Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-24 / 95. szám

Vasárnap, szeptember 24 tftámJfa&júzfáRMg ______________________________________s_. Gl ogpn lesznek szépek a prágai asszonyok? Látogatás egy előkelő kozmetikai szalonban. (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása). Prága, szeptember 23. A prágai utcák sürgés-forgásából hiány­zik valami. Nincs benne semmi közvetlenség hideg és számitó, mint az emberek, akik a szűkre szabott szobákban laknak- Itt minden­kinek sietős a dolga, senkinek sincs ideje, az élet nagy, végtelen hajsza a pénz után. A homlokukon kérdőjellé kunkorodik a gond, egyedül a százezernyi munkanélküli az, akinek lenne ideje az utcákat róni. De az is megundo­rodik a folytonos egyhangúságtól. Az utca szürkeségét olykor-olykor egy vö­rös, vagy szőke női haj és atropinnel csillo­góvá tett szem élénkíti meg. Olykor-olykor parfömfelhők suhannak el mellettünk s kar- minvörös szájakból hófehér fogak csillognak elő; De valahogy Prágában még a szépségből is hiányzik a természetesség- Itt minden ter­mészetellenes. A nők, az utcák, az emberek, a házak, a főváros maga is majmolása — Pá- risnak. Arról nem tehetnek, hogy a majmo- lás csak grimasszá torzult, csak mosolyogni lehet rajta­Kiváncsi voltam, hogy és hol készítik ki a prágai szép nőket. Megfigyeltem. Láttam; hogy egy Vencel-téri kapualjban tűnnek el s egy óra múlva már hóditó mosolyt erőszakol­va ajkukra, „kikészítve11 jönnek le a lépcső­kön. Ez a legelegánsabb prágai kozmetika sza­lon. Elhatároztam, hogy megnézem a „mű­helyt11. Tábor Jenő, lapunk rajzolómüvésze hóna alá vágja mappáját és kijelenti, hogy ő is eljön. Annál jobb — gondoltam— legalább lesz, aki megfigyeléseimet azonnal rajzban is megörökíti. Felmentünk a műhelybe. Francia szakálu, jól ápolt testű, negyven év körüli ur siet elénk­— Mit parancsolnak az urak — kérdi né­metül. Nem áruljuk el jövetelünk célját. A mű­helyt üzemben akarjuk megtekinteni. — Maniküröztetni szeretnénk — vála­szoltuk. Még jóformán ki sem mondtuk, máris egy leány siet elénk. Azonnal munkába fognak, Először én kerülök sorra. Tábor előveszi ce­ruzáját és pillanat alatt papírra veti a mani­kűrös kisasszonyt. Kicsit nagy orra van, de manikűrözni, azt jól tud- Közben van időnk szemügyre venni mindent. A vendégek sűrűn adják egymásnak a kilincset. Kevés kivétellel csupa női vendég jön. Néhány tipikus alakot kiragadok közülök. A bankigazgató felesége. Diszkrét öltözetű, már nem fiatal, de mégis csinos nő tűnik fel az ajtóban. Sietve — nem néz sem jobbra, sem balra — az egyik fülkébe megy. — N. bankigazgató felesége — mondja a kisasszony, aki kissé bőbeszédűnek látszik­Pillanatnyi időm van csak arra, hogy a bankigazgató feleségét szemügyre vegyem. Arca gyűrött, fáradtnak látszik. Haja zilált, kissé, szőke. A kis fülke fügönnye összehu- zódik mögötte. Félóráig volt bent kezelés alatt. Amikor kijött, nem ismertem rá. Arcá­ról eltűntek a ráncok, haja vörös leit, szem­öldöke pompásan simult homlokához és'nem nézett ki idősebbnek huszonöt évesnél. Meg­tudtam. hogy arcmasszázst, hajfestést és arc­festést kapott. Szerény száz koronát fizetett. eV h galább szép Ic-t A táncosnő. A Szekt-pavillon táncosnője nagy kalap­pal a fején és éppen nem feltűnés nélkül való öltözetben, parfömfelhőt árasztva lépett be. Megakadt a szeme egy kis fűkén. Mögötte is összehúzták a függönyt. So­káig maradt benn. Velem már régen elkészült a kisasszony, körmeim ragyogó rószaszin fényben tündököltek, a táncosnő azonban még mindig nem készült el- Úgy látszik, náluk so­káig tart. Megkockáztattam. Őrizetlen pilla­natban betekintettem a kis fülkébe- Két hölgy foglalatoskodott körülötte. Az egyik a haját mosta, a másik a szemöldökét festette. A táncosnő affektálva szíttá cigarettáját. Végre ö is elkészült. Még a kezét is megmaniküröz- tette. Megfrissülten és megszépültén került ki a fülkéből. Már nem is kell este kifestenie magát­Lefizet negyvenhat koronát és odább lejt. Mögötte feltűnik a kis masamód. ö is szép akar lenni. Elhatározta, hogy félvilági hölgyet nevel magából. Tanácstala­nul áll meg az ajtóban. Még sohasem volt itt. Bekalauzolják őt is egy fülkébe. Megnézem. Vadonatúj ruha van rajta. A cipője is uj. Lát­szott, hogy csak néhány napja viselheti. A kis masamód teljesen a kisasszony gondjaira bíz­za magát. Csináljon vele, amit akar. Csak szép akar lenni és tündökölni, hódítani akar. Sokáig marad benn a fülkében. Félóra múltán szétlebben a függöny. A kis masamódra már nem lehet ráismerni. Cigaretta van a szájá­ban, igaz, kissé ügyetlenül fogja, de azzal vi­gasztalja magát, hogy majd beleszokik a nagyvilági életbe- Tábor ceruzája működésbe lép. Rövid perc és a masamód is meg van örökítve a nyilvánosság számára. Mire kilejt az ajtón, hódításra kész. Fejét fölemeli, már lóhátról néz le a férifakra, akik bizonyos, hogy kullogni fognak utána az utcán. Terepszemle. Még egy kis terepszemlét tartunk. A fül­kék — szám szerint negyven — mind telve vannak. A nők itt mind szépek akarnak lenni- Bekukucskálok a fülkékbe. Mindenütt szorgos munka folyik. Az egyikben hajat mosnak, a másikban szemöldököt festenek. Itt kvarcol- nak, amott ráncokat simítanak el az arcok­ról. A szeplök is eltűnnek. Egy-két kezelés és a legszeplősebb arc is rózsás üdeségben tündököl. És mennyi szép nő ad itt egymás­nak kilincset. H. Laviczky mester érti a dolgát- Orvosa is van. Minden pacienst előbb orvos­sal vizsgáltat meg. Orvosi recept szerint szé­pítik itt a nőket. A manikürasztalok mellett is szorgos munka folyik. A nagy teremben már férfi­paciensek is akadnak. Foghíjas urat manikűröz egy hölgy. Az ur magyar. Hallom a hibás német kiejtéséről, önkéntelenül is odafigyelek a beszélgetésre. Természetesen arról folyik, amiről egy fiatal­ember — akiről utóbb megtudtam, hogy könyvelő — és egy fiatal hölgy egymással beszélhet. A Vencel-tér és a Gráben sarkát sűrűn emlegették. Serényen folyt a munka. Mindenki siet és mindenki szép akar lenni. Én sem marad­hattam csúnya. Arcom gyűrött ráncait kisi­mították. fejem villannyal megmaszirozták Szóval szép fiút csináltak belőlem. ötven koronával szegényebben távoz­tam. De megvigasztalt az a tudat, hogy most már én is ellenállhatatlan leszek. És tényleg, nem is csalódtam. Este a masamóddal, azaz pardon, most már félvilági hölggyel találkoz­tam a korzón. Köszöntem neki. Nem fogadta. Rám sem nézett. A könyvelő azonban ott volt a korzón. Nem egyedül- (b. 1.) i Prágai Magyar Hírlap ajándéka az elöiizelöH' Október elsején jelenik meg a Prágai Magyar Hírlapnak századik száma. Ezt a jubiláris alkalmat felhasználjuk arra, hogy némileg viszonozzuk előfizetőinknek azt a hűséges és lelkes támogatását, melyet eddig élveztünk. Ezért minden előfizetőnk, akinek egy negyedéves előfizetési dija (az októ­ber 1—december 31-ig terjedő időre) október hó elseje előtt, vagy október első hetében, tehát október 9-ig be­zárólag kiadóhivatalunkhoz beérke­zik, ingyen és a lap ajándékaképpen megkapja a magyar könyvpiacnak egyik elsőrendű, értékes újdonságát. lOLD ENGLAND Ajánlja most érkezett angol és skót újdonságait, a i legjobb minőségű télikabát- és nlster-szövetekben, | valamint sikkes ntazó- és sportkosztümjeit hölgyek és urak részére, a legelőkelőbb kivitelben és jelen­tékenyen leszállított árakon. Megtekintése előnyös! 479 Landesbank palotájában 8. METZELES, praga. NeKAzanha 2 Úri- és női divatszabóság mérték után. Telefon 972. Magyar levelezés és kiszolgálás A VILÁG LEGELSŐ MÁRKÁJA A RCraiNGTOl STANDJAIM* BSSOGEB* különféle modellekben teljeseu szabadon látható Írással. Különlegesség: Számold ífOgépeK Cseh-Szlovák Központ: PRAHA I. CELETNÁ 35- — TELEFON 2871 585 Fiokok: Pilsen, Reichenberg, Briinn-Herreiigasse 12/14. SZÍNHÁZ ÉS £EM£ A vadkacsa. (Ibsen tragikomédiájának felújítása a budapesti Nemzeti Színházban). Budapest, szeptember közepe. Igen jól mulattunk, ne tessék csodálkozni, so­kat kacagtunk ezen az estén. Egy-egy percre elszorult a szivünk, hogy a másikban ismét de­rűsen kacagjunk, akár valamely vígjáték kedve­sen banális tréfáin. Ibsen mester a múlt század csodája volt. megfejteden, homályos nagyság. Ami Ibsenből nekünk maradt, az ma már a szinmü fejlődés- történetének egy fejezete. Nagy pólust nézünk, mely Shakespeare mellett a dráma egyik hatal­mas mesterét mutatja. De Ibsent adni kell tudni. Ez még ma sem könnyű mesterség. „A vadkacsa*1 nevezetes dráma. Az „ideális követelmény** átka, a világjavitók, az igazság­vadászok illuziórontó gyújtogatásának keserű szatírája. Mint darab a Nemzeti Szinház legsike­rültebb előadásainak egyike volt régen. Háromévi pihentetés után átkerült az uj repertoirba s egyes szerepeit uj művészek alakították. Hát ezt a darabot sokféleképpen iátszák. Van, aki ködös, hátborzongató tragédiát csinál belőle és van, aki kacagtató komédiát. Ez utób­biak közé tartozik a Nemzeti Szinház. Pedig ez a darab sem tragédia, sem komédia, vagy ha úgy tetszik, mindkettő: tragikomédia. Nézzük csak a szereplőket. A legtöbbet be­szélő alak Hjalmar, a felületes világfi, aki úgy játsza életét, mint aki nagy feladatokat old meg, elnyomott zseni, pedig csak egy lusta és üresen szavaló gavallér, aki retteg az élet nehézségei­től. Gál Gyula, a mi derék Hjalmarunkból komi­kusán ágáló bohócot csinált. Van annak oka, ha a közönség a legtragikusabb momentumokban jó­ízűen kacag. Csak olykor-olykor, mikor a színen egy szeretet után vágyó, elhagyott mostohagyer­mek mélyből felzokogó vágyát hallja, mely nap után, meleg után sóvárog, szorul össze az em­berek szive. Ez a nagylelkű kisleány: Hedvig, alakitója Várady Aranka. Ibseni alak volt, gyen­ge, törpe, satnya, de gyermeki rejtelmekkel és rajongással tele lányiélek. Várady Arankának Hedvig mindég egyik legjobb szerepe volt. Nem­csak a beszéd, minden mozdulat, arcizom rendü­lés, a sovány kis tagok át-átváltozó játéka, döb­benetes erővel mutatta a papucsos lányka gyil­kos fájdalmát. Legnagyobb sikert ő aratta ebben az együttesben. A másik tökéletes alak Pethes Relling dok- torja. Pethes elhagyta régi nagy szerepét, az igazságkeresés gyujtogatójának Gregersét, hogy ,az ellentétet, a hazugsággal gyógyító nemes dok­tor alakját mutassa nékünk. Veszteség volt, hogy Gregerst cserbenhagyta, de szűkszavú szerepé­ben Várady Aranka mellett azt adta a darab­életből, ami annak lényege. Hazudik Gregers, hazudik ő is. Az egyik az irrealitás fanatikusa, a másik a realitásé, a meg­alkuvásé. De Abonyi nem azt hangsúlyozta, amit a rajongótól várhattunk. Gyenge, összeroppanó, befelé égő alakot adott, akinek fanatizmusa csak egy erőtlen, kétségbeeséssel meghasonlott ifjú erőlködésévé csökkent. Egyéni alakítás volt, de az Abonyi egyéni­ségéé s nem a Gregersé. Nagy Adorján uj rajzolója Werle kereskedő száraz és nyugodtan fáradt szerepének. Jó volt, előkelő, meggondolt és megsejtette a háttérben bujkáló élettragédia lényegét, a megalkuvást. Bartos régi jó Ekdal, teljesen hü ábrázolása az ábrándjaiba menekült öreg vadásznak. He- gyesi Mari természetes, ibseni Gina, minden sza­vával a derék és asszonyi ösztönü, élettapaszta­latában fölényes élettársat tárta elénk. A több szereplők hiven kisérték a darab cselekményét alakításukkal. Mindent egybevéve, nem mondjuk, hogy ezt a tragikomédiát ködös, érthetetlen, ibsenizált sö­tétségben mutassák be nekünk. De azt sem he­lyeselhetjük. hogyha teljesen naturalizálva, fény­nyel megvilágítva, a komikum kiélezésével lát­juk azt, ami már több az üres komikumnál. A két véglet között ott áll a középút: az élet. Nem köd, nem természetellenes valószínűség, ha­nem csak kompromisszum kell, hogy a tenden­ciát megmutassa. És ezt, sajnos, a színház elő­adása nem adta nekünk. Egyebekben Pethes rendezését minden di­cséret megilleti. (F. J.) Vecsey Ferenc Berlinben. Látogatás a világhírű hegedűművésznél. Berlin, szeptember 22. (Saját tudósítónktól). Az Esplanad-szálló por­tása udvariasan, de határozottan adja tudtomra: „Dér Herr von Vécsey ist nicht zu sprechen**- És nem csekély meglepetés olvasható le az ar­cáról, midőn kérésemre feltelefonál s a válasz kedvező reám nézve. A boy végigkalauzol a süp­pedő perzsaszőnyeggel borított folyóson. Egy aj­tón bekopogtat. Belülről csengő férfihang kiáltja magyarul: „szabad*1. 1 r r 1 1.1 Rpcy0*4*1 pnlfAiraf félpohár SCHMIDTHAUER-féle igmándi KUFcllk Olt ti OH. ~ggeienKeilT keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint ivókúra, bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganaf, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás, vérbőség stb. §ol« eseitoem <efi<e£*c:ra«flö már néhány evőkanállal is. 422 BHÉMi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents