Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-22 / 122. szám
g &ty(virJÍA(%mf6RM£ —»-nr ... iT-nmmrfi-niTnrTn * mTinnTiiMwwn ihih •«'íittu~i n nTinr nir nnmnv rrr Szerda, november 22. Bsiday beszéde. ■Ezután Buday szlovák néppárti képviselő polemizált Dérer beszédével. A néppárt — mondotta — az alkotmány meghozatalánál kötve volt, mert akkor a cseh néppárt klubjában vett részt. A párt azonban már akkor is kijelentette, hogy semmiesetre sem mond le az autonómiáról. Tiltakozott Dérer ama vádja ellen, hogy a néppárt csak a hatalomért kivánja az autonómiát és megállapítja, hogy Szlovenszkőnak eddig hárorn protestáns minisztere volt és hivatalnokainak nagyrésze ma is protestáns. A kormány a tisztviselők kinevezésénél nincsen tekintettel arra, hogy csak elsőrendű erőket alkalmazzon. A cseh tisztviselők és a kultúra. Nadrazsil cseh nemzeti demokrata képviselő foglalkozik Buday beszédével és védelmezi a cseh tisztviselőket, akik — szerinte — azért mentek el Szlovenszkóra, hogy oda kultúrát vigyenek és a magyarok korrupcióját megszüntessék. Az ülés még tart $ Rövid illés a sze&áteban. A szenátusnak ma délután néhány percig tartó formális ülése volt. A katonai beszállásolásokért járó kártérítésekről és az 1921. évre való adókivetésekről szóló törvény és teljhatalmú miniszteri rendelet érvényét hosszabbították meg. Az ülést megelőzően klubelnöki konferencia volt, amelyen elhatározták, hogy a következő ülést november 23-án tartják meg. Zaneila udvarlása Belgrádi felé. Belgrád, november 20. A jugoszláv sajtóiroda jelentése szerint a fiumei alkotmányt alkotó gyűlés jugoszláv területen, Portorében ülésezett. Az ülés elnöke, Zaneila, megelégedéssel üdvözölte Mussolini ama kijelentését, hogy a rapallói szerződést és a santa-mar- gharettai egyezményt keresztülvinni óhajtja. Vázolta Fiume szerencsétlen helyzetét és ama reményének adott kifejezést, hogy Mussolini kormánya ennek véget vet. Kijelentette, hogy Jugoszlávia iránt meleg barátságot érez s reméli, hogy Mussolini kormánya ebben a szellemben fogja politikáját folytatni. A gyűlés határozatot fogadott el, amely az ul olasz kormány intervencióját kéri a Fiúméban uralkodó barbár erőszakosságok megszüntetése érdekében. Teljhatalmat kap Mussolini kormáuvn. Milánó, november 20. A Corriere della Sera római jelentése szerint az olasz kamara ■csütörtöktől szombatig a kormánynak adandó teljhatalom kérdését fogja tárgyalni. Bunyósra vehető, hogy a kamara teljhatalom- mal ruházza fel a kormányt. Ezután szünet következik. Decemberben vagy januárban az elnökválasztás kérdése felett fog a kamara tanácskozni s az adminisztratív ügyek elintézése után kerül döntésre ama kérdés, vájjon feloszlatják-e az olasz parlamentet. A eseti népsiiwefséstl 'iga ieckót Map. A cseh-szlová'k népszövetségi ligának, a ligák uniójának pünkösdkor Prágában tartott kongresszusán, valamint a budapesti kongresszusával szemben elkövetett tapintatlansága és ügyetlensége a cseh közvéleményt állandóan foglalkoztatja. így legutóbb a Cas- ban Hayn Alajos hosszú cikkben tette éles kritika tárgyává a cseh népszövetségi liga vezérkarának, főként Mares és Brabec szenátoroknak eljárását. Hayn, aki már többször tanujelét adta tárgyilagos gondolkodásmódjának, cikkében , kijelenti, hogy a nemzeti kisebbségek védelme előfeltétele Európa konszolidációjának és pacifikálásának, amiért nem csoda, hogy a népszövetségi ligák unióra oly nagy súlyt fektet erre a kérdésre. Szemére veti Brabec- nek, hogy érthetetlen eljárásával megakadályozta, hogy Dickinson javaslatait a prágai kongresszus olyan formában fogadja el, amint azt éppen Brabec javasolta. Dickinson eredeti javaslatai ugyanis a kisebbségek önkormányzatát és a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét követelték, ezeket a javaslatokat azonban Brabec Münchenben elfo- gadhata {fonóknak jelentette ki. Az eredeti javaslatot, erre a szerkesztőbizottság Brabec kívánságának megfelelő formában fogadta el. Ebből Hayn arra következtet, hogy Brabec egyéb módosító indítványait is készségesen elfogadta volna. Brabec azonban nem fogadta el a szerkesztőbizottsági tagságot, amelyet neki fölajánlottak, hanem összecsomagolta a podgyászát és Prágába utazott. A cikkíró szerint ez igen nagy hiba volt, mert kezdete volt a távolmaradás és passzivitás taktikájanak. Ugyancsak nagy hiba volt szerinte, hogy a cseh liga mindjárt az első kudarc után szembefordult a nemzetközi testülettel és pedig éppen Prágában, ahová pedig ezt a testületet meghívta, ahelyett, hogy föntartotta volna magának a jogot, hogy a népszövetséghez külön memorandumot küldjön, abban az esetben, ha a rezoluciókat elfogadnák. Ennek a memorandumnak azonban Hayn szerint másképpen kellett volna kinéznie, mint annak, amelyet Budapestre küldtek. Udvarias formában kellett volna fogalmazni és kerülni kellett volna benne a becsületsértéseket és rágalmazásokat. A cikk azután rámutat arra, hogy a cseh népszövetségi liga gonosz szelleme Mares szenátor, akit cselekvéseiben az a motívum is vezet, hogy személyes ellensége a köztársasági elnöknek és Benes külügyminiszternek. Hayn e vonatkozásban emlékeztet egy prágai német lapnak arra a hihetetlennek látszó közlésére, hogy Mares szenátor, aki egyébként a cseh egyetem tanára, Negle és Spiegel szenátoroknak köszöntését egy alkalommal, mikor a német népszövetségi liga dolgában tanácskozni akartak vele. nem viszonozta ás távozásukkor egyszerűen hátat fordított nekik. Képek m angol választásokról. London, november 20. (Saját tudósítónktól). A most lezajlott választások jelentősége a szigetország határain messze túlterjed. Európa politikájának a közeljövőben várható alakulása ugyanis a legszorosabban ösz- szefügg az angol választások eredményével. Nem érdekesség nélkül való, ha a választások lefolyását és a nyomukban kialakult közhangulatot röviden összefoglalom. A választás? harc. Londonban az utolsó hetekben a választásokról beszélt mindenki. Magántársaságban róluk folyt a szó, a sajtó állandóan velük foglalkozott, még George Robbey, a londoniak legkedveltebb színésze is állandóan a választások köréből vett jelenetekkel szórakoztatta a színházak közönségét. Az általános izgalom Angliában más formában jut kifejezésre, mint az odahaza, Középeuró- pában szokás. A választási kilátásokat nyugodtan tárgyalják meg az emberek. Meghallgatják az ellenkező nézetiiek érveit is és azokat higgadtan igyekeznek megcáfolni. A házak ablakaira ragasztott „vote fór Da- vfson", „vote fór Russel" stb. fölhivásu plakátok hirdették külsőleg a választások közeledését. A levélhordó pedig elhozta a választóknak a jelöltek beköszöntő levelét, a szokásos tiszteletjelentéssel, rövid allukucióval, egy pár általános szólammal és a kandidátus arcképével. Az a jelölt, akinek felesége és gyermeke van, azok fényképét is beküldte a választóknak. Chelsea ókonzervatív kerületében Russel lord iépett fel a munkáspárt programjával. Beköszöntője feleségének fényképét is tartalmazta. Felesége külön alluku- cfóval fordult a választókhoz és elmondta, hogy az ura milyen jó férj és milyen derék családapa. A körlevélben meg volt jelölve az a hely és időpont is, amikor és ahol a jelölt beszélni fog. A választást megelőző tiz nap alatt sürü egymásban zajlottak le a meetingek. Délután négy órától a késő esti órákig állandóan volt népgyülés. Egy raeetiugen. Egy Ilyen meetlngen magam Is resztvettem. Éppen Russel lord meetimgje volt. A meeting chermanje (elnöke) — és ez jól jellemzi az angol fölfogást — Haldane lord volt. Earl Russel is eljött támogatni a kandidátust. Mináhmk bezzeg nem volna valami jó ajánlólevél egy szociálde- demokrata jelölt számára, ha két mágnásbarátiát hozná el a programbeszédjére. Russel Igen érdekes politikus A háború alatt dofaitizmussal vádolták, mive! állítólag antimilitarista meggyőződésére való tekintettel megtagadta a katonai kötelezettség teljesítését. (Angliában ez lehetséges volt). Beszédében ezt a híresztelést megcáfolta azzal, hogy ő már akkor túl volt a korhatáron. Ha azonban fiatalabb lett volna — mondotta — akkor bizony valóban úgy cselekedett volna, amint azt ellenfelei föltették róla. Speachének érdekes részlete voit az is, amikor azt mondotta, hogy a háború alatt csalták meg az angol közvéleményt, hogy a németek az egyedüli okai a háborúnak, aminek azután az lett a következése, hogy a bosszú békéjét diktálták neki. A nagyszámú hallgatóság hangos tapssal kisérte ezeket a kijelentéseket. Hoare Sámuel minisztert, a konzervatív párt jelöltjét nem tudtam meghallgatni. A terem ugyanis, amelyben a meeting volt, annyira megtelt, hogy velem együtt számosán künnrekedtek. A hallgatóság türelmét bizonyítja, hogy a zsúfolásig megtelt teremből később sem jött ki senki. Az urnánál. A szavazási aktust egy választási helyiségben magam ts végignézhettem. Noha megmondtam, hogy idegen vagj^ok, szívesen bebocsátot- tak. Az angol fölfogásra jellemző, hogy a szavazásnál csak igen kevés, a visszaélések megelőzését célzó biztosítékkal és formalitással találkozunk. A szavazási rendszer a törvényhozóknak ama bizalmán épült föl, hogy az emberek becsületesek. Ezért szavazási lajstrom sincsen. A szavazóhelyiség egyik oldalán nyílt, ajtónélkfllf fülkék vannak, bennük Íróasztal ceruzával. A teremben két községi tisztviselő van. Az a választó, akinek nevét megtalálták a névjegyzékben, szavazócédulát kap, amelyen a neki megfelelő jelölt neve mellé keresztet tesz. Ezután a cédulát összehajtja és átadja az egyik tisztviselőnek, aki előtte beledobja az urnába. A szavazóhelyiség előtt, az utcán a várakozók hosszú sora áll, akik türelmesen várják, amig rájuk kerül a sor. Sehol a legkisebb lárma vagy tülekedés. Az eredmények. A szavazást este m^olc órakor fejezték be. Az esti órákban London népe kitódult az ut -ára., hogy megtudja az eredményeket. A legtöbb ember a Trafalgar-squarcon volt Az ottlevő tömeg becslésem szerint ötven-hn tvan ezer emberre rúgott. A fiatalság, hogy jobban lásson, Nelson óriási szobrának, magas talpzatára is fölmászott. Itt a választási eredményeket a John Bull és Daily Express cimü lapok hozták vetítőgépekkel a közönség tudomására. Este tiz óra tálban megjött az első eredmény. Egy konzervatív győzelmet jelentett. A közönségnek egy nagy része uj- jongással fogadta az eredményt A vetítőgép azután „nőt change“ (nem változott) fölirással megint három konzervatív győzelmet jelentett. Ekkor egy munkáspárti győzelem hire érkezett. A képen Hendersoti alakja volt látható „one to me“ (egyet nekem) fölirással. A nemzeti liberális párt győzelmét ugyanez a fölirás jelezte, csakhogy most Asquith karikatúrájával. Szegény Lloyd George képét csak ritkán lehetett látni. Az ellenzéki Daily Express képein olyankor, amikor egy konzervatív vereséget jelentett, ez a felírás volt: ,,o La\v“, aminek kiejtése nagyon hasonlít az „o I.ord“ (óh Isten) fölkiáltáshoz, amit olyankor használnak az angolok, ha bajban vannak. Tizenötödikén este persze még nem lehetett megállapítani a választások végleges eredményét, mert hiszen a vidéki kerületek legnagyobb részéből csak reggelre érkeztek meg a jelentések. A választások hatása. A választások előtt az volt a fölfogás, hogy a konzervatív párt vagy' nem nyeri el az abszolút többséget, vagy pedig csak igen kis többségre fog szert tenni. Ezért a konzervatív párt nagyarányú győzelme nagy meglepetést keltett. Még maguk a konzervatívok sem bíztak egy ilyen nagy győzelemben, amelynek jelentőségét a legjobban jellemzi, hogy Liverpoolban, a nagy gyárvárosban és Manchesterben, a liberalizmus hazáiéban 7—8 konzervatív jelölt került be az alsó- házba. Az intelligencia széles köreiben nagy meglepetést és fájdalmas érzést váltott ki a liberálisok veresége. Tagadhatatlan, hogy az angol választások eredménye is az extrém irányzatok fe- lülkerekedését jelenti. A konzervatív győzelem megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy az angol váMIMRéP Hanvay Zoltán.- A Prágai MagyaT Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Orosz Sándor. A gyöngyvirágot termelő gömöri lankák,! hol egy emberöltő előtt a léig ázott magyarság bús siralmai a virágregék költőjének szive mélyéből fakadtak, ismét gyászolnak. Az ősi hanvai kúria uto’só táblabirája: Hanvay Zoltán, a „hanvai remete", megtért a Hunt-Pázmán-nemzetség honfoglaló őseihez és saját ágának utolsó pihenőhelyén, a családi sírbolton megfordították a nemesi Címert. A nagy misztérium megrázó pillanatában, mikor a csontember kaszájának suhintása nyomán eliramlik az élet, az elmúlás megrendítő körülményei oly sokszor megdöbbentik a titokzatos rejtély búvárait is. Mert a halál őfelségének hangulatai kifilrkészhetet’e- nek. Az egyiknek váratlan gáncsot vet, elbukik; a másikat mellbe vágja és hányát veti, némelyiknek pedig a tarkójára sújt és az emelt fő lekonyul. Mikor október 15.-én, az őszi nagyvadászatok megnyitó napján, a hanvai kúriába lépett, fájdalmat megváltó csontkarjával csöndesen megcirógatta a remete aggastyán arcát és a magyar vadászok nesztora 83 éves korában örökre lehunyta fáradt szempilláit. Ki volt Hanvay Zoltán? Kortársainak java része, akik tevékeny alkotó munkájának legtöbbször csak távoli ügyelői és bámulói voltak, rég elpihentek, az újabb nemzetség hajtása legfeljebb a „hamvai remete" politikai irányú aikkeire emlékszik, de már a mai kor nimródai vajmi keveset tudnak HanvayróL a vadásziróról, a vizsla- tenyésztés egykori nagymesteréről. A régi magyar tábla bírák nagy erényei: külföldi utazásokon a világnyelvek tudásával és óriási olvasottsággal szerzett szélskörü szakismereti, éles megfigyelőképessége, találó ítéletei, református magyarságának nya- kassága és a töretlen csapásokon való haladás makacssága összpontosultak egyéniségében a mélyen érző szivek meleg szereteté- vel. Olyan volt a maga nemében, mint egykoron a pusztai királysas: a gémeskutró' éles tekintete végigszállt a róna végtelenjén és ha fölszánt, a kék mennyürbe véste széles köríveit. hová sem a röghöz tapadt tucatemberek ezrei, sem a vijjogó karvalyok és vércsék nem követhették. Lapozgatván a magyar vadászirodalom annáleseiben, minden fölmerült szakkérdéssé' ás vitánál ott találjuk óriási szakismereteinek, helyes Ítéleteinek elszórt gyöngyszemeit, melyek azonban csokorba szedve és könyvalakban sohasem kerültek az olvasók ezreinek kezeibe. A tanulás és tudásvágya a független föld- birtokost kicsábitotta az állattenyésztés nagymestereihez Angliába. Az angol tenyésztette ki a világ legnemesebb, leggyorsabb paripáját, sertései, tehenei, juhai messze földön híresek, vadászebei: pointer- és setter- vizslái, duvadirtó foxterrierjei, tarka kopó- falkái, vidraebei, ma is veretlenek. Hanvay angol barátai révén megismeri a tenyésztés rendszerét, irányait és a telivér- törzs-eket. Mikor a nyolcvanas években hazajön és a nagy nyilvánosság előtt rámutat az akkori magyar vizslatenyésztés helytelen irányára, egyenes nyíltsággal hirdetvén, hogy a csatornán túl a pointer az első vizsla, mig a setter i csak aportőreb, valóságos forradalom üt ki a tenyésztők körében. Bárczy István nyeri akkoriban setterjei- vel az összes versenyeket, a setterérí esküszik a magyar vadászok tömege és valóságos ujságnáboruban ostromolják a makacs Han- vayt. A háborúnak Fónagy József vet véget, a legközelebbi vizslaversenyen megje’enik Hanvay leghíresebb pointerjével és Pick sorra veri Bárczy setter jelt. A nézők elképednek! Amit Pick nyújt, csak a mesékben olvasható ; óriási keresési iram mellett csodás szimatjával hihetetlen távolságból meghúzza a vadat, szobormerevséggel órahosszat állja, ha a kánikulában elfárad, lefekszik és tovább jelzi, engedelmessége pedig regékbe való. Gazdája gyöngén megpuskázott nyulárt küldi, száz lépésen visszafütyüli, újból útnak indítja, kétszáz lépés után visszaparancsolja, ismét elindítja, félkiiométerrö! visszahívja, hogy ismételten a már alig látható hosszufülesért menessze. Pick csodás munkája a legteljesebb elismerést vívja ki gazdája szaktudásának. Fónagy József, kinek tulajdonába ment át a csodavizsla, nem éri be a hazai sikerrel, hanem elindul a külföldi versenyekre és Pick ott sorra veri az összes nagyságokat. Az egyik nagy német vizslaversenyen történt: A bohém természetű, zömök Főnagy szerényen várja a sort Pickjével, az előkelő közönség figyelemre sem méltatja az idegen jelenlétét. Végre Pickrc kerül a sor. óriási iramban indul, szobormerevséggel állja a vadat, parancsszóra vakon engedelmeskedik. 1 I Az eb munkája fölhívja a nézők figyelmét, lassan odagyülekezik mindenki. Pick egy ló- herés szegélyén megtorpan. Fónagy hozzámegy, elfordul tőle, zsebéből kiveszi villásreggelijét és kedélyesen nekifog a falatozásnak. A közönség álmélkodva nézi a jelenetet Mikor Fónagy összecsettinti zsebkését, az egyik versenybíró megkérdezi, hogy milyen vadat áll a vizslája? — Nyulat — veti oda fölényesen Fónagy, — Honnan tudja ezt? — tudakolja a bíró. A boliémember puskalövésre a lóherésben egy félkört ir le, óvatosan előre megy, egy helyt lehajol és a nézők legnagyobb meglepetésére egy süldőt fülénél fogva kiemel a vackából. Ilyet még nem láttak nagy Németországban! A verseny végén egy előkelő sporthölgy megszólítja Fónagyot: — Mondja, ki volt e csodavizsla mamája? Az aranykedélyü Fónagy szellemes felelete a válasz: — Pick mamája angol dá~<a volt. Fiacskájának születése előtti alkonyaton pocakos nyulmamára akadt és másnap hajnalban a mama mellett már négy kis pointer mesteri tudássl négy ujsziilött kis nyulsüldő állt! Egész vagyont kínáltak akkor a Hanvay- tenyésztette csodavizsláért, Fónagy azonban csak későbben engedte át híres ebét Zala György szobrászművésznek. Hanvay évtizedeken át szellemi vezetője és irányitója volt a magyar pointer vizsla tenyésztésnek. Otthon győztes ebei serlegdijai- nak számát szaporították, a külföldön, különösen Angliában, ahol sok személyes barátja i volt, szaktudásának tekintélye nőttön nőtt. A
