Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-11 / 32. szám

4 Felsősziléziábati a lengyelek elűzték a gyá­rak és bányák német hivatalnokait és mun­kásait és ennek következtében több üzem szünetel. * A francia kamara törvényjavaslatot fogadott el, mely november 11-ét, a fegyverszünet negkötésének napját nemzeti ünneppé avatja. k magyar kultúra megszervezése. — Levél a szerkesztőhöz. — Kassa, julius 8. Ezen a cimen a kormány kassai magyar­nyel vü félhivatalosa julius 5-én vezércikket irt az Iglófüreden előterjesztett javaslatom­ról, melyben a politikai szervezeteket inten­zív kuliurmunkára hívtam föl. A cikket na­gyon meg kellene szívlelniük azoknak, akik- ' nek nevében, vagy érdekében íródott: a kor­mány exponenseinek. „Helytelennek és veszedelmesének tartjuk a kultúra kérdéseinek a politika ügyeivel való egybekapcsolását és összezavarását", — mondja a félhivatalos. Teljesen igaza van. Az azonban, hogy a politikai szervezeteket kulturmunkára hivtam föl, korántsem jeleni! azt, hogy a politika ügyeit a kultúra kérdé- , sével összezavarjuk. A politikusnak nem szabad-e kulturlény- nek is lennie? Minden kulturember, aki egy­úttal politikus is, ha kulturtevékenységet fejt ki, felfüggeszti politikai pártelveit s kul- turkérdésekben kezet fog legélesebb politi­kai ellenfelével is. Minden vérbeli kultur- munkásnak viszont az az ideálja, hogy a kul­turális kérdéseket függetlenítse a politiká­tól. Ha ez ma másképp történik, annak nem mi vagyunk az okai. Az intenzív kulturmun- ka talán az egyetlen eszköz árra, hogy lé­tünkét, mégmaradásunkat biztosítani tudjuk. Ezt a tételt mindenki aláírja, aki komolyat? szivén viseli az idecsatolt magyarság ügyet. Csak azt az egyet legyen szabad megkér­deznem: hol fejtsen ki a szlovenszkói és ru- szinszkói magyarság kulturmunkát, ha poli­tikamentes kulturszer vezetek alakítását a kormány nem engedi meg? Van-e lehetőség arra, adtak-e módot arra, hogy az itteni ma­gyarság kizárólagosan kulturális célra ala­kult egyesületekben tömörüljön? Engedélyez­tek-e „Népszövetséget"? Jóvá vannak-e hagyva a „Szinpártoló Egyesület" alapsza­bályai? A kassai Kazinczy Társaság alap­szabályai nem három év óta várnak-e jóvá­hagyásra? Nem függesztettek-e föl egy tár­sadalmi és kulturegyletet, melynek program­jából alapítóik teljesen kizárták a politikát? A kulturális kérdést nem mi sülyesztetíük politikummá, hanem a magyarságot minden eszközzel elnyomni, megsemmisíteni akaró kormányzati rendszer. A mai légkör nyomasztó uralkodó áramlata a politika. Az uralmon levők mentalitása, a politikamentes kulturmunkát el sem tudja képzelni, mert hozzászokott ahhoz, hogy minden lépést poli­tikai célból tegyen. Hiába teszünk hitet arra, hogy mi nem ilyen iskolában nőttünk föl es hogy undorodunk a kultúrának politikai rnel- lékizétől. Nem hiszik el nekünk, hogy mi tud­nánk a politikamentes kultúráért is dolgozni. Ilyen körülmények között nem vagyunk abban a helyzetben, hogy pozitív kulturmun­kát fejthessünk ki. És nem is lehetünk addig, amig kulturális életünket állandóan politikai támadások érik. Offenzív politika ellen csak politikai de­fenzívával lehet védekezni s ha a kormány- hatalom mást, mint politikai szervezetet nem tűr meg, föl kell használnunk ezt az egyetlen lehetséges módot arra, hogy kultúránkat megmentsük. Nem szabad engednünk, hogy kuiturmunkánk folytonossága megszakadjon; mi nem várhatunk addig, amig ez a politi­kummal telített légköri depresszió elmúlik, mert akkor még nehezebb lesz összegyűjte­nünk. a romokat, hogy hozzákezdjünk az épi- tőmunkához. Mi várjuk a legvágyóbban a politikai fe­szültség enyhülését, mi várjuk legőszintéb­ben a politikamentes kulturélet felvirulását, mert csők abban találjuk meg régi-magun­kat. De ha rákényszeritenek, ha másképp nem engednek szóhoz jutni, kénytelenek va­gyunk politikai szervezeteink utján biztosí­tani kulturéletünk folytonosságát. Sziklay Ferenc dr. Kedd, jufiiís 11. Hálta, julius 10. Az albizottság ülésén való­ságos vallatásnak vetették alá az orosz de- gátusokat. Ennek során nagy vihar támadt. Az összeütközés úgy keletkezett, hogy Lit­yin o v t ó I felvilágosításokat^ kértek az orosz iparról és arról, hogy a szovjetkor­mány mifajta vállalatokat szándékozik ma- gántőkeseknek haszonbérbe átengedni, eze­ket a koncessziókat pedig miféle feltételekhez fűzi. Litvinov azzal tért ki a pontos válasz­adás elől, hogy részletes válaszokat nem ad­hat, hanem csakis az általános elvek kitű­zésére kell szorítkoznia. A bizottság elnöke erre az;zal a kérdéssel fordult Litvinovhoz, hogy azok a vállalatok, amelyeket az orosz kormány az engedélye­seknek fel fog ajánlani, régebben külföldiek­nek tulajdonában voltak-e, vagy pedig orosz tulajdont képviseltek-e. Litvinov ismét ker­telt, azt mondván, hogy ezt nagyon nehéz megállapítani. Az elnök csodálkozott ezen s megjegyezte, hogy ezt alig hiheti. A sarokba szorított Litvinov erre beval­lotta, hogy határozottan nem mondhat sem­mit, nem garantálhatja, hogy a vállalatok volt tulajdonosainak visszaszolgáltatják régi tulajdonukat, csak arról lehet szó, hogy az elsőbbségi jogot biztosítsák számukra. Ha azonban nincs elég tőkéjük, hogy vállalatai­nkat újonnan megindítsák, akkor az orosz kormány egyáltalában nem érdeklődik irán­tuk. Cattier belga delegátus részletesebb fölvilágositásokat kért. Ha jól értettem — mondotta — akkor a régi tulajdonosoknak nincs joguk, hogy tu­lajdonuk visszatérítését követeljék, de ez az elv a gyakorlatban esetleg megmásulhat.. Ha­tározottan tudnunk kell, hogy az orosz kor­mány elismeri-e a volt tulajdonosok jogát, vagy sem. Litvinov erre izgatottan összevissza be­szélt mindenfélét, de Cattier mágis ragaszko­Bécsi képek. Az index kormányoz. — Becs villamos nél­kül. önsegély minden áron. Bécs, julius 10. Mi a köztársaság? A lexikon körülbelül igy határozza meg: demokratikus állam, amelynek élén szabadon választott elnök áll. Ez a meghatározás látszólag az osztrák szövetséges köztársaságra is talál. Törvé­nyei kifogástalanul demokratikusok és az élén H a i n i s c h dr. szövetségi elnök áll. egy nagy erkölcsi és értelmi képességekkel rendelkező férfin, aki az állam reprezentán­sának háládatlan feladatát okos tapintattal látja el. A szövetségi elnök azonban aligha hiheti azt, hogy Ausztriát ö kormányozza. Hiszen ezt minden köztársaságban a minisz­terelnök vagy a kancellár végzi miniszter- társainak segítségével. De S e i p e 1 dr. szövetségi kancellár kormányzó önérzete is bizonyosan erősen megrendült ama tapasz­talatok óta, amelyeket az általános és köz­lekedési sztrájk két napja alatt szerzett. Egy kormánynak, amely még alkalmazottainak sem tud parancsolni és amely egy napon a kérlelhetetlent adja, hogy másnap már en­gedjen, egy ilyen kormánynak nem lehet nagy tekintélye. Vgy talán a nemzetgyűlés, vagy annak nagy pártjai: a keresztényszociálisok, nagy- németek, szociáldemokraták kormányoznak? Szívesén tennék, de alapjában véve az ő kormányzásuk is egy meglehetősen tervsze­rűtlen intrikálás a háttérben. És a munkásta­nácsok rettegett mellékkormánya sem tesz sokkal többet. Mindezek a túlsókra értékelt politikai tényezők az ausztriai állapotok káo­szában többé-kevésbbé hatalomnélküli szer­vekké válnak. Ezt a tanúságot köszönhetjük annak a két napnak, amelyen egész Ausztria a vasúti, posta, távirda és telefonsztrájk következté­ben teljesen el volt zárva a világtól. És pe­dig egyedül azért, mert az állami tisztvise­lők az indexszámnak, azaz a drágaságnak az utolsó négy hétben bekövetkezett fokozó­dását kifejező statisztikai arányszámnak megfelelő fizetésemelést követeltek. Utoljára rekordmagasságot ért el: felszökött 71-re. Ennyi százalékai drágult meg az élet május közepétől junius közepéig. A gyakornoktól dott alihoz, hogy felvilágosítást kapjon arról, tiszteletben tartják-e a volt tulajdonosok jo­gát, vagy sem. Most már Litvinov kiabálva igy szólt: — Két hete itt vagyunk már és semmi sem történt abban az irányban, hogy megállapo­dásra jussunk. Folytonosan újabb, meg ulabb kérdéseket intéznek hozzánk, mintha tuda­kozó iroda volna az orosz delegáció. Pedig mindaddig, mig a hitelkérdés nincsen rendez­ve, semmiféle választ nem adunk. Különben is a hatalmaknak kötelességük, hogy hitelt adjanak Oroszországnak, mert ez voltakép­pen nem egyéb, mint az ellenforradalmak okozta károk megtérítése. G r a h a m angol delegátus erre igy vála­szolt: —- Már Genovában teljesen elejtették ezt az elvet. Oroszországnak nyújtandó állami hitelekről szó sem lehet. Végül K r a s z i n is felszólalt és kijelen­tette, hogy a régi tulajdonosoknak a magán- tulajdon visszaszolgáltatására szóló Igényét nem ismerik el. Négyszemközt többet, nyíltan kevesebbet. Hága, julius 9. (Havas.) Tegnap egy vá­ratlan esemény még jobban komplikálta a helyzetet. Kraszin ugyanis Gream lorddal, az angol meghatalmazottal beszélgetést foly­tatott s azt hangoztatta, hogy a pénteki ülé­sen orosz részről leadott nyilatkozatokat nem szabad szószerint venni. Az orosz kom­munista közvélemény megnyugtatására min­den nyilvános ülésen ugyanily eljárást kény­telenek tanúsítani. De a négyszemközt foly­tatott beszélgetések s az ilyen nyilatkoza­tok között határozott különbséget kell tenni. „Hajlandók vagyunk — mondotta állitólag — a volt tulajdonosoknak nem csupán 90 száza­lékot, hanem többet is visszaadni." kezdve az osztályfőnökig mindenki a 71-es indexszámra esküszik és megfelelő fizetés­emelést kíván. Az emberek — bárhogyan gondolkodjanak is egyébként — valameny- nyien hisznek az indexszámban. Ez-a-szám irányítja a köz- és magánéletet, ő hoz - tör­vényeket, 5 az egyetlen tényező, aki az osz­trák köztársaságot kormányozza. k tisztviselői sztrájk drámáját a bécsi vil­lamosvasúti alkalmazottak sztrájkjának sza­tirikus bohózata követte. Néhányszor átes­tünk már rajta, de még sohasem tartott any- nyi ideig: 8 napig. Egy hétig villanyosvasut nélkül voltunk; egy két milliós városban en­nek nagy jelentősége van. Ha máskor még úgy szidjuk is a bécsi villamosvasút túlzsú­foltságát és fogyatékosságait, mikor egyszer­re hiányát érezzük, belátjuk, hogy mennyire gyámoltalanok vagyunk nélküle. Mert kiterjedésre nézve Bécs a kontinens­nek talán a legnagyobb városa és aki az egyik végétől a másikig, tehát Hütteldorftól Kagranig gyalog akar elmenni, annak egy napi járóutat kell megtennie. A régi és uj gazdagok, kiknek saját autó­juk ván, csak egy elenyésző töredéket alkot­nak, amely azonban ezekben a villanyosnél­küli napokban életveszélyes gyorshajtásaival kellemetlen módon nagyon is észre tudta ma­gát vévetiii. Az autótaxi kétszázszoros tari­fájának luxusát sem engedheti meg magá­nak mindenki. Egy millió bécsi számára nem maradt más hátra, mint az, hogy naponta gyalog tegyék meg a hat-nyolcórás utat. Ttt-ott villanyospótlékról gondoskodtak; te- herautomobilokról, társzekerekről és „Zei- serI"-kocsikró!, mint a régi Bécsben, csak­hogy nagyon is időszerű konjunktúra ára­kért. Van egy városi vasutunk is, amely a háború alatt majdnem meghalt. Naponta százezreket tudott szállítani. Azonban ez is csak részben éledt fel újra. A rávonatkozó aktát nem tudták felkutatni. Bámulatos volt az a türelem, amelyet a gyalogjáró Bécs a nyolcnapos megpróbálta­tás idején tanúsított. Mert már a villamos­alkalmazottak magaviseleté és íárgj^alási modora. is felizgatta az egész lakosságot. Nem volt szó bérkérdésekről és fizetési kö­vetelésekről, hanem csak a nyolcórai mun­kaidő szeritséges elvéről és arról a remény­ről, hogy valamivel többet kellessen dolgozni, mint eddig. Az elveknek groteszk harca volt ez egy pártnak a kebelén belül: harc a szo­ciáldemokrata vállalkozók, Bécs városa és a szociáldemokrata alkalmazottak szervezetei között. Éjszakákon át tárgyaltak s alkudoztak és a végén természetesen a városnak kellett engednie, sőt a sztrájknapokra járó béreket is kifizette. Azonban ki fizeti meg a bécsiek rongyos cipőtalpát? A hatalmi önérzetben túltengő szociáldemokraták részére persze egészen egészséges lecke volt és a közeli jövőben hihetőleg valamivel óvatosabbak lesznek a sztrájkok elrendelésénél. Ezek a képek azonban csak csak látszólag oly vigasztalanok és kaotikusok. A valóság­ban bekövetkezett a pénzügyi gyógyulás kezdő stádiuma. Uj jegybankot kapunk titok­zatos aranyfedezettel. A korona ismét meg­becsült tagja lesz a valuták társaságának, a 40 milliárdos deficitet pedig egy belföldi köl­csön fogja fedezni. Tehát igyekszünk segí­teni magunkon, ahogy lehet és minden áron, az árak azonban magasabbak, mint valaha. De ki gondolht a jövő télre fára és kőszénre, vagy egy téli kabátra, amely legalább egy félmillióba kerül. A múlt hetek ijedelmei után a bécsi ember apró pénzének a nyakára há­gott és a szinteret átengedte a külföldieknek, akik sáskaraj módjára most is pontosan el­lepik a várost és lelkesedve mondják, hogy a mostani dollárkurzus mellett Bécs a világ legszebb városa. És ilyenkor gondoljon az ember az üdü­lésre és nyaralásra. Hiszen ez már a múlt években a megszokott bosszúságok és gon­dok szaporodását jelentette. Sőt akkor még jobb is volt. Akkor még közlekedési nehéz­ségek, beutazási tilalmak is léteztek, ame­lyek visszatartották az embert ily könnyel­mű gondolatoktól. Ezidén azonban a menet­rend — sajnos — megjavult, a nyaraló tele­pek vendégszeretete pedig éppenséggel ag­gasztó. A Semmeringen a napi ár 25,000 ko­ronánál kezdődik, Gasteinban 30,000 koroná­nál és a wörthi-tó árainak jellemzésére sza­vakat sem találunk. A Salzkammergut ki­sebb gyógyhelyein, felsőausztriai és alsó­ausztriai zugokban napi 10,000 koronáért ta­lán, úgy, ahogy még lehetne üdülni. Ezek az árak természetesen kötelezettség nélkül, a mindenkori valutaárfolyamokhoz viszonyít­va értendők, amelyeket manapság már min­den tyuk és minden tehén ismer. A nyaralás költségeit ma már csak hét számjeggyel le­het kifejezni, mert egy milliónál kevesebb pénzzel ezidén nem tanácsos Bécsből kimoz­dulni. És ki tudja, hogy mit mulasztunk el Bécsben: micsoda bevásárlási alkalmakat és tőzsdesánszokat, micsoda kormányválságo­kat, sztrájkokat és indexszámokat. De elvégre nincs kizárva az sem, hogy éppen a nyár derekán meggyógyítják és megmentik Ausztriát, és ha az ember nincs ott, akkor megtörténhet, hogy mire vissza­tér, már ismét vége mindennek. Nem. én még várok a nyaralási terveimmel. Először hadd javuljon a korona Zürichben, én csak azután megyek szabadságra. Hirschfeíd Lajos. Amerika és Szovjet-Oroszország. Az amerikai individualista és kapitalista gondol­kodásmód irtózik a kommunizmus eszméitől. Azért tiltakozik a szovjet elismerése ellen. És Amerika fölháborodott azon, hogy Lloyd George Szovjet-Oroszországot, mint katonailag erős ha­talmat jelölte meg. Amerika hivatalos körei meg vannak győződve arról, hogy a bolsevikiek ereje egyre fogy s most előáll az angol prémiér és meg­állapítja, hogy Lenin és csatlósai még mindig hatalmasak — Írja az amerikai Times. Washing­tonban ezt meg sem tudják érteni s nem lehet tudni, hogy nem az amerikaiaknak van-e igazuk. Párls, julius S. Washingtonból érkező jelentés szerint az államtanács határozottan megcáfolja^ a lapoknak amaz értesülését, hogy az Egyesült Ál­lamok magatartása Szovjet-Oroszország irányá­ban megváltozott. Az egyesült Államok továbbra is föntartják azt az álláspontot, amelyet Hughes Childhez intézett május 15-iki memorandumában körvonalazott s a Génuában képviselt hatalmak­kal is közölt Semmi sem szól ez álláspont meg­változtatása mellett mindaddig, mig a szovjet­kormány mai elveit tartja fönn. Arra a hágai in­formációra vonatkozólag, amely szerint a szov: jetkormány megengedi egy tisztán amerikai szak­értőkből álló bizottság oroszországi útját, Hughes kijelentette, hogy ilyen javaslatról nem tud, kü­lönben is az orosz viszonyokat a különböző misz- sziók jelentései révén jól ismerik. Marok! a Prágai Plagvar Hírlapot olvasni, elöl ízeim és terjeszteni kötelesség! Vihar a hágai konferencián.

Next

/
Thumbnails
Contents