Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-13 / 61. szám
yVŰGAr iUGYATpftfirAP Vasárnap, augusztus 13. P>ir lllW fltfg írta: Peírogallí Oszkár. Ipolyság Hont vármegyének ősi székhely: és egyúttal természetes központja, mely a régi Magyarország kulturális ás gazdasági fejlődésével párhuzamosan izmosodott és viruló várossá fejlődött ki. Nem tartozik a nagj városok közé, de Szlovenszkónak ama váró sai sorába, amelyek lakosságuk «zámát n'-- kicsinyek, de nagyok intelligenciájukkal, erő- kereskedelmükkel és iparukkal. Jóvá! több mint 100 ezer lakosú vármegyének volt nemcsak politikai központja, de egyúttal az egész megye gazdaságilag is ide gravitált és itt volt a megye kulturális központja is. Az államjogi fordulat után a volt Hontmegyének túlnyomó nagyrésze a köztársaság területe lett. Megmaradt lakosságának száma a cseh szlovák népszámlálás adatai szerint megközelíti a 100 ezret és ugyanannak statisztikája szerint is közel 50 százaléka a lakosoknak magyar. Ennek a népnek ma is természete központjául maradt meg Ipolyság- Az ipoly sági járásban az 1919-iki cseh-szlovák nép- számlálás 21 ezerből 16 ezer magyar állampolgárt tüntetett föl. A város és nagy környékének magyar lakossága tehát joggal várta, hogy ha a hatóságok már nem respektálják a magyarság jogait, respektálni fogják a földrajzot és nem fogják akarni azt is meg bolygatni s igy a természet által kijelölt területnek Ipolyság továbbra is központja maradEz a várakozás nem vált be. Ipolyság fölött kimondották a halálos ítéletet és immár hozzá kezdenek annak végrehajtásához. Ipolyságon törvényszék volt. Ezt még 192u. év végén megszüntették. Ugyanakkor a járásbíróság területét a felére redukálták. Emez első intézkedések után az elsorvasztásban egy kis szünet állott be- De most már radikálisan akarnak eljárni, nem elégesznek meg azzal, hogy félmunkát végezzenek. Egészen el akarják intézni Ipolyságot- Elvisznek onnan mindent, nem hagynak ott semmit, csak a megürülő házakat és evakuált hivatalok helyiségeit, a kereskedéseket, ahol nem lesz kiknek árulni és a műhelyeket, irodákat, amelyekben nem lesz kiknek dolgozni. El akarják oltani azt a messze világitó hatalmas ivlámpát, amelynek kisugárzó fénye három magyar járás területét világította be a kultúra fényével. Úgy gondolják, hogy majd ha reá borul Ipolyságra és környékének területére a sötétség, úgy az ottani magyar nép elfogadja a neki szánt szellemi vakságot, annak nyomába lép majd a gazdasági elerőtlenedés és akkor elérték azt a célt, amelyet a messze földről odahozott nép a nekik átadott fütykösök és a kivezényelt katonai kordon védelme alatt prokiamált: Hont vármegye népe ott is cseh-szlovák lesz. A járásbíróságot áthelyezik az adóhivatallal együtt az onnan 46 klm-re fekvő Korpo- J r.ára. Az ipolysági és ipolykörnyéki járások : magyar népe a legkisebb ügyes-bajos dolgukban is ezentúl kénytelen lesz, nagyobb részükben Ipolyságon keresztül, Korponára utazni. Elviszik a zsupáni hivatalt és az ed- ; digi megállapodás szerint azt Zólyomban he- I iyezik ej- Ezzel még nem elégesznek uieg. de megszüntetik a tőszóig-bírói hivatalt is és pedig nemcsak Ipolyságon, hanem Ipoly nyéken is s ezt a vidéket odacsatolják Kor- ponnhoz és Kékkőhöz. Elmegy onnan a pénz ügy-igazgatóság, a tanfelügyelőség és igy tóit bb minden hivatalosak egy hivatalt hagynak ott: a városi Ili aíalf. Ez a hivatal működjék tovább és törje a fejét azon, hogy a város miként fizesse ki azokat a tartozásokat, amelyeket annak fej lődése érdekében tett meg Majd ha minden jövedelmet ez intézkedésekkel elvontak és azok az épületek, amelyek a közhivatalok befogadására szolgáltak és amelyeknek felépítése érdekében adósságokba verte magát a város lakossága, kiürülnek, akkor a tartozásokat nehéz lesz majd fizetni s nehéz lesz általában a városi adminisztrációt is fentar- tani. Dehát mindez már fájni nem fog az államnak, hisz csak magyar emberekről van ^zóMindez igen szomorú dolog és Ipolyság vuszíulása egy újabb keserves stáció azon a ichéz utón. amelyen a magyarság immár negyedik éve halad. De itten nemcsak Ipolyság ról van szó és Ipolyságnak kivégzése nem egy alaposan kigondolt terv teljes végrehajtsa, ez csak a végrehajtásnak a megkezdése. Ipolyság halálos Ítéletének hivatalos indokolása úgy hangzik, hogy a város a határmentén fekszik és igy alkalmatlan hivatalok elhelyezésére. Ugyanezt az indokot hallottuk már megcsendülni, amikor Komáromot törvényszékétől fosztották meg. Nagyon bölcs indok ez s úgy hangzik, mintha Németország Hamburgban le akarna minden hivatalt szerelni, mert hisz Hamburg is közvetlen Németország határa mentén, az Északi-tenger partján fekszik- De a halálraitéltetésnek ugyanezen indokai fenyegetik Párkányt, Losoncot, Rimaszombatot és Beregszászt is- Sőt ha nem válik be az a remér y, amit a ha tál - as u ak Pozsonyt és Kassá*: illetőleg táplálnak, úgy a stratégiai szempontok még velük szemben is érvényesülnek. Milyen jó is a katonai tudomány! Kitűnő szolgálatokat tesz ime a cseh-sziovák nacionalizmus szolgálatára. Nem azért oltják el majd egymás után a magyarságnak világitó központjait, mintha itt a köztársaságban a magyarság kulturális, gazdasági visszaesését kívánatosnak tartanák. Ó nem! Isten ments! Hisz itten a demokrácia érvényesül, itten minden nép és nemzet egyenlő. Csak szomorú kényszerhelyzetben az állam elen- gedhetlen biztonsága érdekében teszik ezt elszomorodott szivvel és mély fájdalommal .•• Igen ám, de Kramarz dr. ur, a köztársaság első miniszterelnöke és a cseh politikának ma ...iiiuéu pvöZucasanaK. Kramarz ezekkel a • zavakkal mondotta ezt. Szükségünk volt magyarlakta területre, hogy igy megvédésük azt, ami szláv. A többiek nem mondják, de ugyanezt gondolják és ugyanebben az értelemben cselekszenek. Nekünk ebben a köztársaságban ugyanazt a szerepet osztják ki, amit régen a örök háborúk idején a Habsburgok szintén magyarok által lakott területnek jelöltek ki: Magyarország arra jó, hogy megvédelmezhesse Bécset. De mi ezt a nekünk kiutalt szerepet nem voltunk hajlandók tűrni akkor sem és nem fogjuk tűrni most sem Ipolyság sérelme az egész magyarság sé relme. Ipolyság sorsa az egész magyarság sorsa- Létezésünkről, jövőnkről mondunk le ha e terv meghiúsítása és ilyen rendszer megsemmisítése érdekében minden eszközzel, minden erővel nem állunk ellen. JlMMHMIIMMinillllll'fW'f llirilill——BMOBWW——MOMgW———Wd—■WBWP——B—— —— !■■■■ h pn$iíiilá§ra ítéli síimt nemiét üiáltósa a civilizált VifMÜOZ”. A néppárt memoranduma a zsolnai pártkongresszus előtt. Az autonómisták Európa Átél ősz éke elé mennek. (ESŐ.) A néppárt zsolnai országos gyűlésén állam segítségével. Mindennek eredmén párívezetőség memorandumot terjesztett elő, amely a fönt leirt címet viseli s amely részletesen föltárja a szlovák nemzet sérelmeit. A memorandummal a párt — a cimböi kivehetőleg — a müveit külföld elé kíván íépni, hogy igy fölhívja a figyelmet a szlovák problémára s nemzetközi támogatást szerezzen az autonomista mozgalomhoz. A nyomtatott nyolcoldalas memorandum, melyet alább csak nagy vonásokban ismerhetünk, a bevezetésben rámutat, hogy amig a békeszerződések más nemzeteket szabadsággal ajándékozták meg, addig a szlovák nemzetet elevenen eltemették. Idézi a moszkvai rroklamációt, a clevelandi szerződést és a nttsburgi egyezményt, amelyek egyenként és jsszesen önkormányzatot biztositanak Szlo- venszkó számára. Az állam megalakítása mégis e kötelezettségek teljesítése nélkül történt s igy „felszabadítása" után három és fél esztendőre, a szlovák nemzet elérkezett az ö Golgotája utján oda, hogy testvéri bajtársait a világ itélőszéke elé kénytelen hívni. A föderatív alapon létesült köztársaságban az lett a sorsa Szlovenszkónak, hogy kolóniát csináltak belőle. A külföldi sajtónak részben való megvásárlása, a belföldi sajtó terrorizálása, a lapok betiltása, a levelek és táviratok cenzúrája a hazugság fátyoléval takarta be Szlovenszkót. A békeszerződések gondoskodtak az európai és ázsiai kis nemzetek és nemzeti kisebbségek védelméről és plebiszcitummal honorálták az elszakított területeken ezek önrendelkezési jogát, védelembe vették a barbár és félmüveit nemzeteket is, egyedül a szlovák nemzet, maradi nemzetközi elismerés és védelem nélkül. Szlovenszkó mai urait a római prokonzu mazó uramat... öreg volt, utálatos és a szakálla örökké dohányszagu. Amikor meghalt, trónt hagyott reám és meredek falak közé zárt rabságot. A népemen tudtam uralkodni, de önmagámon nem. Olyan hideg volt az aranyos trónus és olyan melegek a májusi éjszakák... A testem vágyban égett és hideg vánkost öleltem ... Odakint szerelmesen bóiongattak a virágbaborult cseresznyefák, mámoros illat zuhogott be az ablakon és én kirohantam a csillagos éjszakába. Asszonysi- koltással hívtam az életet... Harmatos pázsiton hemperegtem, szerettem, csókoltam és édes ájulásba hódítottak kemónyizmu férfikarok. Szép volt fehér kaftánban és a H.a- kaftános is olyan gyönyörű volt... Leszálltam a trónról, hogy magamhoz ölelhessem az életet. Büntess meg érte Nagy Parancsoló ... — Megérdemelnéd, hogy macska formájában menj vissza a földre, mert nem ismerted a hűséget, de a macska nem él sokáig, — rövid volna a vezeklésed. Azt sem akarom, hogy túl sokáig szenvedj, mert az asszony- szivben a szerelem és a hűtlenség ikertestvérek s az asszonylélek sohasem tud erős lenni. Légy hát kutya és tanuld meg odalent hogy még egy koncért is hűséggel tartozol annak, aki házába befogad. « A nemzete mélységes gyásza kisérte sírjába a királynőt. Fehér márványszobrát hét ország legelső szobrásza faragta Szenved arcán a lemondás mosolya hervad; már is messze kimagasló vezérférfia, aki nem j lökhöz hasonlítja, akik a lelkek megmér gezé- tartozik a szemforgatók közé s g ncí iata j sével akarják megfosztani a szlovákokat nem- és érveit őszintén szokta megmondani, már zeti karakterüktől. Amikor a csehek már százrégen elmondotta, hogy magyarlakta terflle- ezerszámra elfoglalták az összes hivatalokat, teket nem azért csatoltak a köztársasághoz, kijelentették, hogy csak . addig jöttek segíteni mintha örömüket találták volna abban, hogy , nekünk", amig nincs elegendő számmal kvali- magyar honfitársaik lesznek, hanem egysze- j fikáit szlovákunk. És mégis az történt, hogy rüen azért, hogy legyen a köztársaságnak | még a szolgai állásokat is nagyrészben cse- egy határőr vidéke. Egy terület, amelynek j bekkel töltötték be. Kétes prágai egzisztenciák itt a köztársaságban nincs más rendeltetése, | párhetes k.. zus után diplomákat kaptak, ame mint az, hogy támadások esetén hadszíntér í iyekkel azután kiszeritották a hivatalokból legyen, amelyet ki szabad tenni a háború ' még a kvalifikált szlovákokat is. Hivatalosan beigazolt tény, hogy e^'^, volt prágai szolga egy ilyen diplomával középiskolai tanár lett Rózsahegyen. Egy szocialista lap megírta, hogy „olyan embereket, akiknek Prágában senki sem ad kezet, jelentős, vezető állásokba küldik Szlovenszkóra". A tendenciózus, hivatalos statisztikával szemben fölhozza, hogy a pozsonyi vasutigazgatóság körébe tartozó 1019 hivatalnok közül csak 30, tehát alig 3 százalék a szlovák. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy olyan korrupció támadt Szlo- j venszkóban, amely a legsötétebb cárizmus ványbavésett örök szomorúság, kezében mirtuszból és tövisből font koszorúval, mely még Bráhma szerint is az ártatlanságot és a lemondó hűséget Jelképezi. • A királyi palota kertjében, a gesztenyesor végén ólálkodik az ősz. Bronzszinü faleveleket kerget a szél, borzas nagy fejüket szomorúan bólongatják a krizantémumok. Éjfél után egy sirhant mögül elösompolyog egy kis fekete kutya, a másik sir mögül J idejére emlékeztet. Tizezerszámra ülnek itt a meg egy kis fehér kutya, összedugják ned--~seh hivatalnokok, akiknek száma legalább vés kis orrukat, aztán boldogan, mint régi ismerősök kergetőznek a dértől csillogó avaron. És együtt csaholnak a holdra, mely ezüst pókhálót ereget a márvány sírkövek re. * Kaftánban, vagy divatos párisi öltözetben tropikus tájak buja illatában, sétaterek hullámzó nyüzsgésében, vagy abszint-gőz mámorában — mindenütt megfogamzik az a pokolv'rág, ha májusba zsendül az élet, a vér és isteni parancsolat tövisein át is gyökere: ver a földön loholok ereiben. Gőgös királynők b'borpaláfüjának ráncaiban kergetőzik suttog a selyemszoknyák suhogásában, ott settenkedik kis cselédlányok imakönyvében és hajtja, forgatja, kergeti a Mindenség apró szén!jánosbogárkáit keresztül-kasul a Nagy Parancsoló sivár Ösvényein temetői szomo- rufüzek alá, bárányfelhők tejszinü tájain át, soha véget nem érő rajokban a Nirvána felé . . . ötször akkora, mint amennyi Szlovenszkó számára szükséges lenne. A korrupt rendszer pénzügyileg is tönkreteszi Szlovenszkót. Az adóteher Szlovenszkón sokkal nagyobb, mint Csehországban. A memorandum azután példákat hoz föl az adózás Szlovenszkót sújtó, igazságtalan rendszerére, a földreform és a rekvirálások kapcsán szenvedett sérelmekre, a ki- és bevitel nehézségeire. amelyek a szlovenszkói ipart sújtják s a cseh kapitalizmus érdekeit szolgálják. Az állatállomány az értelmetlen és rosszakaratú mezőgazdasági politika következményeképpen csökkent és degenerálódott. Az erdei munka is megszűnt, amiáltal a szlovákok ezrei jutottak koldusbotra. Gyári munkásaink a cseh bankok fojtogató hitelpolitikája miatt az üzemredukció áldozataivá válnak. A szlovenszkói iparvállalatok nem kapják meg a szükséges állami segítséget s igy egészben vagy részben beszüntetik a munkát, Ibocsátják munkásaikat. azalatt pedig Csehországban uj vállalatok létesülnek s a régieket megnagyobbítják az teljes depauperizálódás és a szlovákok tö. ges kivándorlása a cseh kapitalizmus jóvo'. i ból. Az amerikai visszavándorlók ki nem 1 ják itt sokáig s újból vándorbotot veszne kezükbe. A munkanélküliség katasztrofális. A cseh csendőrök, rendőrök és detektív egész ármádiája őrzi Szlovenszkót. A há kutatások, internálások és letartóztatások az agent provokátorok garázdálkodásán;-' ismertetése után megállapítja, hogy ezt a rendszert valóságos önkényuralomnak Iehe’ nevezni. A prágai centralisták egy zseniáli san ostoba, megtévesztő ideával bezárták a szlovákok előtt a nemzetközi fórumok útját. Kitalálták a legnagyobb történelmi misztifikációt, a „cseh-szlovák nemzetet." A nemzeti egység jelszava arra kellett nekik, hogy lehetetlenné tegyék a szlovákok számára a panasztételt. Az iskolákat is az elnemzetler.i- tés szolgálatába állították. Hasonló’ éppen nem r-espektáliák a szlovák nyelv jogait egyéb területeken sem. A továbbiakban a politikai viszonyok éles kritikáját adja a memorandum. A községi és megyei választásokat nem merik kürru mert jól tudják, hogy a szavazók hatalma többsége elitélné a kormány elnemzetlenitö törekvéseit. Majd érdekes okfejtéssel jut el odáig, hogy a szlovák kérdés rég megszűnt egy álV belügye lenni, hanem ége'ő nemzetbe kérdéssé vált. Ezért mindazoknak, a’; nek kötelességük őrizni és megtartani világ békéjét, a civilizáció, a humanizr és az európai béke érdekében igazságos és szigorúan kell rendezniök a szlovák k? dést. Azt kívánja, hogy tegyenek elege saint-germaini békeszerződésnek, mely cseh-szlovák köztársaság kötelességé teszi, hogy alkotmányát a szabadság V igazságosság alapelvivel hozza összhar ba és ezekei valamennyi lakosa számé biziositsa. Nem akarjuk egy ujjal sem éri: teni a békeszerződéseket, azonban kivár’ ják, hogy az e szerződések alapjául szol gáló elveket veJük szemben is érvényes: sék. A nemzetek önrendelkezési joga alapján igénylik, hogy ők maguk határozhassák meg jövő életüket és boldogulásukat a köztársaságban, amelyet a nyelvi és vérségi tekintetben közelálló gazdasági, politikai és katonai tekinietben egymásra- utalt cseh és szlovák nemzet alapított s meg ártania is kívánja. Amikor tehát az autonómiát követelik, csak azt kívánják, hogy a szabadon összeülő szlovák parlament szabadon dönthesse el, milyen legyen a viszony a bét testvérnemze. között. A történelmi felelősség tudatában terjesztik panaszukat Európa asztalára. Nem alamizsnát kérnek, sem ajándékot. Csak a magukét akarják. Az istenadta jogot az élethez. Csak azt akarják, amit az emberiességnek meg kel! adni minden ember számára: a szabadságol! A memorandumot a zsolnai gyűlés egyhangúlag magáévá tette s eljuttatják Masaryk elnökhöz is. A nemien Klsebfeseáeh A csehországi német sajtó a Deutsch pol' tische Arbeitsstelle nyomán foglalkozik ? Prágai Magyar Hirlap-nak azzal a cikkével amely azt ajánlja, hogy Középeurópa nem zeti kisebbségei külön kisantantot létesítsenek. — A német sajtó véleménye szerint ez a terv megfontolásra méltó, minthogy a nemzeti kisebbségeknek közös érdeke, hogy Középeurópa államaiban biztosítsák részükre azt a védelmet, amely őket az igazi demokrácia elveinek értelmében megilleti, de amelyekben mindmáig alig volt részük. E közös érdekeknek nagy egységesítő ereje van s az igy koncentrált nemzeti kisebbségek nagyobb lökő erőre tehetnének szert.
