Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-27 / 72. szám
Pirkad Veronában? \g.) Prága, augusztus 26. A középeurópai politikai helyzetben Seipel utjának nyomán uj és meglepően frappáns fordulatok előtt állunk. Ma még kaotikus és sok tekintetben egymással ellentmondó hi- rek tornyosulnak ugyan elénk, de a hírek tömkelegéből tisztán és világosan leszürhe- tők már ma is bizonyos középeurópai politikai tanulságok és sejthetők a kifejlődés irányvonalai. Teljesen megérettnek látszik már ma is az az igazság, hogy Középeurópában a békeszerződések nyomán nem helyezkedtek el nyugadal- mas szinten az államok, hogy a békeszerződések hatalmas erruptiv lökéssel geográfiái és hatalmi eltolódásokat eredményeztek, a melyeket ma természetes erők kezdenek nivellálni, vagy legalább is a nivellálás felé vezetni. A békeszerződések lehetetlenségeit a természetes fejlődés politikai következményei meg fogják dönteni s ebben az irányban egy előrehaladó lépésként tűnnek föl azok a politikai kombinációk, amelyek Seipel osztrák kancellár utazása nyomán foglalkoztatják a közvéleményt Mert a középeurópai zűrzavar tisztulási folyamatát kell látnunk abban, hogy az Ausztria nevet viselő államroncs megelégelte a kegyetlenségeknek vele űzött játékát, megelégelte, hogy türelmes mártírja legyen az antant hatalmi hóbortjának s belátva a természetes életlehetőségek feltételeinek hiányát, oly megoldás felé törekszik, mely mellett megóvhatja önmagát a végleges és teljes összeomlás katasztrófájától.' Bármelyik kombináció is valósul meg, Európa pozitív bizonyítékát kapja annak, hogy a békeszerződések bűnös könnyelmüségggel és hatalmi ötletekkel kompromitálták a politikai észszerüséget s annak, hogy a lehetelenséget nem lehet iráso.s és oktrojált szerződésekkel a lehetőségek és a valóságos élet pontjára; emelni. Ausztria sorsa az első nagy fejbeütése az antant szörnyteremtményének, melynek garázdálkodását sinylik a középeurópai népek milliói. De a politikai tanulságok sorában ott látjuk azt a jelenséget is, hogy a lerongyoltatott és demoralizált Ausztria fölött az imperialiszti- kus érdekszférák harca alakult ki. Látjuk, hogy Franciaország és annak politikai vadhajtása: a kisantant a bécsi romokon önmagának akar bázist teremteni s hogy ezzel szemben Olaszország és minden valószínűség szerint Anglia is arra törekszik, hogy a haldokló Ausztria megmentésével ne harapódzon el Középeurópában az a politika, ne találjon újabb megszilárdulási alapot az az expanzió, mely nem ismeri a beteltség határait. Ausztria sorsa fölött harc viaskodik s a harc két főhadiszállása: Prága és Verona. Ma még bizonytalan a harc kimenetele, de a harcoló felek sztratégiai céljai nem ismeretlenek. Prága és külpolitikájának támaszpontja: Poin- caré, nyílt kártyákkal játszanak s bár Beries- nek nem lenne túlságosan kellemes, ha a cseh-szlovákiai németség Ausztria felosztása révén az uralkodó nemzet rovására erősböd- nék, mégis inkább választaná ezt az utat, mely még mindig kellemesebb, mint a Németvagy Olaszországhoz való osztrák csatlakozás eshetősége. Veronában ezzel szemben az Ausztria fölötti olasz protektorátust készítik elő, sőt a Ccske Slovo értesülése szerint — melyet már ehelyütt ismertettünk — a Cer- nin-féle olasz-osztrák s esetleg magyar szövetség alapjait keresik össze. A sztratégiai célok tehát egészen világosak. Arról van szó, hogy vagy összekovácsolódik Bécs fölött a déli és északnyugati szlávok állama s ezzel hatalmat nyer Középeurópa népei fölött a szláv blokk, vagy megerősödik Ausztria önálló léte s erőt és támaszt kap az élet lehetőségeihez. Ez az utóbbi esély, úgy látszik, nem álom és nem politikai illúzió. Olaszország politikai céljainak érthetően nem konveniálhat az, ha a szláv hatalmi szféra reáfekszik s elvágja minden útját annak, hogy Olaszország valaha is kapcsolatot találjon a germán nép felé. Olaszországnak nem közömbös a középeurópai kérdés és nem maradhat tétlen akkor, mikor érdekeivel ellentétes tényezők serényen tevékenykednek. Ez a szempont feltétlenül közrejátszott Veronában s ha máról-holnapra nem is bontakozik ki teljesen az uj helyzet, annyi bizonyos, hogy a Cernin-féle kombinációnak — mint annak idején meg is irtuk — megvan a reális és praktikus politikai alapja. Ebből a tényből újabb tanulság folyik. Látjuk azt, hogy a történelem nem ismer befeje- zetlenséget. Látjuk, hogy amit a háború előtt természetes érdekek összetartottak s egymás felé hajlítottak, azt az érdekek ismét közelebb hozzák egymáshoz. Ha más formában is, ha más államhatalmi és politikai kötelékben is, de Nyugat és Kelet között összetartó, a kiegyenlítés folyamatát véghezvinni hivatot politikai alakulatnak kell lennie. Ez az alakulat nem lehet a kisantant, mely természetellenes alapokon verődött össze, de az az államcsoport vagy szövetség, melyet történelmi és gazdasági érdekközösségek igazolnak. És tanulságként látjuk azt is, hogy a mai külpolitika ziháló forgatagában minden államnak aktív szerepet kell játszania. A várakozás és a visszahúzódás ma nem indokolt többé s ebből a szempontból cl kell lennünk készülve arra, hogy a veronai tanácskozás nyomán Magyarország is rálép talán az aktivitás útjára. Az osztrák probléma körül kifejlődő események egyelőre ezeket a tanulságokat tárják elénk. A magyar nemzeti Marienbad, augusztus 26 Pasics és Benes dr. miniszterelnökök pénteken 10 órakor ültek össze tanácskozásra Marienbadban. A tanácskozások egész napon keresztül tartottak s a hivatalos hiradás szerint a nemzetközi politika problémáit, valamint a két államot különösen érdeklő kérdéseket alapos megbeszélések tárgyává tették. A két állam kormányelnökei megállapították, hogy nézeteik teljesen egyeznek. Végül a megkötendő szövetségről tanácskoztak s a vélemények teljes azonossága alapján meghosszabbították és kiegészítették az előző szövetségi szerződést. A politikai megegyezéMarienbad és Verona. A Národni Politika a veronai s a marienbadi megbeszélésekről a következőket Írja: Az olasz lapok — nyilvánvalóan felsőbb utasításra — úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha a kisantant ki akarta volna használni Ausztria szorult helyzetét, s arra akarta volna rábírni, hogy csatlakozzék a kisantanthoz. Ezzel szemben Olaszországnak meg kellett védenie Ausztriát, valamint saját érdekeit s az olasz kormánynak Belgrádban tett állítólagos intervencióinak az volt a célja, hogy figyelmeztesse a kisantantot, hogy az olasz kormány nem enged meg semminemű külön eljárást s hogy az ausztriai kérdést csakis Olaszország hozzájárulásával lehet megoldani. Az osztrák lapok, főképpen pedig a bécsi külügyminiszterhez közelálló déli lap, egész másképp tünteti fel a helyzetet. Maga Seipel is úgy nyilatkozott, hogy Ausztria Olaszországhoz való csatolásának terve Rómából indult ki s hogy Ausztriának nincsen kifogása ellene. A veronai tárgyalások folytán előállott helyzettel a marienbadi tanácskozásnak is foglalkoznia kell s talán éppen ez a kérdés lesz a marienbadi tanácskozásnak egyik legfontosabb pontja. Igaz. hogy a veronai tárgyalásokról mindkét külügyminiszternek még a kormánya hozzájárulását is meg kell nyernie, azonkívül a nagyhatalmaknak is szavuk lesz ez uj helyzethez, mindazonáltal tekintettel arra, hogy igen súlyos komplikációk állhatnak elő, el kell várni a kisantanttól, hogy a veronai tárgyalások eredményeinek bevárása után meg fogja tenni a megfelelő ellenlépést. Pi!z Prágába érkezett. Prága, augusztus 26. Ma reggel félnyolckor Pilz lengyel követ Hempel tanácsos kíséretében megérkezett Prágába, hogy a kisantant és Lengyelország konferenciáján résztvegyen. A pályaudvaron a miniszeíer- elnök kíséretében Udrzal miniszter fogadta a követet. Benes középeurópai blokkot tervez. Prága, augusztus 26. A Lidové Noviny azt fejtegeti, hogy Olaszország a szláv érdekszféra kiszélesítése s a Magyarország sorsa fölötti aggodalom folytán igyekszik kezébe venni az osztrák probléma megoldását. Ezzel szemben a bécsi Neues Achtuhrblatt állítólag jól informált cseh-szlovák forrásból arról értesül, hogy a Seipel és Benes között létesített megegyezésnek állítólag már kötelező jellege van és a cseh-szlovák külügyminiszternek terve arra irányul, hogy a kisantanton kívül még egy külön középeurópai blokkot létesítsen, amelybe Cseh-Szlovákia, Ausztria és Jugoszlávia tartozna. A Neues Achtuhrblatt szerint Benes dr- ezt a tervét a népszövetség elé, mint Ausztria legfontosabb szanálási programját akarja előterjeszteniMegérkezett a román és jugoszláv külügyminiszter. Prága, augusztus 26. Dúca román és Nin- csics jugoszláv külügyminiszter ma délben megérkezett Prágába. Irta: Fleischmann Gyula dr. I. Az egész magyar nemzethez. Kassa, augusztus 26. Az ezeréves Magyarország feldarabolása, ez a szörnyű tragédia, amelyhez hasonlót a világtörténelemben csak keveset találunk, — kétségtelenül egy uj korszak kezdetét jelenti az egész magyar népre- Vesztett háború, forradalom, az ország kétharmad részének elvesztése, bolsevizmus és román megszállás, belső harcok, külső elszigeteltség, a gazdasági fejlődés lehetetlenné tétele és az ezzel járó elszegényedés, lelki elerőtlenedés, a hadisarccal való állandó fenyegetés és a szomszéd államok ellenséges magatartása, ez a szörnyű kép a józan gondolkodó előtt azt a benyomást kelti, mintha a magyar népet, amely ma magára hagyatva, tönkre- téve, kirabolva, ellenséges államoktól körülvéve áll a kis Dunamedencében — halálra ítélték volna és pusztulása kikerülhetetlen lenne. Amint azonban az erőslelkü férfi hihetetlen csapásokat és szenvedéseket elbír s törhetetlen munkával és kitartással fel tudja magát küzdeni, úgy egy halálra Ítélt, pusztulásra szánt nép is megmentheti önmagát, ha akarja. Uj határkőhöz értünk, történelmünk uj fejezete kezdődik, uj útra kell térnünk és — sajnos — még ezt az uj utat. is magunknak kell megteremtenünk járatlan, vad, előttünk ismeretlen vidéken. A magyar nemzet csak úgy fogja tudni kiheverni az öt ért rettenetes katasztrófát, csak úgy menekülhet meg a pusztulástól és törhet magának utat előre, amelyen újra megindulhat, ha az egész magyar nép egységes lesz úgy a szenvedések elviselésében, mint az épitö, ujjáalkotó munkában. , Tudatában van-e a magyar nemzet minden fia annak a rettenetes katasztrófának, amelyet átélt, érzi-e, hogy ma a magyar nép léte és nemléte forog kockán s belátja-e a nemzet minden fia, hogy a magyarság megmentéséhez minden magyar kézre, szívre, észre, minden magyar önfeláldozásra és áldozatkészségre szükség van? Részvétlenség és közöny, gyávaság és megalkuvás, öncélok és egyéni érdekek, bujtogatás és hazaárulás, ki fogja ezeket kikorbácsolni az elaljasodotí lelkekből? Ki fogja megszüntetni a szenvedéseket a százezernyi magyar szivekben, akiket leköt a nyomor s akik szeretnének és nem tudnak segíteni az épitő munkában? Hol van az a nemzeti öntudat, amely eggyé forrasztja, közös célokban egyesíti a magyar nép millióit, hol van a hazaszer etet, amely nem haszonnal, hanem áldozatkészséggel és önmegtagadással jár, hol van az a magyar humanizmus, amely egyaránt áthatja a paloták úri lakóit és a kunyhók földhözragadt szegényeit? Hol vannak azok a férfiak, akik a magyar népnek úttörői, útmutatói kell hogy legyenek és akik a nemzeti újjászületés munkáját vezessék? A nemzet jajszavának végig kell hangzania az egész területen, ahol magyarok laknak, — mm áll a Korona? Aug. 26-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 18.70 svájci frankot Budapesten 6600.00 magyar koronát Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP _ , KiadóhivaL Prága-II., Stepánská ulice 40. L „ Praga-I., Na PerStyne 6. I. Telefon: 30—349, Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44. A tegnapi tanácskozásról ezek a hírek számolnak be. Gondosan elkerülik az osztrák probléma és a kisantantot annyira érdeklő veronai tanácskozás kérdéseit, noha egészen bizonyos, hogy Benesnek és Pasicsnak ezzel kapcsolatban is volt megtárgyalni valója. Amíg a hivatalos hiradás ily tartózkodó, addig a cseh lapok erőteljesen előtérbe állítják ezt a kérdést. ;en kívül a miniszterelnökök úgy találták, íogy a két állam helyzetének megerősítésére szükség van a gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi életbe bevezetendő uj intézkedésekre. Délután 3 órakor Sándor király kihallgatáson fogadta Benes dr. miniszterelnököt. Este ij cseh-szlovák miniszterelnök a „Buen Re- iro“-szállóban dienert adott, amelyen többek között Pasics miniszterelnök nejével és le- tnyával, a prágai jugoszláv követ Bosnják, Callina belgrádi követ és Masaryk követségi anácsos vettek részt. Este 9 óra 45 perckor Sándor király soirét adott. Az estély után 3enes miniszterelnök visszautazott Prágába.
