Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-20 / 66. szám

* ^KÍ(WMA(WÚi7fii<M£ Vasárnap, augusztus 20. musra, amellyel ezt az államra nézve is any- nyira fontos kérdést kezelik. A liberális men­talitásra eléggé jellemző a félhivatalos or­gánumuknak csak a napokban tett kijelenté­se, mely szerint nagyon helyesen tette Bratianu, hogy annak idején vonakodott a kisebbségi egyezményt aláírni, mert az csak arra jó, hogy a nagyhatalmak beleavatkoz­zanak a kis államok belső ügyeibe. Természetesen sem a jogérzet, sem a nem­zeti kisebbségek életérdeke, sem végül magá­nak az államnak jól felfogott érdeke nem engedik, hogy ünnepies nemzetközi leköte- lezés által biztosított és a népek szövetségé­nek garanciája alá helyezett jogok megadása egyszerűen az állam olyan belső ügyévé té­tessék, amelynek ilyen vagy amolyan ren­dezése a mindenkori kormányok tetszésének legyen kiszolgáltatva. De még ha igy fogják is fel a dolgot, még akkor is érthetetlen az az eljárás, amelyet a nemzeti kisebbségek jogaival szemben az alkotmányreform alkal­mából tanúsítanak. Az alkotmány előkészíté­sével foglalkozó bizottság ugyanis azt a kü­lönös határozatot hozta, hogy a nemzeti ki­sebbségek jogainak nem ad helyet az alkot­mányban. Nem is kell említeni, hogy ezeket a jogokat az egész állami életre való alapvető fontosságuknál fogva minden több nemzeti­ségű állam alkotmányában szokta szabá­lyozni. Ha ezt Romániában nem tartják szük­ségesnek, ez annál feltűnőbb, mert ebben az államban szokássá vált, hogy egészen jelen­téktelen dolgokat is magas szabályalkotó fó­rumok szabályozzanak. Például a vasúti vészfékek használatáról királyi dekrétum in­tézkedik és ugyané módon történik az alsóbb rendű hivatalnokok kinevezése is. Ha ezzel szemben a kisebbségi jogokat nem tartják :eléggé fontosnak arra, hogy azokat az uj al­kotmányba bevegyék, ez csak azt bizonyít­hatja, hogy nem veszik komolyan egyáltn- ,lán a párisi egyezményt, amelynek értelmé­ben Románia a kisebbségek számára ott biz­tosított jogokat köteles alantörvényeként el­ismerni, úgy hogy azokkal sem más tör­vény, sem kormányrendelet, sem hatósági intézkedés nem ellenkezhet és ezen jogok a Népliga garanciája alá helyeztetnek. Pedig a nemzeti kisebbségek kielégítése letagadhatatlanul legelsőrendü érdeke magá­nak a román államnak, ha konszolidálódni akar. Hiába hangoztatják az állam nemzeti jellegét, azon a kétségtelen tényen nem tud­nak változtatni, hogy mig a régi Romániának 6.3 milliónyi lakossága mellett csak elenyé­sző nemzeti kisebbségei voltak, a mai megna- gyobbodottnak 11.7 millió román anyanyelvi! lakossága mellett 5 és fél millió nem román nemzetiségű polgára van, a nemzeti kisebb­ségek tehát egyharmadát teszik ki az ősla­kosságnak. Hogy egy állam ekkora részét polgárainak egyszerűen quantité negligeable- nak tekintse, amelynek az uj helyzettel \ aló megbékülése avagy elégedetlensége ránézve teljesen közömbös, nem lehet elgondolni. Még kedvezőtlenebbek a viszonyok a nem­zeti egység szempontiából Erdélyben, ahol az 57 százalékos románsággal szemben 43 zaléka a lakosságnak a kisebbségekre esik. Ily népességi viszonyok mellett nyilvánvaló, hogy ha valahol, úgy Romániában volt mel­lőzhetetlen az uj politikai határok megvo­nása alkalmával a nemzeti kisebbségek jövő­jéről gondoskodni és azok minimális jogait a sovinizmusra oly nagyon hajlandó kormá­nyokkal szemben biztosítani. Valóban nehéz egy cikk keretében ama sérelmeknek elsorolása, amelyeket _z impé- riumátvétel óta különösen a romániai ma­gyar kisebbségnek — amelv számbH5Rg is a legtekintélyesebb, mert közel kétmillió — el kellett szenvednie. A/nV •tetek kellenének. A magyarság, minden ro­mán részről elhangzó ellenkező állkás dacá­ra, még mindig csak másod vagy harmad­rendű állampolgárságot jelent Romániában. A hatalom nagyon jól tudja, hogy Erdélyben a szabadságnak és nemzeti léthez való tör­hetetlen ragaszkodásnak ősi várai az auto­nóm egyházak. Ezért főleg ezek ellen intézte és intézi létüket aláaknázni aka^ó támmiác'-rn A földreform egyenesen arra jó, hogy a ma­gyarság anyagi alapjait gvöngiHe meg a legnaagtobbfokban s különösen alkalmas e melllett arra. hogy az autonóm időkeretek Iába alól kihúzva a földet, őket képtelenekké tegyék egyházi és nemzeti nevelési felada­taik teljesítésére. Nem baj, ha a törvény nem is ad módot a felekezeti oktatás tönkre­tételére, a hatóságok leleményessége — mert ezek tetszésük szerint teszik magukat jogalkotóvá, ha kell — segít ezen fölös mér­tékben. Legutóbb például az egyik magyar felekezeti iskola épületének elvételét egvene.. sen „az állam jó érdekének védelmére és fentartására irányuló lelki érzelem alapúin11 határozta el a hatóság, Hng^ az ilyen ad hoc szabályalkotás veszedelmessé válhatik az egész államéletre, azt persze nem veszik figyelembe. Különben a felekezeti oktatás elleni megsemmisítő támadások megkezdőd­tek már azzal, hogy az állam sorra elszedte az iskolai épületeket és azután arra hivat­kozva, hogy az iskolák nem rendelkeznek megfelelő helyiségekkel, megvonta azoktól a nyilvánossági jogot. Balga hit, hogy mindezen az alkotmány­reform segitene. A tervezet még a vallás- szabadságnak sem tesz eleget, fentartván a görögkeleti egyházat, mint államvallást. Egyetlen szó sincsen benne az egyházak autonómiájáról, sem a felekezeti iskolákról. Szó sincsen ezenfelül arról, hogy a kisebb­ségek nyelvének a közigazgatásban és a bí­ráskodásban szerepet biztosítsanak. Pedig a romániai magyarság egyenesen a nemzeti autonómiát követelheti teljes joggal egy szentesitett törvény: az 191B. évi $rv"lafe- hérvári határozatok alapján. Ezekből a nem­zeti egyesülés mámoros nao;aiban hozott ha­tározatokból egyetlen betű sem valósult meg. ami a kisebbsége^ ing'vra bennük. Maga az azt létrehozó nemzeti párt volt a legelső, amely megfeledkezett róluk, amikor hatalomra került. A romániai magyarság helyzetére nézve legyen elég még csak a következő két mo­mentumra rámutatni. A romániai közigazga­tásnak az anarkikust megközelítő állanotát maguk az ellenzéki román politikusok is el­ismerik, a bíróságok személvzefhiány követ­keztében egyharmadát látják el az ügyek­nek a háború előtti állapotokhoz hasonlítva. Ennek dacára az utóbb esküre jelentkezett magyar tisztviselők és bírók ma sincsenek elhelyezve és azt a csekély számú bírót, aki kinevezést nyert, elüldözi Elorescu igaz- ságügvminiszter sovinizmusa, aki szerint a bí­ráskodásban az a főkövetelmény, hogy a bírák tökéletesen biriák a román nyelvet, ezentúl aztán lehetnek a jogban teljesen já­ratlanok, amint ez a régi királvságből töme­gesen Erdélybe helyezett bíráknál tényleg fennforog. De talán legjellemzőbb az államhatalom kezelőinek a magyarsággal szemben elfoglalt álláspontjára az az ebárás, amelyet a Ma­gyar Szövetséggel szemben követtek. A ma­gyarság egyetemességét érdeklő kérdések képviseletére állított magának szervet a Ma­gyar Szövetségben, amebmek élére két leg­súlyosabb, a miniszteri és magas diplomá­ciai szolgálatában kiváló politikai iskolázott­ságra szert tett fiát: Jósika Samu bárót és Ugrón István bárót állította. A kormány tendenciózus, elfogott jelentések alapján már kétszer tiltotta be a rrmgvarság egvetemes szervének működését, ma is be van tiltva a szövetség és működésének engedélyezését ahhoz az abszurd feltételhez akaríák kötni, hogv kancsoha ki teüesen a politikát és sü- lyed>en le a v’déki olvasókörök m‘v<Vára. Ez pedig történik ugyanakkor, amikor a kor­mány a szászok és cionisták szervezkedését örömmel üdvözölte. Ha mindezekhez hozzávesszük még azt. hogy a magyarság elhatározott parlamenti aktivitása sem tudott érvénvesölni és a libe­rális kormánynak ellene hirdetett irtó hadjá­rata következtében mindössze négy képvise­lőié ül a parlamentben, holott legalább har­mincra lett volna igénye, így körülbelül fo­galmat nyertünk a^ról, hogy minő is ma a magvar kisebbség helyzete az uj román ál­lamban. Mindennek dacára a magyarság nem esik kétségbe és nem mond le a reményről, hogy magának az ni állam keretei közt is ki fogja vívni azt a helyet, amelv elvitázhatatlan nagy szellemi és anyagi értékeinél, dicsősé­ges múltjánál és nagy kulturális fölényénél fogva megilleti. A magyarság épp a legu­tóbbi napokban is, a Magyar Szövetség melletti, lélekemelőén egységes, impozáns állásfoglalásával nagyszerű tanúságot tett arról, hogy ha egyetemes, legfőbb érdekeiről van szó, nem ismer különbségeket és egv emberként, egy szivvel-lélekkel száll síkra életének és szabad fieMődé^ének megvédé­séért. Ennek tudata a leghatalmasabb bizta­tás lehet számára a jövőre nézve, hogv egy­séges küzdelmével iogait előbb-utóbb ki­vi vD. De politikát kel) változtatni vagv helye­sebben. politikát kell választani a kormá­nyoknak is a magyarsággal szemben, mert pusztán annak zsinórmértékül kitűzése, hogv el kell nyomni mindent, ami magyar, politi­kának igazán nem nevezhető. Államfentartó. fejlesztő és konszolidáló politikának semmi­esetre sem. Az államhatalom kezelői nem hivatkozhatnak arra, hogy a magyarságot kurta pórázon kel! tartaniok. mert állam­bontó, irredenta szándékai vannak. A felfújt összeesküvési perek egynéhány túlbuzgó hi­vatalnok érdemszerzési kísérleteivé vagy üres rémlátásokká zsugorodtak össze. Az alattomos utakon dolgozás, az aknamunka nem is egyezik meg a magyarnak nyílt, egyenes és szemtől-szembe bátor természe­tével. A romániai magyarság az illetékesek felvilágosításától és meggyőzésétől, de egy­ben az államérdekben is fekvő jobb belátá­suktól reméli mai helyzetének megváltozá­sát. Reméli, hogy ez be fog következni anél­kül, hogy nemzetközileg ünnepélyesen biz­j tositott jogaira nézve az erre hivatott nép- szövetség intervenciójának kellene helyet foglalni. Törvényes eszközökkel, a jog ke­retei közt vívott harcát addig természetesen ■ illanaíra • sem szüneteltetheti, amig összes biztosított jogai teljességükben nem váltak . az élet valóságává. A jóvátételt bizottság hlHfliűOttei Berlinbe marnak. A jóvátételi bizottság, úgy látszik, mindent elkövet, hogy a gigászi ellentétek között ta­láljon valamelyes áthidalást. Ezt a célt szol­gálja az az intézkedése is, hogy Sir John Bradbury, a jóvátételi bizottság első angol tagja, Mauclere, a garanciabizottság elnöke s a jóvátételi bizottság két francia delegá­tusa a jövő hét elején Berlinbe utaznak, hogy ott a német kormánynál a jóvátételi kérdés­ről tárgyalásokat folytassanak. Bradbury és Mauclere az utazásra való megbízást a jóvá­tételi bizottság tegnapelőtti nemhivatalos ülésén kapták. Remélhető, hogy a jóvátételi 'bizottság megbizottai és a német kormány között folytatandó tárgyalások a megértésre bizonyos alapot teremtenek. A jóvátételi probléma összes nagy kérdéseit, a fizetési kötelezettséget s Németország fizetési ké­pességét csak úgy, mint Bradbury és Dubois múlt heti tárgyalásai alkalmával uiból felül fogják vizsgálni s ezzel lehetőséget nyújtanak Németországnak arra, hogy uj javaslatokkal álljon elő. Előrelátható, hogy a jóvátételi bi­zottság tagjainak a német kormánnyal foly­tatandó berlini tárgyalásai néhány napot vesznek igénybe. A jóvátételi bizottság igy aligha lesz abban a helyzetben, hogy a jövő hét vége előtt a német kormány moratórium kérelméről határozatot hozzon. A Havas­ügynökség jelentése szerint a berlini megbe­szélések hétfőn délelőtt kezdődnek­Mig a jóvátételi bizottság ekként igyek­szik megtalálni a megoldási módot, az angol kormány megküldte a német kormánynak a szövetségesek válaszát a julius 14-iki német jegyzékre. Németország négyheti fizetési haladékot kap. A jegyzék közli a német kormánnyal, hogv tekintettel ama készpénzfizetésekre, ame­lyekkel Németország a kiegyezési eljárás alapján tartozik, a szövetséges kormányok­nak szándékában van annak a kétmillió font sterlingnek a megfizetését, amely augusztus 15-én esedékes volt, c naptól számítva négy héten belül követelni E határidő lejárta után az 1921 junius 10-iki megegyezést a szövet­ségesek fel fogják mondani s oly lépéseket tesznek, amelyek alkalmasak arra, hogy kü- lön-külön létesítsenek megegyezéseket a né­met kormánnyal azoknak a számláknak a sza­bályozására, amelyekkel a német kormány bizonyos gazdasági határozatok értelmében tartozik. Ezeket a megegyezéseket hozzájá­rulás céljából a jóvátételi bizottság elé fog­ják terjeszteni. A bonyodalmas helyzetnek igen érdekes fázisát képezi a közvetlen francia-német megegyezés kombinációja. Az íntransigeant érdekes cikkben foglalkozik a közvetlen német-fran­cia megegyezés lehetőségével, amely állító­lag nagyrészben megegyezik a párisi hiva­talos körök véleményével. A lap utal arra, hogy angol lapok gyakran adnak kifejezést abbeli félelmüknek, hogy Franciaország köz­vetlen tárgyalásokat kezd Németországgal- Ha ma bizonyos német államférfiak érintke­zést keresnek Franciaországgal, hogy igy közvetlen megegyezésre juthassanak, úgy ezen nem szabad csodálkozni. Fgész sor fran­cia lap, mint a Libre Parole, Qaulois, Figaro, Ere Nouvelle és az Oeuvre kedvezően írnak a közvetlen német-francia megegyezés lehe­tőségéről. Novemberben lesz az uj konferencia. Párls, augusztus 19. A jóvátételi bizottság és a német kormány között folytatandó ber­lini tárgyalásokról a Petit Párisién a követ­kezőket írja: Mielőtt a jóvátételi bizottság döntést hozna, szüksége van a helyzet teljes ismeretére. Megállapíthatjuk, hogy a legfon­tosabb ebben a pillanatban az, hogy a novem­berre tervezett s a jóvátételek, valamint a szövetségközi adósságok problémáját felölelő általános megbeszéléseket már előre is ne. kompromittálják. Különben ezek az általános megbeszélések, hacsak a jóvátételi bizottság egyhangúlag elfogadható döntést nem hoz. ’gen nehezek, majdnem lehetetlenek lesznek Bradbury és Mauclere Németországban nem egyszerű formalitások kérdésében fognak ren­delkezni. Ha a jóvátételi bizottság Németor­szág meghallgatását szükségesnek tartotta, úgy ez csak azért történt, hogy zálogok adásá­nak lehetőségéről tárgyaljanak. A Maiin meg­erősíti ezt a jelentést s megállapítja, hogy a mo­ratórium egyszerű megadását más formulával akarták helyettesíteni, tehát időt akarnak nyerni azáltal, hogy a birodalmi kancellárral tárgyaljanak. A jóvátételi bizottság el akarja kerülni a jóvátételi kérdésben a szavazatok megoszlását, minthogy ez a voltaképpeni meg­oldást hiúsítaná meg. Megtörténhetne, hogy két héttel később a Németország hibájáról szóló vitánál a francia tétel ellen ugyanazok a szavazatok fordulnának. Ha Németország rábírható lenne arra, hogy ő maga javasol ion zálogokat, úgy ez Bradbury részére nag’ elégtétel lenne s a voltaképpeni vitát a jóvá tételi konferenciáig, amelyet valószínűién Briisselben novemberben fognak megtartani el lehetne halasztani. TörvéngfiezóiRh mnstMig. Körmendy-Ékes kérdései Buzlta s Perény hadJkárának megtérítéséről. — A dobsinai jégbarlangban tilos a magyar felirat. Prága, augusztus 19. A cseh-szlovák hadsereg és a magyar bol­sevista hadsereg között 1919 junius havában lefolyt harcok alatt a visszavonuló cseh­szlovák hadsereg felgyújtotta Buzita abauj- megyei községet, mikor is húsz ház leégett. A visszavonuló cseh-szlovák katonák to­vábbá 12 békés és ellentállást ki nem fejtő buzitai polgárt lelőttek, hetet pedig megsebe­sítettek. Ugyanabban az időben a visszavo­nuló cseh-szlovák hadsereg ágyúzása követ­keztében Perény községben több ház meg­sérült. A cseh-szlovák katonák négy békésen viselkedő fiút agyonlőttek. A kárt azóta a katonai kincstár több Ízben felbecsültette jegyzőkönyveket is fölvettek, de eddig senki sem fizette meg a károkat. Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyülé képviselő ezért két kérdést intézett a nem­zetvédelmi miniszterhez és követelte, hogy a károsultaknak a kártérítési összeget miné1 előbb kifizessék. * Körmendy-Ékes Lajos egy másik kérdés- amely a belügyminiszternek szól, a dobsim jégbarlang felirataira vonatkozik és igy szól A dobsinai jégbarlang látogatóinak 80 szá­zaléka ma is magyar, akik a barlang s neveze­tességeinek megtekintéséért a megállapított ille­tékeket Is lefizetik. A vad, tobzódó és végletekbe csapó sovinizmus még a dobsinai jégbarlangot is nacionalizálta, sőt, ha rajta állna, a jeget is cseh­szlovákká formálná át. A barlangot látogató ma­gyarság megütközéssel tapasztalta, hogy a bar­lang jelzőtábláiról a magyar feliratokat minde­nütt eltüntették és csak szlovák és német felira­tok vannak. Az erős áramú villamosvezeték oly alacsonyan van elhelyezve, hogy a látogatók ru­hájukkal akarva, nem akarva, gyakran hozzáér­nek. A figyelmeztetések, hogy a vezetékhez hoz­zányúlni és hozzáérni életveszélyes, ezek is csak szlovák és német nyelven olvashatók, mintha a hatóságok csak azt akarnák jelezni, hogy a ma­gyar látogató nekik nem számit, azt az erős fe­szültségű áram agyoncsaphatja. Érthetetlen ez a tulzásba vitt magyargyülölet még itt is. Avagy a magyar nép nem járul-e hozzá a maga fillérei­vel — részint a látogatási dijakkal, részint az adókkal— a barlang jókarbantartásához? Miért mellőzik hát a magyar nyelvet még itt is? Avagy a magyarnak ebben az államban csak ahhoz van joga, hogy fizessen? Kérdenem a miniszter urat, hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy a dobsinai jégbarlang szlovák és németnyelvű feliratai mellett magyarnyelvű feliratok is használtassanak. OLD ENGLAND A legújabb angol sportöltönyök (pumphose), rnglánok (Fregoll) és női sportkosztümök knlckcrbockers-ral, sikkesen és a legkiválóbb sza ássál, a legalkalmasabb angol és skót szövetekből, a legrövidebb idő alatt mérték után készülnek. 470 Landesbank palotájában B. METZELES, PRAGA. Nekázanka 2 Úri- ós női divatszabóság mérték után. Telefou 972. - Magyar levelezés ós kiszolgálás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents