Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-10 / 58. szám
41 CsütörtöK, augusztus la ditó okok, amelyek Szovjet-Oroszországor Franciaország barátságának keresésére kényszerítik. Moszkvában még ma is bizalmatlanul tekintenek az angol politikára. Moszkvai körök nem is titkolják azt a véleményüket, hogy Európában a közeljövőben a régi angolorosz ellentét újból fel fog támadni. Anglia — politikai tradícióinak megfelelően — az euró- pa egyensúly helyreállítására gondol, hogy igy a kontinens „koncert“-jében ismét a karmesteri szerepet vihesse. A bolsevista külpolitika azonban változatlanul imperialisztikus s ez a „proletár imperializmus" erősen nacionalista, szlávofil színezetű. Szovjet-Oroszország külpolitikája szükségszerűen belekényszerül a cári birodalom külpolitikájának folytatásába. A szovjetkor- mányt ebben az esetben egyáltalában nem fogja akadályozni az az ambíciója, hogy továbbra is a nemzetközi proletáriátus avant- garde-ja legyen a külföldön. A cári és a szovjetkülpolitika között a különbség csak annyi, hogy a cári államférfiak, mint orosz pánszlá- visták, a bolsevikiek pedig mint kommunisták akarják a „rothadt" Nyugatot elpusztulni hagyni. DtCKilISOn a MsdriKtifekrfflL Kopenhága, augusztus 9. A nemzetközi barátság támogatására alakult egyházi világszövetség hétfőn kezdte meg kopenhágai tanácskozásait. A király fogadta a konferencia tagjait, akik között ott volt az oxfordi püspök és az upszalai érsek is. A kopenhágai tanácskozásokon a vallási és nemzeti kisebbségek kérdése is szóba került. A vitái Sir Wilioughby DIc- kinson nyitotta meg. Kifejtette, hogy a kisebbségeknek a helyzete a békeszerződések folytán nagyon megnehezült. Számos panasz érkezett bs, amely igazságtalanságokról, sőt kegyetlenségekről, beszél- BebizonyuR, hogy a szerződések, amelyeknek a kisebbségeket meg kellene védelmezniük, nem alkalmasak arra, Siogy az igazságtalanságokkal szemben megoltalmazzák őket. A népszövetség, amelynek feladatába tartozik a kisebbségeknek a védelme, alig egy-kéi esetben lépett fel á' kisebbségek érdekében. Az értekezlet föh'át csak kötelességét íeljesesti ha a közfigyelmet a fönforgó nehézségekre irányítja, a szövetség tagjait felszólítja, hogy minden erejükkel oda hassanak, hogy ez visszás helyzet megváltozzék. Stefiül mimiiátfatósia S t e f a n i k Milán tábornok hagyatékának rejtélyes ügye egyre nagyobb port ver föl- Stefanik Milán anyja után most testvér- bátyja: Stefanik Igor szólal meg a Slo- vák hasábjain és élesen tiltakozik a kormány eljárása ellen. Stefanik Igor az alábbi kérdéseket veti föl: l.Hogy jut hozzá Stefanik tábornok anyja, hogy fáinak franciaoí-szági hagyatékát az ő belegyezése nélkül a Prága melletti Trója községbe vigyék s azt ott évekig tartsák anélkül, hogy a vételárat megfizetnék, vagy pedig visszaadnák? 2- Hogy jut hozzá Stefanik tábornok anyja és Stefanik családja, hogy ilyen vagyon mellett kénytelen legyen eltűrni a tábornok hitelezőinek zaklatásait és fenyegetéseit, csupán azért, mert a vagyonát egyes urak (nem pedig a kormány) ingyen akarnák megszerezni. 3. Hogy jut hozzá Stefanik tábornok anyja, hogy akkor, amikor csak a saját tulajdonát kéri vissza, egyszerűen fumigálják $ nem adják vissza a francia bíróság által neki Ítélt magánvagyonáí? Hogyan lehetséges ez egy alkotmányos és jogállamban. Stefanik Igor azután azt mondja: itt azért nincsen szó tisztességes vételről, mert egyes urak 1920 nyarán elhurcolták Stefanik anyjának vagyonát Parisból s most a markukban tartják s azt gondolják, hogy mégis osztozkodhatnak majd rajta. A különféle fórumokra, referensekre, bizottságokra és tanácskozásokra csak azért hivatkoznak, hogy ne legyenek kénytelenek sem fizetni, sem a hagyatékot visszaadniVégül bejelenti, hogy édesanyja a legrövidebb időn belül panaszt fog emelni a bíróság előtt. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, kegy mi iádért kávékózban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot* LEGÚJABB Londonban nincs megegyezés. London, augusztus 9. (Szikratávirat. Hivatalos.) Ma reggel Londonban az a felfogás uralkodott, hogy a szövetségesek fcö zöíi való megegyezés kilátástól ansága nyilvánvaló. Jelentik, hogy a szövetségesek szakértőinek tegnap nem sikerüli a megegyezésnek olyan fokát eíéniiok, hogy a Poincaré által tett teloíerjeszíésekeí elíogadhaesák. Megtalálták PefSfi sírját? Kolozsvár, augusztus 9. Az irodalomtörténet komoly tudósai, akik a nagy költők életének a legapróbb mozzanatait is feljegyzik az örökkévalóság számára, régen megnyugodtak abban, hogy Petőfi Sándor nyomtalanul eltűnt a segesvári csatában és a fehéregyházai közös sirban alussza a megdicsŐült hősök örök álmát. A Petőfi cen- tennárium lélekemelő ünnepségén azonban ismét találkozunk olyan emberekkel, akik szerint Petőfi nem halt meg a csatatéren, tehát nem is temethették ott el. Petőfi súlyos sebével el enekült Széke!ykereszturra, ahol Lázár Márton portáján 1 Tielte ki lelkét és ott is temették el a kertben. Később Petőfi maradványait kiásták és ünneplés temetési szertartással helyezték örök nyugalomra Bálint Dániel székelykereszturi földbirtokos családi sirboltjában. A kolozsvári Peíőfi-emiékünne- pen az Ellenzék munkatársa Orbán János székelykereszturi plébánostól, dr. Viola Sándor ügyvédtől és magától Bálint Dániel földbirtokostól teljes egészében megtudta Petőfi halálának és temetésének részleteit, "‘álint Dániel igy mondotta el a segesvári csatából menekülő Petőfi halálának és székelykereszturi temetésének körülményeit. — 1902-ben, Lázár Márton székelykereszturi vendéglős halála után, egy cikk jelent meg a Szegedi Híradóban. A cikkben Lázár halálával kapcsolatosan megírták, hogy Pefőfi a segesvári csatavesztés után súlyos sebből vérezve, két székely huszár segítségével kimenekült az ellenséges gyűrűből és Székely5 kereszturön Lázár Márton istállójában rejtőzött el. Lázár másnap reggel az elvérzett költőt holtan találta a jászolban, ahová a két székely huszár az üldözők elől elrejtette. A vendéglős felismerte Petőfit, hiszen a költő csak néhány nappal a segesvári csata előtt járt Székelykereszturon. A legnagyobb titokban sirt ástak a kerti lugasban és az örökre elnémult dalnokot eltemették. A Szegedi Híradó cikke nem is volt nagy meglepetés, mert Székelykereszturon még Lázár életében is többen tudtak a titkos temetésről. így gróf Haller József, a költő barátja és Sipos Sándor 48-as honvéd, valamint Lázár Mártonnak Róza nevű leánya is több ízben megerősítették a szegedi lap állításait. A Szegedi Híradó közleményét elolvasva, Lázár portájára siettem. A lugasban ásni kezdtünk és három órai megfeszített munka után emberi csontvázra akadtunk. Miután az újság- közlemény adatait a talált csontváz megerősítette, a leletet Petőfi Sándor maradványainak tekintettem és a mai meggyőződésem szerint sem lehetnek másnak a porladozó csontjai. Azonnal írtam a Petőfi-Társaságnak a szé- kelykereszturi leletről és kértem, küldjenek valakit a csontok megvizsgálására, azonban a Pétőfí-Társaság még csak nem is válaszolt levelemre. Bántott ez a különös közömböség, de nem sokáig törődtem vele. Koporsóba helyeztem a szent csontokat és a keresztúri tanintézetek növendékeinek részvétele mellett ünnepélyes harangzúgás között a temetőbe vittük és családi sírhelyemben helyeztük örök nyugalomra. A koporsóra, székely szokás sze= rint, ráírattam a hős nevét és az életét határoló két évszámot: Petőfi Sándor, 1821—1849, — De hát miért titkolta Lázár Petőfi temetését? — kérdezte Bálinttól az Ellenzék munkatársa. — Erre csak feltevésekkel válaszolhatok, — mondotta Bálint- — Lehet, attól félt, hogy az 1849 után következő zavaros időkben meggyanúsítják és meghurcolják az osztrákok, de talán arra is gondolhatott, hogy el sem hiszik állításait. Annyi azonban tény, hogy a Szegedi Hiradó 1902 julius 26-iki számában megjelent közleménnyel egybehangzóan megtaláltuk Petőfi Sándom csontjait. Gróf Haller József, Sipos és Lázár Róza is többször bizonyították, hogy Székelykereszturon csakugyan Petőfit temettük elEddig tart Bálint Dániel elbeszélése. A divat a strandon. Syít-Westerland, 1922. julius végén. A legdrágább német fürdőhelyek egyike. Fenn van északon, a schleswig-holsteini népszavazás óta Dánia partián. A vasút plombáit kocsikban vezet át Dánia egy csücskén a hajóállomásig. Hamburgtól hajón 12 órára van, ezért is olyan drága. Különben fejlődőiéiben levő fürdőhely. Nordcrneyí még nem közelíti meg sem kényelem, sem pompa tekintetében, de fekvése kedvezőbb, strandja meg kellemesebb, azonkívül a különben is hullámos Északi-tengeren itt a legerősebb a hullámverés: a hírhedt „Springflut“-ok dühös csodáit itt lehet legjobban megfigyelni. „Miramar" diszeleg a legnagyobb strandszálló fehér homlokzatán és akarva nem akarva a kék Adriára gondolok a zöld Északi-tenger partján. A strandon zene szól. A zene-lugas felében levágott kupolájának nekiirarnodik a tengeri szél. amelyik Kopenhága irányába rohan el és végig- siklik a domborodó deszkákon, hogy magával sodorja a hangokat. Belecsapja a dünák oldalába és úgy hullámzik tovább a zene a tarkaszinü fürdő- közönség nyüzsgő zűrzavarába. Hullámos a tenger, hullámosak a dtína omlásai és ilyen a muzsika is. * Lágyan süpped a horpadó homok a lábam alatt, ahogy belevegyülve a déli strandkorzó forgatagába, a fürdők mellett járok. A nap nem hiába tűz ide olyan erősen: száz és száz szépszinü ruháról veri vissza fényét a selymek csillogása. Olyan, mintha a legdrágább fürdők egyikén a ruhák legdrágábbjait sétáltatnák tetszenivágyó, friss asszony! testek. Mert régi szokása ez minden idők asszonyainak, amiért nem szabad túlságosan megharagudni a filiszter-férjek jogos vas- kalaposságával és jogos morfondirozásával. Nő mondta nekem — és adjunk igazat neki — hogy ez nem őérettük van igy, ahogy van. Értünk van. A mi szemünkért, — a mi zsebünkből. És én nem is csodálkoztam el a divat fényűző mulatozásán itt, a westerlandi széles strand sápadtfényü derűjében, csak akkor, mikor a tenger felé fordulva megláttam a fürdőzőket, akik — egyéniségük szerint és a sorreddel növekedő arány szerint — a vízben, a napfényben és a flirtözönben — fiir- dőztek. Nyolcvan százalékban — nők. És a divatok egyik legújabb találmánya: a strand-divat, a fürdökosztümök divatja, már ide is elért, miután megindult az amerikai nők közül és megszéditette a francia fürdők asszonyait. Néhány évvel ezelőtt inég a legelegánsabb dáma sem törte a fejét azon, hogy valami különös kosztümöt találjon ki, amelyikben a hullámok játékának teheti ki magát. Különben talán túlsókat is adott a toilettera. A legutóbbi évek hozták ezt a fordulatot. S azóta a fürdőkosztüm divatja legalább Is olyan fontos lett, mint az utcai toileíte eleganciája. Manapság egy hölgy épp olyan gondoskodással válogatja ki fürdőruháit, mint estélyi öltözeteit és a párisi nagy cégek néhány év óta épp úgy terveznek és tesznek felkapottá egyre újabb és különlegesebb fürdőruha-modelleket, mint a többi ruhával tették. Berlin természetesen utánoz és a soviniszta német sajtó tiltakozása lepereg a német nagyvilági hölgyek jól ápolt arcáról. A strandok divatparádéja természetesen a luxus-fürdőkből indult ki, ahol a gyöngébb nem a mindennapi fürdőórák alatt ma már nem is any- nyira az úszás, mint inkább a fiirt sportjának hódol. Az amerikai és a francia fürdők jártak elől jó, vagy ha úgy tetszik, rossz példával és ma már késő lenne ez ellen akármit is tenni: divat lett belőle, ami szorosan hozzátartozik a nők életéhez s igy éljük ma a nyári fürdőszezont, melynek hölgyei a kosztümök pazarlási vágyával és extravaganciájával gyakran fölöslegesen sokat mutatnak magukból Neptunus birodalmának. A strand divatja szorosan összefügg a többi divat irányaival és a fürdőruhák finoman alakulnak a séta-kosztümök válfajaiból bájosan egyszerűbbekké, lehetőleg megtartva az'ottani követeléseknek megfelelő alakulatokat, hogy az összhang el ne mosódjék, csak éppen arra vannak némi tekintettel, hogy mindezek mellett is némileg megfeleljen a — gyakorlati szükségnek. Természetes, hogy ez a divat is triumfust ül a célszerűségen. A legpompásabb fürdőkosztümöt sem méltatná figyelemre a mai hölgyvilág, ha a taille magas, olyan időben, mint a mai is, amikor a taille-vona! mélyen fekszik. Az uj stranddivatnál két irányt lehet megkülönböztetni, melyek némi tekintetben eltérést mutatnak: az egyik olyan hölgyek részére szolgál, akik úsznak, a másik olyanok részére, akik csak —fü- rödnek. Ezek szerint változnak a kosztümök. Az úszó dáma nem viselheti a fölpuffasztott blúzokat és a szegélyezett, díszített ruhatömeget, amelyben a strandon sétáló társnői tetszelegnek, csak lábukat érintve a hűsítő hullámokba. Maga a ruha anyaga is változást szenved az úszónál, aki nem részesítheti előnyben a gyöngéd selymet, mert tartósabb és könnyebb anyag szükséges sportjához, holott a selyem az elegáns fürdőruhánál ma elkerülhetetlen. Igen nagy gondot okoz azonkívül a színek megválasztása. A kosztüm színe nem lehet sem sápadt, sem olyan, hogy a fényét elveszítse, mikor benedve- sedik. A cipő, fürdősapka és a fiirdőköpeny egészítik ki az öltözetet, természetesen hasonlóan tervezve, mint az előbbiek, hogy a teljes harmóniát ne zavarja semmi. Egyre jobban terjed az a szokás is, hogy a strandsétát a hölgyek fürdőkosztümben teszik meg, amikor is megfelelő színű selyemharisnyához fekete lapcípőt vesznek lábukra, mig egy könnyű és szeszélyes alakú napernyő kerül föl a vállra. * A férfiak ezt még nem csinálják utána a női világnak. így áll elő az a furcsa helyzet, hogy a strand tele van fürdőruhákban sétálgató hölgyekkel, akiket teljes öltözetben díszelgő férfiak fognak karon. A harmónia itt is teljes: úgy a párok között, mint a korszellemmel. De azért valami nincs egészen rendén ezzel a szokással: valahányszor egy ilyen pár elmegy mellettem, mindig az az érzésem van, hogy megfordult a világ és én nem tudtam olyan jól mulatni azon, hogy a pici fekete lakkcipők orrán táncoló napsugár odavetette a fényét minden lépés ringásakor mezítelen női testek üde fehérségére, S a napsugár nevetett a westerlandi strandon. Lehet, hogy észrevette ezt rajtam. — S engem nevetett ki. WaHeniinyi Dezső. Á szlovénekéi gazdák ankét] a a gabonaárakról. Pozsony, augusztus 9. (Saját tudósítónk távirata.) A pozsonyi gabonaankét, melyről tegnap hirt adtunk, ma délelőtt a kereskedelmi és iparkamarában a szlovenszkói gazdák rendkívül nagy érdeklődése mellett lezajlott. A hivatalos testületek is résztvettek az ankéton, melyen élénk vita fejlődött ki a mezőgazdasági termelést veszélyeztető okokról. Ezek között a felszólalók rámutattak az idei rossz termésre, a valutaviszonyokra és kiemelték, hogy a szlovenszkói gazdák szociális megkötöttségük miatt nem versenyezhetnek a külfölddel. A gazdák kívánságaikat memorandumban foglalták össze, melyben védővámokat követelnek a mezőgazdasági terményekre, továbbá a fuvartételek leszállítását, a terménykivitel szabadságát, az adóterhek csökkentését, olcsóbb szenet és műtrágyát. A memorandumra még visszatérünk. ¥áwir€ii®l€ Ausztria jegyzéke az antanthoz. London, augusztus 9. Az osztrák kormány a szövetségesekhez kétségbeesett hangú jegyzéket intézett. A jegyzék kifejti, hogy az uj jegybank megalapítása számára nem állanak biztosítékok az osztrák kormány rendelkezésére s a hatalmakat sürgősen arra kéri, hogy a megfelelő biztosítékokat tegye szabaddá. Lloyd George „a moratórium hercege és a konferenciák királya.*4 Paris, augusztus 9. (Saját tudósítónktól-) A M a t i n gúnyos hangú vezércikkben foglalkozik a londoni konferencia kilátásaival, helyesebben kilátástalanságával. Sarah Bern- hard tagadhatatlanul jelentékeny színpadi zseninek számit — írja a lap — amikor színházat alapított, mindazonáltal számos rossz darabban lépett föl. Csupán azért, mert még ezekben a rossz darabokban is szép szerep kínálkozott számára. Mint „az attitűdé királynője s a mozdulat hercegnője" többre becsülte e szép gesztust a miinél. Lloyd George többé-kevésbé — különösen, ami a szép mozdulatot illeti — hasonlit a nagy művésznőhöz- Az angol miniszterelnök „ a moratórium hercege és a konferenciák királya". Az angol miniszterelnök kétségkívül sietni fog Poincarénak javaslatot tenni elsősorban — egy uj moratórium érdekében s holnapra — az uj konferenciáról. Mindezt természetesen csak annyira, amennyire ideje engedi, nagyon el van foglava mostanában Európa ujrafelépitésével- A divatos angol közgazdász. Maynard Kaynes, valamint a hasonlóképpen divatos német közgazdász, Kari Scháffer, akinek brosúrája egy idő óta valamennyi német bankár és nagyiparos imakönyve lett, a következő tételben állapodtak meg: A moratóriumon keresztül a márka megszilárdításához; a megszilárdításon keresztül a jóvátételek csökkentéséhez. Az angol miniszterelnök szempontjából a béke olyan moratórium, amelyből bizottságok és konferenciák segítségével jut ki az ember. Éppen ezért proklamálni kell az örök moratóriumot. Egy ember dönt, két ember megtárgyal, három ember elnapol. Minden konferencia határozatait átutalja a legközelebbi konferenciának. Ezzel a módszerrel azonban sohasem fogják Európát rekonstruálni. Franciaországot kárpótolni és Németországot kiemelni a gazdasági krízisből.
