Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)
1922-10-04 / 102. szám
L évfolyam. 102. szám. Prága, szerda, 1922. október 4. Előfizetési árak bel- és külföldön • egész évre 300 Ke, félévre 150 KÜs negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1'20 Kő. — Szerkesztőség: Prága II., Stepánská-ulice 40. I. Telefon : 30349. — Kiadóhivatal: Prága I., Na Per§tyné 6.1. Telefon: 3344. szám. — Sürgönyeim: Hirlap, Pralia. — Szlovenszkói szerkesztő: TELLERY GYULA A SZLOVENSZKOI ES RUSZINSZKOI SZÖVETKEZETT ELLENZÉKI PÁRTOK POLITIKAI NAPILAPJA Főszerkesztő; PETROGALLI OSZKÁR dr. Az ígéret szép szó. (fi.) Prága, október 3. Tegnapi számunkban közzétettük Árky Ákos, a ruszinszkói őslakosság autonóm pártjának elnöke által Srobár Lőrinc iskolaügyi miniszterhez intézett nyílt levelét. E nyilt levél azzal a súlyos szemrehányással illette a cseh-szlovák köztársaság tanügyeinek legfőbb vezetőjét, hogy ígérete ellenére a mai napig fölöslegesnek látta teljesíteni Ungvár magyar lakosságának azt a kérését, hogy az ottani ruszin reálgimnázium mellett párhuzamos magyar osztályokat létesítsen. Amikor pedig Ígéretére figyelmeztetni akarták, különféle kifogásokkal kibújt egy „dernokratikus“ miniszter ama kötelessége alól, hogy a. lakosságnak elébe járulni óhajtó kiküldöttjét fogadja. Egy különös véletlen, vagy talán helyesebben: az iskolaügyi minisztériumban meghonosodott rendszer azt hozta magával, hogy pár órával Árky nyilt levele után egy tekintélyes német lapban hasonló tartalmú nyilt levél jelent meg. A prachatitzi német egyesület tette közzé. Szemére vetette a miniszternek, hogy jobb tudomása ellenére eltitkolta a küldöttség előtt, hogy már előzőleg elrendelte az ottani német gimnázium, beszüntetésé^. - majd később rendelkezésének ódiumát egy miniszteri tanácsosra igyekezett ráháritani, utóbb pedig a hozzáforduló küldöttségeket nem fogadta, sőt az egyiknek ajtót is mutatott. Ez a két nyilt levél azt bizonyítja, hogy az iskolaügyi minisztériumban rendszerré vált, hogy a kisebbségeknek tett ígéreteket nem tartják meg, hogy a messze földről Prágába jövő deputációkat az orruknál fogva vezetik, végül pedig brüszk módon falhoz állítják őket. Ezt a rendszert Srobár Lőrinc honosította meg az iskolaügyi minisztériumban. Teljes tárgyilagossággal meg kell ugyanis állapitanunk, hogy a középiskolai ügyosztály vezető tisztviselőinél, kiknek hatáskörébe az említett ügyek tartoznak, ha nem is jóakaratot, de mindenesetre az elfogulatlan vizsgálat számos jelét tapasztalnunk lehetett. j A köztársaság elnöke e napokban úgy nyilatkozott előttünk, hogy a nemzeti kisebbségeknek társadalmi lojalitást kell tanusitaniok a többséggel és az állammal szemben. Srobár eljárásának láttára kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy ha az államhatalom képviselői nem tanúsítják velünk szemben a mindennapi társadalmi életben szokásos konvencionális előzékenységet, ha a miniszterek az udvariasság legelemibb szabályainak megkerülésével nem fogadják az elébük járulókat, sőt ajtót mutatnak nekik és ha az állam legfőbb hatalmasságai egyszerűen sutba dobják az ígéreteiket, akkor az államfő kívánsága éppen azért nem teljesül, mert az ő miniszterei nem akarják, hogy teljesüljön. A társadalmi lojalitás kettőn múlik. Ahol az egyik fél nem veti alá magát a társasélet szokásainak, ott ne kívánja a másiktól sem, hogy pukedlizzen, hajbókoljon előtte, mert ez már nem lojalitás, de megalázkodás volna. Az államfő úgy magyarázta a lojalitás fogalmát, hogy ez a nyugodt tárgyalás lehetőségének a megteremtésében áll. A nyugodt tárgyalás minden bizonnyal számos félreértést kiküszöbölhetne, sok sérelmünket orvosolhatná és a felhalmozódott ellentéteket elsimíthatná. A nyugodt tárgyalás előfeltételei azonban nem miattunk hiányoznak. A parlamentben az intézményes klotür teszi lehetetlenné, hogy a nemzeti, kisebbségek képviselői minden bajunkat s bánatunkat elmondhas sák. A közigazgatásban pedig Srobár urnák és a hozzá hasonlóknak hűvös tartókodása és alakoskodó bíjvósdiia akadályozza meg, hogy egy olyan atmoszféra jöjjön létre, a---i:l, Urxn-* T követeléseinket nyíltan, hátsó gondolat nélkül és férfiasán — amint* az a magyarnak mindig sajátja volt— föntartás nélkül elmondhassuk. Minden társadalmi érintkezés előfeltétele, hogy azok, akikkel az érintkezést föntartjuík, szentnek tartják adott szavukat. Gyermekkorunkban azt tanultuk: „Az Ígéret szép szó, ha megadják, úgy jó“. Számtalanszor kellett azonban tapasztalnunk, hogy az államhatalom képviselői, kicsi tisztviselőkön kezdve hatalmas zsupánokon át a mindenható miniszterekig, nem követik ezt a szép axiómát. A mi lojalitásunkban eddig sem lehetett hiba, mert különben nem mondotta volna Benes miniszterelnök, hogy állampolgári kötelességét a magyarság ideálisan teljesíti. A hiba tehát bizonyosan ott rejlett, hogy a mi kötelességteljesitésünket nem honorálták azok, akik a hatalom polcain ülnek. Ezért nem következett el mostanáig a nyugodt tárgyalás lehetősége. Ezért a felelősség nem a köztársaság elnökét terheli, akinek jóakaratát és őszinteségét soha kétségbe nem vontuk, de terheli a felelősség Srobárékat. akik nem értették a módját annak, hogy ho~ j gyan kell egy közismerten lovagias (tehát a j társadalmi élethez megkívánt minden tulajj donsággal rendelkező) nemzetben a bizalom ! érzését felkölteni. A SIHMMl UNferaMtR Múltot. Prága, október 3 Mustafa Kemal pasa további előrenyomulását egyelőre beszüntette- Londonból érkező hírek szerlat a 'örökök Csanak rueuctN állásaikat, valamint a tengerpart megszállott részeit kiürítették s az angol vonalaktól immár több kilométernyi távolságban vannak. Ámbár az angol sajtó a törökök békekészségét gyanakvással viszonozza, tagadhatatlan, hogy Párisban a helyzetet már ma felette optimisztikusan ítélik meg. Az angol követ tegnap felkereste Poincarét s a miniszterelnöknek oly közléseket tett, amelyek után bizonyosra vehető, hogy Mudaniában a a tábornokok konferenciáját már ma feltétlenül megnyitják. Görögország részvétele a konferencián még bizonytalan. Általában Görögországban — a Secolo athéni jelentése szerint — erősen megváltozott a hangulat. A. leszerelt görög hadsereg ismét gyülekezik. Az uj hadügyminiszter beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy Tráciát az utolsó emberig védeni fogja. Franciaország nehézségeket ma már csupán a Csanak-kérdésben lát, mely voltaképpen szintén nem döntő jelentőségű, miután mihamarább általános béketárgyalásokra kerül a sor- Nagyobb jelentőségű a tráciai kérdés, amelyet, mint a Temps megjegyzi, a törökök csupán a békekötés után foglalhatnak el, azonban a török igények jogosultságát a görög csapatok elvonulása után feltétlenül el kell ismerni. Görögország a nacionalista forradalom hatása alatt aligha fog beleegyezni abba, hogy Tráciát tárgylások alapján adja át Törökországnak. Angliának azonban sokkal nyomosabb okai vannak a Franciaországgal való barátság fentartására, mintsem hop többi szövetségeseinek határozott tiltakozása ellenére támogatná az esetleges görög vállalkozást, amely a kisázsiai vereség után eleve sikertelenségre lenne kárhoztatva. Fegyverszünet a török-görög fronton. London, szeptember 3. (Saját tudósítónktól). Konstantinápolyból jelentik, hogy a görögök és törökök között fegyverszünet jött létre, amely szombat délben kezdődött. Az angorai nemzetgyűlés Kemal pasát felhatalmazta arra, hogy az ellenségeskedéseket az egész fronton beszüntethesse. Orosz tiltakozás a tengerszorosok angol blokádja ellen. London, október 3. (Havas.) Ma érkezett meg az orosz kormány uj jegyzéke, amely igen nyomatékosan tiltakozik a Dardanellák és a Bosporus. angol blokádja ellen. Curzon lord délután értesítette Saint-Aulaire francia követet, hogy az angol kormány a Mudanir bán megtartandó konferencián utasítani fogja képviselőjét, hogy csatlakozzék a francia és olasz delegátusok véleményéhez, akik megállapítják azt a határvonalat, amely mögé a 1>i iifU-Ar* 11- oI-wvAtto 1 triódra. vonulnak. Miután Trácia ideiglenes közigazgatását a szövetséges főbiztosok veszik át. a kormány az angol főbiztosnak ezirányba vágó utasításokat adott. Ezek után világos, hogy a mudaniai konferencia csupán a kisázsiai semleges zóna körítésével fog foglalkozni, mivel az angol kormány indítványozására úgy határozták, hogy a két konferenciát, amelyet eredetileg külön akartak megtartani ,égyesiteni fogják. A béke felé. Konstantinápoly, október 3. (Havas.) Franklin Bouillon megérkezése után azonnal tárgyalásokat kezdett a szövetséges főbiztosokkal és tábornokokkal. Értesítette őket Mustafa Kemal pasával folytatott megbeszéléseiről és jelentése a hallgatókra nagy hatást tett. Illetékes körökben itt az a vélemény, hogy a mudaniai konírencia komoly lépést jelent a béke felé s azt igen kedvező kilátások mellett nyitják meg. Venizelos Poincarénál. London, október 3. (Havas-) Venizelos tegnap megbeszélést folytatott Curzon lorddal és este Párisba utazott. Meg fogja látogatni Poincaré miniszterelnököt és holnap visszatér Londonba. Anglia nem üríti ki az ázsiai partot. Paris, október 3. A Petit Párisién véleménye szerint nem bizonyos, hogy Anglia a semleges zónának a törökök által való kiürítése ellenértéke gyanánt csapatait a tengerszorosok ázsiai partjáról visszavonja. Londonban éppen ellenkezőleg a törököknek semleges zóna kiürítése ellenében csupán a görög csapatok Kelettráciából való kivonulását ajánlják fel. Anglia a maga részéről talán hajlandó lenne Csanak kiürítésére, azonban az ázsiai parton néhány egyéb fontos pontot nem fog feladni. Nincs elintézve a görög kormányválság. Athén, október 3. (Havas.) Még nem bizonyos, hogy Zaimis elfogadja a miniszterelnökséget. A forradalmi bizottság elhatározta, hogy Politist hazaszeretetére való hivatkozással ismét felkérik a külügyminisztérium vezetésének elfogadására. A hivatalos venizelista-lap Konduriotis admirális vezetése alatt álló minisztérium megalakítását indítványozza, ha Zaimis a megbízatást elutasítaná. Krokidas elutasította az elfogott miniszterek ideiglenes szabadonbocsátását és azt ajánlotta, hogy egyik szigetre küldjék őket, hogy az uj nemzetgyűlés döntéséig rendőri felügyelet alatt állnának. Athén, október 3- (Havas.) Zaimis egészségügyi okokból visszautasította a miniszterelnökséget. A mudaniai konferencián Görögországot Marakiris tábornok' és Sarryanis ezredes fogja képviselni. Á magyar falu kultúrája. Irta: Fiilöp Zslgmond, az országos magyar kisgazda-, földmives és kisiparos párt komáromi körzete kulturális osztályának vezetője. Komárom, október 3. A békeszerződések, melyek több mint ; egymillió magyarral lakott területet hasitot- i tak le az édesanya testéről, nemcsak politikai i határok tekintetében változtatták meg az itt I élő magyarok helyzetét, de mindama vonatkozásokban is, melyek faji és nemzetiségi viszonyaival kapcsolatosak. Az uj államban a háború előtt még hegemóniát gyakorló magyarság most a nemzetiségek között foglal helyet és mint nemzetiségi kisebbség küzd mindazon jogaiért, melyeket a trianoni és saint-germaini szerződésekben és az ezeken alapuló alkotmánytörvényben részére biztosítottak. Örökös küzdelem jutott osztályrészéül, állandó harcot kell folytatnia fajának és nemzetiségének és ezzel együtt nyelvének és kultúrájának megtartásáért. A magyarságot fejlettebb kultúrája ugyan föléje emeli a körülötte élő és hatalmat gyakorló népeknek s bár igaz az, hogy a nemzetek életét kultúrája biztosítja, — mégis egy olyan nemzetiségnek élete, mely elsősorban politikai és gazdasági helyzetéért kénytelen csatákat vivni, igen bizonytalanná válik, ha erejét egyoldalú harcokban meríti ki. Való igaz, hogy a magyarság harcában egyik leghathatósabb fegyvere kultúrája, mely fenmaradásának legnagyobb támasztéka, léiének erős sziklavára, melyen a megsemmisítésére törekvő támadásoknak meg kell törniük. A magyar kultúra az itt élő magyarság életében történelmi hivatást tölt be és egy sokat szenvedő nemzetiséget őriz meg az elpusztulástól. y Kiszámíthatatlan értékeket képvisel a mi kultúránk s nemcsak arra kell törekednünk, hogy e drága kincseket megmentsük, de arra is, hogy azokat magunknak továbbra is biztosítsuk. Hogy mindama szent hagyományokat, melyek a magyarság fennállásához oly szorosan hozzátartoznak, ne csak tiszteletben tartsuk, de azok fentartó erejét és nemesitő hatását erősítsük. Legdrágább kincsünknek, nyelvünkek, melyet „apáink örökségéből el nem rabolt még az enyészet, az ellenünk esküdt idő“, — meg kell szereznünk mindama jogokat, melyeket számára szerződések és törvények biztosítanak és féltékenyen kell ragaszkodnunk azokhoz az eszközökhöz, melyek annak művelésére szolgálnak. Amely nép nyelvét elfelejti, kultúráját elhanyagolja vagy éppen feladja, megérdemli, hogy halálra szánják és kitöröljék az élők sorából! A kultúra intenzivebb művelését eddig inkább csak a városokban gyakorolták. A világháború előtt megindult a nagyobb vidéki városokban is az a törekvés, hogy egyes kulturközéppontok létesüljenek jelentősebb helyeken, honnan a kultúra világítótornyából fényt árasszanak a körülöttük fekvő kisebb városokra és községekre, melyekben csak apró mécsesek vetették szét gyér sugarukat a magyarságra. A szép reményeket, melyeket ezekhez fűztünk, a nagy összeomlás örökre eltemette. Az uj államok első gondja volt, hogy ezeket a kiépülőben levő kulturközéppontokat megsemmisítse. Ismm áll a M@r©ia? Okt. 3-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.80 svájci frankot Berlinben 5942,55 német márkát liiílflnftstftii 7800.00 maorvar Ifwftnát Felelős szerkesztő; FLACHBARTH ERNŐ dr.