Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-28 / 98. szám
Egy cselt főpap véleménye a cseh-szlovák „egységről/* Csütörtök, szeptember 28. nem nyelvjárása valamely más nyelvnek. Saját nemzeti jelleggel, saját történelmi területtel rendelkeznek, amelyen több mint ezer esztendeje laknak s így joguk van a nemzeti önállóságra, azaz a nemzeti autonómiára. De ez szerinte kitűnik abból is, hogy de fak- to semmiféle cseh-szlovák nemzet nem létezik s hogy csak szlovák és cseh nemzetről lehet szó. Abból, hogy egy köztársaság létezik, amely a cseh korona országaiból és Szlovenszkóból áll, arra következtetni, hogy a köztársaság lakói egy cseh-szlovák nemzetet alkotnak, éppen olyan ostobaság volna, mintha valaki osztrák-magyar nemzetről beszélt volna. A cseh-szlovák névvel legföljebb azt lehetne illetni, aki megtagadta, eladta s elárulta szlovák nemzeti voltát s átevezett a csehekhez. A prágai centralisták Ilyen cseh-szlovákokat szeretnének a szlovákokból csinálni é éppen ezt akarja HHnka teljes erejével megakadályozni. Természetes, hogy ezzel keresztezi a prágai centralisták s készséges segítőtársaik, Srobár és Dérer tervét s ezért bélyegzik meg árulással és magyarónsággal. A kereszténysxociális földműves szövetség kassai tiltakozó nagygyűlése. Kassa, szeptember 27. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A Keresztény Szociális Földrnüvesszövetség ma Kassán, a Katolikus Legényegyesület nagytermében nagygyűlést tartott, amelyen a földműveseket érzékenyen sújtó kormány- intézkedések és a gazdatársadalmat a teljes töwkretevéssel fenyegető adózási rendszer ellen tiltakoztak. A gyűlésre Abauj, Szepes, Sáros és Zemplén magyar és szlovák gazdái oly impozáns tömegekben seregleítek be Kassára, hogy a legényegylet nagyterme és udvara szűknek bizonyult a gazdák ezreinek befogadására. A földmüvesszövetség magyar és szlovák ajkn gazdái egyidőben tartották meg tiltakozó gyűlésüket. A szlovákoknál Dobránszky János, a magyar gazdáknál I d r á n y i Barna elnökölt. A gyűlés vezérfonala Derfinyák Gusztáv íöldmüvesszövetségi főtitkár beszéde volt. Derfinyák Gusztáv nagyobb beszédben ismertette a szlovenszkói mezőgazdaság súlyos helyzetét. Foglalkozott a huszonegy féle adóval, amelyekkel az‘ állam a földműves közönséget sújtja, majd áttért a vagyondézs- mára és a vagyonszaporulati adóra, amelyekre vonatkozólag kijelentette, hogy ezeket a gazdák csak akkor fogják megfizetni, ha a rájuk vonatkozó reudeleteket az állam az őslakos mezőgazdák meghallgatásával módosítani fogja. Foglalkozott azután a kormány árleszállitási akciójával és az e tárgyban kibocsátott proklamációval. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági felszerelési tárgyak ára nem csökkent, hanem ellenkezőleg egyre emelkedik. A mezőgazdasági termények ellenben minden átmenet nélkül egyszerre lezuhantak a tavalyi árak negyedére. A terméseredmények rvem felelnek meg a várakozásnak, az állandó’ esőzés ugyanis sok helyen ártott a gabonának. Az állam azonban megengedi a román, szerb és amerikai gabona- nemű korlátlan mennyiségben való behozatalát, amellyel a szlovenszkói gazdák nem tudnak konkurálni, mert a szerencsétlen valutaemelkedés miatt az idegen gabona olcsóbban beszerezhető, mint a hazai. Az árpatermés — mondotta — ebben az évben szép volt, de az állam csak egyes protekciós embereknek adott kiviteli engedélyt. A gyűlés határozatai. Azután előterjesztette a határozati javaslatot, amelyben a szlovenszkói földművesek és kisgazdák alábfi követelései vannak összefoglalva: 1. Követelik az összes adóknak és adózási törvényeknek azonnali, legsürgősebb megváltoztatását, mag pedig olyképpen, hogy az elérhető ■ tiszta jövedelemből csak annyi adót szedjenek, i amennyit egy gazdaság elbír. Mert lehetetlenség olyan adókat szedni a gazdáktól, amelyek semmiféle összefüggésben nincsenek a tiszta jövedelemmel. 2. Követelik a vagyondézsmáró! hozott törvény azonnali megváltoztatását A vagyonieadósnál hivatalból alkalmazott alapelvek nem felelnek meg a valóságos viszonyoknak. A vagyondézsma főcélja a törvény szerint a valuta rendezése. A cseh korona árfolyamemelkedésének végzetes következményei máris mutatkoznak, a belföldi termelvények kivTe máris lehetetlenné vált, a gyárak üzemeiket bezárják, a munkanélküliség napról-napra nagyobb, úgy hogy a cseh korona további emelkedése az állam gazdasági tönkrejutását fogja maga után vonni. A vagyondézsma a gazdasági összeomlást csak siettetni fogja. A szlovenszkói íölmives nép pedig nem engedi magát ősi, nehéz munkával szerzett vagyonából kiforgatni s el van szánva arra, hogy létéért a legvégsőkig küzdeni fog. 3. Követelik a vagyonszaporulati adó teljes törlését. A mezőgazdaságban 1914-től 1919-ig tárgyi vagyonszaporulatról nem lehet szó. Az üzemi berendezések, a gazdasági épületek, fekvöségeK nem adhatók el, mivel a gazdaság nélkülözhetetlen eszközei. A látszólagos valutáris érték nem vehető a vagyonszaporulat el apjául, mivé. a tárgyak belső értéke nem emelkedett. 4. A vagyonbecslésböl kizárandók az idegen valuták és hadikölcsönkötvények. 5. Mi, szlovenszkói kisgazdák kijelentjük, hogy a vagyondézsmát és vagyonszaporulati adót addig nem fizethetjük ki, amíg a cseh-szlovák állam törvényhozás utján az összes hadikölcsönökei a vagyondézsma és vagyonszaporulati adó kifizetése előtt esedékes kamataival együtt el nem ismeri, kifizetési eszközül el nem fogadja. Egyidejűleg kijelentjük, hogy képtelenek vagyunk az előirt vagyonszaporulati adó- és vagyondézsma kifizetésére, annál is inkább, mivel a többi adót is alig, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek kifizetni, annál kevésbé a vagyondézsmát és a vagyonszaporulati adót. 6. Követeljük, hogy a vagvonleadási és vagyonszaporulati adónak megváltoztatására folyó tanácskozásokba földmives szövetségünket is bevonják, hogy minden kérdés a tényleges viszonyok figyelembe vételével oldassák meg. 7. Követeljük, hogy az idegen országból behozott gazdasági terményekre az állam a legsürgősebben vámvonalat létesítsen- A vámvonal felállítása után csak annyi terményt engedjenek behozni, amennyi a közellátásra szükséges. Teljesen felesleges a feles mennyiség behozatala, mert ez az itteni terményárak teljes elértéktelenitését idézi elő és elősegíti gazdaságaink összeomlását. 8. Követeljük a feles árpamennyiségre a kivitelezést és a korlátlan engedélyezést és tiltakozunk az ellen, hogy az árpakivitelt eddig bizonyos körök monopolizálták. 9. Követeljük a vasúti díjszabások legsürgősebb megváltoztatását, úgy hogy terményeinket Szlovenszkó távolabb fekvő piacaira is el tudjuk helyezni anélkül, hogy terményeinknek árát le kelljen szállítanunk. 10. Követeljük a mezőgazdasághoz szükséges és egyéb ipari termékeknek azonnali arányos leszállítását- Ma a mezőgazdasági termékek árai leszállítottak, mig az ipari termékek árai oly magasak, hogy nincsenek arányban a gazdasági termékek áraival. Éppen ezért követeljük, hogy az árcsökkentési munkálatokba bennünket is bevonjanak s hogy az általunk kijelölt szakbizottság meghallgatása után hajtsák végre az ipari termékek árainak legszigorúbb megváltoztatását. A sziofák néppárt Bmímm «!®üfc§e. Tománek, Juriga és Durcsánszky beszéde. — A Právo Lidii félelme. A szlovák néppárt vasárnap Pöstyénben népgyülést tartott, amelyen J u r i g a és Tornán e k képviselő és Durcsánszky szenátor is résztvett. A ,Právo Lidu részletesen beszámol a pöstyéni gyűlésről, belőle vesszük az alábbi részleteket. A gyűlés első szónoka Tománek Flórián volt és a többi között ezeket mondotta: — Ahogy a tűz sohasem egyesül a vízzel, éppenugy a szlovákok sem fognak soha egyesülni a csehekkel, valamin i a Dérer és Srobár centralistáival. Dérerék és Srobárék a szlovák nép árulói, akik a szegény szlovákok kenyerét a gazdag cseheknek juttatták. A forradalom után mennyországot ígértek a szlovákoknak, hogy megtévesszék őket és uralkodhassanak rajtuk. Nem akarjuk, hogy a csehek üljenek le ahhoz az asztalhoz, amelyen a ml kenyerünk van. Nekünk nincs szükségünk a csehekre és nincs szükségünk a cseh kultúrára sem. Azután a gazdák sérelmeivel foglalkozott, majd igy szólt: — Szlovákoíd Ütött a tett órája. Föl az autonómiáért való harcra. Félre a szociáldemokratákkal, Dérerékke! és Srobá- rékkal. Volt már ugyan forradalom ebben az országban, de ez nem volt az Igazi. Az igazi forradalom még csak jönni fog és az majd meghozza a szabadságot és a boldogságot. Harcra föl. fia nem megy szépsze- révek úgy másképp megy majd. Ki azokkal, akik Szlovenszkóba bevándoroltak. Tománek után Durcsánszky szenátor beszélt, aki kijelentette, hogy 7 a magyarok alatt jobb volt, akkor a községi bíráknak több joguk volt, mint ma. A szlovák nemzet sohasem válik renegáttá. „Cseh-szíovák“ csak az, aki megtagadta és elárulta nemzeti mivoltát. Prága, szeptember 27. Horsky Rudolf dr. érseki helynök, a cseh ke- resztényszocialisia párt megalapítója s az osztrák parlamentnek volt keresztényszocialista tagja, a Cech cimii lapban hosszabb cikksorozatban foglalkozik Hlinka András politikai egyéniségével s a szlovákságnak nemzeti önállóságra irányuló törekvéseivel. Horsky dr. alapos okfejtéssel kifejti, hogy a szlovákságnál meg van az a három tényező, amelyet a nemzeti önállóság megkövetel. A szlovákság nyelve ugyanis külön, önálló nyelv, a szlovákság továbbá sajátos nemzeti jelleggel bir és végül saját történelmi területtel is rendelkezik. Horsky szerint az ócseh s a szlovák nyelv talán nyelvjárásai lehettek egy közös nyelvnek, de a cseh nyelvjárás idővel egyénileg külön fejlődött s külön nemzeti nyelvvé vált, amely nagyon is eltér az ócseh nyelvtől. Mivel a szlovák intelligencia nagyrésze szlovák főiskola hiányában a prágai cseh egyetemen végezte tanulmányait, némelyek a cseh nyelvet irodalmi nyelvként kezdték használni, de a mindennapi életben a szlovák nyelvet használták, amelynek írásbeli emlékei a tizennegyedik századig nyúlnak vissza. A tizennyolcadik század végén a szlovák intelligencia szakított a cseh irodalmi nyelvvel s Ber- nolákék a mindennapi életben használt szlovák nyelvet használták ezentúl írásaikban is. Ha a kezünkbe vesszük Haltaiénak nyelvtanát, föltétlenül arra a meggyőződésre kell jutnunk — Írja Horsky dr. — hogy a cseh és a szlovák nyelv két egymástól különböző nyelv s hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a szlovák nyelv csak nyelvjárása a esetinek s igy nem volt Igaza Masaryknak sem, amikor 1916-ban az angol kormányhoz intézett memorandumában azt irta, hogy a szlovákok voltaképp csehek, akik külön nyelvjárást beszélnek. Aki — igy folytatja Horsky — azt állítja, hogy a szlovák nyelv csupán nyelvjárás, annak meg kellene engednie azt is, hogy a cseh nyelv dialektusa a lengyel nyelvnek s az ukrán nyelv dialektusa az orosznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a szlovák nyelv éppen olyan önálló nyelv, mint a cseh nyelv. De a szlovákságnak külön nemzeti jellege is van. Egyes fizikai és lelki közösségtől eltekintve, annyi sajátos különvonásaik vannak, hogy a szlovákot nagyon könnyen megkülönböztethetjük a csehtől, A becsületes és őszinte szlovákból sohasem lesz cseh. Az bizonyos, hogy a szlovákság körében is vannak renegátok, akik judáspénzért elárulják szlovák voltukat, de ezek csak egyes egyének. A szlovák nemzet, mint Ilyen, sohasem válik renegáttá. Ahogy nem sikerült a magyaroknak ezer esztendő alatt megraagya- rositani a szlovákokat, úgy az elnerazetlenltés nem lóg sikerülni a cseheknek még kétezer esztendő alatt sem és a Szlovenszkó eleseheslíé- sére fordított milliókat teljesen fölöslegesen dobják ki. A szlovákok — Horsky véleménye szerint — több mint ezer esztendeje lakják Szlovenszkót, tehát talán hosszabb ideje, mint a csehek Csehországot. Történelmi joguk van tehát ahhoz, hogy ott éljenek. Mindebből kitűnik — igy folytatja cikkét Horsky — hogy a szlovákok valamennyi szláv nemzettől, tehát a csehektöl is, önálló nemzetet alkotnak, külön saját nyelvvel bírnak, amely önálló nyelv s Falusi tragédiák.*) — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Kocsis László. Habozva nyúlt a kilincshez Kovács Péter s mikor már lenyomta, szinte visszaijedt tőle, d-e mégis belépett. A kiskapun át az udvarra. Az udvaron megint a gyerek tűnt fel elsőnek A kapunyilásra valahonnan a hátsó kert felől nyargalt az udvarra, egy, a homlokán nagy csillagos, sárga foltokkal tarkázott svájci borjúval együtt. A borjú és a gyerek egyformán meglepődtek a vendég láttán, a borjú talán jobban, a gyerek ocsúdott fel bámulatából hamarább. Odalépkedett a tanáos- talankodó legény elé, szétvetette két kis lábát, ahogy öreg Harmath Jánostól látta, mikor nagy politikát csinált, oszt szóba eredt vele. — Kend a Pétör ügyi? —A Kovács Pétör. — Most rná kend fog ügyi hozzánk járni? — Hiszön még nem tudom. Attól függ, hogy a Marcsa... — No akkó kend fog- Mer Galambos Pista nem. Aszonta neki a Marcsa, hogy kend járjék. Akkó mög úgy lesz. Mer édösapám aszongya, hogy mindegy. Édösanyám mög aszongya, hogy kend se káromkodós, mög Pista se az. Oszt kend mér nem káromkodós? — Hát minek káromkodjék az embör. Ha nem muszáj. *) Első része megjelent a^\ M. H. szetember 8-iki számában. — Pedig akkó kend se legény. Csak a legény, aki káromkodik. Mer én fogok- Majd a Juhász Pali tanít. Aszongya, hogy ő úgy tud, hogy se végi se hossza. Oszt én is úgy fogok. Hogy se végi se hossza-.. — Nem gyeröknek való a... — Hászen én má legény leszek- Azér kend ne féljék, kendnek nem muszáj káromkodni. Mink úgyis jóba leszünk. A Galambos Pistával is jóba vótunk. Csak akkó köll este hazamenni, mikor én mondom. Mer neköm meg az édösapám mongya- Hogy aszongya, gyerök szójj a fiataloknak. Oszt akkor szólok. A Marcsa meg én begyüvünk, kend mög hazamén. A Galambos Pista olyankor még szétütött a kutyák között. Bizony kend is mögtehetné- Mer vonyitanak oszt egész éc- caka. Ha el nem zavarja valaki ükét. A Galambos Pista elzavarta... — Majd elzavarom én is .. — No akkó mondom, hogy jóba leszünk. Oszt a hatos minden vasárnap kijárjék- A Pistánál kijárt. Akkor oszt üzenni is lőhet velem. A Marosának. Mer a Pista üzent. Hogy ma este aszongya, ekkó meg ekkó, itt meg itt.. - Oszt megmondtam. Oszt akkó édösapám elküdött a Marosával. Mentünk ide mög oda.. - Hun a többi jányokhó, hun a nagypiacra. Vótak olyankor mások is. Kendőt még nem láttam.-. Kend nem fog üzenni? Hogy ekkó mög ekkó... Mer kendnek is tnögmondom- Ha vasárnapra kijár a fényes hatos. Kend nem szók a nagy piacra járni? I — Nem vót kivel... — No akkó kendnek rossz sora lőhet. Kista aszóndta, hogy egy legény mög egy jány. Úgy jó a. Hogy mér, én nem tudom. A Marcsa tuggya- Kérdezze mög kend tüle... Ha kend nem tuggya... De mér nem tud kend semmit? — Hiszön tudom én is. De most hun a Marcsa? — Majd gyön- Csak először én elmék. Oszt szólok édösapámnak, hogy kend el- gyiitt. Oszt ő aszongya a Marosának, hogy eriggy ki Marcsa. A Marcsa kigyün. Néha édösapám is kigyün. De inkább nem gyün- Aszongya, hogy minek háborgatni a Fiatalokat. Hát oszt én se háborgatom. Édösapám tuggya, hogy mér. Ha legény leszek, majd tudom én is- Azér az érdekös lehet... Néha édösanyám is nevet, oszt édösapám is nevet, oszt én is nevetek. Oszt a Marcsa piros lösz, mind a rózsa. A pünkösdi rózsa. Ismeri kend a pünkösdi rózsát? — Mér ne ismerném ... De eriggy má— Azér nem muszáj az embört elkergetni. Csak azt akarom mondani, hogy pünkösdi rózsát mindég hozzék a Marosának- Mikor lösz. Mer szereti. Kend is szereti-é? — Szeretem. No erggy be — Hát hisz elmék no ■ . Csak nem köll mingyá félni az embört"! . Komolyan mondta, öregesen. Hátat fordított a Pétörnek, oszt hajkurászni kezdte a borjut. A Pétör leült. A kis padra. Várt- Mög- várta, mig a borjú kikergetődött vissza a ■kertnek, a gyerek beleunt a hajszába, oszt bement a házba. Kis idő múlva visszajött, szájába akasztva egy negyedcipó, dugta magába rendületlenül. Úgy a cipó mellől kiszólt— Az édösapám is kigyön. Mög a Marcsa.. Aztán tömte a kenyeret unatkozó ábrá- zattal. Mer szalonna nincs mindég hozzá. ,Aszongya öreg Harmath János- Neki mög igassága van mindég. Harmath János kilépett a házból, módjával fölfelé fordult, a kertet kezdte vizsgál- gatni. A borjut, aki ott bolondult. Oszt utána ugratta a gyereket is. — Eriggy, legyetek kettenOszt vótak ketten, de ekkorra már Kovács Pétör fölállt a lócáról, illedelmesen előbbre gyött, megsíivegelni Harmath Jánost. Lekezeltek. Komótosan, de úgy, hogy kedvük lett vóna beleszisszenni. Nem tették. Magyar embör, paraszti magyar embör nem csinál ilyet- Csak német nyavalyog, ha mögszorit- ják a kézit. A magyar visszaszorít. Kovács Pétör visszaszorította, oszt Harmath János elégedetted simogatta a harcsabajuszát. Mogulé eldörmögte mégis. — Alvégi Galambos Pista is tudta a bö- csületet-.. Azér te is tudod. Apád is tudta. Mégis a ribelárisokra szavazott. Azér nem baj no... Legény vót ő is a talpán- Eccer kihajított a korcsmából, hogy hat hétig nyomtam az ágyat.. • Pedig két javasasszony kúrált, mégis igy vót... De azér apáddal mindég jó emberek vótunk. Megvertem én is valamikor... A feleségem miatt... Akkor még J5 ___
