Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-24 / 149. szám
Két cigareftavég. (Tavaszi mese.) Rév Józsei dr. A járda szélén, —• tavasznapon —, Olvadni kezdett épp a jég — Szédtől tizve, egymásra bukkant Két kicsiny cigarettavég, S az egyik csendben, inélázgatva Mesélte el az életét: „Sohsem hittem, hogy Ily módon lesz Belőlem cigaretta vég... Soká vártam rá a trafikban, és hittem másithatlanul, hogy eljön még a sors énértem s a lelkem édes füstre gyűl... Mindig a Tűzről álmodoztam, két ajkról, mely majd összefog, a Tűzről szóltak legbensőmben az álmodott, vágyódó dalok... Hogy égni fogok egyszer én is, Csillogni: Mint arany, ezüst! És soká fojtva, én belőlem az égre csap fel majd a füst! •., ...És jött. Egyszer csak jő egy férfi egy kis szobába hazavisz. Úgy vágytam én erre a percre, mint aki vár, mert Tűzben hisz... Most... most-., közéig az égő gyújtó a szenvedélyem lázzal küzd... és végre! Mégis Tűzhöz értem, s kitörhetett a füst, a füsti! Tel Úgy szállt a füstöm a magasba mint egy feltörő hatalom!..* És — — még sem Jutott fel az égig mert... megakadt... a padmalyon... De vártam még, még egy szipp.i S ha kijutok az ablakon, az égig törve, éltem célját beteljesülve láthatom... Kopogtak. Elhívták a férfit, a hamutálcán ott hagyott s be kellett ekkor jajjal látnom, hogy vége... egyedül vagyok ... És igy égtem d én örökre, gy foszlottak el álmaim, így lettem én bús. árva lénnyé, iü zokog elszállt álmain...!“ És szól a másik: „Ne sír} pajtás, foszlik minden bu s remény. Az égésem az olyan volt mint egy csudaszép költemény. Egy Ifjú gyújtott engem tűzre bűbájos nyári alkonyon, mellette ült egy szép leányka, S mig nézték egymást álmodon: a férfi ajkiból kivéve ieányaikalk fogadtanak... s hományos, izzó tüzem mellett az ajkuk... egymáshoz tapadt... így égtem én talán tíz percig, tgy, Így kívántam égni én! S a füstömbe igy szövődött be egy csudás nyári költemény...! Aztán? .,. Hát... eldobott a férfi... — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Sziklay Ferenc. Gyermekkori emlékeim közül kotorásztam elő a Sosoj szomorú történetét... Édesapám s nagyapa bányászok voltak. Fönt laktunk egy kis faluban, a hegyek közt, gyönyörű bükkerdő koszoruzta a pár szal- maíödeles házat. Ha nagyapához kellett mennünk, két óra hosszat kocsikáztunk. Nagyapó már penzióban volt, egy kis mezővároskában. Nem tudtam, mi az a penzió, de valami nagyon jónak képzeltem, mert apát naphosszat nem láttuk, reggeltől estig számolt, vagy rajzolt egy fehérre meszelt ceru- zaszagu irodában, de nagyapó! Neki semmi dolga nem volt. Ha nála voltunk, csodás dolgokat csinált nekünk. A liba mellcsontjából békát, ha lenyomták az asztalra, nagyot ugrott, vagy odaállt az esztergapad elé, forgott, forgott a nagy kerék, amint taposta, a fához hozzátámasztott egy kést, repült a forgács, zúgott a gép s egy-kettőre kész volt a szép kerek skatulya, kugllbáb, pörgettyű, vagy amit akartunk. Szóval mindig nagy volt az öröm, ha apa megszólalt: — Gyerekek, megyünk nagyapához! Csak az ut ne lett volna oly keserves! A szembe-ülésen két óra hosszat kucorogni, a lábam belezsibbadt, a derekam belefájdult s csak mozogni se nagyon lehetett az egész utón, mert a kis „lengyel bricskában'4 veszedelmesen köze! volt az apa-mama lába. Szerencse, hogy akadt érdekes látnivaló i$ az utón. Egy másik kis falun vezetett át <sz ut, a hegyről egyenesen nekiszaladt a. szekér. S a falu bejárata előtt a cigűnyváros fogadott. Ott leste a sok meztclfcií, püffedt hasú rajkó az erdőből kibukkanó kocsit. Mikor mcgpilytyiCgU tjítfyiR/ftnrAP ________________________________ Vasárnap, december 24. A lányka lopva felszedett S még két hoss-zu, hosszú évig hullatta rám a könyeket... Tegnap meg'nt bejött a lányka mirtuskoszoru a fején... — — elővett engem ... utoljára s még egyszer könnyet kaptam én Eszünkbe jutott az az alkony... Tűnődtünk elszállt álmokon. . akkor... megcsókolt — utoljára És... kivetett az ablakon ... Mért sírsz, pajtás? Nem jön már sem nincs mért siratni terveket! Arra az úgy várt lángra gvuhii egy életben: kétszer, — nem lehet! Minek siratnánk most már álmot Álmot siratni: dőreség. És dőreség a tűzre várni, mikor a tűz csak egyszer ég! Te ugv égtél, hogy meg sem láttuk, tűzöd ki sem gyűlt: elaludt Én átéltem a legszebb álmot, s az szürke hamuba boiult. Minek most sírni, minek bizní, befejeződött ml mesénk, s most egyek vagyunk mindaketten; itt fekszünk, csendben, eifeledten két szegény clgairetfcavég...!“ A Járda szélén, — tavasz nap volt, — Olvadni kezdett épp a jég, Széltől űzve, egymásra bukkant Két szegény cfgarettavég... iaSS5*^BaS3BBBBBE3B»«EOBB»©iJ? ■ Műkereskedelem és művészet. Irta: Flache Gyula. Besztercebánya, december 23- Szlovenszkó gazdasági kálváriájának különböző áldozatad között első helyen szerepel a műkereskedelem; ez a szomorú hirhedtségTe vergődött nyomorékgyermek, mely születésénél fogva már torz volt s a jótékony halál csak megváltást jelentett úgy rá, mint hozzátartozóira nézve. Fonákul jött szegényke a világra s érzékszervei csak mesterséges utón juthattak életműködéshez. Árva volt, vézna és csenevész; gyermeket sohasem szült dajkáinak száraz volt az emlője, — nem fizette a sárgaioguakat senki — megszöktek mellőle s a magárra maradt szegény kis szíovensskói műkereskedelem az állami men- helyből is kirúgva, hál* Istennek elpusztult Ama reményben, hogy valamikor életerős szülők ismét világra hozzák élettől duzzadó, ellenállásra képes testvérkéiét, jól esek néhány szóval foglalkozni a szebb jövőben várva-várt gyermekkel. A legideálisabb forma lenne, egy csupán a művészek erkölcsi, — ezzel természetszerűleg párhuzamosan — gazdasági érdekeit szolgáló hivatalos szervezet, melyet komoly cé'ok hatnának át s amely kezében tarthatná az állam képzőművészeti nevelését is. Bár az egyéni nyerészkedésre épített müköz- vetités is tagadhatatlanul hasznos támogatója lehet a képzőművészeinek, mindamellett elenyészik a haszon ama kár mellett, melyet a közönség zsebére spekuláló nivótlan, értéktelen produktumok elhelyezésével a közönség Ízlésében okoz. Gazdasági okokból nemcsak eltűrt, de kívánatos szerepet Is játszhat a magánkereskedelemben, de csakis akkor, ha összehasonlítási mértékül mintegy ellenőrző fórum gyanánt mellette áll az említett erkölcs! testület. Szlovenszkó műkereskedelme részben kü’- földről a valutám konjunktúráktól becsábtott képhiénák felelőtlen üzérkedéseiből, részben néhány jelentéktelen és nem Is hivatásos Itthoni műárusnak szakszerűtlen és n'vótlan .,üzlet“~eib- ből állott. Az utóbbiak is csaknem k’zárólag Idegen, selejtes „műtárgyak" közvetítésével foglalkoztak. Szlovenszkóban fakadó művészeti produktumok vagy a műtermekben várták a ritka vevőt, vagy néhány rosszulsikerült kis magán- kiálHtáson foltoztak vásárló után. Egyetlen komoly volt a szakszerű és nívós műtárgy-közvetítés terén a besztercebányai képzőművészeti egyesület prágai kiállítása, melynek közvetlen célja az volt, hogy á főváros! hitelesítés után kiáll itásadt permanensen Szlovenszkó valamennyi városiban rendszeresítse. Sajnos, a Jelenlegi kedvezőtlen gazdasági viszonyok lehetetlenné tettek műiden ily irányú vállalkozást s Így ez az első komoly szerv kénytelen a jobb napok beálltáig szüke'b keretei között folytatni agitativ munkáját. E hallgatag várakozásnak nem szabad azonban tespedéssé süllyednie, mert igen komoly előkészítő munkálatok szükségesek ahhoz, hogy az tájból beköszöntő kereskedelmi vérkeringést meg ne fertőzzék & most lepusztult képcsalók hullái. Szlovenszkóban nem szabad gyökeret vernie a fővárosban önmagát lejárt „gics“-kereskedésnek. A kósza és vándorló képügynökök helyébe komoly, megbízható és hivatásuk magaslatán álló műkereskedőknek kell kerülniök; a felelőtlen és erkölcstelen szerencsevadászok és külföld? valutnforga- tók helyébe lelkiismeretes kultúra térj esz tőknek. Szlovenszkó művészete hozzá méltó műkereskedelmet kell, hogy teremtsen. Az itt élő, többnyire Itt született képzőművészek között nincsenek még művészi prostituáltak. Szlovenszkóban egy kicsi, de jól átrostált, életerős művésztársadalom tartja kezében a kialakulás gyeplőit, nem szabad megengedni, heg} ebbe a konkolymentes búzába gaz kerüljön. A vásárló közönség nálunk nem találhatta meg amaz intézményeket, melyek erkölcsi subáikká! teljes garanciát nyújtottak volna az őt kihasználni igyekvő képügynökökkel szemben Ahöl hivatalos, államilag támogatott kiállítások állanak a müvásárlők rendelkezésére, nem ált fenn annyira a veszély a mű'zlés nagyobbarányu félrevezetésére, de nálunk, hol egyáltalán sem- nrféle, vagy csupán részbeni bizalmat élvező szervezet gondoskodik a közönség tájékoztatásáról, igen könnyű szerephez Juthat a hangzatos címekkel és nevekkel bizalmat keltő kufár. Igen jól jövedelmez a szlovenszkó! magyar teultur- közönség nemzeti szolidaritásának érzete. A jóhiszemű publikum ama hitben, hogy a magyar kultúrát támogatja, áldozata lesz a mü- teremhuRadékok és hamisítványok és vásári áruk pókjainak. Ha magyar kultúrát akar támogatni a szlo- vtnszkói magyar, ha a magyar kultúra érdemes •és tehetséges zászióhordozó't akarja életben tartani, akkor Itt vásároljon Szlovenszkó küzdő és értékes művészetéből. A pompás nevek alatt szerénytelenkedő külföldi képek legtöbb esetben értéktelen silány hamisítványok s az „alkalmi vétel" legfőbb ecetben csak arra jó, hogy Szlovenszkó szerény magyar tehetségei fájó szívvel és könnyes szemmel nézzenek a zsebét szorító, markába röhögő vigécnek utána. Amennyire kívánjuk a nemes versenyt, olyannyira küzdjünk a piszkos, nemtelen „üzlet: konkurrenora ellen, mely nem csak itteni magyar kultúránkat teszi tönkre, de végképpen elpusztít minden müizlést. Szlovenszkó művészete és mükereskedelm jövője érdekében harcot kell vívnunk, de köröm szakadtáig minden invázió ellen, harcot kultúrán' kulméngezőive! szemben és harcot a közénk ner valókkal — s ezért elsősorban és legfőképper szlovenszkól magyar, támogasd Itt élő művészeidet! IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBBBraBBE Uj abb mandátum?osztás ? Koperniczky dr. szenátort meg akarják fosztani mandátumától. Prága, december 23. Az utóbbi időben azt a hirt közölték a cseh és szkivetiszkói cseh-szlováik újságok, hogy Koperniczky Ferenc dr. m/agyar ke- resztényszociáiispárti szenátort megfosztják mandátornádó!, miivel nem cseh-szlovák iHe- löséigü. Érdekes, hogy a kormányhoz közelálló újságok ezt már tudják s Koperniczky szenátor is csak az újságokból értesült az ellene készült támadásról. Teljesen érthetetlen azonban előttünk is az eset. Koperniczky szenátor negyven évvel ezelőtt került Stomfa községbe káplánnak, majd Érsekújvárra és Örménybe. Huszonöt évig volt plébános Nagyöíveden s métg 1916-ban onnét kapott illetőségi bizonyítványt. Mint kanonokot kirendelték Esztergomba, azonban már 1915 óta Pozsonyban él. Cseh-szlováikiai illetősége tehát semmi szín alatt nem vonható kétségbe. Várjuk, de várja Koperniczky dr. szenátor is a hivatalos végzést, a megokol ást, melyről oly jól értesítették a cseh és cseh-szlovák sajtót, csak éppen az érdekeltet nem. lOotfkai intézeti • Mindennemű szemüvegek, csíptetek* • * í __ ..— s MiDdennemö j í / szállítások. Ja- \ : JZSm j vitások bár- ; ] // / mely recept 2 * J alapján azon S í g nal éi : JufmlteMlSciSCF ssn •“HMi-i i tetnek. • : Magyar kiszolgálás Magyar levelezés: j Bsínhacker Samu Praíia II., Pofic 29 j az ImperiaE-száSló mellett j lantottak, usgyé, neki a világnak, egy perc múlva ott karikázott, cigánykerekezett az egész sereg körülöttünk. — Nagyságos, tekintetes ur, csókolom a kezsit-lábát! Egy krajcsárkát! Egy krajcsár- kát! — Sikoltozta a füstös gyereknép. Nagy mulatság volt, mikor az ut porába hulló vörös rézkrajcárra rácsapott a sok ap: ó jószág összekoppant egy pár kócos fej, aki fölkapta a fényes krajcárt, diadalmasan ujongott, a többi rohant a kocsi után: — Csak egy krajcsárkát, méltósága, csókolom a kezsit-lábát. Az igazi mulatság azonban csak a cigányfalu szélén következett. Ott állt a — Sosoj. Tizenhat-tizenhétéves nagy kamasz volt. Mikor közelébe értünk, a kicsinyek elmaradtak tőlünk, lapulva, sunyitva, úgy látszik, nagy volt a tekintélye Sosojnak. Tudott is sok mindenféle komédiát. Azóta se láttam oly művészien táncolni a rókatáncot! Még hozzá maga muzsikált magának, összeszoritott ajka közül úgy fújta a furcsa cigányugratót, mint egy trombita, a taktust meg úgy adta hozzá, hogy bal hóna alá kapta a jobb kezét s ha a könyökét qz oldalához vágta, úgy hangzott, mint a bányászbanda öblögetése messziről. Ezüsthatos járt ki ezért a Sosojnak. Hoppszázva, rákvörösre kifliivé kísérte el a poroszkáló kocsit a falu első házáig, ahonnan egy irdatlan lompos komondor rohant neki egyenest a bokájának. — Sosoj! Sosoj! Kapsz még egy hatost! — Sipítottunk utána mi, gyerekek. Vágyó szemmel állott meg Sosoj az ut közepén, de még azért a nagy kincsért sem merte kockára tenni 0 ráncos, szurtos gatyáját. A kocsi körül akkorra már öt-hat kuvasz kergetőzött, fogcsikorgatva ugatták a sebesen forgó kereket. Sosojt már el is feledtük, uj mulatság várt reánk. Andris, a kocsis elcsípte egy kuvasz fülét az ostorral. Vonyitva ugrott félre, akit eltalált, hogy aztán még elkeseredettebben, de lőtávolon kívül folytassa a zenebonát. így ment ez évekig, télen-nyáron egyformán. Apa is kacagott velünk együtt s már odahaza kezünkbe nyomott egy pár rézkrajcárt, vadonatújat, meg egy ezüst húszast a — Sosojnak. ... Egyszer aztán csoda történt. Sosoj szomorúan ült a putri előtt. Nagy szemében égett 0 vágy, hogy közibe csörditsen a han- curozó gyerekseregnek, de nem jött elő rókatáncot járni. — Biztosan beteg, — mondtuk ki a szentenciát s nem is törődtünk vele többet, a kntyakoncert elfeledtette a kis esetet. De nem jött elő Sosoj másodszor sem, harmadszor sem. Csak ült, ült, sápadtan, egyre sápadtabban, az eresz alatt. Ugyanazon a helyen mindig s csak nézte, nézte az országutat, meredten, csüggedten. — Álljon csak meg, Andris, — szólt apa a kocsisnak, mikor negyedszerre sem mozdult meg Sosoj. — Gyere csak ide, Sosoj! A legénnyé bajuszosodott nagy darab cigány engedelmesen kullogott a kocsihoz. — Mi bajod, mért nem táncolsz? Beteg vagy? — Nem én, méltóságos tekintetes ur, nincsen nekem semmi bajom, de bele fogok degleni! — Mibe deglesz bele, Sosoj! — Hát, hogy nem sabad tebbé eljárni a rókatáncsot! — Mért nem szabad? — A nagy hivataliul, egye meg a Devla! — Micsoda *hagy hivatalod van, Sosoj? — Hát azs apám volt a vajda. Nágyon fújt a sél a télben, hát kiment azs erdőbe sárazs ágat sedni. Amint döntötte a sárazs ágat, egy bolond nagy fa ráesett, össelapi- totta, mint a vákárót! És most én vágyok a vajda! — No és a vajdának nem szabad rókatáncot járni? — Hisen sabad! A vajda nagy ur, azt csinálja, ámít akar, de teccsik tudni, est mondják, hogy nem illik!... A fene bele a nagy illendőségbe! — De a hatost csak el szabad fogadni, mi? Körülnézett a Sosoj, nem íátja-e valaki s fáradt mosollyal nyújtotta apa felé a kérges tenyerét. — Szegény Sosoj! — Sajnáltuk mi, gyerekek. — Vége a mulatságnak! A cigánypurdék azután is kergetőztek a kocsinkkal, egy-kettő már meg is nőtt akkorára, mint Sosoj volt, de ott a falu végén mindig szomorúan állapítottuk meg: — Egy se tud úgy brugózni a hóna alatt, mint a szegény Sosoj! Szegény Sosoj! Egyszer aztán már az eresz alatt sem ült többé. Csakugyan „bele- degletí" a nagy vágyakozásba. Ha van igazság, biztosan odafönt a menyországban aranykocsin kocsikázó angyaloknak járja a rókatáncot... ...Ha apró embereket látok ficánkolni a nagy város utcáin, végigsikankózni a tükörre csiszolt aszfalton, csigát pörgetni kóc-ostor- ral (amilyet nagyapó csinált valaha az esztergáján!), meg gounbozni a házfalak mentén — tudj* isten —, mindig eszembe jut a szegény Sosoj! — Nem is őt sajnálom talán, de magamat. Milyen ió lenne játszani, gyerekké lenni újra. Pedig vajda sem lettem a cigánvsoron, még sem illik a „nagy hiva faltul!**... &
