Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-12 / 84. szám
kedd, szeptember 12. Kultusz és kultúra. Irta: Meinor. Szlovenszkó, szeptember elején. Kultusz és kultúra: ez a kettő a népek megelégedésének fokmérője, békés haladásának útjelzője. Kultusza és kultúrája csak a szabad népeknek van. A kultusz lelkiismereti szabadságot föltételez, a kultúra a gondolat szabadságát kívánja. A kultusz az emberi lélek relációja az örökkévalósággal, a mindenhatósággal, az Istennel. Nemcsak vallási szertartásokat jelent, nemcsak a felekezetiségben domborodik ki, hanem kifejezi egy-egy népnek egész lelkiségét és az abban élő transcen- dentális gondolatot, kifejezi a szent tradíciókat, melyeknek épsége fölött a teremtés legfőbb Ura őrködik; kifejezi a hitet, a nemzeti öntudatot és becsületet, kifejezi az örökélet utáni vágyat, mely a népekbe, éppen úgy be van oltva, mint minden egyes emberbe a halhatatlanság reménye; kifejezi végül a lelki- ismereti felelősséget, amellyel az örök Igazságnak tartozunk. Ezért oly nagy kincs a religio, amelyet az állam érdekében sem lehet eléggé megbecsülni. Ha minden nép ennek a lelki kultusznak a birtokában volna, ha minden ember igazán vallásos volna, lehe- telen volna a háború, az országok nem törnének egymásra, a fajok nem akarnák egymást kiirtani. Viszont a lelkiség kultusza a legfőbb biztosítéka a népek belső jóviszonyának a nemzetiségekre tagozott államokban is. A kultusszal karöltve jár a kultúra, a melynek az a célja, hogy megmutassa az élet szebbik, jobbik és igazabb oldalát; hogy fölemelje az embert a mindennapiság fölé, hogy képessé tegye a természet titkainak kifürké- szésére a tudományban s e fönséges titoknak kifejezésére a művészetben; hogy megjavítsa és tökéletesítse. A kultúra világhatalom, amely arra is hivatva van, hogy kibékítse a nemzeteket és népeket, ha ellenségekké lettek s megteremtse az igazi humanizmust. Ki tagadhatná, hogy a háború nagy károkat okozott a kultusznak és még nagyobbat a kultúrának? És e nagy károknak a re- parációja keservesen nehéz. A népek nem tudnak kibékülni, lelkűket a gyülölség ingerli tovább egymás ellen. A győzők haragja és a legyőzőitek elkeseredése állanak egymással szemben. A kíméletlenség orgiákat ül és nem akar dolgozni a kultusz és kultúra eszközeivel, pedig mily isteni gondolat ez elesettet fölemelni, sebeit bekötözni és gyógyítani, mint ahogy azt az irgalmas szamaritánus tette. Érzik ezt mindenütt, de leginkább érezzük mi, egy soknyelvű és nemzetiségekre tagozott uj állam polgárai akik kiengesztelődés után sóvárgunk s törvényszabta jogot követelünk az úgynevezett nemzeti kisebbségnek. Békét akarunk a kultusz és a kultúra nevébenl Ha a nagy politikai átalakulás a lelkiség kultuszában ment volna végbe, hol lehetnénk már most? Ha mindazok, akik a hatalom birtokába jutottak, a pdnikában is a humanizmus eszközeivel dolgoztak volna, mennyi szenvedéstől kímélhették volna meg ártatlan embertársaikat, mennyi fölösleges izgalomtól és lelkifurdalástól önmagukat! Ha megcsendült volna a békítő szózat: Testvérek! Európa hatalmasainak a tengerentúli világrész által is helybenhagyott Ítélete nekünk adta a ti ezeréves hazátokat. Ne sírjatok, nem lesztek azért hazátlanokká! Mi, a politikai hatalom uj birtokosai, kezeinkbe vesszük az államügyeket: a hiadügyet, pénzügyet és külügyet, mert ezek teszik az államélet alapját. Mi határozzuk meg az uj és demokratikus államformát, amelynek keretei között veletek mindenben egyenjogú polgárok kívánunk lenni- Csinálunk veletek együtt olcsó és jó közigazgatást, alkotunk közösen bölcs törvényeket, melyek egyformán megvédenék minket és titeket- Eddig is egy monarkiában éltünk, eddig is voltak közös érdekeink, közös céljaink, most egy köztársaságban még szorosabban állunk egymás mellé, még jobban meg fogjuk egymást érteni, még inkább megbecsülni, hogy az egész világ becsüléséí megérdemeljük. A mi nyelvünk lesz az uj állam nyelve, tiszteljétek azt és igyekezzetek elsajátítani, mi viszont tiszteletben kívánjuk tartani a tiéteket s annak szabad használatát a hivatalos és magánéletben biztosítjuk. Szabadnak hagyjuk kultusztokat és kultúrátokat s megóvunk mindent, amit ezer éven át a tudománnyal és művészettel alkottatok. Meghagyjuk iskoláitokat bántatlanul s kiegészítjük újakkal az állam érdekében. Senkit nemzetiségéért és nyelvéért üldözőbe nem veszünk. Miattunk senki se vegyen kezébe vándorbotot, senki se legyen vagonlakóvá- Mi nem fosztunk meg senkit, aki becsületes ember, sem a kenyerétől, sem a vagyonától s az államélet terlieiben osztozni kívánunk veletek- Teremtünk virágzó gazdasági életet, föllenditjük az ipart és kereskedelmet, szabaddá tesszük a gondolatot. Művelni fogjuk ezt a szent földet összetett erőkkel, amely nektek is, nekünk is egyaránt édesanyánk! Mi volna most? Mintha ilyesvalamit sugalmazna a törvénybeiktatott békeszerződés is. Hallottáiok intő szózatát? Ha igen, hát kövessétek. Ha ez a politikai mentalitás vezette volna a politikai hatalom letéteményeseit, mi volna most? Egyetértés volna és istenes béke. Fölösleges volna az erőszek és a karhatalom, üresek maradnának a katonai börtönök és az illavai fegyház, nem hoznának politikai okokból halálos Ítéleteket, preventív letartóztatással sem sújtanának ártatlanokat, nem volna sem előzetes, sem utólagos sajtócen- zura és szabad volna az élő szó. Virágoznék a kultusz és a kultúra és Szlovenszkó volna Európa legboldogabb országa. Sajnos, egészen másképpen van. Akik meghozták a halálos ítéletet a magyar kultusz és kultúra ellen, nem akarják azt feloldani. Még most sem. S ahol a halálos ítélet nincsen eltörölve, ott hóhérra is van szükség s erre a véres hivatalra is mindig akad pályázó. Vannak még most is a magyar kultusznak és kultúrának véreskezü hóhérjai*,' fájdalom, majdnem kivétel nélkül azok közül, aki a magyar kultúra emlőin növekedtek föl. Ezek a nyelvhóhérok szítják a fajgyűlöletet s meg tudják hiúsítani a bölcsebb és higgadtabb kormány-politikát. Ezektől szabadíts meg minket Uram! Ideális állampolgárokat akartok? Hát igen, a másfélmillió szlovenszkó! magyar mind az lesz, csak bánjatok velük a jog, törvény és igazság szerint. Tegyétek szabaddá a kisebbség kultuszát és kultúráját! A római impériumnak mit sem ártott a görög szabad kultusz és kultúra, sőt hasznára vált, A mi republikánknak is csak dicsőségére fog válni. Perikies századát a szabad kultusz és kultúra tette naggyá; a re- naissance-t is az tette halhatatlanná. Ezt a szabadságot várjuk mi is Masaryk elnök századában és az uj állam megelégedett és boldog lesz! RomMa usatprjal az alMmanyöl (Két cikk.) Az alkotmány-törvény reformja. — Kizárták a magyarságot az előkészítésből. — Modern, demokratikus, közszabadsági államot akar a maevarság. Kolozsvár, szeptember 11. Jelentette a Prágai Magyar Hirlap® romániai szerkesztősége, hogy a lecsatolt részek kétmilliós magyarságának legnagyobb politikai pártja, a Magyar Nemzeti Párt állást foglalt a készülő alkotmány-reform tekintetében. A Balogh Artúr egyetemi tanár szakavatott tollából kikerült igazi európai színvonalon álló, klasszikusan tömör alkotmánytörvény keret-tervezet a maga rövid, magvas indokolásával nemcsak az erdélyi magyarság gondolkodására, a romániai közállapotokra nézve érdekes, de méltán tarthat számot úgy a többi utódállam magyar kisebbsége, mint általában a politikai események evolúcióját, figyelemmel kísérők érdeklődésére is. Tudvalévőén a romániai közvélemény követeli az ország alkotmányának a változott viszonyokhoz képest szükségessé vált reformját. Melyek ezek a „változott viszonyok?" A terület nagyságának növekedése? A lélekszám emelkedése? Aligha. Ezekért nem szükséges még az állam alaptörvényét megváltoztatni. Hanem igenis: nagy változás állott be a román állam konstrukciójában a népesség egysége tekintetében. Amig ugyanis korábban Románia majdnem ideálisan tiszta nemzetállam volt, ma a lakosság jelentékeny hányada más nemzetiségű. Magyar, német, orosz, zsidó, bulgár, — ime ezek a nagyobb nemzeti kisebbégi csoportok, melyeknek az alkotmány bástyái mögé való bevételét netn- zietközi egyezmény követeli. Ez teszi elsősorban szükségessé a román állam alkotmányának reformját. Ennek dacára a kormánytól kiküldött alkotmány-tervezet készítő bizottságba egyetlen magyar szakember vagy politikus nem vétetett be. Nemcsak, hanem hir szerint a bizottság olyan reakcionárius javaslatban állapodott meg, mely a nemzeti kisebbségi jogoknak az uj alkotmány-törvénybe való felvételéi teljesen elejtette. Mit kiván a magyarság? Az alkotmány-tervezet megvitatása elől ekként elzárt magyarság számára nem maradt más ut, mint a nyilvánosság előtt állítani föl követelményeit a törvényjavaslatra nézve. A követelmények két nagy csoportra oszlanak. Az egyik az általános emberi és politikai szabadságjogokat öleli fel, a másik a nemzeti kisebbségek helyzetének biztosítására vonatkozik. Modern, közszabadsági államrendszert. Ehhez képest kívánja a magyarság, hogy a modern közszabadsági államrendszer keretében biztosíttassanak a párisi egyezmény szellemében és a gyulafehérvári határozatok értelmében az összes állampolgári alapjogok. Ezek közül felsorolják az egyéni szabadság, a tanulás és tanitás szabadsága, a a tulajdon sérthetetlensége, a vallásszabadság, a2 egyesülési és kérvényezési szabadság, a sérelememelési és panaszjog, a levéltitok sérthetetlensége, valamint a közhivatalnokoknak jogellenes hivatalos ténykedéseikért az egyesek által magánjogi és büntető jogi felelősségrevonás jogát. A kivételes állapotok. A részletekben a magyarság követelményei különösen a következő jogbiztositásokat követeli: Elsősorban ki kell mondani a politikai perek törlését a trianoni béke-okmány 76. §-a értelmében. Megszüntetendő a politikai titkos rendőrség. A katonai szolgálatban állók katonai bűncselekményén kívül minden más bűncselekmény független polgári bíróság hatáskörébe utalandó. Olyan kivételes állapotot, mely az alapjogok felfüggesztésével jár, illetve a polgári szabadságjogokat korlátozza, csak a parlament hozzájárulásával lehessen elrendelni. Egyetlen kivétel csak a háborús veszély közvetlen fenyegetése lehet. Ez esetben a kivételes állapotokat a király előzetes hozzájárulásával elrendelheti ugyan a kormány, de tartozzék akkor is utólag kikérni a parlament jóváhagyását. A magántulajdon szentsége. Követeli a magyarság annak kimondását, hogy az egyesek (jogi személyek is) jog szerű tulajdonuktól csak a köz érdekében le gyenek megfoszthatok, de csupán a törvényben előre megszabott esetekben és akkor is csak igazságos kártérítés nyújtása mellett. Az ilyen kisajátítás politikai célokat nem szolgálhat. Az egyenjogú vallások szabadsága. Kimondani kivánja a teljes vallásszabadságot és a törvényesen elismert vallások teljes egyenlőségét és viszonosságát. A görög orthodox egyház különleges állása megszüntetendő. A magyar egyházak ősi alkotmánya biztosítandó és fejlesztendő. Az állami ünnepeken és törvényes munkaszüneteken kivül más ünnep-munkabeszüntetés ne legyen elrendelhető. Minden felekezet szabadon ünnepelhesse saját egyházi ünnepeit, viszont senki se legyen kötelezhető más felekezet ünnepnapjainak megülésére. A magyar egyházak iskolái. Igen fontos a magyarság következő kivár,- ■ sága. Kimondani kéri a nyilvános jellegű magyar nyelvű oktatás szabadságát minden vonalon, az egyházak kezében, az állam felügyeleti jogának fenntartása mellett. Kivánja a kisebbségi egyházak és intézmények aránylagos állami támogatását. Követeli azon eddigi közigazgatási intézkedések azonnali megszüntetését, melyek a magyar felekezeti oktatás teljes szabadságának útját állják. Az összes polgároknak teljesen egyenlő joga van kulturális, humanitárius, gazdasági és társadalmi intézményeket létesiteni és fenntartani. Ezek az állam hasonló intézményeivel egyenlő elbánásban részesitendők. Az erdélyi magyarság alkotmányjogi követeléseinek többi részét lapunk holnapi számában ismertetjük. barmm Szabad bemenet! BAR-TABARIN 99 CHAT NŐIK Prága í„ Ceieíraá ulice. Prága legelegánsabb mulatója. — Elsőrendű műsor. Trude Hansy Lilly Duval Mary Moréna Mimi Satanoff Bessy Brahms Chnrlev do Vry Ossy Draude Mici Carli Lőtte Weigand Luis Zámeőnik J. Mafík 588 Előadás ntán a közönség táncol. Megszakadlak a fetfga-Réinef íárggafósok. Prága, szepember 11. A belga—német tárgyalásokat kezdetük óta a jóvátételi kérdésben szokatlan optimizmus kisérte. Annál meglepőbb, hogy a belga delegátusok s a német kormány tárgyalásai szombaton ha meg nem is szakdtak, de feltétlenül holtpontra jutottak. De la Croix és Bemelmann hétfőn elhagyták Berlint anélkül, hogy a Németország részéről kiállítandó kincstári váltók uolgában bármiféle eredményt érhettek volna el. Német részről ugyanis a kincstári váltók lejárati idejének mehosszabbitását kívánták, a bela delegátusok viszont azzal érveltek, hogy az erről való megbeszélések túllépik megbízatásukat s ezért visszaadják mandátumukat a brüsz- szeli kormánynak. Ez a lépés azonban semmiesetre sem jelenti a tárgyalások végleges meghiúsulását, ámbár a csalódás, amelyet Németországban okozott, tagadhatatlanu' nagy. Wirth a jóvátételről. A Wolff-iigynökség jelentése szerint Wirth dr. birodalmi kancellár a felsöszlléziai segélybizottság fogadása alkalmával politikai beszédet tartott, amelyben Németország külpolitikai helyzetét s különösen a jóvátételek problémáját fejtegette. A jóvátételi kérdés nagy jelentősége — . mondotta a kancellár — abban van, hogy Európa ujra- felépitésének gondolatát a bosszupolitikusok kezéből ki kell ragadni s oly területre juttatni, amelyen józan gazdasági és pénzügyi meggondolások uralkodnak. Ez a gondolat koronként még most is elhomályosodik. így például e belga kormány egyelőre lehetetlenné tette a megegyezést a kincstári váltók meghosszabbításának kérdésében, minthogy mereven ragaszkodik a jóvátételi bizottság döntéséhez s kijelenti, hogy hat hónapnál hosz- szabb leszámítolási időt nem adhat. Mit ér nek azonban Németországnak hat havi lejáratú váltók, amelyek éppen jövő év februárjában lennének esedékesek, mikor Németország legnehezebb hónapjait éli? A politikai szempontok ez alkalommal ismét a gazdaságiak elé léptek. Németország és a német gazdaság azonban csupán a gazdaságilag lehetséges terheket tudja elviselni. Mindaddig amig-ez a felismerés egész Európát át nem hatja, NénfíÁo$hágnak minden állami energiáját északtól délig az összes erők együttműködésére kell felhasználnia, hogy mint egységes nemzet lehessen ura nehéz feladatainak. Minden német gond előterében áll tehát a német nemzet megtartásának problémája. SztoTtti! íaManak eí® szinmagiiar fsk®!»au. A magyar kisgazda és kisiparos párt a kis- mányai iskoláért Komárom, szeptember 11. Még hónapokkal ezelőtt történt, hogy az érsekujvári tanfelügyelő meglátogatta a Nyitramegyében lévő kismányai iskolát és tanulóktól megkérdezte, hogy ki tud szlovákul? A kérdésre mintegy huszonöt-harminc gyermek jelentkezett, aki kettő-három kivételével, az iskolában tanult valamit szlovákul. A tanfelügyelő erre különválasztotta a gyermekeket és elrendelte, hogy a szlovákul tudó gyermekeket ettől a naptól kezdve az egyik tanító csak szlovákul tanítsa. A szülők a legnagyobb felháborodással vették ezt tudomásul. Nyilatkozatot Írtak alá., amely szerint gyermekeiket magyar iskolában akarják taníttatni és felkérték Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőt, hogy a község küldöttségét a minisztériumba vezesse. A küldöttséget Folpreoht miniszteri tanácsos fogadta és megígérte, hogy az ügyet sürgősen megvizsgálja és orvosolni fogja. Köziben eltelt az iskolaév — és maradt minden a régiben. A beiratkozásokkal ismét feléledt az ügy és a szülők újból és határozottan követelik gyermekeik magyar iskoláztatását A beinjsoknál a szülők felkérése alapján az iskolagondnokság is Jelen volt, hogy az anyanyelvöség megállapitá’sánál a szülők bevallásairól tanúságot tegyenek. A szeptember 3-án tartott tanítói és gondnoksági gyűlés jegyzőkönyve szerint 104 mindennapi tanköteles és 25 ismétlő iskolás iratkozott be. Az összes tanköteles-t a szülők jelenlétében Írták be és a szülők sajátkezűig aláirt nyilatkozata szerint tizenegy szlovák anyanyelvűnek és kilencvenhárora magyar anyanyelvűnek jegyeztette be magát. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő szeptember 7-én eljárt a felkérés alapján a pozsonyi minisztériumban s a jegyzőkönyvet
