Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-29 / 73. szám
*e<M, augusztus 29. 3 Fellilfksrcoló Derlinhen. Berlin, augusztus 28. (Saját levelezőnktől.) Amig a mi saját külön felhőkarcolónk:, a dollár ára már lassan eléri az eget, a másik a valódi, az amerikai mintára épülő ma még csak papíron látható, de októberben már hozzákezdenek építéséhez. Igen, az első felhőkarcoló rövidesen felépül Berlinben. Sokáig tartott, amig ennyire jutottunk és még nagyob csoda, hogy éppen most, a legnagyobb drágaság közepette, amikor egyáltalában lehetetlen megállapini, hogy mibe kerülhet egy sokemeletes, rengeteg palota, Berlinben mégis hozzálátnak megalapozásához. Szinte úgy tetszik, hogy ebben a legendás hírben a német vasakarat a legkiemelkedőbb jelenség. Vagy talán mégsem . . . De igy, vagy úgy, a Friedrichstrassei pályaudvarral szemben egy óriási üres telken, amely két hónappal ezeleőtt még telve volt mutatványos bódékkal, természetesen a legnagyobb elkeseredésére a környékbeli lakosságnak, már méregeteik a toronyház körvonalait. A német nem felhőkarcolónak, hanem szerényebben csak toronyháznak nevezi égbe emelkedő házát. A padlással együtt csak tízemeletes lesz, azaz tizenegy, mert a tetejére vendéglő kerül és mert magasságában nem fog vetekedni tengerentúli testvéreivel, terjedelmesebb, szélesebb lesz azoknál. Alul, a közepén és fenn a magasban vendéglő és kávéház lesz benne, (fenn a magasba gyönyörű kilátással a régi és uj Berlinre) azután persze mozi, a palota többi részében pedig egymást fogja felváltani üzlet, raktár, iroda, filmvállalat, menetjegyiroda. A berlini felhőkarcoló központja lesz a nagy üzletnek, a drága élvezetnek és mert az uj ház demokratikus alkotás, az olcsó mulatságnak is. Mentül magasabbra száll az idegen, annál drágább lesz a toronyház, hisz már ma is az Éden- szálló tetőkertje a legdrágább üdülőhely, pedig az csak az ötödik emeleten fekszik. Hátha még a tizedik emeleten fogják kiszolgálni az embert a frakkos pincérek! Mindez, amint az első pillanatra látszik, nem a fantázia játéka. Mert a toronyházat már a terv megszületésének első pillanatától kezdve megostromolták a kereskedők, gyárosok, filmesek és más vállalkozók, akiknek vagy egyáltalában nincs, vagy nincs méltó helyiségük. Az első szóra, hogy toronyház épül, számos emelettel és még több üres hellyel, seregestül jöttek a nagyban-keresők és hajlandók voltak minden áron bérelni. Bérelni bizonytalan időre, előre meg nem állapítható összeggel és ami a fő, ama büszke kijelentéssel, hogy készek a bérletre előleget fizetni. Ami a papirosterveken kibérelhető volt, hamarosan urra talált és ha nem kilenc, hanem húsz emeletről lett volna szó, akkor is még kijelenthetnék a boldog vállalkozók, hogy nincs üres helyük többé. így fest Berlin a gazdasági szerencsétlenség pillanataiban, csupa optimizmus, csupa vállalkozói kedv, spekulációra való készség és könnyű kéz milliók áldozására. Bár mindez nem hazafi- ság, csak üzleti fellángolás, mégis jóleső tudat, amikor százezren kétségbeesve tekintenek a jövendőbe. A felhőkarcoló terve már régen kisért a német közéletben. Amikor pénz volt elegendő és az építés is olcsó volt, útját állotta minden ilyen tervnek a nagy Rend, a hatósági bölcsesség és talán a császári akarat is. Ha Amerika tetszett is II. Vilmosnak, de Amerikát átültetni Berlinbe aligha tűrte volna. Tehát öt emeletnél magasabb házat nem építhettek és ha valaki jött holmi felhőkarcoló tervvel, elutasították, van hely elegendő Berlinben, mondották, nem szükséges az emeleteket egymás tetejébe építeni. Hogy mit jelent gazgasági szempontból irodáknak és üzemeknek, vagy az egész kereskedői életnek egy központban való tömörítése, hogy a íeknika ma már neveti az aggódókat, akik nem mernek a tizenhatodik emeletre menni, unit sem nyomott a latban. Csak most, amikor a nagy lakásnyomor közepette elkezdtek a régi házakra uj emeleteket építeni, lett a hatóság is liberálisabb és megengedte, hogy a felhőkarcoló tervével komolyan foglalkozzanak. Hely, vállalkozó, tervező akadt gyorsan, csak a pénz előteremtése okozott egy-két napig aggodalmat. A helyzet ugyanis az, hogy mentül drágább lesz a dollár, annál nagyobbá válik a pénzszűke. A bankok is pénzhiánnyal küzködnek. Ötször-hatszor annyi pénz kellene a forgalom lebonyolítására, mint amennyi a pénztárakból napi kőrútjára kiindul. Hiába, a drágaság még mindig fürgébb, mint a teknika minden tudásával dicsekvő pénznyomtatás. Szóval a torony- .hásy.áüalataak volt egy nagyszerű ötlete, volt üres telke, csak kevés volt a pénze. Ami azonban hiányzott, megjött egy éjszaka alatt. Mert a. tömérdek bérlőjelölt magasra verte fel az árakat és aki a toronyházban bérelt, egyúttal kötelezte is magát hozzájárulni az építés költségeihez. De elősegítik az építkezést az állam, meg Berlin városa is, hisz körülbelül négyezer kéznek fog hosszabb időre munkát és kenyeret adni az első felhőkarcoló valóra váltása. Mégis csak merész tett ez a vállalkozás épp most, amikor más hasonló tervek csődöt mondanak. Például a Friedrichstrassei uj pályaudvar, amelyet még a háború első esztendejében kezdtek építeni, nem fog elkészülni a tervezett arányokban. Az uj földalatti, amely a város északi és a déli részeit kötötte volna össze, csak részben fog véglegesen elkészülni, mert költségeit sem a város, sem a villamos társaság nem tudják előteremteni. E félmunka mutatja a legjobban, hogy a háborúban legyőzött Németország mégis veszített ruganyosságából. Annál Meglepőbb tehát a toronyház szerencséje, hiszen mi kilátás sincs, hogy egyelőre vetélytársa akadhasson egész Középeurpában. Az amerikai felhőkarcoló valaha merész újítás volt. Egy uj alkotás, amely a tengerentúlnak meglepő, uj, eddig ismeretlen képet adott. Külsőleg jelezte, hogy ott oly nép lakik, amely terveinek megvalósításában nem j ismer akadályt. A berlini toronyház persze j csak halvány mása lesz newyorki társá- j nak. Mégis ebben a nyomorúságos időkben ; hirdetni fogja nemzedékig, hogy a német a j legválságosabb időkben is megőrizte vállal-! közöl kedvét. Az üzlet végre is üzlet, akár | valutával, akár felhőkarcolókkal csinálják.1 A különbség talán csak az, hogy a berlini ; toronyház még akkor is jövedelmezni fog, amikor a valutával való üzérkedés már legendás fogalommá vált ... V. A nógrádi gyáripar pusztulása. Novák kereskedelem%y£ mimszter Losoncon. — „Nincs segítség! A kormány nem csinálhat menhelyeket az iparvállalatokból. “ — Saját tudósítónktól. — Losonc, augusztus 28. Nógrádvármegyének jóhirü s világszerte ismert gyáripara pár nap múlva felveszi a néhai nevet. A hatalmas, sofkezer munkás- családot tápláló gyári üzemekben egymásután szüntetik be a munkát. Ma a helyzetkép a következő: A Kuchinka-féle málnapataki üveggyár 14 napra felmondott összes munkásainak. A Losonci Mezőgazdasági Gépgyár e hét végén teljesen beszünteti üzemét. Az apátfalusi posztógyár másfélezer munkása közül már csak kétszázat tud foglalkoztatni. A katafínhutai üveggyár üzemét redukálta s fokozatosan szünteti he. A Rakottyay György és társai és a Stemlicht S. és társai zománcgyárak már három hónap óta szünetelnek. A fülek! zománcgyár 1000 munkása közül jelenleg 200 dolgozik. Ez a gyár is fokozatosan szünteti be a munkát. A kálnói ohamott-téglagyár felmondott munkásainak. A gácsi posztógyár fokozatosan szünteti be üzemét. A Krausz Péter poltári chamott-téglagyár felmondott munkásainak. A rhnakokovai, farkasvölgyi és jópataki tá>blaüveggyárak, miután a külföldi megrendelők a valutaemelkedés miatt a megrendeléseket mind töröltetik, szintén a beszüntetés előtt állanak. Az ujantalvölgyi üveggyár, amely izzólámpákat gyártott, hasonló okokból szünteti be üzemét. A nógrádmegyei gyáriparosok szövetsége utolsó kísérletképpen felkérte Novák kereskedelmi minisztert, aki az ipari és mezőgazdasági kiállítás megnyitására Zólyomba érkezeti, hogy jöjjön el Losoncra s győződjék meg személyesen a nógrádi gyáripar katasztrofális helyzetéről. A kereskedelemügyi miniszter szombaton délelőtt érkezett a keleti vásár titkárának kíséretében Losoncra s a városháza dísztermében fogadta a küldöttségeket. A gyáriparosok küldöttségét Tarján Ödön, a szövetség elnöke vezette a miniszter elé s tolmácsolta a nógrádi gyáriparosok panaszait. Vázolta a mimszter előtt a nógrádi gyáripar történelmi fejlődését s párhuzamot vont a régi és mostari iparélet között. Rámutatott azokra az okokra, amelyek az itteni gyáripart veszedelembe sodorták s helyzetét lényegesen kedvezőtlenebbé tették a csehországi gyárakkal szemben. Többször fordultak a kormányhoz panaszaikkal, figyelmeztették jóelőre a fenyegető veszedelmekre, azonban sohasem tettek semmit megmentésük érdekében. Azután felsorolja az egyes ipari üzemek speciális sérelmeit. Panasz tárgyává teszi az itteni gyáraik mellőzését a közszállitásoknál, sérelmezi a tarifakedvezményeknél tapasztalt eljárást, hogy amig az itteni gyárak 65 korona engedményt kaptak a tarifánál, addig a esehorszgi gyárakat 800—900 korona kedvezményben részesítették. Szól még azután a bolsevista károkról, amelyeknek a megtérítése még mindezideig késik, többszöri ígéret dacára. A miniszter a legkritikusabb időben érkezett ide — úgymond — mert éppen a mai napon jár le a legtöbb gyárnál a felmondási terminus s ma veszi kezdetét a munkások elbocsátásának kétségbeejtően szomorú aktusa. Kéri a minisztert, hogy tegye megfontolás tárgyává az előadott panaszokat s keressen módot, esetleg a törvényhozás utján, az itteni gyáripar megmentésére. Jirsa Károly, a szlovenszkói üveggyári munkások szakszervezetének titkára, a munkásság nevében arra kéri a minisztert, hogy tegye lehetővé az itteni ipar fenmiaradását. A gyárak több mint egy évig állották s csak 2—3 hónappal ezelőtt vették fel az üzemet újra s most ismét beszüntetik a munkát. Megállapítja, hogy a munkások nagyrésze munkahiány miatt ialuról-fahira koldulni jár s ezért a munkanélküliek ezrei nevében kéri az ígért támogatást. H e r c z o g Ignác a losonci kereskedők nevében csatlakozik a gj#riparosok által előterjesztett panaszokhoz, mert ahol nincs ipar, ott nincs kereskedelem sem- Megemlékezik az adóterhekről, amelyet a kereskedő osztály nem képes megfizetni s kérte az adók utólagos revideálását- Az itteni kereskedők éppen olyan állampolgárai a köztársaságnak, mint a más vidéken lakó kereskedők s éppen azért egyforma elbánást követel. Kéri a minisztert, hogy az iskolákban parallel magyar osztályokat állíttassanak fel, hogy a magyar ifjúság megfelelő kiképzésben részesülhessen- Majd megemlékezett a miniszternek a kassai iparkiállitás megnyitása alkalmával mondott beszédéről amelyben a miniszter azt mondotta, hogy „mrcsen háború hatottak nélkül". — Erre csupán azt jegyzem meg, — mondotta fierezog igrác — hogy a háborúban nem mindenki hal meg. A háborúban vannak betegek és sebesültek is, akiket gyógyítani és ápolni kei!, hogy ismét harcképessé váljanak, ilyen harcképtelen vagyunk jelenleg mi, akik rászorulunk az ápolásra és támogatásra. Varecha József, a szociáldemokrata párt elnöke és a fémmunkások vezetője lépett azután a miniszter elé s feltárta a munkásság elviselhetetlen helyzetét: — Ha a munkásság nem találja meg itt a kenyerét, kénytelen lesz kivándorolni. A kormány a bolseviki károk megtérítése elől azzal a kifogással zárkózik el, hogy nincsen pénze. De ugyebár, ha valamely ellenség megtámadná az országot, egyszerre milüárdok teremnének elő, hogy az állam fenmaradását biztosítsák. Az ipar tönkrejutása azonban éppen az áldani fenmaradását veszélyezteti, a kormánynak tehát meg kell hoznia az áldozatot a haldokló ipar megmentésére. A beszédek meghallgatása után Novák miniszter válaszolt cseh nyelven a magyar küldöttségeknek: — Hogyha mindaz igaz, amit most itt az urak előadtak, akkor nincs segítség. Amit az urak kívánnak, azt nem lehet teljesíteni, mert az nem segítség, hanem valósággal állami eltartás volna- Nem hiszi, hogy a krízis itt nagyobb lene, mint az állam más részeiben. Az ipari krízisről elmondott panaszok nem újak, azok máshol is előfordulnak s éppen ezért nem is lehet az ország egyik részére külön törvényt hozni. A valuta javulásának nem az állam az oka. Mi nem diktálhatjuk a koronának emelkedését, amiképpen Németország sem diktálhatja a saját valutáját. Számolni kell az adott viszonyokkal s elsősorban az élelmiszerek árát kell leszállítani. Majd Tarján Ödön gyáros felé fordulva, német nyelven a következőket mondotta: — Az előterjesztett kérelmet az illetékes szakminiszterekhez juttatom s meg vagyok győződve, hogy orvoslást fognak találni s figyelembe fogjuk venni az itteni speciális helyzetet, amely a két év előtti (?) események következtében állott elő- (Itt a miniszter bizonyára a négy év előtti bolsevista dulásokra célzott- Két év nem játszik szerepet a miniszternél- A szerk.) Majd ismét cseh nyelven folytatta: — Nem szabad azt hinni, hogy az áilam az ipari vállalatokból menhelyet csinálhat, sőt ellenkezőleg, az iparnak kell az államot táplálnia. Egyébként a munkanélküliség Csehországban éppen olyan nagy, mint Szlovenszkóban. Azon reményét fejezi ki, hogy négy hét múlva másként lesz. Ne veszítsék el tehát önuralmukat. Végül Nagy Sándor ipartestületi elnök magyar nyelven előadta, hogy két évvel ezelőtt Micsura miniszternek átadták a losonci kisiparosság sérelmeit tartalmazó memorandumot, azonban arra mai napig sem kaptak választ. A losonci kisiparosság helyzete kétségbeejtő. Az ipari munkásság már az utca porában fekszik, ha nem jön segítség a kormány részéről, akkor a kisiparosság is az utcára kerülA miniszter átvette a kisiparosok újabb memorandumát s azt felelte a szónokuknak, hogy a kisiparosság sorsa éppen úgy a szivén fekszik, mint a nagyiparosoké, azután kézfogással elbúcsúzott Nagy Sándor ipar- testületi elnöktől. A többiekkel kezet sem fogottA fogadtatások után a miniszter megtekintette az apátfalusi posztógyárat s délután 2 órakor elutazottA miniszter rideg magatartása egyebekben általános lehangoltságot keltett a város lakossága körében s élénken kommentálják a hamarosan közkeletűvé vált miniszteri kijelentéseket. flasarvh dnöh Ausztriáról. Bécs, augusztus 28. (Saját tudósítónk jelentése.) A Neue Freic Presse vasárnapi számában vezető helyen közli azt a beszélgetést, melyet tudósítója Masaryk köztársasági elnökkel Prágában folytatott. A beszélgetés során Masaryk kijelentette, hogy a háború alatt a régi osztrák-magyar monarkia ellen dolgoztak. A dinasztiának bukása után a két nép között uj viszony keletkezett, amely nem lehet barátságtalan, mert Ausztria is köztársasági államformát választott. „A mi — ha úgy akarja — egoisztikus érdekünk, mondotta Masaryk, az, hogy Ausztria felépüljön. Azt hiszem, adtuk már praktikus bizonyítékát ennek és most is és később is mindent meg akarunk tenni, hogy Ausztrián segítsünk. Segíteni akarunk Ausztrián gazdasági téren és minden tekintetben barátságos szomszédságban kívánunk vele élni“. A nénid poltiihasoKat fcíiiaügafóson fogadja * az elnök? Prága, augusztus 28. Masaryk köztársasági elnök, amint már jelentettük, a hét folyamán több vezető politikust kihallgatáson fog fogadni, hogy velük a kormány újjáalakításával kapcsolatos kérdésekről tanácskozzék. A Bohemia vasárnapi számának vezércikke arra utal, hogy a német parlamenti pártok vezéreit is meg fogják hívni a kihallgatásokra. Ez a hir még megerősítésre szorul. A tény az, hogy eddig sem a német parlamenti pártok szövetsége, sem pedig egyes német pártok meghívást nem kaptak. Ezzel kapcsolatban érdekes lesz megemlíteni, hogy az államfő tavaly áprilisban, mikor az egyes pártok vezéreit kihallgatáson fogadta a német klubok elnökeit is meghívta. Krepek, a német agráriusok vezére meg is jelent a köztársasági elnök előtt, de mivel ezen a kihallgatáson kitűnt, hogy a németek követeléseinek teljesítése kilátástalan, a Deutscher Parlamentarischer Ver- band arra kérte az elnököt, hagy a többi meghívott német politikus kihallgatásától tekintsen el. A magyar képviselők közül Szent-Ivány József kapott meghívást és ennek eleget is tett, de csak a saját pártja nevében beszélt, mert a keresztényszocialista párttól nem kapott felhatalmazást arra, hogy a párt nevében is szóljon. Ha igaznak bizonyul az, hogy a német politikusokat meghívják az elnökhöz, úgy a keresztényszociális és a magyar kisgazda képviselők klubjainak a meghívása is várható. Német politikai körökben kevés bizalommal i tekintenek a kihallgatások eredménye elé.
