Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-26 / 126. szám
Morei! az európai politikáról. Az angol alsóház tegnapi ülése. Európa megváltása. Prága, november 25. Conderhove Richárd egy lipcsei kiadócégnél „Dér neue Oeist“ címmel uj könyvet jelentet meg. A sajtó alatt levő könyvből a következő értékes gondolatokat közölhetjük: A háború, amely egykor a kulturhaladás szempontjából lényeges és szükséges volt, ezt a jelentőségét elvesztette és a legveszedelmesebb kulturrombolóvá lett. Manapság a haladás etapjait nem a háborúk, hanem — a találmányok jelzik. Az emberiségnek a szabadságért és a hatalomért való döntő küzdelmét manapság a munka frontján vivják meg. Valamint a háború korszakában anakronizmusnak tetszik a vadászat — a munka korszakában a háború is csak mint anakronizmus tarthatja fenn magát. Ám a jelen korszakban minden háború polgárháború, mert bajtársak ellen irányul és megzavarja a közös munkafrontot * A szocializmus egymagában nem képes Európát a szolgaságból és nyomorból a szabadsághoz és jóléthez vezetni. Sem szavazó- cédulákkal, sem részvényekkel nem lehet a szénmunkásokat azért kárpótolni, hogy életüket barlangokban és aknákban fénytelenek lemorzsolni. A keleti deszpöták rabszolgáinak nagyobb része szabadabb ember, mint szocializált üzemek szabad munkásai. A szocializmus félreismeri az európai problémát, amikor az európai gazdaság alapvető baját nem az elégtelen termelésben, hanem az igazságtalan elosztásban látja. Az európai nyomor gyökere a kényszermunka szükségességében — nem pedig az elosztás igazságtalanságában rejlik. A szocializmus téved, ha a rettenetes kényszermunka végső okát a kapitalizmusban látja, mert a valóságban az európai munkateljesítménynek csak igen csekély része válik a kapitalistáknak és fényűzésüknek javára. Ennek a munkának legnagyobb része arra szolgál, hogy egy terméketlen világrészt termékennyé alakítson át, egy hideg világrészt meleggé varázsoljon és hogy azon egy olyan embertömeget tartson el, amelyet természetes utón nem tudna táplálni. A tél és Európa túlnépesedése keményebb és kegyetlenebb deszpoták. mint mind a kapitalisták; de nem a politikusok vezetik az európai forradalmat ízek ellen a szívtelen kényszefurak ellen — K\nem a föltalálók. * Mai európai történelmi korszakunkban a föltalálók az emberiségnek legnagyobb jótevői. A,z automobil föltalálőja több jót tett a lovakért és több szenvedéstől kímélte meg őke-t,; mint a világ valamennyi állatvédő- egyesülete. A kisautó azon az utón van, hogy a keletázsiai kulik ezreit megváltsa igásállat- sorlsuktól. A diftéria- és himlőszérum föltalálói több gyermeknek az életét mentették meg, mint valamennyi csecsemőotthon. Az a föltaláló, aki talán az atomok szétzúzása révén valami praktikus szénpótlékot fog teremteni, az emberiségért többet tesz m;ajd, mint a legsikeresebb társadalmi reformátor; mert a szénmunkások millióit megváltja embertelen létüktől — holott ma egy kommunista diktátor sem tudná elkerülni azt, hogy ne Ítélje el az emberek egy részét a földalatti barlangéletre. * Néhány évszázaddal ezelőtt nagy fény- üzésszámba ment, ha valakinek ablaküvege, tükre, órája, szappanja vagy cukorja volt. A műszaki termelés ezeket az egykor ritka javakat elosztotta a tömegek között. Mint ahogy ma mindenkinek van órája és tükre, egy évszázad múlva talán minden embernek lesz autója, lesz villája és saját telefonja. A jólét annál gyorsabban fog emelkedni és annál általánosabban terjedni, minél gyorsabban emelkedik majd a termelés mennyisége a népesség számához mérten. A technika kulturcélja, hogy egykor mind az embereknek azokat az életlehetőségeket nyújtsa, amelyekkel ma csak a milliomosok bírnak. Ezért a technika a szükség ellen harcol — nem pedig a gazdagság ellen; a szolgaság ellen — nem pedig az uralom ellen. A technika célja a gazdagság, a hatalom, a -jólét, a szépség és a boldogság általánosítása; nem az emberiség proletarizálása, hanem arisztokratizálása. * A három nagy európai katonai monarchia összeomlása óta földrészünkön csak gazdasági államok vannak, gazdasági problémák kerültek a belső és külső politika középpontjába: Merkúr uralkodik a világon, mint Mars örököse és Apolló előfutárja. A háború korszakának megfeleltek a katonai államok, a munka korszakának a gazdasági államok felelnek meg. Úgy a kommunista, mint a kapitalista állam munkaállamok: nem háborús államok, de még nem kulturálla- mok. Mindkettő a termelés és a műszaki haladás jegyében áll. Mindkettő uralja a termelőt, mint egykor a katonai államok a katonaságot: a kommunista államnak a gyáripari munkások, a kapitalista államnak a gyáriparosok a vezetői. A kapitalizmus és kommunizmus lényegükben épp olyan rokonok, mint a katolicizmus és a protestantizmus, amelyek évszázadokon át szélső ellentéteknek tartották magukat és minden eszközzel véresen küzdöttek egymás ellen. Nem a különbözőség, hanem rokonság volt az oka elkeseredett gyűlöletüknek, amellyel egymást üldözték. ■ y * Valamint a katolicizmus regenerációja a reformáció következménye volt, a kapitalizmus és a kommunizmus versengése mindkettőt megtermékenyíthetné, ha ahelyelt, hogy egymás ellen gyilokkal, rágalommal és szabotázssal küzdenek, arra szorítkoznának, hogy kulturális teljesítményekkel tegyenek tanúságot magasabb értékükről. A kapitalizmus egyetlen elméleti igazolása sem erősiti meg jobban ezt a rendszert, mint az a le nem tagadható tény, hogy amerikai munkások sorsa (akik közül némelyek saját autójukon mennek a gyárba) gyakorlati értelemben véve jobb, mint az oroszoké, akik éheznek és éhhalált halnak. A jólét lényegesebb, mint az egyenlőség, jobb volna, ha mindnyájan vagyonosak volnánk, mint hog3' általános és egyöntetű nyomor uralkodjék. Csak az irigység és a szőr- szálhasogaíás akadhat fönn ezen az Ítéleten. Legjobb volna természetesen az egyetemes, általános gazdagság — de ez a távol jövőben van még, nem pedig a jelenben; a gazdagságot csak a technika teremtheti meg, nem pedig a politika. Az amerikai kapitalizmus tudatában van annak, hogy csak nagyvonalú szociális működéssel tarthatja fönn magát. A nemzeti vagyon kezelőjének tekinti magát, amelyet a találmányok fejlesztésére, kulturális és humanitárius célokra használ föl. Csak a szociális kapitalizmusnak, amely arra vállalkozik, hogy kibéküljön a munkássággal, van kilátása arra, hogy fönnállton: csak a liberális kommunizmusnak, amely arra vállalkozik, hogy kibéküljön az intelligenciával, van kilátása arra, hogy fönnálljon. Az első utat Anglia kísérli meg, a másodikra újabban állítólag Oroszország tért rá. A tisztek ellenállása ellenére háborút vezetni tartósan épp oly lehetetlen, mint a legénység ellenállása ellenére. Ez szól a munkáshadseregre is: ez a hadsereg épp úgy rá van utalva szakértő vezetőire, mint a dologszerető munkásokra. London, november 24. Az angol alsóház mai ülésén a külső politika kérdései voltak előtérben. Berkely kijelentette, hogy a kontinens jelenlegi helyzete a legnagyobb aggodalmakat váltja ki. Mindenfelé látni nemzeteket, amelyek összeomlottak, vagy nemzetet, amelyet az összeomlás felé sodornak. A kontinens pénzügyi viszonyai mindig rosszabbak lesznek. Minden jel arra mutat, hogy komoly nemzetközi együttműködésre van szükség, hogy a helyzeten segíthessünk. Fischer képviselő kijelentette, hogy az angol nép nem tekinthet megnyugvással a törökökkel kötendő oly szerződésre, amely a tengerszorosok szabadságát nem biztosítja. A jóvátétel kérdése óriási jelentőségű, mivel Angliának számos kereskedelmi és ipari nehézségei erre vezethetők vissza, örül annak, hogy Bonar Law rövidesen találkozni fog Poincaréval s hogy tárgyalni fognak e kérdés megoldása felől. Azt a kérdést veti föl, hajlandó-e a miniszterelnök egy napot megállapítani, amelyen az alsóház a jóvátételi kérdéssel fog foglalkozni. Neill alállamtitkár válaszolt az elhangzott beszédekre. Szerinte lord Cursonnak Lausan- neban első célja az antant együttműködésének biztosítása. Curson nem engedi elejteni a tengerszorosok szabadságának kérdését. Ha a kormány azt a politikát vinné keresztül, amelynek érdekében egyes emberek síkra szálíanak, akkor ez annyit jelentene, hogy mint az egész világ rendőre lépne föl. Erre az angol nemzet nem vállalkozik. Amit a szövetségesekkel együtt működve megtehetünk, azt meg fogjuk tenni, — mondotta Neill. Neill kijelentette, hogy Cursonnak az az álláspontja, hogy a legrövidebb időn belül alkalmat ad az alsóháznak a jóvátételi kérdés fölötti vitára. Fischernek ama kérdésére, hogy a génuai szerződés megvitattatott-e, nem tudott Neill fölvilágositást adni. More!! beszéde. Ezután a munkáspártnak egyik kiváló képviselője, az európaszerte ismert Morell mondott hatalmas beszédet. — Nem fogjuk sokáig tűrni — mondotta —, hogy a külpolitikát a titokzatosság íá- tyola mögött intézzék. A munkáspárt hajthatatlan nyomást fog gyakorolni a kormányra mindadd g, amíg nem látja biztosítva azt, hogy a külpolitika demokratikus ellenőrzése keresztül nem vi étik. Az európai helyzet ma fölötte komoly, de mindaddig, amíg a kormányféríiak nem kaphatók arra, hogy a helyzetnek alapokait megvizsgálják, teljesen lehetetlen az orvoslás tekintetében eljárni. A mai helyzet természetes következménye az úgynevezett békeszerződéseknek s ezek a békeszerződések pedig ama titkos szerződések és egyezmények következményei, amelyeket a liberális kormány a parlament és az ország bála mögött kötött Az a kijelentés, hogy Németország Űzetni fog, a legnagyobb b’uff, amelyet valaha az országgal elhitetni akartak és legnagyobb részt ama körök részéről hangzik el, akik attól félnek, ho?:y a háború alatt megszerzett nyereségeiket igazságosan meg fogják adóztatni. lailllMIIIIIIIIHHBIBiailHHUBIllHIBBlEIIIIBKlBBlIlBSiSeüBiSflaBE A lausannei konferencia elutasította a törökok követelését. Prága, november 25. A lausarnei konferenciának a területi kérdésekkel foglalkozó bizottsága tegnap délután befejezte munkálatait. A bizottság a törökök követeléseit sorra visszautasította. Hogy az 1913. évi határok visszaállítására vonatkozó török követelésnek ez lesz a sorsa, az előrelátható volt, de hogy a Karagacs elővárosára vonatkozó török igényt is el fogják utasítani, ez általános meglepetést keltett. Elutasították a törökök ama javaslatát is, hogy a Marica-határ mentén katonailag leszerelt semleges zóna létesítendő. Venizelos a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy Görögország nem egyezhetik abba, hogy a Ma- rica-zónát Bulgáriának adják és követeli ennek a zónának katonai leszerelését. Kijelentette, hogy Görögország a habom folytán már úgyis sokat veszített s így további területi áldozatokat nem hozhat. Általános feltűnést keltett, hogy Isméd pasa tegnap hosz- szabb megbeszélést folytatott Wborovskival a szovjet megbízottjával. Éles vita Görögország és Bulgária között. Lausanne, november 25. (Havas.) A tegnapi nap eseményei ekként foglalhatók össze: Törökország akceptál egy katonailag leszerelt zónát, hatvan kilométer hosszúságban Kelet- és Nyugat-Trácia között, valamint Drinápoly erődítéseinek lerombolását. Követeli azonban eme zóna védelmének nemzetközi biztositékait. A konferencia hajlandó Bulgáriának örök bérletbe adni Dedeagacs kikötőjét egy nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett. A délutáni ülés folyamán Wey- gand tábornok informálta a konferenciát. A határzóna katonai leszerelésére voantkozó- lag a szakértőknek az a véleménye, hogy a Marica két partján fekvő hatvankilométeres zónát katonailag le kell szerelni és nem semlegessé tenni s hogy Drinápoly erődítéseit le kell rombolni. Ez a zóna Törökországot nemcsak Görögországtól, de Bulgáriától is elválasztaná. A törökök elfogadták a zóna létesi- sitésére és a drinápolyi erődítés lerombolá- lására vonatkozó javaslatot, de nem tartották elégségesnek a zóna katonai leszerelésére vonatkozó intézkedést, de ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a zóna nemzetközi biztosítékok mellett semlegesitessék. A törökök előtt megvilágították azt, hogy előterjesztésük igen érdekes, de túlhaladja a vita kereteit s követelésük az egyes kormányokra uj nemzetközi terhek vállalását jelentené. A bizottság azután vizsgálat tárgyává tette Bulgáriának az Égéi tengerhez vezető útra vonatkozó igényét és meghallgatta Morvov bolgár szakértőt, aki kifejtette, hogy e kérdés csak az által oldható meg, ha Dedeagacs kikötője Bulgária tulajdonába megy át. Bulgáriának eme követelése ellen Venizelosz szólalt föl s kijelentette, hogy Görögország részéről már az is áldozatot jelent, hogy akceptálta a Trácia határán létesítendő zónát s ha Dedeagacs kikötőjét Bulgáriának örök bérletre ajánlja föl. Bulgária görög területről való lemondást követel, ebbe Görögország nem egyezhetik bele, mert Bulgária nem győzte le Görögországot, Bulgárián kívül más államok is vannak, amelyeknek nincs kikötőjük, mint például Cseh-Szlovákia és Magyarország. (A Havas-jelentést közlő cseh-szlovák sajtóiroda közli, hogy e kérdés körül Venizelosz és Stambolijszky között igen éles vita iun m iim n ' ■ mi n Mi'immiwiwMwiiiiiiiiiiiiwHiii)Miwimim nm mw nogQ ül a Sí®r®na? Nov. 25-én íizoiiek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.85 svájci frankot Berlinben 22693.— német márkát Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát C dmCM * . - /f jf *<,»—■ —HM WBBÍ ______ - -- ess® — onmvsanrxe*.. Előfizetési árak bel- és külföldön: mm íM & aff WJ BH - jjRr 'aHk pgész évre 800 Kő’ f<^óvre 150 ks. JZml/wfZ'-- Sürgönyeim: Hírlap, Prnha, — A SzlovenszkAt és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkői szerkesztő: * Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
