Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-31 / 153. szám

Vasárnap, december 31.

musnak, az élet nyomorúságai miatti fájdalomnak hangjai.

A mélységeknél még sajatabb világa a Petőfi költészetének a magasság. Magasságok felé vonja őt fiatalsága 5 még inkább idealizmusa, mely hisz az erkölcsi jónak diadalában. Optimizmusa erősebb, mint pesszimizmusa: a világ fájdalom, az emberi nem gonoszsága s szenvedései miatti kétségbeesése nem tartja őt állandóan fogva, — megtalálja a lelki egynsulyt s felülkerekednek a vágyak s remények, melyek a sa;át sorsának s a haza és emberiség jövőjének javulását festik eléje s a jelennek képét is szebbé varázsolják. Ö maga a felhők madarának mondja magát s valóban kiérezhetjijk költeményeiből, hogy a mélységekbe csak a seznvedések vonják őt le és hogy igazán otthon csak a magasban érzi magát, ahová őt illúziói, merész vágyai ragadják.

Mindamellett nincs meg költészetében az a túlfeszültség, mely csupán a mélységeket s magasságokat • keresné s járná be, — a felszínen is otthon érzi magát s a felszín szeretetreméltó hangulataival is le tud minket kötni. „Fenséges: mint egy látnok s kedves mint egy gyermek", mondja róla Erdélyi. A mélységeknek s magasságoknak nagy méretei közt nagy változatosságban s szuverén esztétikai rendben helyezi el költői szépségeit. Az ünnepiesség s fenköltség mellett ott találjuk a bájt s gyöngédséget, a szenvedély lángolása s a hang villámai mellett a vidámságot s a kedély melegségét, a pompázó ékességek mellett a bensőséget. Erőben és nagyszerűségben megközelíti Vörösmartyt és Berzsenyit, — tömörségben s színgazdagságban csak Vörösmarty, plasztikusságban verselési technikában csak Arany múlja Őt felül. Viszont azonban Petőfit illeti meg az elsőség minden más magyar költő felett a közvetlenségben, mellyel minden gondolatára megtalálja a legtalálóbb és legtalpra- esettebb kifejezést; ezért tudjuk őt oly köny- nyen megérteni, vele tudunk érezni s úgy a mélységekbe, mint a magasságokba vele tu- dftíik menni. Ugyanolyan páratlan tulajdonsága a gondolat mozgásának könnyedsége, mint a madárnak felröppenése s a kedélynek és képzeletnek üdesége, melyet csak a tavasz frisseségével lehet találóan hasonlatba hoznunk.

Heine „csodálatos eredet iség"-uek

mondja Petőfit. Nincsen azonban oly költő, a legeredetibbeket sem véve ki, aki más költők hatásától egészen mentes volna s Petőfi sem volt az. Noha a magyar költészet légkörében nőtt fel s tősgyökeres magyarossága mintaképül szolgálhat, mégis inkább idegen költők hatása alatt állott. A magyar magyar költők közül Csokonain és Vörös- martyn kiviil alig vett át másoktól impresz- sziókat, mig az idegen költők közül Béran- geT, Heine, Hugó Viktor, Burns Róbert és Byron inspirálták őt, Béranger még külső formáiban is, mivel ennek kedvenc verselési formáját, a refraint gyakrabban alkalmazta. Akadtak is kortársai közt olyanok, akik őt a Béranger utánzójának tartották. Ha csakugyan utánozta őt, úgy ez nem vált ártalmára, mert utánzásával felülmúlta mesterét. Amikor azonban utánzásról, vagy eredetiségről van szó, ne feledjük el Cd a te au őt'adnak találó szavait: „eredeti irók nem azok, akik senkit sem utánoznak, hanem azok, akiket senki sem utánozhat". Valóban Petőfit utánozni senkinek sem sikerült s azok, akikről az irodalomtörténet mint Petőfi utánzóiról emlékszik meg. csak iparkodtak, de nem tudták őt utánozni, legfeljebb némely hibáit, aminthogy a hibákat mindig könnyebb utánozni, ..mint az erényeket.

Mérlegre téve Petőfinek költői kvalitásait, megállapíthatjuk, hogy Petőfi az a költőnk, aki nemcsak a saját egyéniségének s a saját korának, hanem a fejlettebb emberi szellem minden korszakának érzéseit s gondolkozását tolmácsolja s aki az érzelmek és gondolatok mélysége és magassága, a tartalom s a forma összhagja, a kedély melegsége, képzelet változatossága, ereje és szili- gazdagsága tekintetében legnagyobb költőinkkel versenyez, a közvetlenség, üdeség. könnyedség tekintetében pedig senki által utói nem érve versenytárs nélkül áll a magya költészetben, — s talán a világköltészetbe 11 ' is. Norbert Artúr.

A magyar tudományos Akadémia és a Kisfaludy-íársaság Pefőfí-öimepe.

Berzeviczy Albert nyilatkozata a Prágai Magyar Hirlap részére.

Budapest, december 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Berzeviczy Albert v. b. t. t., a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, ma délelőtt szives volt fogadni a Prágai Magyar Hirlap budapesti szerkesztőjét és előtte lapunk részére a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy- Társ-aság által rendezendő Petöfi-ünnepsé- gekről a következőket mondotta:

— A Magyar Tudományos Akadémia egy jövő évben megtartandó ünnepi közgyűlés keretében fog áldozni Petőfi Sándor emlékezetének. Ezt az ünnepi közgyűlést, amelyet a nagy költő emlékének szentel, május 13-án tartja meg az Akadémia. Az ünnepi közgyűlésen két értekezlet és egy költemény fog elhangzani, amelyek a költő elévülhetetlen nagyságát fogják méltatni.

— A Magyar Tudományos Akadémia nem ad ki a centennárium alkalmából könyvet, mert ez a föladat a nemzetgyűlés által elfogadott törvény értelmében Budapest székesfővárosra hárul. A törvény ugyanis úgy intézkedik, hogy Petőfi Sándor életének és működésének méltatásáról Budapest városa adjon ki könyvet. Úgy tudom, hogy ez a könyv olcsó népies kiadásban már meg is i jelent. A törvény kötelességévé tette a kor- < mánynak azt is, hogy Petőfi életét és munkásságát iskolai könyvek utján ismertesse meg az ifjúsággal. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ebből a célból már érintke- zésbe is lépett a Kisfaludy-Társasággal, amely ennek a munkának az összeállítását és szerkesztését magára vállalta. A Kisía- ludy-Társaság két ismertető könyvei fog kiadni Petőfi életéről és működéséről ugyanolyan módon, mint azt az Arany- és Vörös- marty-centennárium alkalmával tette.

— Petőfi emlékét különben a Kisfaludy- Társaság is méltóképpen fogja megünnepelni. Február elején ünnepi közgyűlést tart, amelyet a halhatatlan költő emlékének szentel.

— Itt említem meg, hogy úgy a Magyar Tudományos Akadémia, mint a Kisfaludy- Társaság rendkívüli közgyűlés keretében kíván áldozni Madách Imre, az Ember tragédiája nagy költője emlékének is a Madách- centennárium alkalmával. A közoktatásügyi miniszter, tudomásom szerint, a Madách-ün- nepség előkészítése ügyében már átiratot is intézett a Kisfaludy-Társasághoz. Erről azonban most még időszerűtlen lenne bővebben beszélni, mivel a Madách-centennáriu- mot csak ősszel tartják meg.

— Kívánatosnak tartanám, hogy a csehszlovák hatóságok lehetővé tegyék Szlo- venszkó és Ruszinszkó magyarságának is a Petőfi-ünnepségeket. SzJovenszkó és Ruszinszkó magyarságában meg van a 'lelkesedés és az akarat ahhoz, hogy megfelelő módon áldozzon a magyarság lánglelkü poétája emlékének. Ama szomorú tapasztalatok után, amelyeket a pozsonyi Petőfi-szobor lerombolása alkalmával észleltünk, kétszeresen kívánatos volna, hogy a cseh-szlovák hatóságok a magyarság szivbeli ünneplését megengedjék. Csaknem minden külföldi városban megünneplik Petőfi emlékét, tehát a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság ünnepét sem szabad megakadályozni.

Petőfi — „a csavargó"

Fodor Tibor budapesti újságírónak a7 az ötlete támadt, hogy felkeresse Petőfinek egyetlen még életben levő rokonát, Szendrey Emíliát. Erről a látogatásról ernigy számol be:

Budapesten, a Bemád-utcában töpörödött öreg anyókát ápolnak, akire meghatottsággal illik ránézni. Az idős nagyasszony, akit kora állandóan ágyhoz köt, közeli rokonságban van Petőfi Sándornak feleségével, Szendrey Júliával. Ö az utolsó Szendrey-Ieány, aki szemtől-szembe látta Petőfit, aki ismerte a költőt, mint udvarlót, vőlegényt és férjet.

A történelmi adatoktól eltérően, résziben uj megvilágításban rajzolódik elő Petőfi viszonya hitvesének családijához, amint azt Szendrey Júlia élő unokaihuga, Szendrey Emília, Müller Károly özvegye elbeszéli. Most, amikor az egész országban és a határokon túl is ünnepük a legnagyobb magyar költőt, érdekes megszólaltatni a költő egyetlen élő rokonát.

Müller Károlyné, Szendrey Emília a Hernád- n tea 22. számú házban lakik, veiénél Kulcsár

Ferenc dr. ügyvédnél. A matróna hónapok óta állandóan gyengélkedik, úgy hogy hosszabb beszélgetéssel nem lehet fárasztani. Ezért Petőfiről való emlékezéseiben Kulcsár Ferenc dr. volt segítségére, aki megismételte a betegeskedő nagyasszony által családi körben már többször elmondott adatokat.

Szendrey Emilia édesapja, Szendrey László, káptalani gazdatiszt volt a bihannegyei Szala- cson és testvéröccse volt Júlia édesapjának, Szendrey Ignácnak. A léét fivér gyakran találkozott egymással és Júlia hosszabb időt töltött Szendrey László házában, SzaTacson.

Szendrey Ignác, mint ismeretes, nem szívesen vette Petőfi udvarlását és idegenkedett attól a gondolattól, hogy leánya a költő felesége legyen. Egy napon aztán dühösen betoppant Szend- rey Lászlóikhoz.

— Kis csomag volt vele, — mondja Szendrey Emilia, — mintha pár napi tartózkodásra jött volna hozzánk. Ideges volt és levert. Aznap esküdött Júlia Petőfivel. Náci bácsi, amikor hirtelen jövetelét kérdeztük, látható felindulással mondotta:

— Most esküszik Júlia azzal a csavargóval

Júliát különben sem szerette az apja. — Exaltált és excentrikus leány, — mondotta róla. — Nem lehet vele bírni, nem lehet hozzá be* szélni. Egészen más vére van, mint nekem és a többi családtagjaimnak.

Júlia különcködő természetének tulajdonította, hogy Petőfinek lett a felesége. Haragudott rájuk, haragudott a házasságukra és éppen ezért nem is volt jelen a házasságuknál. Azok a megállapítások tehát, hogy Szendrey Ignác ott lett volna a leánya esküvőjénél, a Szendrey-család élő tagja szerint nenn felelnek meg a valóságnak. Tény az, hogy az esküvő napján Szendrey Júlia apja tüntetőén Szendrey Lászlónál volt látogatóban.

— Szendrey Ignác nagyon makacs ember volt, — folytatta a matróna, — és leányának a házassága után sem tudott megbocsátani. Hasonló makacsság jellemezte Szendrey Júliát is, aki viszont a maga akaratától nem akar: engedni és mindenáron ő akart győzni apja fölöst. így aztán az apa és leánya állandóan szemben állottak egymással. Amint Szendrey nem ‘átta szívesen Petőfit, a költő sem szívelte apósát.

Állandóan fumigálta és nemi 'gén törődött vele. Amikor beszélt vele, lehet mondani, hogy: durva volt. Nyers természetét mindenképpn éreztette vele. Nem tudott nyájas és kellemes lenni ahhoz, akiről tudta, hogy ellene van boldogságának. Mert Petőfi n igyon szerelmes volt Júliába és aki nem látta szívesen ezt a szereimet, azt ellenségének tartotta.

Szendrey Ignác állandóan csavargónak, könnyelmű, léha embernek hirdette Petőfit, aki elől Júliát zárt szobába rejtette el, úgy hogy a szerelmesek eleinte csak a legritkább esetben tudtak találkozni. A gőgös Szendrey Ignác „csavargója" pedig tüneményes pályát futott be. Talán, ha ezt érezte és tudta volna Szendrey, megbocsátott volna a szerelmeseknek.

Szendrey Emilia azonban más véleményen van:

— Nem, a Nád bácsi makacs ember volt és nem tudott volna sohasem megbocsátani.

Megható, amint az ősz matróna megemlékezik „Náci bácsiról", akinek emléke még most is tiszteletet követel, úgy, mint hajdan, a leány- gyermek lelkében. És a nagyasszony, akit hozzátartozói ,.Bmmi néninek" hívnak, a betegágya elé most visszaálmodja a szalacsi Szendrey-kúriát, ahol Náci bácsi haragja elől titokban találkozott Petőfi Sándor Szendrey Júliával.

tak volna, más-más korpáiba szálfáik be, de az étteremben ugyanahhoz az asztalhoz ültek le és miig a vonat robogott, egymásban, de a tájékban is gyönyörködtek. Bourdon kíváncsiságból átfutotta a párisi újságokat, amiket a pályaudvaron vett és szólt:

— A férje kinevezését csinos kommentárokkal kísérik a katonai lapok. „Szorgalmas, buzgó katona.. • Elsőrangú hadi tehetség... öt év óta boldog férj." De mi lesz holnap, ha megtudják, hogy az ezredes uirral ...egy kis baleset történt?

Madelieine gyöngéden felelt:

— Tudom, hogy maga nagy áldozatot hozott értem. Nem tudom, nem a pályafutását kompromittálfa-e ezzel a vakmerő lépésével? Aki olyan heves természetű, mint maga, az talán a hadviselésben is elkövethet könnyelmű, meggondolatlan cselekedeteket Nem gondolja?

Bourdon meglepetve nézett az asz- szomyra:

— Madelieine, maga gúnyolódik?

Az asszony megigazította a haját:

— Hát nem sajnálja azit a gyönyörű katonai karrierjét, amelyet most félbeszakított és amelyet talán örökre Párásban hagyott?

Bourdon komolyan felelt:

— Ha maga az enyém lesz, Madeleine, a viliágon semmi egyébbel nem törődöm.

Madelieónie egyszerre csak minden ok nélkül fölkaosgoitt és úgy elkezdett nevetni, hogy a könnyei is kicsordultak tőle. Bourdon nem értette Artoismé jókedvét.

Madeleine az őrnagy vállára tette a kezét:

— Megnyugtathatom — mondta az stsz- szony mosolyogva —, hio-gy egyelőre nincs semmi tej a karrierjével. Nem kell lemonda- rniia fényes jövőjéről és a legközelebbi háborúban mega lesz a vezérkari főnök, a hadvezér ...

— Hogyan? — csodálkozott Bourdon.

— Mert a botrány el fog maradni —, fejletbe Madelieine. — A férjemnek sejtelme sincs arról, hogy a nizzai gyorsvonaton maga mellettem ül és a legkomolyabban feleségül akar venni. A férjem tudtával és beleegyezésével utazom Nizzába édesanyámhoz, aki gyöngélkedik... A férjemmel nem vesztem össze... azt a reggeli arcuMitést csak úgy kitaláltam ... hogy magáimnak egy kellemes utitársat szerezzek. Szóval magának nem kell elvennie engem feleségül... Most már boldog? Meg van könnyebb ülve?

— ÉS ez az egész szökés? — kérdezte Bourdon, aki érezte, hogy túlságosan bamba képet vág a dologhoz.

— Tréfa volt! — nevetett az asszony. — Kedvem támadt, hogy egyszer egy nagy hiadvezéri tehetséget az orránál fogva vezessek. De nem haragszik meg érte? Tréfáért nem illik megharagudni!... Be akartam bizonyítani, hogy két olyan kiváló sztratéga, múrnt maga és a szeretett férjem, együttvéve sem érnek annyit, mint egy jókedvű asszony, akt uigy játszik magúkkal, mint macska az -egérrel,

Bourdon dühösen hanapdálita a bajuszát:

— Madéleltnie, maga femánistü?

— Nem — felelte Artoisné —, de szeretem a tréfát. El sem hiszi, Bourdon, hogy mennyit mulattam magám tiltokban, hogy úgy irtózott a házasságtól és alig lehetett meggyőzni magát. •.

— Sajnos, túlságosan meggyőzött róla — mondta szomorúan Bourdon. — Most egészen boldogtalannak érzem magam, hogy újra nődén vagyok.

— Bocsásson meg, Bourdon, de arra

nem voltam elkészülve, hogy a tréfámat ennyire komolyan fogja venni — mondta Madieteime. — Az önzésemmel kissé túllőttem a célon. Voltaképp a férjemen akartam bosz- szut állni.

— És miiért? — kérdezte Bourdon.

— Az uraim a minap oly feltűnően udvarolt a „Cercle milúltaire“-ben egy hölgynek, ■aimii vérig sértett engem, aki szintén ott voltain.

És ki volt az a hölgy? — kérdezte az őrnagy.

— Ludie kisasszony, a vezérkari főnők leánya... akit, ha- igaz, magának kellett volna elvennie feleségül ? .. •

Bourdon most már idegesen dobolni kezdett ujjaival az asztalon.

— Miért oly ideges, Bourdon? — kérdezte Madeleine finom, kissé gúnyos mosolyai.

— Rossz napom van márna... — felelte Bourdon, — Úgy érzem magam, mint az a hadvezér, akinek a baliszárnyát megverték, a jobbsizárnya ingadozik és a központból is ro'sisz híreket kap.

— És hogy fogja ma-gát kivágni ebből a nehéz helyzetéből?

— így! “ felelte Bourdon, gyorsan át- tejoft az asztalon és hevesen megcsókolta Madeleinet. Az étteremben illőik meglepetten nézték ezt a jelenetet. Madeleine elsápadt.

— Megőrült, Bourdon? — kérdezte az őrnagytól, aki nyugodtan visszaült a helyére,

— Nem, Madelieine — szólt —, hanem szembe fordulok... az ellenséggel! Komproi mittálni fogom magát minden alkalommal. g mert most már igazán azt akarom, hogy. feleségem legyen... És amit én egys®^ * fejembe veszek ...

— Bourdon, én egyszerűen a hagyom magát itt... és ne merjen jönni!

1 ' ' 1 11I félpohár SCHMIDTHA UER-f éle ijr

pr 7 » IM kllFáLK Otthon. —ffgelePKePt keseröviz> melegítve éhgyomorra, mint r

bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkovéredés, agy vértó,111 lás, vérb 493 Sol« mnicfiir mt&taansttqj eváfei*an<Allcal fis.

3