Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-03 / 52. szám

Csütörtök, augusztus 3. 3 Az antant Konstantinápoly megszállási Közős jegyzék a görög kormányhoz. — A görögök kérelmének elutasítása. Tegnap még azt lestük, mikor jön az első hadijelentés a bizánci frontról, mikor dördül el az első görög- vagy török- vagy antant-fegy­ver s ma reggelre csöndre ébredtünk, mert az európai bonyodalmak rnagvától terhes kö- zel-Jceleti kérdés megoldását az antant-hatal­mak egységes jegyzéke elodázta. Szól ez a jegyzék ekképpen: Franciaország, Olaszország és Anglia diplomáciai képviselői Athénban kormá­nyaik jegyzékével megegyező újabb jegyzé­ket adtak át, amelyben a görögöknek Kon­stantinápoly megszállására vonatkozó ké­relmét megtagadják s hozzáteszik, hogy a szövetségesek a görög csapatok támadó kí­sérleteit meg fogják akadályozni. Az antant tehát nem engedi meg, hogy 1. Konstantin görög király mint XII. Konstantin vonuljon be Konstantinápolyba s fegyverrel szerezze meg népének azokat az ígéreteket, melyeket az antant engedelmes vazallusának, Venizelosznak , tett s amelyeket visszavont akkor, mikor Konstantin újra elfoglalta a gö­rög trónt, amelyet régebben elhagyott. Az an­tant, úgy látszik érzi, hogy a görögök bizánci aspirációi nyomán a legkomplikáltabb hely­zet állhat elő. Tudja, hogy a török-orosz szö­vetség folytán Moszkva nem nézné tétlenül a görögök uralmát a Boszporuson, hogy a Bolgárok alkalmat látnának a görögök meg­támadására s hogy háború lángolna föl Bizánc körül, mely felperzselhetné az antant egységét is. Ezért szükségesnek tartotta az erélyes föl­lépést, hogy elodázza a kérdés megoldását, ha már a megoldáshoz nyúlni nem mer. Ami most Európa délkeleti részében történt s ami négy év óta a kisázsiai görög-török fronton történik, az jellemző tünete a győzök tehetetlenségének és békediktálásának. Hd visszatekintünk a keleti kérdésre, akkor tisz­tán áll előttünk a helyzet és világosan látjuk, hogy az antant a lehetetlen végleges megöl* dások mellett a békekonferenciákon félmegol­dásokat is hozott, melyek a függő kérdések özönét tartalmazzák s melyek súlya bonyo­dalmakat váltottak ki és áldatlan helyzetet teremtettek. Törökország sorsa. Tudjuk, hogy Sévresben 1920 augusztus 10-én döntöttek a török birodalom sorsáról s hogy ez az ítélet Törökországot, mint európai államot teljesen megsemmisítette és Ázsiában is leggazdagabb tartományainak, valamint füg­getlensége egy részenek C vesztésére Ítélte. Az Angora-szerződés, amelyet Franciaország Törökországgal szövetségesei nélkül kötött meg, az elvesztett területek egy részét vissza­juttatta ugyan a törököknek, de ezzel szemben Törökország szorosabb összeköttetésbe került Franciaországgal, amelynek ezeket az előnyö­ket köszönhette. Angliában a különbéke kez­detben nagy felh'borodást keltet/, végül is azonban szükségét érezték a megegyezésnek s igy jött létre ez év március végén az úgy­nevezett párisi keleti konferencia, amelyen Franciaország, Anglia és Olaszország meg­egyeztek a török kérdés szabályozásában. Anglia eredeti céljainak nagy re.-érői ez al­kalommal is, mint annyiszor lemondani kény­szerült. Az itt elért sikerekben legnagyobb része a törökök kisázsiai győzelmeinek volt, azonfelül annak a jelentékeny diplomáciai se* gitségnek. amelyben Franciaország részesí­tette a törököket. Ha a görögök, mint Angliá­ban eredetileg várták, győztesekként állottak volna Angora kapui előtt, akkor a törökök a békét egész Trácia, Szmirna és Anatolia nagy részének elvesztése árán kaphatták volna csak meg. így azonban Szmirnának a görögök által való kiürítését s a Trácia felett való urai­mat követelték. Hivatkoztak Lloyd Qeorgenak 1918 januárjában az alsóházban tett kijelenté­sére, amelyben hangoztatta, hogy Törökor­szágot nem akarja megfosztani fővárosától. Kisázsia gazdag vidékeitől és Tráciától, amelyben nagy többségben törökök laknak. Az angol politika Trácia nagyobb részét Gö­rögországnak akarta juttatni, amivel szemben a törökök Gallipoli félszigetet s a sokat vita­tott Drinápolyt követelték. Ezenkívül az an- tantcsapatóknak Konstantinápolyból való ki­vonulásához is ragaszkodtak. A párisi keleti konferencia eredménye Törökország részére nem volt kedvezőtlen. Anglia a francia nyo­más alatt a következő főpontokban járult hozzá a sc'vresi szerződés megváltoztatá­sához: Szmirna egész területét a görögök kiürí­tik, csupán Szmirna városának lesz külön önálló közigazgatása. Gallipoli félsziget s a Márványtenger partjának egy része egyelőre Görögország birtokában marad, azonban az egész területet szövetséges csapatok fogják megszállani. Ezzel szem­ben Trácia nyugati határait a törökök ja­vára nyugatra kitolják. Drinápoly azonban Görögországnak jut. Ámbár a régi város elvesztése a törököket igen fájdalmasan érinti, előnyt jelentett számukra annyiban, hogy ismét szomszédságba kerültek Bul­gáriával. A tengeri szorosokat nemzetközi bizottság fennhatósága alá rendelik, a melynek azonban török elnöksége van. Konstantinápoly Törökország független fővárosa és teljes szuverénitását megőrzi. Ezt a szerződést azonban sem a törökök, sem a görögök nem fogadták el s igy a kér­dés megoldása csak papiroson maradt. A végleges megoldást lehetetlenné tette a fran­cia-angol ellentét, mely a kérdésben s egész fejlemémmiben megnyilvánult. Az antant papiros-egyezményének háta mögött ugyanis Franciaország a törököket ellátta, fegyverrel, munícióval és pénzzel, Anglia viszont a görögöknek juttatott mind­azt, ami egy háborúhoz szükséges. Most, hogy a török kézben lévő francia fegyverek és az angol munícióval töltött görög fegyve­rek harcot akartak kezdeni egymással, Ang­lia és Franciaország a papiros-egyezményt lobogtatja meg s hatalmi szóval inti le a ké­szülő háborút. Nem azért, mert elvben ellen­ségei a háborúnak, de mert még nem merik egymás ellen engedni a két ellenséget, még jó barátoknak kell lenniök a más kérdésekben rejlő konc érdekében. Kikiáltották Kisázsia autonómiáját. London, augusztus 2- A Reuter-ügynök' ség jelenti Szmirnából: A görög főbiztos Kis- ázsiát tegnap autonóm és független államnak kiáltotta ki. A kiáltvány valószínűleg az or­szágnak a görög haderő által elfoglalt terüle­tére vonatkozik. Az antant tiltakozik Kisázsia autonómiája ellen. Paris, augusztus 2. (Havas.) A lapok jelen* tése szerint a francia kormány javaslatot tett az angol és román kormánynak, hogy a három kormány közösen tiltakozzék Kisázsia autonó­miájának kikiáltása ellen. devizaközpontnak a devizarendeleteket szi­gorúan evidenciában kell tartani- Ezen a mó­don remélik a liszt, zsír és szén vásárlására szükséges eszközöket megszerezhetni. M ®Saszországí Kararsáős. Az uj Facta-kormány. — A fascista mozgósí­tás. — Az általános sztrájk. Az uj Facta-minisztérium tárcái a követ­kezőképpen oszolnak meg: miniszterelnök Facta, külügyminiszter Schanzer, gyarmat­ügyi miniszter Amendola, belügyminiszter Taddei, igazságügyminiszter Alessió, pénz­ügyminiszter Bertone, hadügyminiszter So- ieri, tengerészeti miniszter de Vito, közokta­tásügyi miniszter Anile, közmunkaügyi mi­niszter Riccio, földmivelésügyi miniszter Ber- tini, postaügyi miniszter Fülei, felszabadított területek minisztere Lucciani­Ez a kormány tehát a régi politika folyta­tását jelenti. Mint fogja mcgállani helyét és mint fog megbirkózni az olasz közélet ziva­taros jelenségeivel, az óriási kérdés- Mert az olasz közéletben viharok dúlnak. A fascista mozgósítás és ennek ellenrendszabálya, a szocialista sztrájk, fölborították az olasz belső élet konszolidációját- A fascista mozgósítás — mint táviratok jelentik — rendben és terv­szerűen folyik. Az általános sztrájk pedig tegnap éjszaka egész Olaszországban meg­kezdődött. Rómában a közúti forgalom szü­netel, az újságok nem jelennek meg, minde­nütt erős katonai osztagok láthatók- A pre- fektura plakátokon tiltotta meg a gyűléseket, valamint gépkocsik és kerékpárok közleke­dését. A vasúti forgalmat részben föntartot- ták, a postaforgalom korlátolt. A vasutak üzemét a nacionalista személyzet segítségé­vel csökkentett terjedelemben sikerült föntar- tani. Egyes vidékeken a sztrájk nem sikerült- Így Firenzében a sztrájkot nem is hirdették ki- Turinban, Velencében, Nápolyban és Bo­lognában a munkásság nagy része nem csat­lakozott a sztrájkhoz. Milánóból majdnem minden vonat rendes időben elindult. így fest az olasz közélet, ezzel a zavaros helyzettel kell az uj kormánynak megbir­kóznia­Aaiszfíii cseli-§il®¥áií iilcsiic. Az osztrák pénzügyminiszter Prágában- — Folyósítják az osztrák kölcsön hátralékát­Segur osztrák pénzügyminiszter Prágában van és tárgyalást folytatott Novák cseh-szlo- vák pénzügyminiszterrel. A tárgyalásokat, melyek az 500 milliós hitel 286 milliós részle­tének folyósításáról folytak, tegnap befejez­ték. Alapos eszmecsere után. amely az osz­trák pénzügyi gazdálkodással s a hitellel ösz- szeftiggésben álló problémákkal foglalkozott, megegyezést létesítettek, amely szerint Cseh- Szlovákia a kölcsön hátralékát szabályos részletekben folyósítani fogja­Osztrák rendszabályok a gazdasági válság enyhítésére. Bécs, augusztus 2- Az osztrák kormánynak az a szándéka, hogy a gazdasági válság mér­séklésére újabb rendszabályokat léptei élet­be. Az osztrák ipar az utóbbi időben nyolc hétre való nyersanyaggal látta el magát, ez idő alatt tehát behozatalra nincs szükség- Fzt az időt elsősorban szén, zsir és liszt behoza­talára akarják fölhasználni- A kivitelt a jövő­ben szigorú ellenőrzés alá helyezik, hogy igy elsősorban luxusáruk behozatalát megaka­dályozhassák. A devizakereskedelemmel fog­lalkozó ügynökök számát valószinüleg lénye­gesen korlátozni fogják. A bankoknak és a A románok behívása a nemzetgytiíás előtt, A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, augusztus 2. (Saját tudósitónk teleíonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén az indemnitási javaslatot első olvasásban részleteiben is elfogadták. Ezután Bethlen István gróf miniszterel­nök válaszolt Sándor Pálnak a románok be­hívásáról szóló interpellációjára. A minisz­terelnök kijelentette, hogy az interpelláció egyik részére kíván csak válaszolni, a többi részére a kereskedelmi miniszter fogja a vá­laszt megadni. Sándor Pál — mondotta a miniszterelnök — az orgoványi pörben el­hangzott tanúvallomások alapján vetette fel azt a kérdést, hogy kik hozták be a romá­nokat Magyarországba. Nem hiszem, hogy vannak olyanok, akik behozták volna őket. A képviselő ur azt mondja, hogy tudja, hogy kik voltak az illetők. Sándor Pál: Ezt nem mondtam. Bethlen gróf: A képviselő ur négy bi- zonyitákot sorol fel a románok behívása ügyében. Ki kell jelentenem, hogy abból, hogy valaki a románokkal érintkezett, vagy tárgyalt, még nem lehet arra következtetni, hogy behozta volna őket az országba. Sándor Pál: Talán Pékár tudja, hogy kik hozták be a románokat. Bethlen István gróf: Ha ez igaz, Pé­kárnak módjában van erre vonatkozólag nyilatkozni. Szó volt róla, hogy Újlaki Géza ügyvédnek, Ágoston Péter védőjének tudo­mása van arról, hogy kik azok, akik a romá­nokat az országba behívták. Felszólítottam Újlakit, hogy nevezze meg az illetőket, azonban Újlaki ezt határozottan megtagad­ta. Az interpellációból kivehető, hogy vagy a szegedi, vagy a Friedrich-kormány hívta be a románokat. A szegedi kormányért én minden köriilméns'ek között vállalom a fele­lősséget. A miniszterelnök azután felolvassa annak a memorandumnak egy részét, amelyet az antanthoz intézett s melyben hangoztatta, hogy az antant vessen véget a magyaror­szági bolsevizmusnak. Kijelenti, hogy ha kérte is az antant közbelépését, ‘arra nem kérte, hogy ellenséges csapatokat küldjön be az országba. Peidl Gyula: Érdekes volna a memo­randum további részleteit is ismerni. Bethlen István gróf: Ennek még nem érkezett el az ideje, de megnyugtathatom a képviselő urat, hogy nem követtem el haza­árulást. Sándor Pál interpellációjában a többi között arról is van szó, hogy egy román szakértő állítása szerint József főherceg tá­mogatásával Friedrich István hivta volna be a románokat az országba. Ezzel, szemben ki kell jelentenem, hogy Friedrich ezt a szak­értői: egyáltalán nem is ismeri. Ezt az ügyet nem szabad plet3'ka módjára kezelni, mivel az ország hírnevének ártunk vele. A romá­nok be akartak jönni, be is jöttek, de ki kell jelentenem, hogy senki sem hivta be őket az országba. Ezután Pékár Gyula személyes megtá- madtatás címen szólalt föl. Sándor Pál — mondotta — belekeverte öt ebbe az ügybe és pedig azzal kapcsolatban, hogy ő állító­lag azt a kijelentést tette volna, hogy a zsi­dók tartották vissza a románokat az ország­ban. Pékár Gyula kijelentette, hogy ö soha­sem tette ezt a kijelentést. így aztán a sajtó úgy tünteti fel a dolgot, hogy ők hívták be a románokat s naponta halljuk a bolsevizmus dicsőítését. Sándor Pál: Nem én tőlem. Pékár Gyula: Nagyon furcsának találja, hogy azok vádolják meg őket a románok be­hozatalával, akik Csernyvel szembeszálltak. Pékár azután elmondja, hogy Bandholz ezredes segítségével sikerült a muzeális ér­tékek egy részét megmenteni, a kár azonban mégis meghaladta a húszmilliót, ö mindig követelte, hogy az antant számítsa be ezt a húszmilliót a jóvátételi összegbe. Majd ellen- forrrádalmi tevékenységét ismertette s el­mondotta, hogy egy fehér házat létesítettek szemben a szovjetházzal. Rupert Rezső: A szovjetházak háza. Pékár: Ennek a fehér háznak harminc- három tagja volt. Képviselők, akik a szovjet tagjai voltak. Pékár ezután felolvasta azoknak a nem­zetgyűlési képviselőknek a nevét, akik a szovjetnek tagjai voltak. így többek között Farkas Istvánét, Knaller Győzőét. Peidl Gyuláét. (A szocialisták lel­kesen éljenzik Peidl Gyulát.) Közbekiáltások a szocialisták részéről: Al­jas hazugság.) Rottenstein Mórét. (Felkiáltá­sok a kormánypárton: Móricka álljon fel. Óriási zaj.) Sütő Józsefét és Györky Imréét. Mialatt — folytatja Pékár — mi a júliusi ellenforradalom idejében a parlament pincéjé­ben voltunk, hallottuk odaíöntről az üdvkiál­tásokat. Levágott fülű ellenforradalmárokat hoztak be hozzánk s azzal ijesztgettek ben­nünket, hogy mi is hasonló sorsra fogunk jutni. Erre óriási zaj tör ki a Házban, úgy hogy Pékár szavait nem lehetett hallani. Csak Far­kas közbekiáltása vehető ki, hogy majd hoz­zuk a fehér terror aktáit. Az elnök figyelmezteti a Házat, hogyha nem lesz rend, kénytelen lesz a házszabá­lyok 215. szakaszát alkalmazni. A rend erre nagynehezen helyreáll s Pé­kár folytatja a lista felolvasását. Amikor Propper Sándor nevét olvasta, újból óriási zaj támadt. Á szocialisták fel­álltak a helyeikről s kiakartak vonulni, er­re Gömbös a kormánypárti képviselők •lágyrészével a középre sietett, hogy a ki­vonuló szocialistákat megtámadja. Bethlen azonban visszarántotta Gömböst. Maga a ház elnöke is lejött az elnöki emelvényről, hogy visszatartsák az egységespárti kép­viselőket. Az egységes párti képviselők részéről is­mételten csak az a felkiáltás hangzik, hogy A üagiarersiiji eseményen. 1 * ^ 1 fi ll RAfferaLiiilrÁvit félpohár SCHMIDTHAUER-féle igmándi f f H n 7 y V T 3 JCUFtflK. OttllOn keserüviz> melegitve éhgyomorra, mint ivókúra, ~ ^ v *• bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság*, máj és lépdaganat, aranyér, elkevéredés, agyvértódulás, vérbőség stb. 422 Soh ®W€&S«eEE!s<SHllcHH is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents