Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-19 / 90. szám
Kedd, szeptember 19. 3 nanMHBKDanaMMMHii«nia i, nnin i . joamm,— ntriTrr-<*ffM»^a;rrT..Tn,-rl<>ti így a Bohemia, ama hírét, hogy Svehla képviselő vasárnap beszámolt a köztársaság elnökének arról, hogy elkészült az uj kormány összeállításával. A Li'dové Noviny ezzel szemben megállapítja, hogy Svehla nem volt kihallgatáson Masaryk elnöknél, már csak azért sem, mert a köztársaság elnöke vasárnap Tumaiiban tartózkodott ü népszövetség nem népes a kisebbségi kérdést megoldani. Elvetették Murray harmadik pontját. — Elfogagták Benes javaslatát a lojalitásról. Prága, szeptember 18. Azok a jelentések, amelyek vasárnap érkeztek Géniből, azt bizonyítják, hogy a népszövetség képtelen arra, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében olyan nagy lépésekre határozza el magát, amelyeket a kisebbségek Génitől vártak. Az egyedüli pozitívum eddig az volt, hogy a nemzetközi bíróság hatáskörét kiterjesztették a kisebbségi szerződésekből eredő jogvitákra. Ellenben a szombati ülésen elvetették Murraynak azt az Indítványát, hogy a népszövetség a ki- i sebbségek helyzetének megvizsgálására vizsgáló-biztosokat küldjön ki és elfogadták Benesnek azt a javaslatát, hogy a kisebbégek lojális polgárai legyenek annak az államnak, amelyhez tartoznak. Benes Így szépségflastrornot kapott azután a diplomáciai vereség után, amely őt azzal érte, hogy Magyarországot fölvették a népszövetségbe. A népszövetség felállította azt a különben természetes elvet, hogy a kisebbségek legyenek lojális állampolgárok. Cseh-Szlovákiában ez eddig is így volt, mert becsületesen fizették a tenger adót és a hadseregnek évenként a legjobb katonát adták. Nézetünk szerint ez az igazi lojalitás és nem az, hogy hátsó gondolatokkal bizantikus nyilatkozatokat teszünk. Legfőbb Ideje volna, hogy mind a népszövetség, mind Benes megmagyarázza, hogy mit ért ő a lojalitás alatt. Egy német politikus nyilatkozata Svehláról. Prága, szeptember 18. Á német közvélemény radikális politikát kö vetel — Valamennyi ellenzéki pártot egyesíteni kell A németeknek az uj Svehla-kormánnyal szemben elfogla'lt állásfoglalásáról a Tribuna szerkesztőjének egyik vezető német politikus a körvetkezőképpen nyilatkozott: A Svehla-kormány kinevezése a németek számára a helyzet rendkívüli kiéleződését jelenti. Míg Benessel szemben várakozó álláspontra helyezkedtünk, addig a Svehla-kormánnyal szemben szélső ellenzéki álláspontot foglalunk el. Már a tavaszi ülésszak eseményei — az aussig—tepliízi vasút államosítása, a hadikölcsönkérdés stb. —, valamint a német területek szakadatlan elcsehesitése a német parlamenti szövetség legmérsékeltebb elemeit is meggyőzték arról, hogy az úgynevezett pozitivista taktikával mit sem lehet elérni. Akkor még Benes dr. állott a kormány éten, aki legalább államférfi hírében áll, Mit lehet azonban Svehla képviselő kormányától várnunk, akinek sajtója a lég- nacionalistább Irányzathoz tartozik, s egy kormánytól, amelynek legfontosabb tárcáját Rasln kapja? A német képviselők s velük együtt a német nép oly sok csalódás után többé mit sem várhat Véleményem szerint a parlamenti szövetségben egyhangú lesz az a nézet, hogy a Lodgman és Jung által hirdetett védelmi taktikát kell követni. Ezzel összefüggésben érthető, hogy a szövetségben mutatkozó ellentétek eltűnnek, s hogy a szövetség konszolidáltabb és szilárdabb íeszj mint valaha. Nem lesznek külön szárnyak, valamennyien — mondjuk — radikálisak leszünk. Bizonyság erre a német nemzeti párt és a német nemzeti szocialista párt kongresszusának határozata, amely teljes összhangban áll Krepek képviselő, az agráriusok vezérének, Leitmeritzben tartott beszédével. *'j A német parlamenti szövetség megváltozott taktikájának következményei már a kölségvetés tárgyalásánál is mutatkozni fognak. A múlt évi költségvetés megbeszélésénél tanúsított nyugodt oppo- zició nem lesz meg többé. S ki tudja, a viszonyok fejlődése talán a parlament valamennyi ellenzéki csoportját egyetlen nagy csoportban fogja egyesíteni, amelyet azután nehéz lesz majorizáíni. A német ellenzék és a cseh kormánytöbbség között jelenleg oly mélység tátong, amelynek áthidalása talán már késő. latokat sugall neki, amelyek víziókba formálódnak és ritmusokban csengenek ki. 1916-ban adta ki a Kisfaludy-Társaság Vargha Gyula verseinek, élete egész eddigi termésének gyűjteményét és ebben a testes kötetben a megjelenéstől visszafelé számított tiz év termése nagyobb helyet foglal el, mint az azt megelőző huszontöv év. Ez a különös jelenség: egy költő, aki öreg korában kezd közvetlen, lírai és termékeny lenni. Az 1916-iki kötet óta hat év sem múlt el és az idén ismét kaptunk egy kötetet Vargha Gyulától, Ködben címmel, terjedelemre alig kisebbet az előbbinél, lírai bűz-, gásban, önkéntelen és tartózkodás nélküli kiáradásban még gazdagabbat. Az öregkor megható lirája muzsikál ezekből a sóhajtásszerü kis versekből. Bánatos szemlélődés, a természettel való kapcsolatok egyre közvetlenebbé válása és mindenek felett a visszafelé fordított tekintet, az, ami ezt a költészetet jellemzi. A költő már alig néz előre, mert ott már nem lát egyebet, mint egy domborodó sirhantot, a mely körül nemzete pusztulásának félelmetes kisértetei járnak iszonyatos táncot. Visszafelé néz, sóvárogva támad fel benne az emlék, a régi világ kedves, derült képeiről, a lusi élet jelenetéről, nyugodt, erővel és bizalommal teljes hangulatáról, képzeletében fölelevenedik egy soha nem látott, de csodálatos elevenséggel és biztonsággal megrajzolt keleti város emléke — nyilván leszü- rődése egy életen át titkon melengetett Murray ismét benyújtja a javaslatait. Genf, szeptember 18. A népszövetség hatodik bizottságában Cseh-Szlovákia, Lengyelország és Franciaország ellenmomdása megakadályozta Murray tanár harmadik javaslatának elfogadását, amely az erős kisebbségekkel rendelkező államokba népszövetségi biztosok kiküldését javasolta, akik a kisebbségi szerződések végrehajtására ügyeimének. Ehelyett a bizottság jelentéséhez csupán azt a pontot fűzték, hogy a főtitkárság a kisebbségek panaszainak meghallgatásán és földolgozásán kívül gyűjtsön adatokat arra vonatkozólag is, mily módon teljesítik kötelezettségeiket a kisebbségek azzal az állammal szemben,*amelyhez tartoznak. Murray enyhített formában ismét benyújtotta eredeti javaslatát. Erre megint hosszabb vitára került a sor, amelyben különösen Jovanovics jugoszláv delegátus vett részt. A vitát hétfőn folytatni fogják. Eltemették Murray harmadik pontját. Genf, szeptember 18. A népszövetség politikai bizottságának szombati ülésén L o u- d o n elnök közölje, hogy a különböző pártok úgy egyeztek meg, hogy a bizottság jelentésébe felveszik azokat az érveket, amelyekre Murray javaslatát alapította s a jelentést a következő nyilatkozattal zárják: „A bizottság teljesen elismeri Murray érveit, azonban nem foglalja őket rezolu- ció formájába, mert szem előtt tartja* hogy különböző esetek állhatnak elő és nem feledkezik meg a tanács teljhatalmáról-** A cseh-szlovák delegáció nevében O s u s k y dr- kijelentette, hogy ezt a megoldást a legnagyobb örömmel elfogadja. A tegnapi vita — igy szólt — nem veszett kárba, mivel a kisebbségi problémát elsőizben sikerült elmélyíteni. Az ügynek jelentékeny szolgálatot tettek akkor, — jelentette ki Osusky — mikor Murray és Jovanovics érveit, valamint Benes jogi fejtegetéseit érdemük szerint méltányolták. Murray köszönetét mondott az egyes vágyódásnak a messze Kelet színei, kincsei, nyugalmas életformái és harmonikus életből- csesége után — Assisi. Szent Ferenchez méltó naiv közvetlenséggel reflektálnak a természet benyomásai és az élet melankóliája a csipős-édes must sürü izével csordul ki a költő leikéből. S megvan ezekben az öregesen is friss versekben az öregember zsörtölődő elégedetlensége, önmagával és a világgal való csöndes, néha humorba átjátszó zsémbeskedése. Mindenekfölött pedig a ciprusfa árnyéka borul el meleg, sötét színével: az elmúlás gondolata, az az érzés, hogy az ember minden lépésével közelebb lép ahhoz, ami már közel van: a sirhoz. Vargha Gyula nem lázadó nem is harcos lélek, a rezig- náció embere, — csöndes belenyugvással fogadja az életet és várja a halált. Egy-egy szemrebbenés, az arcnak egy rándulása árulja el, hogy ez a megnyugvás harcnak az eredménye. Szinte specialitása a magyar irodalomnak az öregkori lira e nagy kiterjedése. Arany János is öregen vált igazán közvetlen, egyéni és nem tipikus fájdalmakkal évődő lírikussá. Gyulai Pálban és még inkább Lévay Józsefben az öregkorral buzgott legfrissebben a lirai véna. Kiss József fiatal korában balladákat pengetett és ősz hajjal árulta el legbensőbb lirai titkait. Vargha Gyulát valamikor bizonyára mint az öregkor érzésvilágának speciális megszólaltatő- ját fogja emlegetni az utókor. államoknak, amelyekre nézve a kisebbségi kérdés égető fontossággal bir, a vitában ta- nusitoíí mérsékletükért. Hasonlóképpen nyilatkozott Fisher angol delegátus is. Elfogadták Benes javaslatát a lojalitásról. A bizottság ezután egyhangúlag és vita nélkül elfogadta Benes javaslatát, amely szerint a népszövetség titkársága a jövőben a jelentéseket abból a szempontból is figyelemmel fogja kísérni, vájjon a kisebbségek teljesítik-e kötelességüket azzal az állammal szemben, amelyhez tartoznak. A népszövetség teljes ülésén felvette Magyarországot. Genf, szeptember 18. A népszövetség teljes üiése ma Csisky cseh-szlovák delegátus nyilatkozata után Magyarországot egyhangúlag felvette a népszövetségbe. Az elnök felszólította a magyar delegátusokat, hogy megbízólevelüket nyújtsák be az igazoíó-bizottságnak és kijelentette, hogy azonnal elfoglalhatják is helyüket a népszövetségben. A népszövetség legközelebbi ülése májusban lesz. Genf, szeptember 18. A népszövetségi tanács tegnapi ülésén B a 1 f o u r javaslatának értelmében elhatározta, hogy a Palesztinái mandátum 25. cikke szerint a zsidó otthon megalapítására vonatkozó rendelkezések a Jordánon túli területre nem vonatkoznak. A tanács tudomásul vette a gazdasági és pénzügyi bizottság jelentését s elhatározta, hogy 1923 májusában Genfbe újabb teljes kongresszust hív egybe.. A nemzetgyűlés összehívása. A képviselőház elnöksége holnap ülést tart, amelyen a német szociáldemokrata képviselőknek azzal a követelésével is foglalkozik, hogy tekintettel a súlyos gazdasági válságra s a folyton növekvő m unka né Mi 1 i sé gr e, mielőbb hivá’k össze a nemzetgyűlést. Ondercsó képviselő lemondásra szólítja Vrabeeet. Ondercsó István szlovák néppárti nemzetgyűlési képviselő a Slovák tegnapi számában nyilt levelet intézett Vrabec képviselőhöz, amelyben a sárosi szlovák néppárt megbízásából és nevében arra szólította föl, hogy mandátumáról haladéktalanul mondjon le- Ezt annál inkább meg kell tennie, mert a Választások előtt kötelezvényt irt alá, hogy abban az esetben, ha a párt ere felszólítaná, azonnal lemond mandátumáról. A nagymegyie-rendszer életbeléptetése. A Tribuna értesülése szerint a belügyminisztériumban e hét folyamán újabb értekezletet tartanak az uj megyebeosztásra vonatkozólag. Az eddigi tárgyalásokból megállapítható, hogy az uj megyebeosztásra legkorábban 1923. január elsején kerülhet sor, nincs azonban kizárva az sem, hogy az csak később fog bekövetkezni. A megbeszélések eredményét októberben a kormány elé akarják terjeszteni jóváhagyás céljából, úgy hogy novemberben és decemberben megkezdhessék a zsupáni és főszolgabírói hivatalok a szükséges előkészítő intézkedéseket. Kavarodás egy mandátum körül Megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a meggyilkolt Psenicska cseh nemzeti szocialista képviselő helyébe az utána a listán következő Hlavacsek vendéglős lépett- Hlavaesek azonban időközben a szociáldemokrata pártba lépett be- Emiatt a nemzeti szocialista párt panasszal fordult a belügyminiszterhez, aki a panaszt döntés végett a választási bírósághoz tette át Miért késik az autonómia? Petrásek Ágoston válaszol Klimkó Gyulának. „A szabadság ritkán terem küzdelem nélkül." Nyitra, szeptember 18. Mindenütt, aliol csak olvasták, élénk feltűnést keltett Klimkó Gyula néppárti szenátornak a Prági Magyar Hírlap szeptember 8-iki számában megjefcit nyilatkozata, amely újabb érvekkel támasztotta alá az autonómiáért folyó küzdelmet. A cseh és kormány- párti szlovák sajtó éles szavakkal foglalkozik a nyilatkozattal és nem egy kormánylap | vezércikkben rontott neki Klimkó Gyulántk. i Másrészről viszont kifogásolták a néppárti j szenátornak azt a megjegyzését, hogy a keresztényszociális párt is hátráltatta az autonómia megérését akkor, amikor egy önálló szlovák osztályt létesített. A Prágai Magyar | Hírlap a beszélgetés közzétételével egyidő- í ben refleksziókat fűzött ebhez a megjegy- | zéshez és abbeli reményének adott kifejezést, i hogy a keresztényszociális párt szlovák osztályának hivatott vezérei is állást fognak foglalni Klimkó Gyula nyilatkozataihoz. Minthogy ez valóban szükségesnek is látszott, nyitra! munkatársunk fölkereste Petrásek Ágostont, akeresztényszociiálls párt nyugati szlovák osztályának elnökét, aki munkatársunk kérdésére az alábbi na gyér delei válaszokat adta— Mi a fölfogása — kérdeztem — elnök urnák Klimkó szenátor urnák a Prágai Magyar Hírlapban megjelent nyilatkozatairól általában? — Klimkó szenátor nyilatkozatait — mondotta Petrásek Ágoston — abbaU a részükben, amelyben a siralmas állapotokat, az autonómia után való vágyakozást, a nemzeti kisebbségek s az elbocsátott tisztviselők helyzetét ecseteli aláírom. Egyetértek vele abban is, hogy „eltekintve a nyelvkérdéstől, jobb dolgunk volt a magyarok alatt**. Végül osztom azt a felfogását is, hogy az autonómia meg lesz, de nem osztom abbeli felfogását, hogy miért nem valósult meg idáig. Hogy a cseh imperializmus és centralizmus szerelemből nem fogja megadni az autonómiát, az bizonyos. Bizonyos az is, hogy a külföld sem fogja ezt tálon hozni, tehát az egész őslakos- ságnaík kell az autonómiát kiverekednie. Nálunk ez a kérdés hatalmi és kenyérkérdés. Jól mondja Klimkó, hogy a világból visszaözönlötí cseheknek az állam megalakulása után kenyér kellett, mert ha nem kapnak kenyeret, úgy kitört volna a bol- sevizmus. A világból visszacsődlteít csehek csak akkor leitek nacionalistákká. Előbb ahhoz a nemzethez igazodtak, amely között laktak. — Mik az okai annak, hogy az autonómia, amelyet a cseh-szlovák állam megalakulása előtt ünnepélyesen megígértek, nem valósult meg? — Ezeket az okokat az alábbiakban lehet összefoglalni. Az első ok a turócszent- mártoni deklaráció, amelyet még a forradalom előtt hoztak. A prágai forradalmi nemzetgyűlésen azután, amelyen, sajnos, Hlinka is részi veit, az alkotmányban az autonómiát nem is említi, hanem egységes csehszlovák nemzetről beszél Ez a második ok, amelyen most már nehéz változtatni. Hlinka férfiasán beismeri a hibákat, amelyeket jóhiszeműséggel, túlbuzgósággal és az első pillanatok rövidlátó lelkesedésével magyaráz. Ez igy is van, mert Hlinka becsülete kétségen igen felül áll. A harmadik ok az volt, hogy Prágában a nusosfazekak körül nagyon korán ott voltak Srobár, íiodzsa, Blaho, Medvecky és Bella, hogy felkinál- kozzanak a cseh-szlovák autonómiaellenes irányzatnak. Szerintük a cseh és a szlovák nemzet egy nemzetet alkot, aminek logikus folyománya az, hogy nekik nem kell az autonómia. Hlinka látta a szomorú helyzetet és Párisba indult, sajnos nagyon későn. Ennek az eredménye az leit, hogy Brodek- ben, majd Mirovban internálták. Ekkor történt a negyedik hiba. Egy-kéí néppárti vezető, talán a terror hatása alatt, letagadta még azt is, hogy tudomással bir Hlinka szándékairól és a cseh vizekre eveztette a szlovák néppártot. Az 1920. évi választásokon a párt nevében búcsúztatták a végzetes „cs“ betűket és Sramek vezetése alatt elte mették Szlovenszkó autonómiáját. Hlinka, az apostoli lelkű vezér ekkor a fogságban sínylődött. Szomorú és az akkori vezéreket erősen kompromitáló levelei közül néhány van nálunk raktáron. Azután következtek a választások Hlinka nélkül a terror jegyében. A szociáldemokraták és az agráriusok győztek. A néppárt is kapott tizenkét mandátumot, de sajnos mind a három párt beolvadt a hasonló nevű cseh pártokba. Ekkor földelték el Szlovenszkó autonómiáját, amint azt „Ohlas Pravdij** című röp- iratunkban megírtuk. Hlinkát kiengedték a A Liidové Noviny cáfolja egyes lapok,
