausanneba. Ez a kérdés akna volt, amelyet Kramár pártja helyezett el. Benes válaszának leglényegesebb mondata: „a cseh-szlovák köztársaság a részvételt az okoknak egész sorozata miatt nem kérte", ugyanis nem tekinthető méltó j válasznak, mert adós maradt az okoknak fölsorolásával. Azok a hűvös mondatok, amelyeket Benes Lengyelországról szólva használt, valamint azok az erőtlen kifejezések.! amelyek a javorinai ügyben elhangzottak, szintén arra mutatnak, hogy a szövetségesek viszonya nagyon sok kivánni valót hagy hátra. Az a büntető főtárgvalás, amely éppen ezekben a napokban folyik le Prágában, a lengyel követség kémkedésére rávilágító adataival sötét hátterét alkotja a fokozatos j elhidegülésnek. A háború előtti adósságok fölosztása tekintetében sem tudott Benes kedvező eredményekről beszámolni. Nyilatkozatából ugyanis félre nem érthető módon kitűnik. hogy az osztrák adósságokból Cseh-Szlo- vákiának 4l, a magyar adósságokból pedig 17 százalékot kell átvállalnia, amin a legnagyobb erőlködéssel sem tudott változtatni a külügyminisztérium. Benesnek közismert optimizmusa tegnap nem tudta elfödni azokat a tüneteket, amelyek arra mutatnak, hogy a cseh-szlovák köztársaság külügyi politikájában olyan események játszódtak le az utolsó hónapokban, amelyek ellentétben látszanak lenni azokkal az önérzetes, a jövendőt mindig rózsaszínben festő kijelentésekkel, amelyeket más alkalommal hallottunk a cseh-szlovák köztársaság külügyeinek intéződtől. Benesnek az összeütközéseket kerülő és az ellentéteket állandóan áthidalni igyekvő politikája csak ideig-óráig hozhatott babérokat a cseh-szlovák köztársaságnak. Benes azonban a lavirozás rendszeréhez görcsösen ragaszkodik. Tegnapi nyilatkozatában is a legkényelmesebb megoldást választotta, amikor a görög- országi — szerinte is nagyon komplikált — helyzetben a várakozás magatartását jelölte meg görög politikájának irányvonala gyanánt. Benes külpolitikai rendszerét az ellenzék már évek óta ostorozza, mert úgy véli, hogy nem szolgálja az állam érdekeit, mivel keresztezi az állam lakosságának a felét meghaladó nemzeti kisebbségek fölfogását. Be- nesben azonban ma a cseh koalíciós pártok sem látják azt a meg nem ingatható tekintélyt, mint egy-két esztendővel ezelőtt. Benes csillaga már nem halad fölfelé, hanem hanyatlóban van. Tegnapi nyilatkozatai is arra vallottak, hogy a star múló sikerei után elérkezett oda, ahol a közönség már nem fogadja tapssal. A londoni kudarc mindenütt csalódást váltott ki. Prága, december 13. A londoni konferencia enedmérnytelensé- géndc visszhangjaival van teli Európa politikai közvéleménye. A rövid és csúfos kudarccal végződött miniszterelnöki konferencia utójátéikaként Bonar Law a német birodaihni kancellárhoz rövid, de szívélyes jegyzéket intézett, amelyben értesíti, hogy a hozzákül- dött német Javaslatoík a jóvátételi nehézségeik megoldására nem nyújtanak alapot. Bo- nair Law az Alsó Házban elhangzott kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy a londoni tanácskozást Párisban fogják folytatni s hogy e tanácskozásnak részleteiről ma még nem nyilatkozhat Van egy pont — mondotta — a szövetségiközi adósságok kérdése, amelyről azt gondolhatnánk, hogy Ang ia eddigi politikájától eltérő magatartást tanúsít. Utal előbb tett kijelentésedre, amelyben világosan megmondotta, hogy Anglia nem tekinthető egyedüli államnak, amely a háborús terheket viselni kénytelen. Világosan látja, hogy Anglia szövetségesei nem kaphatják meg azt Németországtól amit vártak, tehát Angliának is redukálná keli követeléseit. Ezen az alapon hajlandó lenne Anglia bizonyos revíziót vállalni, ha meg lenne a reménysége, hogy ezzel a kérdés definiiitiv megoldáshoz jut. Bonar Lawnak eme kijelentése nem nélkülözi azt a diplomatikus tenort, amellyel az antant miniszterelnökei a kényes kérdést kezelik. Bizonyos az, hogy Bonar Law kényelmetlen helyzetben van Poincaréva! szemben m'ert a két miniszteieiuok között föl van állítva ez a matematikai formula: ahogy te segítesz engem Keleten, úgy segitlél. én Németországgal szemben. A baj csak ott van, hogy ennek az elméi etil eg kifogástalan formulának két főelemét nem lehet közös nevezőre hozni. Franciaország a jóvátétel! kérdés terén mind jobban és jobban halad a Dariach-terv megvalósítása felié vezető utón. Ugyláíszák nem tud és nem is akar megállaná. Ámde a Radír vidék szén és vast erm elésének megka parintása és a lotharlngiai és franca vasijaira! való egyesítése oly hatalmas Lada nehézipart eredményezhet, amely veszedelmes versenytársa lehetne Angliának. Angliának tehát vitális gazdasági érdeke az, hogy a Dariac-terv meg ne valósuljon. Ez az erősen diszharmonikus akkord rontotta el az antant miniszterek londoni vonósnégyesének hangversenyét, s e körül a diszharmónia körűi forog ma az európi politikának kereke. Egyelőre a csalódások hangját tükrözi vissza az antantsajtó. A Temps kijelenti, hogy semmi célja sem lenne annak, ha elhallgatnák, hogy a londoni tanácskozás gyászos végezete csalódást okozott Franoíországban. A síik er tetem ség okát albbam látja, hogy Bonar Law és Poicaré nem tisztázták egymás között nézeteiket. Reméli, hogy ez január másodikáíg meg fog történni. Tárgyalnunk kefl — írja a lap — hogy Európát megmentsük egy nagy szerencsétlenségtől, hogy megmentsük németország helyeztél, hogy Franciaországot megvédjük a csődtől. A Petit Journal nem ir elragadtatással Poincaré viseiíkedéséről s attól tart, hogy Amerika nem fogja jó szemmel nézni Poincaré makacsságát. A Temps egy másik cikkében Henry Bfout erősem kritizálja Poincaré tárgyalási módját s kijelenti, hogy véleménye szerint helytelen volt a gazdasági kérdést a politikaival összekapcsolni. A Ruhr-vidék megszállása, amely talán kevéssé Jövedelmező, de mindenesetre Igen veszedelmes operáció lenne, mint utolsó módszer kerülhet csak figyelembe. Ehelyett ezt a kérdést vetette föl először Poincaré s ennek köszönhető az, ami bekövetkezett. Franciaorszáigtnak meg kellett hallania Bonar lavrrak ama válaszát, hogy Anglia ellenségesen áll ezzel a tervvel szemben. Gustave Hervé, aki P óim cárénak leghűségesebb környezetéhez tartozik, nem tudja megérteni, hogy Poincaré Bemar Lawval „Franciaország korrekt és becsületes barát- dett. mint azelőtt Lloyd Georgeval szénájává! szemben oly bizalmat! amrl viselke- ben. Nem szabad Lloyd George számára megteremteni azt a helyzetet, hogy kikiálthassa a világba: Én mindig megmondtam azt, hogy Franciaországgal nem lehet tárgyalni. Az olajoz; lapok is nagy csalódással Írnak a londoni eseményekről. A Mesisaggero nem tudja belátni azt, hogy az, ami decemberben nem sikerült, januárban sikerülhetne. A Giorttale di Roma, amely közel áll Mussolinihoz, élesem ir Poincaré ellen s kijelenti, hogy sem Anglia, sem Olaszország nem járulhat hozzá ahhoz a politikáihoz, amely Franciaország kontinentális hegemóniáját akarja emelni. A konferencia megmutatta, hogy a szövetségesek között csak akkor jöhet létre megegyezés, ha Franciaország ki gyógyul a Ruhrvidék megszállásának terve bői. A londoni konferencia érdekes utóhang jai most következnek. Poincaré ma tesz jelentést a francia min i sz tertanácsnak s mert '•.'Utólag minisztertársai között vannak olyanok, akik nem helyesük eljárását, a mai nap miniszterválságoí hozhat a felszínre. Csütörtökön vagy pénteken nyilatkozni fog Poincaré a francia kamarában. Mussolini vasárnap tesz jelentést az olasz miniszter- tanácsnak a londoni konferenciáról és a re- parációs álláspontjáról. Mai jelentéseink: Amerika foglalkozik a jóvátétel! kérdéssel. Washington, december 13. (Havas.) Kormánykörökből az a hír terjedt el, hogy az amerikai kormány különféle aurópai kérdésekkel, többek között a jóváfcételi kérdéssé! is foglalkozik. Anglia közvetít a német kölcsön ügyében. Berlin, december 13. (Berlini szerkesztőségünk tolefonjelentése.) A Lokaianzeiger jelenti: Az angol kormány kezdeményezésére az angol és német kormány között a kölcsön kérdésében Ismét közeledés létesült. Anglia ama kívánságának adott kifejezést, hogy szeretne a birodalmi kormánytól tájékozást kapni, vájjon hajlandó-e a német ipar egy kölcsönt garantálni s milyen feltételek mellett. Az említett lap megjegyzi, hegy Berginann államtitkárnak londoni tartózkodása arra vall, hogy a német kormány és az angol körök között tárgyalások folynak ar ránéz ve, hogy az elutasított német javaslatokat akként módosítsák, hogy azok a brüsseli konferencián tárgyalás alapját képezhessék. A D. A. Z. azt Írja, hogy az Ipar közreműködésére csak akkor lehet számítani, ha a lóvá tétéül kérdés végleges szabályozásáról van szó. Poincaré Párisban. Párls, decemb. 13. (Saját tudósítónktól.) Poin- care tegnap délután ideérkezett s azonnal felkereste a köztársasági elnököt s beszámost londoni útjáról. Megérkezése után azonnal ülést tartott a minisztertanács. Poincaré fogadta az újságírókat s kijelentette előttük, hogy a zálogokhoz vala ragaszkodás egy feltétlenül szükséges rendszabálynak érvényesítése. Hangsúlyozta azt, hogy fenntartotta teljes cselekvési sabadságát s hogy a parlamentet tájékoztatni fogjsa a kormány magatartásáról. Pillanatnyilag nem lehet arról szó, hogy azonnali akció indíttassák. Cak akkor gondol erre, ha a jóvátétel! bizottság január 15-tör újabb moratóriumot adna Németországnak. Ez azonban minden Valószínűség szerint nem fog bekövetkezni. A szakszervezetek a béke mellett. Hága, december 12. A szakszervezetek vi- lágbékekonferenciáján a nemzetközi szakszervezeti szövetség titkára Fimmen, beszédet tartott, melyben vázolta a szervezett munkásság föladatát . a világbéke érdekében s amelyben hevesen foglalt állást a háború és a felfegyverzett béke ellen. A háború elleni küzdelemre a szakszervezetek vannak hivatva — mondotta. Már az 1920- ik évben Londonban megtartott szakszervezeti kongresszus állást foglalt a háború ellen s kijelentette, hogy az általános sztrájkot és a bojkottot használja eszközül. Természetes, hogy ezzel a két fegyverrel nem szabad könnyelműen Perien asszony német delegátus hozzájárult Fimmen fejtegetéseihez s kijeién ette ,hogy a munkásoknak vonakodtok kell a háborúban való részvételtől. Ugyanez áll az asszonyokra is. A woroesteri dékán kijelentette, hogy a béke csak úgy tartható fenn, ha az embereket a testvériesség szelleme fogja áthatni. Több delegátus amellett foglalt állást, hogy a polgári pacifistákkal együttműködést kell létesíteni s végül Grassmarm német delegátus jelentette ki, hogy a megszálló csapatok elnyomása hosszabb időn át teljesen tarthatatlan. A íegv veres cisstályharc. Hága, december 13. (Havas.) A nemzet- ,özi békekongresszuson Hradek szükség esetén a fegyveres osztályharc mellett foglalt állást. Vandervelde erre a kijelentésre azt válaszolta, hogy a bolsevikiek jobban tennék, ha tartózkodnának attól, hogy a szocialistá- ; kát kivégezzék. Megjegyezte, hogy a háború ellen minden eszközzel küzdeni kell, de viszont el kell ösmemi a jogos igények védelmének igazát s Ily jogként tünteti föl Franciaországnak és ^Belgiumnak igényeit az elpusztított területek újjáépítésére. F&scista mozgósítás. Milánó, december 13. Brecchia tartományban a íasclstákat mozgósították. A mozgósítás az olasz néppárt ellen irányult az agrárkérdésben elfoglalt álláspont miatt. A mozgósítás a pártvezetőség akaratán kívül történt, mert a pártvezetőség Mussolini távollétében minden akciót megtiltott. Meghiúsult leszerelési kosi!©rencia. Helsingfors, december 13. A moszkvai leszerelési konferencia meghiúsult. Boga áll a korona? Dbg. 13-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.60 svájci frankot Budapesten 7350.— magyar koronát Beriinben 24588.— német márkát Bécsben 222700.— osztrák koronát C/cinÁr'nr — Prága, csüto^ # \ Szlovenszhól és Ruszlnszkót Szövetkezett Ellenzéki Portok politikai napilapja , Szlovenszkói szerkesztő. é Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ■imibmi mii mi ■■ rwF"— mi irminii1 r^TT-rmr‘rrrr'T~aT--r‘:‘~im
