Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-19 / 39. szám
„A jóvátétel rettenetes komédiája." Nitti volt olasz miniszterelnök cikke. Prága, julius 18. Nitti volt olasz miniszterelnök és külügyminiszter, aki mint a békekonferencia résztvevője a jóvátételi kérdés egyik legalaposabb ismerője, a Berliner Tageblatt vasárnapi számában vezércikket ir e kérdésről. A cikkben ezeket irja: A1 Jóvátétel kérdése, amely Európában a legmélyebb szakadékokat idézte elő, mely uj konfliktusokkal és uj erőszakos cselekedetekkel fenyeget és uj romlás okozója lehet, a tévedések sorozatának gyümölcse, amely tévedések nemcsak a nagy politikai tömegek nemtörődömségét igazolják, — ami teljesen érthető — hanem sok kiváló álamférfiuét is, ami talán érthető, de nem igazolható. Ha a nemzetközi publikum tudná azt, hogy milyen Ikönnyelműen, milyen együgyüen és gyakran jmily szkeptikusan oldották meg a népek életének legnagyobb problémáit, nem viselné ,el sokáig azokat a nagy félreértéseket, jmelyek ma megmérgezik a világot. Hivatalos bizonyitékok alapján megkísérlem a jóvátételi kérdést összefoglalni: • 1. A háború alatt közzétett nyilatkozatokban az antant sohasem beszélt „hadikárokról“. Abban a két nyilatkozatban, amelyet Briand az antant nevében 1916 december 30-án és 1917 jnuár 10-én tett, megelégedett annak követelésével, hogy lazok a területek, melyeken a háború folyik, ki- urittessenek és igazságos kártalanítás adassék. Wilson elnök a maga részéről ismételten kijelentette, hogy nem a német néppel, de a német imperializmusai visel háborút és 1918 január hó 8-án nyilvánosságra hozta hírhed* 14 pontját, amelyekhez a szövetségesek azonnal hozzájárultak és amelyek sérthetetlen kötelezettséget jelentettek. Nem beszélt senki jóvátételről, répa- rációkról, csak a belgák részére ismerték el az újjáépítés kötelezettségét. 2. A gazdaságilag kirrterült, de katonailag még |erős német hatalmi csoportot főként az angol iblokád és amaz ünnepies antant-igéret által gyöngítették meg, hogy a kölcsönös jogok és kötelezettségek figyelembevételével igazságos békét mmkmmmtmnaammKarrmamm mm :a-aaos —B—|f Dulcmea. Irta: Szekula Jenő. Magas és szürke köcsögkalapot viselt, — .mint az utolsó arszlánok egyike; ódon és toronynak is beillő cilindere, melyet kevélyen .hordozott körül a régi Tabán meszelt házai '•között, már erősen kiment a divatból. Csokorba kötött nyakkendőjén fehér pettyek vi- ■riíottak, mint megannyi apró ezüstös virág a [sötétkék mezőben. Cipője fehér volt és pu- 'hán lépett benne, mintha gummitalpakon járna, pedig spárgából volt kötözve, — de mendenesctre kényelmesebb viselet, mintha fatalpon csoszogna. Egészben költői és fantasztikus jelenség s inkább festőnek vélték volna, — bolygó filozófnak, — mint bús filisz- ternek. Pedig prózai és nem jelentős foglalkozása volt, — számtiszt volt valamelyik minisztériumban. Mint ivadéka egy nagy és előkelő családnak s alig harminckét éves s még nőtlen, öltözködhetett volna fényűzőbb módon is, de nem sokat adott a külsőségekre. A pénzét inkább elftta, mint fölélte. Az ital fontosabb, mint az eledel, vallotta ana- horétai gőggel, mint valami megvadult apostol, aki a pusztában uj eszméket hirdet. Ha ivott, akkor a lelke megtisztult és fölemelkedett, mintha paradicsomi vizek fölött evezne át hirtelen. Kilépett a számok merev, irdatlan és fojtó birodalmából, melyben egész nap gőzölgött és költői és királyi lélekké váltofognak kötni. Mindazok a szerződések és klauzulák, amelyek a mai békeszerződések alapját alkotják, tiszta és teljes ellentétben áll azokkal az elvekkel, melyeket Wilson proklamált. 3. A károk reparáclójának elvét csupán félreértés folytán vették föl 1918 november 2-án a fegyverszüneti megegyezésbe. Bár a szövetséges és társult államok képviselői kijelentették, hogy egy Ilyen kötelezettség semmi összefüggésben sem áll a fegyverszüneti föltételekkel, Clemenceau ragaszkodott ahoz, hogy Franciaország megkapja ezt az elégtételt. Ez — úgy mondotta — mindenekelőtt morális elégtétel. Erre a körülményre elég ma csak ráutalni. 4. Ezt követőleg a legesztelenebb irányzatok törtek elő és minden előbbi kötelezettséggel ellentétben Németországtól és a legyőzött népektől oly dolgokat követeltek, amelyeket ezek a népek győzelmük esetén sohasem követeltek volna, mivel ezek sokkal több mérséklést tanúsítottak volna, mint azok az esztelen békeszerződések, amelyek állitólag a harcoló népek igazságának győzelmét voltak hivatva megpecsételni. Németországot arra kényszeritették. hogy gyarmatait, hajóit, hitelforrásait, külföldi kereskedelmi szervezeteit kiadja. Azonkívül rendkívül nagy jóvátételi összeg fizetésére is kötelezték. Angliában a közvélemény, vagy legalább is nagy része azzal ámította magát s Franciaország még ma is abban az illúzióban ringatódzik, hogy a hadikiadásokat és hadikárokat valóban Németországnak kell megfizetnie. Úgyis számítva arra, hogy a követelt összegekből engedni kell, minden ország majdnem abszurd összegeket kért Bizonyos körök a lehetetlen feltételeknek ezt a módszerét alkalmasnak tartották Németország ellenőrzésére, anyagi tönkrejuttatására és földarabolására. Sok követelést egyedül az a szándék magyaráz meg, hogy a német egység életíorrásait elrekesszék, miután Németországtól színtiszta német területeket szakítottak el s a lehetetlen dancigi korridorral két részre vágták. 5. Minden értelmetlenség szerephez jutott. Egy miniszter 1919 december 5-én a francia parlamentben 375 milliárdra rugó, 34 évi annuitásba# fizetendő jóvátételről beszélt s minden 25 milliárdnyi részletből 13.750 milliót szánt egyedül Franciaországnak. Egy másik francia miniszter még 1920 novemberében is csupán a francia követeléseket 218 milliárdban állapította meg, bár a francia statisztikusok a háború előtt, országuk teljes pénz- és birtokállományát mindössze 250 milliárdra becsülték s az a terület, amelyet a háború elpusztított, csupán kis része az egésznek. 6. A versaillesi békeszerződés két kérdést hagyott eldöntetlenül: a német jóvátételek nagysázott át mintegy varázsütésre. Pedig nem kellett sok. Hamar lerészegedett. A harmadik pohárnál már ezüstlö ködként leülepedett agyára a zsongó és kábító mámor. Nőket alig ismert. Társaságba nem járt. Megértetlenül bolyongott a világban. £s mint az üldözött vad, megáll egy pillanatra a csillogó lápviz szélén, hogy egy kis italt szürcsöljön, úgy bolyongott ö is az apró budai kocsmák körül, hogy fölfrissitené el- ernyedt idegzetét. S mint olyan ember, aki örökös álmok között él, — nem jutott ideje a széptevésre. Mégis. Korán reggel, ha eltávozva hazulról, frissen kikefélt ruhában, végiglépdelt a garádicsos utcán, megnyílt egy szomszédos ablak és barátságosan köszöntötte őt egy pirosíejkendős asszony. — Jó reggelt, Hajmási Bertalan uram. Ö is megemelte magas köcsögkalapját. — Kézit csókolom ... Kézit csókolom ... hát ilyen korán... ejnye be friss kedves hu- gomasszony! A nő mosolygott... oly elbűvölően, hogy még a gázlámpát is megolvasztotta volna ... de a reggeli órákban Hajmási uram szive be volt fagyva, mint a vaj, amelyet egész éjszakán a jégszekrény fenekén őriztek. Hangulata komor volt és rideg, mint égy rettentő és véget nem érő számoszlop. Csak krá- kogott.. tompán és értelmetlenül. — Dulcinea! — mormogta a fogai között. Mert Dulcineának keresztelte el a szomszédasszonyt gúnyosan. Maga sem tudta gát, amelyet a jóvátételi bizottságnak kellett volna kiszámítania (233. cikk) s a Németország által fizetendő összegeknek a szövetséges kormányok között való elosztását. Ez a körülmény a további tárgyalások hosszú sorát nyitotta meg, amelyeket két periódusba lehet osztani: az első periódusban — 1921 májusáig — a kormányok maguk határozták meg a Németország által teljesítendő fizetések nagyságát és módját; a második periódusban az egész dolgot átadták a jóvátételi bizottságnak, amely általában politikailag nem felelős, csak mérsékelt tekintélynek örvendp s igen kétes kompetenciájú személyekből állott. 7. Az első periódusban, amelyben magam is részt vettem, igen sok félreértést sikerült azonnal tisztázni. Londonban (1920 márciusában) elhatározták, hogy a jóvátételek alapjául ne a szövetségeseknek okozott gyakran meg sem állapítható károk szolgáljanak, hanem hogy a fizetendő kárpótlást Németország gazdasági teljesítőképességétől kell függővé tenni. San-Remoban (1920 áprilisában) az angol-olasz javaslat egy észszerű megegyezésre (forfait) törekedett, de miután ezt elérnie nem sikerült, elhatározták, hogy Németországot meghívják Spaaba. Itt a legvérmesebb illúziók foszlottak szét s Boulogneban (1920 júniusában) elhatározták a „forfait*1 alapján való fizetést. 1921 májusában 42 éven keresztül fizetendő évi 3 milliárd aranymárkáról volt szó, amelyhez 1926 március elsejétől 5 évre terjedő további 3 milliárd járult volna. Ezek őrült követelések voltak, de még mindig kevésbé esztelenek, mint azok, amelyek évi 25 milliárd aranymárka lefizetésére számítottak. Spaaban a szénügyek rendezésén kívül semmi konkrét munkát nem végeztek, csupán a szövetségesek állapították meg a jóvátételi összegből rájuk eső kvótát: 52 százalék jutott Franciaország, 22 Angiia, 10 Olaszország, 8 Belgium, 0.75 Japán, 0.75 Portugália és 6.50 százalék a többi, az osztozkodásban résztvevő állam számára. Miután 1921 januárjában, az ipari körök nyomása alatt Parisban a természetben való szállításokkal foglalkozó német szakértők egyik tervét elvetették, 42 évre szóló, 2—6 milliárd aranymárkáig terjedő évi fizetési részletet állapítottak meg. A Londonba meghívott német kormány ezt a tervet nem fogadta el, mire az 1921 március 3-iki emlékezetes ultimátum s utána a Rajna jobb partján levő három városnak megszállása következett. És valamennyi „for- fait“-tervezet meghiúsulása után a szövetségesek az egész ügyet visszaadták a jóvátételi bizottságnak. 8. Ezzel megkezdődött a második periódus. A jóvátételi bizottság a kártalanítást 132 milliárdban állapította meg s 1921 májusában Londonban mért. A' nő néha tetszett neki, néha meg nem... sőt már arra is gondolt, hogy elveszi feleségül. De igy a reggeli órákban túlságosan kövérnek találta s arra is gondolt, hogy őnagysága már nem egészen fiatal. — Olyan az alakja, mint a kemence! — kiáltott fel. Dühösően hadonászott eleíántcsontnyelü sétapálcájával. — Az arca is ki van meszelve ... attól olyan fehér .. .már hajnalban kendőzi magát. Meg ezt gondolta : — Az anyám lehetne. Hány éves? Negyven ... vagy van talán negyvennégy is. És szeretné, ha anyakönyvezető elé állítanám ... Hogyisne! Abból ugyan nem eszik. Dühös lett. Vén, mint a seprünyél.. S még be akarja hálózni a férfinépet... Hallatlan! Az irodában nem gondolt rá. Otthon ... délutáni álom előtt még kevésbé. De este... a kocsmában, a második hosszulépésnél eszébe jutott a szőke szomszédnő fehér és igézetes arca. — Nem vegvetendő falat... nem megvetendő. Nagyot nyelt az aranyszínű italból. — Szép és hatalmas alak... és gömbölyű ... mint egy királynő. A szeme csillogott. — És fiatal is egészen ... nincs még negyven ... talán harmincéves ... vagy huszonkilenc. kötelezvények kiadását határozták el 2 milliárdos állandó annuitás alapján s az évi kivitel értékének 25 százalékos igénybevételét is bevették a programba. 1921 augusztusában az első párisi konferencián elosztották a Németország által kifizetett első aranymilliárdot. Angliának visszafizették az 1921 május 1-ig esedékes megszállási költségeket, Belgiumnak pedig a prioritás által részére meghatározott összegeket Ez alkalommal tovább szőtték az osztrák, bolgár és magyar jóvátételekre vonatkozó kötelezvények fantasztikus terveit. A francia kormány azonban ezeket a megállapodásokat nem irta alá. A német kormány 1921 december 14-én kijelentette, hogy kötelezettségeinek nem tud eleget tenni s haladékot azaz moratóriumot kért. 9. Cannesban 1922 januárjában elhatározták, hogy a Németország által kért moratóriumot csupán az 1922. évre korlátozzák, ezzel szemben Németországnak 720 millió aranymárkát és 1450 millió értékű természetben való szállítást kell teljesítenie. A biztosítékok egész rendszerét dolgozták ki s az érdekelt államok között elosztották a készpénzfizetéseket és a természetben való szállításokat. A Saar-vidékre és a wiesbadenf egyezségre vonatkozóan szintén megállapítottak néhány határozatot, amelyek azonban a francia miniszterkrizis miatt papíron maradtak. A jóvátételi bizottság viszont elhatározta, hogy bizonyos fizetések teljesítése ellenében Németországnak a legközelebb esedékes kötelezettségedre is ideiglenes haladékot ad. 10. 1922 márciusában a második nemzetköz! párisi konferencia ismét más alapelveket állított föl. A megszálló hadsereg évi kiadásait 1922 május elsejétől 220 millió aranymárkában állapították meg s elfogadták a cannesi konferencia határozatait. Azonkívül más, kevésbé fontos határozatokat hoztak a többi legyőzött államra vonatkozóan. Valamennyi határozatot azonban az Egyesült Államok jogainak föntartásával hozták. A hozott határozatok alapján a jóvátételt bizottság 1922 március 21-én jegyzéket intézett a német kormányhoz, amelyben fölajánlja a Cannesban elfogadott moratóriumot (720 millió aranymárka készpénzfizetés és 1450 millió értékű természetben való szállítás). Egyidejűén fölszólították a német kormányt, hogy még május 31. előtt adjon biztosítékot arra nézve, hogy a fönt említett módozatokat teljesíteni tudja és akarja, ellenkező esetben újból életbelép az 1921 május 5-iki ultimátumban megjelölt fizetési státus és szukcesz- szive szankciókra kerül a sor; mindez 14 nappal a föltételek nem teljeitése után. Qénuában a jóvátételek kérdését nem érintették, miután Francia- ország javaslatára Cannesban elhatározták, hogy Mosolygott. — Összeillenénk. Hallom, van egy kis pénzecskéje is. Csináltathatnék egy vadonatúj redingot-ot. Igen, a redingot jól állana nekem. Az asztalra csapott elszánt hévvel. — Még az éjjel megkérem a kezét... megkérem! Még egy fröccsöt nyelt. Hogy megnőjjön a bátorsága. — Bekopogok hozzá... talán igent mond. S akkor beevezek a paradicsomba. Fölhajtotta az italt. — Hogy is hívják csak... őt, a tündérszép, nádszál asszonyt? Igaz! Özvegy Maklán Béláné a neve ... De én csak Dulcineának fogom szólítani ezután is... ö az én édes, szép... egyetlen Dulcineám! Felállott. Már nagyon részeg volt. Rózsás és aranyló fényben fürdött köröskörül az utca. A Tabán apró házai bókolni látszottak előtte az illatos szélben. — Felzörgetem ... nem baj, ha papucsban jön is az ablakhoz. Bevallom neki, hogy csak öt szeretem ... s ha nem jön hozzám ... akkor öngyilkos leszek. Igen. főbelövöm magam! Az ital dolgozott benne. A szőke és terjedelmes özvegyasszony, akit porolópálcával a kezében látott reggelente ... most ragyogó és isteni alakká változott át... mintha az éjszaka harmatos vizeiben megfürdött volna .. hogy kiszépüljön és visszafiatalodjon. — Hahó... helyben vagyunk. JW m Xbt S2JL S L évfolyam 39. szám. jS m** Prága, szerda, 1922. julius 19. MB ffB ffB jmp MB ff$ MMg. Szerkesztőség: Prága-II.,8tépánská M3&7 ff ff er V tjffff^^f JBf iHk ffB^ kBf ff&S ffffff ni. 40.1.— Kiadóhivatal: Prága-I., JSB É? ff wS Xmm É ffsff flf ^L^B ffJV ffB JljJ Jv Bfff WS ffB ff fl y fe SSrg Jpú Liliova ni. 13.-Telefon: 41 -71.30-349 £&y ff mjg sSB ff tSMff ffff ____ MV ff ülg íHf JBff ffB ff kLv aw ^^B? Nyomdai szerkesztőség d. n 65-96. «• M ff ma jfíjT aBi aaW XtSt ffB ffBf^^ffk ffB Kiadóhivatal 27-39. — Előfizetési fl ff MsRf WLff jJsrBL fS MB ffffffB VH ffff §B ffB ffB HB Mff Ér BBI jSw árak: egy évre 300 Ke, félévre 150 febw ffff jffff ff fftff ttm fffiW ^B WreK ffff ff ^ Ke, negyedévre 76 Ké, egy hónapra ^ ™ 26 K<$. — Egyes szám ára 1'20 Ké. ’kítff — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: n/\v itiv AT AT A TTTT a n Felelős szerkesztő: Béla Henrik rULIllKAl NArlLAr flachbarth ernő *•. • ' ••
