Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-18 / 64. szám
Péntek, augusztus 18. Kis és nagti világszinpad. Bonyodalmak a salzburgi ünnepi játékokról (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása.) tatnia, aki kijelentette, hogy a rozsnyói reálgimnázium magyar parallel-osztályainak fölállítására nézve javaslatot tett a miniszternek s a kérdés annyira elő van készitve, hogy csak Srobár aláírására van szükség. A rozsnyói magyar parallel-osztályok sorsa tehát e pillanatban tisztán Srobár intézkedésétől függ s reméljük, hogy Srobár az intézkedés megtételénél vissza fog emlékezni arra, mily értelemben nyilatkozott akkor, mikor teljhatalmú miniszter korában Rozsnyón járt- A döntésnél figyelembe kell vennie a miniszternek azt is, hogy a rozsnyói iskolaügyi népgyülés határozata alapján a rozsnyói szülők önként száztizenkét gyermeket jelentettek be a reálgimnázium első magyar osztályába, vagyis oly számú tanulót, amely nem is egy, de három magyar első osztály felállítását tenné szükségessé. Szlovexiszkői szenátorok és képviselők értekezlete. Pozsonyból jelenti tudósítónk, hogy a szlo- venszkói szenátoroknak és képviselőknek augusztus 26-án Pozsonyban értekezletük lesz, amelyen a szlovenszkói viszonyokról fognak tanácskozni. A pozsonyi tanácskozást követi majd egy másik értekezlet is, a melyre a gyáriparosok érdekképvisleteit is meghívják. A mszin pártok mozgalmai. A ruszin koalíciós pártok ungvári jelentés szerint fokozottabb tevékenységet kezdenek kifejteni. így szeptember hónapban Munkácson egy nagy tüntető gyűlés összehívását tervezik, amelyen követelni fogják Ruszin- szkó nyugati határainak megváltoztatását, Zemplén- és Sárosmegye ruszinlakta vidékeinek Ruszinszkóhoz való csatolását s a ruszínszkói választások kiírását. A ruszin koaliciós pártok ügyét újabban egy szükebbkörü bizottság intézi, amelynek Kaminszky dr. elnöklete alatt Rizsák Vaszil, Mocskos s Gagatkó a tagjai. A szélesebbkö- rü végrehajtó-bizottság 60 tagból áll s minden párt 20 taggal van abban képviselve. A szé- lesebbkörii végrehajtó-bizottság felhatalmazta Kaminszkyt és Gagatkót, hogy Ru- szinszkó jelenlegi helyzetéről részletes memorandumot dolgozzanak ki. Az agrárvámok. A közeljövőben megalakuló uj kormány egy súlyos tehertétellel fogja a működését megkezdeni. Az agráriusok részéről ugyanis egyre erősebben nyilvánul meg az a kívánság, hogy a mezőgazdaság érdekeit a védvá- mok behozatalával úgyaitabban a védelemben részesítsék, mint amelyben az ipar már részesül. A cseh nemzeti koalícióban ez a súlyos kérdés már most is előreveti az árnyékát és a harc a szociáldemokraták és az agráriusok között már meg is kezdődöttEzt bizonyítja a különböző pártállása cseh lapok éles polémiája. A szociáldemokrata Prá- vo Lidu mai száma kijelenti, hogy a gabonavá- mok tekintetében meginduló harc egyike lesz a legnagyobb gazdasági és politikai harcoknak, amelyet a forradalom óta átéltünk. Ez a kérdés már a Benes-kormány kinevezése előtt is éreztette a hatását- Ezért nem vállalta annakidején Svehla a miniszterelnökséget s ezért nem vett részt a petka. a kormányban. A Právo Lidu megállapítja, hogy annak, aki az uj kormány megalakítását vállalni fogja, igen nehéz lesz a helyzete- A kompromisz- szum szerinte legfeljebb úgy jöhet létre, ha az uj kormány cserébe az agrárvámokért a szocialista pártoknak a szociális biztosítást nyújtja. A jugoszláv parlament titkára Prágában. Jancsics Vojislav dr. jugvszláv képviselő és a szkupstina titkára ma Prágába érkezeit é;: érintkezésbe lépett az itteni parlamenti körökkel. Utazásának célja, hogy a csehszlovák és jugoszláv képviselők között szorosabb érintkezést létesítsen. OLD ENGLAND A legújabb angol sportöltönyök (pumpliose), raglánok (Fregoli) és nő! sportkosz ti: mök knlckerbockers-ral, sikkesen és a legkiválóbb szabással, a legalkalmasabb angol és skót szövetekből, n legrövidebb idő alatt mérték után készülnek. ub Landesbank palotájában 3. METZELES, pnAöA^Nciiáiönho 2 Úri- tís női di.va1.Bzabósíig mérték után. Telefon 972. Magyar levelezés és kiszolgálás Salzburg, augusztus közepe. Voltaképpen nem élünk ünneplésre alkalmas időket A nyomasztó, fülledt, valuta- és drágaságverte nyárban inkább otthon kellene ülnünk s gyűjtögetni egyet-mást az Őszre. De vájjon többet ér-e a pénz, ha elteszi az ember? Nem, sőt kevesebbet s jobb is, ha mihamarább túladunk rajta, míg örömet, élvezetet adnak érte. Repülnek hát a tízezresek és ötvemezresek, anélkül, hogy számolnék őket s az ember négyszer annyit ad ki, mint amennyire elhatározta magát. Ördög vigye az egészet, hiszen csak rossz öreg koronákról van szó s ősszel úgyis újakat kapunk . . . Az életvidám csödhangulat Az idei osztrák nyárnak ez a mélyebb értelme s a salzburgi ünnepi játékok alapjában véve csak monumentális kifejezői ennek a kétségbeesetten életvidám csődhangulatnak. Az ünnepi játékokat természetesen tisztára művészi feladatnak kell tekintenünk, oly kísérletnek, amely uj művészeti és ku'lturközpontot akar teremteni. Azonban akármennyire ideálisan is gondolták el a dolgot, a valóságban minden üzem és üzlet, luxus és drágaság lesz. Ha valóban csak azok jönnének Salzburgba, akiket kizárólag a barokk-színháznak Reinhardt Miksa és Hoffmannsthal Hugó által megkísérelt uj életrehivása érdekel, a Strauss Ri- chárd vezetésével előadott Mozart-előadások, a Rosé-vonósnégyes, akkor valóban joggal beszélhetnénk ünnepi játékokról, művészi ünnepnapokról. Azonban éppen azok, akikben meg van a megértés és érdeklődés szükséges mennyisége, többnyire nem rendelkeznek a szükséges pénzzel s számuk semmiesetre sem oly nagy, hogy a milliárdos kiadásokat fedezhetné. Mindenekelőtt tehát azokkal a látogatókkal kell számolni, akik a szükséges vásárlóerők birtokában vannak s ezek a nagy belföldi pénznagyságok, automobil- tulajdonosok, az uj és a régi külföldiek. El is jöttek valamennyien, mert az ő számukra a salzburgi ünnepi játékok az uj divatjelszót jelentik, az idei nyár társasági szenzációját, kellemes megszakítását a fürdő-, utazó- és kártyás-életnek: egy Salzburgban eltöltött hetet a művészet és a szállók minden komfortjával. Ezért van a nagy külső eredmény, az ünnepi játékok roppant vonzóereje, amelyet idén látogat első Ízben a valóban nemzetközi publikum, a tultömöttség, az enormis üzem, amely még ezt az idegenforgalomhoz szokott várost is fejtetőre állítja és nyug- taliánhá teszi. Elsősorban mutatják ezt természetesen a szállók és üzletek árai. Alig akarunk hinni viharedzett bécsi szemeinknek, mikor ezeket az árakat először megpillantjuk: egy szoba ára 30— 40.000 koronánál kezdődik, egyszerű ebédet 15— 20.000 koronán alul nem kapni s a borotválkozás is 1.600—2000 koronába kerül. Úgy látszik, a salzburgi .szállótulajdonosokat és üzletembereket ideális ambíció heviti: Salzburgot Ausztria legdrágább városává akarják tenni s meg kell hagyni, hogy ez teljesen sikerült nekik. Számolni kell azonban a lakossággal is, akik az ünnepi játékok konjunktúrájában nincsenek érdekelve: hivatalnokok, kisemberek, munkások, akik a megnövekedett fogyasztást s a megnövekedett drágaságot ugyancsak kellemetlenül érzik. Tiltakozni és fe- nyegetődzni is kezdtek s úgy látszott, hogy az ünnepi játékok veszélyben forognak. Az elkeseredést sikerült azonban az utolsó pillanatban különböző engedmények által lecsökkenteni, különösen a külföldiek és a lakósok számára megszabott más-más élelmiszer-árakkal. Legföljebb néhány komunista- vagy antiszemita-plakát és röp- irat maradt hátra, amelyekben igen bájosan jelentik ki: Reinhardt, Hoffmannsthal, Moissi és többi zsidó társaik hozták ezt a piaci légyhadat a nyakunkra . . . Miért is ne lenne egy kis disz- szonancia? Az igazi osztrák világszinpadon nem hiányozhatik egy kis pogromkisérlet sem, különben a komédia nem lenne teljes. A kis és nagy világszinpad. Ez a kis salzburgi világszinpad Hoffmannsthal Hugó spirituális játékának, „a nagy világszinpad“- nak földi, triviális keretét adja. Hoffmannsthal müve formailag szántszándékkal Calderon hasonló cimii szinjátékára támaszkodik s a két mii drámai gondolata is azonos: a világ színpad, amelyen emberek játszák a szerepeket, amelyeket az élet játékában az Isten osztott ki nekik. Hoffmannsthal művészete, amellyel elfeledett müveket tud életre hiivni és szabadon utána alkotni, itt jelentős munkát végzett. A problematikus irodalmi szándékot alig érezni. Ez az ujjáirott munka önálló és erőteljes költői alkotás, nemesen tagozott és hatalmasan boltozott mü, mint egy dóm kupolája, amelyben minden mítosz és gondolat, minden érzés és fájdalom számára elegendő hely van; mü, amelynek tartalma idő nélkül való. Hogy éppen templomban játszák, ez nem sikerült rendezői ötlet, hanem kényszerítő szükségszerűség, mert a közönséges színházban a földöntúli elragadtatás és naiv hit egész atmoszférája, a mely itt elengedhetetlen föltétel, teljességgel elveszne. A kimondottan barokk-jellegű salzburgi „Köllegieiikirche“, Fischer von Erlach híres müve különösen alkalmas keretet nyújt. Max Reinhardt és Alfréd Roller zseniális egyszerűséggel oldották meg azt a problémát, hogy miként lehet egy templomot színpaddá átalakítani. A középhajó végén, a főoltár előtt építették föl az ismert lépcsőt, amely a Mester palotájához visz, ahogyan Istent a játékban hívják. Az egész koralpiros szövetből készült szimbolikus rögtönzés, ugyancsak koralpirossai vonták be a templom falait. A színészek mind alulról lépnek föl, fényszórók dolgoznak mindenfelé, a kórus láthatatlanul foglal helyet a karzatokon. Harangzúgás és orgonajáték vezetik be az előadást. A kisérő zenét régi egyházi motívumok szerencsés fölhasználásával Einnr Nilson komponálta. Szent férfiak és asszonyok, régi képek gyanánt jelennek meg a Mester palotája előtt, azután a Világ ragyogó nő alakjában, kíséretével, a Halállal és Megfontoltsággal. A Mester látható lesz s megparancsolja a Világnak, hogy tiszteletére színjátékot adjanak elő. A szereplők meg nem született lelkek s mindegyik megkapja szerepét: a Király, a Gazdag, az Apáca, a Paraszt s az Asszonyi Széség. Csupán egyetlen lélek nem akarja elfogadni a neki kiosztott szerepet, mert csak nyomorról, megaláztatásról, szenvedésről van szó benne: a Koldus szerepét, a szerencsétlenét és kitagadottét. A játék megkezdődik: a Király trónján ül s örül hatalmának, a Gazdagot kancellárjává nevezi ki, mert mindketten gyűlölik az „elég" szót s a Szépséget kegyeibe fogadja. A Paraszt csak a rögre és birtokára gondol, az Apáca csupán a lemondásra s a földöntúli üdvösségre. Ezt a harmóniát megzavarja a Koldus, aki vad panaszban tör ki sorsa ellen, követeli a birtokban való részesedést, föllázad a rend ellen s mindent szétrombolással fenyeget. Azonban neki is része jut az isteni kegyelemből s mindenről lemondva, mint remete az erdőbe vonul. Egyszerre eltelik egy emberöltő, az alakok halványak és fonnyadtak lesznek, azonban mindegyik görcsösen ragaszkodik szerepéhez, tulajdonához. Végül is megjelenik a színpadi felügyelő, a Halál s mindegyiket távozásra szólítja föl. A legkétségbesettebben a Gazdag tiltakozik, aki földi javaitól nem tud megválni, — könnyen, majdnem boldogan távozik a Koldus, akit, mint a legméltóbbat, ki szerepét a legjobban játszotta, az Apácával és a többiekkel egyetemben a Mester elé vezetnek. Csupán a Gazdagot zárják ki, az ő számára a pénzen túl nincs kegyelem, megváltás és mennyország. ❖ Sokak ezt a játékot tulon túl katolikus világnézetűnek fogják tartani s tagadhatatlanul éppen ez a gyengébb, sok helyütt fárasztó része Hoffmannsthal müvének. Sokkal jelentősebbek és megragadóbbak a tisztán emberi motívumok s a Koldus a maga időtlenségében mélyen átérzett alakja, a ml időnknek, aminőt csupán költő tudott megformálni. Hoffmannsthal nyelve, prózája és verselése sohasem volt még ily nemes és jól csengő s a középkori hanghoz'simulva oly eleven és erős, mint itt. Tökéletesen egybehangolt volt az előadás is, hosszadalmas és fárasztó munka eredménye, aminőre ma csupán Max Reinhardt képes. A szereplőket jórészben Berlinből és Münchenből hozta: Wifbelm Dieterlet, Lángét, Wascherí, Doeblint és Sybille Bindert. A Burg- szinházat is örvendetesen képviselte Wohlgemuíh asszony valóban ideális Angyala s Aslan plasztikus, erőteljes Gazdagja. Az igazán szinmüvészi eseményt azonban Moissi Koldusában kaptuk, amely e nagy művésznek talán legérettebb és legmegrázóbb alakítása. A költői mii és előadás hatása a többé-kevésbé világi és szkeptikus kedélyekre figyelemreméltóan erős volt. Hogy e megtisztító benyomás eltartott-e vacsoráig, ez természetesen más kérdés . . . Az ünnepi zetiejátékok. Az ünnepi játékok második részének programját kitölti a zene. Nagyon sok és mindenféle fajtájú zene: a Stadttheaterban a bécsi állami Opera négy Mozart-estélye: „Cosi fan tutte“, „Szökte- té.s a szerályból“, „Figaro lakodalma" és „Don Juian“, amelyeket Strauss Richárd és Schalk Ferenc tanítottak be újra. A rendezés Roller Alfréd munkája volt, a kis kereteknek megfelelően egészen primitív és bájosan stilizált, ami azonban a Don Juian-tiák nem vált javára. A programhoz tartozik még két zenekari koncert, mint az ünnepi játékok bevezetése, tőlük mindazonáltal függetlenül, nemzetközi kamarazene, találkozója a legmodernebbeknek és legradikálisabbaknak, a világ zenei expresszionistáinak és dadaistáinak. Jobbára a fiatal komponisták barátai látogatták a koncerteket, mégis akadt egy kis botrány, a mely tagadhatatlanul eredmény. A legnagyobb hatást a frankfurti Hindemith érdekes kvartettje keltette. A bécsi modernek közül Schönberg Ar- tioldot, Marxot. Kornauthot és Wellesz Egont hallottuk. Bartók és Kodály. A híres magyar komponista, Bartók Béla is az atonalisták csoportjához tartozik, akik gyűlölik a melódiát és harmóniát, azonban hegediiszonátá- jában a szellemes teknikán kívül sok temperamentum s nemzeti hatások következményeképpen sok szin és báj van. Honfitársa, Kodály Zoltán három vonóshangszerre ; irt szerenádjában szintén magyar motívumokat dolgoz fel. A Caíé Bazárban. Mindezeken kívül sok más koncert, előadás, mindenfajta műélvezet kínálkozik. Egy-két hétre mindez sok is s az ember végül kimerülve vonul vissza e művészi nagy üzemből, természetesen a Oafé Bazárba, amely Salzburg művészi és irodalmi kávéháza. Délutántól éjfélig itt, ülnek mindazok, akik az irodalmi körökhöz- tartoznak vagy tartozni szeretnének: a széplelkek és mélylelkek, a szellemesek és cinikusok, a titánok és a beérkezettek, az álmodozók és az igyekvők. Itt esz- tétizálnak, kritizálnak s intézik el véglegesen Strauss Richárdot s tesznek mindenfélét, amit két csésze kávé között éppen tehet az ember. A Salzburg fölött emelkedő erődítést Hohensalz- burgnalc hívják. Ezt a kávéházat Hehenschmok- burgnak kellene nevezni, hz emberiségbe vetett hit, amelyet a „nagy világszinpadon4* egy időm; visszanyertünk, a kis irodalmi és művészi világ- színpadon mihamarább megint elvész ... HirschfeJd Lajos. M®áf szercRcsftleRStg a áfthczlgi repflWfóren. Danczig, augusztus 17. (Saját tudósítónk jelentése.) A danczigi katonai repülőtéren tegnap nagy robbanás} szerencsétlenség történt, amelynek eddig tíz emberélet lett az áldozata és a súlyosan sebesültek száma meghaladja az öt vénét. A katonai pilóták nyilvános gyakorlatot tartottak, amelynek megtekintésére mintegy nyolcszáz ember gyülekezett össze. A pilóták többek között bombaveíést is gyakoroltak. Hatalmas térséget ürítettek ki és zártáik le kordonnal. Erre a területre kellett a pilótáknak bombát dobniok. Egy ideig zavartalanul folyt a bombavetés, a bombák pontosan a kijelölt területre estek és föl is robbantak. Az egyik ilyen bombadobásnáS azonban pilóta rosszul hajította el a bombát, amely a térség helyeit a nézőközönség közé zu hant. A bomba azonnal Söírobbsrk és valósággal szétszaggatta a körülötte állóka;. Pillanat alatt haldoklók hörgése és sebesültek jajkiáltása töltötte be a levegőt. Amerre a szem ellátott, mindenütt eg3r,egy leszakított kéz, vagy lábfej tűnt elő. A mentők azonnal kivonultak és a sérülteket első segédben részesítették. Megállapították, hogy a bombarobbanásnak tíz halott és ötven súlyosan sebesült áldozata van, akik közül többen aligha érik meg a mérrzpoí. A könnyű sebesültek száma meghaladja a százat. A vizsgálat megindult. iratok A jóvátételi bizottság döntő szavazás előtt. Paris, augusztus 17. (Szikratávirat). A Havas- ügynökség a jóvátétel! bizottság küszöbén álló tanácskozásával kapcsolatban, a francia hivatalos álláspontot híven tükröztetö következő jelentést tette közzé: A jóvátétel! bizottság vagy elfogadja szótöbbséggel a moratóriumot. Vagy pedig a belga delegátus és Dubois elnök szavazata lesz a döntő. Ezzel a francia felfogást teljesen kielégítenék és a jóvátétel! bizottság megadná a német moratóriumot, a francia kormány által követelt zálogok alapján. Svéd lap kritikája a francia erőszakról. Stockholm, augusztus 17- (Saját tudósítónktól-) A londoni konferencia bukásáról a Stock- holms Dagblad a következőket írja: „Franciaország, amely oly sok keserű szót mondott a porosz militarizmüsról, ma egymagában áll azzal a hiú remémrséggel, hogy erőszakkal és fenyegetődzésekkel aranyat préselhet ki az amúgy is kirabolt Németországból. Ha most megint győzedelmeskedik az erőszak politikája, fölösleges a háborúért való bűnösség kérdésének további firtatása. A francia engesztelhetetlenség akadályozza Európa ujra- felépitését- Megkaphattuk volna a békét, amely világrészünknek boldogabb jövőt hozhatott volna. Franciaország azonban ezt nem akarta.A szégyenletes versaillesi békeszerződés után Franciaországnak mégegyszer módjában lett volna a szerződés revíziójának útját megtalálni- Franciaország azonban újból nemmel válaszolt. Haladjon hát Poincaré továbbra is az erőszak utján. Európa tudja, hogy ez az ut csak a romlásba vezethet-'* A konferencia és az amgo! nép politikai nevelése. — Saját tudósitónktól. — London, augusztus 14. Akár sikerül, akár nem a londoni konferencia, annyi eredménye tagadhatatlanul van, hogy az angol nép politikai nevelését nagyban elősegítette. Az angol közönség számára bizonyos következtetések, amelyeket mi az unalomig ismerünk, meglepő felfedezésekként hatnak. Az első és legfontosabb m»gállapitás annak az elismerése, hógy Németország valóban nem ól
