Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-20 / 116. szám

3 Péntek, október 20. 9%icu W.i(?fifí7fjnrAP stvAxmziiai ....... val. Az osztrák viszonyok általában összcliason­­lithatatlanok. Éppen ezért a genfi ellenőrnek mindezeket a dolgokat a helyszínen kellene fel­keresnie: a minisztérium elnöki osztályán, az | osztályfőnökök előszobáiban, az adóhivatalban s j a postahivatal termeiben, hogy világos fogalmat nyerjen arról, hogy ez£k az állami szervek csu­pán azért dolgoznak oly rosszul, mert túlsók munkaerő áll rendelkezésükre S az ellenőrzést természetesen a legszigorúbb inkognitóban kel­lene végeznie, ismeretlenül, osztrák adófizetőnek, vagy beidézett félnek öltözve, türelmesen kcl’cne várnia, eltűrnie a vigasztalást és hivatalos színe- ! zetü dörmögést. Miután mindezt együtt átélte és ; átszenvedte, miután megtudta, hogy hány hivata- j los csizmát gyártanak idehaza, csak akkor fogja ; megtudni, hogy hol is tör a bakancs . . . I Attól tartok azonban, hogyha a genfi ellenőr ezt csak három napig is végigcsinálja, éppen elege lesz és hazautazik. Mindazonáltal, ha még nem is vagyunk meg­mentve. pusztulásunkban mégis egy rövidke, lé­legzetvételnyi szünet állott be. Hiszen az árfo- ; lyamok és árak is, úgy látszik, idővel kimerül-, nek s rövid pihenőt engednek meg maguknak. A korona négy hét óta pihen a 0.0075-re rugó sze­rény törtszámon, a valuták ugyancsak aludni mentek s igy hiányzik napi életünkből a megszo­kott. felfelé törő tendencia. Az árak hirtelenül megállották s ma már ez hallatlan olcsóbbodás­nak látszik. Ha a zsemlye hétfőn nem kerül töb­be, mint szombaton s a skatulya gyufának dél­után ugyanaz volt az ára, mint délelőtt, akkor mégis csak jobb idők előtt állunk. Még nagyobb csodák is történtek: a cseh korona ugyan emel­kedett, a cukor azonban mindennek ellenére ol­csóbbodott, nyilván abbeli félelmében, hogy utóbb kiderül, hogy nem is Cseh-Szlovákiábó! jön. A liszt, hús, zsir is szerényebb lett, mindenesetre csupán néhány ezerrel. Az ember valósággal pa­radicsomban érzi magát, természetesen egy öt és hat számjegyű paradicsomban. A textiláruk egyelőre még gőgösen viselkednek, hasonlókép­pen a szén és a fa is s a szociáldemokrata városi tanács vígan drágítja a gázt és a villanyáramot. Azonban mindent összevéve, a legutóbbi négy hét alatt az index negatív eredménnyel, mínusz nyolccal záródott, ami annyit jelent, hogy az életvitel nyolc százalékkal olcsóbbodott Első íz­ben, mióta őfelsége az index uralkodik. Ez már aztán valami. Csakugyan végképp le akar mon­dani, vagy ő is csak pihen egy kevéssé? Vég­leg le kellene, mondanunk a hadipótlékok bájos szokásáról, a milliós fizetésről, amelyet háti­zsákban visz haza az ember? Vagy az index is csupán átmenetileg szorul nyugalomra s novem­berben és decemberben annál aktívabb lesz? Nem tudjuk, hogy örüljünk vagy féljünk-e, bevá­sároljunk-e mindent, vagy ne vásároljunk-e semmit. Ez a bizonytalanság, amelyhez oly pénz­szűke csatlakozik, amely ellen a naponként fris­sen nyomtatott milliárdok mit sein jelentenek, fá­radságot és stagnációt teremt minden téren, a tőzsdén, az üzletekben, az idegen forgalomban és a színházakban: minden nagyon lanyha. Hosz­­szabb időre mindez természetesen elviselhetet­len egy város számára, amely három esztendő óta az árjelző táblák felfelé való kijavításából és az árfolyamok ingadozásából él. Miből éljenek most a spekulánsok, a nagy pénzcsinálók és si­­berek, egy szóval: a lakosság legtekintélyesebb rétegei? Ki utazzék autótaxiban, ki töltse meg a vendéglőket, barokai és színházakat, kik vásá­roljanak bundákat és női kalapokat? Ausztria megmentése, a genfi jegyzőkönyvek, a takaré­kosság és a leterhelés, minden nagyon szép, de azért az ember mégis csak élni és élvezni akar. A koronának Zürichben megint csupán egy szá­zadrésznyivel kell esni vagy emelkedni s egy­szerre mindenkin segítve van: a soffőrökön, a rén, amelyhez nagy buzgósággal fogott Iioz­­zá. A török asszonyok és lányok, mint taní­tónők vonultak a vidékre s mint az uj. virág­zó Törökország eszméjének fáradhatatlan út­törői attól sem riadtak vissza, hogy régi, meggyökeresedett előítéletek ellen vegyék fel a küzdelmet. Az utolsó viharos eszten­dőkben alkalma nyilt a török nőnek megmu­tatni, hogy épp oly jó honleány, mini nyugat'" testvérei és betegápolásban. ínségesek segít­ségében épp oly kiváló, mint más ország asszonya. A Vörös Félhold énp olyan tiszteletre méltó lett. mönt a Vörös Kereszt és a mura""a, az önfe'áldczás egyformán szent mindenütt. Nem mulaszthatom el itt megemlíteni. hrgv konstantinápolyi látogatásaim alkalmával Bessitm Omer pas^ a most folyó háborúban dolgozó török hö’gy/kuck is bemutatott amit megkülöribözte'ett nrevtiszte'te+ésnek kellett vennem, mert idegen férfit m'g ma is csak kivételes esetben fogadhat fátyol nél­kül a török nő. A végtelenül kedve*, müveit török dámák az elragadtatás hangon beszél­tek a magyarokról és arról a testvéries ál­dozatkészségről, mellyel a magyarok szük­ség esetén a Vörös Félhold segítségére siet­tek. Dolguk bizony bőven akadt Konstan­tinápolyban is megte’tek a kórházak sebe­sültekkel s a Vörös Félhold stambuli ottho­nában nagy a sürgés,forgás, a keskeny, két­emeletes házban óriási munka folyik. Volt alkalmam látni Stambi.il kórházaiban előkelő pincéreken, a színházakon és a szép lányokon is. S a többiek, akik csak munkájukból élnek? Eze­ken amúgy sem lehet segíteni. Avagy a mentési akció már oly állapotban !enne, hogy napi tiz órai munkából is meg lehet majd élni? Nos, ak­kor valóban okosabb azonnal nyolcórás szociál­demokratának lenni és erélyesen tiltakozni a megmentés ellen ... Hirschfeld Lajos. Levél m'nclasokhpi, akiket illet, avass? mfért tettem „irredenta." Eperjes, 1922 október havában. A gonoszságnak nincs határa. A denuh­­ciánsok és orvtámadók úgy vélik, hogy tel­jes biztonság veszi őket körül akkor, ha a hivatali bástyák biztosnak vélt menedékébe bújnak és lesből sütögetik el kipróbált, alan­­tos fegyvereiket. Hogy célt tévesztenek oly­kor, vagy nem azt az eredményt érik el, amit akarnak, arról a jó urak bizonnyal nem tehetnek. Vád kovácsolódik, (V az objektív biró kezében megtörik a mc: tersécesen előkészí­tett ostrom, melynek minden rugója a leghit­ványabb politikai bosszú és melynek nincs más célja, mint terrorral és törvénytelen eszközökkel megakadályozni azt, hogy az üldözöttek, a jogfosztottak igazságukhoz jus­sanak. Ha olykor, mint az események „Figye­­!ö“-je keserűen mutattam rá enyhe szilekkel egyik- másik s satirámban csak a legdurvább és legkirívóbb igazságtalanságra, korántsem fejtettem ki azt a munkát, amelyet a szlo­vák napilapok végeztek, amikor palem et publice teregették ki azt a hatalmas szemét­dombot, melynek tetején Brezny és suitje ku­korékolt. A balul kiütött személyi és politikai haj­szának csak egyetlen fázisára mutatok rá, mely élénken jellemzi azt a jeles manővert, mellyel fegyelmi hatóságomnál sikerrel vél­tek bevádolni és mely feljelentés kisérő szö­vege ekként hangzik: Sárosvármegye zsupán! hivatala. 141/1922. prés. szám. 1922. márc. 22-én. Bátorkodom egyúttal a kamara szives figyel­mét felhívni azon fontos körülményre, hogy Griinn Bertalan dr. a Kassai Naplónak és egyéb magyar irredenta lapoknak Irredenta munkatársa. A zsupán helyett Dr. Sobin policejny reiereiit. A zsupán akkoriban Brezny János dr. volt. Jelenleg közhitelű okiratokat kiállító köz­jegyző. Érdemeinek elismeréséül. Hűséges munkatársa Sobin dr., aki főnö­kének megbizásából ,vagy lehet, hogy anél­kül küldte fegyelmi hatósáogmnak az előbb citált átiratot. Elsütötték az irredenta nagy ágyút, melynek felrobbanó füstje mindenkor alkal­mas holmi hivatali kilengések clpalástolá­­sára és takargatására. Ez volt tehát a tikos rugó és kiinduló pont, mellyel ügyvédi és újságírói működé­semben elgáncsolni véltek. Orvul, alattomo­san, őket jellemzően. Elmondok hát többek között egyet-mást az én „irredenta4* viselkedésemből. Mert irredenta és áliamfelfogató a jó urak szemében mindenki, aki a felek érdeké­ben hatóságoknak jogtalan intézkedése ellen szembeszáll, irredenta mindenki, aki törvé­nyes jogorvoslatot is mer igénybe venni és aki kételkedni merészel a potentátok csalha­­! tatlanságában. Szerintük irredentizmus- volt az, hogy i egy ártatlanul letartóztatott és meghurcolt 1 magyarruhás leánynak védelmét elvállaltam,— irredentizmus volt az is, hogy a Brezny által kiebrudalt szegény zsupáni szakácsnő- i nek — ki a Ruman által Brezny ellen lefoly­­j tatott fegyelmi ügyben terhelőén vallott Breznyre nézve — jogi képviseletét láttam el abban a polgári perben, melyet a leány, j hátralékos bérének követelése címén indi­­r íottam az akkor még nagyhatalmú zsupán ; Brezny és társa Sobin, mint a leány gazclái ellen, — avagy irredentizmus volt az, hogy ebben a perben törvényadta jogomnál fogva elfo­gultsági kifogást mertem emelni a Breíny jóvoltából lett és már csak volt helyettes­­rendőrkapitány, Bartos ellen, ki helyénvaló­nak találta Ítélkezni olyan ügyben, melyben közvetlen felebbvalója az alperes és felebbe­­zési fórum egy személyben, — avagy iredentizmus az, hogy ezen ab­szurd renderbirói Ítéletet megfelebbezni me­részeltem oly indokok kapcsán, melyekben a Bartos által principálisa tetszésével elköve­tett szabálytalanságok egész légiójára rámu­tattam és melyeknek következtében Micsura miniszter sajátkezű aláírásával ellátott ha­tározatban semmisítette meg a Bartos által hozott ítéletet és delegálta az ügynek újbóli letárgyalására a kassai zsupáni hivatalt, illet­ve a rendőrigazgatóságot. — irredentizmus tehát az, hogy ügyvédi hi­vatásomban, törvényben biztosított jogaimnál fogva kötelességszerüen járok el és irreden­tizmus az, hogy az üldözöttek, szegények képviseletét vállaltam díjtalanul, meggyőző­désből, anyagi érdekeim kockáztatásával minden hatóság előtt és ha kellett, azok el­len is, — és bizonyára irredentizmus lesz az is, ha abból a rendeteg anyaghalmazból, amit egy magas állású közéleti férfiú volt szives rendelkezésemre bocsátani, csak úgy talá­lomra, alkalmilag meg fogom kérdezni Brezny dr.-t, volt nagyhatalmú zsupánt, je­lenleg közhitelű okiratokat kiállító zsolnai közjegyzőt és hű munkatársát, az eperjesi utlevélhivatal jelenleg szabadságolt főnökét, igaz-e, hogy az ő intézkedésére, utasítására, tudtával, beleegyezésével és aláírásával, de a törvény és a fennálló rendeletek ellenére és minden szükséges melléklet mellőzésével kiállítottak zsupánsága idején az eperjesi utlevélhivatalban zsolnai lakosoknak, tehát idegen megyebelieknek, illetéktelenül útleve­leket, még pedig 275/1921. szám alatt E. S., 801/921. szám alatt S. M., 802/921. szám alatt J. G„ ÍOI/922. szám alatt D. S., 102/922. szám alatt A. S., 103/922. szám alatt B. T., 104/1922. szám alatt B. B., 433'922. szám alatt K. F„ valamennyien zsolnai lakosoknak (nevüket nem Írom ki), különböző országokra szólóan, mely útleveleket csak olyképp állíthatták lei idegen hatóság területén élő polgárok részére az eperjesi utlevélhivatalban, hogy az okirat bán a zsolnai lakosok nyilvánvalóan eperjesi lakosokként lettek feltüntetve, miáltal ..köz­­hitelességük44 nemcsak „közjegyzői44, de jogi szempontból is nyilvánvalóan meg lett ala­pozva és ugj^anakkor hihetetlen rosszakarat­tal az eperjesi adófizető polgárok százait fosztották meg jogos igényüktől, — ezért vagyok én irredenta a prevrat után is még óvatosságból a királyra esküvő és szlovákul nem beszélő breznyek és társaik szemében, — ezért vagyok én irredenta, mert soha, semmilyen körülmények között, az élet bár­milyen megnyilvánulásában magyarságomból egy jottányit sem vagyok hajlandó feláldozni, I sem kényelemből, sem érdekből, sem megal­­j kuvásból. sem a múltban, sem a jövőben, azt r.ohsem titkoltam, — ezért vagyok én irredenta azok szemé­­í ben, akik a jogkereső feleknek nyújtandó í igazságot politikai szemüvegen mérik és a hi­­! vatalos hatalomnak sajátságos gyakorlása ál- I tál számta'an esetben adtak alkalmat a fel­­| sőbb hatóságnak arra, hogy törvénytipró határozataikat megsemmisítse, — mindezért az „irredentizmusoméért pró-­­báltak — ürügyet keresve — tőrt döfni Brezsny és társai orvul a hátamba, hogy ki­üssék a falat kenyeret a számból és a tollat a kezemből. Ezért és semmi másért. Ezért vagyok én „közveszélyes44 a Brezny—Sobin— Bartos-féle neocseho-szlovákok szemében. Elhatározásomat mindenkor és mindenütt magam fogom irányítani. Meggyőződésemet, lelkiismeretemet igazságom tudata és a jövő­be vetett fanatikus remény acélozza minden áenunéíáiás és minden alattomos tőrvetés el­len. Ha azért érdemeltem ki az „irredenta** jelzőt, mert ügyvédi hivatásomban ellátott ; politikai perek során és a sajtóban kifejtett tevékenységemmel, a magyarság érdekében, — hivatali atrocitások és elnyomatás ellen harcolva — az igazságot kerestem, — akkor büszkén v selem ezt a kitüntetést. í Grünn Bertalan dr. ügyvéd. a Kassai Naplónak és egyéb magyar „irredenta4* lapoknak ,,irredenta munkatársa. RCBKrr.re^ui-1* Versengés s Síden hontereRda s:iüiidife líilrli. Paris, október 19. A Petit Párisién sze­rint a francia kormány a békekonferencia helyéül Lausannet vagy Luganot fogja aján­lani. A törökök nem hajlandók Skutariba menni s javaslatuk szerint elsősorban Szmir­­ua, utána Fl^reng vagv I ug°rio jönne szá­mításba. A lap véleménye szerint a konferen­­:iát Lngariuoan lógjak megtartani. Pomearét nyilatkozatra hívják fel. Paris, október 19. A külügyi bizottság tegnap megbízta Leygues elnököt, hogy szó­lítsa fel a miniszterelnököt arra, hogy a bi­zottság előtt mielőbb nyilatkozzék az általá­nos helyzetről, elsősorban a keleti kérdésről. Amerika és a tengerszorosok. London, október 19- (Havas.) A Times Washingtonból azt az értesítést kapja, hogy az Egyesült Államok kormánya magáévá teszi ama javaslatot, hogy a tengerszorosok szabadsága a népszövetség ellenőrzése alá helyeztessék. török ápolónőiket, akiket végtelen bájosak­nak találtam kosztümjükben. De egyébként is bájos a török asszony modern ruházatá­val, amely nem tagadja meg nemzeti karak­terét és mégis érdekesen uj. Az átlátszó vé­kony fátyol és a finom alakját selymes lá­gyan körülörnlő nyugatias toalett kellemes szenzáció a Boszporus part’ám, a vil'g e legszebb sétaterén ék nyári naplementekor, amikor az utolsó sugarak csillognak a sö­tétkék vizen, olyan a tengerszoros partja sa­játos eleganciájával öltözködő hölgyeivel, mintha a Nyugat egy eltévedt álma ölelkez­nék Ázsia szélével. A modern török nőnek ezt az elegan­ciáját nem szabad tigy értelmezni, mintha a keleti pompakedvelés tuihajtása volna. Pom­pát, fényűzést hiába keresne valaki a leg­modernebb török nőn is. Ékszert alig visel­nek: vagy ellették jobb időikre, vagy oda­adták nagy idők oltárára. Mert áldozatkész a török asszony, erről bő alkalmam nyílt meggyőződni. Igazi patrióta s ezt nemcsak szóval hirdeti, hanem cselekedeteivel is bi zonyitja. A társadalom élén állók járnak elől a á égj óbb példával-Bizonyos formaság "A természetesen még ma is fenn állanak, de ezek igazán cc formaságok, amelyek csak ncve.i; a török nő érdekességét a középéé répái ember sze­mében. Ilyen pl. a fátyol amelyről le nem mondana a török asszony, ha még <Tyan rö­vid, ha még olyan átlátszó is, de ott kacérko­dik szép arca előtt, mint a néig.i hárem — uniformis attribútuma. Ez persze nem zárja ki, hogy toalettjét nyugatról hozassa. A há­ború kitöréséig Páris volt a szállítója, most Berlin, Becs és Budapest gondoskodik róla, hogy az arany szarv tündérei elegánsak le­gyenek. Már is sikerült őket meggyőzni ar­ról, hogy a francia ízlés nem pótolhatatlan. A török asszony szociális felszabadulá­sa beláthatatlan haszonnal fog járni Közép­­európa kereskedelmére. Kivált Becs és Bu­dapest — ahová már azelőtt is szívesen utazott a török asszony — lesz szoros kap­csolatban Konstantinápollyah A párisi toa­lett, az angol lakásberendezés — reméljük, jóidöre — száműzve lesz a török házakb és helyet fog adni a ma 'var, osztrák és né­met ipar produktumainak. Úgy gondolom, nincs messze az idő, amikor Konstantinápolyban senki sem fog álmélkodni azon, hogy egy utolsó divat sze­rint öltözött asszonynak európai hódolattal csókol kezet az idegen és a békében már bizonyára rendeznék bálokat Stambulban, ahol a sima bécsi keringő hangja mellett valoeroznak majd elegáns pasánék, akik ap­ró, átlátszó selyemfátyoluk alól mosolyog­nak gavallérjaikra. És bizonyosan az jut majd eszükbe, hogy milyen furcsa Is volt, amikor a keleti udvariasság kódexe szerint az volt az igazán müveit férfi, aki ha nővel találkozott, lesütötte a szemét. Köztársasági agitáció Görögországban. Athén, október 19. A venizeüsíák tovább folytatják az agitációi s a közvéleményt a görög köztársaság megteremtésére akarják rábírni. Egy uj köztársasági kormányrend­­szerben Görögország jövőjének biztosítékát látják, miután csak ez utón békülhet ki Franciaországgal és közeledhetik hozzá. A belgrádi Politika közli, hogy Athénben uj nyugtalanságok várhatók. Tegnap megjelent a forradalmi bizottság felszólítása, amely szerint Konstantin valamennyi hívét, mint a haza ellenségét erkölcsi halálra Ítélik. A nem­zet az uj választások alkalmával el fogja intézni a foradalom munkájának legnagyobb részét. Külön bizottság vizsgálja meg azt a kérdést, hogy mily módon járjanak el azok ellen, akik Görögország vereségét okozták. Például Bulgária eljárását említik a volt mi­niszterek ellen s azt hiszik, hogy a Gunarisz és Stratos kormányok ellen hasonló törvényt fognak hozni. A világ legelső márfcá'a a REMmVGTOW stondard különféle modellekben legesen szabadon 'átható írással. Különlegesség-: Számoló iffÓgépelS Cseh-Szlovák Központ: PR AH A l. CELETNÁ 35. - TELEFON 2871 585 [-tokok: Pilsen, Reichenberg, Brünii-Herrengasse 1214.

Next

/
Thumbnails
Contents