Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-21 / 117. szám

Szombat, október 21.

PfliCtAi.tíAóYAxJfrrimP

gyár közös határ keresztülvitelét, mert az olasz érdekkörbe vonná Magyarországot.

Studnicki első cikkére polemizáló válasz érkezett egy Kowerski nevű úrtól, ki ,-Non contra Hungáriám" cimü cikkében (IX, 10) azt igyekszik kimutatni, hogy a kisantanttal való együttműködés nem irányul Magyarország ellen. Megegyezik Studnickivel a magyarok iránti rokonszenvben, sajnálkozik Magyarország jelen helyzetén s azt kívánja, hogy Lengyelország politikája sohase menjen oly irányban, mely ártana a magyar nemzetnek.

Azután azt fejtegeti, hogy Lengyelország kénytelen számolni a kisantanttal s vele jó viszonyban lenni, mert különben még több ellenséget szerez magának. Szerinte Lengvel ország együtt politizálhat a kisantanttal, sza bad kezet biztosítva azonban magának a magyar kérdésben.

A vitához hozzászólt Zdziechowsk Marián vilnai egyetemi tanár is, ki a háború előtt maga is rokonszenvezett a csehekkel de azután elfordult tőlük, mert azt tartja, hogy a csehek russzofil politikája vészedéi mes Lengyelországra nézve. Azóta lelkes barátja a magyarságnak.

„Lengyelország és Magyarország" cimü cikkében (IX, 18) szól hozzá a kérdéshez s élesen elitélte Skirmunt magyarellenes politikáját. mely annyira elkeserítette a magyarokat, kívánja a régi jó viszony visszaállítását s azután a közös lengyel-magyar határ mellett kardoskodott. A Magyarországgal való közös határ — írja — a velők való szövetség, sőt többek mondok, a velők való unió nélkül

— hiszen velük oly sok közös érdek köt össze,

— főleg az orosz bolseviki imperializmussal szemben, Lengyelország helyzete Németország. Csehország és Oroszország közt a lehető legrosszabb- amit csak képzelni lehet."

Azután felhívja a figyelmet arra, hogy már kiváló francia publiciszták is, mint liainville. Pinon, Desthieux látják, hogy Magyarországgal igazságtalanság történt.

Ezeken kívül még egy cikk jelent meg e lapban „Lengyelország és Csehország" címmel (IX, 23), mely viszont a két ország viszonyát világítja meg. A szerző azt fejte* geti, hogy a Cseh-Szlovákiával való szövetség nem nyújt Lengyelországnak semmi előnyt, sőt veszedelmes reá nézve.

A legfőbb veszedelmet abban látja, hogy Cseh-Sziovákia korridorral akarja, „magát összekötni Oroszországgal Kelet-Galicián keresztül. A magyar-ruthén területet már megszerezték maguknak a csehek, most egész erejükkel azon dolgoznak, hogy ezt a korridort megvalósítsák.

E korridor Lengyelország körülzárásáí jelentené minden oldalról, mert Csehország csak expoziturája Oroszországnak s ez utóbbival való minden konfliktus kedvezőtlen következményekkel járna a cseh határon.

Lengyelországnak életbevágó érdeke, hogy a korridor ne jöhessen létre, mert ez elzárná Romániától és lehetővé tenné Oroszországnak Európa közepébe való hatolást.

E tekintetben Cseh- és Lengyelország érdekei homlok egyenest ellenkeznek s ezt semmiféle szláv frázissal nem lehet eltörölni.

Szláv és neoszláv jelszavakat hangoztatva zárta el 1920-ban Csehország a határt s nem engedte át a muníciót Lengyelországba, mely akkor oly nehéz helyzetben volt. Ily viszonyok közt Cseh-Szlovákia nem

lehet megbizható szövetséges s Lengyelországnak más utat, más szövetségest kell keresnie.

De nemcsak a vilnai sajtó, hanem más

vidéki lapok is sokat foglalkoztak a fönti kérdésekkel.

össze Ilit a magyar nemzetgyűlés.

hanem a mieinknél bensőségesebbek, mert teljesebben lelki termésezttiek. A mi müveit intézményeinkkel szembe állítja a keletiek müveit szivét. Nem tendenciából, nem valami előre megfontolt 'politikai vagy szociális szándékból, hiszen az ő Írásainak alig van közéleti háttere, történetei teljesen a magánélet körében játszódnak le. Egyszerűen azért, mert a Ke'eten járva, a szeme megittasodott a keleti természet dús szépségeitől és szive megnyílt a rokonszenv számára a keleti emberek iránt. Senki több rokonszenvvel és a megértésre való törekvéssel nem irt a törökökről, mint ő — még a balkáni háború alatt és után is, mikor francia honfitársai és a francia hivatalos politika törökellenes indulattal voltak tele, ő nagy sajtóagitác’ót intézett a törökök érdekében.

Nem volt nagy iró abban az értelemben, hogy nem reveiéit nagy éleágazságokat, ui, szélesivü vagy mély perspektívája világszemléletet sem nyitott olvasói számára De kiváló művésze volt a formának a szó francia értelmében, amely egyet jelent a rend és a világosság kultuszával, az élet zűrzavarának könnyen szemléltethető formulákra való redukálásával. És elsőrendű művésze volt a stílnek: a belső stílnek, amely a dolgok valószerűségének a kifejezésben való megszépítését jelenti épp úgy, mint a beszéd-stiínek, melyben a francia nyelv kifejező eszköze1 aratnak az anyag felett pompás diadalt. Európai nagy sikerét ennek köszönheti, valamint annak, hogy a tizenkilencedik századbeli gyarmatosító törekvésnek, az európai emberek exotikus vidékeik felé vágyódásának adta meg az irodalmi paralleláját.

Prága, október 20.

A magyar nemzetgyűlés ina délelőtt összeült. A tanácskozás minden különösebb összetűzés nélkül folyt le s az ellenzék előterjesztette javaslatait a drágaság ügyében.

A - képv'iselökk nagy érdeklődéssel néznek a Ház ülésezése elé. bár az egységes pártban e! vannak határozva, hogy elnapoltatják az ülést és november 10-ére hívják

újból össze. Bethlen nem ad ma kormányproklamációt. Az egységes párt vasárnapi veszprémi nagygyűlésén sem vesz részt, mert aznap a népszövetségi ligák jelenleg Budapesten tartózkodó delegátusait látja vendégül. Helyette Rakovszky Iván megy el Veszprémbe és mondja el a kormánynyilatkozatot. Beszédében kiterieszkedik a belügyi kérdésekre is és hir szerint belügyi programot ad.

A wrötri fcac&ró

t«■

Budapest, október 20. (Saját tudósítónk tele fonjelentése). A magyar nemzetgyűlés ma délelőtt ötheti szünetelés utcán összeült. Már tíz óra tájban gyülekeztek a képviselők a parlament folyosóin. Először a szociáldemokraták jelentek meg, akik egy csoportban értekeztek. Utánuk feltűnt a folyosón Rassay Károly és több más ellenzéki vezetőpolit;kus alakja. Bethlen gróf miniszterelnök a kormány tagjaival és Szcitovszky Béla házelnökkel néhány perccel féltizenegy előtt érkezett meg. Az egységespárti képviselők Gömbös Gyula vezetésével jöttek. Az utolsók között volt Vázsonyi Vilmos, aki tömött aktatáskával a hóna alatt tűnt fel a folyosón.

A nemzetgyűlés ülését, meglehetősen telt padsorok előtt, pontosan fél tizenegykor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bejelentette, hogy a nemzetgyűlés összehívására kérés érkezett hozzá, ö ennek értelmében, mive! az aláírások megfeleltek a követelményeknek, összehívta a nemzetgyűlést. Bejelenti, hogy a házszabályok értelmében az aláírások közül valakinek jogot ad arra, hogy a kérést megokolja. Ha az illető képviselő napirendi indítványt tesz, ahoz négy képviselő szólhat hozzá. Ha ez azonban nem történik meg, akkor az előterjesztés fölötti vitát a házszabályok értelmében a következő ülésre halasztja.

Efölött élénk vita indult meg a házszabályokról, amelyben Rassay Károly és Eörífy Imre vett részt. A Ház végül is az elnök indítványát fogadta el. Az elnök ezután bejelentette, hogy Szakács Andor képviselő a Hadiözvegyek és hadiárvák ügyében. Huszár Károly pedig a vagónlakók ügyében kért és kapott interpellációra engedélyt. Szilágyi Lajos az ellenzék nagy tapsa között emelkedett szólásra s tartotta meg a gyulafehérvári koronázás ügyében előterjesztett deklarációját.

Szilágyi Lajos: A békeszerződések óta mindig megmutattuk és kifejezésre juttattuk, hogy nemzetgyűlés tiltakozik a ielenlegi helyzet ellen. A legutóbbi megszégyenítés, amit velünk tettek, az október 15-iki gyulafehérvári koronázás, mely oktalan erőlködés s a történelem megcsúfolása s amely úgy hat, mint egy rosszul sikerült jelmezbál! paródia, mint valami színiátók, ahol festett arcú szereplők vonultak föl a vásznon. A vásári ökörsütés fölött, amit ott csináltak, ott lebegett Hunyadi János, Hunyadi Mátyás. Bethlen Gábor és Bocskay István szelleme és ránehezedett a lelkekre Azt mondták, hogy Erdély, a Bánát és Mármaros lakossága koronáz Gyulafehérváron. De sem Erdély, sem a Bánát, sem Mármaros lakossága nem vett részt a koronázáson. Nem vett részt rajta az erdélyi románság és a székelyek sem, csupán a meghívott vendegek Az ottlakó magyarokat kiűzték, terrorizálták, a sajtó hangiát elfojtották, hogy ellenzéki hang ne merüljön föl a gyulafehérvári cécón. Maniu Gyula, a románságnak évtizedek óta elismert vezére, proklamációval fordult a román néphez a koronázás ellen és pártiával együtt nem vett részt a maskarádán. Ezután felolvassa Maniu manifesztumát. majd igv folytatja: Van

egy ember, aki magát a nép!ogok favédőiének tartotta és hónapokon keresztül szavalt és ígért igazságot, de hazugság maradt minden szava. A tizennégy pont, amelyet olyan fennen hangoztatott az Egyesült Államok nagyhangú volt elnöke, a gyakorlatban Wilson támogatása mellett éppen ellenkezően érvényesült, mint kellett volna.

Közbekiáltások: Úgy van! Gvalázat!

Szilágyi Lajos: Fö'szólitom innen az ellenzéki padokról a kormányt, hogy legyen gerinces és vegye föl a harcot az antant akarata ellen. ne alázkodjon meg. hanem menjen előre azon az utón, amelyet a nemzet akarata parancsol neki. Akkor majd meglátja a kormány, hogy a nemzet mint egy ember áll a háta mögé

Szilágyi beszédét az egész Ház nagy lelke sedéssel fogadta. A képviselők percekig tapsolva ünnepelték Szilágyit.

Farkas István volt a következő felszólaló, aki a következőket mondotta:

— Azért jöttünk össze, hogy a drágaság ellen küzdjünk. A miniszterelnök Ígérete dacára a kormány semmit sem tett a drágaság letörésére.

Ha nem akarják, hogy a nemzetgyűlés együtt legyen, akkor ne játszanak alkotmányosdit, hanem mondják meg azt, hogy itt diktatúra van. (Nagy zaj. Az elnök rendreutasitia Farkast Fölkiáltások az egységes pártban: Álljon el!) Mi az ország érdekében a drágaság ellen akarunk küz deni. Mi igenis kijelentjük, hogy a drágaságon le hét enyhíteni. A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a drágasági bizottság ülésein az ellenzék egyet’en elfogadható javaslatot sem terjesztett elő. Ezzel szemben mi azt tapasztaltuk, hogy a bizottság csak ülésezett, határozatokat hozott, a kormány pedig azt tette, amit jónak látott. Ez után statisztikai adatokat olvas föl a drágu fásról

Farkas fölolvasása közben óriási zaj támad. A szónok szavai elvesznek a lármában. Az elnök percekig hiába rázza a csengőt, a rendet nem tudja helyreállítani.

E r ő d i-H a r r a h: Sanda mészáros!

Szociáldemokraták: Az asszonyaink órákig állnak zsírért! Mennyiért adják a lisztet?

Farkas Tstván (folytatja beszédét): A lisztexport verte fő’ az árakat. A kormány megengedte Dunántúlról az állatkivitelt A szomorú ía pasztalat azt mutatja, hogy a kivitel megengedése a legfőbb árdrágító. A nulláslisztből ez évben háromszázezer métermázsávaJ többet vittek ki, mint tavaly. Ezután két határozati javaslatot terjeszt elő:

1. Megállapítja, hogy a kormány nem tett eleget kötelességének, hogy a drágaság ellen erélyes rendszabályokkal küzdjön. Javasolja, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt a drágaság elleni hatásos küzdelemre. Követeli, hogy a búza, árpa és kukorica kivitelét szüntessék be. Szüntessék meg a terménytőzsdét, tegyék lehetetlenné a nagybankok áruhalmozását, mentesítsék az elsőrendű közszükségleti cikkeket a forgalmi tói stb.

2. Terjesszen elő a kormány javaslatot a mezőgazdasági munkások bérének megáll apiíásáróf. Minden család, aki nem kapott az aratásnál terményt, most kapja azt. Terjesszék ki a közellátást a szegényekre stb.

Haller István: Szükségesnek tartja, hogy

a nemzetgyűlés együtt maradion, de tekintette arra, hogy ez a korrnnáypárt határozata folyté ez valószínűen nem fog sikerülni, kéri, hogy let alább a drágaság! bizottság maradjon együtt.

Bethlen István gróf többizben közbeszó azonban szavai a nagy lármában lvesznek.

Zsitvay Tibor tiltakozik az ellen, hogy a drágaság kérdését izgatási célokra használják fel-Az egységes pári a Ház elnapolása mellett.

Elfogadták a miniszterelnök javaslatait.

Budapest, október 20. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen észtvet: Bethlen István gróf miniszterelnök és vala mennyi miniszter. Az érdeklődés a b.dpoli tikai kérdések mellett főleg két külpolitika kérdés felé irányult és pedig a jóvátétel kér dése s Lloyd Georgenak a lemondása felé A jóvátétel kérdésére vonatkozóan a minisz terelnök ismételten megerősítette azt, hog} mindazok a hírek, amelyek szerint a ióváté teli kérdésben már döntés történt, nem felel nek meg a valóságnak. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy Val'kó keresekedelmi miniszter és Korányi Frigyes báró ismét Párisba utaztak vissza, hogy folytassák a jóvátételi bizottsággal való tárgyalásaikat. A jóvátétel szempontjából Ítélték meg Lloyd George lemondását is, amire vonatkozóan a kormányzópárt egyik , tagja „kijelentette, hogy a Labour-párt megerősödése esetén a helyzet Magyarországra nézve kedvezővé válna, mert nem követeidének Magyarországtól lehetetlen teljesítéseket.

A belpolitikai kérdésekről Bethlen kijelentette, hogy a liberális blokk nem jelölte meg azokat az okokat, amelyek miatt a nemzetgyűlés összehívását kérte. Éppen ezért magához kérette a szociáldemokrata párt vezetőit, hogy tőlük a nemzetgyűlés összehívásának okait megtudja. A szociáldemokraták közölték vele, hogy a drágaság elleni intézkedések megtárgyalása céljából határozták el, hogy a nemzetgyűlés összehívását kérjék. A miniszterelnök azt válaszolta nekik, ha vannak életrevaló javaslataik, terjess2:ék azokat elő. Ha azonban csak azért hívták össze a nemzetgyűlést, hogy az politikai cécő jellegével bírjon, abba semmi esetre sem egyezik bele. A megjelent szocialista képviselők kijelentették, hogy ragaszkodnak a Ház összehívásához, mire a miniszterelnök közölte velük, hogy a maga részéről a Ház elnapolását fogja indítványozni. A polgári pártok kívánságai ügyében nincs tájékoztatva. A drágaság kérdésében a kormány mindent megtesz, amit megtehet. Ez olyan súlyos probléma, amit nem lehet varázsszerrel megoldani.

Végül javaslatot terjesztett elő. amelvet egyhangúan elfogadtak és amelyben elhatározták, hogy a Ház elnapolását fogják követelni.

aűmbils a lcomc^KBtfr$ífccfi^]r€K>i

elBenzéHft

Nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlap tudósítója előtt.

Budapest, október 20. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Fölkerestem Gömbös Gyula képviselőt, az egységes párt alelnökét, hogy tőle a Prágai Magyar Hírlap részére a fajvédelmi koncentrációról és az ellenzéki szövetség megalakulásáról nyilatkozatot kérjek. Gömbös Gyula képviselő, akinek a mai magyar politikában vezető szerepe van, a következőkben volt szives kérdéseimre felelni.

— A magyar belpolitikában a múltban, különösen a magyar fajvédelmet illetően, nagy hibák történtek, melyek az általánosan elismert eltávolodásokat idézték elő A ke-esztény irányzat politikai ellenfelei az utóbbi időben erősen mozgolódnak, sőt a mai rendszer megbuktatását köveíel'k. Ennélfogva szükségesnek és fontosnak tartottam, hogy azok a képviselők, akik azt akarják, hogy a magyar belpolitika tengelye és iránytűje a keresztény fajvéde’mi gondolat legyen. ennek az eszmének táborába sorakozzanak. Felfogásom szerint minden olyan kérdésben, amely a keresztény és fajvédelmi törekvésekkel összefüggésben van, együtt kell haladnunk és együtt is fogunk haladni, mert valamennyiünknek az a meggyőződése, hogy csak ezen az utón valósítható meg Magyarország regenerálása. Azok, akik nem szeretnék és akiknek nem érdemük, hogy' a keresztény magyarság egyesükön, azok bizonyos izgalommal látják a keresztény fajvédelmi eszme jegyében való tömörülést.

— Én, mint a keresztény kisgazda, földmivcs és polgári párt ügyvezető alelnöke, ebben a minőségemben kijelenthetem, hogy a mozgalom nem célozza az egységes kormányzó-párt megbontását, annál kevésbé, mert a létreiött megállapodás értelmében, amelyet különbőzé pártárnyalathoz tartozó keresztény politikusokkal kötöttem, a szövetség egyetlen egy párt ellen sem irányul. Az egységes párt egyébként

is a kereszténység és ,i magyarság védelmének jegyében áll.

— Nem felel meg a valóságnak az, atriit több liberális lap ismételten ellenünk szegez, hogy tudniillik a mozgalom az egyes pártok vezéreinek, igy elsősorban Andrássynak és Bethlennek megkerülésével jött volna létre. Az én meggyőződésem az, hogy az egész ország érdekében cselekedtünk, amikor a legfőbb Irányadó eszme: a kereszténység körül csoportosultunk, tekintet nélkül arra. hogy kevésbé fontos kérdésekben ellentétek választanak el egymástól.

— Ami a liberális blokk megalakulását illeti, a magam részéröl csak örii!ök hogy a túloldali koncentráció megszületett. Azért örülök ennek, mert igy az erők két részre tagozódnak és a parlamentben a helyzet tisztázódni fog. Most már ki fog derülni véglegesen mindenkelek a hovátartozandósága. Ami a liberális ellenzék deklarációját illeti, azt nem tekintem másnak, mint takargató leplezésnek s tulajdonképpen egészen más rejtőzködik mögötte, mint ami benne kifejezésre iut.

Ándrássy szabad kezet ad a keresztény ellenzék tagjainak.

A koncentráció nem ellenkezik a párt programjával.

Budapest, október 20. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A keresztény ellenzék értekezletén Ándrássy kijelentette, hogy a keresztény alapot továbbra is politikájának tengelye gyanánt tekinti. Ettől semmi körülmények között sem hajlandó eltérni, továbbra is intranzigens keresztény marad. K: jelentette továbbá, hogy felfogása szerint a párt tagíai résztvehetnek a keresztény kon centrációban, mert a keresztény gondolat

a>