Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-02 / 77. szám

Szombat, szeptember 2*

Az emigráció történetírása.

írta: Mohiár Béla dr.. volt magyar országgyűlési képviselő.

Gálszécs, augusztus hó. Hazám, hazám . . . E hangulatos címen a. „Jövő" egyik számában Hatvány Lajos ’ báró tollából egy vezércikk jelent meg, amelyben az emigráció bárója mélabusan ci- terázik honfiúi bánatának húrjain. Természetesen csak azért, hogy a magyarországi „gyilkosok11 ellen minél hatásosabban kirohanhasson.

A báró cikkében hazafias érzelmeit ironikusan destruktív vérségének, vagy rossz nevelésének tulajdonítja. Hagyjunk békét a „destruktív vérségnek“, mert ha van át- öröklési teória, akkor a báró édesapjától destruktív hajlandóságokat bizonyosan nem örökölhetett. Azokat, akik jó üzleti érzékük és fáradságos munkájuk árán, — megjegyzem, tisszetésseg utón, mert tudtommal a Deutsch- cég üzleti tisztességéhez soha szó nem férhetett — olyan nagy vagyont tudtak gyűjteni, mint a báró apja és nagyapja, azokat józan ésszel igazán bajos destruktív elemeknek mondani. Le merném tenni a föesküt arra is, hogy, ha a báró a íentemlitett urak intenciói szerint járt volna el, most egészen biztosan nem írna cikkeket a „Jövő“-be. Nem kellene az emigráció keserű kenyerét ennie, amelyet a jól megválasztott apa gondossága megédesített, hanem nyugodtan nézhetné a Gellért-hegy hullámvonalait. Azt hiszem, hogy a báró ismeri apja ama mondását, mely mint bon mot Budapesten annak idején közszájon forgott: „Was machen ihre Söhne?“ kérdezte Hatvany-Deutsch Sándor bárótól egyik ismerőse. A báró elkomo- rodva intett a kezével, mondván: „Dér eine mait und dér andere ist auch ein Narr“.

Ezen az oldalon tehát ni'ncs sok keresni való, sőt a bárói emigráns minden erejét megfeszítette annak a bizonyítására, hogy a régi közmondás ellenére az alma néha mesz- szire gurul a fájától. Maradna tehát a „rossz nevelés" kérdése, mely tényleg rossz lehetett, mert nem a szülök által kívánt eredménnyel járt. Ha már most Hatvány báró tényleg azt érezné, hogy neki Magyarországon „odahaza" van s azáltal, hogy nem térhet vissza, mindent elvesztett, úgy a nevelése mégsem volt elég jó, vagy elég rossz, — már ahogy vesszük — arra, hogy leikéből a hazafias érzést egészen kiirtsa. Ez igy volna, ha csak némi támpontunk lenne arra, hogy a báró és emigrált társai szivéből még nem halt ki minden nemesebb érzés. Ilyenképpen azonban —rebus hic stantibus — alapos a gyanú, hogy a báróra egyenesen ráillik Deák Ferenc mondása: „Egyesek azt képzelik magukról, hogy valamely nagyratörő terv, vagy nemes hevület duzzasztja keblüket s aztán kisül róluk, hogy csak a giliszták mozdultak meg bennök“.

Hazafias érzelmei körül, azt hiszem, némi bajok vannak. Ezekről nekünk magyaroknak, különösen pedig a szlovenszkói magyaroknak, akik szabadon olvashatjuk a bécsi emigráció sajtótermékeit s teljesen tisztában vagyunk a céljaival, meg van a magunk véleménye. Nézzünk egy kicsit a szemébe ennek a hazafiságnak. Mindenekelőtt legyen szabad megkérdeznem, hogyan lehetséges az, hogy akkor, amikor Hatvány mélabusan a „Hazáról" citerázik, Hébelt dr., Sopron szociáldemokrata képviselője és az egész emigráció lelkes ügyvédje a magyar parlamentben ditirambusokat zengett arról, hogy mennyire előmozdította az emigráció a konszolidációt (?) és milyen sürgetően szükséges az emigránsok hazajövetele. Ugyanakkor nyíltan kijelentette, hogy ő hazát nem ismer. Senkit — igy szólt — nem szabad arra kényszeríteni, hogy vérét ontsa a hazáért s a kémkedést sem tartotta büntetendő cselekménynek. De hát nem kontra- dikció-e azok hazatéréséről beszélni, akiknek nincs hazájuk? A védőügyvéd emez álláspontja miatt az emigránsok aligha panaszkodhatnak. Az övék az egész világ. Úgy jártak, mint a nádasból kivert gém, amely nagy lármával felrepült s a tőle telhető kulturtermékek hátrahagyásával, keres egy más nádast, amelyben egyelőre meg- huzódhatik.

Az emigráció egyelőre áttette a főhadiszállását a bécsi internacionális dzsungelbe s ott oly sikerrel szolgálta a konszolidációt, hogy Ausztria végleges felosztása, illetve megszállása már csak rövid idő kérdése lehet. Csodálatos ez azért, mert az antiszemitizmust tulajdonképpen Bécsböl importálták Magyarországba. Jól emlékszünk még arra

az időre, mikor Lueger volt Bécs koronázatlan ura és állandóan harcban állott a „judeo-Magyaren“-ekkel. Ha majd előbb- utóbb az orosz szovjet befejezi véres munkáját s Ausztria lerázza a burkolt bolseviz- must, az emigránsok ismét szárnyra kelnek és uj nádast keresnek, hiszen a világ az ő hazájuk. „Boldog madár, — mondja Tompa Mihály — neked két hazát adott a végzeted, nekünk csak egy volt, az is elveszett."

A budapesti szociáldemokrata képviselőknek, az emigráció lelkes védőinek, első parlamenti szereplése különben fényes kudarc cal végződött. Az emigráns sajtó minden diadalorditása mellett is meg lehet állapítani, hogy a románvezetés bombája nem azokat fenyegette, akiknek szánták s most már egészen hitelesen meg lehet állapítani azt is, hogy a románok maguktól jöttek.

Jellemző azonban, hogy a románok, akik eleinte néhány kommunistát felakasztottak, később foglyaikat mind szabadon bocsátották. Ez teljesen logikus. A románok, akik otthon egyáltalán nem bántak keztyüs kézzel a bolsevistákkal, nem látták szükségesnek, hogy a bolsevistákat Magyarországon is irtsák, sőt bizonyos fokú hálával is viseltettek irányukban, mert ők szolgáltattak alkalmat a Falkenhajm és Mackensen által tökéletesen megvert hadseregnek a csorba „dicsőséges" kiköszörülésére és ők juttatták a románokat csak vasúti anyagban körülbelül 35 milliárdnyi zsákmányhoz és még marasztották is őket. Ennyi szivességet illett valamivel meghálálni, mikor az a románoknak n^ffi ko—'Pt ré”-'1''-' \ rr*í-i),vÁ^;

tés bombája tehát csütörtököt mondott. Vá- zsonyi és Sándor Pál elég klasszikus tanuk erre, mert őket igazán nem lehet sem kur- zistáknak, sem fehér terroristáknak nevezni.

Mindenesetre érdekesen megvilágítja az emigrációnak — állítólag a magyar konszolidációt előmozdító — működését az, hogy az emigráns urak és az utódállamok területén lévő fiókalapításaik, az utódállamoknak a magyarsággal szemben egyáltalán nem barátságos irányú politikáját támogatják, valószi- niien megfelelő szubvenciók fejében. így a magyarság a békeszerződés- és törvényellenes s egyáltalán nem demokratikus sovinizmus elleni nehéz harcában magával mindenütt szemben találja az emigráns sajtót. Baranya és Pécs kiürítése előtt az emigráció minden eszközzel - odatörekedett, hogy Jugoszlávia lehetőleg egyáltalán ne, vagy minél később ürítse ki a jogtalanul visszatartott magyar területeket. Állandóan denun- ciáíták Magyarországot, hogy Burgenlandot nem akarja 'kiüríteni s azt Írták, hogy csak a kiürités után lehet szó Baranya esetleges visszaadásáról. Mikor pedig a nagyantant határozott akarata ellen semmit sem lehetett tenni, kieszelték a szerb protektorátus alatt felállítandó „bajai—baranyai köztársaság" csodabogarát, melyről .1 á s z i Oszkár ur lelkes cikket irt a Bécsi Magyar Újságba.

Alighanem az emigránsok ezt a szereplését hozta kapcsolatba Bethlen Garami nevével. Garami egy mérges nyilatkozatában bizonyítékokat követelt és aljas rágalmakat emlegetett. Hogy Garami ebben az akcióban ad personam résztveít-e, ezt talán Bethlen tudja, én nem tudom.

Mi szlovenszkói magyarok, akik az emigráció működését figyelemmel kisérjük, csak annyit állapíthatunk meg, hogy az emigráció és két magyarnyelvű bécsi orgánuma közös és idegen szubvenciókkal megalapozott plattformon dolgozik. A vezérek hol az egyik, hol a másik lapba írnak s tudtommal eddig még sohasem eseít meg, hogy valamelyik vezér az emigráció magyarellenes iránya ellen tiltakozott vagy a társaságból kilépett volna. Ezért mi természetesen különbséget nem tehetünk emigráns és emigráns között. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogyan denunciálta az emigráció a soproni népszavazás alkalmával az állítólagos magyar terrort és az ott működő antant-tábornoki bizottság elnökének: egy olasz tábornoknak állítólagos részrehajlását. Különben minden antantmissziót, amely Magyarországon járt, ha a magyarokkal szemben nem ellenséges indulattal lépett föl, ország-világ előtt megvádolták. Ugyanilyen sorsban volt része a Pécsett működő G o s s e t francia ezredesnek is.

Ezek után legyen szabad a „jóhiszemű" hírszolgálat egy gyönyörű virágával szolgálni. A „Prager Abendzeitung" 1921. november 7-iki számában a. következő rövid híradást olvashatjuk: „B. M. U. erfáhrt, dass einige Damen dér Oedenburger Geseílschaft anlasslich dér Ankunft Zitas in Oedeuburg, die ohne Hofdamen daselbst angelangt, den Function übemommen habén. Jetzt werde aus Oedeuburg gemeldet, dass díese Damen verschwunden seien, dass sie in die Hánde

Héjjas gelangt, am dessen Orgien teilneh- men mussten, wobei sie ermordet wurden.“ Lehet-e ennél perfidebb és hitvány ab hazugságot elképzelni? Lehet-e elképzelni, hogy a legitimista ellenzék: Andrássy, Ap- ponyi, Rakovszky, Sigray, akik minden áron törekszenek a kormány megbuktatására. ilyen gyalázatosságot elhallgattak volna? Galumniare audacter semper aliquid haeret. Cseh-Szlovákia akkor Magyarország ellen teljes erővel mozgósított, természetes, hogy sajtója ezt a büzbombát, mely nagyon is alkalmas volt arra, hogy a mozgósítás jogosságát ország-világ előtt dokumentálja, készségesen átvette és továbbadta. Lehet-e csudáim ilyeténképpen azt, hogy tisztességes magyar ember, bármely államhoz tartozzék is, ha az emigrációról hall, egyszerre vöröset lát és ezzel a társasággal soha semmiféle címen kezet nem foghat.

Vizsgáljuk meg kissé az emigráció pacifista álláspontját, mert itt is baj van a kréta körül. Az emigránsok csak annyiban pacifisták, amennyiben ez Magyarországra vonatkozik. Ott minden katonát meglátnak és számbavesznek, a kisantantot állandóan háborúra uszítják Magyarország ellen, mert állítólag Középeurópa békéjének ő az egyetlen akadálya. De nem látják meg a kisantant militarista vasgyürüjét és nem látják meg a nemzeti kisebbségi jogok eltiprása által elkövetett számtalan szerződésszegést sem, amelyek pedig aligha szolgálják Európa békéjét. Nekünk: az utódállamok és különösen

Szlovenszkó magyarságának az emigráció s a helybeli kormánykörök — feltűnő okozati összefüggésben — azt susogták a fülünkbe, hogy kisebbségi jogaink érvényesülésének legfőbb akadálya a magyar antidemokratikus rendszer. A kormány részéről elvégre érthető, hogy a békeszerződés ránézve kellemetlen rendelkezéseinek végrehajtását ad Graecas Kalendas el akarja odázná. Azt hiszem ugyan, hogy az állítólag jogtipró és antidemokratikus rendszer megbuktatásának legjobb módja az lenne, h!a itt egy igazán tisztult és fenkölt demokratikus uralom alatt megelégedett nemzeti kisebbségek élnének. Nemrég azonban egy kissé különös incidens fordult elő. A juláus 30-án' rendőri asszisztencia mellett szétvert kassai iskolaügyi gyűléssel kapcsolatban P e t r u Miroslav és Cser nők Máté légionárius urak, akik az ülés szétgergetésében tevékeny részt vettek, egész, nyíltan arról cikkeztek, hogy a magyarságnak itt semmi joga sincs s ha további gyűléseket merne tartani, őt erre minden alkalommal emlékeztetni fogják és egy újabb gyűlést szét fognak verni. Ezek az urak egy szót sem szólnak arról, hogy milyen álláspontot foglalnának el akkor, ha Magyar- országon például Károlyiék kerülnének uralomra. A légionárius urak fütyülnek arra, hogy odaát kicsoda hogyan kormányoz, ellenben kijelentik, hogy a magyarságnak emberi jogait nem ismerik el. Legyen szabad kérdeznem, hol a demokrácia egy olyan államban, ahol egy — -az állam és a kormány szempontjából bármennyire tiszteletreméltó — testületnek jogában áll törvényt és nemzetközileg garantált szerződéseket meg, vagy meg nem tartani, sőt békés állampolgárokat megakadályozni abban, hogy jogos követeléseiket kérés alakjában a kormány elé terjesszék? A légionárius urak nyilván elfeledik azt, hogy „Justitia est fundamentum regno- rum" s hogy ők akkor, amikor más állampolgárok jogaiban gázolnak s egy nemzetközileg garantált szerződést rúgnak fel, szükségszerűen saját jogaikat és annak az államnak alapzatát gyengítik, amelynek legerősebb pillérei akarnak lenni. S ime a demokratikus eszmények nagy elöbarcosainak nemcsak a törvény, hanem minden emberi jognak ilyen flagráns megsértése ellen egy szavuk sincs, sőt az emigránsok alázatosan meghajolnak Petru és Csernok urak előtt akkor, midőn a nevezett urak kijelentik, hogy továbbra is így fognak küzdeni minden „zsidó-magyar" államfelforgató törekvés ellen.

Szociáldemokrata kongresszus Pozsonyban. A szlovenszkói magyar szociáldemokrata párt vasárnap konferenciát tart Pozsonyban, amelyen Adler Frigyes is részt vesz. A konferencián a többi között a szlovenszkói magyar iskola- és magyar színház- üggyel is foglalkoznak.

A ruszinszkói cseh-csehszlovák szociáldemokrata párt alakuló gyűlése. A ruszinszkói cseh-szlovák szociáldemokrata párt a „Lido- vé Noviny" jelentése szerint vasárnap tartja alakuló ülését. Az alakuló ülésen a csehszlovák szociádemokrata párt képviseletében Aster, Bechyne és Stivin vesz részt.

A szlovenszkói ipar és kereskedelem pusztulása.

Szlovenszkó, augusztus 31.

„Egy proletár11 aláírással vettük a következő levelet:

ön-kénytelenül is ökölbe szorul az ember keze, ha oly kormánynyilatkozatokról, hall, amilyeneket a kereskedelmi miniszter tett Losoncon az eléje járuló munkások, kisiparosok, kereskedők és gyárosok küldöttségének.

De íölháboritó az is, hogy égy demokratiku köztársaságban egy szakminiszter arisztokratiku allűrökkel megválogatja, hogy az eléje járult kii: döttség melyik tagjával fogjon kezet, holott e kü: döttség tagjai bizonyára kiválasztott reprezer. tán-sai az ottani munkásoknak, kisiparosoknál kereskedőknek és gyárosoknak s igy mindegy' kük egyaránt érdemes lett volna egy miniszter' kézfogásra.

Micsoda demokratizmus az, ha az állam egy tisztviselője azt képzeli magáról, hogy fölötte áh az államot alkotó munkásságnak, az iparos-, kereskedő- és. gyáros-világnak és még mindig nem tudja azt, hogy nem az államalkotó közönség van a hivatalért, hanem a hivatalok s annak tisztviselői vannak a népért?! Avagy azt hiszi a miniszter ur, hogy ő lehetne miniszter, ha véres verejtékkel dolgozó munkásak, kereskedők, iparosok és gyárosok nem lennének?

Hallatlan az is, hogy egy szakminiszter az eléja járuló küldöttséget oly naivnak tekinti, hogy kijelenti nekik, hogy az állam nem tehet a valu ta- javulásáról s igy arról sem, ha a munkásság, a . ipar és kereskedelem tönkre megy!

Az adott viszonyok között nyugodjanak meg abban, hogy tönkre kell menmök s minthogy ez nem elég, azt a tanácsot adja nekik a miniszter ur, hogy elsősorban szállítsák le az élelmiszerek árát, azaz pusztuljon a nagy-, közép- és kisbir- tok, pusztuljon a parasztság is, de azilumot az ipari vállalatokból csinálni nem lehet!

Borzalmas kilátások ezek a jövőre és csügge- désmek kell eltölteni e mindenkit ilyen állami kijelentések után. Abban igaza van a miniszternek, hogy nem az állam tiaípköve az iparnak, hanem az ipar és kereskedelem erőssége az államnak. De megfeledkezik a miniszter arról, hegy ez az erősség megdől, ha nem nyújtanak neki, avagy megvonják tőle a létjogosultságot. Valamint a repülőnek a motor, a vasútnak a lokomotív, úgy az államnak az ipar és kereskedelem az alapja s miként a repülőgép s a vasút is fölmondja a szolgálatot, ha a motort és lokomotivot nem táplálják, az állam is föl fogja mondani a szolgálatot, ha éltető élemét: az ipart és kereskedelmet nem támogatja.

A rossz valutájú államokban azt tapasztaljuk, hogy az árak — a valuta elértéktelenedésével - napröl-naprá, sőt. ór áról-órára . emelkednek. Én - nek megforditottját kellene tapasztalnunk a jó va. ltrtáju államokban, tehát a cseh-szlovák köztársaságiban is, ahol a korona értéke napról-napr emelkedik.

A cseh-szlovák korona emelkedését megokolr nak tartom. (Mi nem. Szerk.). Ezzel szem? - azonban az államnak nem szabad kicsinyesn.?: lennie, nem szabad bevárnia a korona stabilizáló dását, hanem — ha tényleg nem csupán börz manőverről Van szó — sürgősen hozzá kell látni a viszonyoknak a valuta értékéhez mért átak-l; fásához.

Nyúljon hozzá az állam a posta- és vasúti di szabás leszállításához, csökkentse vagy törölje •• szénadót, szállítsa le a bankkamatlábat stb. é meglátja, hogy helyreáll az egyensúly, az állam gépezete szabályosabban fog működni. Legyen igazságos s ne adjon a szlovenszkói ipar és kereskedelem hátrányára kedvezményeket a cseh iparnak és kereskedelemnek.

A torok-görög bábom.

Angóra, szeptember 1. (Havas.) A görög csap tok megkísérelték, hogy a Meandert átlépjék, de szétugraszfották és üldözőbe vették őket. A török tüzérség valamennyi vonalszakaszon élénk tevékenységet fejt ki.

Athén, szeptember 1. (Havas.) A külügyminisztérium megcáfolja azokat a lapjelentéseket, amelyek szerint a kemJalista hadosztályokat francia tisztek vezetik s a török repülőszolgálatot is ö- látják el.

Lengyel-orosz leszerelési konferencia.

Varsó, szeptember 1. A lapok szerint a mo< kvai lengyel követ ma nyújtja át a szovjet-kr. mánynak Lengyelország válaszát a szovjetkor- mányinak arra a javaslatára, amelyben az leszerelési konferencia egybehív ás át indítványozta. A lengyel kormány elfogadja az indítványt s kijelenti, hogy a lengyel delegátusok megjelennek az októberben tartandó konferencián.

Hogy fogadja Berlin a döntést?

Berlin, szeptember 1. A jóvátételi bizottság döntéséről Írva a Berliner Tageblatt fi- gyelmreméltónak tartja azt, hogy Németország külső terheinek esetleges csökkentéséről beszélnek. Mindenesetre vitás még a biztosítási teljesítések kérdése. Németországnak egyik külföldi lónkban elhelyezendő arany4 ________