Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-03 / 132. szám

‘IfflácfziM^nöií vásssiíssiSfi fcca

és a MlUémi®Mt§£& MIWL

Cseh-Szlövákia és Lengyelország távol van. —- A románok örmények. — Jugoszlávia ier- .vez, Törökország végez.

Zágráb, december 1.

(Saját tudósítónk jelentése.) Kemal pasa iiküzdötte magának az Európába vezető utat. Valószínűen meg fogja szerezni Trácia egy tekintélyes részét. Ezzel a Balkánon egészen uj helyzet áll elő. Törökország, amely az utolsó években az aktív balkáni politikából szinte kivált, megint figyelemreméltó tényezővé lett. ügy látszik, hogy Kemal a mohamedánok legfőbb védője akar lenni. Az a követelése, hogy Macedóniának autonómiát adjanak, erre látszik mutatni. Jugoszlávián kívül nagyszámú muzulmán lakik Görögországban és a bolgár területeken is. Természetes tehát, hogy Törökországnak Európába való visszatérése min a három Balkánállamot nyugtalanítja. A közös veszély érzete oly nagy, hogy ezek az államok a legszorosabb együttműködést föltétien szükségességnek tekintik.

Az 1912. évi balkáni szövetség emléke a megerősödött Törökország föllépése miatt oly elevenné vált, hogy árnyéka elfödte a kisantant fényét is. Ezt bizonyítja a laibachi „Jugoszlávia" egy cikke, amely a többi között az alábbiakat írja: „A kisantant nagy és fontos jelentőséggel hir, azonban ki tudja, hogy komoly órában a balkáni szövetségnek nem jutna-e még nagyobb jelentőség, mert a kisantant csak az északi határokat biztosítja, a keleti és nyugati határok azonban nyitva maradnak, noha innen nagyobb veszély fenyeget." A fascista Olaszországtól való félelem is közrejátszik. Azokban a hírekben, amelyek Stambuüjski bolgár mi- .iriszterelnök bukaresti és belgrádi tanácskozásairól beszámolnak, már kibontakoznak egy uj balkáni szövetség körvonalai, amelynek legfőbb pillérei Bulgária és Jugoszlávia ^voíhának.

A világháború szerencsétlen vége Titán az antant diktátorai irtózatosan megbosszulták magukat Bulgárián. Területét annyira le- fíiyesték, hogy a nemzetnek alig egy fele lakik rajta. A bolgár nemzet többi része a szomszéd államokhoz került, vagy szét van szórva a világon, főként Amerikában, ahol a bolgárok százezrei élnek. Azonfölül a bolgárokra súlyos gazdasági kötelezettségeket róttak. A politikailag is elszigetelt ország — az orosz szovjetekkel való összeköttetés kertes értékű — kétségbeejtő helyzetben van. ^Természetszerűleg ma azok az elemek ural- í'kodnak ott, akik a központi hatalmak és Bulgáriának a háborúba való beavatkozása ellen foglaltak állást. Vezérük: Stambuüjski, már négy esztendő óta bebocsátásért zörget Belgrád bezárt portáján, hogy létrehozza a kapcsolatot Jugoszláviával. Most, úgy látTi zen egy perc.

A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kosztolányi Dezső.

Egy fiatalember, magas, huszonöt éves, végigment az udvaron, szürke felöltőben, puha kalapban, aztán felsza’adt a szeles alacsony fokú kőlépcsőn, rneiv melléit két oldalt vaskorlátok futottak és bokrok illatoz- tak, keserűen. Csak egy cseléd látta öt, aki a kutnál üvegeiket mosott. Azt hitte, tanulni megy az urfi szobáiéba, mint egyébkor, mert még vizsgára készült.

Áthaladt a hosszú, kővel kirakott folyosón, melynek végén volt szobába — vidékies régi kisszoba, a folyosóra néző ablakkal — nappal is homályos, az édes. forró oigareftn- parázs savanyu, meghidegül't ködével. Idetartott. A külső faajtót bezárta kulccsal, kétszer s megpróbálta a kilincset is, a belső ajtót pedig elretesze’tc. Most valamivel nyűgöd tabbnak látszott. Ha'lgatódzott, jön-e valaki. Csönd a folyosón, az udvaron. Nem jött ftenki.

Künn a kert az eb/d”'íáni nvári dé!utánam nyában aludt s a jóllakott föld kövéren emésztett. Zöld, kék legyek a szagos levegőben, a pókok ezüst hálóiban, a tálaí repedésein hangyáik, bogarak, boldog rovarok. Az orgona a fal mellett, lélekzett. Kerti golyók közt jázminok nyibak, szemtől nem látotton, csak a haragoszöld leve!-Ven át kandikált ki egy-egy ág, méhek csüngtek rai- ,Tuíc, mint sárga vizcsöppek. Már senki*cm j tartózkodott az udvaron. A cseléd, ki előbb üvegeket mosott, elvégezte munkáját, bement a konyhába, nx apa a kis üzlethelyiségben könyveit .nézte át íngujban, az anya a bőrdíványon hevert, Húgának lent az utcai pápuában zongora órája volt Bach egyik

_____

Va

sárnap, december 3.

egyezése el fogja tüntetni. Meg kell várni | segítség ellenértékeképen Jugoszláviának a azonban, hogy Törökország mit fog szólni j szaloniki-i kikötőben fog jogokat biztosítani, ehhez a szépen kifőzött tervhez. (A macedóniai kérdést a szövetségesek megPoincaré sif ieirweá M&smű ü lomdonl iioniereiaciáira.

szik, közelebb jutott céljainak megvalósifá- sához. A török-olasz veszély miatt a nagyszerbek ellentállása az „áruló Bulgáriával" való kiengesztelődés ellen nyilvánvalóan anyhulb

A jugoszláv lapok ennek a szövetségnek [ eszméjét oly formában tárgyalják, amely jelentőségének mindenképon megfelel, igaz az — írja az egyik lap —, hogy ez a gondolat a szerb nép körében még nem tud népszerűvé válni, mivel az elmúlt tiz esztendő eseményeire a lakosság még mindig nagyon jól emlékszik, másfelől azonban bizonyos az is, hogy a politikát mindig inkább ésszel, mint szivvcl kell csinálni. Ausztria és Németország is szinte közvetlenül Königrátz után kötötték meg szövetségüket, amely azután év- ről-évre kimélyült. Mi határosak vagyunk Olaszországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Bulgáriával, Görögországgal és Albániával, amiért leginkább ezekhez az állomokhoz való viszonyunk érint, mert Cseh-Szlovákia és Lengyelország meglehetősen messze vannak tőlünk. ELa közvetetlen szomszédainkat nézzük, ugyan melyikre építhetünk a veszély órájában? A görögökre? Gondoljunk csak arra, hogy miképen teljesítették a világos szövetségi szerződést a háború alatt. Vagy talán a „szövetséges" románokra bízzuk-e magunkat? A román örmény nemzet és ez eleget mond, eltekintve attól, hogy imperializmusuk nem ismert határokat és mentői előbb szeretnék megszerezni a Bánátot. A többi szomszédunkról kár beszélni. Mi tehát körülbelül úgy vagyunk vele, mint a bolgárok. Józan eszünknek tehát oda kell vezetni, hogy Bulgáriának békejobbját elfogadjuk, Bulgáriához való viszonyunkat tisztázzuk és azt odáig klmélyiísük, hogy határaink elérjék az Egei és Fekete-tengert

Ha az ellentéteknek ilyképen tervezett áthidalása sikerülne, akkor olyan nagy és zárt balkáni hatalom keletkeznék, amely minden külső befolyástól mentesülhetne és a hatalmak egészen uj csoportosulását idézhetné elő. Most azonban még számolni kell azzal, hogy Jugoszlávia belső súrlódásai igen nagyok. A szerbek érdekei nem azonosak a szlovénekével. Zágráb nem akarja föladni régi jogait. Macedónia mindig a viszály magva lesz Szerbia, Bulgária és Törökország között. Még sincs kizárva, hogy a közös veszély a belső ellentéteket enyhítse. A horvát blokk megbizottainak belgrádi útja, amely* nek egyik legfontosabb föladata a „Iirvat" szerint az alkotmány revíziója volt, a helyzetnek ezt az enyhülését valószínűbbé teszi. Kétségtelen azonban, hogy a szerbeknek súlyos föladattal kell megbirkózniok, amikor a hegemóniájukat biztosító centralizmust fönn akarják tartani.

A bizonytalanság ködében, amely a közeli Keletet és a lausannei konferenciát elborítja, Jugoszlávia, Görögország és Bulgária szövetségének körvonalai bontakoznak ki Az utóbbi, úgy látszik, az Égéi tengerhez kap kijárást. Görögország a szerbektől kapott

Prága, december 2.

Á jóvátétel! kérdés kiszorította a keleti békekonferenciát az érdeklődés előteréből. Á lausannei tanácskozás másodrendű faktor lett azóta, mióta Poincaré belevetette az európai közvéleménybe a retorzióknak és produktív zálogoknak jelszavát Egy konferencia mindig addig a legérdekesebb, amig össze nem ül s ha már összeült, akkor mindaddig unalmas, amíg föl nem robban. így vagyunk a lausannei konferenciával is, ahol most tárgyalnak s amely még nem robbant föl, amely teliát unalmas s amelynél sokkal érdekesebbnek tartja mindenki azt, mi lesz a következő konferenciával, amelyet Londonban terveznek, amely rendezőpályaudvara lesz a brüsszeli nagy tanácskozásnak. Hogy a londoni konferencia milyen eredménnyel fog járni, erről a kérdésről némi véleményt alkothatunk magunknak, ha szemügvre vesz- szük azt, hogy miképen áll a jóvátételi kérdés az egyes államokban.

Franciaországban Poincaré mintha visz- szafelé táncolna s a hozzá közel álló sajtó erősen hangsúlyozza, hogy az Elyséeben csak terveket dolgoztak ki, de nem hoztak pozitív határozatot. A többi lapok érdekesen ismertetik a helyzetet. A Radical ezt irja: Olaszország valószínűleg támogatni fog bennünket. Belgium lagymatag, Angliának meg- gondolnivalója van, tehát, úgy látszik, ismét vissza kell vonulnunk, az után, hogy oly h, n- gosan' világgá kürtöltük azt, hogy tárgyalni akarunk. Ez lenne az utolsó visszavonulás, ez talán a véget jelentené. Az Echo Nationale kijelenti, hogy a miniszterelnöknek nem volt más szándéka, mint Németország nagyiparosait fenyegetésekkel rábírni arra, hogy régi Ígéreteiket teljesítsék. Tovább nem terjednek Poincaré szándékai. Az ő csendőre csak egy egyszerű pénzbeszedő ember.

így ir a francia sajtó. Angliában a parlament előtt kezd tisztázódni a jóvátéteM kérdés s a munkáspárt erős akcióval követeli a kormány nyílt színvallását. A tegnapi ülésen Macdonald Ramsay kijelentette, hogy addig, amig Németországban nincsenek normális viszonyok, nem lehet szó a normális kereskedelmi összeköttetések fölvételéről. Amig a nemzetközi adósságok nincsenek leszállítva, addig nem fog megszűnni a drágaság. Meg kell kísérelni — mondotta —, hogy Németország kiviteli vátságot fizessen az antantnak, amely fizetést a jóváiétel javára kell írni. Macdonald bizalmatlansági indítványt tett a kormány ellen, amelyet 303 szavazattal 172 szavazat ellenében elvetettek. Asquith beszédében kifejtette, hogy a Balfour-jegyzék a legnagyobb diplomáciai tévedés s ezt a megállapítását Bonar Law is helyeselte,

Olaszország álláspontjáról a Mondo ad képet, amely arról ir, hogy a jóvátételi bizottság olasz csoportja tervezetet dolgoz ki s hogy

Olaszország hajlandó a francia szankciókhoz hozzájárulni, ha Olaszország a jóvátételi összegből az edd’gl 10 százalék helyeit 13 és fél százalékot fog kapni.

Amig a brüsszeli konferencia előkészületei ily hangulatban folynak, Németország a brüsszeli konferencia kimenetelétől függetlenül egy uj jóvátételi terven dolgozik. Berlini jelentés szerint Cuno és pénzügyminisztere között a jóvátételi kérdésben bizonyos ellentétek voltak, ezek azonban elsimultak s a kormány ma egységesen áll a kidolgozandó uj tervezet mögött. Ezt az uj tervet Hermes még a londoni konferencia előtt át fogja nyújtani Parisban.

Mussolini elfogadta Bonar Law meghívását és vasárnap Londonba utazik.

A brüsszeli és londoni konferenciáról, valamint a jóvátételi kérdésről ezeket a jelentéseket kaptuk:

Poincaré uj j óva t ételi tervet készít.

Lo^őon, december 2. A Daily News arról értesül, hogy Poincaré nj jóvátételi tervet foij előkészíteni és ebben Ismerten! fogja az eseties szükséges kényszerrendszabáfyokat. Bonar l aw arra fog törekedni, hogy az egész jóvátételi kérdést uj tárgyalás alá vegyék Brüsszelben.

Brüsszelben deuteisek a szénszállításokról.

Perlln, december 2. A Lokrianzeiger jelenti Párisból: A jóvátételi bizottság heves vita után elhatározta, hogy a német szénszállításokra nézve a brüsszeli konferenciáig nem hoz döntést (A táviratok folytatása a 3. oldalon.)

A költségvetés a szenátus előtt. A szenátus költségvetési bizottsága december 5-én kezdi meg tanácskozáasit az 1923. évi költségvetési javaslatról. E tanácskozások december 7-én be is fejeződnek. A keddi ülésen Rasin pénzügyminiszter, valamint a szenátus költségvetési bizottságának föelői. dóía: Horácsek szenátor terjeszti elő a jelentését Az általános vitát még kedden délelőtt be akarják fejezni. Mivel — mint említettük — kedden délelőtt hosszabb beszéd is el frg hangzani, az állampolgárok fogalmat alkothatnak maguknak arról, hogv mily beható alapossággal fog folyni a költségvetés általános vitája.

kis pralediumát játszotta.

ö a szoba közepén állott, pár pffarmi&g. AJkkor a függönyt is le engedte és behajtotta a zsalut. Megnyomta a vil’anv kalantyuját. Citromszinü fény ömlött szét hirtelen a szobára. végiigcsorgott az asztalon, melyen tin- tacsöppelk és pecsé {viasz foltok rémi ettek, a szekrényen, melynek tárt ajtója látni engedte a polcokat, a diákos renőetLn régben heverő ga1lérokkal és nyakkendőikkel. Egy falmélyedésben állott, vörös paplannal, gyűrt párnákkal, a vetett ágy. Mellette éjjelt szekrény, házitükör, gyertyatartó. Egész alakján sietség, mintha vonatra készülődne és csak azért jönne, hogy holmiját beesőm© íróija. De nem azt tette, hanem várt. Mikor uira meggyőződött, hogy senkise zavarja, ledobta felöltőjét egy székre, homlokát, melyre néhány verejték csöpp tévedt, im eltörölte, azzal a régi mozdulattal, melyet még gyermekkorában tanult, maga se tudta, miit tesz és miért.

Régóta elhatározta, hogy nem ir levelet. Ezt biábava’ó, ostoba szokásnak tart-tta. Hiszen apró’éko* gonddal kidolgozta a rész- ’eteket, azokon az étszakáikon, mikor egyedü* hevert az ágyon és mindig mélyebb remerült a sötétség hullámába, úgy hogy onnan már lehetetlen volt a visszatérés, mindent meghányt-vetett, még ezen a tavaszon, mikor először gondolt erre olyan komolyan, hogy elszorult a melle. Igazán nem volt már mit tennie. Azonnal elvégezhetné. Ettől a közelségtől azonban kicsit megijedt. Ismét leereszkedett abba a gondolatkörbe, melynél maga a tett se lehetett sokkal vigasztalanabb és borzalmasabb. Utóbb átamlóan ebben a semmiben lakott, — levegőtlen, süket, mo»dnIatt*ti üresség — hozzá is szokott, ez pedig hozzá szoktatta őt ahhoz, hogy *1ág í vegyen lélegzetet, c&ak éppen bőrén át, iránt

a növények. Szemét lehunyta. Szája összeszorult. Orrán alig jött a lehelet. Lehetett látni, hogy süpped bele, egyre jobban és jobban. Nagyon messze lehetett már. Ekkor az udvaron becsaptak egy pinceajtót, a zaí eljutott dobhártyájáig, összerezzent, felbukott belőle, akár a búvár, sóhajtott, üdvözölte a világot, melyet újra felfedezett

Járkált a szobába, föl s alá, izgatottan, Mát felejtett el? Gyötrő Serét dörzsölgette, de semmi se jutott eszébe. Valószínűen az zavarta, hogy ezekre a pillanatokra nagyon is sokat gondolt és úgy képzelte, hogy félelmesebbek, csodálkozott, hogy csak ilyenek, hogy csak ennyire egyszerűek, hogy nem érez különösebb félelmet, csak azt a régvn elintézett tompaságot melyet isimért azt a közönyt melyet annyira unt, hogy át se tudta már fogni. Megijedt attól, hogy nem fél. Erre félni kezdett Jobban, amint kellett volna. Hogy eíbesegesse ezt, cigarettára gyújtott. Maid kereste a levelesdobozt. Megmásította szándékát. Mégis csak ir valamit. Scbolse találta, mindent tűvé tett. Végre ráakadt egy halom könyv- alatt. Gyorsan és hanyagul irt, lilatintával. Nem úgy, ahogy kigondolta álmatlanságában, szépen és meg- rázónn. hanem ostobán, közönségesen, akár a többi, kongó szavakkal és elcsépelt fordulatokkal. Semmit se javított. Az első olda’t, mikor elkészült, leitatta, fehér itatóssal, átolvasta, vállatvont, aztán folytatta és nevét a második oldal közepén sietve ai íkarmvsál- ta. Lajos, olvasta, milyen buta név s nézte a kis s-et, amelyet odavetett, az utolsó betűt. Vájjon mit mondott utoljára? A kávé- házban a pincérnek azt felelte rendben van. Szerette volna még hallani a hangját is. de nem beszélt most, csak köhhnett egyet, tenyerét szája elé tartva. Amikor újra

végigfutott levelén, nem volt megelégedve Undor vonaglott egész testén. Boritékb zárta, leragasztotta, odadobta az aszía’rs Ezt Is elrontatta. Köpött a padlóra. Nem ba

Tegnap délben evett utoljára. Ma Sem mit. Csak délelőtt hörpintett fel egy pobárk piros-édes likőrt. Ha teste üvegből lenni látná, amint a szdnes folyadék belein át szél ágazik szervezetébe s a cukor belekerül vél áramában, mely hasztalan buzgalommal te váibb építi őt. Cigarettáját is csonkiig szívd már. Ledobta a földre. Nem a hamutartóbi De utána eltiporta a parazsat, nehogy tűzi támasszon. Erre valamikor megtanították. K; bálja közben hamus lett. A foltot letisztított: Elmosolyodott rajta. Ostobaság ez is, ZOi delta, mint általában sok minden.

Akkor váratlanul felemelte két kariá mintha láthatatlan alakok jelennének meg é félne tőlük, de azért visszaparancsolná őke tiltakozó mozdulattal. Mit akartok? Meniete innen. Mosókonyha, nedves, hidecrlehe’eti Délután, gyermekek, ő is köztük. Sznházj játszanak, fején olcsó szalmakalap, zöld boj fal. Végigmegy egy kis erdőn, meggy ejt eg görög gyufát, a fény, furcsa és szép, a piro; cikkázásban a lombok szén-feketék, Korcv Iyázásról hazaiövet. méz, dió, ozsonna. Éli torokfájás, mintha kések mozognának tói kábája öreg cseléd, akit elfelejtett, az iivej ajtó régi lakásukban, egy kutya, vasút, haj láz, tüdőcsucshurut, szemerkélő eső. a tátr szanatórium lapos fedelén, nyügyészekbe; takarókban bugyolálva, szálában bömér gyógyulás,, öröm, unalom, csikorgó hidegbe lartgy női kéz, melyet megfog a tél*1.ab; fn-rró zsebében, kávéházi, kártya, egy isicol: társ, egy másik isSkolntárs. egv harmadik i kóla társ, nő, egy másik nő, semmi, nana hónapok, évek, pénz, egy könyv, egy eíkt