Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-09 / 57. szám

2 w.ajaciT.F ciB—imi—a———■■——■>«rtf2>sd: Szerda, augusztus 9. és megteremtené a nemzeteknek azt az igazi szövetségét, mely az igazság, az emberies­ség jegyében nem ismer többé győző és le­győzött államokat, mely határozottan és bát­ran mutatna reá a mai európai krízis igazi alapokára, amit Génuában mindenki tudott, mindenki érzett, amit Európában és Ameriká­ban a legkomolyabb államférfiak, tudósok, a közgazdaság, a publicisztika legelőkelőbb férfiai megállapítottak és hirdettek, de ami­ről éppen Franciaország kívánságára Génuá­ban, hol a világ népei keresték a baj orvos­lásának szereit, nem is volt szabad beszélni! E némaság volt azonban a legmesszebb hang­zó ékesszólás, mert ebből szállt világgá és indul hóditó útjára annak felismerése, hogy a •*revizión“-n kivül nincs más gyógyító szer. BCEPOUTlKiH Hasin beszéde a politikai helyzetről. Takarékosság az államháztartásban. — Az uj kormány programja. — A hadikölcsönkérdés. A cseh nemzeti demokrata párt Pisikben tartott vasárnapi népgyülésén Rasin dr. képviselő, aki az általános vélemény szerint az •eljövendő kabinet legkomolyabb pénz­ügyminiszterjelöltje, a cseh-szlovák állam politikai és gazdasági helyzetével foglalko­zott. A szomszéd államok ■ gazdasági helyzeté­nek rövid ismertetése után áttért a cseh­szlovák állam gazdasági politikájának a bírá­latára. Mindenekelőtt az adórendszerrel fog­lalkozott és azt hangoztatta, hogy az őszi parlamenti ülésszak egyik legfőbb feladata az lesz, hogy a jövedelmi adó észszerű re­formját keresztülvigye s az’ egyes adókat és díjszabásokat csökkentse, hogy a cseh-szlo­vák ipar versenyképes lehessen a világpia­con. Az adók leszállításának a feltétele azonban — Rasín szerint — az, hogy az állam kia­dásait is csökkentsék. A legnagyobb megta­karítást — mondotta Rasin — az állami vál­lalatoknál lehet elérni. Ebben a vonatkozás­ban rámutatott arra, hogy inig a magánkéz­ben lévő vas- és szónvállalatok jól jövedel­meznek, addig a hasonló tárgyú állami üze­mek óriási veszteséggel dolgoznak. A vasutak is, noha nagy tarifatételeikkel óriási súllyal nehezednek az iparra, milliár­dos deficitet tüntetnek fel. Az adók leszállítá­sát tehát eme deficitek kiküszöbölésével kell lehetővé tenni, miért is a legközelebbi költ­ségvetésben a kormánynak uj rendszert kell majd bevezetnie. Nevezetesen az állami vál­lalatokat külön számadásra és mérleg készí­tésére fogják kötelezni. Saját maguknak kell majd a bevételből az összes kiadást fedezni, anélkül, hogy a pénzügyminisztérium pénz­beli segítségére számíthatnának. Egy eszten­dőn belül azután el fog dőlni, vájjon jövedel­mező-e az illető vállalat, vagy sem. Ha ki­tűnik, hogy valamely vállalat nem jövedel­mező, akkor a kormány tovább ad rajta. Ha az államvasutak is passzívaknak fognak bi­zonyulni, akkor azokat sem fogja megtar­tani az állam. Rasin azután kifejtette, hogy az állami bir­tokok is passzívak. Igen érdekes volt az a ki az utcára azt a levelet, amit a nagy Gida Jenőnek írok a Pillangó-klubba. Ha toll, ce­ruza, papipros, minden be van zárva az író­asztalba, hát kifeszitem a fiókot; vagy ha nem bírom kifesziteni, hát levágok egy da­rabkát az ingemből és arra irok neki, ha mással nem, hát szilvalekvárral fogpiszká- lón, vagy a véremmel. De mégis megírom neki... Mit is? — és szinte bambán bá­mészkodott maga elé az ágyon az ég vei el ej­tett villanylámpa fényében.— No mit is hát? „Kedves, nagy művész! Én is rajongója vagyok magának, mint minden jóérzéséi nő Budapesten és szé­les az országban. Nagyváradi leány va­gyok, atyám jómódú ügyvéd, szőke va­gyok, tizennyolc éves és szépnek mon­danak. Nagybátyámnál, Kender!! Gás­párnál vagyok internálva, aki minden este magukkkal mulat a Pillangó-klub­ban. Ha boldoggá akar tenni, Írjon né­hány biztató szót nekem,- oh nagy mű­vész és dugja bele Gazsi bácsi kabátjá­nak a bal felső zsebébe, ő abba soha sern szokott belenyúlni, és ... és én ... én majd ...“ Elhallgatott. Figyelt. Az ebédlőben lassan nyílt az ajtó. Mi ez? Gazsi bácsi kelt volna föl? Nem. Világosság, mezítlábas léptek és a szobalány nyit be az ajtón. — Kisasszony, — susogja vigyorogva — egy fiatalember van kunt a fúvóson. Bezör kijelentése, hogy az erdőbirtokok államosí­tása valóságos szerencsétlenséget jelentene az államra. Ezt különben már a verebek is csiripelik. Rasin ezután a kormány rekonstrukciójá­val s az uj kormány programjával foglalko­zott. Azt mondotta, hogy a petka tagjai nem akarnak kibújni a felelősség alól s ha arra kerül a sor, ő is résztvesz az uj kormány­ban. A továbbiak folyamán kiemelte a koa­líció szükségességét, hogy a csehek többsé­güket továbbra is megtarthassák s hogy nemzeti önrendlkezési joguk ártalmára ne kelljen a németek segítségét igénybevenni. Az uj kormány programjáról kijelentette, hogy az külpolitikailag az eddigi irányelvek­hez fog ragaszkodni, belpolitikailag pedig a törvényhozó testület egyes tulkai fásait igyekszik majd lenyesni. Az uj kormány foglalkozni fog a hadiköl- csönök kérdésével is. A németség nem volt hajlandó elfogadni azt, amit az állam mint „nagy adományt“ felajánlott neki. Mivel szá­mosán vannak olyanok, akik kényszerűség­ből jegyezték a had'i'kölcsönöket, ezeken se­gíteni kell. A segítség módja az lesz, hogy a negyedik államkölcsön jegyzésére egy rövid és végleges határidőt fognak kitűzni. A foly­tonos alkudozásoknak azonban véget fog­nak vetni, mert a németségnek csak az erős s hajlithatatlan akarat imponál. Bellayuak kővető?e akadt. B e 11 a y trencséni zsupánnak — aki ta­valy azt a hírhedt rendeletet adta ki, hogy Trencsénteplicen büntetés terhe alatt nem szabad magyarul beszélni — követője akadt T h u r z ó Igor turócszentmáríoni bíró sze­mélyében- Turócszentmártonban ugyanis né­hány nappal ezelőtt egy hirdetményt ragasz­tottak ki, amely szószerinti forditásban igy hangzik: Polgártársak! Szinte hihetetlen és meg­foghatatlan, hogy községünkben még az 1922. évben is a lakosság egy része magya­rul beszél és ezzel a mi községünk polgá­rait provokálja. Nincsen ugyan semmi kifo­gásunk az ellen, ha a született magyar, ha nem tud más nyelven, saját anyanyelvén beszéljen, de hogy ezen a felszabadult tiszta szlovák vidéken olyanok beszéljenek ma­gyarul, akik kizárólag a szlovák nép keze- munkájából élnek és jól tudnak szlovákul, mégis túlságos merészség. Éppen ezért kö­telessége minden öntudatos szlovák polgár­nak, hogy az utcákon minden keríelés nél­kül figyelmeztesse ezeket a szemteleneket és hívja föl a figyelmüket arra, hogy ezt a provokáló magatartásukat szüntessék meg, még mielőtt a turócszentmártoni öntudatos szlovák nyilvánosság erélyesebben nem kényszeríti őket erre. Turócszentmáríon, 1922 julius 31­Thurzó Igor biró. Október 3-án. ül össze a páriáméul? A Ceskoslcvenské Noviny jelenti, hogy a képviselőház őszi ülésszaka október 3-án kezdődik. A költségvetési vitát legkésőbb november végéig be akarják fejezni, állító­lag azért hívják össze oly korán a parlamen­tet. A leseken?, németek és lengyelek iskolaíigyi gyűlése. Hogy a cseh-szlovák kormány iskolaügyi politikája nemcsak a magyarság között, de a köztársaság többi nem cseh-szlovák anya­nyelvű lakosai között is a legnagyobb nyug­talanságot és elkeseredeést keltette, annak bizonyítéka, hogy a magyarság iskolaügyi mozgalmával egyidőbén a tescheni németek és a lengyelek is felemelik tiltakozó szavu­kat a csehesitö törekvések ellen. így vasár­nap — mint azt már röviden jelentettük — a Csehországhoz tartozó Teschenben a német és a lengyel politikai pártok együttes nép- gyülést tartottak, amelyen tiltakoztak a két nemzeti kisebbségnek kulturális elnyomatá­sa ellen. A németség részéről Ki esew ét­tér és S chil i i ng dr., a lengyelek részéről pedig Junga , a varsói szejm tagja (!) is­mertette a tescheni kisebbségi iskolaügyet s Junga rámutatott arra, hogy a cseh-szlovák kormány egymásután szünteti meg a német és lengyel iskolákat s kizárja a lengyel ta­nítókat az iskolákból. A népgyülésén együt­tes határozati javaslatot fogadtak el, amely­ben tiltakozásuknak adtak kifejezést a kor­mány emez eljárása ellen. . Ez a híradás nagyon jelentős azért, meri azt mutatja, hogy a lengyelek a sziléziai né­metekkel együttműködni -óhajtanak. így egy lépéssel megint közelebb jutottunk a köztár­saság nem-cseh nemzeteinek egységes front­jához. Kavarodás Benes egy nyilatkozata korül. Megírtuk, hogy Benes miniszterelnök az Egem- Zeitung szerint Franzensbadban fon­tos nyilatkozatokat tett a hadikölesönkérdés- ről. E lap szerint a miniszterelnök Franzens- banban erősen védelmezte az ő hadikölcsön- iavaslatát, amely tudvalévőén csúfosan meg­bukott a képviselőházban, mert senkinek sem kellett. Ez alkalommal állítólag megkockáz­tatta a gyanúsítást is, hogy a német képvise­lők csakis a nagyiparnak az érdekeit szol­gálják és a kisemberek érdekeivel semmit sem törődnek. Végül pedig állítólag kinyi­latkoztatta abbeli felfogását is, hogy a kép­viselőház ősszel újból tárgyalni fogja a hadi- kölcsön-kérdést, ha a kistőkések részéről e tekintetben kezdeménye-zés történnék. A cseh-szlovák távirati iroda avval vélte a kérdést legegyszerűbben elintézhetni, hogy azt mondotta: Benes csak olyan nyilatkoza­tokért vállalja a felelősséget, amelyeket köz­lés előtt jóváhagyott. Hozzászólt ehhez a nyilatkozathoz Novak Ágoston pénzügymi­niszter is, és kereken kijelentette, hogy a kormánynak sohasem volt szándékában, hogy kártalanítsa azokat a hadikölcsön tulaj­donosokat, akik a negyedik államkölcsön jegyzésére képesek lettek volna, de ezt nem tették. A pénzügyminiszter nyilatkozata de- zavuálni látszott Benest. A sajtó élénken foglalkozott Benesnek a nyilatkozatával. Mindenek előtt az a kombi­náció merült fel, hogy az említett küldöttsé­get Benes magához rendelte. Ezt a feltevést eloszlatta az Egerer Zeitung egy nyilatko­zata, amelyből kitűnt, hogy a küldöttséget Benes több hölgy felkérésére fogadta. A Bohemia mai számában Ledebur- Wicheln dr. szenátor nyílt levelet inté­zett Benes miniszterelnökhöz és élesen tilta­kozott benne a miniszterelnöknek ama kije­lentése ellen, hogy nyilatkozatában kétség­be merte vonni a német képvisiök erkölcsi függetlenségét és integritását, amivel a né­met szenátor szerint azt akarta elérni, hogy a német törvényhozók és a német nép közé éket verjen. Benes miniszterelnök sokáig hallgatott a rejtélyes ügyröl.Ledebur-Wicheln nyílt levele után azonban szükségesnek tar­totta, hogy ő is nyilatkozzék. A cseh-szlovák sajtóiroda utján a miniszterelnök ma megál­lapítja, hogy 1. franzensbadi tartózkodása idején két német hölgy kért tőle kihallga­tást. 2. Egy magánbeszélgetés során ez a két hölgy ecsetelte előtte szomorú helyze­tüket. 3. ö maga tárgyilagosan úgy vázolta előttük a helyzetet, amint azt a német képvi­selőkkel és a német hadikölcsöntulaidonosok egyesületének megbizottaival folytatott ta­nácskozások során megismerte. A jövőre vo­natkozólag nem ígért semmit és nem tett szemrehányásokat senkinek. 5. A beszélge­tésnél nem merültek fel olyan kérdések, ame­lyeket Írásban, vagy helyesen megformuláz- va teriieiszteftek volna elébe. A helytelen közlés nem a közvetlen érdekeltektől ered, hanem azoktól, akik szenzációt szaglásztak és meg nem történt kijelentéseket célzatosan elferdítettek. 6. A miniszterelnök visszauta­sítja a különböző nyílt leveleket, amelyek az ilyen kijelentésket érvelésüknél felhasz­nálják. Nagyon valószínű, hogy a miniszterelnök nyilatkozatával az ügy nincsen még vég­képp elintézve. Bella teljhatalom miniszter. A Lidové Listy pozsonyi levelezője arról vél tudni, hogy Mi csűr a Márton dr. utód­ja Szlovenszkó miniszteri székében Bed la Metód dr., a jelenlegi pozsonyi zsupán lesz. Minisztertanács. A-minisztertanács tegnap összeült, hogy a nyári szünet alatt felhalmozódott ügyeket letárgyalja. A tárgysorozaton hetvenhárom pont volt, amelyek közül a legjelentősebb a szesz átvételi árának a megállapítása. Ter­mészetes, hogy ily nagy tárgysorozat mellett hétfőn az ügyeknek csakis egy csekély ré­szét sikerült a minisztertanácsnak letárgyal­nia. Nem dönthetett a szesz áráról sem. A minisztertanács ezért ma délután ismét ülést tart, amely lapzártakor még tart. A világ bámjaimnütásai a béfteszerzőiések ellen. Majna-Frankíurt, augusztus 7. A nemzetközi bánjramunkás-kongresszust ünnepség keretében, amely a versaillesi békeszerződés ellen való ha­tásos tiltakozással volt egybekötve, ma nyitották meg. A kongresszuson Frank ííodges angol dele­gátus kijelentette, hogy az angol munkásmozga­lom jól megfontolt véleménye szerint a versail- lesi békeszerződést alapjában kell megváltoztatni, még pedig — nem mint most történik -r- rész­letekben és lassan, hanem rövid időn belül és ra­dikálisan, különben minden remény elvész arra, hogy Európát nemzeti vagy nemzetközi alapon föl lehessen építeni. gettók az ablakomon. A házmesterrel jött fel. — Kicsoda? Miért? Mit akar? — kérdezte a fura hírtől kiváncsi izgalommal Micurka. — A házmesterrel? — Azzal jött fel. A nagyságos úrtól akar valami táskát, amit az ur tréfából elhozott az éjszaka tőle a körből, ahol együtt vol­tak... De hát a kisasszonynál világosságot láttam, azért jöttem be ide előbb ... — Miféle táskát? — csodálkozott akis sző­ke macska és csak úgy hálóingben kiszállt az ágyból. — Azt mondia. nagyon fontos. Az uj sze­repe van benne és azt mondja, neki rögtön kell, mert reggel vendégszereplésre viszi ma­gával. Úgy hiszem, kisasszony, az az, ame­lyik itt van az ebédlőben az asztalon. Micurka már az ebédlőben állott csipkés, félrövid hálóingecskéjében, mezítláb. Bog­lyas szőke haja csapzódva tekergődzötf gyöngéden telt fehér vállán. — Hát színész? — ismételte magában kétszer is egymásután s már nyúlt is az asz­talon heverő, lapos barna irattáska után. — Megnézem, — magyarázta suttogva a szo­balánynak, — ha szerep van benne, akor ki­adhatja neki. Minek fölkelteni a bácsiékat? Kinyitotta a barna táskát, belenyúlt, két uj regénykötetet, egy lemásolt szerepet és két felbontott levlet húzott ki belőle. Felbon­tott levelek, hát azéi, akié a táska. Mohón nézte meg az egyiken s utána nyomban a másikon is a cimzést: Nagys. Gida Jenő színművész urnák Budapest Pillangó-k'ub Hirtelen vissza akarta tenni a leveleket, de nem bírta, annyira elkezdett reszketni a keze. — ö—ő—ő az ... A nagy Gida. — da­dogta magában gondolatban és abban a tu­datban, hogy a bálványozott férfi odakiinn vár a folyósón az előszoba ajtaja előtt, 5 pedig két ajtóval beljebb itt áll ebben az Igéző éjszakai pongyolában és köztük van az a két ajtó ás még annyi sok minden, holott... — Juli, — szólalt meg végre szinte fog­vacogva — menjen ki csöndesen és kérdez­ze meg azt a nagyságos urat, hogy ő-e a Gida színművész ur? És ha ő az, akkor kér­jen tőle kölcsön ceruzát. Gida Jenő ur. Érti ? —- Értem, — felelte Juli s már künn is volt az előszobában. — Ezt az isten küldte ide — rebe.gte túl­áradó boldogsággal Micurka. — Most irok neki ennek a levélnek a borítékjára! Most irok! S nem állhatván ellent a női kíváncsiság­nak, az egyik borítékból egy harmadrésznyi­re kihúzta a levelet. Úgy, mint mikor a kár­tyában „gusztálnak". És olvasni kezdte a nagy, hegyes betűket: „Kedves Jenő." (Hát csakugyan ő az! Az Isten küldte, az Isten küldte!) „Nem akarok neked szemrehányást tenni azért“ (elfogyott a harmadrész és Micurka picit kijebb vonta a levelet) „a brilliáns fül­bevalóért, amit tavaly kivettél a fülemből és“ (izgatottan húzta még kijebb) „zálogba csaptál" (Micurka érezte, hogy elsápad) „ha­nem az mégis piszokság tőled .. Igen. Micurkának az arca fehér volt, mint a fal és bár megint elfogyott a kilátszó ré­szecske, ahelyett, hogy még jobban kihúzta volna, inkább egészen visszadugta a boríték­ba a levelet s aztán borítékostul, szerepes­tül, könyvestül mind valamennyit lázas ide­gességgel nyomkodván bele a barna táskába, mire a szobalány visszajött a kölcsönkért ceruzával, a szegény kis csufosan kiábrándí­tott szőke macska már ott hempergett a szobájában az ágyon (a villanyt is eloltotta) a sötétben és a cseléd meglepett susogásá- ra, hogy: — Jé, a kisasszony már lefeküdt? Hát nem kell a ceruza? — összeszoritott foggal sziszegte ki neki, hogy: — Vidd a pokolba a táskájával együtt!... . . . S mire reggel nagykésőn felébredt, halvány arca alatt a vánkosa még mindig nedves volt a sírástól, ami álmában jött rája, mint száraz tavaszon a csöndesen szitáló, kiadós eső. *

Next

/
Thumbnails
Contents