Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-24 / 124. szám
4 Péntek, november 24. EgQ lengyel egyelem! tanár a hisantantrúl. Varsó, november 23. (Saját tudósítónk jelentése.) Előbbi cikkeimben több lengyel lapnak a csehekliez és magyarokhoz való viszonyával foglalkoztam. Most ismét igen érdekes és fontos cikkről számolok be, mely „A kisantant“ címmel jelent meg a vilnai „Slowo44 hasábjain. A cikk annál érdekesebb és jelentősebb, mert írója Zdziechowski Marián egyetemi tanár, ki alapos ismerője a szláv viszonyoknak s a háború előtt lelkes szószólója volt a lengyel-cseh közeledésnek. A háború ♦olyamán azonban s főleg az utóbbi négy év alatt teljesen megváltoztatta nézeteit s azt tartja, hogy a csehek politikája veszedelmes Lengyelországra nézve s hogy a lengyel politikának a magyarokkal kell együttmennie. E cikkében Jeati D e s th ie ux-nek „L a Petite E n t e n t e“ (A kisantant) cimü müvével kapcsolatban foglalkozik a cseh törekvésekkel és a maga tapasztalataival, melyeket a csehekkel való érintkezései folyamán tett. Szerinte a Habsburgok két monarchiájának megsemmisítésén már évekkel a háború előtt dolgoztak a nyugati hatalmak s ennek a célnak szolgálatában állott a hírhedt S c o- t u s V i a t o r, igazi nevén Seton W a t s o n. Ez az ember őt is felkereste 1913-ban Kra- kóban, abból a célból, hogy munkatársul nyerje meg őt a megindítandó nagy Revue számára, melyet az elnyomott nemzetek vé- delmezése céljából készült alapítani. Zdziechowski azonban nem fogadta el az ajánlatot, mert a vele való beszélgetés közben rájött, hogy Scotus Viator csak az osztrák és magyar monarchia nemzetiségeivel akar foglalkozni s egyáltalában nem érdeklik őt az orosz elnyomatás alatt élő nemzetiségek, tehát az oroszországi lengyelek sem. Már pedig Zdziechowski éppen e kérdést akarta megbolygatni. Zdziechowski azt mondta neki, hogy Ausztria az egyetlen állam Európában, hol a lengyelek lengyelül beszélhetnek, gondolkozhatnak, dolgozhatnak s hol bizonyos politikai jelentőségük van. Ausztria megsemmisítése most szerencsétlenség volna a lengyelekre nézve. Zdziechowskinak már akkor az volt a benyomása, hogy Scotus Viator egy nagy nemzetközi érdekszövetségnek az ügynöke, mely érdekszövetség célja a Habsburg- dinasztia megsemmisítése. A nagy tömegeknek pedig azt mondták, hogy a dunamenti monarchia megsemmisítésére azért van szükség, mert másképpen nem lehetett letörni a hatalmas Németországot. Az osztrák- magyar monarchia romjain alakult országoknak azt a szerepet szánták, hogy őrt álljanak a legyőzött, de még mindig veszedelmes Németország felett. Ez államok főleg Franciaországnak köszönhetik létüket s még 1921-ben azt mondta B r i a n d egyik beszédében, hogy ez uj szövetségesekre szüksége van Franciaországnak a németekkel szemben s hogy ezért minden engedékenység a magyarokkal szemben kárára volna Francia- országnak. De ime egy kiváló francia publicista, .Teán Desthieux, riadót fuj most és azt kiáltja, hogy a kisantant elárulja Francia- országot. Különben Desthieux nem is az első, aki elveszítette bizalmát a csehek iránt. Ugyanazt hangoztatta már azelőtt B a i n v i 11 e is pompás munkájában: „Les consequences po- litiques de la paix“. (A béke politikai következményei.) Idézi azután Desthieux munkájának ama részeit, melyek a lengyel-magyar rokon- szenvre vonatkoznak: „Sokkal több közös érdekük van a lengyeleknek a magyarokkal — írja —, hogysem engedjék magukat a csehek által vezettetni és szolgáljanak a kis- antantnak; nincs nekik semmi érdekük abban, hogy résztvegycnek a győzők érdek- szövetkeztében azon célból, hogy a legyőzött áldozatot tovább tépjék.41 Zdziechowski azután Desthieux eme megállapítását idézi: „Prágát és Moszkvát közös érdekek és tervek kötik össze. Prága és Berlin közt pedig titkos és barátságos megegyezés van.44 (?) Ezt az összekötő kapcsot Zdziechowski Masarykban látja. Itt azután igen érdekesen jellemzi Masa- rykot a vele való személyes ismeretsége alapián. Masaryk nem volt pánszláv; ö volt az egyetlen a cseh társadalomban, akinek bátorsága volt kimondani, hogy csehnek érzi magát és nem c s e h-s z fcá'v n a k; érezte, hogy a pánszlávizmustól csak egy lépés van a panruszicizmusig. Emellett különbséget tudott tenni a cári Oroszország és az ellenzéki Oroszország közt — ami szintén nagy ritkaság a cseheknél — s nem titkolta rokonérzését ez utóbbi iránt. Ezért tartotta ő magát távol minden szláv akciótól, mert azokra mindig szentpétervári etikettet ragasztottak. Az ausztriai szláv kongresszusokon sohasem lehetett látni Masarykot. Midőn Badeni Kázmér gróf miniszterelnök megbukott, mert a csehek követeléseit támogatta a németek ellenállásával szemben, a hűvös lengyel-cseh viszony melegebbé vált és egymást érték a lengyel-cseh összejövetelek. Ezek egyikén sem volt Masaryk. Zdziechowski csodálkozását fejezte ki ezért, mire Masaryk igy felelt: „Nagyon helyesen történt, hogy Badeni megbukott; sokkal többet adott nekünk, mint amennyit adnia kellett volna; milyen jogon lehet rákényszeríteni a németeket Karísbadban vagy Egerben s általában ahol többségben vannak, a cseh nyelv használatára?44 Masaryk — írja Zdziechowski — követője a 18. századi német humanista Íróknak, Lessing szellemében. A szellemi kapcsolaton kívül tekintetbe kell venni azt, hogy a csehek kisebbséget alkotnak országukban s hogy több mint hárommillió németjük van, kikről tudják, hogy sohasem csehesitik el őket; ezért békét akarnak velük, hogy egész erejüket azután a szlovákok elcsehesitésére fordíthassák. „Tiszta dolog — Írja Zdziechowski —, hogy a cseh politikának kettős Janus-arca van: az egyikkel Oroszország felé néz, a másikkal Németország felé s hogy ez államok egyikével való konfliktus esetén nem velünk fognak menni a csehek, hanem azokkal ellenünk. Nem értein, hogy nem láthatták ezt Skirmunt és Piltz s hogy ámíthatták magúikat valami nyolcvanmilliós antanttal, mely a németek és oroszok ellen védene bennünket. Csak a magyarok ellen védene, ami azt jelenti, hogy átalakítana bennünket a csehek, románok és jugoszlávok eszközévé az egyetlen nemzet ellen, mellyel bennünket reális közös érdekek kapcsolnak.44 Zdziechowski azután leírja, hogy a háború előtt azon dolgozott, hogy a cseheket s általában a nyugati szlávokat elvonja Oroszországtól, az orosz propagandától s szerette volna közelebb hozni a cseheket Ausztriához. A panruszicizmussa! szemben az auszíroszlavizmust akarta állítani. Ma nincs Ausztria, tehát ausztroszlavizmusról sem lehet szó; hasonlókép lehetetlenség a polono- szlavizmus, mert Lengyelország nem járulhat hozzá Magyarország tönkretevéséhez, ami a csehek és jugoszlávok közös célja. Azután a délszlávokra tér át s kimutatja, hogy azok is Oroszország felé vonzódnak és pedig nemcsak az ortodox szerbek, hanem a katolikus horvátok is; még Strossmayer püspök is Oroszországban látta a szlávság megváltóját. Lengyelországnak tehát nem érdeke, hogy ezekkel együttmenjen. „A csehek majdnem teljesen elérték már céljukat. Német-orosz-cseh vasabroncsba szorították Lengyelországot. Fulladozunk benne s megfullasztanak bennünket az első nagy európai kataklizma alkalmával. Ez abroncsból csak úgy lehet kijutni, ha kezet adunk a magyaroknak s közös határunk lesz <a magyarokkal, ami a legsürgősebb föltétele a mi függetlenségünknek.44 Erre a meggyőződésre jutott, úgy látszik, Desthieux is, de nem mondja ki egész határozottan. Nem kételkedik azonban, hogy Lengyelország és Magyarország biztosabb támasztékai volnának Franciaországnak Keleten, mint Csehoszlovákia, mely hajlandó az oroszokkal és németekkel menni. így végzi be cikkét Zdziechowski, aki a lengyelek közül egyike a legalaposabb ismerője a cseheknek. Januárban folytatják a cseh szlovák magyar tárgyalásokat. A cseh-szlovák—magyar tárgyalások politikai és jogi bizottsága, amely pár nappal ezelőtt megszakította a tárgyalásokat, mint értesülünk, januárban folytatja munkáját. Szlovenszkó autonómiája. A Slovák mai számában fölhívást közöl, amelyben Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságát autonómista egyesületek fölállítására szólítja föl, mert erre az autonómista front kiépítése céljából van szükség. A fölhívás utal arra, hogy az amerikai szlovákok, valláskülönbség nélkül, egyesületbe tömörültek, amely Szlovenszkó autonómiájának kivívását tűzte ki célul. Az egyesület öttagú végrehajtóbizottságot választott, amelyben úgy a katolikus, mint az evangélikus szlovákság képviselve van. 31#* várd mi& fetsxölitvmfi. fioöw elöfixeati T fiion. — november 22. A Wiíson-pályaudvar lármájában az elutazók 1 réve te g pillantásával várakoznak az emberek; a mozdonyok lihegik a megszaladt kilométereket, családi és nem egészen legális csókok csattannak, megérkezések öröme, válások borúja, uj célok, befejezett tettek — itt minden összegyűlik s a füstös üvegtető alatt a maga roppant bőségében illusztrálja az életet. Hangtalan bőröndök a kísérőim; várom a vonatot, amely valahol messze a szabad ég alatt vágtat még s a távolságok súlyos szárnycsapását érzem idegeimben. Milyen röghöz nőtt az ember, akárhává kell mennie s akárhonnan is jön! Előre taTtok uti- társaimtól, az agyonütött órák rossz utódáétól, előlegezem az undort, amely az újságok harmadszori elolvasása után bizonyára meg fog lepni. S az alvajáró tompult érzékeivel veszem tudomásul a beérkező vonatot, mechanikusan veszem át podgyászomat a hordártól s szinte kábult kétség- beeséssel rogyok le az ülésre. Minden elutazás egy csöpp halál; megtett tetteink leválnak rólunk, érezzük, hogy szinte érthetetlen gyorsasággal emlékké fakulnak s kissé kifosztva és fázósan indulnak a messzi felé, amely idegen és ellenséges. A vonat elindul s a tengelyek kattogásából határozottan kihallom: elvégeztetett... Hárman egy fülkében. A mozgás nagy ritmusa belémömlik és magamhoz térit. Körülnézek s örömmel állapítom meg, hogy a fülkében csak hárman vagyunk. Egy meghatározatlan korú hölgy, misztikus kasih- mir-shawlba burkolózva s egy nagyon bájos öreg ur, — akiben gazdag gyürődésü nadrágja után Ítélve — nyugalmazott törzstisztet sejtek. Kihűlt gyárkémények között szalad a vonat, ólomszürke az ég, az örök táviródrótok végtelen kotavonalai idegesen cikkáznak ide-oda. Uti- társamat, ugylátszik, szintén megragadták a pihenő gyárak. — „Ja, ja, die WiTthschaftkrise..." mondja inkább magának, mint nekem. A beszélgetés félénken indul meg. Ipar, kereskedelem, deflációs politika, Rasdn dr.. az összeomló Németország, — ugyan milyen csevegés lehetne stil- szerübb az Ut 1922. évében a cseh-szlovák köztársaságban? Flaubert nagy előszeretettel gyűjtötte orvosok és ügyvédek verseit, amelyekből az örök emberi tehetetlenség és eredménytelen vágyakozás történetét akarta megírni. Ha valaki egyszer az utazás ragacsos óráit megrövidíteni Igyekvő beszélgetéseket gyüjtené össze.. A dióhéjban összefoglalt sorok kaleidoszkópját, lemondásokat és célkitűzéseket, — ha valaki egyszer kőtára fogná a vonattengelyek roppant muzsikáját, amelybe mindegyikünk azt hallgatja bele, ami éppen jól esik neki... Nyilvánvaló — rámszakadt a távozás melankóliája. A közös fülkék gyors, de efemer barátságainak kulcsa szintén itt keresendő. Az együtt, utón eltöltött órák demokráciájánál csak a gőzfürdőé nagyobb: éppen ezért egyáltalában nem csodálkoztam, mikor az öreg ur az emberi élet komiszságának illusztrálására salát házasságának tömén étét fejtegette, hellyel-közel szűrte megdöbbentő történeti hűséggel. — Ezért mondom önnek, fiatalember, jól gondolja meg. mielőtt a sorsdöntő, hogy ne mondtam végzetes lépésre rászánná magát! — felezte be a nagvérdekü előadást. Szerényen tiltakoztam — részben nem óhajtok egyenlőre megnősülni, meg aztán — istenein — vannak jó házasságok Is. (Tolsztoj. Tolsztoj — Kreutzer-szonáta bevezetésére gondoljam. holott hitves gyilkosság helvett csupán ..vak“ szabószémhákról kis rrszkosságokról volt s/ó.l A v'ta k'terebél gesedett, egyre absztraktabb régiókig nőtt *61: Gmüudn^l a vámvizsgálat a z abszolút ió és rossz metafizikai rnenyor|zá- gaibó1 nottvantott le. Utitársamról kiderült az útlevélvizsgálat alatt; hogy nyugalmazott pénzügyi tanácsos — a titokzatos hölgy román útlevelén va-ami exotikus név volt olvasható, — ki tudja, nogy a zománcréteg alatt, amely kissé megviselt arcát mozdulatlanságra kárhoztatta, a jassv-i és bukaresti szép napok minő emléken aludtak! A társalgásban nem vett részt, csupán akkor bólintott bele- egyezően mikor a tanácsos ur nagy odaadással bizonyította, hogy Ra'sin dr. — összes érdemeinek elismerése mellett — a kö -társaságot salát zsírjába fogja megfuHaRztani s utána nem egészen korrekt átmenettel a női hűseget kategorikus mpeialivusznak Hertette ki Ueyar lenek szólott a helyeslő bólintés? Rasinnak? Ez nem valő- szinü. A női hűségnek, mint megdönthetetlen tételnek? Miért is ne — elvégre zsiványokból 'esznek a legjobb pandúrok ... A ibécsi pályaudvaron. Becs. A Franz Josef-pályaud varon kiömlik a .vaggonok népe. Kiírni szivettépő taxiautók, öreg skatulyáik, amelyok mintha magukon hordanák Ausztria egész gazdasági pesszimizmusát. A nálvaudvari bibiében végkép elszomorodott almák 'és csokob'dérude.k töprengenek az idők változásán — mellettük szerényen húzódik mer az árjelző-táHa, négy-öt-hat jegvü számokkal. Bérkocsit alig látni, — a konfl'slnvak, ugylátszik nem bírták tovább az antant támogatását s élelmiszerek alakjában fejezték be gvöfpeline.s föld' pályafutásukat. Politikai meggondolásokat elkerülendő egy taxira kapaszkodom. A megkopott lóerők felsírnak a. motorban s elvágtatunk. — helyeseimen— mint R'iry, mondaná — ..sérénité scienti íiq^e„-kal döcögünk a szálló felé. Bécs. Becs fáradt, de nem kétségbeesett, éhes, de nem éhező, elszomorító, de nem szomorú. A danse macabre helyett, amelyet vártam, újra viszontláttam kissé megkapva ugyan — az elpusztíthatatlan bécsi derűt, azt a jóindulatú vb dárnságot, amellyel itt villamosban, pályaudvaron, hivatalos helyeken lépten-nyomon találkozik az ember s amelyet például Prágában bizony fájdalmasan nélkülözünk. Módomban volt néhány osztrák politikussal beszélgetni s e beszélgetésekből kiderült, hogy az úgynevezett döntő megoldás egyelőre beláthatatlan messzeségekbe tolódott el. Ausztria ma ahhoz az állatorvosi található lóhoz hasonlít, amelyiknek minden részét más-más nyavalya támadta meg. Pénzügyi, társadalmi, politikai, közellátási nehézségek táncoltatják a szerencsétlen kis ország idegeit s a helyzetet legjobban talán az a képviselő jellemezte, aki keserűen mosolyogva mondotta volt nekem: „Higyje el, Ausztriában hálátlan dolog államférfiunak lenni — hálátlan dolog Ausztriában egyáltalában lenni!" Az árak... Azt hiszem, Prága után Bécs a kontinens legdrágább városa. Mérsékelt minőségű és mennyiségű ebédek 25—30.000 koronába kerülnek, a csillagászati számokat megközelítő összegek rég elvesztették a pénz mágikus varázsát. Bécs lelkiállapota különben eléggé nivelláltnak látszik: a politikai pártok igyekeznek Ugyan a valóságos vagy képzelt ellentéteket kiniélyi- teni, a lakosság azonban derűs nyugalommal veszi tudomásul a — fájdalom — krónikussá vált történelmi időket és kontárságot. Elvégre is az élet él tovább és valahogy csak lesz, gondolja a derék bécsi polgár, akinek aranyos kedélyét sem a Spengler -Untergangssíirnmung-ja, sem az elviselhetetlenül rossz kávék nem kezdték ki. Mert, Bécs nem lett apátiás, csupán bölcs és megértő, mint egy valaha jobb napokat látott, most azonban kissé lecsúszott kokott. Az Opera még mindig tökéletes s a páratlan bécsi képtárak ma is feledhetetlen örömet nyújtanak annak, aki Rembrandtba, Leonardóba vagy Botticellibe akar elmerülni. Újabb száguldás Budapestig. Bécs nyitott könyv, amelyet ma fiatal láncok is olvashatnak. Az idegenből jött ember történeti tárlatában hamar megkonstruálhattam valódi képét s a pontos ismeretek megnyugtató tudatával búcsúztam el tőle. A vonat, amely elvitt, fütetlen és szegényes volt, utitársaim erélyes és jól táplált marhakereskedők. Újabb száguldás, újabb táviródrótok s az őszi esőben ázó földek végtelen panorámája. Budapestig csak néhány óra az ut, künn állok a folyosón s az ablaküvegnek támasztott homlokom együtt rezeg a vonat nagy ritmusával. Már az összekötő vasúti hid pilléreinek fekete árnyékai között dübörgünk. Messziről fénybe itatja a ködöt a milliónyi lámpa lehelete, a mozdony idegesen sikít néhányat s beliheg a keleti pályaudvar üvegcsarnokába. Budapesten vagyok, e nagyon szomorú városban. És mégis — hogyan mondotta Ady Endre?-------be bús város vagy, én vig városom, Más utt keserű borom és söröm, Itt számba ömlik az édes öröm. Dukál PálOptikai intézet Mindennemű szemüvegek, csíptetek ^Mindennemű WW I szállítások, jaÜj jM/ vitások bár// / mely rec<’P’ ’ alapján azon wtg? W nal és ponto\0aMík«*M©ser. ““ .ry*1' Magyar kiszolgálás Magyar levelezés Beinhacker Samu Praha!!., Pofic 29 A vi lág legelső márkája a stotidtírd irégép különféle modellekben teljesen szabadon látható Írással. Különlegesség: Számoló rálépek Cseh-Sztovák Központ: PRAHA I. CELETNÁ 35- — TELEFON 2871 '^85 Fiokok: PiSsen, Reichenberg, Brünn-Herrengasse 12/14. I itrais iSfiis pi) I | Prága XI, Smecky 22. | B Elsőrangú konyha. Legjobb sörök & ő és elsőrangú borok. — Komplett jSts fí ebédek már 8-10 Kc-órt. § 14 bérletjegy lOO Ke. | railller ifesríEHse vendéglős, f jj a Goldeues Kreuzel volt főpincére. 3<aK2*c*c8<SKÍc8C8CK8C*ci^ OLD ENGLAND Ajánlja most érkezett angol és sk6t újdonságait, a legjobb minőségű tólikabát- és ulster-szövetekben. valamint sikkes utazó- és sporfkosztftmjoit hölgyek és urak részére, a legelőkelőbb kivitelben és jelentékenyen leszállított árakon. Megtekintése előnyős! 47p Landesbank palotájában B, KETZELEÍW P&ASSA. MeSíteanKo 2 Úri- és női divatszabéság mérték után. Telefon 073. Magyar levelezés és kiszolgálás
