Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-19 / 90. szám

Kedd, szeptember 1$.

S

CowDoq- és indtöncsafo a prágai sfaűi@man.

Eddy Polo Prágában. — \ cowboyok nem tudnak angoíuk — Eddy Polo — magyar ember. — Beszélgetés Eddy Pólóval.

Prága, szeptember 18.

(Saját tudósítónktól.) Napok óta öles plakátok rikoltoztak a prágai hirdetési oszlopokon. Egy névtől volt hangos az egész újsütetű főváros: Eddy Polo . . . Eddy Polo, a nagy művész eredeti amerikai cowboy-csapatával föllép a Stadionban. Nem tagadom, én is kiváncsi voltam. Hiszen annyit hallottam Eddy Pólóról, annyit csodáltam meg a moziban, hogy valóban kiváncsi voltam rá. Hogy néz ki, tényleg olyan erős és olyan szép fiu-e, mint amilyennek a vásznon megismertem.

Eddy Polo már néhány napja itt van Prágában. Mindig a kávéházak kirakatában ült. Az utcán — természetesen — állandóan óriási csődület tolongott. Szégyellem bevallani, de erőm cserbenhagyott és nem sikerült az embergyiirü- ben utat vágnom magamnak. Némi szelíd ökölcsaták után harcvesztesen kellett otthagynom a színteret. A prágai nőkkel az én fáradt izmaim nem bírtak megküzdeni. De reménykedtem; ami késik, az nem múlik, eljön a nagy nap; a Stadionban módomban lesz Eddy Pólót megtekinteni. Szerdára volt tervezve az első föllépése. Egész délelőtt reménytelen szürke volt az ég, az eső úgy esett, mintha fizetnék és a déli lapokban egy kis hir állott: „Tekintettel a rossz időre, Eddy Polo föllépése szombatra lett elhalasztva." Délután már ragyogóan sütött a nap, de az előadás lemondását nem lehetett visszacsinálni.

A cowboyok — prágaiak.

Elérkezett a szombat is. A változatosság kedvéért most délelőtt sütött a nap és délután fordult az idő esősre. De meg kellett tartani az előadást. Az elsők között voltam, aki kint volt a pályán. Az ég szürke volt most is. A stadion melletti kis utón ott álltak a valódi cowboyok. Di- rekt a brazíliai prairikről importálták őket ide. Amerikai levegő áradt ki belőlük. Szerkesztőségünkben van egy javíthatatlan angol, őt magamhoz vettem. Beszélni akartam a cowboyokkal. Meg akartam valamit tudni az amerikai prairik életéről. Mindig különös előszeretettel viseltettem a cowboyok iránt. Nem mondom, meglepett kissé, mikor hallottam, hogy a tarkaöltözetü valódi amerikaiak egész szabályos cseh nyelven disku- ráltak egymással. Ezek a cowboyok — gondoltam — nagyon zseniális emberek lehetnek. Csak néhány napja vannak itt és máris hibátlanul beszélnek csehül. Hiába, az amerikai embernek nincs párja a világon.

Elhatároztam, hogy anyanyelvükön, angolul szólítom meg őket. Tekintette! azonban arra, hogy az angol nyelv iránt — bizonyos gátlások miatt — ösztonszerü ellenszenvvel viseltetem, szerkesztőségünk angoljával intéztettem hozzájuk a következő kérdést:

— Bút where is mr. Eddy Polo? (Hol van Eddy Polo?)

Cowboy barátunk csodálkozva meresztette volna meg a kérdést. Megismételtük. Kifogástalan ránk szemeit. Úgy nézett ki, mintha nem értette németséggel válaszolt:

— Egy félóra múlva itt lesz. Kék ing lesz rajta. Erről meg lehet ismerni.

Azután megtudtam, hogy a cowboyok nem egészen Braziliából, vagy a prairikről, hanem inkább Prágából származnak. A ruhát Eddy Poio kölcsönözte nekik.

Kis félóra múltán ideges mozgolódás futott végig a stadionban összegyűlt mintegy háromezernyi emberen.

— Jön Eddy Polo — mondották.

Megjelenik Eddy Polo.

(Tábor Jenó eredeti karrikaturája.)

Én is izgatottan szögeztem szemeimet a pályára. S tényleg nem is csalódtam. Megnyílt a sorompó s Eddy Polo barna lovon a porondra vágtatott. Kék ing volt rajta és erősen fogta lova kantárját. Taps. Éljen Eddy Polo! Utána jött a cowboy-csapat. Eredeti amerikaiak voltak mindannyian — prágai kiadásban. A lovat elég jól ülték meg. Volt ugyan némi bizonytalanság a kan- tárkezelésben, aminek oka az volt, — amint utóbb megtudtam, — hogy a cowboyoknak fölfogadott katonák között újoncok is voltak. De azért nagyon érdekes volt. A cowboyokat az indiánok csapata követte. Fejükön tolibokréta díszelgett, öveik egyik oldalán tornahawkokat hordtak, a másik oldalon pedig egy-egy skalp ékeskedett (egy Vencel-téri fodrászüzletben vették) és rettenetesen csattogtatták a fogaikat. Nagyon félelmetesek voltak. Rézbőrük egyenesen

réinületes volt. Ijedelmemet csupán az a körülmény kisebbítette, mikor láttam, hogy a csöndc- r sen szitáló eső vékony kis utakat mos ki félel- . rnetes rázbőriikön. A festék rossz volt. Elmosta ‘ az eső.

Megkezdődtek a mutatványok. Kát ekhós szekér farmerekkel megrakottan a stadion közepére hajtott A farmerek elhelyezkedtek, sátort i vertek, éjszakai szállást rendeztek be és tüzet . raktak. Nyugodtan pipára gyújtottak és valódi marhacombból való vadkecskét kezdtek nyárson sütni. Ebben a pillanatban föltűnt egy félelmetes rézbőrü indián és kikémlelte a táborozókat. A rézbőrü néhány perc múlva tomahawkját csóválva visszatért a bejáratnál várakozó társaihoz.

i A csata.

Megindul a roham. Az indiánok vad csataor- , ditással betörnek a pályára és lövöldözni kezde- , nek. Puskaropogás és puskaporszag tölti be a j levegőt. A farmerek sem restek, ők is visszalövöldöznek. Bátran teszik, vakktöltéssel van megtöltve a fegyver, nem történhet senkinek senuni . baja. Egyszerre csak egy kis feliér kutya Eddy ; Pólóhoz szalad, aki csapatával hasonlóképpen a - korlát mellett várakozott. Közben a rettenetes r rézbőrüek megkerülték a kis tanyát és minden- . áron föl akarták gyújtani. A puskaropogás egyrb ; erősebb lett.

Eddy Polo az utolsó pillanatban érkezik meg színes csapatával. A mozifölvevő gép hirtelen működni kezd. A tribünökhöz is fölhallatszik a berregése. Megindul a harc az indiánok és a cowboyok között. A tűzharc egyre erősödik. A küzdelem egyre hevesebbé válik. Kölcsönösen lövöldöznek egymásra. Eddy Polo cowboy,ai körülveszik az indiánokat és leráncigálják őket lovaikról. Eközben az egyik cowboy is lezuhan lováról, a ló is elbukik és maga alá temeti lovasát. A cowboy egy pillanat alatt talpraáll, később megtudtam, hogy ez valódi amerikai volt. Eddy Polo Newyorkból egyedül őt hozta magával. Néhány percnyi csata még és az indiánok, akiket időközben a szitáló eső fehérre mosott, hanyat- homlok menekülnek ki — katonaruháikba öltözni. A mosakodást megtakarították. Az eső gondoskodott róla, hogy tiszták legyenek.

„Vissza, a pénzt."

A viadal véget ért. A közönség tapsolni kezdett. Alkonyodott. Várták újra Eddy Pólót. Nem jött. A közönség türelmetlenkedni kezdett, az eső is megindult. A közönség fütyült.

— Vissza a pénzt! . . . Ez. csalás! . .... És ezért fizettem én negyven cseh koronát! — ordítoztak.

Az elnökség végül is, hogy a nag3robb botrányt elkerülje, úgy döntött, hogy a szombatra kibocsátott jegyeket vasárnapra is érvényesíti. A bejáratnál a szolgák jegyeket osztogattak. Mindenki, aki régi jegyét odaadta, uj jegyet kapott, amely vasárnapra is érvényes volt. A legrosa- szabbul azok jártak, akik 'elvesztették a jegyüket és azok, akiknek szabadjegyük volt. Én például nem kaptam uj jegyet. Gondolhatják, hogy dühös voltam.

Eddy Polo — magyar ember.

Dühömben fölkerestem Eddy Pólót Lmperial- szállóbeli lakásán. Beküldtem hozzá . névjegyemet. Titkárát küldte elém, aki bevezetett az any- nyit dicsért művész fogadószobájába. Eddy Polo közelről nem is olyan félelmetes, mint az ember gondolná. Egészen olyan, mint egy más ember. Barna ruhában van, az elegancia minden különösebb megnyilvánulása nélkül. Mindazonáltal nagyon érdekes arca van. Már nem fiatal, negyven év körül lehet, arcán már ráncok is vannak. Félmagas, barna, borotvált arcú, rendkívül erősnek látszó ember. Barátságosan kezet nyújtott nekem, e közben erősen megszorította a kezemet. Megkínált egy cigarettával, egész közönséges cseh-szlovák egyiptomival, ő is arra gyújtott rá.

— Mivel lehetek szolgálatára? — kérdezte német nyelven.

— A prágai lapok azt írták önről, — mondottam, — hogy Budapesten született és magyar ember. Mennyiben felel ez meg a valóságnak?

— Nem egészen így áll a dolog — válaszolt. — Van ugyan némi közöm a magyarsághoz, de hogy Budapesten születtem volna, nem igaz. Szüleim magyarok voltak. Apám pozsonyi, anyám pedig fiumei születésű. Évtizedekkel ezelőtt vándoroltak ki Amerikába. Én már Amerikában születtem.

— Hisz akkor tud magyarul? — tettem fel a kérdést.

— Kicsi — felelt Eddy Polo, majd németül folytatta, — de azért beszélgessünk inkább németül.

Beszélgetésünk során Eddy Polo a többi között a következőket mondta:

— Mintegy három hónappal ezelőtt jöttem el Amerikából a kontinensre. Utazásom tulajdon- ■ képpeni célja az, hogy az óvilágot megismerjem, , itt a kíséretemben levő operatőrrel fölvételeket , készítessek és azt Amerikában bemutassam. Ott j ugyanis újabban igen érdeklődnek az óvilág iránt • és mindenáron ismerni akarják. Ittlétemet több ‘ európai filmgyár fölhasználta atra, hogy egy-egy ' film eljátszására kérjen föl. Ennek azonban több : okból kifolyóan nem tehettem eleget. Az európai filmipar ugyanis annyira tökéletlen és újsütetű az í amerikaihoz képest, hogy a legjobb akarat mel- ■

lett sem tudtam nekik dolgozni. Nem tudtak rólam fölvételeket csinálni. Mindössze egy filmet játszottam el Európában, Bécsben. Ez már elkészült és nemsokára bemutatásra is kerül.

— A kontinensen a 'jövő év derekáig szán- dékszom maradni. Prágából Brüsszelbe, majd onnan két hét múlva Budapestre utazom, amelyről már sok szépet hallottam. Szeretném megismerni annak a Magyarországnak a fővárosát, a honnan szüleim származnak és amely népnek a vére csörgedez az ereimben. Budapesten egy hónapot szándékszom tölteni, amely időt ismerkedésre szeretném fordítani. Budapestről ■ Rómába utazom, ahol egy amerikai filmgyár fölvételeket fog rólam készíteni. A Balkánt is beutazom. Sőt Afrikába és Ázsiába is elmegyek. Egyiptomban hosszabb időt töltök, mert a Nilus mentén és a Szaharában filmet fogok játszani.

— Az európai nagyobb városok közül eddig megfordultam Parisban, Londonban, Berlinben és Bécsben. Mondhatom, hogy nagyon kellemesen érzem magam itt annak ellenére, hogy — s itt fölényesen mosolyog — maguknál nagyon európai ize van mindennek.

A péraz a fontos.

— Mik voltak a legkedvesebb és legjobb szerepei? — kérdeztem.

— Azok voltak a legjobb szerepeim, amelyekkel a legtöbbet kerestem. Higyje el kérem, hogy mi nem a szerepek szépségéért, hanem csakis a pénzért dolgozunk. A legtöbbet a Cirkus Kinggel kerestem. Ennek második része félesztendővel ezelőtt készült el. Amerikában nagy sikert aratott és mihamar átjön az európai kontinensre is. IJjabb szerepeim közé tartozik „A megtört pénzdarab" cimü huszonkétfelvonásos sláger. Ez rövidesen Prágában is színre kerül, de annyira megcenzurázva, hogy még én magam sem ismernék rá és nem tudom, hogy fog-e hasonlitani ahoz, amelyet eljátszottam. Ugyancsak nagyon érdekes film az, amelyet közvetlenül elutazásom előtt fejeztem be. Cime: „A titokzatos tőr".

— Prágai szereplésem nem volt az, mint lennie kellett volna. Nem1 az emberek voltak rosszr j hanem a lovak voltak gyakorlatlanok. Nem tudtam velük dolgozni.

Elbúcsúztunk egymástól. Tekintettel az előzményekre, nem mertem kezet nyújtani neki. Ma újra kimentem a stadionba, hogy megnézzem Eddy Pólót. Helyette azonban ügetőversenyt láttam. Eddy Polo egyelőre nem lép föl többet Prágában.

(b. 1.)

Újabb német-francia megegyezés.

Berlin, szeptember 17. A lapok Stuttgartból nyert értesülései szerint Würtembergben tegnap egy délnémet és egy francia érdek- csoport között a legnagyobb csendben újabb természetbeni szállításokra vonatkozó megegyezés jött létre, amely a délnémet iparra különösen nagyjelentőségű. A szerződési a két fél szeptember 2.-án irta alá. E napokban a német vegyiipar és francia ipari körök újabb szállítási megegyezést kötöttek, amelyeken az anilmkonzern nagymértékben van érdekelve.

Amerika és a világibéke.

Washington, szeptember 18. Britton képviselő határozati javaslatot nyújtott be, amelyben felkéri az elnököt, hogy a gazdasági világbéke érdekében, különösen pedig az európai gazdasági és politikai béke visszaállítása céljából lépjen közbe. A határozati javaslat megállapítja, hogy a békeszerződések és a jóvá- tételi követelések megváltoztatására a pillanat különösen kedvező s hogy Amerikának nem szabad addig várnia, mig az európai kormányok segítséget kérnek.

Ausztria fél a pénzügyi ellenőrzés megalázásaitól.

Bécs, szeptember 18. Krofta dr. bécsi cseh-szlovák követ egy újságírónak nyilatkozatot tett, amelyből kiderül, hogy Cseh-Szlo- vákia jelentős mértékben részt akar venni az Ausztriának adandó hitelekben. A kölcsön megadásával egyidejűleg Ausztria pénzügyeit messzemenő ellenőrzés alá veszik, amely mindenesetre mélyen belenyúlna az ország szuverén jogaiba. Az akciónál nem annyira Ausztria felsegélyezéséröl, mint inkább arról van szó, hogy Ausztria Németországhoz való csatlakozását megakadályozzák s a versail- lesii békeszerződésnek egy újabb támasztékot adjanak- Ha a pénzügyi ellenőrzés az Ausztria felett való tényleges uralommá fajulna el, úgy az országban uralkodó nagy jiyomo- ruság ellenére is erős ellenállásra lehet számítani- Itt különösen attól tartanak, hogy Cseh-Szlovákia feltételi kemények, nyomasz- tóak és megalázóak lesznek. Nagy bizalmatlansággal szemlélik néhány bécsi bank eljárását, amelyeknek egyéni érdekei biztosítása esetén Ausztria politikai és nemzeti sorsa teljesen közömbös. Ezek az intézetek a prá- . gai nagybankokkal szoros együttműködésben vannak.— /;

MIMIIM ÉtS MSME

'd' H púpos Boldizsár.

r- (Legenda 3 felvonásban, hat fejezetben. Irta: Ti- 3- már J. Mihály. Először adták a Magyar Sziniház- a bán 1922 szeptember 15-én.)

a A manapság előadott újdonságokat két cso> portba oszthatnánk. Az első és uralkodó fajta a színházi mesteremberek müveit öleli fel, melyein két csupán az ügyes fogások variációja és talán 2

t a szerző-cég jóhirneve különböztet meg egymásöt tói. A második, kisebb és rokonszenvesebb csőin portba az eredeti gondolatok, körtői érzések és a farm a keresések nehézkesebb, szinszerütlenebb kifejezései sorakoznak a maguk nyerseségében.

i- Eredeti Ötlet, lélekmélység és fordulatos teknika :n ritkán ad kézfogót a ma premierjein. De ha a ket m kellék csak bizonyos mértékig is egyesül a mü- tt ben, már ritka és figyelemreméltó darabbal állunk

> szemben.

Tímár Mihály, a sokat emlegetett misztikus cinkografus, ismeretlenségének exotikumából élete hatvanegyedik esztendejében a rivalda elé lépett. Tulajdonképpen mellékes, hogy kicsoda, micsoda, ’k bozontos remete, avagy vasalt-ruhás világfi, nem fontos, hogy szigorú bürokrata, avagy kalandos k- bohém, itt a festett falak és dobogó deszkák kö- :y zött a mü beszél, születik, éli életét, bukik, a avagy arat diadalt. És színműnél talán csak ez el az egy fontos, amit a figurák mondanak, el Tímár Mihály letette a vizsgát. Soká várt, i- vagy várakoztatta a sors szeszélye, de végered- s. ményben eljutott oda, ahová egyesek korán, iná- z- sok későn, a legtöbben soha, ahoz a csőhöz, me- S* lyen át ha szól, világok figyelnek szavára, mely- 'a nek hangjára lélegzetek fojtódnak vissza a tü- r- dőbe, friss kacaj tör a torokból elő és tiszta n> könny csordul a fáradt szemekből — a sikerhez. ,n Térjünk a tárgyra. Nem csoda, ha a kritikus w végre méltó tárgyat találva a sok selejtes áru után, kissé bőbeszédű lesz, nem csoda, ha ilyen i- ritka alkalommal kissé meghatottan fogja a tollat Í kezébe és szivvel szól egy szívvel irt darabról. 1- A cselekmény kerete a mennyország. A Molnár Ferenc-féle nyárspolgári mennyország. Ebben j_ az „égi osztályban" mindenki a maga mestersé- ■a gét folytatja. Van itt könyvelés, pipa, pálinka, •n osztályfőnök, csak a két rossz hiányzik belőle: t_ a pénz és az asszony. Tehát ez rendben volna. A i- lelkek könyvelési adatait rangjelzésük egészíti ki. Egy-, két- és háromcsillagos lelkek vonulnak a rubrikán át. Az egyik háromcsillagos lelket, a Pu- _ pos Boldizsár lelkét azonban elfelejtették beosztani az égi, vagy a pokolbeli osztályvezető részig szórtjába. A züllött zenész kopogtat, de hiába tiltakozik, visszadobják a földre. Egy évig kell még t- élnie, ez idő alatt eldől, hogy melyik ur veszi m birtokába. És megindul a harc a jó és rossz szel- c- lem között.

,j) Hogy szegény Púpos Boldizsárt meghalni r_ sem engedik, visszatér a gyötrelmei életbe. Kis ’ budai korcsmaszobában ébred egy széken, bekötött sebétől és mámorától zsibongó fejjel, iniköz- a ben körülötte a korcsmárosék takarítanak. n Vándorzenészek képében belép a mennye ^ osztályvezető angyalával. A jó szellem kiérne i Boldizsárt a szennyből, állatiasságból, a felest- n gévé lesz. Jön azonban már a pokolbeli osztály- vezető az impresszárió képében és vele csinos, szőke courtisane, Boldizsár rossz szelleme.

A zenész mély, komoly darabot játszik, de ez nem kell a tömegnek. Könnyű kupiét csap össze, i- a szőke énekesnő elragadtatással csókolja meg s mind ujjongva üdvözlik.

Amint a külső siker és lealacsonyodás ío- kain fölfelé halad, elhagyja feleségét, vágyait, •igazi énjét, színes frakk, rendjel virág és mámor az élete.

Egyszer még visszatér Évához, a szerető asz- * szonyhoz, aki nem neheztel rá, csak várja visz- .t sza, várja szakadatlan türelemmel, mert tudja, n hogy ami benne nagy, nemes, örök, az az övé. A - meghasonlott ember feloldódik a szeretetben, nyugalomban. Látja a vidéket, melyet már soha el nem fog érni, a nagy, boldog mezőket, napot,

} virágot, hallja a madárdalt és patakcsörgést. Elalszik és valóban boldog.

Jön a szőke nő és visszarabolja. Ezután már [ nem soká bírja. Letelik az év és Boldizsár válaszúton áll. Az ördög vitázik a jó szellemmel. A Luciíermotivum végigvonul a darabon, ez re- . miniszcenciának is nevezhető, de hisz ez olyan 1 világirodalmi motívum, akár a magyar mintákon a tulipán.

Ki adott neki többet? Az ördög megkérdi, megelégedett vagy, boldog vagy?

[ — Mit kaptam? Amit adtál, csak szemét! —

l feleli Boldizsár. És megkérdi egészséges, fiatal inasát, cserélne-e vele. Az inas zavartan hebeg. — Lám, még ez a fiú sem cserélne velem, ez tehát az én nagy boldogságom.

Előlép az angyal 'és tudatja a búcsúzó emberrel, hogy ép, egészséges fia született.

— Igen, ez az egyetlen, aminek ebben az életben értelme volt! Ez a gyermek mindazt élvezni fogja, amit Boldizsár nem kapott meg a sorstól. Anyja lesz, aki őrködik felette, egészséges lesz, mint a makk és élvezni fogja ezt az életet.

Az ördög dühösen nézi a jónak győzelmét és vissza akarja zsákmányát tartani. Boldizsár kétségbeesetten menekülne. Végre ledobja azt, amit az ördögtől kapott, a pénzt, rangot, hírt, rendieles frakkja a rossz szellemek kezében marad, ő maga repül a fiához.

A gonosz lelkek utána akartak rohanni, de < már ott áll a kapunál az angyal, aki visszatartja

________