Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-30 / 129. szám

Csiitör'ök. november 30. yfoJatL, {U&mZJfinMP — (A koresztényszoclálls-párt nagy népgyü­lese Szcpesváralján.) A kereszténvszociáhs-párt- nak Szepcsváralján december 3-án. délelőtt, a Városi szálló termében nagy népgyülése lesz, amelyen magyar, tót és német szónokok szerepel­lek. Beszélni fognak a párt nemzetgyűlési kép­viselői és szlovák osztályainak elnökei, vezetői. A gyűlésen Szepesvármegye földmives népe til­takozni fog az ellen, hogy a megyét a liptói nagv- tnegyébe kebelezzék be s hogy a megye szék­helyét Lőcséről elvigyék. — (Magyar á'lampo’gárok peres ügyei az utódá'lamokban.) Érdekes feietegetést ol­vasunk erről a kérdésről a ..Bácskai Napló- ban“ Mérő Samu dr. tollából. A cikkből a következőket közöljük: A legutóbbi időkig még abban a kérdésben is kétségek váltak, hogy a magyar állampolgárnak egyáltalán szabad-e u tódállam okban lakó adósa ellen pert indítania? E kétség abból származott, hogy a békeszerződés a volt ellenséges álla­mokkal szemben fennállott magárkövetelése­ket is kölcsönös állami kiegyenlítés alá utal­ta. Ehhez képest a magyar kormány pénz- és értiikfpapirelvonási tiíaVnat bocsátott ki és m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalt állított fel. Ezt a kérdést már tisztázottnak tekinthetiülk. A m. kir. Kúria ugyanis 1022 január ll-én P. V. 5481—1921. számú hatá­rozatában kimondta: „A minisztériumnak a Britibirodalommal, Franciaországgal, Olasz­országgal, Portugáliáival és Romániával szemben fennálló pénz- és értékpapirelvo- nási tilaltmak megszüntetése tárgyában 3610 —1921. számú rendeleté csak szorosan ezek- Te az országokra vonatkozik. Ennélfogva ennek a rendeletnek az az intézkedése, hogy a „trianoni békeszerződés 231. cikk 1—4. pontjai alá eső pénztartozásból eredő köve­telést további intézkedésig birói utón érvé­nyesíteni nem lehet s az ily (követelés iránt folyamatban levő birói eljárást fel kell füg­geszteni", csak e rendeletben megnevezett országok tekintetében bírhat érvénnyel. ** De egyébként is a trianoni békeszerző­dés 254-ik cikke értelmében ennek III. óimét (ez szól a kölcsönös állami kiegyenlítésről) a 231. cikk d) pontjának kivételével nem alkal­mazzák oly adósságra, melyek magyar ál­lampolgárok és a volt magyar királyság pol­gárai közt jöttek tétre." Tehát magvar állampolgárnak szabad az u tód államokbeli területeken lakó adósa ellen pert indítania. (A rendeletben irt Ro­mánia csak az ó-román területeket jelenti.) És az ilyen követelését néki magának kell érvényesítenie, mert ezt helyette a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal elvégezni nem fogja. Ennek hatásköre ugyanis csak a volt ellenséges államok régi területeivel szemben fennállott tartozásokra és követe­lésekre terjed ki. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy lehet-e követeléseket most már peresíteni, — az idézett Kúriai határozat er- rre is megadta a feleletet, hogy tudniillik a magvar bíróság előtt lehet. Még pedig nem csupán magyar állampolgár léphet fel per­rel, hanem az utódállamokbeli területek ál­lampolgárai is indíthatnak itt keresetet a magyar adósaik ellen. A külföldiek perké­pességét ugyanis a magyar bíróságok egyet­len egy esetben sem vonták kétségbe. E te­kintetben elég utalnom a m. kir. Kúria 1921. évi P. 1095, 1487 és 3025. sz. ítéleteire. Nem igy állott e kérdés az ujabbi időkig az utód­állambeli területeken. Ha ugyanis ott, kü­lönösen Erdélyben, magyar állampolgár pert indított valamely ottani adós ellen, az ottani bíróságok még ez év tavaszán is felfüggesz­tették a pert avval a megokolással, hogy Magyarországgal nincs meg a viszonossság Minthogy azonban meggyőződtek arról, hogy az ő állampolgárai perelhetnek, újabban az összes utódá'’amokbeli terü­leteken valamennyi bíróság elfogadta és letárgyalja a magyar felperesek kereseteit is. Az utódállamok igazságügyi • hatóságai­val a jogsegélytfo rgalom annyiban már helyreállott, hogy a kézbesítéseket, tanuk ki­hallgatását és szakértői szemlék foganatosí­tása iránt intézett megkereséseket úgy itt, mint ott kölcsönösen teljesülik. — (Herczcg Ferenc) képes irodalmi hetit p- jáuak. sz Uj Idők-nek 48. száma közi; Pásztor József és M. von Bunsen elbeszéléseit, Holló Er­zsi berlini levelét, Lyka Károly művészet' cikkét, Gáifa'vy Zoltán versét, Bállá Ignác riportját, Paul Frank és Kosáryné Réz Lola regényeit. Szomjas Pál divatcikkét, azonkívül számos képet és fényképet és a lap rendkívül népszerű rova­tait, a szépségápolást és a szerkesztői üzenete­ket. Mutatványszámot kivánalra ingyen küld a kiadóhivatal, Budapest, VI., Andrássy-ut 16­(Megszüntetik a történelmi pályadijakat). Budapesti tudósítónk táviratozza.: A Magyar Tu­dományos Akadémia meg akarja szüntetni a tör­ténelmi drámapályázatokat és a Koczan-dijat. Császár Imre javaslatát, amelynek megokolása elmondja, hogy ezek a diiak nemcsak értéküket, hanem jelentőségüket is elveszítették, az első p^ztályhoz utalták. — (Szlovák vasutasok a magyar vasutasok ellen.) A vasúti alkalmazottak szlovenszkól egye­sülete tegnap küldöttséggel kereste fel Káilay dr. teljhatahnu minisztert és memorandumot nyújtott á’t neki, amelyben tiltakozott az ellen, hogy a vasúti szolgálatba visszavegyék az elbo­csátott magyar tisztviselőket Ezek a magyar tisztviselők ugyanis — mondja a memorandum — 1919-ben nem akartak a köztársaságnak dolgozni és irredenták. Az egyeület követeli, hogy az üre­sedésben lévő állásokat csakis szlovák tisztvise­lőkkel töltsék be. — (Másfélmillió munkanélküli Angliában.) LonJonból jelen1 Kk: A munkanélküliek száma napról-napra nő. A múlt hét végén már L3uS,f>00 munkás állott munka nélkflj. xx Mautner Frigyes dr. ügyvéd, törvényszéki hites magyar tolmács, Prága, I„ Mikuláska tr. 28. Telefon 46—08. Vállal fordításokat a magyar nyelvből német és cseh nyelvre és megfordítva. BESBBBBBBBBBBBBBBBBBBBSSlBHaBBBBBr mmmummm Magyar festőművészt ünnepel München. — Saját tudósítónktól. — München, november 28. A minap nyílt meg München egyik legelő­kelőbb galeriajáoan Kálmán Péter festőművész gyűjteményes kiállítása. Ma ez a kiállítás a kö­zéppontja München művészeti és társadalmi éle­tének. Kálmán Péter a bácsmegyei Zsablya köz- ségben született 1877-ben egy bérestanyán. Az aipja azt akarta, hogy a fiúból is mezőgazdasagj munkás legyen, a tehetség azonban korán meg­nyilvánult benne és ezért ellenszegült apja aka­ratának. A földesur segítségével Budapestre ke­rült, ahol Székely Bertalan, akinek akkor vezető szerepe volt a magyar művészeti éleiben, párt­fogásba vette. Az ö segítségével jutott ki Kálmán Münchenbe, ahol azonban már csaknem egészen magára hagyták. Törhetetlen ambícióval dolgo­zott és tanult és a sok nélkülözés nem tudta eLkedvetleniteni. De nem is tartott sokáig az ín­séges helyzet Hamarosan sikerült kisebb képeit eladnia és jövedelméből még félre is tehetett így jutott el Rómába, ahol harmadfél esztendeig ta­nult és dolgozott. Rómából visszatért Münchenbe, ahol Franz Stuck tanítványa lett. Esztendőkig dolgozott a világhírű mester ol­dalán s csak a világháború kitörése szakította el tőle.. Kálmán ekkor bevonult és öt esztendeig volt frontszolgálatban. Amikor Kálmán elment katonának, München­ben már nagyon jól ismerték és szerették, mert két esztendővel előbb, 1912-ben már volt önálló kiállítása a legelőkelőbb szalonban. Kálmánnak a művészetben Lefbl volt a mestere és példaképe. Leibl nagyobb hatással vak rá, mint Stuck, de egyéniségét vele szemben is megóvta. Mostani kiállításán mindössze 46 munkája lát­ható, de ezek valóban legértékesebb és legkivá­lóbb alkotásai. A kritika, még az Idegenekkel szemben legelfogultabb kritika is, a legnagyobb magasztal ássál méltatja Kálmán művészetét és egyes képeit a legnagyobb régi mesterek egy- egy alkotásával hasonlítja össze. Nagy mestere a rajznak, de még csodálatosabb a szinérzéke, amely mindegyik munkáját nagyszerű színhar­móniába hangolja össze. A kiállítás legimpozánsabb darabja a Pietá című festmény, amely eredeti fölfogásával is meglep. A művész szinpompás bajor népviselet­ben ábrázolja a Krisztus holttestét ölében tartó Máriát. Ez hollandus vonás Kálmán művészeté­ben. Ugyancsak a nagyobb méretű vásznak közé tartozik a Templomban című festmény is. amely­nek azonban csupán a tárgya azonos Leibl tem­plomi képével, felfogása és kompozíciója egészen más. A Szerzetes — a müncheni kritika általános Ítélete szerint — egyike a legmegkapóbb em' erl ábrázolásoknak, amiket az utóbbi esztendőkben a festőművészet produkált. Nagyon kedvesek a művész magyar tárgyú képei is. Kálmán Péternek, a müncheni kritika szerint nagy hivatás jutott a modem művészetben. Ő az a festő, aki összekapcsolja az elmúlt század vé­gének művészetét az uj művészettel. Élő hagyo­mány, amely nagyszerű hagyatékot juttat az uj nemzedékeknek abból a csodás gazdagságból, amelyet az ő tehetsége és tudása képvisel. Tudjuk, hogy Bajorország rendkívül féltékeny az ő művészeti életére és a művészeire. Tudjuk tehát értékelni, mit jelent, hogy egy magyar mű­vészt ennyire kiemel a saját művészeinek soka­ságából és hogy egy magyar művésznek je’ö' ki nagy szerepet és hivatást a művészet történe­tében. * Fulda és Petőfi. Berlinből jelenti tudósí­tónk: A Petöfi-jubileum alkalmával említést ér­demel, hogy Fulda Lajos, a kitűnő német vigjá- tékiró legújabban felcsapott Petőfi-ford: tónak. Alig akad kö'tó, akinek német fordításával any- nyian próbálkoztak volna meg. mint a Petőfié­vel. Még a nagy magyar költő életében ákadt néhány német nyelvű fordítója^ köztük Kert- heny, a költő német fö’dre szakadt barátja. Az ötvenes években Melas ad ki egy teljes német nyelvű Petőfi-forditást, az újabb fordítók közül pedig kiválnak Neugebauer, Schnitzer, Gold- schmidt és Steinbach, hogy csak néhány nevet említsünk. A Fuld.a fordításának eredetisége mirtdezekével szemben abban nyilvánul, hogy Fulda egy szót sem beszél magyarul. A német költő a már meglevő Petőfi-fordi tások révén csatlakozott legnagyobb lírikusunk bámnlóinak seregéhez. A berlini egyetem érdemes magyar nyelvű professzorának, Gragger Róbertnek ösztönzésére azután Fulda elhatározta, hogy a kész fordítások és .Gragger utasításai nyomán ő is megjelentet egy német Petöfi.sorozatot. Az a néhány költemény, amellyel Fn'da eddig elké­szült: „Itt atz ősz“, „A puszfa télen", „Szeptem­ber végén" és „Az Alföld" minden eddigi fordí­tásnál hivebben tükröztetik vissza az eredeti versek tüzét és mélységét. A „tehetséges mű­fordítók" csapata után ezúttal élvezzük először a költő műveit kö'tó tolmácsolásában. Fulda rö­vid időn belül a Petőíi-forditások egy váloga­tott gyűjteményével akar a német közönség elé lépni. E. \ l { Szenzációs lesz a j PrspilplÉp I 3 karácsonyi száma! | 3 4- * E 3 - I 3 Pénzintézetek, kereskedők, gváro- 3 sok, iparvállalatok és iparosok £ 5 hirdessenek! — Méltányos ► 3 feltételek. — December hó t 3 15-ig feladott hirdetések ► 3 után külön kedvez- t 3 mény. — Klisékhez ► 3 terveket saját raj­3 zolónkkal ké- ► 3 szittetünk el ► 3 Kérjen ár- ► 3 ajánla- 1 J tót! t | V l ^9«fVfvmtvfvvvvvvvTmvimfvvvmvwwvvvvvt SZÍNHÁZ ÉS E1SNÜ Király és hercegnő. Színmű 3 felvonásban. Irta: Müíler Vilmos dr. A kassai magyar színház eredeti bemutatója 1922 november 30-án. A híres orvosprofesszor leánya a halállal vívódik hetek óta. Apja éjjel-nappal mellette van, mert egy hiján tizezer embert mentett meg már az életnek s a saját leányánál csődöt mond a tudománya. Eddig csak tudós volt, hitetlen materialista, aki nem bízott másban, csak a könyvekben, mütökésében és biztos kezében. Ki- lencezerkilencszázkilencvenkilenc csatát vívott meg a halállal, akiben nem hitt, legföljebb mint a természet szükségszerűségében. A gyermekfél­tés emberré teszi, szenvedő, érző emberré. Töb­bé, tulidegzett csodát váró emberré, mert más már úgysem segíthet. És ebben a nagy átalaku­lásban elveszti hitét a tudásában, a könyvekben, felzaklatott idegei elé odaáll a komor vízió, a megtestesült Halál. Olyan szalonhalál, mint szalonördög a Mol­nár ördöge. Széles bő galléros köpeny van rajta, amelyből mélyen kivágott, vakítóan fehér ingmell villan elő, középen egy centiméter szélességű fe­kete csikkal, két nagj^, piros, mogyorószem nagy­ságú iuggombbal. A kézelőn szintén hasonló szé­les fekete sáv. Nadrág bokáig érő, bő, fehér ha­risnya, két oldalt széles fekete csikkal, lakk fél­cipő fehér csokorral, a csokor közepén két nagy fekete villogó gomb. Arca hosszúkás, kemény, beretvált. Homloka nagyon magas, haja egészen simára hátrafesiiít. koromfekete. A szemek helyén mélyen árkolt fekete szemüreg. Szóval: egy pompes funébres vállalkozóvá stilizált gavallér. Az ajánlata is — kegyetlenül — gavalléros. Neki csak a kvantum van kiadva, hogy mennyi emberéletet kell szállítania ay örökéletnek, m nd- egy neki, hogy az orvos leányát viszi-e el, vagy mást az orvos betegei közül. Adjon az orvos eg' biztosan meggyógyithatót s akkor itthagvja a leá­nyát. Kegyetlen gavallérság egy orvossal szem­ben. Mint beteg neki minden ember egyforma, mindegyiket kötelessége megmenteni, ha tudja s most gyilkoljon egy élet megmentéséért? De jön a kerítő sors egy anya képében, fiát hozza az orvos keze alá, mert csak ő mentheti meg. Iszonyú lelki küzdelmek közt küldi el. Az anya sir, rimánkodik, — az óra sürget, pár perc múlva a Halál visszatér követelni vagy egyiket, vagy másikat. A beteg leány az utolsót lélekzi — látszólag — s az apa megtagadja magában az orvost, végső elkeseredésében vadul ront neki a rábízott életnek s fölvágja az ifjú ütőerét- (Szerencsére a színfalak mögött). Szinte deli. iu- mos diadallal ront a színre- „Megmentettelek!" És, óh csoda, a leánya, aki a végét járta, egy uj Jajrusz leányáválesz fölkel és jár". Az apa és a Halál alkujába beleszól az asz- szisztens is, összevarrja az ifjú mély sebét, aki­nek ugylátszik használt az érvágás, mert szintén felgyógyul. A gavallér Halált igy a ravasz emberek be­csapták, sőt! a két fiatal egymásba szeret s a harmadik felvonásban már a lakzit is megtartják. Mindenki örül, csak az orvos nem. ö még a vég­zetes vízió varázskörében áll. Még mindig félti vagy az egyiket, vagy a másikat. Minden csen­getésre összerezzen, nem a hitelező jön-e ckze- kválni. És meg is jön. Egy régi tisztelője, valami lengyel herceg álruhájában, mert máskép nem eresztették be a szolgák. Követeli az osztályré­szét. Az orvos végleg összeroppan s a két fiatal élet helyett föláldozza a saját megkinzott életét, hisz a Halálnak, mindegy, neki csak darabáru az élet s kegyes elfogadni a hiábavaló életet az uj életek reménysége helyett. A darabot egy orvos irta Az orvos küzkö- dése kötelessége és gyermekszeretete közi olyan megkapó, hogy föltétlenül az életben való meg­élés Urai kifejezés kell látnunk benne. Éz az or­vos tulajdonképpen a darab gerince, hiszen min­den körülölte forog, a Halál inkarmációjn is csak lelki vívódásának kivetítése. Éz az egy gyönyö­rűen megrajzolt alak menti meg az egész színmü­vet, ami ma elég arra, hogy egy darabot sikerre vigyen. Égy perc nyugta sincs sem neki, sem tőle a közönségnek. Amint ő felajzott idegállapot­ban él, igy a végsőkig felfokozott izgalomban tartja a nézőt az első perctől az utolsóig. Valami magával ragadó lendület viszi a darabot, a bekö­szöntése már maga szuperlativusz s az írónak van ereje hozzá, hogy ezt soha el ne ejtse, sőt fokozza. A mozidarabok ideggyötrése a színpadot is hasonló feladatok elé állította, a dráma, mint szín­padi mü értékelésében eltolódtak a fogalmak a drámairás értelmezésében. Ezt a darabot nem kell félteni a mozi konkurenciájától, mert ha az orvosapa szerepe jó kezekbe kerül, megbizsereg- teti a bőrt a halántékokon, az igaz, de a szinészt is vizes lepedőbe pakkolhatják az előadás után­Drámai küzdelem a szó dramaturgiai értel­mében, személyek és jellemek között nincsen a darabban. A második felvonás vége felé megcsillan ilyesféle, hisz az orvos leánya is orvos s az or­vosnő hivatásából kifolyólag elítéli az crte elkö­vetett gyilkosságot, ezt azonban elejti az iró, egy meglepetés kedvéért, hiszen az asszisztens sike­rült ütőérvarrása elsimítja az apa és leánya kö­zött megindult küzdelmet. Orvos irta a darabot, tehát nem is lehjet kö­vetelni tőle, hogy drámailag tökéleteset alkosson, azonban mint lélekrajz, mint iellemkiíeiezés na­gyon érdekes és egyes részleteiben értékes mun­ka Azt sem lehet letagadni, hogy az írónak erős színpadi érzéke van, a külsőségekkel, a jelenetek és helyzetek csoportosításával is tudja fokozni a párbeszédek által okozott izgalmat. Nekem — egyénileg — nem egészen szimpátikus mégsem, mert ez a lélekboncolás elejétől végig nem anv- nyira a pszichológia, mint inkább a pszicholő 1 ' körébe tartozik s ez három felvonáson nv csak sok egy kicsit. Valószínű azonban, hogy pen ez a tulfokozás biztosítja majd a darab sike­rét a mai, nem is tulideges, de egyenesen his-'é- riás világban. í—y). (*s Színészek sztrájkja Berlinben. Berlini tu dósitónk jelenti: Berlin színházai az utolsó évek folyamán már több Ízben huzamosabb időn áx zárva voltak a villanyos-müvek sztrájkja miatt. Ezúttal a földalatti vasúttal, a szállítómunkások­kal és több más szakmával egyidejűleg Thaiia papjai és papnői léptek sztrájkba. Alapjában egészen mulatságos sztrájk ez, ha néhány ezer embernek oda is veszett az esti mulatsága. A szakszervezetek diadala vagy karikaturája-e ez a legújabb bérharc? A „Büíinengenossenschaít"- nak, a berlini színészek nagy érdekszervezeté­nek urai vígan dörzsölik kezüket Ezúttal elő­ször sikerült a színigazgatókra amúgy isten iga­zában fittyet hányniok. Néhány színpadon, igy az államiakon még játszanak. De a sztrájk veze­tőt megfogadták, hogy itt is hamarosan rendet teremtenek és leszámolnák minden néven neve­zendő sztrájktörővel. Egyes színházak pénztára délelőtt még nyitva: az igazgatók itt azt re­mélik, hogy estére leszerelnek a sztrájkolok. Másutt zárt kapuk íogadják a belépni szándé­kozót. így kerül szembe ezen a téren is az op­timista és a pesszimista világnézet A színészek szokott találkozóhelyein nagy a zsibongás. Pa- télikus, humoros, expresszionasta izü szónokla­tok hangzanak, közbe egy-egy nyust- vagy ezüstrókaprémbe burkolt diva csicsereg. Sztrájk­kasszák alakultak és a berlini színháza élet ki­válóságai, kiket itt .,p!om'nens“-eknek nevezi: nrndíjárt előljárnak jó példával egy esti jő e- delmük megajánlásával. Minő képmutatás! Ez a sztrájk a kis erők, az „inas*' is „komoran" sze­repét játszók, a kegyelemből szerződtetették, a mellékkeresetre utalt „naivak" mozgalma. A „prominensek" a sztrájk által csak veszthetnek, mert az a havi 60,000 márka fizetési minimum, amit a „segéderők" követelnek első lépés a „szociális egyenlőség" felé és végeredményében az ő rovásukra menne. Egy neves berlini szín­művész, akivel alkalmunk volt a sztájk okairól beszélgetni, mindamellett dicsérendő melegség­gel névtelen kollégái pártjára kelt. „Nagyon té­ves az a felfogás" — úgymond — „mintha mi, prom'nensek, kivonnánk magunkat a kollegiális szolidaritás kötelékeiből. Nálunk a födélé törte- tés csak úgy szerencse, mint tehetség dolga. Igazi jó színházban a kis és a nagy szerepek viselőit egyaránt megbecsülik. Mit is kezdenénk mi, elsők, a kisebbek hü, fegyelmezett hozzánk szegődése nélkül?" Alkalmunk volt ^mitán egy fiatal, hangja és szépsége révén egyaránt köral- rajpngott operaénekesnővel beszélni. Ez a hölgy, kit a sztrájk az az esti premiere minden fényé­től és dicsőségétől megfosztott, dult-'ult mér­gében és szidta kolléganőit, kik művészi quali- tások hiján a sztrájk terén aratnak babérokat. Mikor hallotta, hogy újságcikkről van szó, k-r_ ve-kért, hogy ne írjuk ki a nevét. A név ebben az esetben nem fontos, Évának hívják. 5

Next

/
Thumbnails
Contents