Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-02 / 77. szám

ihkrá. iL^«fö2*53a2SíHEB8^*z3M A tegnapi párisi komédia. (g-) Prága, szeptember 1­A jóvátételi bizottság tegnapi határozata iskolapéldája az antant politikai cselekede­teinek- A tegnapi félmegoldás, mely kitolta a végleges rendezést s mely nem szünteti meg azt a bizonytalanságot, mely lehetet­lenné teszi Európa gazdasági és politikai konszolidációját, bizonysága annak, hogy azok az emberek, akik ma az európai poli­tika irányítását sajátították ki maguknak, teljesen képtelenek szilárd és egységes ki­fejlődést megalapozó nyugvópontok létesí­tésére. A tegnapi párisi komédia hátterében ismét Poincaré állott: a hiúságnak, a félté­kenységnek, a korlátlan uralomvágynak, a kicsinyességig csökönyös imperializmusnak európai prototípusa. A tegnapi párisi jelene­tet ismét ő fullasztotta meg, ő tört le minden bimbót, amiből kivirulhatott volna egy uj európai élet. Az intrikák és a politikai maki­nációk minden ravasz ágával dolgozott na­pokon keresztül s elé i azt, hogy az angol álláspontot, a mélíány ' ághoz és a lehető­séghez szabott angol míkaslatot egyhangú­lag elvetette az antardncs kegyilkos szerve: a jóvátételi bizottságit térj Aid időt vesz arra, 1 a tegnapi esemé­nyek kulisszái mögé sí . .áztassa a gondo­latait, aki az európai politika egész nagy komplexumát látja maga előtt akkor, mikor elolvassa a jóvátételi bizottság tegnapi ülé­sének tudósítását, az lefejti önmagában a politika fogalmáról mind azt a burkolatot, amely mint morális érték tapadt hozzá év­századok során. Az, aki kritikát akar mon­dani a mai európai politikáról, az ne vegye elő a politikai tudomány kritériumait, az ne keressen morális igazságot a politika mai Sodomájában, az ne ragadjon meg maga­sabb elveket és nézőpontokat, de sülyedjen le arra a nívóra, ahol a francia politikai élet t tesped s megmételyez minden feltörekvő akaratot. Csak így, a politika magasabb hi­vatásának megtagadása után, az eszmék ma­gasságainak letörpitésével lehet kritikát mondani arról, hogy Bradbury elviselte a Poincaré által diktált pofont, hogy Dubois a belga közvetítő javaslat tárgyalása előtt Poin- caréhoz sietett utasításokért s hogy Poin­caré nyíltan kijelentette, hogy csak az angol javaslat eltiprása után fogadja el a belga tervezetet; hogy a szavazás előtt ismét fel­merült az a kérdés, mit fog szólani a szava­záshoz Poincaré s hogy áiíalában a tegnapi napon az önjogu politikai szervként felállí­tott jóvátételi bizottság úgy táncolt, ahogy Poincaré fütyült neki­Nehéz önmagunkban annyira lesüllyesz­teni a politika magasabb disztinkcióit, hogy egyáltalában bírálni legyünk képesek az eseményeket- Nehéz komoly gondolatokat pazarolni a párisi eseményekre, de meg kell tennünk, mert ezeknek komoly és valóságos következményei lesznek- Asszimilálni kell a gondolatainkat Poincaré alacsony és az em­beri önzésből fakadó kicsiny indulataihoz s csak ha ez sikerül, akkor mondhatunk véle­ményt s kereshetünk politikai következmé­nyeket. Tegyük fel, hogy sikerül, hogy már ge­rinctelenek, magasabb elvek nélküliek és a béke áldásainak súlya alatt morális megtö- röttségben élők vagyunk s állapítsuk meg, hogy a tegnapi napon Poincaré megmentette a francia becsületet. Megmentette Lloyd George-val és a németekkel szemben s nem engedte azt, hogy a kimondott diktátumon egy jottányi is enyhittessék. Ez a kétségte­len politikái siker megerősíti pozícióját a francia nacionalista körökben, emeli a fran­cia vazallus államok súlyát és önértékét, de egyúttal elmélyíti azt az ellentétet, mely az antant két pólusa: Franciaország és Angiia között fennáll. A tegnapi nap következményei tehát e körül a kérdés körül fognak csopor­tosulni. Anglia kezd ugyan más húrokat pengetni, mint amin a békediktátum hatalmas orseszterében játszott, de az uj ösvényre még nem mer rálépni, a Poincaré által neki dobott keztyüt még nem vette fel. A teg­napi nap után talán felveszi — talán még kevésbé meri felvenni. A tegnapi nap követ­kezményeként Poincaré kezében van az európai politika a maga teljességében, Poin­caré tegnap diktált a jóvátételi bizottságnak, annak ,a szervnek, melyet ő ruházott fel autonóm jogokkal, amelynek ő volt első el­nöke s amelynek elnöki székét otthagyta ak­kor, mikor a saját kormánya bele mert avat­kozni a bizottság munkájába. Hogy az akkori Poincaré és a mai Poin­KtiwsBiatmamMKtBsmmBBmgmmamsnmtmmmmmmMBBamNBacmmmmmmmHmmmm cáré között inkonzekvencia van, hogy ez a helyzet a politika eszmei magaslatáról néz­ve nevetséges, erkölcstelen és abszurd, az lehet a mi véleményünk, de ezt a véleményt lesajnálják és megvetik azok, akik az uj poli­tikai morál katekizmusát tanulták végig a Poincarék iskolájában. Ezek a konjunktura- politikusok, ezek a politikai prostituáltak nem ismernek konzekvenciát és szilárd elveket — ezek csak célt látnak maguk előtt s a cél érdekében tipornak, gázolnak, kegyetlenked- nek s ha kell, fegyvert is tartogatnak készen. És ezeké ma az európai politika — ezek kezében van a mi sorsunk! Rossz időben születtünk és rossz csillag alatt futjuk életünk pályáját... amelynek elsőbbségi követeléseit ily módon részben kielégítenék­Dubois einök felszólítására a belga dele­gátus határozottan kijelentette, hogy Bel gíum ragaszkodik a tényleges fizetésekbe/ és a kincstári jegyeket fel fogja használni. Belgium ezeket a bonokat, amelyeket vágj' a Belgium és Németország között való köz­vetlen megegyezés, vagy pedig aranyleté íek fognak biztosítani, le fogja számoltatni- Ha Németország nem adná meg a követeli biztosítékokat, a békeszerződés értelmé­ben a jóvátételi bizottságnak joga van Németország szándékos nemteljesitését megállapítani- Ezután pedig a szövetséges hatalmak igénybe vehetnék a megfelelő kényszerrentíszabályokat. félmegoldás a moralőriom-Síérdésbei. Bradbury kiválással fenyegetőzött. —- A franciák meg vannak elégedve. Az egész világ izgatottan leste a jóvátételi bizottságnak tegnapra esedékes döntését, amely — egy látszott — hosszú időre meg fogja pecsételni Németország sorsát. A jóvátételi bizottság azonban nem hozott végleges döntést. A moratórium helyett más könnyítést adtak Németország­nak. A tegnapi határozat szerint ugyanis jogában áll ezévl fizetéseit — amelyek az antant kebelén belül történt megegyezés értelmében Belgiumot illetik — hathónapos lejáratú kincstári jegyek formájában teljesíteni. Ezzel a döntéssel a legközelebbi félévre Németország megszabadult attól a gondtól, hogy külföldi fizetési eszközöket kelljen beszerezni, aminek bizonyosan kedvező hatása lesz a márka árfolyamának további alakulására is. Ez a megoldás azonban csak félmegoldás. A krízist nem szünteti meg, csak későbbi időpontra tolja ki, mert a jövő évben esedékes fizetéseket egyáltalában nem érinti. A kincstári jegyek fede­zetéről Németországnak Belgiummal közvetetlenül kell megegyeznie. Ha megegyezés nem jön létre, úgy Németországnak a tegnapi határozat értelmében automatikusan nagyobb mennyiségű aranyat kellene letétbe helyezni. Minthogy azonban a Birodalmi Bank, amely autonóm testület, egy pár nappal ezelőtt kijelentette, hogy aranytartalékát nem hajlandó biztosítékul adni, valószínű, hogy e pont körül még újabb bonyodalmak fognak keletkezni A jóvátételi bizottság ülése. A jóvátételi bizottság délutáni üléséről a következő hivatalos távirat számol be: Sir John Bradbury angoi delegátusnak azt a javaslatát, hogy Németországnak ez év végéig minden feltétel nélkül adják meg a moratóriumot, két szóval egy elle­nében elutasították. Ezzel szemben egy­hangúlag elfogadták azt a javaslatot, amely szerint Németországnak ez év vé­géig esedékes fizetéseit nem készpénzben, hanem hat havi lejáratú kincstári jegyek formájában kell teljesítenie, A jóvátételi bizottság határozatát átadták •a német hadiadóssági bizottság képviselőinek. A döntéshez 1 evedet csatoltak, amelyben a jóvátételi bizottság kijelentette, hogy a fa- és szénszállításokra vonatkozó német garan­ciajavaslat dolgában még nem foglalt állást, de fentartja magának a jogot, hogy később, ha a Németország által teljesített szolgálta­tások nem lesznek kielégítők, ismét vissza­térjen erre a javaslatra. A jóvátételi bizottság határozata szósze- rint a következő: Mivel Németország a márka folytonos hanyatlása miatt a bej- és külföldön min­den hiteiét elvesztette s mivel a márka békebeli értékének háromezredrészére esett, a jóvátételi bizottság a német kére­lemről mindaddig nem dönt, amíg a német pénzügyi gazdaságra vonatkozó radikális reformtervezet el nem készül. Ennek a tervezetnek az alábbi pontokra kell kiterjednie: a) hogy a német költség- vetés egyensúly-tervét kidolgozza; b) a jó­vátételi bizottságban képviselt kormányok előzetes beleegyezésének feltétele alatt Né­metország külső adóságaiimak oly mértékben történő esetleges leszállítása, amelyre a né­met h’itel helyreállítása végett szükség van; c) az érme-reform keresztülvitelére ; d) külső és belső kölcsönök kibocsátásra, a pénzügyi helyzet szanálására. A továbbiak­ban a jóvátételi bizottság kijelenti, hogy az augusztus és szeptember 15-én, valamint — amennyiben addig más megegyezés létre nem jön — az október 15-én és 1922 decem­ber 31-én teljesítendő készpénzfizetések he­lyett hajlandó hat havi lejáratú kincstári je­gyeket elfogadni. Az ülés részletei. A párisi jelentések szerint a jóvátételi bi­zottság délutáni ülésének első része igen vi­haros volt. Fél hatkor már mindenki bizo­nyosra vette, hogy a bizottság feloszlik. Az ülés második felében Bradbury beszédet tartott, amely Duboist szemmelláthatólag befolyásolta. Bradbury kijelentette, hogy felhatalmazása van arra, hogy szükség ese­tén kiváljék a bizottságból. Ha ez bekövet­keznék — így szólt — akkor a felelősséget Franciaországra hárítja át, mivel úgy hiszi, hogy Franciaország intranzigens viselkedé­sével szétrombolja azt az egyetlen szervet, amely a versaillesi szerződés nehézségeit és problémáit meg tudta volna oldani. Dubois az ülés félbeszakítását „indítvá­nyozta és Poincaréhoz sietett. Visszatérése után kijelentette, hogy Poincaré, aki eddig állandóan tagadó állás­pontot foglalt el, utolsó látogatása után ki­jelentette: „Hajlandó vagyok a bizottság döntését elfogadni, ha előzőleg az angol javaslatról szavaznak és azt elutasítják*4' Ezután, hogy Poincarénak elégtételt szol­gáltassanak, leszavazták az angol javaslatot- Olaszország a szavazattól tartózkodott- Ezután került sor a belga javaslatra. Elő­zőleg azonban megkérdezték Duboist, vájjon biztosithat-e arról, hogy Poincaré nem csu­pán a jóvátételi bizottság döntését fogadja el, hanem lemond minden komplikációról. Dubois megnyugtató válasza után a belga javaslatot egyhangúlag elfogadták. Dubois nyilatkozik a sajténak. Páris, szeptember 1. Dubois, a jóvátételi bizottság elnöke az ülés után fogadta az új­ságírókat s kifejtette előttük a jóvátételi bi­zottság döntését. Elsősorban utalt arra;, hogy Bradbury, aki eredetileg az 1922- évre fel­tételnélküli moratóriumot, az 1923- és 1924- évekre pedig bizonyos biztosítékokkal meg­erősített moratóriumot kívánt, javaslatának csupán első részéhez ragaszkodott- E javas­lat leszavazása után Belgium képviselője javasolta ama módozatok megállapítását, amelyek szerint Németországnak fizetnie kell. A javaslat szerint Németország a jóvá­tételi bizottságnak aranymárkára, szóló, hat­havi lejáratú kincstári jegyeket utal át, ame­lyeket megfelelő garanciákkal fedeznének. Ezeket az államjegyeket Belgium kapná. A jóvátételi bizottság tehát részben eluta­sította a moratóriumkérelmet, részben lehe­tővé tette, hogy Belgium pénzhez jusson. Mindezeken kívül a jóvátételi bizottság elfo­gadta Németországnak a fa- és szénszállítá­sokra vonatkozó javaslatait, amelyek a nem- teljesités esetén pénzbüntetéseket is kilá­tásba helyeznek. A bizottság arról értesí­tette a német kormányt, hogy ha a termé­szetbeni szállításokat nem teljesítené ponto­san, e javaslatok szerint jár el- A Dubois ál­tal megszerkesztett belga javaslatokat ez­után egyhangúlag elfogadták­A francia kormányt kielégíti a döntés. j Pá'risc szesriernber 1. Á 'Havas-ügynökség a jóvátételi bizottság mai határozataihoz a kö­vetkező megjegyzést fűzi: A bizottság dön­tését francia politikai körök általában ked­vezően Ítélik meg. Az általános felfogás sze­rint, fra nem is teljes egészében, de legalább lényeges pontjaiban elfogadják a Poincaré által állandóan képviselt álláspontot. Azzal a határozattal, amellyel az angol delegátus ja­vaslatát elutasították és a Németország moratórium-kérelméről való döntést egy­előre elhalasztották, a bizottság elfogadta Porncarénak azt az állandóan hangoztatott kifogását, hogy a német kormány kérelmé­nek lehetetlen eleget tenni. A döntés Németországot kötelezi arra, hogy az előirányzott fizetéseket igen rö­vid időn belül teljesítse. Ha e kötelessége aló! kivonná magát, úgy a bizottság kény­telen lesz a szándékos nemíeljesitést meg­állapítani s ez a szövetségeseket külön- külön vagy együttvéve feljogosítaná bi­zonyos kényszerrendszabályok igénybevé­telére. Ezzel, úgy látszik, hogy Franciaország jo­gait és jövő cselekvési szabadságát teljesen biztosították. Ezzel szemben a jóvátételi bi­zottság döntésében néhány pontra nézve oly föntartások vannak, amelyeket határo­zatlanságuk miatt alaposan meg kell vizsgáim. Poincaré miniszterelnök a jóvátételi bizott­ság döntését holnap közli a minisztertanács­csal. Poincaré határozottan kijelentette, hogy véleményéről mindaddig nem nyilatkozik, míg többi minisztertársaival meg nem egye­zett azokról az irányvonalakról, amelyek a jóvátételi bizottság döntéséből következnek. Erre a pontra teljes világosság tehát csak holnap derül. Bradbury Londonba utazik. London, szeptember 1. A Times párisi tu­dósítója úgy értesül, hogy Bradbury Lon­donba utazik, hogy ott az angol kormány kívánságára szóbeli jelentést tegyen Német­ország helyeztéről s a jóvátételi bizotság tárgyalásairól. Hogy Ml a fs@r©na? Szept. 1-én fizetlek 100 cseh-szíovák koronáért: Zürichben 17.20 svájci frankot Berlinben 3870.15 német márkát Récsben 249700.00 osztrák koronát Budapesten 7000.00 magyar koronát

Next

/
Thumbnails
Contents