Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-01 / 130. szám

2 Péntek, december 1, Franciaország feladta a török szimpátiát. Bizonyos az, hogy a törökök az első érint- Kezés alkalmával bizonjros csalódást éreztek, amikor például meggyőződtek arról, hogy Fran­ciaország olyan álláspontot képvisel, amely neon tekinthető kizárólag törökbarátnak. Nem volt azonban nehéz megértetni velük annak okait, hogy Franciaország nagy szövetsé­gesére, Angliára kénytelen tekintettel lenni és az ni Törökországgal szerűben tanúsított szimpátiá­ját íöladni. Ha másrészről a konferencián elintézésre ke­rülő problémákat sorra vesszük, egyel sem talá­lunk, amelynek megoldása leküzdhetetlen ne­hézségeket okozna. A hatámi-egáliapitás ügye, bármit mondanak is, jó utón halad. Ha nem is történt még döntés Törökország európai határá­nak kérdésében, annyiban mindenesetre tisztázó­dott a helyzet, hogy a megegyezés főirányvonalai már most föHsmerhetők. A szigetek kérdése ta­lán a legkevésbbé kényes és éppen ma történt a megoldás érdekében lényeges lépés. Hátra ma­rad még Törökország ázsiai határának ügye, a mely a két főérdekelt, Anglia és Törökország előzetes megegyezésének hiánya folytán eddig nem volt megoldható. Megtörténhetik, hogy a konferencia ezt a kérdést csak egy pár nap múlva veszi tárgyalás alá, ez az elnapolás azon­ban — mértékadó körök meggyőződése szerint — a békemünek csak javára szolgálhat Talán némi meglepetést mog kelteni, ha a közvélemény rövidesen arról vesz értesülést, hogy az erre vonatkozó tárgyalások mindkét fe­let megnyugtató uj megoldási mód felé törek­szenek. Ilyen körülmények között érthetetlen az, egyesiek ma a konferencia sikertelenségéről be­szélnek. •-j A kapitulációk megszüntetése. Gazdasági és pénzügyi kérdések szempont­jából sincsenek komolyabb nehézségek. A kapi­tuláció kérdése kétségkívül nagy arányit és komplikált kérdés,.de már az első pillanatban észrevehető volt, hogy e tekintetben az érdekelt hatalmak és Törökország között nincs alapvető ellentét, mert mindkét fél a kapituláció elvi fel­oldása mellett foglal állást s lehetséges, hogy a ka­pitulációkat egy átmeneti rendszer fogja helyet­tesíteni, amely az idegen állampolgárok érdekeit biztosítani fogja. Csak hidegvér! Ezeknek az ökoknak következményeként ajánlatos hidegvérrel, sőt mondhatni bizalomtel­jesen figyelemmel kísérni a tárgyalások folyását, amelynél oly sok és fontos kérdés kerül elinté­zésre, oly államok között .amelyek tegnap még háborút viseltek egymással. ■■■ IP****,'' - * :A francia kormánynak hivatalos szócsöve igyekszik megnyugtatni Európát és beb-eszéinkaz embereknek azt, hogy Lausanneban ideális rend­ben mennek a dolgok. Hogy szükség volt ennek a kommünikének a megjelentetésére, az minden­esetre arra vall, hogy'' az eddigi konferenciák fatális sikertelensége a legteljesebb bizalmatlan­ságot keltette föl az emberekben minden iránt, a mit konferenciának neveznek és minden iránt, a mihez a francia kormány keze hozzáér. A Kormányválság Egiptomban, Kairó, november 29. A király valószinü- fég Tewfik pasát bízza meg a kabinetalaki- tással. Saruad pasa angoltanát kabinetjének bukása egész Egyiptomban nagy lelkesedést váltott ki. A kormány bukásának oka, hogy Saruad pasa és a király között nézeteltérések voltak. Csuka Flórián. A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. Irta Tamás Mihály. Éppen akkor számított Csuka Flórián is! arra, hogy a kilencből a nyolcba kerül, minek következtében cselédet fogad a feleségének és zongoráskisasszonyt a kisfiának, amikor egy napon ö is belekerült a nagy drámai szín­játék utolsó felvonásába. Akkor történt ez, amikor zordon idegenek léptek be az iroda­szobája ajtaján és ökölszoritó otthoniassággal kezdtek ott intézkedni. Csuka Flórián csupán egyszerű irodatiszt volt a megyénél, kis pisze vörös orra volt és megsárgult ujjhegyekkel sodorta a cigarettát. Egykézzel, nyolcas pakliból. Középnagyságú, pmbor szeméből legtöbbnyire a hivatalból vaió hazatérés, az asszony, az ebéd és a dél­utáni alvás lassú biztossággal közeledő való­sága szűrődött ki, különösebb élénkséggel csak akkor mozgott, ha az alispán jól ismert lépése közeledett az ajtaja felé. Ezek a lépé­sek voltak a Csuka Flórián életének egyetlen nagyobb*szenzációi, külön szöveget gondolt ki hozzájuk és mihelyt meghallotta, önkéntelenül is a szöveget mondta csöndben magának. Egy rövid, csendes, tompa koppanás, mert az al­ispán gummisarkos cipőt hordott, utána hosz- szabb, csoszogó lépés, mert az alispán jobb- lába reumás volt. Otthon, ebéd után, sokat beszélt a felesé­gének arról, hogy milyen pompás füle van neki. Amikor megha’ljá. hogy hupp-csutinsz- hupp-csuuusz — hirtelen rendbeszedi az Író­asztalát, lesepri a dohányhuüadókot az Itatós- papirosról és mire az alispán benyit, Csuka Jarstír&ei lesi a irisiclí Konferencia Prága, november 30. A brüsszeli konferencia, amelynek sike­rében senki sem bízik és amelynek előkészü­letei gyanánt tekinthető a francia kormány ismert szombat esti határozata, úgy látszik csak január végén fog összeülni. Ezt meg­előzően a francia, angol, belga és olasz miniszter­elnökök a Jövő héten Londonban összejön­nek, hogy a brüsszeli konferencia egységes aníandroniját megteremtsék. Mivel Németország csak január elsejéig kapott a fizetésekre moratóriumot, a január­ban esedékes német fizetési részletre — pá­risi hírek szerint — a jóvátéteii bizottság halasztást fog adni. Hogy sikerülni fog-e az angol és olasz, valamint a belga miniszter­elnököt P cin cáré politikájának szolgálatába állítani, az: , későbbi események fogják meg­mutatni / . • y;a miniszterelnököt minden­esetre ejósén deprimálták a legutóbbi párisi tárgyalás eredménytelenségei, az angol mi­niszterelnök számára nehéz problémát jelent az angol munkáspárt erőteljes akciója, amely egyre hangosabban tör pálcát az antant ke­gyetlen és imperialista politikája fölött. Az angol munkáspárt egyik jelentős tényezője Brailsford, a New Leander cimü folyóiratban erős kritika tárgyává teszi azt a paktálást, amely az angol és a francia 'kormány között folyik s amelynek nyilvánvaló célja az, hogy egyezséget létesítsen azon az alapon, hogy Franciaország megadja Angliának a tenger- szorosok fölött a hegemóniát, Anglia viszont szabad teret biztosit Franciaországnak a Rajna vidékén. Ha ez a paktum létrejön, ak­kor — Brailsford kijelentése szerint — Anglia eladta Európa civilizációját. Ez a cikk is arra mutat, hogy Bonar Lawnak számolnia kell a munkáspárt álláspontjával s így nem lesz könnyű dolog fönntartás nélkül elfogad­nia Poincaré terveit. Hogy Mussolini mi­képen fog viselkedni, e tekintetben következ­tetni lehet a hivatalos Messaggero legutóbbi cikkéből, amely kijelenti, hogy a német jóvá­tételek ügyében Mussolininak az az állás­pontja, hogy a szakértőknek kell megállapi- taniok, hogy Németország képes-e fizetni, vagy sem. Ha képes, akkor fizetnie kell. Hogy honnan veszi a pénzt, az az ő dolga. tekintetben Franciaország és Olaszország egy állásponton vannak. De a követendő el­járás tekintetében nézeteltérés van Mussolini és Poincaré között. A lap kijelenti, hogy Mussolini hajlandó esetleg Franciaország­gal! szemben engedni álláspontjából, rde ak­kor követe!! az olasz érdekeknek hatható­sabb biztosítását. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem lesz érdektelen visszatekinteni arra az időre, ami­kor a versaillesi békeszerződést megkötötték, amikor Mussolini nem volt miniszteri pozí­cióban lévő államférfim de a Popolo dTtília szerkesztője s amikor szóról-szóra ezeket irta: „Mi olaszok nem érezhetünk Németor­szággal szemben mást, mint óriási megbe­csülést. Változnak az idők, az időkkel a po­zíciók és megváltoznak a nézetek is? Erre a kérdésre a londoni értekezlet fogja megadni a feleletet" ’ A francia militarizmus és az állami költségvetés. Paris, november 29. A kamara ma a költ­ségvetés katonai részével foglalkozott. Lama- sie előadó rátért a leszerelés kérdésére is és kijelentette, hogy a népszövetség legutóbbi tárgyalásainál a francia fölfogás győzött. Tör­ténelmi és földrajzi fatalitás az, hogy ma Franciaországnak kell az erőszakos kísérle­tekkel szemben a védelem szerepét betölteni.. Franciaország egyedül őrzi a Rajna határát. Úgy látszik, hogy mindenütt a soviniszta elemek mozgósítása következett be; Olaszországban, Angliában, Lengyel- országban, Bajor- és Poroszországban, Törökországban s amint most látjuk, Görögországban is. Franciaország biztonságát meg kell őrizni. Fabry képviselő kijelentette, hogy Francia- országnak mindig a>rra kell gondolnia, hogy Amerikának és Angliának nem kell az ország­határ védelméért aggódnia. Őket védi a ten­ger. Franciaország biztonsága a Rajnavidék megszállásában, Németország leszerelésében, a garanciaegyezményben és a népszövetség­ben van. De hogy ál! ma a helyzet? Cuno birodalmi kancellár azt követeli, hogy Fran­ciaország hagyja el a Rajna vidékét. A Nollet tábornok vezetése alatt álló bizottság Német­ország ellenkezése folytán nem tudott az ipari mozgósításnak gátat vetni. A garancia­egyezmény nincs aláírva. Franciaország kato­nai organizációja tehát az első főtétele Fran­ciaország biztonságának. Paul Goncour szo­cialista képviselő kijelenti, hogy sajnálja, hogy Franciaország kényszerítve van arra, hogy 630.000 embert tartson fegyverben. Maginot hadügyminiszter kijelentette, hogy Francia- ország biztonságát költségvetési szempontból nem lehet kockáztatni. Franciaország a kato­nai szolgálatot a felére és a katonai kiadáso­kat egyharmadával csökkentette. Hogy lehet tehát ezt militarizmusnak nevezni? Ha az 1922. és rd'Z 1914. évi költségvetési számokat összehasonlítjuk, akkor rájövünk arra. hogy a hadiköltségvetés másfélmilliárddal csökkent. Több felszólalás után az általános vitát be­fejezték. (A tudósítás folytatása a 4-ik oldalon.) ■fflBSBSBSSÍöailIHBHSaBSaiSBBBaHBBSBSSBBr Mcs€fe-szi®¥áK—maöipr tárgyalások e§§ kíse&aseg. Budapest, november 30. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) A Magyarság föltünést keltő cikkben foglalko­zik a cseh-sziovák-magyar viszony problé­májával. Magyar szemszögből nézve birálja a kereskedelmi egyezményt és rávilágít a cseh sajtó cikkeinek rugóira. A cseh lapok megállapításaival szemben kiemeli, hogy nem Magyarországnak volt szüksége a szerző­désre, hanem voltaképen Cseh-Szlovákia Flórián a legrendesebb, legszorgalmasabb irodatiszt. Minden nagyobb lelki izga’om nélkül fo­gadta síatisztaszerepét a színjáték utolsó fel­vonásában. mert kerék volt a gépezetben, aki azt hitte, hogy ha ő a gépet otthagyná, ha a kényelmes, jó csapágyból kibillenne, egy­szeribe halott, hasznavehetetlen kis kerék lenné, aki félrehullana és betemetné az árva­ság, vágy elgurulna, gurulna, gurulna, a bi­zonytalanság ijesztő távlatába. Az alispán lép­tei elmaradtak, jötték helyébe bozontos, kop- panós, sietős, il’ctlen léptek, de ezek már nem nyugtalanították Csuka Flóriánt, a dohány- hulladék szelíden szellőzte be az itatóst és á Csuka Flórián szeme zavartalan nyugalom­mal szűrte ki az elkövetkezendő jók közeli re­ménységét Téli reggeleken rendesen azzal kezdte hivatali munkáját, hogy a szolgát leckéztette: — Boldizsár, még mindig nincs elég me­leg, maga megint sokáig aludt, Boldizsár, ha igazgató leszek, élcsapatom magát, Boldizsár. Boldizsár az aktaszekrényt törölhette, nagy nyugalommal piszkálta meg a tüzet és magába befelé szánakozón mosolygott. Boldi­zsár öreg volt és ok összeírni, a gondolatát is befelé mondta: — Bárcsak látnám már, hogy élcsapat... A folyosó végéről léptek hallatszottak, Csuka Flórián felfigyelt... különös ... hihe­tetlen ... tenyerét a füléhez tette ellenzőnek. — Hupp-csuuusz-hupp-csuüusz ... Egyszeribe felugrott a székről és mintha megbolondult volna hirtelen, hebegni kezdett, tömzsi orrával szipogott, szemében valami diadalmas örömfélé csillant meg, aztán észre- tért, sietve leseperte a dohányt, mert éppen cigarettát sodort és a félig-kész cigaretta uj­jal közül az asztalra hullott —, végigsimogatta az aktáit, megállt és feszesen várta az ajtó nyílását. Alacsony, vörösszőke ember lépett be„ utána egy fiatalabb. Az Öregebb Csuka Fló­riánhoz lépett, a fiatalabb tolmácsolt — Az uj irodaigazgató ur ... Csuka Flórián mondott valamit neki visz- sza, valami zavaros összevisszaságot, amit egyikük sem értett, csalódottan és mégis félős tisztelettel pislán lőtt az uj irodaigazgatóra. Az uj igazgató körülnézett a szobában, vé­gigtapogatta az iratszekrényeket, átment a szomszéd szobába. Csutka Flórián utána bá­mult, kábult meglepetéssel hallgatta a járása zenéjét. Hihetetlenül, tisztelettel mormogta magában: — Éppen olyan ... éppen ... mintha csak az lenne ... Utána lopózott a két embernek, megállt az ajtó nyilasánál, bekukucskátlt a szomszéd szo­bába és a kis vörös embert nézte, aki egy Író­asztal előtt állt és szórakozottan nézte a?: ak­tákat. A fiatalabb magyarázott neki, ő bóloga­tott a fejével, azitán indult vissza, a Flórián szobája felé. És Flórián egyszerre könnyű leit, harmónikás, csíkos nadrágja esetlenül rebbent el az ajtónyilástól az Íróasztalhoz. Ezután Csuka Flórián — . maga se tudta megmagyarázni — megint á régi ember lett. Ha meghallotta a folyosóról vagy a szomszéd szobából: hupp-csumisz-hupp-csuuusz, megint ijedten söpörte le a dohányszemetet az itatós­ról és a heverő akták után kapott hirtelen tá­madt buzgalommal. Otthon újra elmesélte a feleségének, hogy milyen ügyes ember ő, neki olyan füle van, hogy no, ö nem fél senkitől, életérdekéről volt szó. Az újból megkezdődő részletes tárgyalásoknál figyelmezteti a kor­mányt, hogy legfontosabb magyar érdek a kisebbségek ügyének rendezése. Ebben a kérdésben, amelynek szem előtt tartása és becsületes megoldása elsőrangú kötelessége a magyar delegátusoknak, — a lap szerint — nem sok biztató jel mutatkozik. A cseh kor­mány — úgy látszik — a túlzó cseh sajtó be­folyása alá került. A prágai Tribuna ugyanis hetekkel ezelőtt jelentette, hogy a magyar bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsö­nös jogsegély kérdését a kisebbségi kérdés­sel kapcsolatosan tárgyalják. Azóta úgy a cseheknél, mint a magyaroknál mélyen hall­gatnak erről az illetékesek. A Magyarság kérdést intézett jól infor­mált forrásához és a következő feleletet kapta: — A cseh-szlovák kormány utasítására az elbocsátott magyar tisztviselők káríaiani tásának és a magyar iskolázásnak ügyét amelyet már magyar részről tavaly fölvetet tek, a cseh-szlovák delegáció, nyilván kor mánya utasítására, tárgyalás alá sem vette. Nagyon természetes tehát, hogy ez a maga­tartás kedvezőtlen volt más kérdések tár­gyalására, mint például a jogsegélyek kérdé­sének tárgyalására is. A Magyarság abbeli reményét fejezi ki, hogy az illetékes magyar körök kellő hatá­rozottsággal méltányosságot fognak köve­telni Cseh-Szlovákiától a kisebbségi kérdés­ben, mert a kereskedelmi szerződés Magyar- országra nézve nem egyszerű gazdasági, ha­nem politikai kérdés is. A magyar határok­nak a cseh-szlovák ipari termékek előtt való megnyitására a cseheknek sokkal nagyobb szükségük van, mint a magyaroknak. Ezt a fölfogást érvek és adatok egész seregével bizonyltja a Magyarság. A cikk végül is oda konkludál, hogy kellő ellenérték és a kisebb­ségi kérdésben való méltányos megértés nél­kül Magyarország nem szolgáltathatja ki magát a cseh versenynek és a cseh bíróságok Ítéleteinek. * A Magyarság cikkével kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a cseh-szlovák kor­mány annak idején, mikor a köztársaságnak Cseh-Szlovákiához való viszonyát rendezte, Ausztriával külön szerződést kötött az iskola­kérdésről és e szerződésben egy választott bíróság megalkotásához is hozzájárult. A cseh-szlovákiai magyar nemzeti kisebbség­nek érdeke, hogy a Magayrországgal folyta­tott tárgyalások során hasonló szerződés köttessék. Ha a cseh-szlovák köztársaság kormánya ehhez hozzájárulni nem akar, úgy ez azt jelenti, hogy a magyar nemzeti ki­sebbségnek azokat a gyér jogokat sem akarja megadni, amelyeket a német kisebb­ségnek egy Ausztriával kötött külön szerző­dés formájában biztosított. A „status quo“ elve, amint Benes lapja magát nemrégiben kifejezte, külpolitikai vonatkozásban is vezér­fonala a cseh-szlovák kormány külpolitikájá­nak, ameb^ nem vet számot azzal, hogy ez az elv belpolitikaiiag is veszélyes következ­ményekkel járhat. még az uj igazgatótól sem. így történt aztán, hogy amikor egy dél­előtt az uj igazgató azt kívánta tőle, hogy ő is adja rá öreg fejét nyelvtani stúdiumokra. Csuka Flórián az irodából való hazatértében bement egy könyvesboltba és szégyellős- szerényen mondta: — Adjon egy olyan ábécét, tudja . . * olyant . . , A boltos már tudta, hogy milyent és ebéd előtt Csuka Flórián bemutatta az uj könyvet családjának. A kisfia, az ifjabb Flórián föl­ugrott a székre, kacagott, tapsolt. — Haha, tanulni fog pápá ... nagy­szerű .. * Az asszony elhallgatott. Flórián elp'rult, lesütötte szemét a kisfia előtt, az ifjabb Fló­rián pedig bizalmaskodva az apjához dörgö- lőzött. — Ezután majd én fogom kikerdezfti a papát... — aztán, amikor látta, hogy az apja szeme elborul, hízelkedve tette hozzá: — ...de azért a papa is kikérdezhet engem, jó? .... Ebéd után aludni tértek, de Csuka Fló­rián csak forgolódott a díványon, nem tudott elaludni, folyvást az óráját nézté, Télt hogy elkésik. Fölugrott, vette a kalapját, hóna alá a friss könyvet, nem szólt senkinek* elsza­ladt. Kint az utcán a házak alját kereste, szé- gyeílős félelemmel nézett körül: vajion sokan látják-e, amikor ő újra isko kba megy. Hóna alatt észrevette a könyvet, hamar a zsebébe csúsztatta. Bent az iskolában az utolsó pndba ült nagvnehezen sikerült hosszú lábait a szűk helyre becsömöszölni, egyenesen fiit mereven, karját keresztbefonta a mellén és arra gon-

Next

/
Thumbnails
Contents