Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-31 / 153. szám
9 ]F évfoiyam'i53'szá,n' Jjjw Prága, vasárnap, 1922 december 31. J Sí7íf£¥/Ö? éfff?F/bT* Sü í^v <■<20*’ ^mi^SWíSSSS^^gffgggg^S^^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A SzlovenszkóE 6s RuszlnszkóS Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja a Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Petőfi Sándor emlékének. „Anyám, az álmok nem hazudnak: Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak Anyám soká, örökkön él“. Petőfi: „Jövendölés". „Köröskörül sötét felhő az égen, Egy magányos csillag ragyog középen. Az a csillag ott a magyar nép képe, Kit Idegen népek vettek középre. Nagy a világ és testvérünk nincs benne, Nincsen, aki bajainkban részt venne. Dehogy testvér, a magyarhoz a világ! Ellensége m inden ember, aki lát. Ha a magyar is elhagyja a magyart. Nem lesz akkor olyan, aki vele tart. ügy eltűnik, mint az égről a csillag, Ha a sötét felhők reá borulnak".-Petőfi: „A székelyekhez"'/. Hiszünk az uj esztendőben ig.) Prága, dlecemiber 30. A dátiuméM esztendő® lépéssel lép egyet ‘höániap. Fordul az idő kereke, e? z egyre forgó miethaniiiziriius, mely estébe temeti. a reggelt, vasárnappal zárja le a hétfő kezdődését s mely havas decembert szitál a frissen pattant januárt követő hónapok végére. Fordul az idő kereke és az unalmassá vált esztendő búcsúzik a lelkűnktől, hogy az emberi természet kiipusztiitliatatlian remémy- sége Mfctel és bizakodással lépjen egyet az ilj év mesgyéjén. A régi esztendőt elkönyveljük, elsktatu- iyázzuk a múlt emiékszekrényében. Az uj eszitendö felé kiváncsi várakozással, a régi esztendőből átmentett reménységek fölmele- gitésével s friss akarattal Indulunik. Ez az éltet, ez a sors, ez a szokás és ez igy van jól. Ezt igy rendeli az az akarat, mely fölötte áll az emberi akarásoknak, ezt igy rendezte be az az organizmus, amelynek az emberi élet egyik kockaköve. A régi esztendő utolsó piihegése, megfáradt szívverése cseng a fülünkben, mikor az uj évvel kezet fogunk. A régitől könnyű a búcsú, mert nem tapad hozzánk jó és tartalmas emlékekkel, mem simogatott és ölelget tett bennünket: régi szép évek hosszú során felnőtt és a jó sors szekeréről lelökött magyarokat. Az uj esztendő felé bizakodással és a legszebb érzésünk szakramentumával a Telkünkben lépünk. Egy nagy, hatalmas s a magyar ég valamik or szélesen iveit látóhatárán kápráztató eszme ünneplése hangolja meg az év fordulóját. Az a történelmi emlék, mely egy névben magasztosul föl, az a hatalmas erő, mely egy magyar élet daloló lángolását jelenti, rrm belénkmarkol és felmeiegiti bennünk azt a hidegedé szivet, amelyben magyar a vér és magyar az élet-halál. Ezzel a meleg szívvel és knvíCent szemekkel áldozunk a pogány életünkből bennünk hagyott hittel sorsunk nagy, öröfcszép pogányának. . Neked, Petőfi, aki pogányü! káromoltad mindazt, ami rágta és tépte a magyar lélek tavaszivá ró virágait, aki szent eskü vésse! dörögted a szab?dság hajmaihaisadását, aki magadhoz ölelted azt a világot, mely szabad és szabadon hagyja élni a magyart, aki a déliibáfoos rónán nyitottad meg a szivedet és fakasztottál dalokat. Áldozunk Neked, Petőfink, mert versbe tudtad szedni egy korszaknak és egy nemzetnek lelkét és érzésviliágát, mert jöttél, mint egy csodálatos fel'lobbanás, éltél, mint tűzben fogant és önmagát felperzselő élet- szikra, eltűntél, mint a legendák mesébe növő hőse és mégis itt maradtál könyvben, versben, dalban és magyar szivekben-. Áldozunk Petőinek és megkezdjük az uj esztendőt. A-z áldozásunk szent, mert a nemzeti érzésünk lángjával világítjuk meg az oltárt, mert azt az érzést váltjuk ki önmagunkból, amire ma nagyobb szükségünk van minden anyagias és megfogható élet- szükségletnél, hiszen négy év óta érezzük azt, hogy a magyar kálváriát járni, a magyar érzésért szenvedni és összetörni, de összetörve is magyarnak maradni, a legszebb és legnehezebb kötelesség- Érezzük azt, hogy minden emlék, amely erősebbé teszi bennünk a hitet, minden felcsillanó mult-darab ma kincs az egyre üresedő zsebünkben, kincs, amire áhitatos szeretettel kell néznünk s amire vigyáznunk kell, mint a sorsunk talizmánjára. Ezzel az érzéssel állunk meg az uj esztendő hajnalán. A szomorú és szürke jelen letargikus tespedéséből felráz bennünket az a nap, mely egy uj évet jelent előre és a magyar erő és lángolás csodálatos üstökösének fényét veti reánk és belénk a múltból. Ezzel a fénnyel és ennek melegségével hiszünk az uj esztendőben s várjuk a magyarság gondjait temető szilveszteri óraütést. El fog jönni, mert annak a népnek, melynek volt Petőfije, van jövője és élete is! A nagy évfordulón Irta: Sziklay Ferenc dr. Kassa, december 30. Megjött a nagy óra: Petőfi születésének évszázados fordulója. Csodás szilveszteri éj, régi bánatok tora, uj reményszülöttek keresztelője. így van minden évben, százszorosán igy volt száz évvel ezelőtt, amikor valóban a jövő reményének született a Gyermek. Száz év nagy idő. Nemzetek lettek, nemzetek vesztek, ezerszer változott azóta az élet s a diadalmas, szinte emberfölötti Ember máig is a jövő Ígérete maradt sokban. Sok jövendölése betelt az életében, halálában, de van még sok olyan, amire még mindig csak vágyunk, amivel adós maradt a száz évvel idősebb idő. Alig múlt el az Isten-ember születésének ünnepe. A betlehemi istálló kisded szülötte a lelkeink megváltását hozta le mennyei atyjától. Tanitása minden lelkek megnyugvását hozza meg. A kiskőrösi szegényes hajlék szülötte, a száz év előtt született Ember tanitása a földi élet megváltását hirdeti bizalommal az isteni hatalomban, az ember isteni elhivatottságába { „Aki a szabadságot, Isten legszebb adományát meg nem becsüli, magát az Istent sem becsüli az!“ Szent az óra, melyben a „Világszabad- ság“ apostola megszületett. Ne múljék el százéves fordulója rágondolás nélkül. Minden kis faluban, minden soktornyu városban lesz egy nap, melyet az emlékének szentelnek. Akkor hangosan hirdetik majd a nevét s az ünneplés külső fényben nyilatkozik meg. — A szent óra legyen a belső ünneplés ideje, minden lélek befelé örvendjen az ö eljövetelének. Az a nagy szeretet, amellyel minden ember tartozik Neki, forrassza össze lelkeinket. Minden szív hangosabban dobbanjon, a mult-temetés vidám tora némuljon el egy pár percre, kon- duljon meg az ünnepi órában minden templomtoronyban a harang, minden szószékről a Rá való emlékezés adjon uj hitet a csüggedt lelkeknek. Ne legyen szerte az országban egy ember sem, aki a varázslatos órán ne idézze a Költő íüzlelkét, mert nincsen ember, aki érzelmei visszhangját ne lelhetné meg benne. Emberek, magyar lelkek, ha összegyűltök sokan vidám mulatságra, ha meleg családi körben örvendtek a vágynak, reménynek, amit az ujesztendő Ígérget, ha mindent elvesztve, csüggedten néztek is a reménytelen jövőbe, ha szegénység foszt is meg az örvendés jogától, mind, mind, akikben jóakarat van, avassátok ünneppé ezt az órát, mert az ö kincsestárában mindenki számára akad öröm, élvezet, vagy vigasztalás. Szentelje meg ezt az uj esztendőt a Petőfi fölidézett szelleme, avassa a Rá- emlékezés bensőséges, szent, ihletett ünneppé. Hogy áll a korona? Dec,30-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.45 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Berlinben 23142.— német márkát Bécsben —.— osztrák koronát Szellemidézés.*) Mint megőrült, bús titánok szörnyűséget látó szemmel, úgy áll dóit, halott-vigyázó arccal a sok nagy havas: zúg a Tátra, zúg a Mátra szlvrepesztö rejtelemmel, zúg Vlhorláí, Krasső, Gyergyó s íarkas rejtő Fogaras... Hallom őket, bár sötétség: szivet szív tői szétsövénylö átok hullt le s meggyalázta ősz lejüknek szent havát. Vak sötét van s nincsen csillag, nincsen csillag nékünk fénylő: éjtakarja, csak a múltból kíiidi titkon sugarát egy-egy régi, rég! csillag: Bem, Kapisztrán, vagy Rákóczi.*. Tél van s nincs virág, madár-dal, szivek földje fagyban áll, bús-csirátlan, hófödöíten... Rajtuk Sátán martalócl táncot ropnak vad szelekként s míg kereng e baechanál, könnytől duzzad Körös, Iterrsád, Lajta.. Vág, Maros, Latorcza s hordja könnyünk a Tiszába, a Dunába ... Semmi gát nem állhatja könnyek útját, mer4 .borús az Isten-orca és egy ősszel az Aiiöidön, jaj, ögháit a Déiiibéó... Zúg a Tátra, zúg a Mátra szlvrepesztö rejtelemmel, ünneplésre hívja zúgva a megdermedt lelkeket... Jöjj dicső Múlt, szent halott! s a meggyalázott, zord Jelennel csókolózz, hogy fényt csiholj ki még belőle: ünnepet! Százat lépett az Időnek évmérföldes nagy csizmája azóta, hogv az Alföldre csoda esett, csillagos: csúfos télen csira pattant: egy költősziv tündérfája fúródott be az Alföldbe szíva ősi, illatos titkos termő szent erőit... Szlávba oltott szent magyar bárd! Akkor is reménytelen tél volt, mikor megszült anyád: s míg felnőttél, ama híres nagy varázsló Március várt, hogy rád szórja minden álmok legszebb kincsét, aranyát.*. A Kárpáí-övezte földnek minden talpalatnyi részét vándor lábod végigjárta márciusi ég alatt, minden szívben a reménység énekelve rakta fészkét, | ugarakban új barázda, úton colos láb szaladt. És te jártál magvetőként ama híres Márciusnak életvemhes húmuszán és szórtad a piros magot: 1 szabadságnak, szerelemnek s míndemajta életjussnak szent igéit szőrogattad... Nőtt a termés, asztagok í domborodtak Magyarhonban, merre szálltál, mint pacsirta... ...Aztán vérvihar komorlott s a pacsirta vércse lett! Vészkiálíó vércsehangod a riadt szivekbe sirta vijjogását*., míg halál járt egy legázolt nép felett... Százat lépett az Időnek évmérföldes csizmatalpa... Március vetése újra zsendült s eltűnt a ború. De a Sátán a világ uj magvetését megsokallta; szárnya átsuhant a földön s jött egy véres háború, emberlrtó, vámptrajku. telve annyi Sörtelemmel, mennyit poklok mélyén Sátán legszebb álma sem Ígért... Zúg a Tátra, zúg a Mátra szivrejpesztö rejtelemmel: semmi nép még nem pocsékolt oly hiába ennyi vért! Nagy halott körül virraszt a Tátra, Gyergyó és Víhorlát*.. Sírok szörnyű csöndje rémit, szivek földje fagyban áll és felettük ördögfattyak, mint vihartól vert vitorlák csak kerengnek és bokáznak s jár az éji baechanál... Elfordult az Isten arca s míg a Sátán szárnya szálldos, így kell nékünk ünnepelnünk ó Petőfi, ünneped! Két karom magasra tárom s mint igéző ajkú táltos mondom: minden sátánfajzat minden tánca, szűnjetek! Nagy Petőfi, bárhol Is vagy, szózatomra, mely idézget, most jelenj meg! Ám nem úgy, mint márciusnak idusán, nem is úgy, mint Költőn éltél, sziva szíizi oászi mézet: úgy jöjj, ahogy eldőltél a segesvári bús tusán! Mártirvér kell nekünk most, mint forró blborszin igazság, gyáva, vérteJen világnak mártirvér kell. friss, piros! Úgy jöjj: szívben a dzsidával, mit beléd döfött a gazság, vértől habzó szád ne szóljon, mert veszélyes és tilos. Vércsöpögtető sziveddel járj be minden földet újra mit bejártál életedben s szórd a vért, mint tüzmagot, szivek mélyén olvadozzon minden hőlepel s kibújva a virágok, a vetések zsendiiíön a jó Napot (a haragvó Isten arcát) tán az égre íelkönyörglk! Márciusi nagy vizektől törjön minden téli gát! És ha téltől, éjszakától a vén föld így megcsömörlik: új tavaszban támad tán a réginél szebb Délibáb! ____ Mécs László. *) Petőfi születésének századik évfordulójára, iára.
