Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-19 / 90. szám

Kedd, szeptember 19. 3 nanMHBKDanaMMMHii«nia i, nnin i . joamm,— ntriTrr-<*ffM»^a;rrT..Tn,-rl<>ti így a Bohemia, ama hírét, hogy Svehla kép­viselő vasárnap beszámolt a köztársaság elnökének arról, hogy elkészült az uj kor­mány összeállításával. A Li'dové Noviny ez­zel szemben megállapítja, hogy Svehla nem volt kihallgatáson Masaryk elnöknél, már csak azért sem, mert a köztársaság el­nöke vasárnap Tumaiiban tartózkodott ü népszövetség nem népes a kisebbségi kérdést megoldani. Elvetették Murray harmadik pontját. — Elfogagták Benes javaslatát a lojalitásról. Prága, szeptember 18. Azok a jelentések, amelyek vasárnap érkeztek Géniből, azt bizonyítják, hogy a népszövetség képtelen arra, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében olyan nagy lépésekre határozza el magát, amelyeket a kisebbségek Génitől vártak. Az egyedüli pozitívum eddig az volt, hogy a nemzetközi bíróság hatáskörét kiterjesztették a kisebbségi szerződésekből eredő jogvitákra. El­lenben a szombati ülésen elvetették Murraynak azt az Indítványát, hogy a népszövetség a ki- i sebbségek helyzetének megvizsgálására vizsgáló-biztosokat küldjön ki és elfogadták Benesnek azt a javaslatát, hogy a kisebbégek lojális polgárai legyenek annak az államnak, amelyhez tartoznak. Benes Így szépségflastrornot kapott azután a diplomáciai vereség után, amely őt azzal érte, hogy Magyarországot fölvették a népszövetségbe. A népszövetség felállította azt a különben termé­szetes elvet, hogy a kisebbségek legyenek lojális állampolgárok. Cseh-Szlovákiában ez eddig is így volt, mert becsületesen fizették a tenger adót és a hadseregnek évenként a legjobb katonát adták. Nézetünk szerint ez az igazi lojalitás és nem az, hogy hátsó gondolatokkal bizantikus nyilatkoza­tokat teszünk. Legfőbb Ideje volna, hogy mind a népszövetség, mind Benes megmagyarázza, hogy mit ért ő a lojalitás alatt. Egy német politikus nyilatkozata Svehláról. Prága, szeptember 18. Á német közvélemény radikális politikát kö ­vetel — Valamennyi ellenzéki pártot egye­síteni kell A németeknek az uj Svehla-kormánnyal szemben elfogla'lt állásfoglalásáról a Tribuna szerkesztőjének egyik vezető német politikus a körvetkezőképpen nyilatkozott: A Svehla-kormány kinevezése a né­metek számára a helyzet rendkívüli kiéle­ződését jelenti. Míg Benessel szemben vá­rakozó álláspontra helyezkedtünk, addig a Svehla-kormánnyal szemben szélső ellen­zéki álláspontot foglalunk el. Már a tavaszi ülésszak eseményei — az aussig—tepliízi vasút államosítása, a hadikölcsönkérdés stb. —, valamint a német területek szaka­datlan elcsehesitése a német parlamenti szövetség legmérsékeltebb elemeit is meggyőzték arról, hogy az úgynevezett pozitivista taktikával mit sem lehet elérni. Akkor még Benes dr. állott a kormány éten, aki legalább államférfi hírében áll, Mit lehet azonban Svehla képviselő kor­mányától várnunk, akinek sajtója a lég- nacionalistább Irányzathoz tartozik, s egy kormánytól, amelynek legfontosabb tárcá­ját Rasln kapja? A német képviselők s velük együtt a német nép oly sok csaló­dás után többé mit sem várhat Véleményem szerint a parlamenti szö­vetségben egyhangú lesz az a nézet, hogy a Lodgman és Jung által hirdetett védelmi taktikát kell követni. Ezzel összefüggés­ben érthető, hogy a szövetségben mutat­kozó ellentétek eltűnnek, s hogy a szövet­ség konszolidáltabb és szilárdabb íeszj mint valaha. Nem lesznek külön szárnyak, valamennyien — mondjuk — radikálisak leszünk. Bizonyság erre a német nemzeti párt és a német nemzeti szocialista párt kongresszusának határozata, amely teljes összhangban áll Krepek képviselő, az agrá­riusok vezérének, Leitmeritzben tartott beszédével. *'j A német parlamenti szövetség meg­változott taktikájának következményei már a kölségvetés tárgyalásánál is mutat­kozni fognak. A múlt évi költségvetés megbeszélésénél tanúsított nyugodt oppo- zició nem lesz meg többé. S ki tudja, a vi­szonyok fejlődése talán a parlament vala­mennyi ellenzéki csoportját egyetlen nagy csoportban fogja egyesíteni, amelyet az­után nehéz lesz majorizáíni. A német ellen­zék és a cseh kormánytöbbség között je­lenleg oly mélység tátong, amelynek át­hidalása talán már késő. latokat sugall neki, amelyek víziókba for­málódnak és ritmusokban csengenek ki. 1916-ban adta ki a Kisfaludy-Társaság Vargha Gyula verseinek, élete egész eddigi termésé­nek gyűjteményét és ebben a testes kötet­ben a megjelenéstől visszafelé számított tiz év termése nagyobb helyet foglal el, mint az azt megelőző huszontöv év. Ez a különös jelenség: egy költő, aki öreg korában kezd közvetlen, lírai és termé­keny lenni. Az 1916-iki kötet óta hat év sem múlt el és az idén ismét kaptunk egy kötetet Vargha Gyulától, Ködben címmel, terjede­lemre alig kisebbet az előbbinél, lírai bűz-, gásban, önkéntelen és tartózkodás nélküli kiáradásban még gazdagabbat. Az öregkor megható lirája muzsikál ezekből a sóhajtásszerü kis versekből. Bá­natos szemlélődés, a természettel való kap­csolatok egyre közvetlenebbé válása és mindenek felett a visszafelé fordított tekin­tet, az, ami ezt a költészetet jellemzi. A költő már alig néz előre, mert ott már nem lát egyebet, mint egy domborodó sirhantot, a mely körül nemzete pusztulásának félelmetes kisértetei járnak iszonyatos táncot. Vissza­felé néz, sóvárogva támad fel benne az em­lék, a régi világ kedves, derült képeiről, a lusi élet jelenetéről, nyugodt, erővel és bizalommal teljes hangulatáról, képzeleté­ben fölelevenedik egy soha nem látott, de csodálatos elevenséggel és biztonsággal meg­rajzolt keleti város emléke — nyilván leszü- rődése egy életen át titkon melengetett Murray ismét benyújtja a javaslatait. Genf, szeptember 18. A népszövetség hatodik bizottságában Cseh-Szlovákia, Len­gyelország és Franciaország ellenmomdása megakadályozta Murray tanár harmadik javaslatának elfogadását, amely az erős ki­sebbségekkel rendelkező államokba népszö­vetségi biztosok kiküldését javasolta, akik a kisebbségi szerződések végrehajtására ügyeimének. Ehelyett a bizottság jelentésé­hez csupán azt a pontot fűzték, hogy a fő­titkárság a kisebbségek panaszainak meg­hallgatásán és földolgozásán kívül gyűjtsön adatokat arra vonatkozólag is, mily módon teljesítik kötelezettségeiket a kisebbségek azzal az állammal szemben,*amelyhez tar­toznak. Murray enyhített formában ismét be­nyújtotta eredeti javaslatát. Erre megint hosszabb vitára került a sor, amelyben kü­lönösen Jovanovics jugoszláv delegátus vett részt. A vitát hétfőn folytatni fogják. Eltemették Murray harmadik pontját. Genf, szeptember 18. A népszövetség po­litikai bizottságának szombati ülésén L o u- d o n elnök közölje, hogy a különböző pártok úgy egyeztek meg, hogy a bizottság jelenté­sébe felveszik azokat az érveket, amelyekre Murray javaslatát alapította s a jelentést a következő nyilatkozattal zárják: „A bizottság teljesen elismeri Murray érveit, azonban nem foglalja őket rezolu- ció formájába, mert szem előtt tartja* hogy különböző esetek állhatnak elő és nem fe­ledkezik meg a tanács teljhatalmáról-** A cseh-szlovák delegáció nevében O s u s k y dr- kijelentette, hogy ezt a meg­oldást a legnagyobb örömmel elfogadja. A tegnapi vita — igy szólt — nem veszett kár­ba, mivel a kisebbségi problémát elsőizben sikerült elmélyíteni. Az ügynek jelentékeny szolgálatot tettek akkor, — jelentette ki Osusky — mikor Murray és Jovanovics ér­veit, valamint Benes jogi fejtegetéseit érde­mük szerint méltányolták. Murray köszönetét mondott az egyes vágyódásnak a messze Kelet színei, kincsei, nyugalmas életformái és harmonikus életből- csesége után — Assisi. Szent Ferenchez méltó naiv közvetlenséggel reflektálnak a természet benyomásai és az élet melankóliája a csipős-édes must sürü izével csordul ki a költő leikéből. S megvan ezekben az örege­sen is friss versekben az öregember zsörtö­lődő elégedetlensége, önmagával és a világ­gal való csöndes, néha humorba átjátszó zsémbeskedése. Mindenekfölött pedig a cip­rusfa árnyéka borul el meleg, sötét színével: az elmúlás gondolata, az az érzés, hogy az ember minden lépésével közelebb lép ahhoz, ami már közel van: a sirhoz. Vargha Gyula nem lázadó nem is harcos lélek, a rezig- náció embere, — csöndes belenyugvással fo­gadja az életet és várja a halált. Egy-egy szemrebbenés, az arcnak egy rándulása árul­ja el, hogy ez a megnyugvás harcnak az eredménye. Szinte specialitása a magyar irodalom­nak az öregkori lira e nagy kiterjedése. Arany János is öregen vált igazán közvetlen, egyéni és nem tipikus fájdalmakkal évődő lírikussá. Gyulai Pálban és még inkább Lévay Józsefben az öregkorral buzgott leg­frissebben a lirai véna. Kiss József fiatal korában balladákat pengetett és ősz hajjal árulta el legbensőbb lirai titkait. Vargha Gyulát valamikor bizonyára mint az öreg­kor érzésvilágának speciális megszólaltatő- ját fogja emlegetni az utókor. államoknak, amelyekre nézve a kisebbségi kérdés égető fontossággal bir, a vitában ta- nusitoíí mérsékletükért. Hasonlóképpen nyilatkozott Fisher an­gol delegátus is. Elfogadták Benes javaslatát a lojalitásról. A bizottság ezután egyhangúlag és vita nélkül elfogadta Benes javaslatát, amely szerint a népszövetség titkársága a jövőben a je­lentéseket abból a szempontból is figye­lemmel fogja kísérni, vájjon a kisebbségek teljesítik-e kötelességüket azzal az állam­mal szemben, amelyhez tartoznak. A népszövetség teljes ülésén felvette Magyarországot. Genf, szeptember 18. A népszövetség teljes üiése ma Csisky cseh-szlovák dele­gátus nyilatkozata után Magyarországot egyhangúlag felvette a népszövetségbe. Az elnök felszólította a magyar delegátu­sokat, hogy megbízólevelüket nyújtsák be az igazoíó-bizottságnak és kijelentette, hogy azonnal elfoglalhatják is helyüket a népszövetségben. A népszövetség legközelebbi ülése májusban lesz. Genf, szeptember 18. A népszövetségi tanács tegnapi ülésén B a 1 f o u r javaslatá­nak értelmében elhatározta, hogy a Palesz­tinái mandátum 25. cikke szerint a zsidó ott­hon megalapítására vonatkozó rendelkezé­sek a Jordánon túli területre nem vonatkoz­nak. A tanács tudomásul vette a gazdasági és pénzügyi bizottság jelentését s elhatá­rozta, hogy 1923 májusában Genfbe újabb teljes kongresszust hív egybe.. A nemzetgyűlés összehívása. A képvise­lőház elnöksége holnap ülést tart, amelyen a német szociáldemokrata képviselőknek azzal a követelésével is foglalkozik, hogy tekin­tettel a súlyos gazdasági válságra s a foly­ton növekvő m unka né Mi 1 i sé gr e, mielőbb hivá’k össze a nemzetgyűlést. Ondercsó képviselő lemondásra szólítja Vrabeeet. Ondercsó István szlovák néppárti nemzetgyűlési képviselő a Slovák tegnapi számában nyilt levelet intézett Vrabec kép­viselőhöz, amelyben a sárosi szlovák nép­párt megbízásából és nevében arra szólítot­ta föl, hogy mandátumáról haladéktalanul mondjon le- Ezt annál inkább meg kell tennie, mert a Választások előtt kötelezvényt irt alá, hogy abban az esetben, ha a párt ere felszólítaná, azonnal lemond mandátumáról. A nagymegyie-rendszer életbeléptetése. A Tribuna értesülése szerint a belügyminisz­tériumban e hét folyamán újabb értekezletet tartanak az uj megyebeosztásra vonatkozó­lag. Az eddigi tárgyalásokból megállapítható, hogy az uj megyebeosztásra legkorábban 1923. január elsején kerülhet sor, nincs azon­ban kizárva az sem, hogy az csak később fog bekövetkezni. A megbeszélések eredmé­nyét októberben a kormány elé akarják ter­jeszteni jóváhagyás céljából, úgy hogy no­vemberben és decemberben megkezdhessék a zsupáni és főszolgabírói hivatalok a szük­séges előkészítő intézkedéseket. Kavarodás egy mandátum körül Meg­írta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a meg­gyilkolt Psenicska cseh nemzeti szocialista képviselő helyébe az utána a listán követ­kező Hlavacsek vendéglős lépett- Hlavaesek azonban időközben a szociáldemokrata párt­ba lépett be- Emiatt a nemzeti szocialista párt panasszal fordult a belügyminiszterhez, aki a panaszt döntés végett a választási bí­rósághoz tette át Miért késik az autonómia? Petrásek Ágoston válaszol Klimkó Gyulának. „A szabadság ritkán terem küzdelem nélkül." Nyitra, szeptember 18. Mindenütt, aliol csak olvasták, élénk fel­tűnést keltett Klimkó Gyula néppárti sze­nátornak a Prági Magyar Hírlap szeptember 8-iki számában megjefcit nyilatkozata, amely újabb érvekkel támasztotta alá az autonó­miáért folyó küzdelmet. A cseh és kormány- párti szlovák sajtó éles szavakkal foglalko­zik a nyilatkozattal és nem egy kormánylap | vezércikkben rontott neki Klimkó Gyulántk. i Másrészről viszont kifogásolták a néppárti j szenátornak azt a megjegyzését, hogy a ke­resztényszociális párt is hátráltatta az auto­nómia megérését akkor, amikor egy önálló szlovák osztályt létesített. A Prágai Magyar | Hírlap a beszélgetés közzétételével egyidő- í ben refleksziókat fűzött ebhez a megjegy- | zéshez és abbeli reményének adott kifejezést, i hogy a keresztényszociális párt szlovák osz­tályának hivatott vezérei is állást fognak fog­lalni Klimkó Gyula nyilatkozataihoz. Mint­hogy ez valóban szükségesnek is látszott, nyitra! munkatársunk fölkereste Petrásek Ágostont, akeresztényszociiálls párt nyugati szlovák osztályának elnökét, aki munkatár­sunk kérdésére az alábbi na gyér delei vála­szokat adta­— Mi a fölfogása — kérdeztem — elnök ur­nák Klimkó szenátor urnák a Prágai Magyar Hír­lapban megjelent nyilatkozatairól általában? — Klimkó szenátor nyilatkozatait — mondotta Petrásek Ágoston — abbaU a részükben, amelyben a siralmas állapoto­kat, az autonómia után való vágyakozást, a nemzeti kisebbségek s az elbocsátott tisztviselők helyzetét ecseteli aláírom. Egyetértek vele abban is, hogy „eltekintve a nyelvkérdéstől, jobb dolgunk volt a ma­gyarok alatt**. Végül osztom azt a felfogá­sát is, hogy az autonómia meg lesz, de nem osztom abbeli felfogását, hogy miért nem valósult meg idáig. Hogy a cseh imperia­lizmus és centralizmus szerelemből nem fogja megadni az autonómiát, az bizonyos. Bizonyos az is, hogy a külföld sem fogja ezt tálon hozni, tehát az egész őslakos- ságnaík kell az autonómiát kiverekednie. Nálunk ez a kérdés hatalmi és kenyérkér­dés. Jól mondja Klimkó, hogy a világból visszaözönlötí cseheknek az állam megala­kulása után kenyér kellett, mert ha nem kapnak kenyeret, úgy kitört volna a bol- sevizmus. A világból visszacsődlteít cse­hek csak akkor leitek nacionalistákká. Előbb ahhoz a nemzethez igazodtak, amely között laktak. — Mik az okai annak, hogy az autonómia, amelyet a cseh-szlovák állam megalakulása előtt ünnepélyesen megígértek, nem valósult meg? — Ezeket az okokat az alábbiakban le­het összefoglalni. Az első ok a turócszent- mártoni deklaráció, amelyet még a forrada­lom előtt hoztak. A prágai forradalmi nem­zetgyűlésen azután, amelyen, sajnos, Hlinka is részi veit, az alkotmányban az autonó­miát nem is említi, hanem egységes cseh­szlovák nemzetről beszél Ez a második ok, amelyen most már nehéz változtatni. Hlinka férfiasán beismeri a hibákat, amelyeket jó­hiszeműséggel, túlbuzgósággal és az első pillanatok rövidlátó lelkesedésével magya­ráz. Ez igy is van, mert Hlinka becsülete kétségen igen felül áll. A harmadik ok az volt, hogy Prágában a nusosfazekak körül nagyon korán ott voltak Srobár, íiodzsa, Blaho, Medvecky és Bella, hogy felkinál- kozzanak a cseh-szlovák autonómiaellenes irányzatnak. Szerintük a cseh és a szlovák nemzet egy nemzetet alkot, aminek logikus folyománya az, hogy nekik nem kell az autonómia. Hlinka látta a szomorú helyzetet és Párisba indult, sajnos nagyon későn. Ennek az eredménye az leit, hogy Brodek- ben, majd Mirovban internálták. Ekkor tör­tént a negyedik hiba. Egy-kéí néppárti ve­zető, talán a terror hatása alatt, letagadta még azt is, hogy tudomással bir Hlinka szándékairól és a cseh vizekre eveztette a szlovák néppártot. Az 1920. évi választáso­kon a párt nevében búcsúztatták a végzetes „cs“ betűket és Sramek vezetése alatt elte ­mették Szlovenszkó autonómiáját. Hlinka, az apostoli lelkű vezér ekkor a fogságban sínylődött. Szomorú és az akkori vezéreket erősen kompromitáló levelei közül néhány van nálunk raktáron. Azután következtek a választások Hlinka nélkül a terror jegyé­ben. A szociáldemokraták és az agráriu­sok győztek. A néppárt is kapott tizenkét mandátumot, de sajnos mind a három párt beolvadt a hasonló nevű cseh pártokba. Ekkor földelték el Szlovenszkó autonómi­áját, amint azt „Ohlas Pravdij** című röp- iratunkban megírtuk. Hlinkát kiengedték a A Liidové Noviny cáfolja egyes lapok,

Next

/
Thumbnails
Contents