Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-18 / 38. szám
Események. Prága, julius 17. Zajlik körülöttünk a világ. Azelőtt egy év alatt is nem történt annyi mindenféle, mint most gyakran egy nap alatt. Nyugtalanság, forrongás, elégedetlenség szól hozzánk mindenfelől. Alább egy kis összefoglaló képét adjuk azoknak az eseményeknek, amelyek közel és távol a békétlen idők jegyét hordják homlokukon. Cseh>Szlovákia. A törvényhozó testületek működésének szünetelése a parlamentáris államokban a politikai élet lecsöndesedését és a szenvedélyek lehiggadását szokta előidézni. A prágai parlament is megkezdte a nyári szünetét, a szenátus a múlt hét péntekén fejezte be a tavaszi ülésszakot és — ha csak addig valami igen nagy horderejű esemény nem adódik elő — október közepéig zárva lesznek a törvényhozás termei. A parlamenti szünet azonban minálunk nem teremtett szélcsendet. Számos megoldatlan kérdés — élükön a kormányválsággal — az alatt az idő alatt fog eldőlni, amig a törvényhozók nyári szabadságukon vannak. A szlovenszkói és ruszinszkói közvélemény számára a parlamenti szünet meg éppenséggel nem hozta el a várva-várt nyugalmat. Nincsen nap, amelyen a kormány, vagy közegei és sajtója nekünk ne támadna és meg ne rágalmazna bennünket. Minden lépésünket politikai motívumokkal magyarázzák és minden közügybe, amely a magyarságot is érdekli, beleviszik a hivatalos politika kisebbségellenes szellemét. A parlamenti szünet még nem jelenti a kisebbségek ellen folyó aknamunka szünetelését is. Nekünk a nyáron is éber figyelemmel kell kisérnünk mindent, ami körülöttünk és — ellenünk történik. A minap is egy példátlan eset adódott elő Komáromban. A város polgármesterének, aki Micsura miniszter elé egy küldöttséget vezetett avégből, hogy a városnak az állammal szemben fönnálló, rég lejárt és könnyen peresíthető kétmilliós követelésének kifizetését megsürgesse, a miniszter minden ténybeli ok és előzmény nélkül azt a cézári választ adta: „ön polgármester, én pedig teljhatalmú miniszter vagyok, Önnel politikai fejtegetésekbe nem bocsátkozom.14 Szlovenszkó teljhatalmú miniszterének eme dölyfös kijelentéséhez, mind hangjához, mind pedig tartalmához nagyon sok megjegyezni valónk lehetne. A miniszter szavai azonban önmagukban beszélnek s szinte fölösleges bővebben kommentálni. Csak annak a bizonyságaiul idézzük a nagy nyilvánosság elé, hogy az állam élén álló egynémely tényezők minden kérdésbe, legyen az bár csak egy városnak egyszerű financiális ügye is, erőszakkal belekeverik a politika áfiumát, ott is, ahol ezt semmiféle megokolt szempont nem igazolja. Kifelejtik azonban azt, hogy aki szelet vet, vihart arat. A kormánytényezők minden politikai támadása az okozatosság törvényénél a megtámadott fél részéről is szükségképpen a legteljesebb politikai védekezést fogja kiváltani. Azokról a támadásokról is, amelyeket iskolaügyünk ellen négy éven keresztül intéztek, köteteket lehetne Írni. A rendszeres politikai támadások ellenében nekünk e téren eddig még nem sikerült egyetlen tökéletes védelmi rendszert kiépítenünk. Politikai pártjaink ugyan kezdettől fogva fölismerték azt, hogy in ultima analysi a magyarság léte, vagy elpusztulása attól függ, hogy lesz-e elegendő jó iskolája. A tegnapi vasárnapon is a legkiválóbb politikusaink ott voltak azon a népgyülésen, amelyen Rozsnyó városának lakossága egyértelműen követelte, hogy gyermekei magyar gimnáziumban tanulhassanak. A rozsnyói gimnázium esete újból beszédesen bizonyítja, hogy a kormánynak az iskolaügy terén is nem az igazság, nem a méltányosság, nem a pedagógiai érdek a fontos, hanem egyesegyedül a politikai és a na- cionalizáló szempont. A prágai iskolaügyi minisztérium cseh pedagógusai is elismerték előttünk azt, hogy a rozsnyói magyar lakosságnak az a kívánsága, hogy magyar középiskolájuk legyen, jogos és méltányos. Ennek a belátásnak a hatása alatt a cseh pedagógusok kedvezően intézték el a rozsnyói magyar gimnáziumra vonatkozó aktát. A rozsnyóiak fellélegzettek, mert most már meg voltak győződve arról, hogy ősszel az alsó gimnáziumi osztá lyokban is magyarul fogják tanítani a fiukat. Azonban a reményeiknek kinyílt virágait hamarosan elfagyasztotta a kisebbségellenes politika. Srobár miniszter ugyanis egv tollvonással keresztülhúzta a pedagógusok tervét és mereven elzárkózott attól, hogy a rozsnyóiakrak a tanügyi szakférfiak által ís jogosnak elismert kívánságát teljesítse. Az erőszak tehát ebben az esetben is megakadályozta az igazság érvényesülését, de nem tudta elnyomni egy magyar város közönségének soha meg nem szűnő kulturtörekvé sét, mely a vasárnapi gyűlésen ismét hatalmas erővel tört ki a lelkekből. A rozsnyói népgyülés egy fontos mozzanat abban a munkában, amelynek az a célja, hogy a magyarság pártkülönbség nélkül fogjon össze kulturális 'avarnak megvédel- mezésére. A ns^arat minden városnak — a magyar kultúra mindmegtnnvi mentsvárának — fel kelt használnia ar^a, hogy kinyilatkoztassa és rendszerbe foglalja azokat a panaszokat, amelyek a magyar iskoiaügv elnyomása miatt Szlovenszkóban ma mindenütt elhangzanak. Ezzel tartoznak azoknak a gyermekeknek, akiknek nyári vakációját elkeseríti az a tudat, hogy szeptember elején oly nyelveu kell majd előadásokat hallgatniok, amelyből egy szót sem értenek meg. Európa gazdasági krízise. A német moratórium elodázása felszínre hozta mindama kérdéseket, melyeknek összessége Európa gazdasági krízisét tükrözted. A jóvátételnek, a szövetségesek tartozásainak, a nemzetközi kölcsönnek megérett problémái tolulnak az antant vezető államférfiai elé s a legutóbbi napok gazdagok a problémák körüli eseményekben. A német moratóriumot a jóvátételi bizottság azzal a megokolással odázta el, hogy megvárja a Berlinben működő garanciabi- zottság jelentését. A garanciabizottság vasárnap visszatért Párisba. Jelentését e hét eleién feszi meg. Berlinből eredő hírek szerint a garanciabizottság Berlinben azt a meggyőződést szerezte, hogy a német kormányban megvan a határozott törekvés arra, hogy a német pénzügyek szanálása érdekében a szükséges rendszabályokat keresztülvigye. A franciák ehhez hozzáteszik, hogy ha a berlini hir tényleg megfelel a garanciabizottság véleményének, akkor a németek által kért moratóriumot a jóvátételi bizottság meg fogja adni. Erre vall a Tempsnek szombati cikke, amely bizonyos föltételek alatt megengedhetőnek tartja a moratóriumot. A föltételek között azonban elsősorban az a francia követelés szerepel, hogy a német birodalom bizonyos meghatározandó bevételeit kizárólag a jóvátétel számlájára kösse le. A Temps a moratórium elintézése után következő teendőnek a francia tartozások rendezését tartja s arról ir, hogy az angol kormány is ekképpen állapította meg a gazdasági válság megoldásának sorrendszerü programját. A francia tartozások rendezésének kérdése Lloyd George és Poincaré legközelebbi találkozásánál fog megtárgyalásra kerülni. Poincaré eddig nem kapót meghívást Londonból s a francia lapok szerint londoni útját csak arra az esetre ígérte meg, ha a jóvátételi bizottság a moratórium kérdésében a francia álláspontnak megfelelően fog dönteni. „Micsoda megtárgyalni valója lehetne a két miniszterelnöknek abban az esetben, ha a jóvátételi bizottság a francia szavazat ellenében határozná el a német moratórium engedélyezését?44 — kérdezi a Temps. A lap szerint ebben az esetben is Franciaország reáoktrojálja akaratát a jóvátételi bizottságra s akaratának keresztülvitelétől teszi függővé a további tárgyalásokban való részve-1 telét. Kétségtelen az, hogy az angol kormány a moratórium mellett van s hogy ezzel kapcsolatban a jóvátételi kérdés rendezését óhajtja, de az is bizonyos, hogy az angol álláspont és a francia fölfogás között ma még óriás ellentétek vannak. A francia lapok azt hirdetik, hogy ha Anglia terve valósul meg. akkor ez Németország pénzügyi és politikai sikerét jelentené, mert Németország részére biztosítaná, hogy két és'fél esztendőn keresztül mentesítve legyen a fizeté" kötelezettségei alól, ezzel szemben Anglia, mint Franciaország hitelezője, a kezében tartaná az ütőkártyát. A jóvátételi kérdés eszerint ma még teljes káoszt mutat. Sok mindent kell az angoloknak és franciáknak egymás között s együttesen Amerikával is elintézni, mig megérlelődnek az események a pozitív megoldás számára. A német válság-. Mig Németország gazdasági létének vagy nem létének kérdése ily csigalépésekben halad a megoldás felé, addig a német belpolitikai válság is holtponton nyugszik, sőt a kibontakozás ‘helyett a válság’ kiéleződése következett be. A többségi és a független szociáldemokraták szövetségre lépése kiváltotta a polgári pártok tömörülését s szombaton közép-polgári blokk alakult, mely magában foglalja a centrumot, a német néppártot és a demokratákat. Az események tehát két merev frontot kovácsoltak össze, mely szemben áll egymással s melyet a birodalmi elnök fáradozásai sem tudták eddig közelebb hozni egymáshoz. A belpolitikai válság megoldásának legradikálisabb módja: a birodalmi gyűlés föloszlatása jutott ismét a tervezgetések előterébe s bár Ebért nem szeretne ehhez az eszközhöz nyúlni, nem lehetetlen, hogy a politikai események mégis erre a lépésre fogják kényszeríteni. A lengyel alkotmány válság. Erősen bonyolódik a lengyel belpolitikai válság is, mely azáltal, hogy az államfő bejelentette lemondását Korfanty miniszterelnöksége esetére, a legsúlyosabb konzekvenciákat hordja magában. A kormányválságból államfőválság lett s ebből könnyen következ- hetik magának a fiatal lengyel államnak krízise. A szélső nacionalista és a demokrata irányzat harcát mutatja ez a válság. A demokraták a vádak özönével árasztják el Kor- fantyt. Egy nacionalistavezér kijelentette, hogy Korfanty mindég és mindenhol a skru- pulusok nélküli meggazdagodás elvét követte s hogy valamikor a német propaganda zsold- jában állott. Az egyik képviselő úgy nyilatkozott, hogy Korfanty mindaddig nem lehet miniszterelnök, mig el nem számol a felsősziléziai közpénzekkel. De az elnök az ily személyes vádak ellenére hozzáfogott a kabinet megalakításához s fölveszi a küzdelmet, mely végeredményében egy uj lengyel dráma első fölvonása lehet. Mert tudni kell azt is, hogy a hadsereg az államfő mögött áll s igy Korfanty merész vállalkozása nyomán könnyen robbanhat ki véres polgárháború. A hágai konferencia. Minden jel szerint a hágai konferencia a végét járja. Sokolnikov Berlinbe, az orosz delegáció egy másik tagja pedig Moszkvába utazott, de az orosz delegáció többi tagja Hágában maradt. Ezt a körülményt egyesek arra magyarázzák, hogy van még remény a tárgyalások ujrafölvételére. De ez a reménység teljesen hiábavaló. A hágai konferenciát a genuai tanácskozás sorsára juttatták az oroszok s a komoly eredmény meghiúsulása folytán mindkét részről előkészítik a konferencia záró jelenetének szcenirozását. Hir szerint az antant deklarációt készít, melyben a konferencia fölborulásáért az oroszokat teszi felelőssé, viszont az oroszok sem maradnak el, ők ki fogják jelenteni, hogy az antantban volt a hiba s ők mossák kezeiket. A két deklaráció s a kölcsönös vádaskodás: íme, igy főst a hágai konferencia eredményeMagyarország. Lássuk most, hogy a hétpettyes Katicabogárka, miután befutotta Cseh-Sziovákiát s miután Európa legsúlyosabb problémáit is meghordozta könnyed szárnyain, lássuk, mit látott, mit hallott, mit tapasztalt magyar véreink birodalmában: a hét sebből vérző Magyarországon. A nemzetgyűlés még egyre vitázik az ín- demnitásról, vagy helyesebben mindazokról az incidensekről, amelyeket a kormánynak adandó költségvetési felhatalmazás keretébe be lehet vonni. A hézagokat pedig kitöltik a tömeges interpellációk, amelyek ugyancsak többé-kevésbé izgalmas incidensekről szólnak. Héjjas Iván merész nyilatkozatai zaklatták fel a közvéleményt s a politikában, a népgyüléseken, a sajtóban és a társadalomban senkiről és semmiről sem beszélnek annyit, mint Héjjas Ivánról, aki úgy állította oda önmagát mint státust a státusban, ki szemben áll a kormánnyal és minden törvényes, jogrendszerü intézménnyel s aki hivatva érzi magát arra, hogy őrt álljon és rendelkezéseket helyezzen kilátásba mindenkivel és mindenekkel szemben. Ez a külső kelletlen képe a helyzetnek és a viszonyoknak. Egészben azonban hamis nagyitó tükör az, amely úgy láttatja Magyarországot, mintha mindenek középpontjában Héjjas Iván személye és viselt dolgai állanának. Alaposabb és mélyebb vizsgálatnál azonban kitűnik, hogy Héjjas Iván korántsem játsza azt a szerepet, amelyet ő önmagának tulajdonit és aminőnek a most lezajlott incidensek a távolálló előtt feltüntetik. Héjjas Iván ideje lejárt és az általa inspirált atrocitások is a szerencsétlen hároméves múltra tartoznak, amely elviharzott Magyarország feje fölött. Azzal, hogy a gyilkosok egy részét törvényes bírái elé állították s azzal, hogy a kormányelnök kilátásba helyezte magának Héjjas Ivánnak is felelősségre vonását (bár ezúttal csak azért a nyilatkozatért, amelyet az izsáki rablógyilkosok bünpörével kapcsolatban tett), azzal már nyilván láthatóvá vált a jogrend megizmosodása s a kormánynak ereje és elszántsága arra, hogy véglegesen leszámoljon az egyéni akciókkal s minden rendbontást a törvény teljes szigorával toroljon meg. Az igazság útban van s megindulván, elébb vagy utóbb utói fog érni mindenkit, akinek kezéhez ártatlan emberek vére tapad s akinek lelkét megtorlandó bűn terheli. Az ország a konszolidáció utján halad előre. A korona elértéktelenedése, a drágaság és a gazdasági válság közelebbről érdekli az embereket, mint Héjjas Iván kirohanásai s a kormány a legnagyobb erőfeszítéseket teszi a gazdasági bajok orvoslására. A pénzügyminiszter néhány uj adójavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely súlyos terheket rak az adózók vállára. Szaporítani igyekszik az ország bevételeit, hogy határt tudjon vetni a jegybank meddó termelésének s hogy az infláció korlátozásával stabilizálni tudja a korona valutáját. A kereskedelmi miniszter pedig programot adott a múlt héten, amelyben kiterjeszkedett a többi között az utódállamokkal s ezek között elsősorban a Cseh-Szlovákiával kötendő kereskedelmi szerződésekre, amelyeknek megvalósítását legsürgősebben megoldandó feladatai közé sorolja. Egyáltalán minden gazdasági szakember Magyarországon a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik a vám- és kereskedelmi szerződések kérdése iránt, ami kitűnik-- yáy Ojl Mg || J[tL» BL évfolyam 38. szám. M — - Prága, kedd, 1922. julius 18. il^pr újjá WM-m- Nyomdai szerkesztőség d. m 65-96. — Sürgönyeim: Hírlap, Fraha. — Főszerkesztő: D AI ITIV A I MA D¥I A D Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK r ÜLI II JVAI INArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr.
