Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-20 / 40. szám

A jővátételi kérdés körül súlyos viharfel­hők tornyosulnak. A vihart a már régóta ta­pasztalt, de most a kirobbanáshoz közeledő francia-angol ellentétek korbácsolják föl- Az ellentéteket az antant egysége érdekében igyekeztek a diplomácia szépitőszereivel el­kendőzni, de úgy látszik, hogy a politikai kozmetika csak ideig-óráig tudja eltakarni az antant ráncait és repedéseit. Az ellentétek ma ismét világosan láthatók s a nagy angol orgánumok is konstatálják, hogy Anglia és Franciaország álláspontja között óriás iir tátong. A Times azonban hozzáteszi, hogy a moratóriumot támogató angol hivatalos ál­láspont és a franciák vonakodása közötti ellentét még nem is a legfőbb jelenség, mert a jelenlegi helyzet sokkal komolyabb, mint a közvélemény hiszi- A franciák igyekeznek ki­tolni a jóvátételi kérdés döntő lépését ma, amikor minden pillanatnyi késedelem végze­tes lehet. Az angolok ismerik Németország helyzetét és nem futnak álmok után- Erre vall a Daily Chronicl e-nek Németországról festett helyzetképe is, amelyben Németország pénzügyi helyzetét fölötte veszélyesnek és kritikusnak tartja. A készpénzfizetésekre mo­ratóriumot adni még nem megoldás, — álla­pi Ha meg a lap — mert szükség van arra is, hogy a természetben való szállítások kötele­zettségét leszállítsák, hogy Németország ne Icgv en kénytelen a bankóprést továbbrra is üzemben tartani. Az angol álláspont a német pénzügyi helyzetet ismerve, a jóvátételi kér­dés gyökeres megoldását kívánja s jelentős lapok cikkei juttatják kifejezésre annak szük­ségességét, hogy a versaillesi szerződést alapos revízió alá kell venni s hogy ebben Angliának kell a vezetőszerepet játszania­Poincaré veszedelmes taktikája. A lapok cikkein kívül hivatalos politikai nyilatkozatokban és jegyzékekben is meg­nyilvánul a jóvátétel körül kiütköző angol- francia ellentét, mely már annyira kiélesedett, hogy Poincaré londoni utazása is kétségessé vált- A Havas-ügynökség diplomáciai szer­kesztője ugyanis megbízható forrásból úgy értesült, hogy Poincaré tegnap este hivatalosan értesí­tette az angol kormányt, hogy egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy a Lloyd Georgeval való találkozás időpontját meg­jelölhetné, miután előzőleg meghallgatni óhajtja a garancia-bizottság jelentését, amely esetleg a jóvátételre vonatkozó meg­beszélések alapjául szolgálhatna. A párisi angol ügyvivőnek átadott jegyzék azonban nem zárja ki a két államféríiu találkozásá­nak lehetőségét, amelyet Parisban és Lon­donban egyformán kívánatosnak tartanak. A francia miniszterelnök azonban íöníaríja magának azt a jogot, hogy a tárgyalásokra legalkalmasabb időpontot ő válassza ki. Ez a jegyzék Londonban érthető megüt­közést keltett s a Petit Journal londoni jelentése igy ir a helyzetről: A. francia kormánynak Lloyd George és Poincaré találkozására vonatkozó halogató válasza itt nagy izgalmat keltett. Az angol kormány véleménye szerint a pényzügyi helyzet oly komoly, hogy egyetlen heti vesz­teség is súlyos veszéllyel fenyegeti egész Európát. Jelenleg a gyógyszert kell meg­találni, később lesz idő bőven annak a meg- vizsg fására, vájjon felelős-e a beteg be­tegségéért. Lloyd George meg van győ­ződve arról, hogy elérkezett a pillanat, amelyben, bárminő áron is, a német adós­ságokat rendezni és módosítani kell. Poin­caré mindenek előtt a felelősség kérdé­sét akarja megállapítani s még mindig szankciók és biztosítékok alkamazására gondol. Lloyd George oly tervet dolgozott ki, amely részben talán kimérikusnak lát­szik. Azonban ha a terv nem tetszik, szem­beállíthatjuk vele a francia tervet Bradburv álláspontja. Az angol álláspontnak ilyen kialakulása kétségkívül összefügg Bradburynak, a ióvá- téíeli bizottság angol tagiának londoni tar­tózkodásával és jelentésével. Bradbury ma is nyíltan a.moratórium mellet foglal állást s ezt kifejezésre is juttatja, mikor a Daily Telegraph muiiKatársa előtt igy nyilat­kozott: — Az angol delegációnak az a véleménye, hogy a garancia-bizottság jelentését gondo­san meg kell vizsgálni. Az kétségtelen, hogy legalább az 1922. évi készpénzfizetésekre ki terjedő moratórium elkerülhetetlen* Miután azonban a jelenlegi igen komoly helyzet esti pán következménye az általa ajánlott politi ka meghiúsulásának, a további kisegítő rend szabályok iniciativáját most már a jóvátételi bizottság francia delegátusainak kell átenged­nie. ő tehát, mielőtt határozna az uj lépések­ről, bevárja azokat a javaslatokat, amelyeket francia kollégája a garancia-bizottság jelen­tésének beérkezése után bizonyára haladék­talanul meg fog tenni. Mit Szövete! a garancia-Mzottsá^. A garancia-bizottság véleményét tehát az angolok is mérlegelés alá veszik, bár nem tulajdonítanak neki különösebb és döntő fon­tosságot. A jelentés tartalma ma félhivatalos formában a Tetnps cikkében, napvilágra került. A garancia-bizottság — a Temps sze­rint — javaslatot tesz a német pénzügyi tör­vények és az adó behajtásának ellenőrzésére nézve. Kívánatosnak tartja, hogy a német bi­rodalom költségvetése a birodalmi gyűléshez való beterjesztés időpontjában a bizottságnak is bemutattassék. Azt követeli továbbá, hogy törvény utján kell kötelezni az exportőröket arra, hogy az áruk eladásából kapott idegen devizákat Németországba juttassák és ennek a törvénynek a végrehajtását is a bizottság ellenőrizné. A garancia-bizottságnak ezt a javaslatát, mely a német pénzügyeket teljesen a bizott­ság fönhatósága alá kivánja vonni s mely a hitelezőt pénzügyi gondnokká akarja föl­avatni. a jóvátételi bizottság valószínűleg csütörtökön fogja tárgyalás alá venni. A Ma­iin úgy tudja, hogy ez a tárgyalás hozzávető­legesen tizennégy napig fog tartani. Hogy ti­zennégy nap alatt a kritikussá vált angol­francia viszony hová fejlődik, annak jóslá­sába senki sem mer bocsátkozni. Miülárilok és mílliárilok. Paris, julius 19. (Saját tudósítónktól-) Lau- zanne a Matinban a francia pénzügyi de­legáció amerikai útja alkalmából a következő intő szózatot küldi Amerikának: — Mellon ur, az Egyesült-Államok pénz­ügyminisztere — úgymond — Parmentier- től, a francia delegáció vezetőjétől adatokat kért a francia adósságokról és kölcsönokről, az elpusztított területekről, a költségvetésről stb. ,Mi a magunk részéről két számot nyúj­tunk be Mellon urnák, két számot, amely ta­lán többet ér, mint húsz statisztika. Ez a két szám a következő: az első: 1 és egynegyed j milliárd dollár s a második: 7 és fél milliárd dollár. 1 és egynegyed milliárd dollárt fize­tett le Németország 1922 julius 15-éig a jóvá­tételi bizottságnak, részben készpénzben, részben természetben való szállítások for­májában. 7 és fél milliárd dollárt fordított Franciaország 1922 julius 15-éig az elpusztí­tott területek ujrafölépitésére és nyugdijak ki­fizetésére, mely költségek a versaillesi béke- szerződések értelmében kizárólag Németor­szágot terhelik. Három év alatt az a Német­ország, amelynek területéből a háború egyet­len házat sem pusztított el, 1 és fél milliárd dollárt fizetett. Ugyanaz a Franciaország, amelynek 7 leggazdagabb deparíementjét el­pusztította a háború, ugyancsak három év alatt 7 és fél milliárd dollárt fordított azok­nak a költségeknek a fedezésére, amelyek természetesen a pusztulás okozóját terhelik. Ha azt mondják nekünk: „Németország ösz- szeroskad a jóvátételi terhek súlya alatt“, egyszerűen azt válaszoljuk: pardon, mind­össze 1 és egynegyed milliárd dollárt fizetett, mialatt mi 7 és fél milliárdot adtunk ki“- S ha azt mondják: „a német márka a jóvátételi fizetések miatt hanyatlott a nulláig14, ezt kell válaszolnunk: „nem, a német márka nem es- hetik a nulláig, miután mindössze 1 és egyne­gyed milliárd dollárt fizettek, hiszen Francia- ország 7 és fél milliárd dollárt költött ugyan­erre a célra s a frank csupán 40 centimesig hanyatlott". Ez a két szám bizonyítja mind az egyik, mind a másik fél jóindulatát- Kinek van joga moratóriumra? A kettő közül kinek van joga az adósságok csökkentését kérni? Poincaré tárgyalása az antantbizottság berlini elnökével. Paris, julius 19. (Havas-) Poincaré ma dél­után Nollet tábornokot, a szövetségközi el­lenőrzőbizottság berlini elnökét fogadta. Francia bírálat Lloyd George politikájáról. Páris, julius 19. (Saját tudósítónktól-) Az E c 1 a i r-ban Emil Búré Lloyd George po­litikáját bírálja s arra a megállapításra jut, hogy az angol politika alapelvei Németor­szággal és Oroszországgal szemben teljesen .'gycnlőek. Az egyik sikertelensége szükség­szerűen maga után vonja a másik bukását is. De Lloyd George ezt nem akarja belátni- Ret­tenthetetlen és makacs játékos ő, aki kevéssé skrupulózus s jó csillagjába vetett hite csak akkor fogja elhagyni, ha a katasztrófa már küszöbön lesz. Azt hiszi talán, — kérdi végül Búré — hogy akkor egy hirtelen fordulattal kitérhet a felelősség alól? Amerika részt kér a jóvátételi kérdés eSint<L luéSből. London, julius 19. (Saját tudósitónktól.) Sir Róbert Horné kancellár ma kijelentette, hogy az Egyesült-Államok legutóbbi jegy­zéke, amely azt kéri, hogy Németországnak a megszálló hadsereg ellátására fordított ki­adásait a jóvátételi fizetésekbe beszámitsák, a kormányok között még megvitatás tárgya. Ez irányban döntést csak jövő hét folya­mán lehet várni. A birodalmi gyűlés és a jóvátétel. Berlin, julius 19. (Saját tudósítónktól.) A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága az elna­polás ellenére még egyszer összeült, hogy a jóvátételi kérdéssel és az antant által köve­telt pénzügyi ellenőrzéssel foglalkozzék. ílir szerint a birodalmi kancellár levelet kapott a garanciabizottság elnökétől, amelyben a mo­ratórium megadása esetére biztosítékokat kérnek. Autentikusan e bizottságokról még mitsem tudnak. Állítólag a követelések bi­zonyos zálogok ipari részvények alakjában való átadására s igen éles pénzügyi ellenőr­zés bevezetésére terjeszkednek ki. Amennyi­ben ez a hír igaznak bizonyul, akkor kide­rül, hogy a francia kormány a Ruhr-vidék megszállása helyett bányarészvények bir­tokbavételével igyekszik a rajna—vesztfáliai ipart hatalmába keríteni. Ebből is kiviláglik, hogy igen komoly kérdésekről folyik szó. Ámbár az ülések szigorúan bizalmasan foly­nak, jól értesült források véleménye szerint a tárgyalás folyamán a koalíció fölrobban­tása is megtörténhetik. Ilyen körülmények között a birodalmi gyűlés elnapolása különö­sen alkalmas volt a koalició válságának elke­rülésére. — ....... bhw w1111 11 A n émet belpolitika. A birodalmi gyűlés elfogadta a köztársaság védelméről szóló törvényt. A Rathenau meggyilkolásával föllángolt német válság tegnap fordulóponthoz ért- Ra­thenau gyilkosai Ítéltek önmaguk fölött s a birodalmi gyűlés 303 szavazattal 109 ellené­ben elfogadta a köztársaság hathatósabb vé­delméről szóló törvényt- A birodalmi gyűlés ülésszaka ezzel véget ért s a német parla­mentet október 17-ikéig elnapolták- A leg­utóbbi események által fölzaklatott német belpolitikai élet izgalmainak levezetője: a birodalmi gyűlés a reánk következő hónapok­ban zárva lesz, de az izgalmak lecsilalpodása a belső politikai élet külső perifériáin és az összeütközésekre alkalmas sajtófronton még hosszú ideig nem remélhető. A német politika sakkpartiba. Frankfurt, julius 19. (Saját tudósítónktól-) A Frankfurter Zeitung vezércikkében arról ir, hogy a birodalmi gyűlésen izgalmas sakk­parti folyik. A koalició két frakciója csatázik egymással. Az egyik oldalon a demokraták és a centrum, a másik részen a szociáldemo­kraták helyezték el állásaikat. A szociálde­mokraták invitálják a független szocialistá­kat a sakktáblán, a demokraták és a cen­trum a néppártot szeretnék belevonni’ a mér­kőzésbe. Nagy kérdés, hogy a parti végén ki kapja a mattot? Talán Wirth, a birodalmi kancellár, aki csak figura a sakktáblán? Ta­lán a birodalmi gyűlés? Talán a demokrá­cia? Ezeket a kérdéseket veti föl a lap és szomorú, vigasztalan játéknak minősiti az eseményeket. A polgári blokk nem lehet harci szövetkezés. Berlin, julius 19. (Saját tudósítónktól-) A Berliner Tageblattban Dombrowski a polgári blokk alakulásáról ir vezércikket- Hogy a blokk keretében — mondja a cikk — mily együttműködést létesítenek a pártok, ezt ma még nem lehet tudni- De egy lehető­séget föltétlenül ki kell küszöbölni- Nem sza­bad megengedni, hogy a polgári blokk a szo­cialista szövetséggel szemben harci, vagy vé­delmi szövetség legyen. Erről beszélni sem szabad. A bel- és külpolitikai helyzetben Né­metország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szakadékok képződjenek a szocialisták és a polgári társadalom között. Ezt el kell kerülni, mert ez lenne az első lé­pés a Finis Qerinaniae felél Csütörtök, julius 20. A Népszövetségi Tanács ülése. A Népszövetségi Tanács mostani Iondom ülése főként azért érdekel bennünket oly kö­zelről, mert a tárgysorozatnak mindjárt a má­sodik pontja a magyar nemzeti kisebbségekről szól. A mi ügyünket Brazília londoni követe Domicio da Gama fogja előadni. A tanács elnöke Balfour lord. Franciaországot Viviani René, Olaszországot Imperiali márki, Japánt Ishii vikont, Belgiumot Hymans, Spanyolor­szágot Quinones de León és Kínát londoni diplomáciai ügyvivője fogja képviselni a ta­nácskozásban. Az első napokban főleg a bizottságok ta­nácskoznak. Londonban nem tartják kizárt­nak, hogy a népszövetségi tanács meg fogja hallgatni az osztrák delegátusnak a burgen­landi kérdésre vonatkozó észrevételeit. Le­hetséges, hogy a lengyel-litván viszályt vala­mely uj formában fogják rendezni. A eset-szlovák kölcsön a népszövetségi tanács e^tt. London, julius 19. A Népszövetségi Tanács tárgyalni fogja a cseh-szlovák kölcsön kér­dését is, amelyet a cseh-szlovák kormány rö­vid idővel ezelőtt Londonban, Amsterdam­ban és Newyorkban nyilvános aláírás utján vett föl- Po s p i s i 1 dr., Cseh-Szlovákia lon­doni pénzügyi delegátusa, valamint a Ba­ring Bros és tsa bankcég ugyanis hiva­talosan értesítették a Népszövetségi Taná­csot arról, hogy a kölcsönszerződés a Nép- szövetségi Tanácsot és a Népszövetség pénz­ügyi bizottságát jelölte meg az esetleges jog­viták esetére döntő bíróság gyanánt- A Nép- szövetségi Tanács ez év májusi ülésén elha­tározta, hogy a Népszövetség pénzügyi bi­zottságától erre vonatkozólag véleményt kér. A bizottságnak a Népszövetségi Tanácshoz - benyújtott jelentése szerint a kölcsönszerző­dés a brüsszeli konferencia intencióival meg­egyezik és ezért ajánlja a Népszövetségi Ta­nácsnak, hogy a döntőbírói szerepet vál­lalja el Bulgária konfliktusa ssomszési&Ival. London, julius 19. (Szikratávirat.) A népszövet­ségi tanács tegnapi ülésén jóváhagyták a B cso­port mandátumait és elfogadták Ishii vikont hatá­rozati javaslatát, hogy a szeszkereskedelem eilen- | őrzését szigorítsák. j Nagyobb vita fejlődött a bolgár kormány ama I megkereséséről, hogy a népszövetségi tanács Bul- | gária és szomszédai között a bandaharcok miatt ; fölmerülő konfliktusban döntsöt. Todorov bolgár j delegátusnak szavaira Tituleseu román delegátus j válaszolt és kijelentette, hogy Buigária küzvetet- I lenül tárgyal a szomszédaival és igy kilátás van | arra, hogy a nehézségeket elhárítsák, miért is ezidőszerint nincs szükség arra, hogy a néoszö- vetségi tanács közbelépjen. Tituleseu jelentéséhez Jugoszlávia részéről Boskovics és Görögország részéről Rangale Bizo csatlakozott, mire a tanács úgy határozott, hogy Ishii vikont jelentést teriesz- szen elő a tanácsnak, amely ebben a tanácsban fog határozni. Ma délelőtt a tanács bizalmas ülést tartott. Úgy hiszik, hogy a Palesztinára vonatkozó mandátu­mot ma fogják tárgyalni. A Times jelentése sze­rint a kedvező megoldás reménye ma nagyobb, mint tegnap volt. Imperiali márki, a tanács olasí tagja Bourne bibornokkal tárgyalt tegnap. Úgy látszik, hogy a Vatikán nem fogja továbbra is el- lenezni a tervezet 14. szakaszát, mert úgy hatá­roztak, hogy a szenthelyek ellenőrzését egy latin nemzethez tartozó egyén fogja végezni. tacWg lupát csökkenése. Páris, julius 19. (Saját tudósítónk jelenté­se.) A Figaro cikke Franciaország afrikai gyarmati hadseregének állapotával foglalko­zik. A cikk abból a tényből indul ki, hogy Franciaország lakossága a múlt esztendőben 200,000-rel csökkent és ezzel szemben Né­metország lakossága a múlt évben 750,000- rel szaporodott. A két nemzet lakosságának számaránya tehát a múlt évben körülbelül egy millióval változott meg Franciaország kárára. A lap megállapítja, hogy két év kell hozzá és egy franciával két német fog szem- benállani. Mivel Franciaország belső viszo­nyai ily kedvezőtlen perspektívát mutatnak^ a lap nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a francia gyarmatokban levő erőt kö­zelebbről szemügyre vegyék. Fölveti a Fi­garo azt a kérdést, hogy megbízható, lojá­lis erőt képviselnek-e a francia gyarmatok. E kérdésre válaszolva megállapítja, hogy a háborúban a gyarmati katonák csodálato­san kitartóak és bátrak voltak, a mostani gyarmati hadsereg azonban nem válogatott és nem föltétlenül megbízható. Egy, a gyar­mati hadseregben . szolgáló ezredes kijelen­tette a lap tudósítója előtt, hogy a régi gyar­mati hadsereg, mely megfélemlithetetlen volt, s vezetőinek engedelmeskedett, ma már csak szép emlék. % Poincaré londoni utja kétséges.

Next

/
Thumbnails
Contents