Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-18 / 64. szám

írni J* ^ évfolyam. 64. szám. §$[ ^ Prága, péntek, 1922. augusztus 18, M /m /if íáS^TJBSS' ^ ily WTíFUlli «^híb> «aa ‘T'amW't Előfizetési árak bel- és külföldön: jp /mm f^^*v!L Tt JP*/^ JQf' Í&TK 9 /£r Mraf MR Jr Jaki V-í? V-M” Ajjy SsK1 tójw i&Sy iJBfr JkSF iBH» l®Kí ffiSF Folyószámlák: Postatakarékpénz­Itfw, 8|§r ;U ,#|/ J&f ^ & wS. /föir 'S» JBKf §m JPf JbBt ijgS jfla §|§l igSf tár clearing-szóm 48773, Deutsche "^aBÜ^ 19 ^pSS^ ^®Sí>' "%&r 4a®m> Jp ^WfcáüL §ff „iS^, ^ Agrár- und Industrie-Bank Prága és Hungária Bank R.-T. Budapest. j|f|^POIDKy*>anTlüil^b'^8By*l^gJK^^B^^aiBSa^^. "' _ Sürgönyeim llirlap, Praha. Szerkesztőség: Prága-Il., Stépánská ulice 40. I. Telefon: 30—349. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Kiadóhivatal: Prága-!., Na Per§tyné 6. I. Telefon: 33—44. A kisantant Marién badban. Prága, augusztus 17. (Fi.) Marienbadban, a német-csehországi fürdők gyöngyében, nagy a sürgés-forgás. Sándor, a szerbek királya és Marióra, a be­tegeskedő királyné odaérkeznek. A Weirnar- szállóban fognak lakni, amelynek nevét min­den időkre megörökítette, hogy a költők fe­jedelme: Goethe benne lakott valamikor ré­gen. És itt lakott VII. Edvárd, a walesi her­ceg, majd Nagybritannia királya, aki a szép­séges fürdőben sem feledkezett meg politiká­jának végső céljáról: Németország bekeríté­séről. Most pedig itt akarják megkoronázni a kis-antaní müvét, amelynek legfőbb célja j minden szépiígetés és minden farizeus 'szemforgatás ellenére is az volt, hogy Ma­gyarországot elszigetelje és bekerítse. A szerb királyi párral majdnem egy időben a kis-antant külügyminiszterei és- pénzügy­miniszterei is Marienbadba érkeznek. Ta­nácskozásaiknak politikai fontossága már abból is kitűnik, hogy már most számolnak azzal, hogy a tanácskozásokat Prágában, esetleg Tátralomnicon is folytatni fogják. Könnyen érthető tehát, hogy mi, Cseb-Szlo- vákíában élő magyarok és velünk együtt Szlovenszkó és Ruszinszkó egész őslakos­sága, nem nézhetjük közönnyel azt, ami Ma- rienbadban a közel; napokban történni fog. A marienbadi, prágai és táífalomnid tanács­kozásoktól nekünk is sok fontos érdekünk függ. Ha a katonai konvenciókat kimélyitik, akkor ez az adók fokozatos emelkedését is jelenti, hiszen Benes bevallása szerint is 15.60 százalékát teszik valmennyi állami ki­adásnak. Ha szorosabb gazdasági kapcsola­tot létesítenek a kis-antant egyes államai között, akkor ennek nagy visszahatása lehet mindnyájunk anyagi érdekeire. De ezeknél az anyagi szempontoknál is jobban érdekel bennünket az, hogy a kis-antant, amely ma a világ közvéleményének lassan ébredező lelkiismeretével nem sokat törődve, tömör egységben vonul fel a nemzeti kisebbségek ellen, milyen uj terveket fog kifőzni ezeknek kijátszására. Már majdnem két esztendeje annak, hogy Benes és Nincsics aláírták a cseh-szlovák— jugoszláv katonai szerződést, amelyet a trianoni szerződés mindenáron való fentar- tása végett kötött a. két állam. Ez a katonai szerződés egy hónap múlva lejár; meghosz- szabbitása a most kezdődő tanácskozások el­ső feladata. Ugyancsak meg kcllTiosszabbitani az október 18-án lejáró kereskedelmi szerző­dést is, a kis-antant politikusai azonban ezek­nél a jobbára csak teknikai kérdéseknél nem ál­lanak meg, hanem tovább mennek. A régi ka­tonai szerződés alzatán egy uj politikai szer­ződést akarnak kötni, amely most már nem­csak a trianoni szerződést akarja föntar- tani, hanem St. Germain, Versailles és Neu- iiiy alkotásait is perpetuálni óhajtja. A ke­reskedelmi szerződést pedig egy hosszú lejá­ratú és jóval szélesbb körű gazdasági szer­ződéssé akarják kibővíteni. A cseh-szlovák, jugoszláv és román politi­kusok olyan időben fognak egymás felé ba­rátságos arcokat vágni, amikor a kis-antant ege, amelyet még nemrég oly isteni kéknek láttak ők, szemmel láthatólag kezd beborul­ni. Lengyelország, amelyet eddig a kis-antaní kiegészítő részének mondottak, az utóbbi! időben már nem az az erős szövetséges- j társ, amilyenek még nemrég rideg érdekek j erejéből és nem az érzelmek belsőségéből mutatkozott. Skirmunt, a cseh-szloyák barát­ság lelkes ágense megbukott és az uj kül­ügyminiszter nem hajlandó elődének nyom­dokai: követni. Erősen ingadozik Püz Eraz­mus prágai követnek, a cseh-szlovák—len­gyel szövetség második oszlopának az állása is. Javorina ügyében cikkázott át az égen az elsfj villám: a lengyel kormány til­takozó jegyzéke, A második szövetséges: Románia, már régóta nem megbízható fegy­vertárs. Október végén, mikor a kis-antant- ra az első nagy teherpróba várt, Románia nem viselkedett úgy, amint egy jóbaráttól válságos órában el lehetne várni. Sándor ki­rály és Marióra hercegnő házasságáról pe­dig csak a politikában gyakorlatlan s naiv lelkek hihetik azt, hogy át tudja hidalni azo­kat az ellentéteket, amelyek Bukarest és Belgrád között sohasem szűntek meg létezni. Most pedig Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia viszonyában is olyan dolgok történtek, ame­lyeknek rossz végük is lehet. A szerelmesek életében egészen lényegtelen apróságok, egy kis elszólás, egy félremagyarázott gesz­tus is szakításra vezethet. Könnyen meglehet, hogy azok a szóváltások, amelyek a két ál­lam politikusai között pár nappal ezelőtt le­játszódtak, igen súlyos következményekkel járhatnak. Csak arról volt szó, hogy a két állam közül melyik képviselje a kisantantot a népszövetség előtt. Benes el akart menni, Nincsics sem akart otthon maradni. És egy­szerre a villámok tüzes nyilai jelezték hogy itt az első zivatar. Belgrád utcája Benes fe­jét követelte, inig a prágai cseh sajtó félre nem érthető szókimondással adta értésére a jugoszláv kormánynak, hogy tulnagy befo­lyást vindikál magának. Értsük meg: itt a hegemóniáról van szó, a nagyobb befolyás­ról, a nagyobb hatalomról és a nagyobb presztízsről. Ahol pedig két állam között ez a kérdés is felmerült, óit vágy az égyik, vagy a másik, sőt néha mind a kettő várés fejjel és betört orral távozott el az arénától. Marienbadban ilyen előjelek között fognak összeülni a kisantant politikusai- Nincs okunk kételkedni abban, hogy a külvilágnak szóló beszédeik csöpögni fognak a jóbarátság han­goztatásától és a hivatalos kommünikék — amint az ilyenkor szokásos — a „vélemények tökéletes megegyezését" fogják megállapí­tani már nem az az egységes gyűrű, mint ami meg. Véleményünk szerint ugyanis a kisan­tant már nem az az egységes gyűrű, mnií ami két évvel ezelőtt volt, amikor tisztán Magyar- ország ellen irányuló éllel létrejött. A falakon már repedéseket látunk. yAz egyes államok érdeke divergens iránsd)a terelte a kisantant egyes tagjait. Romániát az orosz kolosszus feltámadásától való félelme közelebb hozza Lengyelországhoz, mint a másik két szövet­séghez. És ez a félelem — least nőt least — egyszer közelebb fogja hozni Magyar- országhoz is. A cseh-szlovák-jugoszláv al- lianszban pedig a gazdasági érdekek külön­bözősége teremti az ellentéteket. Az agrá­rius Jugoszlávia és az ipari Cseh-Szlovákia csak nehezen férhetnek meg egy gyékényen. Ha tehát Marienbadban létre is jön a gaz­dasági szerződés és ha ezek után politikai szerződést is kötnek tíz vagy busz eszten­dős lejárattal, ez még nem jelenti azt, hogy a kisantant ily hosszú ideig fönn fog állana. A politikai szerződéseket nem az égben kö­tik. Egymás ellen intrikáló diplomaták és egymás ellen áskálódó államok között jönnek létre. Ezért nem állandók és ezért olv mulatt- dók...fi# ezért nem is oly ijesztők, mint ahogy szeretnék feltüntetni őket. lenes i% Kramár Szlovaiszká mímémmmél lenesnek egy szava sincs Szlovenszkó autonómiája ellen. — „A magyarok ideális állampolgárok/* — Az ir példa. Prága, augusztus 17. Két vezető cseh politikus nyilatkozata fek­szik előttünk. Az egyik Benes, a cseh­szlovák államnak pár nap múlva távozó mi­niszterelnöke, a másik Kraraár, akit a vi­szonyok alakulása egy Kasszandra szomorú szerepére Ítélt. Benes nyilatkozata kifelé szól: a külföldnek, főként az angoloknak, hogy rokonszenvet ébresszen bennük a cseh-szlovák köztársaság iránt, Kramár pe­dig a belföldhöz intézi szavát és a belföldi politikusokat figyelmezteti azokra a lehető­ségekre, amelyek ma vagy holnap, vagy •holnapután előállhatnak. Talán azért van, hogy Benes fiatalos optimizmusában rózsás színekben fős ti meg a külföldnek Cseh-Szlo­vákia képéi, míg Kramár, — akinek nem kell propagandát csinálni — öreges megfon­toltsággal Írország százados küzdelmének képét vetíti elénk. Benes-interju az Economisíben. A The Economist cirnii előkelő angol folyó­irat augusztus 5-iki számában Benes Eduárd dr. egy hosszabb interjúban vázolta a maga bel- és külpolitikai programját. Külpolitikai tekintetben a vámunióról és a Habsburg-res- taurációról beszélt. Úgy vélte, hogy a régi monarkiát egy uj gazdasági rendszerrel kell helyettesíteni, amelyet az egyes utódállamok szuverenitásának tiszteletbentartásával lé­pésről-lépésre kell kiépíteni. A Habsburg-res- taurációfól pedig éppúgy, mint egy esetleg Magyarországból kiinduló irredentáról, azt mondotta, amit már százszor is elmondott, hegy ez casus foederist jelent. Ez alkalommal Benes nyilatkozatának csak azt a részét akarjuk kiemelni, amely a cseh­szlovák állam belpolitikai életének két életbe­vágóan fontos problémájára vonatkozik: az egyik Szlovenszkó autonómiája, a másik pe­dig a nemzeti kisebbségek helyzete. Szlovenszkó autonómiája. Ez a probléma már a külföldet is közelről érdekli. Innen van az, hogy az Economist [levelezője erről kérdezte meg először Be- nest. Az interjú szóról-szóra így hangzik: — Az uralkodó népet a nyugati szlávok két ága képviseli: a csehországi és a morvaor­szági csehek és a szlovákok. Napról-napn hallunk beszélni a szlovák autonómiáról és ez volt a magva első kérdésemnek. Ennél a kérdésnél három szempontot kell szem előtt tartanunk — mondja Benes dr. — Szlovenszkó népe teljesen tájékozat­lan ebben a tekintetben. — Az öt szlovák politikái párt közül négy egyáltalán semmit sem akar tenni a kérdés megoldása érdekében, csupán egy párt, az úgynevezett „néppárt" fogadja el ezt az el­vet és ennél is főként vezérének, Hlinkának személyi nézetei és törekvései érvényesül­nek. — A magam részéről egy szavaim sincs az autonóm Szlovenszkó ellen. Ez egy olyan kérdés, melyet a szlovákoknak maguknak kel! eldönteniük. — Egy pontot azonban hangsúlyozni kell. Egy autonóm Szlovenszkónak magának kell önmagát eltartania, önmagának kell igazgat­nia politikai és adminisztratív intézményeit és helyre kell hoznia a régi rezsim mulasz­tásait a nevelés terén. Igen fontos körül­mény az, hogy saját magának kellene fizetnie közigazgatási költségeit, melyek a jelen kö- körülmények között Prágára közel 5 millió font sterling évi effektiv kiadást jelentenek. Ebből a szempontból vizsgálva — folytatta Benes dr. — rá fog jönni arra, hogy a szlo­vák autonómia iránt bizonyos körökben megnyilatkozó enthusiasmus le fog hülni. A Hlinka-párt leginkább a szélső klerikális kö­rökre támaszkodik. És itt el kell ismernünk, hogy néhány cseh tisztviselő, akiket a köz­társaság első évében Szlovenszkóba küld­tünk, nem rendelkeztek egy nagyon vallásos néppel való érintkezéshez szükséges tapin­tattal. De ez most már megváltozott és szi­gorú rendeletek szabályozzák azóta a hiva­talnokok és tanítók magatartását a szlovák I®$8 áll ö Korona? Ma5 17-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Berlinben 3066.15 német márkát Budapesten 4775.00 magyar koronát Zürichben 15.30 svájci frankot Bécsiben*) 2ÖÖÖ00.0Ö osztrák koronát *) Magánforgalomban. ! nép vallásos érzelmeivel szemben. De ha po­litikai autonómia jelenleg nem is kérdése u praktikus politikának, megvitatás tárgya egy oly terv, amely támogatásunkra számíthat s ez Szlovenszkó közigazgatási autonómiá­ja. Ez gondoskodni fog egy, a megyék főié rendelt szervezetről, úgy hogy a különböző megyék (zsupák) szorosabb együttműködés­be kerülnek egymással és meg fogják erősí­teni a helyi közigazgatás alapjait. Amit Szlovenszkó autonómiájáról mond - miniszterelnök, ez nem uj. A nagymegyék rendszere, mint a területi autonómia pót­szere, egy olyan gondolat, amelyet a hivata­los politika különböző exponensei már száz­szor előadtak különböző felíálalásban. Bener. szavai mégis érdekesek azért, meri megmu­tatják, hogy a miniszterelnök miképpen szokta a külföldet informálni és milyen el­ferdített állításokkal igyekszik súlyt adni az érveléseinek. Mert előttünk egészen viiágob az, hogy Szlovenszkó autonómiáját nemcsak bizonyos klerikális körök követelik, hanem ez Szlovenszkó mind a három nemzetének; a magyarnak, a németnek és szlováknak fel nem tartóztatható, mert egy százados múlt­ban gyökerező, óhajtása. Nem Hlinka egyéni célkitűzése, hanem sok százezer ember forró akarata. Ezek a százezrek pedig a területi autonómiát akarják és nem elégszenek meg a nagymegyék pótszerével. Ha tehát Benéz­nék — amint mondja — csakugyan nincs szava Szlovenszkó autonómiája ellen, akkor az ő akarata találkozik ezeknek a százez­reknek a törekvésével és ha ez igy van, ak­kor nincs ok arra, hogy az autonómia ne olyan alakban valósuljon meg, mint amilyen­nek a százezrek szeretnék látni. Az autonó­mia megvalósításának pénzügyi oldala ezt nem akadályozhatja meg. Minden autonó­mista régen tisztában van az éremnek ezzel az oldalával. Szlovenszkó igazgatása talán sokba kerül, de viszont Szlovenszkó sokat is adott a köztársaságnak: hatalmas erdősé­geket, kincstermő bányákat és aránytalanul sok adót. Hasonlítsuk össze a bevételeket, amiket Szlovenszkó nyújt és a kiadásokat, amibe az igazgatása kerül: csak akkor be­szélhetünk az autonómia pénzügyi részéről. Benes ebben a vonatkozásban mégis mond valamit, amit köszönettel kell fogadnunk. Beismeri, hogy a köztársaság első évében a tisztviselők Szlovenszkón nem viselked­tek úgy, ahogy viselkedniök kellett voln 1 Három évvel ezelőtt nem igy beszélt. Talán eljön még az az idő is, mikor Benes kény­telen lesz beismerni, hogy akkor, mikor a-z Economistnak interjút adott, mások voltak a viszonyok, mint ahogy ő ecsetelte őket. A nemzeti kisebbségek. Erről igy ir az Economist: Utoljára a magyar és német kisebbségek kérdésére vonatkozólag tettem fel kérdést. A kisebbségi vezetők magatartásában lassan-lassan bizonyos változás észlelhető, mondotta Benes dr. A németek minden va­lószínűség szerint , két szigorúan elválasztott csoportban foglalnak helyet. Az egyik cso­port az ellenzék csoportja, amely elméletben és gyakorlatban szöges ellentétben áll a cseh-szlovák állameszmével; a második csoport azokból áll, akik hajlandók együtt­működünk a cseh pártokkal. Mindkét párt azt a tárgyi célt akarja elérni, hogy párthiveihek és a németségnek az elérhető eredmények maximumát megszerezze; a két csoport te-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents